Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan

emberéletek minősége –XVII.



Az ember plusz/mínusz lehetőségei

Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol



Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár

Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok

Szándékok és következmények és okok és okozatok

Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok

A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?



Vörösmarty Mihály

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény - véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez "ember!" advák örökűl -

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis - mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

https://mek.oszk.hu/01600/01608/

p 1

p

p Méltatlankodó

p Ki a haszonban részesült,

p ugyanaz viselje a károkat is –

p te gyönyörködsz a rózsában,

p a szépségében és az illatában,

p de téged ne szúrjon meg tövise?

p

p

p Repülő idő

p Az örvendezőnek

p gyorsan múlnak el

p a tartalmas órák, napok,

p de ez nem elveszett idő,

p sőt: minimum duplán számít!

p

p

p Vánszorgó idő

p Búslakodva, betegen,

p unottan csigalassan telnek a percek,

p de majd visszatekintve viszont úgy érzed,

p mintha kiesett volna ez az idő…

p (és ez nem időérzéki csalódás,

p ez sajnos tényleg úgy is van…)

p

p

p Alibi élet

p ő sosem volt

p a Tettek színhelyén,

p mindig másutt bámészkodott,

p és neki erről több igaz szemtanúja,

p vagy nem hamis orvosi igazolása van…

p

p

p Nivellálás

p A középszer terrorja

p Legyen teljes az egyenlőség:

p mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,

p amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…

p

p

p Az

p erkölcsben

p is alkudozó:

p mindig csak egy kicsit, majd egyre

p többet, már a lényegből is engedő…

p Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

p de az nem a bagatellizált krampuszka,

p de a Gonosz, egy szellemi nagyhatalom:

p elkapja és akár menthetetlenül bedarálja

p

p

p A

p disznók elé

p az ő kevés-drága,

p igaz gyöngyét szóró,

p vagy hamisgyöngyért

p a pöcegödörbe fejest ugró…

p

p

p A 

p csalétekre

p ráharapó, a beetetett

p és rászoktatott horogra akadó…

p A kevés öröm után jön a tartós üröm

p (még jó eset, ha majd az elvonókúrán

p kínok kínját szenvedve sikeresen szabadul)

p

p

p A fogaival

p a saját sírját ásó

p élelmi-szaros önmérgező…

p És a telhetetlen bélpoklos falánk,

p akinek a hasa a mindene, az istene.

p És aki úgy állna bosszút szomszédján,

p hogy ha egyszer vendége lesz,

p akkor kienné őt a vagyonából…

p

p

p Az

p önkéntes,

p önerőből lett

p ideiglenes őrült:

p a lerészegedő ön-

p és közveszélyes ember,

p aki jóvátehetetlen kárt okoz

p akár közvetlenül magának,

p akár előszeretteinek stb. 

p

p

p Aki

p bolondságból,

p őrültségből vagy

p részegen gyereket csinál,

p hogy azután meggondolatlanságának

p egy hosszú életen át igya a keserű levét,

p rámehet az amúgy jó házassága, otthona…

p

p

p Anti-

p paternalista

p Gőgös individualista

p Ő még holt részegen is legjobban tudja,

p hogy itt-most mi szolgálja a saját javát –

p a minden segítő beavatkozást elutasító:

p hazafelé tántorogva az árokban fagy meg…

p (a „barátait” minősíti, ha nem erőszakosak)

p

p

p Aki

p retteg

p minden egyes

p új élethelyzettől,

p pláne a krízistől,

p és csak valahogy

p megúszni akarja azt:

p nem is látja bele, hogy

p ezzel, illetve ez után jobb,

p szebb, igazabb élete lehetne –

p pláne, ha még engedné, hogy

p jól és jót segítők beavatkozzanak,

p ne önerőből akarjon a gödörből kimászni…

p

p

p Korán

p aggastyán

p Egy nagyon

p messzire „előrelátó” ifjú:

p már most a nyugdíja aggasztja,

p és kihagyva ifjú- és felnőttkorát

p idejekorán egy koravén is lesz…

p

p

p Aki

p eminens tanuló,

p summa cum laude diplomás,

p „csak” éppen a rossz tudást sajátítja el,

p és pl. orvosi gyakorlatában ezt alkalmazza „jól” …

p Jó szándékkal kövezi saját/mások útját a pokolba!

p

p

p Aki

p orvosi,

p patikusi tudásával,

p illetve tekintélyével visszaél:

p mérget főz, vagy csalásban bűnsegéd,

p fölösleges-káros „gyógyszerekre”, vagy

p (kemo)terápiára, vagy műtétekre beszél rá…

p

p

p Aki

p jeles ősétől

p csak a javakat

p és a címeket örökölné,

p az adósságterheket, ill.

p a „noblesse oblige” dolgait,

p a címmel, ranggal, szereppel járó

p társadalmi kötelezettségeit már nem…

p

p

p Aki

p Őszinte:

p aki istenigazából

p egy „szalonképes” szadista,

p pl. részegen lesz „szókimondó”,

p aki hírből sem ismeri a tapintatot,

p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.

p

p

p Aki

p nagyon

p őszintének

p hiszi/tartja magát,

p mert amit elmond, az igaz,

p pedig igazából egy ordas hazug:

p a lényeges dolgok Nagy Elhallgatója…

p

p

p Aki

p passzív-

p aktív közre-

p működésükkel

p összeugrasztja

p a jóbarátokat, vagy

p a házaspárokat, hogy

p ő legyen a nevető harmadik

p (ahogy Csongor a kisördögöket)

p

p

p Aki

p pragmatikusan

p elvet minden szilárd elvet,

p neki csak érdekei vannak,

p nincs is tartása, se jelleme –

p vagy pedig doktriner módon,

p ökörkövetkezetesen elvhű…

p

p

p Aki

p próba-szerencse,

p vagy sorshúzás „módszerével”

p választ foglalkozást, életpályát,

p és esetleg még egy életre társat is…

p (szereti a zsákbamacska meglepetést)

p

p

p Aki

p nagy púpot

p vesz a hátára,

p mártírkodva vagy

p nem nagydobra verve

p naphosszat görnyedve,

p egészen a belerokkanásig

p viszi, cipeli mások keresztjét…

p

p

p Aki

p ész nélkül

p másolná más szerencséjét –

p rohan a csodatevő törpéhez,

p aki levette ismerőse púpját,

p hogy segítsen az ő sántaságán:

p ehelyett megkapja a fölös púpot…

p

p

p Aki,

p mint a népmese

p nem szorgos, de rest lánya,

p csak formálisan utánozza elődjét,

p de éppen szellemiségében nagyon nem,

p és mégis azt várja, hogy gazdag jutalma legyen

p (az aranyeső helyett fekete szurok a fizetsége…)

p

p

p Aki

p rejtett,

p bevallani nem

p akart/mert bűnei miatt

p sokáig, akár életfogytiglan is

p a lelkiismerete kínpadjára vonódik

p (nem is beszélve a zsarolhatóságról,

p ami új szégyellt bűnök eredője lehet,

p beindítva és bezárva az ördögi köröket)

p

p

p Aki

p rém-

p történeteivel

p lebeszéli baráti vagy

p tisztelői, figyelői körét

p a szülésről, gyerekvállalásról,

p a szerelem e csodálatos gyümölcséről!

p (az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,

p mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)

p

p

p A párt/

p szektavezére

p munkahelyi főnöke,

p vagy a családfő párosít és házasít –

p ami ellen nincsen apelláta, fellebbezés!

p Előre aláírt e jogáról lemondó nyilatkozatot…

p (vagy „csak” ez ügyben vétójoggal rendelkezik)

p

p

p Neki

p nincsenek

p ún. elidegeníthetetlen

p emberi/állampolgári jogai?

p Ő akár egy életre eladja magát

p csicskának, adósrabszolgának stb.

p Sőt, felhatalmazhatja a másik embert,

p hogy bántsa, kínozza, kifossza, megölje!?

p

p

p Megveti,

p lenézi stb.

p az örömlányt,

p prostit, a kitartottat,

p pedig burkolt vagy nyílt 

p ún. érdekházasságot kötve

p ő maga is árulta és el is adta

p a szexuális szolgáltatásait is…

p

p

p Soha

p nem lehet

p pontosan róla tudni,

p hogy mikor komoly, mikor tréfál.

p Mikor csak játékból jelzi: bajban van.

p Vészhelyzetben súlyos árat fizethet érte,

p mint az unaloműzésből farkast kiáltó pásztorfiú…

p

p

p A

p katolikus,

p cölibátusban élő,

p sorsfedezet nélküli pap

p szerelmi és szexuális tanácsadása:

p aki nem tapasztalja/tudja, az tanítja…

p A görögkatolikusok legalább még

p a felszentelés előtt nősülhetnek…

p

p

p A

p katolikus papot

p szoknyába öltöztetik,

p és mindörökre eltiltják

p nemcsak a megnősüléstől,

p de magától a szerelemtől is –

p vagy igyekezhet végleg elfojtani,

p vagy magát hiteltelenítve titkon űzni…

p

p

p Papi

p demagógia:

p ez a világ egy siralomvölgy,

p ha kibírod, odaát örök jutalom vár…

p Addig marad a non stop nyomorgás,

p az uzsoracivilizációs szenvedések -

p vagy önként az aszkéta önsanyargatás…

p

p

p A 

p protestáns,

p erkölcsi hitvallása után

p akár egy életen át nyomorog,

p aszketikus-puritán élvtelen életet él,

p hogy úgymond az Istene dicsőségére,

p mindent bevételét újra befektesse…

p

p

p A

p keresztény egyház(ad)

p feladja a szellemi honvédelmet

p és kapitulál az uzsoracivilizáció előtt –

p már a pápát is a gazdagok (közül) választják

p (lásd pl. Herczeg Ferenc: Az élet kapujában)

p

p

p A

p pap

p egy idegen,

p sőt ellenséges nép

p istenképét festi és imádtatja,

p ami a gójt örök szolgaságra ítéli,

p életfogytig a parazitának gürcölésre…

p

p

p A

p papot

p nem gyülekezete

p választja/tartja/meneszti,

p a hívők már úgyis szegények:

p őt az állam dotálta egyháza fizeti

p és helyezi el vagy meneszti stb. –

p olyan is: szellemi kényszerzubbonyos…

p

p

p A még

p naiv és hiszékeny

p gyermekek hittankönyvében

p Ráháb, a jerikói prosti a pozitív hős,

p aki elárulja a népét a „kiválasztottaknak”,

p akik ezután csak az ő életét kímélik meg…

p

p

p A

p mocskos

p fürdővízzel együtt a gyereket is,

p egy pályatévesztett, kiégett pap miatt

p magát a Jóistent is kiöntöd a pöcegödörbe…

p

p

p Az

p újszülött

p csecsemő/gyerek is

p már eredendően bűnös,

p nemcsak a betegségekre,

p de a rosszra való hajlamát is örököli:

p ezért neki is az jó, ha pofozzák, ütik-verik…

p

p

p Akinek

p az ún. evilág,

p vagyis ez az „itt és most” világ

p csak próbaidő, javítóintézet, előkészület,

p hogy itt kiérdemelhesse a mennyországot,

p az örök másvilági örök üdvösséget…

p (máskánt örök kárhozat vár rá…)

p

p Aki

p csak azért spórol,

p és veri fogához a garast,

p hogy kriptája palota legyen,

p minden luxussal berendezve…

p

p

p A

p minden

p aznapi önsajnáltatási

p versenyben elinduló és

p azt jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p azt utcahosszal megnyerő Guinness

p rekord-bajnok önsorsrontó öngóljai…

p

p x

FÓTI DAL

.

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

.

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

.

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

.

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

.

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk."

1842. október 5.

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

..

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

Vörösmarty

Becsűletes ember

Derék emberekért

Korsóból ihatik,

Mégis senkit nem sért.

Add ide feleség

Azt a vászon korsót,

Hadd igyam egy nagyot

Nem elsőt, utolsót.

Jertek ide fiúk

Ti is kiáltsatok,

Most egyszer egy csep bort

Bátran felszíhattok.

Isten tartsa soká

Szép Magyarországot,

Adjon nekünk benne

Tartós boldogságot.

Isten tartsa őket,

Kik értünk küzdöttek

Örök válságunkban

Szívből megegyeztek.

Sok boldog emberre

Leljenek utjokban,

Boldog ember arcán

A legszebb hála van.

1843

*

p 2

p

p Nem tudja,

p hogyan működik ő:

p nincs használati utasítása,

p ezt nem mellékelték születésekor,

p és később sem fedezi fel, hogy mire jó,

p mire rendeltetett karja-lába, esze és szíve,

p érzékelése és értelme, érzelme, lelke-szelleme…

p

p

p Aki

p úgy bánik magával,

p mintha valaki egy hegedűvel

p verekedne, vagy szöget verne be,

p vagy ördögi zajt, macskazenét csapna,

p pedig azon mennyei muzsika is szólhatna…

p

p

p Aki

p a bányászbéka

p segge alatt érzi magát –

p stabil önleértékelése miatt

p ez önbeteljesítő jóslatként működik,

p vagyis így el is sorvad a teste is,

p amivel a benne élő isten hiába

p adja le a vészjelzéseket…

p

p

p Az ún. betegség,

p a biológiai külön-program,

p neki fatális külső csapás,

p egy természeti katasztrófa

p mint a földrengés/árvíz stb.,

p ami után szakembereket hív

p a kárhárításra, mentésre stb.

p és nem egy isteni segítség,

p egy változásra serkentő jel…

p

p

p Nemcsak

p a régmúltban volt,

p de van még ma is sok

p olyan ún. orvosi vizsgálat,

p mely inkvizíciós kínzással felér,

p de az „eredménye” vagy semmi,

p vagy fölös-káros „terápiát” indító…

p

p

p A

p jó médium,

p akit könnyen hipnotizál

p a párttévé, a szekta, a média:

p lebutítják, elveszik józan eszét –

p elveszíti az érdekfelismerő és

p -érvényesítő képességét,

p sőt: maga ellen dolgozik….

p

p

p A 

p papucs férj,

p aki a házi béke miatt,

p ill. a saját kénye(lme) végett

p elnézi, eltűri, hogy a mostoha

p folyamatosan és módszeresen

p gonoszul gyötri a félárva gyermeket…

p (utólag meg hiába veri a fejét a falba…)

p

p

p A

p majom-

p szerető édesanya,

p a gyerekét kényeztető,

p annak minden kívánságát

p leső és rögtön teljesítő,

p őt mindentől megkímélő,

p aki buzgón, önfeláldozóan,

p önkiteljesedéséről lemondva

p kövezi gyerek útját a pokolba…

p

p

p Aki

p rendszeres:

p mindig a szőnyeg alá

p sepri a megoldandó bajt, gondot,

p amik így annyira feltorlódnak, hogy

p ezek okozzák az estét és így a vesztét…

p

p

p A

p kis füllentés

p fonalát időben el nem vágva

p nagyobb hazugságokra „kényszerül”,

p amik azután előbb-utóbb, de biztosan

p kiderülnek, és megszégyenítik őt, és

p lavinaként söpörik el emberi hitelét…

p

p

p Módszeresen

p kerüli a lelki fájdalmat,

p a kellemetlen őszinte véleményt,

p ezért nem gyógyíthatja őt a fájó igazság,

p pedig az rövid ideig tart, és utána sokáig,

p élete végéig is jobb, szebb, tisztább lehetne…

p

p

p Lelkesen

p és szakszerűen,

p hatékonyan vágja,

p de oly nagy kár, hogy

p pont önmaga alatt a fát,

p mert nem bölcs, de balga.

p A fa alatt meg már várja

p leestét az éhes farkasfalka…

p

p

p A

p böjtölés

p őszerinte

p már egy avítt,

p alavult vallási szokás –

p ezért végleg el is hagyja…

p Nem tisztítja ki testét se.

p (A lelki böjtölést, mint lelki-

p gyakorlatot nem is ismeri)

p Vagy a Gulágból megjőve,

p vagy többhetes tiltakozó

p böjt után rögvest bezabál:

p és bele is hal…

p

p

p Ízlések

p és pofonok

p Drága, véges időtöket

p ön-ismétlődően, rendszeresen

p ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el,

p pl.: ami az öltözködést/lakberendezést illeti...

p Mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak,

p és ne adjisten még pofonok is elcsattannak…

p

p

p Elfajulás

p (Vita-veszekedés

p -verekedés és…)

p Ifjú pár veszekedése

p - Édesanyám, megvolt

p az első komoly veszekedés közöttünk! -

p mondja az ifjú feleség anyjának.

p - Ne keseregj leányom,

p minden házasságban előfordul az ilyesmi.

p - Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

p

p

p Nem elvi,

p de presztízskérdés:

p lényegtelen apróságból

p hiúsági kérdést csinálnak,

p egyik házasfél sem enged –

p mindkettő szamárként szenved

p Két kicsi kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki egymás elöl:

p mindketten a mély szakadékban végzik

p

p

p A csak

p képzelt veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi elöled a valós halálost…

p Vagy egy kis veszélytől, bajtól,

p mondjuk egy atyai pofontól

p már fejvesztve menekülsz,

p rohansz bele egy iszonyú nagyba…

p

p

p Olyan

p szekér

p vagy nő után

p caplat és futkosó,

p amelyik nem veszi fel:

p a hajlandó és hozzád való

p meg már rég oda, elment/elkelt…

p Két szék között végleg pad alá eső.

p

p

p Ha

p ő itt-most

p még vagy már

p nem tudja elérni

p azt, amire vágyik,

p akkor olcsó/hamis

p az önvigasztalása:

p biztos kurva ez a nő,

p savanyú a szőlő!

p

p

p Ön-

p ismeretlen

p Aki túl erősnek hiszi magát,

p nincs tisztában gyönge pontjaival,

p és így nem óvatos, és nem kerüli el

p a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

p és így óvatlanul lépre is megy,

p bekapja a csábos csalétket…

p (pénz, rang, nő stb.)

p

p

p Udvarlásod,

p lánykérésed,

p és házaséleted

p is meghatározza,

p hogy először arra figyelsz:

p vajon mit is gondolnak róla(d),

p és mit szólnak majd hozzá

p az ún. jóbarátok, jó szülők,

p a szomszédok és a rokonok?

p Vagy senkire nem hallgatsz:

p pedig minden jó barátod

p nyíltan ellenzi a házasságod,

p - de te senkire sem figyelsz,

p mert te tudod, mi a jó neked -,

p és így elvakulva kitöröd a nyakad...

p

p

p Drukk

p A külső

p elvárásoknak való

p megfelelési kényszered miatt

p izgulva, görcsölve ott és akkor

p mindig csak alulmúlod magad –

p nem pozitív doppingént hat rád,

p hogy itt a lehetőség megmutatni,

p hogy mit tudsz – ehelyett leblokkolsz…

p

p

p Dili-

p flepni

p A szabad

p szólásod jogáért

p túl nagy árat fizettél –

p mondhatsz bármit, de

p nem vesznek komolyan.

p Egyik fülükön be, a másikon ki.

p Bolond lyukból bolond szél fúj…

p

p

p Fél láb

p Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

p -Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.

p - Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

p -De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.

p -Na igen, mert a csata után megtaláltam!

p

p

p Mankós

p Aki úgy maradt…

p Aki a szükséghelyzetben,

p vagy aktuális kora/egészsége miatt

p rászokott a fizikai/szellemi mankóra,

p és már annak elmúltával sem mer

p a saját két lábán állni és járni,

p a saját fejével-szívével dönteni…

p

p

p Mimikri

p A préda-

p állatok csak

p vészhelyzetben,

p te egész életedben:

p beolvadnál a háttérbe,

p mintha tetsz-halott lennél,

p mint aki „Nem ér a nevem”

p öngyilkos életjátszmát folytatsz:

p ennek figyelmeztető következménye

p lehet akár a szklerózis multiplex is…

p

p

p Ön-

p túlélő

p Nemcsak

p egy életveszélyt,

p egy súlyos betegséget,

p de horribile dictu, vagyis

p még kimondani is szörnyű:

p önmagad is túl lehet élni?!

p A „Száll a kakukk fészkére”

p filmben az indián kegyelem-

p döféssel megöli az ún. lobotómia

p után már csak roncs, biomassza főhőst…

p Ezt mondhatjuk jó, jogos eutanáziának…!?

p

p

p Carpe diem

p Ragadd meg a napot,

p de ne vágd le a tyúkot,

p amelyik aranytojást tojik…

p Mintha csak egy nap lenne a világ,

p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –

p mindegy mi lesz, utánunk a vízözön?

p Bolond, aki nem az örökké-

p valóságra rendezkedik be…

p

p

p Most

p vagy soha

p A ritka, olykor/

p sokszor egyszeri,

p soha vissza nem térő

p jó alkalom elszórakozója…

p A jó tündér három kívánsága:

p nem él, sőt rosszul él vele,

p rosszabb helyzetbe kerül,

p még ha ugyanúgy marad is,

p mert tudja, hogy mit veszített…

p

p

p Jókor

p A lejtő elején

p még megállhattál volna

p De ahogy lejjebb kerülsz,

p egyre jobban felgyorsulsz,

p s már csak életveszélyes

p manőverekkel próbálkozhatsz,

p Vagy végképp elhagyod magad,

p már magatehetetlen vagy/lettél,

p és ahogy lesz, úgy lesz a végén...

p

p

p Majd

p holnap?