Eugéniusz:
Bölcs-balga,
boldog-boldogtalan
emberéletek minősége –XIV.
Az ember plusz/mínusz lehetőségei
Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol
Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár
Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok
Szándékok és következmények és okok és okozatok
Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok
A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?
Fekete István
KOPÁR ÉS ERDŐ
I.
Pusztai tájon szomjas a föld,
égő homok közt cserepes út,
tengődő fű és halott bokor,
szomjas vándor, kiapadt kút,
nincsen itt élet, veszett az út.
.
Halott ország ez éjjel-nappal,
erdőtlen, tikkadt, kopár határ.
Tavasza meddő, ősze sivár,
fulladt csendjében hallgat a nyár,
halott ég alatt halott határ.
II.
Párás domboldal, távoli vágy,
csobogó patak, andalgó út,
virág, szerelem, dal, szabadság,
hegyen és völgyön zöld erdő zúg,
hegyen és völgyön zöld erdő búg.
.
Titkos, mély völgyén dús forrás buggyan,
tavasza illat és ősze mámor,
telében munka, öröm és álom,
nyarában szabad ember a vándor,
erdő az otthon, erdő a sátor
*
AZ ERDŐ FOHÁSZA Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsőd fája ...
... Koporsód fedele.
.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
.
NE BÁNTS!
*
p Aki
p olyan ügyről
p akar, akár vétójoggal is
p szavazni, voksolni, dönteni,
p aminek a következményeit,
p pl. az adóterhek növekedését,
p nem ő viseli – ő csak egy kibic,
p akinek nincs a játékban tétpénze stb.
p
p
p Kibic
p Kártya-
p v. más asztali
p társasjáték nézője,
p aki valamelyik játékos
p kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi.
p A kibic hallgasson! A kibicnek kuss!
p A kibic ne szóljon bele a játékba!
p A kibicnek semmi sem drága:
p könnyű a kockázat veszélye
p nélkül meggondolatlan lépésre
p rávenni az embereket…
p
p
p Aki
p élsportoló,
p de legalábbis
p sportember lenne,
p csak ne kelljen korán kelni,
p esőben és hidegben is futni,
p csak mindent kellemesen tenni,
p semmi jóról nem lemondani stb.
p
p
p Aki
p egy jó,
p együttműködő,
p a fehér köpenyt
p kisistenként tisztelő,
p már-már vakbizalmas „beteg”,
p aki igen sok felesleges és káros,
p kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést
p büszkén kibír, ha nem is használ,
p sőt inkább árt is neki…
p
p
p Aki
p nem érti meg,
p hogy az ún. betegsége
p nem külső sorscsapás,
p de belső tükör, vészjelzés,
p és így a gyógyulás is rajta múlik,
p ha ezt a lelki okot keresi-találja,
p amiben az orvos csak ráadás segítő…
p
p
p Aki
p sokáig
p és nagyon haragszik,
p és így magát jó alaposan
p bünteti meg mások vétkeiért?
p Vagy: aki haragszik, annak rendszerint
p nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.
p (Feleki László)
p
p
p Aki
p amikor
p haragszik a másikra,
p nem a másikra haragszik.
p Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,
p és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut
p a saját szerencsétlensége és gyávasága.
p (Csernus Imre)
p
p
p Aki
p sok mindenről
p tud-tudogat valamit,
p de nincs egyetlen egy sem,
p amiről szinte/majdnem mindent
p Vagy aki az a szakbarbár, aki épp
p azért nem találja az egyről a teljes igazat,
p mert oly szegényes az általános műveltsége…
p
p
p Aki
p elfogadja,
p és bele is törődik,
p hogy minden egész eltörött,
p és egy énként sem próbálja
p a nem csak szétválasztott, de
p egymással még szembe is állított,
p a humán-reál, a test-lélek stb. stb.
p közötti mesterséges falakat lerombolni…
p
p
p Aki
p sokszor
p és hosszan
p szomorkásan
p unatkozik vagy kínlódik:
p pl. nem utolsósorban ezért is
p nem tud önmagán jóízűen nevetni,
p nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira
p a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)
p
p
p Aki
p az a hazardőr
p szerencsejátékos,
p aki minden vagy semmi
p fogadási forma preferálója,
p amikor a játékos az összes tét
p összegének megfelelő téttel fogad
p va banque: mindent egy lapra tenni →
p olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)
p
p
p Aki
p sosem
p fog meghalni,
p ő kivételes egy-én,
p ezért mindenre ráér:
p az égvilágon semmi sem sürgeti,
p és így végleg elmulasztja a rendelt időket…
p (nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg)
p
p
p Aki
p sosem
p tudhatja meg,
p hogy vajon nem
p csak a pénzéért „szeretik” -e:
p legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…
p (lásd például a Boldog idők című filmben,
p ahol éppen a férj csődje újítja-jobbítja meg
p a jólétben már-már bomladozó, mert a pénz-
p hajsza miatt bűnösen elhanyagolt kapcsolatot…)
p
p
p Aki
p spórol a vízzel
p és a kerti munkával:
p műfűvel „veti be” kertjét,
p elhelyez benne művirágokat,
p amik örökké zöldek és színesek,
p és naponta ráfúj egy „finom illatot” …
p (mintha egy Mars-utazáson venne részt…)
p
p
p Aki
p újgazdag,
p úrhatnám
p sznobizmusból
p státusz szimbólumokért,
p pl. uzsorahitelre vett autóért
p iszonyú költségekbe veri magát,
p és fölösleges nélkülözésbe a családját…
p
p
p Aki
p süni létére
p újra és újra
p úgy akar a hegyet mászni,
p sziklákon ugrálni, mint a zerge:
p így garantálja magának nem csak
p a gyakori nagy kudarcélményeket,
p de a lerokkanást, sőt a korai halált is…
p
p
p Aki
p sűrűbben
p váltogatja az elveit,
p mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:
p olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…
p Életének nincs néhány állandó, fix vezérelve,
p ezért nincs szilárd egysége, integritása –
p csak egy szétfolyó híg massza…
p …kb. ennyibe is fogják venni!
p
p
p Aki
p szabadnak
p hiszi magát,
p de rögtön kétségbe esik,
p ha elmegy reggel a villany…
p Ő a teljesen kiszolgáltatott…
p Akkor úgy érzi: megállt az élet,
p és ha így marad, mindennek vége…
p (ha áram van, minden van, ha nincs…?)
p
p
p Aki
p az első hívó
p csalogató csalfa szóra
p otthagyja a falusi portáját,
p önellátó paraszti életformáját
p a bérmunkás élethez adott
p lakótelepi panellakásáért
p („munkásszállóért” …)
p
p
p Aki
p egy jó,
p szakértő,
p a rosszat jól csináló mester,
p egy megbízható, szorgalmas stb.
p bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,
p rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen,
p vagy a rossz orvosi protokoll gondos betartója …
p
p
p Aki
p informatikai,
p számítógépes stb.
p tudást bírva úgy véli:
p aki előtte élt, hülye lehetett,
p és a mesterséges intelligencia
p majd bölcsebb életvezetési tanácsot ad,
p mint saját digitális analfabéta nagyapja,
p vagy Arisztotelész, a sztoikusok, Jézus stb.
p
p
p Aki
p nem tudja,
p vagy „elfelejti”,
p hogy a halottas ruhán nincs zseb,
p és a révész Káron ladikján is csak
p anyaszült meztelenül visz odaátra…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p nem érezte,
p hogy milyen jó
p gyalogolni, lépésről
p lépésre, meg-megállva
p bejárni a szülőföldet és/
p vagy két keréken önerőből,
p a szabad ég alatt tovasuhanni…
p
p
p Aki
p beszűkülve
p csak annyit „lát”,
p keveset és rövid ideig,
p és egy sajátos látószögből,
p a világból és a természetből,
p és a kertjüket művelő szomszédokból,
p amennyit az autó vezetése közben lehet…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p hogy most hol, mikor
p és kiket szeretne evangelizálni,
p de örökké lesben vár „áldozatára” -
p vagy elrohan a sebesült kirabolt mellett,
p mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére…
p
p
p Aki
p nem tudja,
p milyen útra indul,
p de örökké pakolja holmiját,
p vagy be is van csomagolva bőröndje,
p mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…
p Nem tudja lezárni a múltat, és hagyja, hogy
p az ügyeletes riogatók rettegésben tartsák…
p Minden gójba potenciális ellenséget lát bele…
p (mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)
p
p
p Aki
p nem vágja ki,
p fojtja el csírájában:
p és így a kis hazugsága
p egyre újabb nagyobbat „szül”,
p el is burjánzik, el is „rákosodik” …
p Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,
p pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.
p az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…
p
p
p Aki
p nem veszi
p a lelki fáradtságot, hogy
p megérezve-sejtve, kitalálva
p teljesítse a te „titkos” vágyad:
p nem tud, vagy nem is akar neked
p egy kellemes meglepetést szerezve
p növelni az ajándékozás örömét…
p (ill. nem kockáztat: hátha téved,
p és inkább csak pénzt nyom oda)
p
p
p Aki
p nemcsak
p disznóból kolbászt,
p de kolbászból disznót állítana elő -
p neki minden folyamat visszafordítható…
p Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…
p (Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy
p a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)
p
p
p Aki
p nemcsak
p légvárépítő és -lakó,
p de a magán pszichiáternek
p még rendszeres lakbérfizető is…
p Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,
p hogy van, aki őt meg-megsimogatja,
p amikor partra-vetetten kínlódik…
p
p
p Aki
p nemcsak
p mindig odatartja
p a másik arcát is a pofonért,
p de még önmaga is ostorozza,
p hogy nem csinált kedvet hozzá,
p hogy párat még jól bele is rúgjanak,
p és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…
p
p
p Aki
p nemcsak
p vészhelyzetben,
p ideiglenesen blöfföl,
p mint az oldalazó, és így
p magát nagyobbacskának
p mutató macska - de mindig,
p és a maga is kezdi ezt elhinni
p az első nagy felsülésig, lebőgésig…
p
p
p Aki
p egy neofita túlbuzgó,
p „hitetlen” évei kompenzálva
p ő pápább akar lenni a pápánál is…
p Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,
p de felnőtt családfőként katonás rendet tart,
p Ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…
p
p
p Aki
p nincs
p tisztában
p a szülői hatalom-
p felelősség nagyságrendjével,
p életsors-befolyásoló súlyával,
p vagy ha rádöbben, megriad tőle,
p mint a felvilágosított hályogkovács,
p aki már nem mer többet műteni…
p (a gyermek a „szemünk fénye”)
p
p
p Aki
p nincs tisztában vele,
p hogy a konyhakés, a humor stb.
p milyen veszélyes kétélű fegyver,
p amivel önmagát/mást akár még
p súlyosan/halálra is lehet sebezni…
p (szó szerint, vagy átvitt értelemben,
p illetve: öngyilkosságba hajszolni…)
p
p
p Aki
p soha
p nincs jelen,
p igazolatlan hiányzó:
p sosemvolt fiktív múltban,
p vagy képzelt jövőben „él” –
p vagyis csak passzívan henyél,
p alibizik, soha nincs a Tett helyén…
p
p x
Nyárfa
Rétaljában áll a berekszélen,
utat mutat nyáron és télen.
Reszket bár szellő sem rebben,
ősszel a varjú károg róla,
nyáron kis vércsék ringatója,
altatja őket az estben.
.
Kelő nap rajta reggel lobban,
éjjel Dávidot lesi a holdban,
aki szomorún hegedül.
Rajta kiált a sárgarigó,
huncut, huncut, huncut a bíró!
Mintha ő tudná egyedül...
.
A nyújtófának ő a fája,
viharban sose menj alája,
az Isten-nyila szereti.
A cigány teknőnek faragja,
rajkóját benne ringatja,
s malacát belőle eteti.
.
Szellős állványok pallófája,
kubikosoknak talicskája,
kis szék is belőle készül:
a felhők magas csúcsán ülnek,
ágán a szelek hegedülnek,
nincs ünnep nyárfagally nélkül.
.
Télben a kedves őszt siratja,
ősszel a nyarat takargatja,
tavasszal a nyarat várja...
Nyári tüzekben nyárfa lobban,
üreg szíve csak nyárban dobban.
A nyárfa: a nyárnak a fája.
*
Akác
Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.
Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek - néha öt is,
s a fészekben dalos madár ...
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.
Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom."
*
NÁDAS
Aludtál-e már nádtető alatt?
Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
Ha megérinti a virradat?
.
Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit!
Se nádirigót, se kócsagot,
Se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
Se víz mélyén rengő csillagot…
.
Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
Ha felkel a hold, és a lidércfény
Táncol a tündöklő ég alatt.
.
Láttál-e ezer szárcsafiókát?
Úszó fészket a nagy vízen?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
A vándormadár, hogy mit izen?...
.
És nádi széna volt-e a párnád?
Millió béka a muzsikád?
Imbolygó bagoly kedves barátod?
Nyárson sült keszeg a vacsorád?
.
Fürödtél-e már csendben és fényben,
Este, ha lobban a néma tűz,
S a nádas felett átszáll az álom,
S rád sóhajt lágyan a puha fűz?...
.
Álmod ha őrzi millió nádszál,
És tartja feletted az eget,
Neked adja a csillagos békét,
És megcsókolja a szívedet.
p 2
p
p Aki
p nősüléskor
p leépíti, vagy hagyja
p elveszni baráti köreit:
p bezárul és bezápul, amivel
p időzített bomba kerül a ház alá,
p szinte mindent a másiktól várnak,
p túl nagy terheteket raknak egymásra…
p
p
p Aki
p nyalizó,
p stréberkedő,
p és ezért csak olyat kérdez,
p amire tanára biztosan tud válaszolni –
p erősítve a „mindentudó” jó tanító imázst…
p Vagy aki a hazug, rossz tanítási rend ellen
p csak renitens magatartással tiltakozik, lázad…
p
p
p Aki
p olyan, mint
p a rossz szülő/tanár –
p a gyerek legyen visszhang,
p vagy egy szajkó, egy papagáj,
p a válaszban magát hallaná vissza,
p aki el sem tudja képzelni, hogy ő is
p tanulhatna a gyerektől/diákoktól
p (és nem is keveset, de elég jó sokat)
p
p
p Aki
p nyeglén,
p sőt ostobán
p csak fittyet hány
p Rómában/eszkimóknál
p az ott élőknek, nyilván nem
p ok nélkül, a hely szellemében
p is rég kialakult szokásaira, sőt:
p esetleg ostobán még gúnyolja is,
p ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…
p
p
p Be-rontó,
p be nem lépő…
p Aki nyitott ajtót,
p vagy kaput dönget,
p vagy zörgetés nélkül
p a végtelenségig csak vár,
p (Kafka: A törvény kapujában)
p Vagy pedig ajtóstól beront a házba…
p
p
p Aki
p önhitten
p nyugodtan ül
p a régi babérjain,
p a tegnapi sikerből élne ma –
p vagy aki előre iszik a medve bőrére,
p de ittasan a medve fog belőle lakomázni…
p
p
p Aki
p odakint
p előadja, hogy
p ő az utcai barikádok
p rettenthetetlen utcai harcosa –
p otthon viszont egy lekvár, egy papucs
p (övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)
p
p
p Aki
p egy olyan
p gyenge jellemű „férfi”,
p aki a kocsmában hőbörög,
p kormányt-rendszert dönt -
p de már egy beígért pofontól
p szinte bármit és bárkire bevall...
p
p
p Aki
p az utcán,
p idegenekkel,
p vagy a megrendelőkkel
p egy földre szánt angyal,
p nyájas, sőt alázatoskodó,
p otthon viszont már egy ördög,
p egy pokróc, egy goromba fráter…
p
p
p Aki
p abszolút
p pofátlanul
p nem csak hogy
p odakakál az ablakom elé
p de még a nagydolga végeztével
p be is kopog hozzám vécépapírért,
p és még neki áll feljebb, ha nem kap…
p
p
p Aki
p az a beszédhibás,
p aki a szülők tetszésére
p oly aranyosan selypített,
p beszélt pöszén, raccsolt stb.,
p hogy a végén úgy is maradt…
p Vagy éppen ellenkezőleg téve
p az erős dadogását csak csúfolták,
p ill. egy születési hibának fogták fel,
p és évekre, vagy egy életre úgy maradt…
p
p
p Aki
p olyannyira
p földhözragadt,
p hogy ő még csak
p nem is látja Daidalosz
p és Ikarosz szárnyalását
p (sem az utóbbinak hübrisz
p miatti bukását, lezuhanását…)
p A másik meg csak ég- kémlelő,
p és a nyakát töri az első árokban…
p
p
p Aki
p lopott,
p harácsolt vagyonát
p a tolvajoktól féltve olyan
p magas szögesdrót kerítést
p és oly sok biztonsági rácsot rak fel,
p mígnem az otthonából egy fogház lesz,
p ahova még „beszélőre” se lát szívesen mást…
p
p
p Aki
p olyan gőgös,
p teljhatalmú kényúr,
p annyira fent hordja fejét, hogy
p a logika és grammatika előtt sem hajol meg –
p így válik önerőből érthetetlenné és nevetségessé…
p
p
p Aki
p olyan
p túlzón udvarias,
p vagy olyan túl szerény stb.,
p hogy folyton bocsánatot kér,
p mert él, mert egy kis levegőt szív,
p mert egy kis helyet még ő is elfoglal…
p
p
p Aki
p csakis
p olyannal
p „barátkozik”,
p vagy házasodik,
p akivel egymás bűneit fedezik,
p egymásnak cinkosan falaznak –
p ideig-óráig ez tartja össze a kapcsolatot…
p
p
p Aki
p olyannyira
p „megfontolt”,
p okoskodó, agyaskodó,
p és szerfelett aggályoskodó, hogy
p így el- és meghalasztja a Tetteit…
p Lásd Hamlet (alaptalan?) önvádját…
p
p
p Aki
p egy Hűbele Balázs -
p hebehurgya személy,
p aki elhamarkodottan,
p szelesen cselekszik, viselkedik
p Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",
p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés
p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…
p
p
p Aki
p a saját
p szükséges,
p jó illúzióját rombolja,
p evése vagy színházi élményét rontja
p minden kulisszatitok feszegetésével,
p „büszke” mindent tudni akarásával…
p
p
p Aki
p mindent, még
p olyasmit is akar tudni,
p ami feleslegesen túlterheli,
p vagy netalán még káros is:
p halálos veszélybe is sodorja…
p
p
p Aki
p ott keresi,
p vagy keresteti
p az emberi boldogságot,
p ahol az nincs és nem is lehet –
p pl. a soha nem volt régi szép idők
p utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…
p
p
p Aki
p a bírhatót
p eladja álompénzen,
p cserébe ábrándvilágba,
p csalfa távoli ködvárba költözik,
p aminek nincs kapcsolata életével,
p nem készteti semmilyen változásra…
p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”
p
p
p Aki
p ha kiábrándult
p egy hamis, álbarátból,
p akkor magát a barátságot
p is végleg kiteszi az életéből –
p mosdóvízzel kiönti a gyereket is…
p Vagy egy rossz pap miatt lesz
p egy életre konok istentagadó…
p
p
p Aki
p ő maga
p akarna örökké élni,
p nem pedig a (remek)műveiben,
p illetve a felnevelt utódaiban stb.
p (ha teljesül a kívánsága, attól koldul,
p ahogy ezt pl. Beauvoir regénye ábrázolja…)
p
p
p Aki
p ön- és
p közveszélyesen,
p magát is felbosszantva,
p felidegesítve száguld haza,
p hogy majd otthon unatkozzon, vagy
p hiábavalóságokra fecsérelje idejét…
p
p
p Aki
p önerőből,
p támogatás nélkül életképtelen –
p mintha vastüdős vagy rokkant lenne,
p aki élete végéig magatehetetlenül
p mindig mások segélyére szorul…
p De ezért a kiszolgáltatottságért
p már nem is képes hálásnak lenni:
p előbb őket, majd magát utálja meg…
p
p
p Aki
p nem
p biorobot-katona,
p ő önként és kéjjel öl
p ellenségnek kikiáltott
p ifjakat, és család-apákat,
p nem csak parancsra, vagy
p végszükségből, önvédelemből…
p Egy empátiahiányos pszichopata…
p Mert ő sem kapott elég szeretetet,
p majd magát sem tudta jól szeretni…
p
p
p Aki
p önként
p végleg lemond
p az emberi méltóság rangjáról
p és lemegy csicskásnak, kutyába,
p pedig annak is bizonytalan a vacsorája,
p és az is csak a már lerágott csontokból áll,
p és azt is csak az udvarra, porba-sárba kilökve…
p
p
p Aki
p önként
p megy külföldre
p kinézett és kihasznált, és
p bármikor ki is toloncolható
p vendég-aljamunkásnak,
p „szegény rokonnak” …
p
p
p Aki
p Párizsba ment
p megcsodálni Európát,
p majd a háború kitörésekor
p megtapasztalhatja, hogy milyen
p francia internálótáborban senyvedni,
p ahol „hadifogoly” ellenségként alázzák
p (lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)
p
p
p Aki
p csak azért
p megy távoli országba,
p olcsó prostikat keresve,
p hogy ott kiélhesse itthon
p elfojtott perverz stb. vágyait,
p orgiákban tombolja ki magát,
p ahol nincs szemtanú, csak ő
p és a Jóisten tudhat róla…
p
p
p Aki
p örökkén
p örökké rászorul
p az ún. nemi nyomorenyhítő akciókra,
p vagy maga segít magán önkielégítve,
p gumigésával, vagy olcsó utcalánnyal…
p
p
p Aki
p még pornófilmek
p nézésével is dagasztja
p amúgy se kis kisebbségi komplexusát,
p és/vagy a látványtól hamar megundorodva
p veszi el örökre a kedvét e „gusztustalanságtól” …
p
p
p Aki
p öt perc
p esetleges
p „kéjmámorért”
p fél életen át fizetheti
p a gyerek/asszonytartást,
p miközben házasságtörő,
p és ezért így elvált férfiként
p akár az utcán is találhatja magát…
p (Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)
p
p
p Aki
p úri huncutságot,
p és piszkos politikát emlegetve
p önként mond le a helyi civil közéletről,
p a civil kurázsis kezdeményezések segítéséről,
p sőt az aggályoskodásával még meg is vétózná azokat…
p
p
p Aki
p sikeresen próbál
p tartósan rosszban lenni
p a nem választható-cserélhető
p kert-, vagy lakásszomszédokkal,
p fenntartva az örök hidegháborúzást…
p Lemondva a létfontos együttműködésről…
p (Őt az nyugtatja, hogy távol jó rokonai vannak)
p
p
p Aki
p önként visz
p kis lakásába
p egy kis aranyos
p bernáthegyi kutyát,
p aki lassan, de biztosan
p kitúrja őt az „otthonából”
p és kieszi a kis nyugdíjából…
p Mintha trójai falovat vinne be…
p
p
p Aki
p rabló-
p gazdálkodást folytat
p a belső és külső természet ellen –
p kizsákmányolja, lepusztítja mindkettőt,
p és csak rokkantság, halál, sivatag marad utána…
p (mint anno sok oly nagynak tartott birodalom után)
p
p x
A FÖLD
Aranykalászoknak áldott, puha ágya,
eke nyomán omló, barna földhasáb,
zengő csalitoknak puha televénye,
szemem simogatva tekint most le rád,
.
Meleg, puha álom tebenned az élet,
zúghatnak feletted fagyos viharok,
magadhoz öleled tavasszal a rétet,
s virágba szökkented az elhullt magot.
.
De jó rajtad s benned az élet, az álom,
belőled fakadni, hozzád visszatérni,
s alkonyok alkonyán lehullani lassan,
ezer reménységgel egy kis helyet kérni.
*
ÜNNEP UTÁN
Elmúlt az ünnep, fáradt a város
sötét szobákban kopott fenyők,
bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
bádogvasutak és törött hajók.
Künn hull a hó az ablak előtt.
.
Künn hull a hó. A nagy erdők alatt,
mint néma árny oson a róka,
surran a patak mohos híd alatt,
sziszegő szél sepri a partokat,
s dúdol magának tegnap óta.
.
Régi a dal, és régi az ünnep,
a tél havas csókja most meleg,
és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
mint az imádság, a legutolsó…
Itt – nem múltak el az ünnepek.
*
Búcsú
Elmegy lassan a berek, az erdő
El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel
A szemem látta egész határ.
Elmegy? Talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten.
S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.
p A tét:
p az ember
p plusz/mínusz
p végtelen életlehetőségei
p
p Nagy Életminőség Jenciklopédia:
p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés
p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön
p Szellemi segítség a lélekbátraknak
p
p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
p a mese nem másról, de pont rólad szól,
p ismerj magadra és változtass életeden…
p
p
p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
p
p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
p
p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
p
p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
p
p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,
p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
p
p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
p
p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
p
p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,
p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,
p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…
p
p x
|