Eugéniusz:
Bölcs-balga,
boldog-boldogtalan
emberéletek minősége –XVII.
Az ember plusz/mínusz lehetőségei
Táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy vaskor, pokol
Talált-szerzett-javított/vesztett, rontott kincstár
Szellemi, lelki, testi és társas emberéletek-halálok
Szándékok és következmények és okok és okozatok
Elvek/tettekð magatartásokð jellemekð sorsok
A tünetek ð a bajok, a diagnózisok ð és a terápiák…?
Vörösmarty Mihály
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
1844 vége
https://mek.oszk.hu/01600/01608/
p 1
p
p Méltatlankodó
p Ki a haszonban részesült,
p ugyanaz viselje a károkat is –
p te gyönyörködsz a rózsában,
p a szépségében és az illatában,
p de téged ne szúrjon meg tövise?
p
p
p Repülő idő
p Az örvendezőnek
p gyorsan múlnak el
p a tartalmas órák, napok,
p de ez nem elveszett idő,
p sőt: minimum duplán számít!
p
p
p Vánszorgó idő
p Búslakodva, betegen,
p unottan csigalassan telnek a percek,
p de majd visszatekintve viszont úgy érzed,
p mintha kiesett volna ez az idő…
p (és ez nem időérzéki csalódás,
p ez sajnos tényleg úgy is van…)
p
p
p Alibi élet
p ő sosem volt
p a Tettek színhelyén,
p mindig másutt bámészkodott,
p és neki erről több igaz szemtanúja,
p vagy nem hamis orvosi igazolása van…
p
p
p Nivellálás
p A középszer terrorja
p Legyen teljes az egyenlőség:
p mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,
p amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…
p
p
p Az
p erkölcsben
p is alkudozó:
p mindig csak egy kicsit, majd egyre
p többet, már a lényegből is engedő…
p Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,
p de az nem a bagatellizált krampuszka,
p de a Gonosz, egy szellemi nagyhatalom:
p elkapja és akár menthetetlenül bedarálja
p
p
p A
p disznók elé
p az ő kevés-drága,
p igaz gyöngyét szóró,
p vagy hamisgyöngyért
p a pöcegödörbe fejest ugró…
p
p
p A
p csalétekre
p ráharapó, a beetetett
p és rászoktatott horogra akadó…
p A kevés öröm után jön a tartós üröm
p (még jó eset, ha majd az elvonókúrán
p kínok kínját szenvedve sikeresen szabadul)
p
p
p A fogaival
p a saját sírját ásó
p élelmi-szaros önmérgező…
p És a telhetetlen bélpoklos falánk,
p akinek a hasa a mindene, az istene.
p És aki úgy állna bosszút szomszédján,
p hogy ha egyszer vendége lesz,
p akkor kienné őt a vagyonából…
p
p
p Az
p önkéntes,
p önerőből lett
p ideiglenes őrült:
p a lerészegedő ön-
p és közveszélyes ember,
p aki jóvátehetetlen kárt okoz
p akár közvetlenül magának,
p akár előszeretteinek stb.
p
p
p Aki
p bolondságból,
p őrültségből vagy
p részegen gyereket csinál,
p hogy azután meggondolatlanságának
p egy hosszú életen át igya a keserű levét,
p rámehet az amúgy jó házassága, otthona…
p
p
p Anti-
p paternalista
p Gőgös individualista
p Ő még holt részegen is legjobban tudja,
p hogy itt-most mi szolgálja a saját javát –
p a minden segítő beavatkozást elutasító:
p hazafelé tántorogva az árokban fagy meg…
p (a „barátait” minősíti, ha nem erőszakosak)
p
p
p Aki
p retteg
p minden egyes
p új élethelyzettől,
p pláne a krízistől,
p és csak valahogy
p megúszni akarja azt:
p nem is látja bele, hogy
p ezzel, illetve ez után jobb,
p szebb, igazabb élete lehetne –
p pláne, ha még engedné, hogy
p jól és jót segítők beavatkozzanak,
p ne önerőből akarjon a gödörből kimászni…
p
p
p Korán
p aggastyán
p Egy nagyon
p messzire „előrelátó” ifjú:
p már most a nyugdíja aggasztja,
p és kihagyva ifjú- és felnőttkorát
p idejekorán egy koravén is lesz…
p
p
p Aki
p eminens tanuló,
p summa cum laude diplomás,
p „csak” éppen a rossz tudást sajátítja el,
p és pl. orvosi gyakorlatában ezt alkalmazza „jól” …
p Jó szándékkal kövezi saját/mások útját a pokolba!
p
p
p Aki
p orvosi,
p patikusi tudásával,
p illetve tekintélyével visszaél:
p mérget főz, vagy csalásban bűnsegéd,
p fölösleges-káros „gyógyszerekre”, vagy
p (kemo)terápiára, vagy műtétekre beszél rá…
p
p
p Aki
p jeles ősétől
p csak a javakat
p és a címeket örökölné,
p az adósságterheket, ill.
p a „noblesse oblige” dolgait,
p a címmel, ranggal, szereppel járó
p társadalmi kötelezettségeit már nem…
p
p
p Aki
p Őszinte:
p aki istenigazából
p egy „szalonképes” szadista,
p pl. részegen lesz „szókimondó”,
p aki hírből sem ismeri a tapintatot,
p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.
p
p
p Aki
p nagyon
p őszintének
p hiszi/tartja magát,
p mert amit elmond, az igaz,
p pedig igazából egy ordas hazug:
p a lényeges dolgok Nagy Elhallgatója…
p
p
p Aki
p passzív-
p aktív közre-
p működésükkel
p összeugrasztja
p a jóbarátokat, vagy
p a házaspárokat, hogy
p ő legyen a nevető harmadik
p (ahogy Csongor a kisördögöket)
p
p
p Aki
p pragmatikusan
p elvet minden szilárd elvet,
p neki csak érdekei vannak,
p nincs is tartása, se jelleme –
p vagy pedig doktriner módon,
p ökörkövetkezetesen elvhű…
p
p
p Aki
p próba-szerencse,
p vagy sorshúzás „módszerével”
p választ foglalkozást, életpályát,
p és esetleg még egy életre társat is…
p (szereti a zsákbamacska meglepetést)
p
p
p Aki
p nagy púpot
p vesz a hátára,
p mártírkodva vagy
p nem nagydobra verve
p naphosszat görnyedve,
p egészen a belerokkanásig
p viszi, cipeli mások keresztjét…
p
p
p Aki
p ész nélkül
p másolná más szerencséjét –
p rohan a csodatevő törpéhez,
p aki levette ismerőse púpját,
p hogy segítsen az ő sántaságán:
p ehelyett megkapja a fölös púpot…
p
p
p Aki,
p mint a népmese
p nem szorgos, de rest lánya,
p csak formálisan utánozza elődjét,
p de éppen szellemiségében nagyon nem,
p és mégis azt várja, hogy gazdag jutalma legyen
p (az aranyeső helyett fekete szurok a fizetsége…)
p
p
p Aki
p rejtett,
p bevallani nem
p akart/mert bűnei miatt
p sokáig, akár életfogytiglan is
p a lelkiismerete kínpadjára vonódik
p (nem is beszélve a zsarolhatóságról,
p ami új szégyellt bűnök eredője lehet,
p beindítva és bezárva az ördögi köröket)
p
p
p Aki
p rém-
p történeteivel
p lebeszéli baráti vagy
p tisztelői, figyelői körét
p a szülésről, gyerekvállalásról,
p a szerelem e csodálatos gyümölcséről!
p (az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,
p mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)
p
p
p A párt/
p szektavezére
p munkahelyi főnöke,
p vagy a családfő párosít és házasít –
p ami ellen nincsen apelláta, fellebbezés!
p Előre aláírt e jogáról lemondó nyilatkozatot…
p (vagy „csak” ez ügyben vétójoggal rendelkezik)
p
p
p Neki
p nincsenek
p ún. elidegeníthetetlen
p emberi/állampolgári jogai?
p Ő akár egy életre eladja magát
p csicskának, adósrabszolgának stb.
p Sőt, felhatalmazhatja a másik embert,
p hogy bántsa, kínozza, kifossza, megölje!?
p
p
p Megveti,
p lenézi stb.
p az örömlányt,
p prostit, a kitartottat,
p pedig burkolt vagy nyílt
p ún. érdekházasságot kötve
p ő maga is árulta és el is adta
p a szexuális szolgáltatásait is…
p
p
p Soha
p nem lehet
p pontosan róla tudni,
p hogy mikor komoly, mikor tréfál.
p Mikor csak játékból jelzi: bajban van.
p Vészhelyzetben súlyos árat fizethet érte,
p mint az unaloműzésből farkast kiáltó pásztorfiú…
p
p
p A
p katolikus,
p cölibátusban élő,
p sorsfedezet nélküli pap
p szerelmi és szexuális tanácsadása:
p aki nem tapasztalja/tudja, az tanítja…
p A görögkatolikusok legalább még
p a felszentelés előtt nősülhetnek…
p
p
p A
p katolikus papot
p szoknyába öltöztetik,
p és mindörökre eltiltják
p nemcsak a megnősüléstől,
p de magától a szerelemtől is –
p vagy igyekezhet végleg elfojtani,
p vagy magát hiteltelenítve titkon űzni…
p
p
p Papi
p demagógia:
p ez a világ egy siralomvölgy,
p ha kibírod, odaát örök jutalom vár…
p Addig marad a non stop nyomorgás,
p az uzsoracivilizációs szenvedések -
p vagy önként az aszkéta önsanyargatás…
p
p
p A
p protestáns,
p erkölcsi hitvallása után
p akár egy életen át nyomorog,
p aszketikus-puritán élvtelen életet él,
p hogy úgymond az Istene dicsőségére,
p mindent bevételét újra befektesse…
p
p
p A
p keresztény egyház(ad)
p feladja a szellemi honvédelmet
p és kapitulál az uzsoracivilizáció előtt –
p már a pápát is a gazdagok (közül) választják
p (lásd pl. Herczeg Ferenc: Az élet kapujában)
p
p
p A
p pap
p egy idegen,
p sőt ellenséges nép
p istenképét festi és imádtatja,
p ami a gójt örök szolgaságra ítéli,
p életfogytig a parazitának gürcölésre…
p
p
p A
p papot
p nem gyülekezete
p választja/tartja/meneszti,
p a hívők már úgyis szegények:
p őt az állam dotálta egyháza fizeti
p és helyezi el vagy meneszti stb. –
p olyan is: szellemi kényszerzubbonyos…
p
p
p A még
p naiv és hiszékeny
p gyermekek hittankönyvében
p Ráháb, a jerikói prosti a pozitív hős,
p aki elárulja a népét a „kiválasztottaknak”,
p akik ezután csak az ő életét kímélik meg…
p
p
p A
p mocskos
p fürdővízzel együtt a gyereket is,
p egy pályatévesztett, kiégett pap miatt
p magát a Jóistent is kiöntöd a pöcegödörbe…
p
p
p Az
p újszülött
p csecsemő/gyerek is
p már eredendően bűnös,
p nemcsak a betegségekre,
p de a rosszra való hajlamát is örököli:
p ezért neki is az jó, ha pofozzák, ütik-verik…
p
p
p Akinek
p az ún. evilág,
p vagyis ez az „itt és most” világ
p csak próbaidő, javítóintézet, előkészület,
p hogy itt kiérdemelhesse a mennyországot,
p az örök másvilági örök üdvösséget…
p (máskánt örök kárhozat vár rá…)
p
p Aki
p csak azért spórol,
p és veri fogához a garast,
p hogy kriptája palota legyen,
p minden luxussal berendezve…
p
p
p A
p minden
p aznapi önsajnáltatási
p versenyben elinduló és
p azt jobb ügyhöz méltó buzgalommal
p azt utcahosszal megnyerő Guinness
p rekord-bajnok önsorsrontó öngóljai…
p
p x
FÓTI DAL
.
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
.
Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
És remek?
.
Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.
.
Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.
.
Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.
.
Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.
.
Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.
.
No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bűnt,
Nem hagyunk.
.
Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb -, legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!
.
A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!
.
Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.
.
Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!
.
S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
Úgy keresse óhajtásunk
Az eget.
.
Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
És ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.
.
Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremésztő
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderűljön, mint a napfény
Vész után.
.
Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.
.
S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
"Szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk."
1842. október 5.
Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
..
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
*
Vörösmarty
Becsűletes ember
Derék emberekért
Korsóból ihatik,
Mégis senkit nem sért.
Add ide feleség
Azt a vászon korsót,
Hadd igyam egy nagyot
Nem elsőt, utolsót.
Jertek ide fiúk
Ti is kiáltsatok,
Most egyszer egy csep bort
Bátran felszíhattok.
Isten tartsa soká
Szép Magyarországot,
Adjon nekünk benne
Tartós boldogságot.
Isten tartsa őket,
Kik értünk küzdöttek
Örök válságunkban
Szívből megegyeztek.
Sok boldog emberre
Leljenek utjokban,
Boldog ember arcán
A legszebb hála van.
1843
*
p 2
p
p Nem tudja,
p hogyan működik ő:
p nincs használati utasítása,
p ezt nem mellékelték születésekor,
p és később sem fedezi fel, hogy mire jó,
p mire rendeltetett karja-lába, esze és szíve,
p érzékelése és értelme, érzelme, lelke-szelleme…
p
p
p Aki
p úgy bánik magával,
p mintha valaki egy hegedűvel
p verekedne, vagy szöget verne be,
p vagy ördögi zajt, macskazenét csapna,
p pedig azon mennyei muzsika is szólhatna…
p
p
p Aki
p a bányászbéka
p segge alatt érzi magát –
p stabil önleértékelése miatt
p ez önbeteljesítő jóslatként működik,
p vagyis így el is sorvad a teste is,
p amivel a benne élő isten hiába
p adja le a vészjelzéseket…
p
p
p Az ún. betegség,
p a biológiai külön-program,
p neki fatális külső csapás,
p egy természeti katasztrófa
p mint a földrengés/árvíz stb.,
p ami után szakembereket hív
p a kárhárításra, mentésre stb.
p és nem egy isteni segítség,
p egy változásra serkentő jel…
p
p
p Nemcsak
p a régmúltban volt,
p de van még ma is sok
p olyan ún. orvosi vizsgálat,
p mely inkvizíciós kínzással felér,
p de az „eredménye” vagy semmi,
p vagy fölös-káros „terápiát” indító…
p
p
p A
p jó médium,
p akit könnyen hipnotizál
p a párttévé, a szekta, a média:
p lebutítják, elveszik józan eszét –
p elveszíti az érdekfelismerő és
p -érvényesítő képességét,
p sőt: maga ellen dolgozik….
p
p
p A
p papucs férj,
p aki a házi béke miatt,
p ill. a saját kénye(lme) végett
p elnézi, eltűri, hogy a mostoha
p folyamatosan és módszeresen
p gonoszul gyötri a félárva gyermeket…
p (utólag meg hiába veri a fejét a falba…)
p
p
p A
p majom-
p szerető édesanya,
p a gyerekét kényeztető,
p annak minden kívánságát
p leső és rögtön teljesítő,
p őt mindentől megkímélő,
p aki buzgón, önfeláldozóan,
p önkiteljesedéséről lemondva
p kövezi gyerek útját a pokolba…
p
p
p Aki
p rendszeres:
p mindig a szőnyeg alá
p sepri a megoldandó bajt, gondot,
p amik így annyira feltorlódnak, hogy
p ezek okozzák az estét és így a vesztét…
p
p
p A
p kis füllentés
p fonalát időben el nem vágva
p nagyobb hazugságokra „kényszerül”,
p amik azután előbb-utóbb, de biztosan
p kiderülnek, és megszégyenítik őt, és
p lavinaként söpörik el emberi hitelét…
p
p
p Módszeresen
p kerüli a lelki fájdalmat,
p a kellemetlen őszinte véleményt,
p ezért nem gyógyíthatja őt a fájó igazság,
p pedig az rövid ideig tart, és utána sokáig,
p élete végéig is jobb, szebb, tisztább lehetne…
p
p
p Lelkesen
p és szakszerűen,
p hatékonyan vágja,
p de oly nagy kár, hogy
p pont önmaga alatt a fát,
p mert nem bölcs, de balga.
p A fa alatt meg már várja
p leestét az éhes farkasfalka…
p
p
p A
p böjtölés
p őszerinte
p már egy avítt,
p alavult vallási szokás –
p ezért végleg el is hagyja…
p Nem tisztítja ki testét se.
p (A lelki böjtölést, mint lelki-
p gyakorlatot nem is ismeri)
p Vagy a Gulágból megjőve,
p vagy többhetes tiltakozó
p böjt után rögvest bezabál:
p és bele is hal…
p
p
p Ízlések
p és pofonok
p Drága, véges időtöket
p ön-ismétlődően, rendszeresen
p ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el,
p pl.: ami az öltözködést/lakberendezést illeti...
p Mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak,
p és ne adjisten még pofonok is elcsattannak…
p
p
p Elfajulás
p (Vita-veszekedés
p -verekedés és…)
p Ifjú pár veszekedése
p - Édesanyám, megvolt
p az első komoly veszekedés közöttünk! -
p mondja az ifjú feleség anyjának.
p - Ne keseregj leányom,
p minden házasságban előfordul az ilyesmi.
p - Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?
p
p
p Nem elvi,
p de presztízskérdés:
p lényegtelen apróságból
p hiúsági kérdést csinálnak,
p egyik házasfél sem enged –
p mindkettő szamárként szenved
p Két kicsi kecske baktat a hegyre,
p a hídon nem térnek ki egymás elöl:
p mindketten a mély szakadékban végzik
p
p
p A csak
p képzelt veszélyed
p eltereli a figyelmed,
p elfedi elöled a valós halálost…
p Vagy egy kis veszélytől, bajtól,
p mondjuk egy atyai pofontól
p már fejvesztve menekülsz,
p rohansz bele egy iszonyú nagyba…
p
p
p Olyan
p szekér
p vagy nő után
p caplat és futkosó,
p amelyik nem veszi fel:
p a hajlandó és hozzád való
p meg már rég oda, elment/elkelt…
p Két szék között végleg pad alá eső.
p
p
p Ha
p ő itt-most
p még vagy már
p nem tudja elérni
p azt, amire vágyik,
p akkor olcsó/hamis
p az önvigasztalása:
p biztos kurva ez a nő,
p savanyú a szőlő!
p
p
p Ön-
p ismeretlen
p Aki túl erősnek hiszi magát,
p nincs tisztában gyönge pontjaival,
p és így nem óvatos, és nem kerüli el
p a neki veszélyes ördögi kísértéseket,
p és így óvatlanul lépre is megy,
p bekapja a csábos csalétket…
p (pénz, rang, nő stb.)
p
p
p Udvarlásod,
p lánykérésed,
p és házaséleted
p is meghatározza,
p hogy először arra figyelsz:
p vajon mit is gondolnak róla(d),
p és mit szólnak majd hozzá
p az ún. jóbarátok, jó szülők,
p a szomszédok és a rokonok?
p Vagy senkire nem hallgatsz:
p pedig minden jó barátod
p nyíltan ellenzi a házasságod,
p - de te senkire sem figyelsz,
p mert te tudod, mi a jó neked -,
p és így elvakulva kitöröd a nyakad...
p
p
p Drukk
p A külső
p elvárásoknak való
p megfelelési kényszered miatt
p izgulva, görcsölve ott és akkor
p mindig csak alulmúlod magad –
p nem pozitív doppingént hat rád,
p hogy itt a lehetőség megmutatni,
p hogy mit tudsz – ehelyett leblokkolsz…
p
p
p Dili-
p flepni
p A szabad
p szólásod jogáért
p túl nagy árat fizettél –
p mondhatsz bármit, de
p nem vesznek komolyan.
p Egyik fülükön be, a másikon ki.
p Bolond lyukból bolond szél fúj…
p
p
p Fél láb
p Beszélgetnek a bolondok a háborúról.
p -Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.
p - Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.
p -De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.
p -Na igen, mert a csata után megtaláltam!
p
p
p Mankós
p Aki úgy maradt…
p Aki a szükséghelyzetben,
p vagy aktuális kora/egészsége miatt
p rászokott a fizikai/szellemi mankóra,
p és már annak elmúltával sem mer
p a saját két lábán állni és járni,
p a saját fejével-szívével dönteni…
p
p
p Mimikri
p A préda-
p állatok csak
p vészhelyzetben,
p te egész életedben:
p beolvadnál a háttérbe,
p mintha tetsz-halott lennél,
p mint aki „Nem ér a nevem”
p öngyilkos életjátszmát folytatsz:
p ennek figyelmeztető következménye
p lehet akár a szklerózis multiplex is…
p
p
p Ön-
p túlélő
p Nemcsak
p egy életveszélyt,
p egy súlyos betegséget,
p de horribile dictu, vagyis
p még kimondani is szörnyű:
p önmagad is túl lehet élni?!
p A „Száll a kakukk fészkére”
p filmben az indián kegyelem-
p döféssel megöli az ún. lobotómia
p után már csak roncs, biomassza főhőst…
p Ezt mondhatjuk jó, jogos eutanáziának…!?
p
p
p Carpe diem
p Ragadd meg a napot,
p de ne vágd le a tyúkot,
p amelyik aranytojást tojik…
p Mintha csak egy nap lenne a világ,
p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –
p mindegy mi lesz, utánunk a vízözön?
p Bolond, aki nem az örökké-
p valóságra rendezkedik be…
p
p
p Most
p vagy soha
p A ritka, olykor/
p sokszor egyszeri,
p soha vissza nem térő
p jó alkalom elszórakozója…
p A jó tündér három kívánsága:
p nem él, sőt rosszul él vele,
p rosszabb helyzetbe kerül,
p még ha ugyanúgy marad is,
p mert tudja, hogy mit veszített…
p
p
p Jókor
p A lejtő elején
p még megállhattál volna
p De ahogy lejjebb kerülsz,
p egyre jobban felgyorsulsz,
p s már csak életveszélyes
p manőverekkel próbálkozhatsz,
p Vagy végképp elhagyod magad,
p már magatehetetlen vagy/lettél,
p és ahogy lesz, úgy lesz a végén...
p
p
p Majd
p holnap?
p Időm van temérdek!
p Pedig már születésedkor,
p vagy még hamarabb elkezdődik
p a végső visszaszámlálás,
p és mi, emberek sosem tudhatjuk,
p hogy ez most éppen hol is tart...
p Ej, ráérünk arra még?
p Bármely napod lehet utolsó!
p Az első komolyabb betegséged,
p vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála
p döbbent csak rá: mily rosszul gazdálkodtál,
p eddig mennyit tékozoltál, vesztegettél el
p hiábavalóságokra, vagy hagytad rabolni azt...
p
p
p Mert
p te itt és most
p nem vagy boldog,
p s életgyávaságod miatt
p titkon érzed, hogy így maradsz,
p nincs lélekbátorságod változtatni -
p arra fecsérled drága, mert véges időd,
p és a korlátos szellemi-lelki energiáidat,
p hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió...
p
p
p Jóbarát/
p mesetükör,
p önvizsgálat híján
p csak elég-túl későn döbben rá
p az őt eddig előtte is „titkon”, de
p hatékonyan boldogtalanító
p az ún. élet-hazugságaira,
p pálya/pártévesztésére…
p
p
p Sors-
p közösség?
p Az irigy átka és „vigasza”:
p dögöljön a szomszéd tehene is…!?
p Így majd ő is éhen és szomjan halhat,
p mert nem lesz kihez fordulnia a bajban…
p
p
p Teher alatt
p nő(ne) a pálma –
p de az ő önkímélt léte
p Kundera regénycímével szólva
p elviselhetetlen könnyűségű lesz.
p Nem veszi fel a neki rendelt keresztet
p Mer ugye: aki menti, az elveszti életét…
p
p
p Ehet is, ihat is,
p alhat is, ölelhet is stb.,
p de ő minden kényszer nélkül,
p önként él a lelki létminimumon,
p mert nem a mindenséggel méri magát!
p Elássa – így „menti” – isteni talentumait…
p
p
p Rafinált
p (ön)áltató szájhős,
p aki ravaszul-trükkösen
p kikerülné a megmérettetést,
p de nem teheti a végtelenségig…
p És jön a szégyenteljes lebukás…
p (Hic Rhodus, hic salta)
p
p
p Nagyon
p sok mindent
p tud a humorról,
p érti is, csinálja is –
p de csak nagy ritkán,
p vagy soha nem élvezi…
p Maga sem mer tréfálkozni,
p mert féle, hogy egyszer
p rosszul is elsülhet…
p
p
p Akik
p nem tudnak
p magukon nevetni,
p azok meghagyják másnak,
p hogy majd rajtuk nevessenek…
p Pedig oly sok embert béklyóz,
p hogy olyannyira retteg attól:
p ő valaha nevetségessé válhat…
p
p
p Azért
p is kaptuk volna
p a humor isteni adományát,
p hogy annak magaslatáról nézve,
p - mintegy sub specie aeternitatis? -
p eltörpüljenek óriásinak látszó gondjaink…
p
p x
MIT CSINÁLUNK?
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén' a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! - No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak -
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
És, pedig - mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!
1844. október - november 10.
https://www.youtube.com/watch?v=YE8NqH6voUY
p A tét:
p az ember
p plusz/mínusz
p végtelen életlehetőségei
p
p Nagy Életminőség Jenciklopédia:
p Szócikk-mag és csíra ötletgyűjtés
p édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön
p Szellemi segítség a lélekbátraknak
p
p A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
p Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
p a mese nem másról, de pont rólad szól,
p ismerj magadra és változtass életeden…
p
p
p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
p
p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
p
p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
p
p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
p
p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,
p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
p
p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
p
p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
p
p De ahogy bent, úgy kint: végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ,
p hogy mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még sok jószerencsével is,
p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító gondolatok magyarán írva…
p
p x
|