Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XIII.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Reményik Sándor:

Elégia a humorhoz

Pákh Albert centenáriumára

Humor, te könnyek közt fogant mosoly,

Te fájó lelkek arany egyensúlya,

Kinek szülői: emberszenvedés

És isteni derű,

Ki alacsony élc, nyers tréfa fölött

A komikumnak tiszta csúcsán állasz

És Janus-arcod kétfele tekint:

A vígjátékra s a tragédiára, -

Köszöntelek.

.

S köszöntöm százesztendős lovagod,

A nagyok között nem éppen kicsit,

Ki tarsolyában téged hordozott

Rögös útján - a Tátra tövétől

Egész a Kerepesi-temetőig.

Ő nemzetének Napszámosa volt,

Napszámba' nagy. Sok fény rá nem esett

Annál több fény áradt belőle ki.

.

Humor, humor te, - az Ő humora! -

Képzeljétek csak el, hogy mit jelent:

Megnevettetni egy alélt királylányt,

Egy halvány, beteg, fásult nemzetet!

Feloldani a kétségbeesést,

A tehetetlen harag kínjait,

A robbanásig megfeszült erőt!

Egy mosolygásban feloldani mind!

Ezt tette Ő.

S mosolya ritkán volt keserű villám,

Inkább volt engesztelő napsütés.

.

Pedig halálos kórral küszködött

Ő is, mint nemzete.

És nemzetére betegen mosolygott,

De mosolya nem volt beteg mosoly.

Mások mindvégig káromolnak tán,

Vagy síránkoznak, vagy ömlengenek.

Ő, a derék - mosolygott mindhalálig.

.

Köszöntelek humor!

S köszöntöm százesztendős lovagod,

Ki vérszerint volt rokonom nekem

S szellem szerint is talán - egy kicsit.

Ó, de én messze, messze elhajoltam,

Egészen az elégia felé.

.

Vigasztalni is árva népemet:

Nem merítek a derű tengeréből,

Hogy meríthetnék abból, ami nincs!

Én vigasztalni úgy tudom csak Őt,

Ha komor arcát önmagamra öltöm,

Hadd lássa rajtam végzetbarázdálta,

Sorsfelszántotta zordon önmagát.

.

Humor, én mostan a Te lábaidhoz

És hű lovagod lábához teszem

A lelkemet: ezt az elégiát.

1923 június

Kosztolányi Dezső

ESTI KORNÉL ÉNEKE

Indulj dalom,

bátor dalom,

sápadva nézze röptöd,

aki nyomodba köpköd:

a fájdalom.

.

Az életen, a szinten,

a fénybe kell kerengni,

légy mint a minden,

te semmi.

.

Ne mondd te ezt se, azt se,

hamist se és igazt se,

ne mondd, mi fáj tenéked,

ne kérj vigaszt se.

Légy mint a fű-fa, élő,

csoda és megcsodáló,

titkát ki-nem-beszélő,

röpülő, meg-nem-álló.

.

Légy az, ami a bölcs kéj

fölhámja, a gyümölcshéj

remek ruhája, zöld szín

fán, tengeren a fölszín:

mélységek látszata.

.

No fuss a kerge széllel,

cikázva, szerteszéjjel,

ki és be, nappal-éjjel

s mindent, mi villan és van,

érj el.

Tárgyalj bolond szeszéllyel,

komázz halál-veszéllyel

s kacagd ki azt a buzgót,

kinek a mély kell.

.

Mit hoz neked a búvár,

ha fölbukik a habból?

Kezébe szomorú sár,

ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol

fényes vizek varázsa,

lenn nyög, botol a lánctól,

kesztyűje, mint a mázsa,

fontoskodó-komoly fagy

dagadt üvegszemébe.

Minden búvárnak oly nagy

a képe.

.

Jaj, mily sekély a mélység

és mily mély a sekélység

és mily tömör a hígság

és mily komor a vígság.

Tudjuk mi rég, mily könnyű

mit mondanak nehéznek

és mily nehéz a könnyű,

mit a medvék lenéznek.

Ó, szent bohóc-üresség,

sziven a hetyke festék,

hogy a sebet nevessék,

mikor vérző-heges még,

ó, hős, kit a halál-arc

rémétől elföd egy víg

álarc,

ó, jó zene a hörgő

kínokra egy kalandor

csörgő,

mely zsongít, úgy csitít el,

tréfázva mímel

s a jajra csap a legszebb

rímmel.

.

A céda életet fesd,

azt, ami vagy te, tettesd,

királyi ösztönöddel

ismersz-e még felettest?

Az únt anyag meredt-rest

súlyát nevetve lökd el

s a béna, megvetett test

bukásait a szellem

tornáival feledtesd.

.

Hát légy üres te s könnyű,

könnyű, örökre-játszó,

látó, de messze-látszó,

tarkán lobogva száz szó

selymével, mint a zászló,

vagy szappanbuborék fenn,

szelek között, az égben

s élj addig, míg a lélek,

szépség, vagy a szeszélyek,

mert - isten engem - én is,

én is csak addig élek.

.

Menj mély fölé derengni,

burkolva, játszi szinben,

légy mint a semmi,

te minden.

1933

*

p 1

p

p Aki

p a kocsmában

p egy bősz hőbörgő,

p rendszert is megdöntő,

p asszonyát szoros láncon tartó,

p de a főnöke előtt már mukkanni se mer,

p és otthon is egy meghunyászkodó papucs…

p

p

p Az idegen,

p messziről jött,

p nem keresztény kocsmáros,

p aki a silány pálinkával csalja,

p adósságba veri, kisemmizi a falut,

p már persze, ha ott erre van felelőtlen vevő…

p

p

p Az

p „önigazoló”

p ördögi körös:

p aki azért iszik, mert bánatos

p és aki azért bánatos, mert iszik…

p (Saint-Exupéry kis hercege látott ilyet)

p

p

p Aki

p alkoholba

p fojtaná bánatát,

p de az megerősödve

p feltámad, sőt szaporodik,

p még újabb bánatokat is hoz magával…

p (a sok alkohol lelket öl és nyomorba dönt)

p

p

p Időzítés

p Aki akkor üti,

p de akkor nagyon

p a vasat, amikor az már hideg.

p Akkor kezdené gyerekét nevelni,

p amikor az már alig-alig hajlítható…

p

p

p Aki

p túl későn

p kap észbe, hogy

p a gyerek minden

p óhaját és sóhaját

p máris parancsnak véve

p egy nem kis házi zsarnokot

p nevelt az egyszem gyerekéből…

p

p

p Amikor

p az egymással rivalizáló

p meny és anyós egymásra licitálva

p halmozzák el ún. minden földi jóval

p az egyszem gyereket, ill. unokát:

p ki is kövezik útját a pokolba

p (lásd: Kosztolányi D.: Ali)

p

p

p Aki

p nem közönyös,

p és telve jó szándékkal

p úgy leplez le más családban

p ún. élethazugságokat, hogy

p abból így gyerek-tragédia lesz

p (Henrik Ibsen: Vadkacsa)

p

p

p Aki

p szentté avatja

p az ő édesanyját,

p a „perében” nem az ördög ügyvédje,

p amivel a benne jókat is hitelteleníti,

p és így ő se jön rá, milyen, tőle kapott

p káros teher húzza le az életléghajóját:

p miért magányos, hivatástalan, boldogtalan…

p

p

p Ahol

p és amikor

p szinte kizárólag

p a párthűség alapján 

p módszeresen kontra-szelektálnak

p kulcsfontos társadalmi vezető tisztségekre…

p

p

p Ahol

p és amikor

p katonai fegyelemerősítést 

p megtizedeléssel foganatosítók…

p (mint pl. Lukács György 1919-ben:

p a kommunizmus szent céljához

p akár bűnös eszköz is használható…)

p

p

p Aki

p éppen

p az egy csatában aratott

p ún. pirrüszi győzelme miatt

p veszíti el magát a nagy háborút,

p mert kiheverhetetlen veszteségeket szenved…

p

p

p Aki

p bolondul

p a kicsire nem ad,

p és a nagy meg nem számít…

p Akinek pl. tök mindegy, hogy

p ő most amnéziát vagy amnesztiát kap…

p

p

p Aki

p majdhogynem

p eleve elrendeli magát

p az örök elégedetlenségre,

p mert mindig azt nézi, hogy

p mi tett érte pl. a hazája, és

p nem azt, hogy ő mit tett érte…

p

p

p Aki

p nem kérdi

p és nem azt kutatja,

p nyomozza: kinek állt érdekében –

p ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst

p (és így magát is mindig ártatlannak véli…)

p

p

p

p Ahol

p és amikor

p nyíltan-titkon

p megvesztegethető a bíró:

p akár lehet is versenyt licitálni –

p egy ideig ennek az előnyét élvezed,

p de hosszú távon mindenki veszít, te is…

p (lásd például Arany János: Fülemüle c. művét)

p

p

p Aki

p nem tudja elfogadni, hogy

p neki csekély az arcszőrzete,

p ez neki férfiassága fogyatkozási jele,

p és bármily sarlatán tortúrának aláveti magát,

p ahogyan ez Arany János Bajusz c. versében is van.

p Sokat fizet semmiért: a szélhámos cigányok még

p közben ki is rabolják, és köznevetség tárgya is lesz…

p

p

p Aki

p már nem

p is borotválkozik,

p és ehhez humoros/

p magasztos indokot kreál,

p csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie,

p és a saját arcát, és így a lelkét is meglátnia…

p

p

p Aki

p balgán

p látatlanban

p odaígéri az ördögnek

p azt, amiről ő még nem tud:

p az otthon, távollétében, előtte

p még titokban fogant/születendő gyermekét

p

p

p Aki

p beléphetne

p már az oázisba,

p hisz mindjárt szomjan hal

p ha előbb vesz egy, az előtte

p levő sivatagi helyzetben teljesen

p feleslegesnek látszó nyakkendőt –

p de nem vett és így szomjan is hal…

p

p

p Aki

p senkinek

p nem árulja el

p féltett/szégyellt titkait,

p még legjobb barátjának sem,

p pedig tőle várja el a jótanácsot -

p csak vonaton egy vadidegennek,

p vagy mint Midasz, a mezőnek…

p De, ami azután úgyis/mégis kiderül,

p és akkor már bumerángént csap le rá…

p

p

p Aki

p titkolt-

p szégyellt

p bűnei miatt

p egyre zsarolhatóbb lesz,

p mert ellensége kinyomozza,

p amik így csak halmozódnak

p és ki is alakul az ún. ördögi kör…

p

p

p Akinek

p a szerzett

p és kapott címek,

p rangok, kinevezések stb.

p jelentik a pozitív visszajelzést,

p hogy ő jó úton jár, ő jó pályán fut…

p Nem döbben rá: ily kórságban szenved!

p

p

p Aki

p csömört kap

p a sok, már nem

p édes semmittevéstől:

p majd a kényszermunka,

p a munkaszolgálat lesz erre

p a hasznos, üdvöd terápiája…!?

p

p

p Aki

p előbb

p alaposan kiélvez

p minden tiltott dolgot,

p paráznaságot, perverziót,

p majd öregen szánja-bánja,

p impotensen már jó fiú lesz…

p Mer ugye a jobb lator is csak

p már a kereszten tért meg…

p

p

p Aki

p bolond:

p megfogadja

p és be is tartja,

p mert ő büszke rá,

p hogy állja a szavát:

p ha ma nyer a csapat,

p akkor zsákbamacska-nőt vesz el

p

p

p Aki

p nem

p ismeretlen katonája,

p és nem is hősi halottja

p a lelki hadviselésnek,

p a családi hidegháborúnak,

p amit jobb ügyhöz méltó

p nagy buzgalommal vív…

p

p

p Aki

p gőgös:

p ő a teremtés koronája

p és a táplálkozási lánc végén áll –

p még ő tanuljon növénytől/állattól?

p Nem is figyeli, csodálja, tiszteli stb.

p ezeket a társteremtményeket…

p

p

p Ha

p ő képes

p csúzlit gyártani,

p és élet-halál ura,

p akkor úri passzóból

p miért is ne lődözné le

p például a szelíd galambot?

p

p

p Aki

p gőgösen,

p öntelten, önhitten

p és mohón, telhetetlenül

p magának tud be minden sikert,

p ez egyedül csak az ő érdeme lehet,

p az így várható kudarc is az övé lesz,

p ami akár végleg is a padlóra küldheti…

p

p

p Aki

p előre iszik

p a medve bőrére –

p ez az elbizakodottság

p lesz a várható kudarca fő oka

p (és így majd a medve falatozik belőle…)

p

p

p Aki

p egész hónapban

p koldusként vegetál,

p de egy napig habzsi-dőzsi…

p És aki még fizetésnapon sem

p enged meg magának kis luxust…

p

p

p Aki

p dafke

p madárijesztőnek öltözve

p elriasztja magától embertársait

p Ő így forgatja ki azt a közmondást,

p hogy „nem a ruha teszi az embert”

p

p

p Akinek

p a havi divat

p kedvéért vett

p cipője miatt lesz

p elnyomorított a lábfeje,

p és így rossz a járása/tartása…

p

p *

p

p Aki

p önmaga

p legnagyobb ellensége:

p olcsó „élelmiszerekkel”,

p vagy hülye diétákkal, vagy

p a pótcselekvő torkossággal

p a saját fogaival ássa ki sírgödrét…

p

p

p Akinek

p háborog a lelke,

p ha ebül szerzett javait

p tőle is tovább-lopják, rabolják…

p Nem érti, nem tartja tiszteletben

p az ún, kategorikus imperatívuszt:

p cselekedj úgy, hogy annak elve

p általános törvény alapja lehessen…

p

p

p Aki

p annyira

p semmilyen,

p oly jellegtelen,

p arctalan fantomkép,

p hogy még karikírozni,

p kifigurázni sem igen lehet...!?

p

p

p Akinek

p oly ingatag

p az önbecsülése,

p hogy még a bohóctréfán

p is megsértődik, és párbajra hívja,

p vagy inkább csak feljelenti a tettest…

p

p

p Aki

p életvitelszerűen

p pumpol, kéreget, koldul,

p kiszolgáltatja magát másoknak,

p akiket ezért még meg is gyűlöl,

p de így lassan, de biztosan még

p önmagát is megveti, utálja stb.

p

p

p Majd,

p ha ő is meghal,

p akkor a mennyekben,

p a túlvilágon ő is „megboldogul”,

p a „boldoggá avatás” is csak a halál után lehet…

p Amíg él, bármikor tragikus csapás érheti őt is…!?

p Addig senkit, még őt se mondhatjuk boldog embernek?

p

p

p Ha

p a halál

p úgymond

p „jobb létre szenderülés”,

p akkor élni nem oly jó dolog,

p ezt a részét jobb mielőbb letudni,

p minél kisebb bajokkal átvészelni…

p

p *

p

p Alva

p /halva

p Ő halálfóbiás -

p pedig az is kb. olyan,

p mint az elalvás és álmodás

p De ő már elaludni is fél, mert

p hátha holnap nem ébred fel…!?

p

p x

Tóth Árpád

AZ OLVASÓHOZ

Ludas Matyit mindenki ismeri,

Híre hetedhét országot bejárt,

Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni

Jókedvvel jól ellátta a baját;

A dölyfös úr nem fért már a bőrében,

S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,

Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen

Háromszorosan veri kenden vissza!

Pöffeszkedő népség akad ma is,

Ki dölyffel magát feltolni meri,

A feje üres, a mája hamis,

S a jóízlést gőggel arcul veri;

Nem addig a! Szóljunk oda nekik

Sorjában, hogy magát el egy se bízza;

Hallja az úr! ha illetlenkedik,

Háromszor veri kenden Matyi vissza!

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,

Fogadd szívedre, nyájas olvasó,

Az út, amelyen jár, egyenes út,

S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;

Jókedvét, mint derüs, arany vetést

Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta

Humort, e harsány, zengő nevetést

Szívetek százszorozva verje vissza!

Heltai Jenő:

A humorista

A humorista olyan ember,

ki humort űz szakértelemmel,

fején kalappal, vagy anélkül

humorizál, míg belekékül.

Fején anélkül, vagy kalappal

humort bocsát ki éjjel-nappal,

van ezer élce, adomája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Midőn a humorista reggel

tizenkét óra tájban felkel,

azonnal egy kis cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

kissé a kávéházba elmén,

ujjal mutatnak ott reája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A kávéházban megebédel,

s ha elkészült a feketével,

folytatja azt a humoreszket,

amelybe reggel belekezdett.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

egy másik kávéházba elmén,

hol asztaltársasága várja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Rosszkedvüen, morogva lép be,

mert nem jut semmi az eszébe,

hanem azért új cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Ahogy az élclapokban festik,

a tollat rágja késő estig

és fáj a gyomra, fáj a mája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

most végre vacsorázni elmén,

utána ismét cikket forral,

és nyakonönti friss humorral.

Az agya zúg, a keze reszket,

míg azt a rongyos humoreszket

az agya mélyéből kivájja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A vacsorát, hogy befejezte,

egy újabb kávéházba kezd be,

még egy utolsó cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Kell a humor reggelre, holnap

a sok-sok nyájas olvasónak,

ki a kávéhoz megkivánja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

És átkozódva, nyögve, sírva,

éjfélig végre meg is írja.

A cikk, mit reggel óta forral,

most le van öntve friss humorral.

Örvendve tolla győzedelmén,

egy végső kávéházba elmén,

pilláit ott álomra zárja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

Korsós Gergő:

A humorista

ma is

leadta, előadta.

.

Pedig ma nem,

ma nagyon

nem akart vicces lenni.

.

Ma mást akart:

.

tíz részeg törpről,

a büdös őzről

.

vagy

az öregedő pókról beszélni.

.

Mindegy is,

csak ne nevessenek,

.

amikor ő szomorú.

*

p 2

p

p Ha

p valami

p elromlik házában,

p csak Mekk mesterhez fordul,

p aki menten jön, oly buzgón segítőkész

p (majd még azt is elrontja, ami eddig működött)

p

p

p Aki

p egy ájult rajongó:

p a (fél)istenként imádott

p Mesterét vakon is követő,

p akár még a kútba is utána ugró...

p

p

p Könyv-tár

p A polcain sorba rakva állnak

p naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –

p ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,

p hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …

p (az örök panaszkodó magából csinál koldust) 

p

p

p Aki

p mindazért

p a rengeteg jóért,

p kegyelmi adományért,

p amiben folyton részesül,

p azért nem ad naponta hálát –

p de viszont tucat párna alatt is

p megérzi az egy kis borsószemet,

p így garantálja a napi rossz kedvét…

p

p

p Aki

p nem

p szükséghelyzetben

p betegesen spórolva

p mindig csak a romló/

p rohadó almát menti/eszi,

p és sohasem az épeket…

p

p

p A

p szellem-

p és lelkivilágát

p varázstalanító ember:

p kiirt belőle jó-rossz tündéreket…

p Ezeket végleg a dajkamesékbe száműzi…

p

p

p Aki

p a múltban

p lemaradva bóklászó,

p vagy szelesen előrefutó:

p aki itt-most soha nincs jelen.

p Nosztalgiázik/múltján rágódik,

p vagy ábrándvilágba menekül „előre” …

p

p

p Pató Pál

p Neki soha

p nem jön el a tett ideje:

p „Ejh, ráérünk arra még!”

p Ha már rászakad a háza,

p akkor meg tűzoltómunkával

p mentené a menthetőt, a kárt…

p

p

p Aki

p irtózik

p a csendtől,

p az egyedülléttől -

p nem mer önmagával,

p illetve a benne élő isteni

p lélekkel kettesben maradni…

p Így hát nem is (sz)építgetheti,

p terelgetheti új és jobb utakra

p legnagyobb kincsét, a lelkét…

p

p

p Aki

p azzal

p altatja/áltatja magát,

p hogy azért nem gyógyul meg,

p mert nincs pénze drága orvosságra,

p magán-, vagy külföldi kezelésre stb.,

p pedig a Teremtő mindent a kezébe adott…

p

p

p Az

p érzelmi

p fogyatékos,

p aki kikacagja

p a temetésen sírókat

p és még ő csodálkozik,

p és háborog, hogy erre fel

p alaposan el is agyabugyálják őt…

p

p

p Aki

p olyan 

p könnyelmű,

p mintha minden ismételhető,

p és így bármikor jóvá-tehető lenne,

p mintha az élet egy bármikor nulláról,

p tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne…

p

p

p S.O.S.

p Aki még

p a süllyedő hajóról is

p rejtjelezve, vagy találós

p kérdésben küld vészjelzést,

p mert neki imponál, ha enigmatikus…

p

p

p Akinek

p az eddigi

p legígéretesebb gazdasági,

p tisztes hasznot remélő vállalkozása:

p a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult…

p

p

p Aki

p csak akkor

p becsül bármit is,

p ha abból keveseknek lehet,

p egy Csontváry kép/ritka bélyeg,

p vagy ami eleve csak egyenlőtlenül

p lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb.

p Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én

p hogyan maradhatna/lehetne egyedi-egyetlen,

p hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni…

p

p

p Álszent

p kirakatpolitikus,

p aki vizet prédikál, de bort iszik,

p nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért,

p de otthon meg elveri leszbikus feleségét,

p azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett

p ezért a fura nemi orientáció változásért…

p

p

p A 

p hipokrita,

p aki nyíltan

p hódol az erény előtt,

p de magában ezt csak a hülyék,

p a birkák eszményképének tartja,

p titokban viszont, magát okosnak tartva

p a látszat fenntartására erői pazarolja,

p s rendeltetésellenesen rongálja a lelkét…

p

p

p Miért

p is akarnál

p saját és mások hibáiból,

p mesékből, közmondásokból,

p örökérvényű műalkotásokból stb.

p okulva napról napra bölcsebb lenni -

p a gurud majd rögtön segít, ha baj van,

p elég, ha te kell időben hozzájuk fordulsz…!?

p

p

p Akinek

p drágább

p a „rongy élete”,

p mint a haza becsülete:

p vagyis aki életét mentve

p dezertál a döntő ütközetben:

p csak egy erkölcsi nulla/hulla…

p

p

p Vak

p vezérimádó

p balek, hasznos idióta

p A könnyen-sokáig jól manipulálható,

p a saját rossz szerepére rá nem is látó,

p aki erőn felül áldoz, akár az életét is,

p amivel netán épp az ellenségének használ

p

p

p Aki

p a vagyonát

p plasztikai sebészekre költi:

p nem tudja önmagát elfogadni,

p nem abból hozza ki a szebbet,

p Madonna faragásra adja be testét,

p majd meg már hiába is szeretné

p visszafarigcsáltatni magát…

p

p

p Aki

p mintha

p még itt-most is

p török átok alatt élne:

p a potenciális/aktuális jószomszédjaival

p konfliktust élez, frontot nyit, perlekedik stb.

p Pont azzal, akivel naponta együttműködve

p igen nagyon megkönnyíthetné az életét…

p

p

p Aki

p a kiközösítéstől,

p a kisebbségben, sőt

p az átmeneti-tartósabb

p egyedül-maradástól félve hagyja,

p hogy lehúzza Őt a középszerűség…

p

p

p Aki

p gyorsan

p sikerélményhez jutna,

p és nevét beírná a történelembe:

p rombolni jóval könnyebb, mint építeni,

p és hozzá valami nagy ügyet is csatolna:

p órák alatt porig ég az évekig épített ház,

p percek alatt felrobban a híd, a viadukt…

p

p

p Álomfeladó

p alkoholista „elit”

p A rossz körülményekre hivatkozó,

p a jobb teremtését gyáván szabotáló,

p a talentumát elásó, nem kamatoztató -

p aki borba fojtja bánatát, így vigasztalódik

p (az értelmiségi előtt ma ez az út járható…!?)

p

p

p Áldásból átok

p Aki ajándékba kapott

p nagy tehetségét, talentumát

p egyáltalán nem hagyja parlagon,

p de akarva-akaratlan, jó/rosszhiszeműen

p szinte csak, vagy főleg rosszra használja…

p Amennyi jót tehetne, legalább annyi kárt okoz…

p

p

p Eb gondolat

p A (sok) mindent,

p de már túl későn bánó

p Lépcsőházi gondolatok –

p eső után felvett köpönyeg…

p És/vagy aki a múltján rágódva

p nem kész itt-most jól megfelelni

p a mindig új és új élethelyzetekre

p (vak megszokás, gyilkos rutin stb.)

p

p

p Alkalom

p szülte tolvaj

p A kísértésnek

p nem ellenálló,

p majd vérszemet kapó:

p majd a kísértést nem kerülő,

p de inkább kereső és így meglelő

p fék nélkül gyorsul a bűnözés lejtőn…

p

p

p Aki

p senkihez

p -semmihez

p nem kötelezi el magát:

p „szabad ember” marad,

p aki nem fogad hűséget

p se elvekhez, se hazához,

p se államhoz, se élettárshoz…

p Nem ismeri/érti a szabadság

p és hűség paradoxon kapcsolatát,

p és ezeket egymást kizárónak veszi…

p

p

p

p Aki

p nem tudja,

p vagy letagadja,

p hogy minden ajándék elfogadása

p egyben egy kis/nagy elköteleződés is,

p már akkor is, ha ez nem vesztegetés jellegű…

p Jutalom, kitüntetés, kinevezés, előléptetés stb.

p Minden olyan dolog, ami nem jár, csak adható…

p

p

p Aki

p soha

p nem a magáét,

p de mindig más bőrét

p viszi a vásárra, a háborúba.

p Aki mindig mással kapartatja ki

p magának a tűzből a forró gesztenyét…

p Aki mindig más farkával veri a csalánt…

p Mit érdemel és így kap is ez a bűnös?

p

p

p Aki

p soha

p senki és semmi

p előtt nem hajt fejet,

p nincs benne teremtményi alázat,

p és így veri be azt az ajtófélfába,

p és üti ki ájultra saját magát…

p (ez csak a jéghegy csúcsa)

p

p

p Aki

p magát

p Isten előtt

p sem alázza meg,

p ott oly kevély és gőgös,

p de hogy más tegye, azt megengedi –

p sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri…

p

p

p Aki

p soha

p nem támaszt

p eszmei kárigényt,

p mert fel sem fogja: mi az?

p (Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

p De azon nagyon meglepődik, háborog,

p ha rajta hajtják be a védett állat vagy

p növény elpusztításáért kirótt büntetést…

p

p

p Aki

p úgy tudja,

p úgy gondolja,

p hogy a kutyája

p az ő magántulajdona,

p akivel bármit megtehet,

p mint pl. az állati bőrökből

p készült cipőjével, kabátjával –

p nincsenek jogaik, neki kötelessége:

p ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?

p

p

p Aki

p sohasem

p szólal meg,

p hogy ne fájjon

p az ő fejecskéje -

p inkább csak a szíve…

p Ne szólj szám, nem fáj fejem!?

p Óvatosan-közönyösen elnézni

p a rosszat, az igazságtalanságot?

p Vagy legfeljebb titkon remélni:

p majd más valaki szóvá teszi…

p Vagy a kotnyeles igazságbajnok… 

p

p

p Aki

p sok és

p többnyire

p jó zenét hallgat,

p de örömét-bánatát

p még vagy már nem képes, nem meri

p hangosan egyedül-társasan kiénekelni,

p ezzel az isteni adománnyal élve

p megsokszorozni-megosztani…

p

p

p Aki

p sosem

p fakad már dalra,

p mert végtelenül szomorú,

p amiért ő nem lett profi énekes,

p és inkább irigykedve fumigálja

p a göröngyös pályán járó sikereseket…

p

p x

Anamy –

Szomorú bohóc

.

Minden reggel mikor felkel,

S arcára mosolyt fest,

Maszkot ölt magára,

A mindennapos jelmezhez.

.

Széles mosoly vidám szemek,

Még pár ecsetvonás,

S már kész is a remekmű,

Kész is az alkotás.

.

A maszk mögött mi rejtőzik?

Egy szomorú bohóc lelke,

De az álarc eltakarja,

Ha bánatos s gyenge.

.

Úgy tűnik hogy mindig vidám,

Hisz mosolyog a szája,

Mindenkit megtéveszt,

A bohóc könnyed bája.

.

Jól begyakorolt báj ez,

S jól betanult műmosoly,

A bohóc sosem mutathatja,

Azt ha lelke búskomor.

.

Az élet egy nagy cirkusz,

S neki porondon a helye,

Minden nap műsort ad,

Kacagva nevetve.

.

De ha vége a műsornak,

Leveszi a maszkot,

S újra látni lehet,

Az elgyötört arcot.

.

Szomorú bohóc,

Hisz ő is csak ember,

Ki arcára mosolyt fest,

Minden egyes reggel.

*

Baráth Gyula: Bohóc

Gyermekkoromban mindig
bohóc szerettem volna lenni
az embereket
harsányan nevettetni,
kemény kalpagot
fejembe tenni,
s nagy krumpli-orrt
orromra helyezni.
Tetszett esetlen mozgásuk
abban a nagy,
csámpás cipőben,
s ha megláttam őket
harsány kacajba törtem;
Bohóc! – azt mondtam,
az leszek, ha felnövök!
A legnagyobb bohóc,
kit majd tapsvihar köszönt,
s ki szomorú, azt megnevettetem,
úgy, hogy szemeiben
könnycseppek lesznek.
Lassan az életnek
viharában felnőttem,
s a Bohócokat,
a nevettetőket elfeledtem.
Mégis, gyermekkori álmom
teljesült:
Bohóc lettem.
Nem az a bohóc, ki
ki van kenve.
Nincs rajtam nagy,
csámpás cipőmozgásom
mégis csetledező.
Ezért a mókáért
nem kapok tapsvihart,
s nem dobálnak
körbe virágokkal.
Néha kicsúfolnak
a hátam megett,
vagy mondják:
Nézd a szerencsétlent!
Bohóc! - az lettem.
Az életnek Bohóca.
A legnagyobb Bohóca,
bohócnál
bohócabb.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön