Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XVI.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Vörösmarty Mihály

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége - március eleje

p 1

p

p Aki

p a bírhatót

p eladja álompénzen,

p cserébe ábrándvilágba,

p csalfa távoli ködvárba költözik,

p csak fantaszta légvárakat építget,

p aminek nincs kapcsolata életével,

p nem készteti semmilyen változásra…

p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”

p

p

p Akik

p délibábot,

p kék madarat kergetnek:

p mindig abban reménykednek,

p hogy majd holnap(után) jobb lesz,

p csak még odáig valahogy ki kell bírni,

p addig itt és most a szenvedést kell viselni…

p

p

p Aki

p ott keresi,

p vagy keresteti

p az emberi boldogságot,

p ahol az nincs és nem is lehet –

p pl. a soha nem volt, vagy már

p végleg elmúlt ún. régi szép idők

p utáni fájó elvágyódásban, de

p jövőképtelenül: nosztalgia…

p

p

p Mazochista

p Az önkínzásában élvezkedő,

p vagy (nemileg) azt élvezi, ha

p megalázzák/fájdalmat okoznak neki.

p Ha ő így szereti magát, akkor másnak

p is pont ezt kívánja, éppen ezt javallja…

p

p

p Szadista –

p beteges hajlamú ember,

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő.

p Ha ez neki jó, akkor másnak se lehet annyira rossz…!?

p

p

p Furcsa pár

p Egy rendmániás

p és egy trehány összeköltözése, együttlakása,

p akik ezzel a próbatétellel nehezítik barátságukat,

p és még el is határozzák: átnevelik, térítik egymást…

p

p

p Aszkéta –

p legfőképpen

p az önsanyargatástól

p az ő lelki épülését váró,

p a szellemi javakért önmagát

p az ördögtől való, kísértő, „testét”

p megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató

p

p

p Aki

p semmit

p nem akar élvezni,

p és bűntudata van, ezért

p szigorú önvizsgálatot tart,

p ha itt-most éppen nem szenved,

p mert akkor nem nemesedik a lelke…

p

p

p Aki

p egy élveteg,

p vezérelve az élv -

p ő az a hedonista,

p aki mindent élvezni akar,

p aki vadul hajszol érzéki élveket,

p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,

p ha azok nem illenek életművészkedésébe…

p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség…

p

p

p Egy

p toprongyos koszfészek

p Lakása egy rumlis szeméttelep

p A tisztálkodást végleg elhanyagoló

p Megjelenésére/benyomásra semmit nem adó,

p mert ő fittyet hány mindenre, és mindenkire –

p illetve ő így képzeli a „Filozófus” életformáját…

p

p *

p

p A

p pedáns asszony

p Aki egy tisztaságmániás,

p aki az őrületbe kergeti családját,

p aki olyan „otthont” varázsol, ahol

p mindent lehet, csak épp élni nem…

p

p

p A

p ködösítő

p A (saját) tisztán-

p látás(á)t korlátozó,

p szellemi ködgéppel ügyködő

p Vagy aki előbb zavart kelt, hogy majd

p a zavarosban kedvére halászgathasson…

p

p

p Megtévesztett

p A beszűkített tudatú

p A két lényegében egyforma,

p és ezért hamis alternatíva közül „választó”

p A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,

p pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…

p

p

p Kohlhaas Mihály

p Legyen akkor is igazság,

p ha belepusztul is a világ és családja is…

p Az ő sértett igazáért élethalál harcot vívó,

p aki még ezért az előszeretteit is feláldozó…

p

p

p Irgalmatlan

p Az igazsággal még

p a jóbarátait is (magától) elverő

p Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

p Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.

p

p

p Aki álságosan

p őszinte véleményt kér a barátjától,

p de mikor hallja a fájó-gyógyító igazat,

p akkor azon nyomban már ellene fordul,

p és a rosszindulatú ellenségének mondja…

p

p

p Hidakat felégető

p Aki az ex szerelmével,

p az édes gyermekei anyjával

p hidegháborús válópereskedő

p A párbeszéd folytatását pont

p a gyerekek rovására is nehezítő,

p vagy akár még el is lehetetlenítő…

p

p

p Vak tyúk

p A mód-szertelen

p Tűt a szénakazalban…

p A próba-szerencse alapon kereső

p Drága idejét hiábavalóan pocsékoló…

p

p

p Hebehurgya

p Az előbb nagyot vágó

p és majd csak azután méricskélő

p A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

p

p

p Hűbele Balázs

p Egy hebehurgya személy,

p aki nagyon elhamarkodottan,

p szelesen cselekszik, viselkedik

p „Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

p

p

p Aki státusz szimbólumként

p egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,

p és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,

p de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,

p és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –

p és így még elemi pisilési stb. gondjai is lesznek…

p

p

p Megélhetési

p bárcás koldus

p A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,

p vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…

p (a kicsi, de fix rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)

p

p

p A lelki 

p öncsonkító:

p az isteni vágyairól végleg,

p egyszer s mindekorra lemondó

p Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,

p és/vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,

p aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról” …

p

p

p Hipochonder –

p a családján, barátain

p élősködő képzelt „nagybeteg”,

p aki egy életen át így zsarolja,

p terrorizálja az „előszeretteit”

p (míg majd tényleg beteg is lesz…)

p

p

p Átvitt értelem

p és a képletes jelentés…!?

p A mindent csak szó szerint értő

p szemkiszúró együgyű, balga lélek

p Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…

p

p

p Az elvakított „paraszt”

p A szemfényvesztő szélhámos áldozata

p Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…

p Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…

p

p

p Rossz végletes

p Aki soha nincs középen,

p az arany középúton: nem bátor -

p de hol egy gyáva, menekülő nyúl,

p hol meg vakmerő - mert egy vak,

p csalfán elvakított, kábított – ló…

p

p

p Az

p istenkísértő

p az ún. extrém sportoló,

p a rekord/hírnévhajszoló -

p és Salto mortale, halálugrás

p a cirkuszban védőhálótlanul

p a kiemelt, extra gázsiért…

p

p

p A 

p hazárdjátékos,

p játékszenvedély-beteg

p A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

p egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

p Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár

p lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…

p

p

p A rossz matekos

p Akinek holtbiztos a szisztémája:

p minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

p A szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye…

p

p

p A

p büszke 

p munkaalkoholista,

p akinek ezért nincs is betegségtudata,

p akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

p a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,

p és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…

p

p

p A mamahotel

p életkezdési pánikos,

p védett házas inkubátor-lakója

p A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

p Aki a biztonságért lemond a szabad életről,

p majd ezt is elveszti, de immár életképtelenül

p holtáig mások kegyelemkenyerére szorul…

p

p

p Ateista

p és esetleg még antiklerikális is…

p A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő

p Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó,

p annak napi ajándékaiért, kegyelméért hálát nem adó,

p mindent önmagának köszönő, saját érdemének tudó…

p (és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)

p

p

p Falánk,

p egy homo mohó,

p mértéket nem tartó,

p a telhetetlen: a jóból besokalló

p Így akár még a gyomrát is elrontó,

p és pont a kedvenc ételét megutáló

p (még a jóból is megárt a sok: sokk)

p

p

p Az 

p önkínzó

p esztelenül fogyókúrázó,

p ételmennyiséget redukáló,

p a kövérsége igazi okát nem kereső,

p aki a várható kudarca után meg már

p csak azért is habzsoló, dőzsölő,

p magát degeszre zabáló…

p

p

p Az

p önleértékelő,

p aki oly elégedetlen az alakjával,

p nem abból hozza ki a maximumot,

p mások hamis elvárásainak felelne meg…

p Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

p (aki akár halálra is éheztetheti magát…)

p

p

p Nem

p szobatiszta

p Az önbezáró, magányos inkontinenciás

p Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,

p és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,

p ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet…

p

p

p Halálfóbiás

p életfonalvesztő-tévesztő…

p A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

p pedig van hajléka, tápláléka, vize, levegője stb.,

p aki a rohamaikor megsemmisülési érzést él át…

p És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –

p végzetessé válható rossz körökbe zárja magát -

p antidepresszánsokon tengődik, vészeli át napjait…

p

p

p A mániás

p és a depressziós

p Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

p magát akár mesterségesen is stimuláló,

p aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,

p hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,

p aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…

p

p

p A

p józan

p ész nélkül,

p fejét vesztve menekülő

p Önuralomhiányos pánikba eső:

p egy kis veszély elől a nagyon nagyba futó

p Pl. egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

p

p

p A 

p hibaismétlő

p és halmozó-fokozó lény.

p Aki ugyanazt ezerszer ismétli,

p hátha az új próba majd sikerül…

p Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…

p A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény

p

p

p Javíthatatlan

p Aki már-már tökéletes…

p Aki egy fogadatlan prókátor

p Aki mindig mást akar megmenteni,

p a másik elkárhozása miatt aggódó…

p Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,

p így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…

p

p

p „Ön-gyilkos”

p A szemetet szőnyeg alá seprő,

p a púpozódó buckákon nyakát törő…

p A restanciák halmozásával magát eltemető

p A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…

p

p

p Strucc-

p politikus

p A bajban a fejét homokba dugó –

p a szemét gyermeteg módon eltakaró,

p aki így vészelné át azt az időszakot,

p amíg magától elmúlik a veszély…

p

p

p Kirakat-

p politikus

p Színházi díszletekből

p ún. Patyomkin falu építő,

p esetleg még ebben is lakó…

p „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű...

p A látszat fenntartására erőforrásait elpazarló…

p

p

p Felelőtlen

p és komolytalan

p infantilis/szenilis lény

p Aki az egész életet csak

p egy nagy játéknak venné,

p ahol minden visszacsinálható,

p és nulláról bármikor újrakezdhető…

p

p

p Könnyelmű

p Gondatlanságával

p még mást is bajba sodró

p Mint aki még nem tudja, hogy

p mily törékeny az emberélet,

p saját/más életével játszó…

p

p

p Komor,

p munkamániás robot

p A játék, illetve játékosság nélkül,

p kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő

p Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,

p és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…

p

p x

Vörösmarty Mihály

AZ UNALOMHOZ

Holdvilág az arcod,

Kályha termeted,

Régi fejkötőtől

Boglyas a fejed.

.

Épen nem mondhatni,

Hogy szép dáma vagy,

Mégis tisztelőid

Száma vajmi nagy.

.

Válogatni nem tud

Tompa ízleted;

Aki hozzád hajlik,

Azt mind szereted.

.

A pimasz körökbe

Makkfilkózni jársz,

Lesben a vadásszal

Sült galambra vársz.

.

Régi duska társad

Minden jó uracs,

Kinek esze tálban

S szíve a kulacs.

.

S ami ellen annyi

Finnyás nőke küzd,

Téged el nem hajt a

Drága pipafüst;

.

Sőt, hol orrboszontva

Porzik a tobák,

S illatot, hiú fényt

Rejtnek a szobák,

.

Ott is ásitozva

Gyakran megjelensz,

S bűvös álomírral

Szájt, szemet befensz.

.

Sok kis és nagy úrnál

Ülsz te pamlagon,

Karjaidba dőlnek

Nő és hajadon.

.

S akik érdeketlen

Nézik a hazát

S nyugton veszni hagynák

Legnagyobb fiát;

.

Kiknek embertársok

Jaja puszta hang,

Melyre nem csendűl meg

Lelkökben harang;

.

S aki a dologtól,

Könyvtől idegen:

Az mind édeleghet

Vaskos kebleden.

.

Sok munkás henyével

Írsz te verseket;

Hajdan így csináltak

Nálunk könyveket,

.

És mondák: "A téli

Est unalmiban

A magyar nemzetnek

E könyv írva van.

.

Olvasd el, magyar nép,

S tartson meg az ég!"

Mert erő, egészség

Kell hozzá elég.

.

Íme, szép asszonyság,

Mily sok érdemed!

Ráadásúl hozzá

Adj még egy kegyet:

.

Valahára köztünk

Únd meg magadat,

S hordd el más világra

Régi sátrodat.

.

Szállj, oh szállj el tőlünk

Túl a tengeren:

Nyűg elég marad még

E jó nemzeten.

1841. január 14. előtt

*

Vörösmarty Mihály

PIPISKE

Pipiske, aki vagy,

Miért oly gőgösen,

Hogy tőled a világ

Nem szinte idegen?

.

Hogy megdicsérgetik

Parányi lábaid,

S egyűgyű kebeled

Fehér hullámait?

.

S minő badar beszéd

Arcod rózsáiról!

Hol, mint rebesgetik,

A szépség papja szól.

.

Igaz, te nem vagy rút,

De, gyöngyöm, nincs eszed:

Egy tyúknak több lehet,

Ha ló kikérdezed.

.

Nincs benned fürgeség,

Nincs egy jó gondolat;

Megfogni szárazon

Nem bírnád a halat.

.

Mit használ szép szemed,

Ha csak bámulsz vele?

És nádszál termeted?

Csak lengeség jele.

.

Mi haszna vagy fehér,

Ha kebled jégverem?

S fejed szép fürt alatt

Egy eszmét sem terem.

.

Mindössze is csak egy

Csinos kis bábu vagy,

Tetemben nem csekély,

De lelked hía nagy.

.

Bíznának csak reám...

"Hohó! talán bizony?"

Korán sem: én csupán

Javára dolgozom.

.

Meglátná a világ

Az egykor léha nőt

- Azaz, ha elvenném! -

Mivé faragtam őt.

*

,Szép ifjú, köszönöm!

De nem fogadhatom;

Pipiskeségemet

Tovább is folytatom.

.

S ha majdan a tavasz

Pacsirtahangot hall,

Bizvást jövendölöm:

Nem önnek szól a dal.'

.

1839. január 17. előtt

*

Vörösmarty Mihály

A MAGYAR HÖLGYEKHEZ

Kell-e dal, szép és varázsló,

Kell-e szép rege,

Vészbe játszó és derűbe,

Mint hazánk ege?

Van-e kedvetek figyelni?

Mondhatunk egyet;

És ha tetszik, és ha kedves,

Mondunk ezeret.

Vérünk lángja lesz dalunkban

Forrongó meleg,

Élet és világ regénkben,

E nagy tömkeleg

Köny - s mosolyból összeszőve.

Víg, borús egünk,

Köny - s mosolyból, melyeket mi

Tőletek veszünk.

És a szőnyeg lesz kicsinded

Csarnokunk falán,

Amit a szív s elme rajzol

Bűvös asztalán:

Nőerény és női szépség

Angyalképei,

És az édes hitszegésnek

Szenvedései;

És a szellem, mely szeszélyes,

Csínba öltözik,

S önmagával s a világgal

Folyvást küzködik.

Egy hibázik műveinkhez,

Nyájas napvilág:

Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,

Nincs szellemvirág.

Kis dolog lesz szép szemekkel

Ránk lenéznetek.

Csínos fejjel meghajolni

Hogy figyeljetek;

Kis dolog lesz, és nekünk nagy,

Meghallgattatás:

Kedvezéstek drága kincsét

Hogy ne nyerje más.

És ha néha rosz hevünkben

Zordonak leszünk,

Mert talán a féltés dúlja

Fájó kebelünk;

Mert talán az idegenben

Leltetek gyönyört,

Míg bennünket elhagyottság

Szégyenláza tört;

Megboszúlni könnyü mód van:

Haragudjatok;

A haragban békülésre

Mindig kész az ok.

S szép a szép szemek haragja,

Mint villám s az éj,

Ah de édesebb a béke,

Megbékülni kéj.

Hagyjatok, de térjetek meg,

Mint a kikelet,

S dal, virág közt elfeledjük

Könnyen a telet.

1842 vége

p 2

p

p Ledér

p Szerelmi életében

p könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,

p egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,

p akit majd mindenki megbábul, megkíván,

p de aki komoly hitvesül senkinek sem kell…

p

p

p Léha,

p locska lélek,

p egy élethabzsoló aranyifjú

p Életfelfogásában komolytalan,

p felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű

p szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,

p egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész

p

p

p Az 

p átok-

p bumerángot

p jó messzire eldobó,

p ami mást is sebez, de vissza is csapódik rá.

p Vagy végső elkeseredésében már az Égre is

p és így végül önmagát is szembe köpő…

p

p

p Irány

p A nagy erővel,

p de elállított irányzékú,

p és ezért rossz helyre célzó

p A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

p de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…

p

p

p Rézbányai Győző

p A folyamatosan, önkezűleg

p táplált kisebbrendűségi érzése miatt

p oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,

p aki már tetszeleg is ebben a bántódásban…

p

p

p A

p jó kritikára,

p az építő bírálatra

p immunis vagy allergiás

p Az önkritikát nem ismerő,

p nem szerető – nem gyakorló,

p önhitten, beképzelten elbizakodva

p nagy lendülettel a vesztébe rohanó…

p

p

p Önmagát,

p ill. a saját döntéseit

p a maga kárára akár dühödten is védő

p A tévedést/vétséget, pláne a bűnvallást

p csak a gyengeség beismerésének tartó

p (mintha valaki mindig csak egy ádázul

p ellenséges körben mutatkozna meg)

p

p

p Szerepcsapdás

p A bezzeg gyerek szerepet,

p a növekvő közutálat ellenére még élvező,

p mert annak csak az efemer előnyeit látó,

p ennek önsorsrontó hatását fel nem ismerő…

p

p

p Szerep-

p tévesztő

p A lányának is oly

p életbevágóan szükséges

p jó édesanya-feladatok megoldása

p helyett ezen – édes – terheket lerázó,

p a neki imponáló barátnőként tetszelgő…

p

p

p Idő/

p helytévesztő

p Az előadás után is Napóleont játszó,

p otthonában is csak parancsuralkodó,

p akár az egész országot irányítani akaró,

p és így egykönnyen a bolondokházában végző

p

p

p „Csintalan”

p Ő úgy szép, ahogy van –

p semmi frizura, szép ruha,

p fölösleges minden dísz, ékítés,

p test/arcápolás, csinosítgatás...!?

p Ami őt még szebbé teszi, illetve

p a meglevő szépségét kidomborítja…

p

p

p Piperkőc - dendi

p Külsejével, főleg ruházatával

p visszatetsző v. nevetséges módon

p sokat törődő és divatmajom módjára

p kínos eleganciával öltözködő (férfi).

p „Öltözködik tisztán, szerényen,

p De nem piperkőc, nem majom.”

p (Vajda János)

p

p

p Pípesen,

p nyalka rátartian, hetykén,

p peckesen, büszkén járókelő,

p aki közben köznevetség tárgya,

p mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:

p egy feltűnést keltő módon öltözködő személy

p

p

p Önjelölt

p Az önkritikátlan

p „küldetési tudatos”

p Bármely társadalmi,

p vagy politikai tisztségre

p ő a legelső és - őszerinte -

p a legalkalmasabb jelentkező…

p Legrosszabbul jár, ha sikerül,

p bár bukása segíti önismeretében…

p

p

p Be-súgó

p Aki önleleplező…

p Ha spiclit keresnek,

p ő az első önként jelentkező, zsarolni sem kell

p Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,

p másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…

p Aki mondja másra, az mondja magára!?

p Magából indul ki, mást is lehúzna ide…

p

p

p Színészkedő

p Szerelmes levele,

p de élőszavas bókja is hamis/hazug:

p könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.

p Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,

p akkor oda minden tudománya, mondandója

p

p

p Nem

p spontán

p Mesterkélt,

p művi hamis…

p Bármely megszólalása előtt

p fejben agyoncsiszolja, cenzúrázza

p egy-egy „vadonatúj” mondatát,

p vagy már egy készet vesz elő…

p

p

p Mesterkélt

p Keresett, csinált…

p Nem őszinte - hamis

p Mindig úgy „viselkedik”,

p mintha épp fotóznák/filmeznék,

p mindig másnak mutatná magát:

p többnek, jobbnak, „szebbnek” stb.

p

p

p Ős-

p tehetség

p Pár próba után már úgy hazudik,

p mint a vízfolyás - hála az ördögnek

p neki igen jó az emlékezőtehetsége is…

p De nagy árat fizet érte, úgyis bukik,

p és – végleg? – elveszti a szóhitelét…

p

p

p Pozőr

p Beállítottan…

p Ha pénzbedobásra

p nem mozogna be és el,

p akkor egy álszobornak,

p szinte már hullamereven

p akár még szép is lehetne!?

p

p

p Önvakító

p Aki olyannyira látni vágyó,

p hogy közvetlenül csupasz szemmel,

p védtelenül belenéz a delelő-tűző Napba…

p (vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)

p

p

p Borúlátó

p A fekete szem-

p üveges ős-pesszimista

p Most ugyan még süt a Nap,

p de ez nem tarthat örökké,

p egyszer majd úgyis be fog borulni…

p És ebben amúgy igaza is van, de ő így

p éppen ezért sohasem élvezheti a jelent…

p

p

p Nem

p nevető lény,

p pedig embernek született…

p Könyvet már írt a humorról,

p hogy ez mennyire emberi adomány,

p de nem érti, s főleg nem érzi, vagyis

p nem élvezi a tréfát, a viccet, a mókát….

p

p

p Test-

p beszédes

p Az ő táncában

p annyi az erotika,

p a szexuális érzékiség,

p mintha a nagymamival „ropná”

p az öregotthonban/elfekvőben…

p Vigyáz rá, hogy meg se izzadjon,

p ne érezzék egymást testszagát…

p Pedig a tánc egy próbaházasság…

p (vagy így nem vezethetik orránál fogva?) 

p

p

p Skatulya

p Ha egyszer már őt

p valahol és valakik

p botlábúnak mondták, csúfolták,

p akkor egy életre lemond a táncról,

p a zene-lélek-test együttrezgéséről,

p az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,

p udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…

p

p

p Guminő

p Feleséged neked

p próbababa: ha nem

p alkalmazkodik hozzád

p mindenben, akkor reklamálsz,

p és visszaadod, és újra cseréled,

p esetleg egy új modern bio-robotra…

p

p

p Isten-

p káromló

p Nem tud mit kezdeni

p egyszeri, első-utolsó

p mostani, egy-éni életével,

p de a Teremtőt kárhoztatja:

p ő miért halandó lény,

p miért nem kivétel…!?

p

p

p Hitetlen

p Addig nem hiszed el,

p hogy te magad is halandó vagy,

p amíg neked is nem közeleg utolsó órád –

p és akkor már késő bánat, mert addigra

p már annyi jóvátehetetlent mulasztottál…

p

p

p Élet-

p tékozló

p Unatkozna már

p a koradélután folyamán,

p ha a masszív halálfóbiája

p nem izgatná újra fel, és így

p nem okozna neki pánikrohamot…

p

p

p Egyszerű-

p gép-romboló

p Ő sokkal többet emberi izomerővel,

p mintsem józan paraszti ésszel végezne el.

p Minek használna ő emelőt, csigát, kereket,

p amikor van neki erős keze, lába, háta stb.

p Másként mindez elsatnyulna, elsorvadna?

p

p

p Rangon aluli

p Ő a család nemtője,

p vészhelyzetben honvédő,

p de hogy pl. ő krumplit pucoljon?

p Ez méltatlan házimunka: ez derogál…

p Rá ilyen megalázó dologban ne számítsanak…

p

p

p Naplopó henye

p Ön- és közveszélyes

p munkakerülő, lebzselő, lógós,

p aki parlagon hagyja talentumát,

p és/vagy az előszerettei rovására

p élősködő, a „meg nem értett”, de

p valójában pályatévesztett „zseni”,

p aki ontja magából a dilettáns műveket…

p

p

p Önleértékelő

p Kitelepítése vagy

p munkahelyvesztése,

p a kirúgása megélése:

p ő egy társadalmi selejt –

p nem látja, hogy nemes lelke

p egy erősítő-javító próbát állhatna ki,

p mert a kakikból aranyat csinálhatna…

p (és végül ebbe még bel is fog betegedni)

p

p

p Ön-

p kizsákmányoló

p Itt a várt szabadság kora…!?

p Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban,

p vagy mellékállásban, fusiban robotolhat

p Nem kell mögé rabszolgahajcsárt állítani…

p És nem sokallja ennek méregdrága árát sem:

p nem tud elég minőségi időt tölteni szeretteivel,

p és vagy lerobban, megrokkan, és álomautója

p helyett esetleg tolókocsiban tölti a napjait…

p

p

p Pénz-

p csőlátó

p Akinek csak a csere/

p használati érték számít -

p az eszközök, a tárgyak, a bútorok stb.

p szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.

p Minden annyit ér, amennyiért el lehet azt adni…

p

p

p Zaci

p Vásárlási mánia,

p fölös-káros áruk miatt,

p és nem végszükségben,

p elzálogosít pótolhatatlan

p családi emlék-értéktárgyakat,

p de kiváltani már nem tudja…

p

p

p Jó üzletember…

p A teste tája aranybánya

p A prosti úgy adhatja el szépségét,

p hogy a teste ugyanúgy megmarad neki!?

p (Mint aki olyan kutyát ad többször is el,

p aki mindig megszökik és visszajön hozzá…)

p És a lelke: azt nem érinti mindez, az szűz marad?

p

p

p Balek hívő

p „Keresztény” igékkel

p nagyon könnyen kiénekelhetik

p a szájából még azt a kis sajtot is,

p ami a családja napi betevő falatja…

p

p

p Altruista

p Előzékeny, udvarias…

p A bolti sorban mindenkit

p mindig maga elé enged,

p ő meg így végleg lemarad,

p és üres szatyorral megy haza…

p

p

p Ősbizalmas

p A lakáskulcsot

p a lábtörlő alá teszi,

p és a gyengébbek kedvéért még ki is írja,

p hogy az hol van – odabent meg nyitva a széf,

p amiből becsületszóra bárki kölcsön is vehet…

p

p

p Ön-

p befalazó

p Ha őt egyszer valaki becsapta,

p akkor beteges gyanakvó, rosszhiszemű lesz:

p senki ismerőst-idegent nem enged a házába,

p és csak a cirklin keresztül kukucskál kifelé…

p Önként izolálja, elmagányosítja önmagát

p

p

p Patthelyzet

p First thing first

p Nem tudja rangsorolni

p az elvégzendő teendőket,

p mindent azonnal s egyszerre,

p szimultán „játékban” végezne:

p és így nem tud mit lépni…

p megdermedve marad!?

p

p

p Idegen-imádó

p Ide exportált, illetve

p ránk oktrojált, szervetlen

p germán, francia, angol, vagy

p szovjet”, ill.” USA” rendszer

p és kultúra majom rajongója,

p aki sznobként fel sem fogja, hogy

p az ő magyar háza tája aranybánya

p

p

p Kacsa-befaló

p Ész nélkül rohan

p a kósza álhírek alapján

p a várt nagy szerencse után –

p és csak ott derül ki, hogy itt

p nem osztogatnak, de fosztogatnak:

p és nemcsak másokat, de még őt magát is…

p

p

p Orosz rulett

p A kórházban

p (félig) kábultan