Eugéniusz:
Bölcs-balga,
boldog-boldogtalan
emberéletek minősége –XVI.
Az ember plusz/mínusz lehetőségei
Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol
Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár
Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok
Szándékok és következmények és okok és okozatok
Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok
A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?
Vörösmarty Mihály
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége - március eleje
p 1
p
p Aki
p a bírhatót
p eladja álompénzen,
p cserébe ábrándvilágba,
p csalfa távoli ködvárba költözik,
p csak fantaszta légvárakat építget,
p aminek nincs kapcsolata életével,
p nem készteti semmilyen változásra…
p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”
p
p
p Akik
p délibábot,
p kék madarat kergetnek:
p mindig abban reménykednek,
p hogy majd holnap(után) jobb lesz,
p csak még odáig valahogy ki kell bírni,
p addig itt és most a szenvedést kell viselni…
p
p
p Aki
p ott keresi,
p vagy keresteti
p az emberi boldogságot,
p ahol az nincs és nem is lehet –
p pl. a soha nem volt, vagy már
p végleg elmúlt ún. régi szép idők
p utáni fájó elvágyódásban, de
p jövőképtelenül: nosztalgia…
p
p
p Mazochista
p Az önkínzásában élvezkedő,
p vagy (nemileg) azt élvezi, ha
p megalázzák/fájdalmat okoznak neki.
p Ha ő így szereti magát, akkor másnak
p is pont ezt kívánja, éppen ezt javallja…
p
p
p Szadista –
p beteges hajlamú ember,
p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,
p a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő.
p Ha ez neki jó, akkor másnak se lehet annyira rossz…!?
p
p
p Furcsa pár
p Egy rendmániás
p és egy trehány összeköltözése, együttlakása,
p akik ezzel a próbatétellel nehezítik barátságukat,
p és még el is határozzák: átnevelik, térítik egymást…
p
p
p Aszkéta –
p legfőképpen
p az önsanyargatástól
p az ő lelki épülését váró,
p a szellemi javakért önmagát
p az ördögtől való, kísértő, „testét”
p megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató
p
p
p Aki
p semmit
p nem akar élvezni,
p és bűntudata van, ezért
p szigorú önvizsgálatot tart,
p ha itt-most éppen nem szenved,
p mert akkor nem nemesedik a lelke…
p
p
p Aki
p egy élveteg,
p vezérelve az élv -
p ő az a hedonista,
p aki mindent élvezni akar,
p aki vadul hajszol érzéki élveket,
p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,
p ha azok nem illenek életművészkedésébe…
p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség…
p
p
p Egy
p toprongyos koszfészek
p Lakása egy rumlis szeméttelep
p A tisztálkodást végleg elhanyagoló
p Megjelenésére/benyomásra semmit nem adó,
p mert ő fittyet hány mindenre, és mindenkire –
p illetve ő így képzeli a „Filozófus” életformáját…
p
p *
p
p A
p pedáns asszony
p Aki egy tisztaságmániás,
p aki az őrületbe kergeti családját,
p aki olyan „otthont” varázsol, ahol
p mindent lehet, csak épp élni nem…
p
p
p A
p ködösítő
p A (saját) tisztán-
p látás(á)t korlátozó,
p szellemi ködgéppel ügyködő
p Vagy aki előbb zavart kelt, hogy majd
p a zavarosban kedvére halászgathasson…
p
p
p Megtévesztett
p A beszűkített tudatú
p A két lényegében egyforma,
p és ezért hamis alternatíva közül „választó”
p A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,
p pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…
p
p
p Kohlhaas Mihály
p Legyen akkor is igazság,
p ha belepusztul is a világ és családja is…
p Az ő sértett igazáért élethalál harcot vívó,
p aki még ezért az előszeretteit is feláldozó…
p
p
p Irgalmatlan
p Az igazsággal még
p a jóbarátait is (magától) elverő
p Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…
p Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.
p
p
p Aki álságosan
p őszinte véleményt kér a barátjától,
p de mikor hallja a fájó-gyógyító igazat,
p akkor azon nyomban már ellene fordul,
p és a rosszindulatú ellenségének mondja…
p
p
p Hidakat felégető
p Aki az ex szerelmével,
p az édes gyermekei anyjával
p hidegháborús válópereskedő
p A párbeszéd folytatását pont
p a gyerekek rovására is nehezítő,
p vagy akár még el is lehetetlenítő…
p
p
p Vak tyúk
p A mód-szertelen
p Tűt a szénakazalban…
p A próba-szerencse alapon kereső
p Drága idejét hiábavalóan pocsékoló…
p
p
p Hebehurgya
p Az előbb nagyot vágó
p és majd csak azután méricskélő
p A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó
p
p
p Hűbele Balázs
p Egy hebehurgya személy,
p aki nagyon elhamarkodottan,
p szelesen cselekszik, viselkedik
p „Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",
p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés
p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…
p
p
p Aki státusz szimbólumként
p egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,
p és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,
p de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,
p és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –
p és így még elemi pisilési stb. gondjai is lesznek…
p
p
p Megélhetési
p bárcás koldus
p A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,
p vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…
p (a kicsi, de fix rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)
p
p
p A lelki
p öncsonkító:
p az isteni vágyairól végleg,
p egyszer s mindekorra lemondó
p Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,
p és/vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,
p aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról” …
p
p
p Hipochonder –
p a családján, barátain
p élősködő képzelt „nagybeteg”,
p aki egy életen át így zsarolja,
p terrorizálja az „előszeretteit”
p (míg majd tényleg beteg is lesz…)
p
p
p Átvitt értelem
p és a képletes jelentés…!?
p A mindent csak szó szerint értő
p szemkiszúró együgyű, balga lélek
p Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…
p
p
p Az elvakított „paraszt”
p A szemfényvesztő szélhámos áldozata
p Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…
p Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…
p
p
p Rossz végletes
p Aki soha nincs középen,
p az arany középúton: nem bátor -
p de hol egy gyáva, menekülő nyúl,
p hol meg vakmerő - mert egy vak,
p csalfán elvakított, kábított – ló…
p
p
p Az
p istenkísértő
p az ún. extrém sportoló,
p a rekord/hírnévhajszoló -
p és Salto mortale, halálugrás
p a cirkuszban védőhálótlanul
p a kiemelt, extra gázsiért…
p
p
p A
p hazárdjátékos,
p játékszenvedély-beteg
p A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát
p egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)
p Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár
p lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…
p
p
p A rossz matekos
p Akinek holtbiztos a szisztémája:
p minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő
p A szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye…
p
p
p A
p büszke
p munkaalkoholista,
p akinek ezért nincs is betegségtudata,
p akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés
p a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,
p és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…
p
p
p A mamahotel
p életkezdési pánikos,
p védett házas inkubátor-lakója
p A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”
p Aki a biztonságért lemond a szabad életről,
p majd ezt is elveszti, de immár életképtelenül
p holtáig mások kegyelemkenyerére szorul…
p
p
p Ateista
p és esetleg még antiklerikális is…
p A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő
p Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó,
p annak napi ajándékaiért, kegyelméért hálát nem adó,
p mindent önmagának köszönő, saját érdemének tudó…
p (és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)
p
p
p Falánk,
p egy homo mohó,
p mértéket nem tartó,
p a telhetetlen: a jóból besokalló
p Így akár még a gyomrát is elrontó,
p és pont a kedvenc ételét megutáló
p (még a jóból is megárt a sok: sokk)
p
p
p Az
p önkínzó
p esztelenül fogyókúrázó,
p ételmennyiséget redukáló,
p a kövérsége igazi okát nem kereső,
p aki a várható kudarca után meg már
p csak azért is habzsoló, dőzsölő,
p magát degeszre zabáló…
p
p
p Az
p önleértékelő,
p aki oly elégedetlen az alakjával,
p nem abból hozza ki a maximumot,
p mások hamis elvárásainak felelne meg…
p Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás
p (aki akár halálra is éheztetheti magát…)
p
p
p Nem
p szobatiszta
p Az önbezáró, magányos inkontinenciás
p Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,
p és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,
p ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet…
p
p
p Halálfóbiás
p életfonalvesztő-tévesztő…
p A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,
p pedig van hajléka, tápláléka, vize, levegője stb.,
p aki a rohamaikor megsemmisülési érzést él át…
p És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –
p végzetessé válható rossz körökbe zárja magát -
p antidepresszánsokon tengődik, vészeli át napjait…
p
p
p A mániás
p és a depressziós
p Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,
p magát akár mesterségesen is stimuláló,
p aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,
p hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,
p aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…
p
p
p A
p józan
p ész nélkül,
p fejét vesztve menekülő
p Önuralomhiányos pánikba eső:
p egy kis veszély elől a nagyon nagyba futó
p Pl. egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…
p
p
p A
p hibaismétlő
p és halmozó-fokozó lény.
p Aki ugyanazt ezerszer ismétli,
p hátha az új próba majd sikerül…
p Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…
p A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény
p
p
p Javíthatatlan
p Aki már-már tökéletes…
p Aki egy fogadatlan prókátor
p Aki mindig mást akar megmenteni,
p a másik elkárhozása miatt aggódó…
p Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,
p így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…
p
p
p „Ön-gyilkos”
p A szemetet szőnyeg alá seprő,
p a púpozódó buckákon nyakát törő…
p A restanciák halmozásával magát eltemető
p A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…
p
p
p Strucc-
p politikus
p A bajban a fejét homokba dugó –
p a szemét gyermeteg módon eltakaró,
p aki így vészelné át azt az időszakot,
p amíg magától elmúlik a veszély…
p
p
p Kirakat-
p politikus
p Színházi díszletekből
p ún. Patyomkin falu építő,
p esetleg még ebben is lakó…
p „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű...
p A látszat fenntartására erőforrásait elpazarló…
p
p
p Felelőtlen
p és komolytalan
p infantilis/szenilis lény
p Aki az egész életet csak
p egy nagy játéknak venné,
p ahol minden visszacsinálható,
p és nulláról bármikor újrakezdhető…
p
p
p Könnyelmű
p Gondatlanságával
p még mást is bajba sodró
p Mint aki még nem tudja, hogy
p mily törékeny az emberélet,
p saját/más életével játszó…
p
p
p Komor,
p munkamániás robot
p A játék, illetve játékosság nélkül,
p kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő
p Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,
p és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…
p
p x
Vörösmarty Mihály
AZ UNALOMHOZ
Holdvilág az arcod,
Kályha termeted,
Régi fejkötőtől
Boglyas a fejed.
.
Épen nem mondhatni,
Hogy szép dáma vagy,
Mégis tisztelőid
Száma vajmi nagy.
.
Válogatni nem tud
Tompa ízleted;
Aki hozzád hajlik,
Azt mind szereted.
.
A pimasz körökbe
Makkfilkózni jársz,
Lesben a vadásszal
Sült galambra vársz.
.
Régi duska társad
Minden jó uracs,
Kinek esze tálban
S szíve a kulacs.
.
S ami ellen annyi
Finnyás nőke küzd,
Téged el nem hajt a
Drága pipafüst;
.
Sőt, hol orrboszontva
Porzik a tobák,
S illatot, hiú fényt
Rejtnek a szobák,
.
Ott is ásitozva
Gyakran megjelensz,
S bűvös álomírral
Szájt, szemet befensz.
.
Sok kis és nagy úrnál
Ülsz te pamlagon,
Karjaidba dőlnek
Nő és hajadon.
.
S akik érdeketlen
Nézik a hazát
S nyugton veszni hagynák
Legnagyobb fiát;
.
Kiknek embertársok
Jaja puszta hang,
Melyre nem csendűl meg
Lelkökben harang;
.
S aki a dologtól,
Könyvtől idegen:
Az mind édeleghet
Vaskos kebleden.
.
Sok munkás henyével
Írsz te verseket;
Hajdan így csináltak
Nálunk könyveket,
.
És mondák: "A téli
Est unalmiban
A magyar nemzetnek
E könyv írva van.
.
Olvasd el, magyar nép,
S tartson meg az ég!"
Mert erő, egészség
Kell hozzá elég.
.
Íme, szép asszonyság,
Mily sok érdemed!
Ráadásúl hozzá
Adj még egy kegyet:
.
Valahára köztünk
Únd meg magadat,
S hordd el más világra
Régi sátrodat.
.
Szállj, oh szállj el tőlünk
Túl a tengeren:
Nyűg elég marad még
E jó nemzeten.
1841. január 14. előtt
*
Vörösmarty Mihály
PIPISKE
Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?
.
Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?
.
S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.
.
Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.
.
Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.
.
Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.
.
Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.
.
Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.
.
Bíznának csak reám...
"Hohó! talán bizony?"
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.
.
Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
- Azaz, ha elvenném! -
Mivé faragtam őt.
*
,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.
.
S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.'
.
1839. január 17. előtt
*
Vörösmarty Mihály
A MAGYAR HÖLGYEKHEZ
Kell-e dal, szép és varázsló,
Kell-e szép rege,
Vészbe játszó és derűbe,
Mint hazánk ege?
Van-e kedvetek figyelni?
Mondhatunk egyet;
És ha tetszik, és ha kedves,
Mondunk ezeret.
Vérünk lángja lesz dalunkban
Forrongó meleg,
Élet és világ regénkben,
E nagy tömkeleg
Köny - s mosolyból összeszőve.
Víg, borús egünk,
Köny - s mosolyból, melyeket mi
Tőletek veszünk.
És a szőnyeg lesz kicsinded
Csarnokunk falán,
Amit a szív s elme rajzol
Bűvös asztalán:
Nőerény és női szépség
Angyalképei,
És az édes hitszegésnek
Szenvedései;
És a szellem, mely szeszélyes,
Csínba öltözik,
S önmagával s a világgal
Folyvást küzködik.
Egy hibázik műveinkhez,
Nyájas napvilág:
Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,
Nincs szellemvirág.
Kis dolog lesz szép szemekkel
Ránk lenéznetek.
Csínos fejjel meghajolni
Hogy figyeljetek;
Kis dolog lesz, és nekünk nagy,
Meghallgattatás:
Kedvezéstek drága kincsét
Hogy ne nyerje más.
És ha néha rosz hevünkben
Zordonak leszünk,
Mert talán a féltés dúlja
Fájó kebelünk;
Mert talán az idegenben
Leltetek gyönyört,
Míg bennünket elhagyottság
Szégyenláza tört;
Megboszúlni könnyü mód van:
Haragudjatok;
A haragban békülésre
Mindig kész az ok.
S szép a szép szemek haragja,
Mint villám s az éj,
Ah de édesebb a béke,
Megbékülni kéj.
Hagyjatok, de térjetek meg,
Mint a kikelet,
S dal, virág közt elfeledjük
Könnyen a telet.
1842 vége
p 2
p
p Ledér
p Szerelmi életében
p könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,
p egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,
p akit majd mindenki megbábul, megkíván,
p de aki komoly hitvesül senkinek sem kell…
p
p
p Léha,
p locska lélek,
p egy élethabzsoló aranyifjú
p Életfelfogásában komolytalan,
p felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű
p szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,
p egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész
p
p
p Az
p átok-
p bumerángot
p jó messzire eldobó,
p ami mást is sebez, de vissza is csapódik rá.
p Vagy végső elkeseredésében már az Égre is
p és így végül önmagát is szembe köpő…
p
p
p Irány
p A nagy erővel,
p de elállított irányzékú,
p és ezért rossz helyre célzó
p A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,
p de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…
p
p
p Rézbányai Győző
p A folyamatosan, önkezűleg
p táplált kisebbrendűségi érzése miatt
p oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,
p aki már tetszeleg is ebben a bántódásban…
p
p
p A
p jó kritikára,
p az építő bírálatra
p immunis vagy allergiás
p Az önkritikát nem ismerő,
p nem szerető – nem gyakorló,
p önhitten, beképzelten elbizakodva
p nagy lendülettel a vesztébe rohanó…
p
p
p Önmagát,
p ill. a saját döntéseit
p a maga kárára akár dühödten is védő
p A tévedést/vétséget, pláne a bűnvallást
p csak a gyengeség beismerésének tartó
p (mintha valaki mindig csak egy ádázul
p ellenséges körben mutatkozna meg)
p
p
p Szerepcsapdás
p A bezzeg gyerek szerepet,
p a növekvő közutálat ellenére még élvező,
p mert annak csak az efemer előnyeit látó,
p ennek önsorsrontó hatását fel nem ismerő…
p
p
p Szerep-
p tévesztő
p A lányának is oly
p életbevágóan szükséges
p jó édesanya-feladatok megoldása
p helyett ezen – édes – terheket lerázó,
p a neki imponáló barátnőként tetszelgő…
p
p
p Idő/
p helytévesztő
p Az előadás után is Napóleont játszó,
p otthonában is csak parancsuralkodó,
p akár az egész országot irányítani akaró,
p és így egykönnyen a bolondokházában végző
p
p
p „Csintalan”
p Ő úgy szép, ahogy van –
p semmi frizura, szép ruha,
p fölösleges minden dísz, ékítés,
p test/arcápolás, csinosítgatás...!?
p Ami őt még szebbé teszi, illetve
p a meglevő szépségét kidomborítja…
p
p
p Piperkőc - dendi
p Külsejével, főleg ruházatával
p visszatetsző v. nevetséges módon
p sokat törődő és divatmajom módjára
p kínos eleganciával öltözködő (férfi).
p „Öltözködik tisztán, szerényen,
p De nem piperkőc, nem majom.”
p (Vajda János)
p
p
p Pípesen,
p nyalka rátartian, hetykén,
p peckesen, büszkén járókelő,
p aki közben köznevetség tárgya,
p mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:
p egy feltűnést keltő módon öltözködő személy
p
p
p Önjelölt
p Az önkritikátlan
p „küldetési tudatos”
p Bármely társadalmi,
p vagy politikai tisztségre
p ő a legelső és - őszerinte -
p a legalkalmasabb jelentkező…
p Legrosszabbul jár, ha sikerül,
p bár bukása segíti önismeretében…
p
p
p Be-súgó
p Aki önleleplező…
p Ha spiclit keresnek,
p ő az első önként jelentkező, zsarolni sem kell
p Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,
p másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…
p Aki mondja másra, az mondja magára!?
p Magából indul ki, mást is lehúzna ide…
p
p
p Színészkedő
p Szerelmes levele,
p de élőszavas bókja is hamis/hazug:
p könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.
p Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,
p akkor oda minden tudománya, mondandója
p
p
p Nem
p spontán
p Mesterkélt,
p művi hamis…
p Bármely megszólalása előtt
p fejben agyoncsiszolja, cenzúrázza
p egy-egy „vadonatúj” mondatát,
p vagy már egy készet vesz elő…
p
p
p Mesterkélt
p Keresett, csinált…
p Nem őszinte - hamis
p Mindig úgy „viselkedik”,
p mintha épp fotóznák/filmeznék,
p mindig másnak mutatná magát:
p többnek, jobbnak, „szebbnek” stb.
p
p
p Ős-
p tehetség
p Pár próba után már úgy hazudik,
p mint a vízfolyás - hála az ördögnek
p neki igen jó az emlékezőtehetsége is…
p De nagy árat fizet érte, úgyis bukik,
p és – végleg? – elveszti a szóhitelét…
p
p
p Pozőr
p Beállítottan…
p Ha pénzbedobásra
p nem mozogna be és el,
p akkor egy álszobornak,
p szinte már hullamereven
p akár még szép is lehetne!?
p
p
p Önvakító
p Aki olyannyira látni vágyó,
p hogy közvetlenül csupasz szemmel,
p védtelenül belenéz a delelő-tűző Napba…
p (vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)
p
p
p Borúlátó
p A fekete szem-
p üveges ős-pesszimista
p Most ugyan még süt a Nap,
p de ez nem tarthat örökké,
p egyszer majd úgyis be fog borulni…
p És ebben amúgy igaza is van, de ő így
p éppen ezért sohasem élvezheti a jelent…
p
p
p Nem
p nevető lény,
p pedig embernek született…
p Könyvet már írt a humorról,
p hogy ez mennyire emberi adomány,
p de nem érti, s főleg nem érzi, vagyis
p nem élvezi a tréfát, a viccet, a mókát….
p
p
p Test-
p beszédes
p Az ő táncában
p annyi az erotika,
p a szexuális érzékiség,
p mintha a nagymamival „ropná”
p az öregotthonban/elfekvőben…
p Vigyáz rá, hogy meg se izzadjon,
p ne érezzék egymást testszagát…
p Pedig a tánc egy próbaházasság…
p (vagy így nem vezethetik orránál fogva?)
p
p
p Skatulya
p Ha egyszer már őt
p valahol és valakik
p botlábúnak mondták, csúfolták,
p akkor egy életre lemond a táncról,
p a zene-lélek-test együttrezgéséről,
p az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,
p udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…
p
p
p Guminő
p Feleséged neked
p próbababa: ha nem
p alkalmazkodik hozzád
p mindenben, akkor reklamálsz,
p és visszaadod, és újra cseréled,
p esetleg egy új modern bio-robotra…
p
p
p Isten-
p káromló
p Nem tud mit kezdeni
p egyszeri, első-utolsó
p mostani, egy-éni életével,
p de a Teremtőt kárhoztatja:
p ő miért halandó lény,
p miért nem kivétel…!?
p
p
p Hitetlen
p Addig nem hiszed el,
p hogy te magad is halandó vagy,
p amíg neked is nem közeleg utolsó órád –
p és akkor már késő bánat, mert addigra
p már annyi jóvátehetetlent mulasztottál…
p
p
p Élet-
p tékozló
p Unatkozna már
p a koradélután folyamán,
p ha a masszív halálfóbiája
p nem izgatná újra fel, és így
p nem okozna neki pánikrohamot…
p
p
p Egyszerű-
p gép-romboló
p Ő sokkal többet emberi izomerővel,
p mintsem józan paraszti ésszel végezne el.
p Minek használna ő emelőt, csigát, kereket,
p amikor van neki erős keze, lába, háta stb.
p Másként mindez elsatnyulna, elsorvadna?
p
p
p Rangon aluli
p Ő a család nemtője,
p vészhelyzetben honvédő,
p de hogy pl. ő krumplit pucoljon?
p Ez méltatlan házimunka: ez derogál…
p Rá ilyen megalázó dologban ne számítsanak…
p
p
p Naplopó henye
p Ön- és közveszélyes
p munkakerülő, lebzselő, lógós,
p aki parlagon hagyja talentumát,
p és/vagy az előszerettei rovására
p élősködő, a „meg nem értett”, de
p valójában pályatévesztett „zseni”,
p aki ontja magából a dilettáns műveket…
p
p
p Önleértékelő
p Kitelepítése vagy
p munkahelyvesztése,
p a kirúgása megélése:
p ő egy társadalmi selejt –
p nem látja, hogy nemes lelke
p egy erősítő-javító próbát állhatna ki,
p mert a kakikból aranyat csinálhatna…
p (és végül ebbe még bel is fog betegedni)
p
p
p Ön-
p kizsákmányoló
p Itt a várt szabadság kora…!?
p Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban,
p vagy mellékállásban, fusiban robotolhat
p Nem kell mögé rabszolgahajcsárt állítani…
p És nem sokallja ennek méregdrága árát sem:
p nem tud elég minőségi időt tölteni szeretteivel,
p és vagy lerobban, megrokkan, és álomautója
p helyett esetleg tolókocsiban tölti a napjait…
p
p
p Pénz-
p csőlátó
p Akinek csak a csere/
p használati érték számít -
p az eszközök, a tárgyak, a bútorok stb.
p szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.
p Minden annyit ér, amennyiért el lehet azt adni…
p
p
p Zaci
p Vásárlási mánia,
p fölös-káros áruk miatt,
p és nem végszükségben,
p elzálogosít pótolhatatlan
p családi emlék-értéktárgyakat,
p de kiváltani már nem tudja…
p
p
p Jó üzletember…
p A teste tája aranybánya
p A prosti úgy adhatja el szépségét,
p hogy a teste ugyanúgy megmarad neki!?
p (Mint aki olyan kutyát ad többször is el,
p aki mindig megszökik és visszajön hozzá…)
p És a lelke: azt nem érinti mindez, az szűz marad?
p
p
p Balek hívő
p „Keresztény” igékkel
p nagyon könnyen kiénekelhetik
p a szájából még azt a kis sajtot is,
p ami a családja napi betevő falatja…
p
p
p Altruista
p Előzékeny, udvarias…
p A bolti sorban mindenkit
p mindig maga elé enged,
p ő meg így végleg lemarad,
p és üres szatyorral megy haza…
p
p
p Ősbizalmas
p A lakáskulcsot
p a lábtörlő alá teszi,
p és a gyengébbek kedvéért még ki is írja,
p hogy az hol van – odabent meg nyitva a széf,
p amiből becsületszóra bárki kölcsön is vehet…
p
p
p Ön-
p befalazó
p Ha őt egyszer valaki becsapta,
p akkor beteges gyanakvó, rosszhiszemű lesz:
p senki ismerőst-idegent nem enged a házába,
p és csak a cirklin keresztül kukucskál kifelé…
p Önként izolálja, elmagányosítja önmagát
p
p
p Patthelyzet
p First thing first
p Nem tudja rangsorolni
p az elvégzendő teendőket,
p mindent azonnal s egyszerre,
p szimultán „játékban” végezne:
p és így nem tud mit lépni…
p megdermedve marad!?
p
p
p Idegen-imádó
p Ide exportált, illetve
p ránk oktrojált, szervetlen
p germán, francia, angol, vagy
p szovjet”, ill.” USA” rendszer
p és kultúra majom rajongója,
p aki sznobként fel sem fogja, hogy
p az ő magyar háza tája aranybánya
p
p
p Kacsa-befaló
p Ész nélkül rohan
p a kósza álhírek alapján
p a várt nagy szerencse után –
p és csak ott derül ki, hogy itt
p nem osztogatnak, de fosztogatnak:
p és nemcsak másokat, de még őt magát is…
p
p
p Orosz rulett
p A kórházban
p (félig) kábultan
p minden papírt aláír,
p szakemberben vakon bízó,
p az orvos neki szinte félisten,
p de ha netán óriási mázlija van,
p hanyagságból mégis élve kerülhet ki…
p
p
p Az
p ún. jó beteg
p Az együttműködő,
p nem „akadékoskodó”:
p kérdés nélkül bevesz mindent,
p és aláveti magát minden tortúrának,
p pedig már nem is hitegetik gyógyulással,
p maximum a lassított életminőség-romlással…
p
p
p
p Hálás beteg
p Nem akkor és azért
p fizeti orvosát, ha ő egészséges
p de csak akkor, ha éppen beteg,
p amibe az orvosa még be is segít neki –
p és még az orvos javára is végrendelkezik…
p
p
p Akinek
p nincs annyi
p józan esze és mersze,
p hogy a materialista orvosi protokollal
p szembe menve a „betegsége” okait kutassa,
p hisz az nem egy fatális véletlen sorscsapás,
p de egy segítő isteni jelzés, hisz pl. tüdőbaját
p sem meghűlés, vírus, dohányzás stb, okozza,
p de a média-táplálta kóros halálfélelme, fóbiája…
p
p x
Vörösmarty Mihály
AZ ÚRI HÖLGYHÖZ
Fürtidben tengervészes éj
Szemekkel, mint a csillagtűz;
Hol annyi gőg és annyi kéj,
Ki vagy te márványkeblü szűz?
.
Bírván az istenek minden kegyét,
Imádva férfiaknak általa,
Szép és dicső, s lélekben oly setét,
Milyen derűlt arcodnak hajnala.
.
Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?
Hiába minden esdeklés szava?
Hiába kér a leghőbb érzelem?
Nem olvadoz fel kő kebled hava?
.
Egy eskü kell, egy néma fogadás:
"Szeretni e mindent adó hazát!"
Mért hát szemedben büszke tagadás?
Mért áruló a hang, mit ajkad ád?
.
Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.
Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,
Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,
És selymidért imádod a bogárt:
.
Mind állat, és hívságos semmiség,
Hizelgőd is, ki hűséget hazud!
És mégis, mégis - oh türelmes ég! -
Kedélyed rajtok édelegni tud,
.
Míg a könyűk hiába fénylenek
A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,
Megemlekezz, hogy vannak istenek,
S még van kezökben bűnt torolni nyil.
.
Az apaátok teljesedni fog,
Az apaátok súlya szörnyü lesz:
"Tennen fajodban éljen ostorod,
Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.
.
Hervadjon el szépséged! a gyönyör
Váljék utálattá, ha ízleled;
S midőn panaszban bánatod kitör,
Legyen kacaj reá a felelet."
.
De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd
Jellemtelen kornak volt gyermeke.
Gyengéd szived hajlott a kény előtt,
S megvette a szellemtél hidege.
.
Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.
Angol talán? vagy német, francia?
Igen, ha megtagadnák fajokat;
De ah előttök szentség a haza!
.
Te azt nem ismered, - nincsen hazád -
Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.
És ami van, gyalázat szennye rád;
Mert esdeklő szülődet megveted.
.
Erényeidnek senki sem hiszen;
Mert ami fő, nincs meg sugári közt;
Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;
Félünk, csodálunk, mint az üstököst.
.
Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!
Nemednek nincsen tiszteltebb neve:
Gyöngéd, hol annak lenni árulás,
Szivetlen, ahol égned kellene;
.
Buzognod e hon - és e nemzetért,
Mint égnek minden nemzet hölgyei:
Nem kérünk munkát s áldozatra vért;
Miért esdünk: részvéted kegyei.
.
S mindeddig ezt te megtagadhatád!
Láttad, miként küzdénk és epedünk,
S csak egy enyhítő szót nem monda szád;
Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!
.
De még előtted áll egy új világ,
Anyára vár egy újabb nemzedék:
Akard, s erényed a fő polcra hág,
Neved dicsőség lángtüzében ég.
.
Mit szűz hevében égő szív teremt,
Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,
És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent
Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.
.
Kezedben a gyermeknek álmai,
Tündérvilága lelkes ifjunak,
A férfi boldogsága; játszani
Ily drága kincsek nem adattanak.
.
Emeld fel bájaidnak zászlaját,
Utánad kelnek a hon jobbjai:
Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,
Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.
.
Teremtsd elő azon dicső időt,
Hol a magyar szó s név imádva lesz;
Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt
Ki e kettőnek ellenére tesz.
.
A kisdedeknek néma szája kér,
Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.
Áldás vagy átok vár e válaszért:
Határozz, és kimondtad sorsodat.
.
1841. november-december(?)
p A tét:
p az ember
p plusz/mínusz
p végtelen életlehetőségei
p
p Nagy Életminőség Jenciklopédia:
p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés
p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön
p Szellemi segítség a lélekbátraknak
p
p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
p a mese nem másról, de pont rólad szól,
p ismerj magadra és változtass életeden…
p
p
p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
p
p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
p
p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
p
p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
p
p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,
p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
p
p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
p
p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
p
p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,
p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,
p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…
p
p x
|