Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XIV.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Fekete István

KOPÁR ÉS ERDŐ

I.

Pusztai tájon szomjas a föld,

égő homok közt cserepes út,

tengődő fű és halott bokor,

szomjas vándor, kiapadt kút,

nincsen itt élet, veszett az út.

.

Halott ország ez éjjel-nappal,

erdőtlen, tikkadt, kopár határ.

Tavasza meddő, ősze sivár,

fulladt csendjében hallgat a nyár,

halott ég alatt halott határ.

II.

Párás domboldal, távoli vágy,

csobogó patak, andalgó út,

virág, szerelem, dal, szabadság,

hegyen és völgyön zöld erdő zúg,

hegyen és völgyön zöld erdő búg.

.

Titkos, mély völgyén dús forrás buggyan,

tavasza illat és ősze mámor,

telében munka, öröm és álom,

nyarában szabad ember a vándor,

erdő az otthon, erdő a sátor

*

AZ ERDŐ FOHÁSZA

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

És gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,

Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,

A deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok házad ajtaja

Bölcsőd fája ...

... Koporsód fedele.

.

Vándor, ki elmégy mellettem,

Hallgasd meg kérésem:

.

NE BÁNTS!

*

p Aki

p olyan ügyről

p akar, akár vétójoggal is

p szavazni, voksolni, dönteni,

p aminek a következményeit,

p pl. az adóterhek növekedését,

p nem ő viseli – ő csak egy kibic,

p akinek nincs a játékban tétpénze stb.

p

p

p Kibic

p Kártya-

p v. más asztali

p társasjáték nézője,

p aki valamelyik játékos

p kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi.

p A kibic hallgasson! A kibicnek kuss!

p A kibic ne szóljon bele a játékba!

p A kibicnek semmi sem drága:

p könnyű a kockázat veszélye

p nélkül meggondolatlan lépésre

p rávenni az embereket…

p

p

p Aki

p élsportoló,

p de legalábbis

p sportember lenne,

p csak ne kelljen korán kelni,

p esőben és hidegben is futni,

p csak mindent kellemesen tenni,

p semmi jóról nem lemondani stb.

p

p

p Aki

p egy jó,

p együttműködő,

p a fehér köpenyt

p kisistenként tisztelő,

p már-már vakbizalmas „beteg”,

p aki igen sok felesleges és káros,

p kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést

p büszkén kibír, ha nem is használ,

p sőt inkább árt is neki…

p

p

p Aki

p nem érti meg,

p hogy az ún. betegsége

p nem külső sorscsapás,

p de belső tükör, vészjelzés,

p és így a gyógyulás is rajta múlik,

p ha ezt a lelki okot keresi-találja,

p amiben az orvos csak ráadás segítő…

p

p

p Aki

p sokáig

p és nagyon haragszik,

p és így magát jó alaposan

p bünteti meg mások vétkeiért?

p Vagy: aki haragszik, annak rendszerint

p nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.

p (Feleki László)

p

p

p Aki

p amikor

p haragszik a másikra,

p nem a másikra haragszik.

p Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,

p és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut

p a saját szerencsétlensége és gyávasága.

p (Csernus Imre)

p

p

p Aki

p sok mindenről

p tud-tudogat valamit,

p de nincs egyetlen egy sem,

p amiről szinte/majdnem mindent

p Vagy aki az a szakbarbár, aki épp

p azért nem találja az egyről a teljes igazat,

p mert oly szegényes az általános műveltsége…

p

p

p Aki

p elfogadja,

p és bele is törődik,

p hogy minden egész eltörött,

p és egy énként sem próbálja

p a nem csak szétválasztott, de

p egymással még szembe is állított,

p a humán-reál, a test-lélek stb. stb.

p közötti mesterséges falakat lerombolni…

p

p

p Aki

p sokszor

p és hosszan

p szomorkásan

p unatkozik vagy kínlódik:

p pl. nem utolsósorban ezért is

p nem tud önmagán jóízűen nevetni,

p nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira

p a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)

p

p

p Aki

p az a hazardőr

p szerencsejátékos,

p aki minden vagy semmi

p fogadási forma preferálója,

p amikor a játékos az összes tét

p összegének megfelelő téttel fogad

p va banque: mindent egy lapra tenni →

p olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)

p

p

p Aki

p sosem

p fog meghalni,

p ő kivételes egy-én,

p ezért mindenre ráér:

p az égvilágon semmi sem sürgeti,

p és így végleg elmulasztja a rendelt időket…

p (nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg)

p

p

p Aki

p sosem

p tudhatja meg,

p hogy vajon nem

p csak a pénzéért „szeretik” -e:

p legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…

p (lásd például a Boldog idők című filmben,

p ahol éppen a férj csődje újítja-jobbítja meg

p a jólétben már-már bomladozó, mert a pénz-

p hajsza miatt bűnösen elhanyagolt kapcsolatot…)

p

p

p Aki

p spórol a vízzel

p és a kerti munkával:

p műfűvel „veti be” kertjét,

p elhelyez benne művirágokat,

p amik örökké zöldek és színesek,

p és naponta ráfúj egy „finom illatot” …

p (mintha egy Mars-utazáson venne részt…)

p

p

p Aki

p újgazdag,

p úrhatnám

p sznobizmusból

p státusz szimbólumokért,

p pl. uzsorahitelre vett autóért

p iszonyú költségekbe veri magát,

p és fölösleges nélkülözésbe a családját…

p

p

p Aki

p süni létére

p újra és újra

p úgy akar a hegyet mászni,

p sziklákon ugrálni, mint a zerge:

p így garantálja magának nem csak

p a gyakori nagy kudarcélményeket,

p de a lerokkanást, sőt a korai halált is…

p

p

p Aki

p sűrűbben

p váltogatja az elveit,

p mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:

p olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…

p Életének nincs néhány állandó, fix vezérelve,

p ezért nincs szilárd egysége, integritása –

p csak egy szétfolyó híg massza…

p …kb. ennyibe is fogják venni!

p

p

p Aki

p szabadnak

p hiszi magát,

p de rögtön kétségbe esik,

p ha elmegy reggel a villany…

p Ő a teljesen kiszolgáltatott…

p Akkor úgy érzi: megállt az élet,

p és ha így marad, mindennek vége…

p (ha áram van, minden van, ha nincs…?)

p

p

p Aki

p az első hívó

p csalogató csalfa szóra

p otthagyja a falusi portáját,

p önellátó paraszti életformáját

p a bérmunkás élethez adott

p lakótelepi panellakásáért

p („munkásszállóért” …)

p

p

p Aki

p egy jó,

p szakértő,

p a rosszat jól csináló mester,

p egy megbízható, szorgalmas stb.

p bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,

p rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen,

p vagy a rossz orvosi protokoll gondos betartója …

p

p

p Aki

p informatikai,

p számítógépes stb.

p tudást bírva úgy véli:

p aki előtte élt, hülye lehetett,

p és a mesterséges intelligencia

p majd bölcsebb életvezetési tanácsot ad,

p mint saját digitális analfabéta nagyapja,

p vagy Arisztotelész, a sztoikusok, Jézus stb.

p

p

p Aki

p nem tudja,

p vagy „elfelejti”,

p hogy a halottas ruhán nincs zseb,

p és a révész Káron ladikján is csak

p anyaszült meztelenül visz odaátra…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p nem érezte,

p hogy milyen jó

p gyalogolni, lépésről

p lépésre, meg-megállva

p bejárni a szülőföldet és/

p vagy két keréken önerőből,

p a szabad ég alatt tovasuhanni…

p

p

p Aki

p beszűkülve

p csak annyit „lát”,

p keveset és rövid ideig,

p és egy sajátos látószögből,

p a világból és a természetből,

p és a kertjüket művelő szomszédokból,

p amennyit az autó vezetése közben lehet…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy most hol, mikor

p és kiket szeretne evangelizálni,

p de örökké lesben vár „áldozatára” -

p vagy elrohan a sebesült kirabolt mellett,

p mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p milyen útra indul,

p de örökké pakolja holmiját,

p vagy be is van csomagolva bőröndje,

p mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…

p Nem tudja lezárni a múltat, és hagyja, hogy

p az ügyeletes riogatók rettegésben tartsák…

p Minden gójba potenciális ellenséget lát bele…

p (mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)

p

p

p Aki

p nem vágja ki,

p fojtja el csírájában:

p és így a kis hazugsága

p egyre újabb nagyobbat „szül”,

p el is burjánzik, el is „rákosodik” …

p Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,

p pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.

p az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…

p

p

p Aki

p nem veszi

p a lelki fáradtságot, hogy

p megérezve-sejtve, kitalálva

p teljesítse a te „titkos” vágyad:

p nem tud, vagy nem is akar neked

p egy kellemes meglepetést szerezve

p növelni az ajándékozás örömét…

p (ill. nem kockáztat: hátha téved,

p és inkább csak pénzt nyom oda)

p

p

p Aki

p nemcsak

p disznóból kolbászt,

p de kolbászból disznót állítana elő -

p neki minden folyamat visszafordítható…

p Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…

p (Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy

p a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)

p

p

p Aki

p nemcsak

p légvárépítő és -lakó,

p de a magán pszichiáternek

p még rendszeres lakbérfizető is…

p Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,

p hogy van, aki őt meg-megsimogatja,

p amikor partra-vetetten kínlódik…

p

p

p Aki

p nemcsak

p mindig odatartja

p a másik arcát is a pofonért,

p de még önmaga is ostorozza,

p hogy nem csinált kedvet hozzá,

p hogy párat még jól bele is rúgjanak,

p és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…

p

p

p Aki

p nemcsak

p vészhelyzetben,

p ideiglenesen blöfföl,

p mint az oldalazó, és így

p magát nagyobbacskának

p mutató macska - de mindig,

p és a maga is kezdi ezt elhinni

p az első nagy felsülésig, lebőgésig…

p

p

p Aki

p egy neofita túlbuzgó,

p „hitetlen” évei kompenzálva

p ő pápább akar lenni a pápánál is…

p Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,

p de felnőtt családfőként katonás rendet tart,

p Ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…

p

p

p Aki

p nincs

p tisztában

p a szülői hatalom-

p felelősség nagyságrendjével,

p életsors-befolyásoló súlyával,

p vagy ha rádöbben, megriad tőle,

p mint a felvilágosított hályogkovács,

p aki már nem mer többet műteni…

p (a gyermek a „szemünk fénye”)

p

p

p Aki

p nincs tisztában vele,

p hogy a konyhakés, a humor stb.

p milyen veszélyes kétélű fegyver,

p amivel önmagát/mást akár még

p súlyosan/halálra is lehet sebezni…

p (szó szerint, vagy átvitt értelemben,

p illetve: öngyilkosságba hajszolni…)

p

p

p Aki

p soha

p nincs jelen,

p igazolatlan hiányzó:

p sosemvolt fiktív múltban,

p vagy képzelt jövőben „él” –

p vagyis csak passzívan henyél,

p alibizik, soha nincs a Tett helyén…

p

p x

Nyárfa

Rétaljában áll a berekszélen,

utat mutat nyáron és télen.

Reszket bár szellő sem rebben,

ősszel a varjú károg róla,

nyáron kis vércsék ringatója,

altatja őket az estben.

.

Kelő nap rajta reggel lobban,

éjjel Dávidot lesi a holdban,

aki szomorún hegedül.

Rajta kiált a sárgarigó,

huncut, huncut, huncut a bíró!

Mintha ő tudná egyedül...

.

A nyújtófának ő a fája,

viharban sose menj alája,

az Isten-nyila szereti.

A cigány teknőnek faragja,

rajkóját benne ringatja,

s malacát belőle eteti.

.

Szellős állványok pallófája,

kubikosoknak talicskája,

kis szék is belőle készül:

a felhők magas csúcsán ülnek,

ágán a szelek hegedülnek,

nincs ünnep nyárfagally nélkül.

.

Télben a kedves őszt siratja,

ősszel a nyarat takargatja,

tavasszal a nyarat várja...

Nyári tüzekben nyárfa lobban,

üreg szíve csak nyárban dobban.

A nyárfa: a nyárnak a fája.

*

Akác

Lombján fehéren ring a virág,

alatta csendes, puha a világ,

felette méhek donganak,

a kasba mézet róla szednek,

virágján néha megpihennek,

s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,

eldugva fészek - néha öt is,

s a fészekben dalos madár ...

Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,

fiait férgekkel táplálja,

s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,

ajtóküszöb és télre kis szán.

Mindenre jó a világon.

Kályhátokból ő zümmög éjjel,

a nyár melegét hinti széjjel,

ha szemedre száll az álom."

*

NÁDAS

Aludtál-e már nádtető alatt?

Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?

Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,

Ha megérinti a virradat?

.

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit!

Se nádirigót, se kócsagot,

Se a vadrécék kéktükrű szárnyát,

Se víz mélyén rengő csillagot…

.

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?

Füstje simogatta arcodat,

Ha felkel a hold, és a lidércfény

Táncol a tündöklő ég alatt.

.

Láttál-e ezer szárcsafiókát?

Úszó fészket a nagy vízen?

S hallgattad-e ködös hajnalokon

A vándormadár, hogy mit izen?...

.

És nádi széna volt-e a párnád?

Millió béka a muzsikád?

Imbolygó bagoly kedves barátod?

Nyárson sült keszeg a vacsorád?

.

Fürödtél-e már csendben és fényben,

Este, ha lobban a néma tűz,

S a nádas felett átszáll az álom,

S rád sóhajt lágyan a puha fűz?...

.

Álmod ha őrzi millió nádszál,

És tartja feletted az eget,

Neked adja a csillagos békét,

És megcsókolja a szívedet.

p 2

p

p Aki

p nősüléskor

p leépíti, vagy hagyja

p elveszni baráti köreit:

p bezárul és bezápul, amivel

p időzített bomba kerül a ház alá,

p szinte mindent a másiktól várnak,

p túl nagy terheteket raknak egymásra…

p

p

p Aki

p nyalizó, 

p stréberkedő,

p és ezért csak olyat kérdez,

p amire tanára biztosan tud válaszolni –

p erősítve a „mindentudó” jó tanító imázst…

p Vagy aki a hazug, rossz tanítási rend ellen

p csak renitens magatartással tiltakozik, lázad…

p

p

p Aki

p olyan, mint

p a rossz szülő/tanár –

p a gyerek legyen visszhang,

p vagy egy szajkó, egy papagáj,

p a válaszban magát hallaná vissza,

p aki el sem tudja képzelni, hogy ő is

p tanulhatna a gyerektől/diákoktól

p (és nem is keveset, de elég jó sokat)

p

p

p Aki

p nyeglén,

p sőt ostobán

p csak fittyet hány

p Rómában/eszkimóknál

p az ott élőknek, nyilván nem

p ok nélkül, a hely szellemében

p is rég kialakult szokásaira, sőt:

p esetleg ostobán még gúnyolja is,

p ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…

p

p

p Be-rontó,

p be nem lépő…

p Aki nyitott ajtót,

p vagy kaput dönget,

p vagy zörgetés nélkül

p a végtelenségig csak vár,

p (Kafka: A törvény kapujában)

p Vagy pedig ajtóstól beront a házba…

p

p

p Aki

p önhitten

p nyugodtan ül

p a régi babérjain,

p a tegnapi sikerből élne ma –

p vagy aki előre iszik a medve bőrére,

p de ittasan a medve fog belőle lakomázni…

p

p

p Aki

p odakint

p előadja, hogy

p ő az utcai barikádok

p rettenthetetlen utcai harcosa –

p otthon viszont egy lekvár, egy papucs

p (övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)

p

p

p Aki

p egy olyan

p gyenge jellemű „férfi”,

p aki a kocsmában hőbörög,

p kormányt-rendszert dönt -

p de már egy beígért pofontól

p szinte bármit és bárkire bevall...

p

p

p Aki

p az utcán,

p idegenekkel,

p vagy a megrendelőkkel

p egy földre szánt angyal,

p nyájas, sőt alázatoskodó,

p otthon viszont már egy ördög,

p egy pokróc, egy goromba fráter…

p

p

p Aki

p abszolút

p pofátlanul

p nem csak hogy

p odakakál az ablakom elé

p de még a nagydolga végeztével

p be is kopog hozzám vécépapírért,

p és még neki áll feljebb, ha nem kap…

p

p

p Aki

p az a beszédhibás,

p aki a szülők tetszésére

p oly aranyosan selypített,

p beszélt pöszén, raccsolt stb.,

p hogy a végén úgy is maradt…

p Vagy éppen ellenkezőleg téve

p az erős dadogását csak csúfolták,

p ill. egy születési hibának fogták fel,

p és évekre, vagy egy életre úgy maradt…

p

p

p Aki

p olyannyira

p földhözragadt,

p hogy ő még csak

p nem is látja Daidalosz

p és Ikarosz szárnyalását

p (sem az utóbbinak hübrisz

p miatti bukását, lezuhanását…)

p A másik meg csak ég- kémlelő,

p és a nyakát töri az első árokban…

p

p

p Aki

p lopott,

p harácsolt vagyonát

p a tolvajoktól féltve olyan

p magas szögesdrót kerítést

p és oly sok biztonsági rácsot rak fel,

p mígnem az otthonából egy fogház lesz,

p ahova még „beszélőre” se lát szívesen mást…

p

p

p Aki

p olyan gőgös,

p teljhatalmú kényúr,

p annyira fent hordja fejét, hogy

p a logika és grammatika előtt sem hajol meg –

p így válik önerőből érthetetlenné és nevetségessé…

p

p

p Aki

p olyan

p túlzón udvarias,

p vagy olyan túl szerény stb.,

p hogy folyton bocsánatot kér,

p mert él, mert egy kis levegőt szív,

p mert egy kis helyet még ő is elfoglal…

p

p

p Aki

p csakis

p olyannal

p „barátkozik”,

p vagy házasodik,

p akivel egymás bűneit fedezik,

p egymásnak cinkosan falaznak –

p ideig-óráig ez tartja össze a kapcsolatot…

p

p

p Aki

p olyannyira

p „megfontolt”,

p okoskodó, agyaskodó,

p és szerfelett aggályoskodó, hogy

p így el- és meghalasztja a Tetteit…

p Lásd Hamlet (alaptalan?) önvádját…

p

p

p Aki

p egy Hűbele Balázs -

p hebehurgya személy,

p aki elhamarkodottan,

p szelesen cselekszik, viselkedik

p Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

p

p

p Aki

p a saját

p szükséges,

p jó illúzióját rombolja,

p evése vagy színházi élményét rontja

p minden kulisszatitok feszegetésével,

p „büszke” mindent tudni akarásával…

p

p

p Aki

p mindent, még

p olyasmit is akar tudni,

p ami feleslegesen túlterheli,

p vagy netalán még káros is:

p halálos veszélybe is sodorja…

p

p

p Aki

p ott keresi,

p vagy keresteti

p az emberi boldogságot,

p ahol az nincs és nem is lehet –

p pl. a soha nem volt régi szép idők

p utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…

p

p

p Aki

p a bírhatót

p eladja álompénzen,

p cserébe ábrándvilágba,

p csalfa távoli ködvárba költözik,

p aminek nincs kapcsolata életével,

p nem készteti semmilyen változásra…

p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”

p

p

p Aki

p ha kiábrándult

p egy hamis, álbarátból,

p akkor magát a barátságot

p is végleg kiteszi az életéből –

p mosdóvízzel kiönti a gyereket is…

p Vagy egy rossz pap miatt lesz

p egy életre konok istentagadó…

p

p

p Aki

p ő maga

p akarna örökké élni,

p nem pedig a (remek)műveiben,

p illetve a felnevelt utódaiban stb.

p (ha teljesül a kívánsága, attól koldul,

p ahogy ezt pl. Beauvoir regénye ábrázolja…)

p

p

p Aki

p ön- és

p közveszélyesen,

p magát is felbosszantva,

p felidegesítve száguld haza,

p hogy majd otthon unatkozzon, vagy

p hiábavalóságokra fecsérelje idejét…

p

p

p Aki

p önerőből,

p támogatás nélkül életképtelen –

p mintha vastüdős vagy rokkant lenne,

p aki élete végéig magatehetetlenül

p mindig mások segélyére szorul…

p De ezért a kiszolgáltatottságért

p már nem is képes hálásnak lenni:

p előbb őket, majd magát utálja meg…

p

p

p Aki

p nem

p biorobot-katona,

p ő önként és kéjjel öl

p ellenségnek kikiáltott

p ifjakat, és család-apákat,

p nem csak parancsra, vagy

p végszükségből, önvédelemből…

p Egy empátiahiányos pszichopata…

p Mert ő sem kapott elég szeretetet,

p majd magát sem tudta jól szeretni…

p

p

p Aki

p önként

p végleg lemond

p az emberi méltóság rangjáról

p és lemegy csicskásnak, kutyába,

p pedig annak is bizonytalan a vacsorája,

p és az is csak a már lerágott csontokból áll,

p és azt is csak az udvarra, porba-sárba kilökve…

p

p

p Aki

p önként

p megy külföldre

p kinézett és kihasznált, és

p bármikor ki is toloncolható

p vendég-aljamunkásnak,

p „szegény rokonnak” …

p

p

p Aki

p Párizsba ment

p megcsodálni Európát,

p majd a háború kitörésekor

p megtapasztalhatja, hogy milyen

p francia internálótáborban senyvedni,

p ahol „hadifogoly” ellenségként alázzák

p (lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)

p

p

p Aki

p csak azért

p megy távoli országba,

p olcsó prostikat keresve,

p hogy ott kiélhesse itthon

p elfojtott perverz stb. vágyait,

p orgiákban tombolja ki magát,

p ahol nincs szemtanú, csak ő

p és a Jóisten tudhat róla…

p

p

p Aki

p örökkén

p örökké rászorul

p az ún. nemi nyomorenyhítő akciókra,

p vagy maga segít magán önkielégítve,

p gumigésával, vagy olcsó utcalánnyal…

p

p

p Aki

p még pornófilmek

p nézésével is dagasztja

p amúgy se kis kisebbségi komplexusát,

p és/vagy a látványtól hamar megundorodva

p veszi el örökre a kedvét e „gusztustalanságtól” …

p

p

p Aki

p öt perc

p esetleges

p „kéjmámorért”

p fél életen át fizetheti

p a gyerek/asszonytartást,

p miközben házasságtörő,

p és ezért így elvált férfiként

p akár az utcán is találhatja magát…

p (Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)

p

p

p Aki

p úri huncutságot,

p és piszkos politikát emlegetve

p önként mond le a helyi civil közéletről,

p a civil kurázsis kezdeményezések segítéséről,

p sőt az aggályoskodásával még meg is vétózná azokat…

p

p

p Aki

p sikeresen próbál

p tartósan rosszban lenni

p a nem választható-cserélhető

p kert-, vagy lakásszomszédokkal,

p fenntartva az örök hidegháborúzást…

p Lemondva a létfontos együttműködésről…

p (Őt az nyugtatja, hogy távol jó rokonai vannak)

p

p

p Aki

p önként visz

p kis lakásába

p egy kis aranyos

p bernáthegyi kutyát,

p aki lassan, de biztosan

p kitúrja őt az „otthonából”

p és kieszi a kis nyugdíjából…

p Mintha trójai falovat vinne be…

p

p

p Aki

p rabló-

p gazdálkodást folytat

p a belső és külső természet ellen –

p kizsákmányolja, lepusztítja mindkettőt,

p és csak rokkantság, halál, sivatag marad utána…

p (mint anno sok oly nagynak tartott birodalom után)

p

p x

A FÖLD

Aranykalászoknak áldott, puha ágya,

eke nyomán omló, barna földhasáb,

zengő csalitoknak puha televénye,

szemem simogatva tekint most le rád,

.

Meleg, puha álom tebenned az élet,

zúghatnak feletted fagyos viharok,

magadhoz öleled tavasszal a rétet,

s virágba szökkented az elhullt magot.

.

De jó rajtad s benned az élet, az álom,

belőled fakadni, hozzád visszatérni,

s alkonyok alkonyán lehullani lassan,

ezer reménységgel egy kis helyet kérni.

*

ÜNNEP UTÁN

Elmúlt az ünnep, fáradt a város

sötét szobákban kopott fenyők,

bús gyertyacsonkok és álmos mackók,

bádogvasutak és törött hajók.

Künn hull a hó az ablak előtt.

.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt,

mint néma árny oson a róka,

surran a patak mohos híd alatt,

sziszegő szél sepri a partokat,

s dúdol magának tegnap óta.

.

Régi a dal, és régi az ünnep,

a tél havas csókja most meleg,

és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,

mint az imádság, a legutolsó…

Itt – nem múltak el az ünnepek.

*

Búcsú

Elmegy lassan a berek, az erdő

El a nádas, a tél, a nyár.

A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel

A szemem látta egész határ.

Elmegy? Talán mégsem egészen,

Meglátom tán az örök vízen,

Hiszen a Szépség maga az Isten.

S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.



p A tét:

p az ember

p plusz/mínusz

p végtelen életlehetőségei

p

p Nagy Életminőség Jenciklopédia:

p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés

p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön

p Szellemi segítség a lélekbátraknak

p

p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

p a mese nem másról, de pont rólad szól,

p ismerj magadra és változtass életeden…

p 

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,

p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…

p

p x

