Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások – I.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Szabó Lőrinc

p Gyengeség

p

p Csak egy kicsit voltam becsületes,

p csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

p csak egy kicsit próbáltam igazi

p szeretettel szólni, segíteni,

p csak épp elkezdtem, s máris visszavág

p s ellenem fordul a legjobb barát.

p

p Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

p ember erős, az egyetlen igaz,

p ez az egyetlen, aki keresi

p és elbírja és hasznát is veszi,

p hasznát annak, amit mindenki tud

p s amit elrejt előle a hazug.

p

p Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,

p hogy megtisztítom, megkétszerezem

p az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

p s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

p ő akarta... És szólni kezdtem... És

p egyszerre kiderült a tévedés:

p

p kiderült, hogy itt is hazudni kell,

p hogy az igazat ő se bírja el,

p és hogy az elszánt hízelgő, aki

p a háta mögött csak kineveti,

p az nemes neki, az bölcs, az barát,

p én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

p

p még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

p az árulóra, s látom, az agyán

p hogy ömlik el a fájó, megriadt,

p tiltakozó s gyanakvó indulat:

p - Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

p szinte robban a sértett hiúság.

p

p Borzadva nézek a szemébe, és

p mosolygok és dadogok: - Tévedés,

p félreértettél... És már hazudok,

p hazudok neki, csűrök-csavarok:

p mentek valamit, őt és magamat

p és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

p

p

p Hazudni

p „A filozófia

p első és legfontosabb része az,

p amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

p például az, hogy nem szabad hazudni.

p

p A filozófia második része

p A bizonyításokat tartalmazza:

p Miért nem szabad hazudni?

p

p A harmadik rész

p Az előzőeknek alapvetésül

p és megvilágosításul szolgál.

p Miért bizonyítás ez? - kérdezi.

p Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

p Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

p

p A harmadik rész tehát

p A második rész miatt szükséges.

p A második pedig az első miatt.

p A legfontosabb azonban,

p Amivel mindig foglalkoznunk kell,

p az első rész.

p

p Mi viszont fordítva csináljuk.

p A harmadik résszel töltjük időnket,

p És minden buzgalmunk ebben merül ki.

p Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

p

p Így történik,

p hogy hazudozunk ugyan,

p de annak a bizonyítási módja,

p hogy nem szabad hazudni,

p kéznél van nekünk"

p (Epiktétosz kézikönyvecskéje)

p

p

p Hazug.

p Bölcs szólás-közmondás

p A hazug a hazugtól tanul.

p A hazug csak akkor mond igazat,

p mikor magát hazugnak mondja.

p A hazug csakugyan hazug,

p ha igazmondó ruháját veszi is fel.

p A hazuggal hazudni.

p A hazugnak szavát gyakran megrostálják.

p A hazugnak szájából az igazság is hazugság.

p A hazugnál hazugabb.

p A hazugon leghamarabb kifognak.

p Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)

p Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.

p A rút hízelkedés

p s hazug incselkedés mérge a barátságnak.

p Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)

p Csikót nyakán, hazugot szaván.

p Első béresnek szegődött a hazughoz.

p Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.

p A hazug embert hamar megfogják.

p Hazug és csalárd egy fának ágai.

p Hazug, mint a vámos.

p Hazugnak beszélek-e én?

p (Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)

p Hazugnak igazszavát sem hiszik.

p Igaz vagy hazug egy áron kel nála.

p Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,

p hogy mindenütt egyformán hazudhasson.

p Kofásan árulja a hazug vakarcsot.

p Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.

p Nyelvén fogják meg a hazugot.

p Piac hazugja.

p Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.

p Szépen szól a hegedű, de hazug belül.

p Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.

p (Aki hazudik, az lop is)

p Közmondás nem hazugszólás.

p

p

p Hazugság

p Minden az,

p ami nem igaz?

p Ha a másik – javadra –

p tévedett, az is hazugság?

p És ha igazat mond ugyan,

p de nem mindent - ha elhallgat?

p A tapintat, a kegyes csalás nem az, sőt…

p De ha mást, többnyire szánt szándékosan

p a magad javára, az ő kárára megtévesztesz…

p És amikor önmagadat, a magad kárára

p akár egy életen áltatod: élethazugság…

p (lásd pl.: H. Ibsen Vadkacsa c. drámáját…)

p

p

p Aki

p senkinek

p nem árulja el

p féltett/szégyellt titkait,

p még legjobb barátjának sem,

p csak vonaton a vadidegennek,

p vagy mint Midasz, a mezőnek…

p De, ami azután úgyis/mégis kiderül,

p és akkor már bumerángént csap le rá…

p Vagy csak rosszakarói, ellenségei tudják,

p és így zsarolási helyzetbe is kerülnek…

p

p

p Jó-

p barátodnak

p harapófogóval

p kellene kiszedni belőled azt,

p amit egy vadidegen utastársnak

p kéretlenül is bármikor kifecsegsz!?

p Persze abban a hiszemben, hogy

p őt az életben többé már nem látod…

p Vagy ezt elmondod, azt elhallgatod –

p de mégis várod a tőle a jótanácsot…

p

p

p Vétkes

p elhallgatás

p Az Őszinteség

p ellen vét mindenki,

p aki nem önmagát adja,

p vagy nem adja magát oda egészen.

p Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink

p hatástalanok maradnak vagy éppen

p ellenkező hatást érnek el.”

p (Karácsony Sándor:

p Ocsúdó magyarság)

p

p

p Titkosító

p Ő úgymond

p nem teregeti ki

p a „családi szennyest”,

p még bizalmasnak vett,

p közeli barátjának sem –

p a mocskos vízben tartogatja azt,

p a saját szemében látná önmagát.

p Vagy ellenkezőleg: szinte mindent

p elmond, ha pl. az óvónéni kérdezi

p a csoportos foglalkozáson…

p

p

p Mások

p bűne szemünk előtt,

p a magunké a hátunkon –

p mások szemében a szálkát is,

p a magunkéban még a gerendát

p sem látjuk, ha nincs jó tükrünk

p (szó szerint és átvitt értelemben:

p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)

p

p

p Ő

p azt tanulta,

p hogy neki is

p mindig-mindenkinek

p igazat kell mondani,

p vagyis a teljes igazat,

p különben bűnös hazug…

p Ő nem ismer kivételeket:

p nem ismeri a tapintatot,

p se a kegyes hazugságot,

p se az illetéktelen ember,

p se az ellenség esetét…

p

p

p Aki

p Őszinte:

p aki istenigazából

p egy „szalonképes” szadista,

p aki hírből sem ismeri a tapintatot,

p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.

p

p

p A

p rossz

p jó oldala

p A sztoikusok,

p és Jézus nyomán

p amennyire elborzasztó,

p éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

p hogy mások akár meg is ölhetnek engem,

p de ártani nem, mégsem tudnak (lelkemnek)!

p Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!

p De hisz akkor ennek

p az ellenkezője is

p igaz lehet,

p nem?

p

p

p Büszke-gőgös

p Még kijavítható hibát csinálsz,

p de mert röstellsz segítséget kérni,

p ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,

p valami deus ex machina égi segítséget,

p vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,

p a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,

p így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz

p a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...

p

p

p Individualista gőg

p Paternalizmus kizárva –

p ő még részegen is „liberális” …

p Senkit nem hatalmaz fel arra,

p hogy ha már – nagyon - berúgott,

p akkor ne szolgálja ki, ill. erőszakkal,

p tiltakozása ellenére is vigye őt haza,

p így jó eséllyel fagy meg az árokban…

p

p

p Saját

p hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p mint állítólag Münchhausen báró

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra!?

p Vagy agresszív kismalacként

p harapj bele a segítő kézbe…

p

p

p Szándék

p és következmény

p Nagy dolgokban úgymond

p már a szándék is dicséretes,

p de ha egy segítőkész elefánt

p jön be a porcelánboltba,

p ha egy lelkes kontár Mekk mester

p nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet...

p ...több kárt okozhat neked buzgalmával

p mint száz lusta vagy ádáz ellenséged.

p Ahogy nem véletlenül alakult ki

p és maradt fenn örökre a bölcs mondás:

p a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.

p

p

p Szándék és

p következmény

p A jó és rossz

p ún. dialektikája

p Felmentheti-e

p a rosszat akarót,

p ha szándéka ellenére

p a következmény jó lesz?

p S elegendő védekezés-e,

p hogy én csak jót akartam,

p de az épp rosszul sült el?

p Tudjuk: a pokolra vezető út is

p jószándékokkal vannak kikövezve…

p Olykor kevesebbet árthat nekünk

p egy ádáz, elszánt rosszakarónk,

p mint egy majomszerető édesanya,

p akiben mi még feltétlenül megbízunk…

p (a „jóbarátainktól védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánok magam is,

p sőt még taníthat, ösztönözhet is…)

p

p

p Reményik Sándor:

p Jóakarat

p

p "Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."

p Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

p Mellyel a szív magának ád halált,

p S önnön hajába markol szaggatón

p A Kétségbeesés?!

p

p "Én jót akartam.

p Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

p Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

p S az megindult alattam,

p Mint a horkanó paripa, vadul.

p Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

p Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

p Én jót akartam"

p

p Mikor eljő az ítéletnek napja,

p A végső nap

p S a maga jussát minden szív kikapja,

p Mikor a Bíró rátekint merőn:

p Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

p Egy hópehely a másik serpenyőn;

p Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

p Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

p Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

p

p

p „Jó anyák”

p Jószándékkal kövezett út a pokolba

p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

p pláne, ha már egyedül, „hősiesen” neveli,

p pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja,

p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

p

p

p „Segítség”

p Segítség, ember...!

p Jobban jártam volna,

p ha nem segítettél volna,

p minthogy – nagyon - rosszul segítettél,

p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz,

p mint az Ibsen Vadkacsájá-nak a gyermektragédiát okozója…)

p

p

p Nyuszi simogatás

p Milyen pokoli – lenne - az a világ,

p ahol egyáltalán nem értjük/ értenénk egymást

p vagy szisztematikusan félreértenének minket…

p És úgy járnánk, mint Karinthy alakja a nyúllal,

p akit tényleg csak meg akarta azt simogatni,

p de a nyúl ezt nem érti, sőt: támadásnak vette,

p mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,

p s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...

p

p

p Bizalomvesztő

p Kifecsegi a rá bízott titkaidat...

p Visszamondja, amit csak neki mondtál

p A hátad mögött/szemedbe mást mond

p Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét

p Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel

p Visszaél a vendégbarátságoddal (pl. lop)

p Nem, vagy nem jól képviseli az érdekedet

p Nem, vagy csak gyengén indokolja a szava

p be nem tartását, sőt a megszegését...

p És a többi…

p

p

p Mindenhol

p csak azt nézi,

p hogy neki mi jár,

p s hogyan járhatna legjobban,

p akár mindenki más rovására is:

p nem bízik az isteni gondviselésben,

p a „jótettért jót várhatsz” igazságában,

p és így még az is lecsökken, amije volt,

p ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,

p mert annyira beszűkül a világlátása…

p

p

p A

p bírvágy

p uralta embernek

p sosem lehet elege,

p sosincs meg a lelki békéje,

p mert mindig csak azt látja meg,

p ami még nincsen, ami hiányzik,

p és nem tud hálaadással örülni,

p sőt gyönyörködni mind abban,

p amije már eleve/ingyen van…

p Egydimenziósra szűkíti le,

p redukálja, torzítja életét…

p

p

p Aki

p csak akkor

p becsül bármit is,

p ha abból keveseknek lehet,

p egy Csontváry kép/ritka bélyeg,

p vagy ami eleve csak egyenlőtlenül

p lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb.

p Háborog a lelke, mert a Nap mindenkire süt…

p Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én

p hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni…

p

p

p A

p nyomor

p sem csak „szívás,”

p mert imára is tanít:

p betegen még az ördög

p is szerzetes kíván lenni…

p (amíg meg nem gyógyul…)

p Szükségben közeli a segítség,

p megtapasztalod az isteni gondviselést,

p ha bölcsen, illő alázattal viseled sorsod…

p Nem mellékes haszna, hogy ez teszteli

p a jellemed állapotát, a szilárdságát és

p az ún. barátot/hitvest is, ki az igazi, ki az ál…

p

p

p Istenkísértő

p Próbára teszed védőangyalod.

p Segítségét kérve kiugrasz a repülőből,

p ejtőernyő(s ismeret/gyakorlat) nélkül…

p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

p Vajon mit akarsz önveszélyeztetéssel kompenzálni?

p Gyávának mondtak/érzed magad, s ezért cáfolnád ezt

p öngyilkos-jelölt vakmerőséggel, hazardírozással?

p

p

p „Imposztor”

p Aki nem azon ügyködik,

p hogy a maga és a köz javára

p az adottságaiból kihozza a maximumot,

p de pl. imponálási, bizonyítási kényszerből

p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen

p semmilyen magasztos célt nem szolgáló

p rekordokat döntene, csúcsokat mászna…

p

p

p Bizonyítási

p kényszerben!?

p A - pl. cigány vagy épp magyar -

p származásod, nyelved, identitásod,

p vagy rossz híred, netán priuszod miatt

p neked mindig jóval többet kell teljesíteni,

p neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni,

p neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb.,

p másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…!?

p

p

p „Létminimum”

p Ép testben még éppen hogy élek…!?

p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

p Vagy csak takarékon, sosem csúcsra járatva

p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul-trükkösen

p kikerüli a megmérettetést

p Addig mond egyre nagyobbakat,

p de kínosan kerülve a megmérést,

p amíg egyszer a szaván fogják őt:

p itt és mostan bizonyíthat, ha tud…

p …de csak felsül: blama, leégés

p (Hic Rhodus, hic salta)

p

p

p Jaj neki,

p ha ő a – végső –

p nagy megmérettetésnél

p (amikor már nincs javítás)

p ő habkönnyűnek találtatik,

p mert elszórakozta az életét,

p elásta, elvesztegette, vagy

p épp rosszra használta talentumát,

p el-életművészkedte kötelességeit…

p

p

p Teher

p alatt nő,

p nőne, nőtt

p volna a pálma:

p de az ő önkímélt,

p hivatáskerülő és

p család nem alapító léte

p elviselhetetlen könnyűségű,

p csak egy tőke, vagy fajsúlytalan

p lebegés és sodródás, hánykódás…

p

p

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p forrón a hamu közepéről.

p Aki még nem látja át, hogy

p ő milyen igen bőven termő

p de igen nagyon bamba diófa

p Aki egy „hasznos idióta’, aki

p egy cseppet sem kételkedve

p meg van győződve róla, hogy

p megmenti a népét, ha vállalja,

p hogy megölje a „zsarnokot”

p

p

p Aki

p szégyelli

p a balekságát,

p és így másoknak

p elmesélni az átverését,

p ezért barátai és ismerősei

p nem tudnak erre felkészülni,

p és könnyen új áldozatok lesznek

p

p

p Aki

p szégyell sírni,

p mert őt úgy nevelték,

p hogy az nem katonadolog,

p és nem tud így természetes

p úton-módon megkönnyebbülni,

p és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit…

p

p

p Nem

p figyelve,

p nem érzékelve testjeleit,

p a neki éppen alkalmas időben

p ráül a bilire, és órákig hiába vár,

p vagy nagyon erőlködik, úgymond

p „mindent lehet, csak akarni kell!”,

p de ennek nem (be)kakilás,

p de sérv stb. lehet a vége…

p

p

p Csapdában

p te vagy feleslegesen, sőt

p károsan hiperaktívan rángatózol,

p és így csak szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esel, feladod a reményt,

p nem vagy résen, és így nem tudsz élni

p a kínálkozó szabadulási alkalommal…

p

p

p Akinek

p gyenge az akarata,

p nem fejlesztette, gyakorolta,

p és e jellemhibájából fakadóan

p semmiben nem lesz állhatatos,

p nem akarásnak nyögés a vége -

p sőt ki lesz téve annak a veszélynek,

p hogy így mások, és nem jószándékú

p akarata fog érvényesülni az életében…

p

p

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz

p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)

p

p

p Szabó Lőrinc:

p Hazám, keresztény Európa

p

p Útálom és arcába vágom:

p – Száz év, de tán kétezer óta

p őrült, mocskos, aljas világ ez,

p ez a farizeus Európa!

p

p Kenyér s jog helyett a szegényt

p csitítja karddal, üres éggel

p és cinkos lelkiismeretét

p avatag és modern mesékkel;

p

p száz év, de már kétezer óta

p hány szent vágy halt meg gaz szivében!

p Hazám, keresztény Európa,

p mi lesz, ha bukására döbben,

p

p mi lesz, ha újra földre száll

p a Megcsúfolt és Megfeszített,

p s mert jósága, hite, imája

p egyszer már mindent elveszített:

p

p mi lesz, ha megjő pokoli

p lángszórókkal, gépfegyverekkel,

p vassisakos, pestishozó,

p bosszúálló angyalsereggel?

p

p Mi lesz, ha megjő Krisztus és

p új országot teremt a földön,

p ha elhullanak a banditák

p s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

p

p ha égi szerelmét a földi

p szükséghez szabja ama Bárány

p s újra megvált – óh, nem a jók,

p de a gonoszok vére árán:

p

p hazám, boldogtalan Európa,

p ha túléled a harcok végét,

p elbírod-e még te az Istent,

p a Szeretetet és a Békét?

p 1923

p

p

p Ő

p idegen

p istenképet,

p pl. zsidó Jehovát

p rád erőltetve tesz

p holtig szellemi rabjává,

p majd dönt testi-lelki nyomorba…

p Az egyiknek pl. engedett/kötelező az erőszak,

p mindenki más csak eszköz a céljai eléréséhez -

p a másik még az elemi önvédelemről is lemond

p

p

p Ad

p absurdum vinni:

p egy amúgy helyes,

p pl. keresztényi elv

p túl merev alkalmazása:

p pl. nem csak a végsőkig

p törekszel a békés megoldásra,

p de már eleve, elvből lemondasz

p az arányos önvédelmi erőszakról…

p

p

p Egyenlő

p felek között

p nemigen tör ki háború –

p de aki erőszakmentes amis,

p vagy dogmatikus katolikus,

p az egy bevonzó szabad préda,

p az a másikat kísértésbe hozza,

p a provokáló agresszív lépésre…

p

p

p Veszélyben

p a természetes ész is

p engedi az önvédelmet,

p a támadás elhárításához

p szükséges, arányos mértékben

p Már amennyire egy felzaklatott

p idegállapotban mérlegelni lehet,

p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…

p De azét lelőni nem akarjad, mert

p így jóval nagyobb bűnt követsz el,

p vagy e fegyver által veszel el,

p ha elveszi tőled…

p

p

p Későn

p már felesleges,

p vagy még kár is…

p Eső után köpönyeg

p Jól bezárni az ajtót,

p ha már megtörtént a baj

p (esetleg így pont azokat kizárni,

p akik kármentőnek segíteni jönnének…)

p

p

p A

p csak

p képzelt

p veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi a valósat-komolyt

p Vagy egy kis veszélytől

p már fejvesztve menekülsz,

p és rohansz így bele a jó nagyba,

p a szúnyogok, vagy az apai pofon

p elől menekül a mély szakadékba…

p

p

p Nem elvi,

p de felesleges,

p sőt káros presztízskérdés:

p mikor nem elég szívokosak,

p és egyik házasfél sem enged,

p mindkettő szamárként szenved…

p Két kicsi kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki, mind

p a szakadékban végzik…

p

p

p Aki

p a haszonban részesült,

p az viselje a károkat is –

p gyönyörködsz a rózsában,

p élvezed a színét, illatát stb.,

p de ne téged szúrjon meg tövise,

p mert akkor reklamálsz, panaszkodsz…

p Ahogy még a feleséged is visszaküldöd,

p ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!?

p

p

p Ha épp

p nem tudja elérni,

p amire pedig vágyik,

p akkor hamar, hamisan,

p olcsón meg is vigasztalódik:

p Még nagyon savanyú ez a szőlő…

p Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…

p Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve

p nem is mert egyértelműen kezdeményezni.

p Vagy indokoltan kosarazták ki, és örülhetne is,

p mert számára – is – pokol lett volna ez a frigy…

p

p

p Szabó Lőrinc

p A szörnyeteg városa

p

p A nagy bérház, ahol lakunk,

p nem palota;

p álmomban láttam: ez a ház

p nagy kőkoponya.

p Koponya, egy gonosz óriásé,

p halott üreg;

p az teszi benne temetővé

p a lelketeket.

p Ez a ház fej volt valaha:

p az óriás

p meghalt, de a feje itt maradt

p és ránk vigyáz.

p A vénség egyre töri-nyúzza

p a rossz koponyát,

p s mi benne élünk, mint a dögben

p a paraziták.

p A nagy bérház, ahol lakunk,

p nem palota.

p Mint a halott szörny szeme, villog

p mindenik ablaka.

p A kapu a száj, a fekete száj,

p ahogy megmerevedett;

p a régi száj eszi-köpi

p az embereket;

p s bent, mint a régi sok tekervény,

p futnak a folyosók,

p és azt is láttam, hogy születik

p örökké újra a csók,

p a halottban, halottak helyén

p új élet hogy születik:

p láttam magunkat, a régiek

p kisérteteit!

p És elborzadtam: nem csoda, hogy

p e nagy labirint

p annyi bűnt présel össze, annyi

p emberi kínt,

p hisz féregként nyüzsgünk a multban

p s éljük mind, ami volt,

p s folytatjuk a rablást, szégyeneket,

p üzletet, alkoholt,

p gyilkos kést, járványt, pénzek és

p párzások piszkait,

p a kihasznált nyomort, amely

p mindent lealjasít:

p újra éljük a szörnyeteget,

p az óriás időt,

p s amit csak kitalált, az egész

p pokoli agyvelőt.

p Szörnyű álom volt látni, milyen

p ez a nagy rovartanya

p és végig az utcákon a többi

p vigyorgó csontpalota,

p és sorra nyíltak az óriás

p koponyák üregei,

p s egy hang szólt: – „Átkozd meg a várost

p s menekülj a szabadba, ki,

p menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott

p a tiszta ég alatt

p mindent előlről kezdve építsd

p új városodat:

p építs új várost és idézd

p az új istent, aki

p jön és vihara csákányaival

p a multat szétveri!”

p

p

p Irtózik

p a csendtől,

p az egyedülléttől,

p zajártalomban és

p örök nyüzsgésben él -

p aki nem mer önmagával,

p illetve a benne élő isteni

p lélekkel kettesben maradni…

p Így hát nem is (sz)építgetheti

p legnagyobb kincsét, a lelkét…

p

p

p Az

p érzelmi

p fogyatékos,

p aki kikacagja

p a temetésen sírókat

p és még ő csodálkozik,

p és felettébb háborog, hogy

p erre fel ezután alaposan

p el is agyabugyálják őt…

p

p

p Aki

p olyan könnyelmű,

p mintha minden ismételhető,

p és így bármikor jóvá-tehető lenne,

p mintha az élet egy bármikor nulláról,

p tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne,

p mikor a gyufával játszva felgyújtja a lakóházat…

p

p

p Pálya-

p tévesztett

p önismeretlen…

p Üzleti érzékkel

p nemigen megáldott…

p Akinek az eddigi legjobb,

p legígéretesebb gazdasági, és így

p tisztes hasznot remélő vállalkozása:

p a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult…

p

p

p Álszent

p kirakatpolitikus,

p aki vizet prédikál, de bort iszik

p Pl. nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért,

p de otthon meg elveri a négy gyerek

p után magát leszbikusnak valló feleségét -

p azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett

p ezért a nemi orientáció változásért…

p

p

p A

p hipokrita,

p aki nyíltan hódol az erény előtt,

p de magában ezt csak a hülyék,

p a birkák eszményképének tartja,

p titokban viszont, magát okosnak,

p életrevalónak, élelmesnek tartva

p rendeltetésellenesen rongálja a lelkét…

p

p

p Aki

p már nem képmutató,

p ő már arra büszke, hogy

p nyíltan kimondja a szándékát:

p elhatározza, hogy ezután gazember lesz,

p és/vagy nyíltan élvezi a tiltott gyümölcsöket,

p amiktől csak az aszkéta, cölibátusban élő stb.

p papok akarják az embereket megfosztani…

p Ha nem jön be, akkor élete végén megtér…

p

p

p Aki

p mindazért

p a rengeteg jóért,

p kegyelmi adományért,

p amiben folyton részesül,

p azért nem ad naponta hálát –

p de viszont tucat párna alatt is

p megérzi az egy kis borsószemet…

p A polcain már sorba rakva állnak

p naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –

p ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,

p hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …

p Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!

p

p

p Aki

p mintha

p még itt-most is

p török átok alatt élne:

p a potenciális/aktuális jószomszédjaival

p konfliktust élez, frontot nyit, perlekedik stb.

p Pont azokkal, akiket ma nem válogathat meg,

p akik minden nap test és lélek-közelben vannak!

p Ahogy Arany János Fülemüle versében Péter és Pál,

p akik azon civakodnak, sőt bírónál pereskednek,

p és még bűnösen vesztegetnek is, hogy

p kinek énekel a kerítésen kismadár…

p

p

p Aki

p nem tudja elfogadni, hogy

p neki csekély az arcszőrzete,

p ez neki férfiassága fogyatkozási jele,

p és bármily sarlatán tortúrának aláveti magát,

p ahogyan ez Arany János Bajusz c. versében is van.

p Sokat fizet semmiért: a szélhámos cigányok még

p közben ki is rabolják, és köznevetség tárgya is lesz…

p

p

p Aki

p a vagyonát

p plasztikai sebészekre költi:

p nem tudja önmagát elfogadni,

p nem abból hozza ki a szebbet,

p de Madonna faragásra adja be testét,

p és így költségesen csúfítja el önmagát,

p majd meg már később hiába is szeretné

p visszafarigcsáltatni magát az eredetire…

p

p

p Szabó Lőrinc:

p Különbéke

p

p Ha tudtam volna régen, amit

p ma már tudok,

p ha tudtam volna, hogy az élet

p milyen mocsok,

p nem fütyörésznék most az uccán

p ilyen vigan:

p valószínűleg felkötöttem

p volna magam.

p Régen, mint az álamok tékozló

p más fiai,

p azt hittem, lehet a világon

p segíteni,

p azt hittem, szép szó vagy erőszak

p ér valamit

p s az élet, ha sokan akarjuk,

p megváltozik.

p Minden szörnyübb, mint hittem akkor,

p fiatalon,

p de, hálistennek, egyre csökken

p az undorom,

p egyre jobban bírom az évek

p förtelmeit,

p és az idő és a közöny már

p fertőtlenít.

p Mert fátylát sorra dobta minden,

p egymásután,

p s harminchárom évem ma átlát

p minden szitán:

p látom, sokkal több a mocsok, mint

p az ifjukor

p sejteni bírta volna bennem

p valamikor,

p látom milyen rútúl becsapják

p a baleket,

p s hogy a balek azért balek, mert

p mást nem tehet,

p s hogy az ész az érdek rimája,

p és hogy magát

p sugaras hőssé a bitang is

p hogy költi át,

p s ha van is, kézen-közön elvész

p az ideál,

p és hogy nem hozhat egyetértést,

p csak a halál, -

p s mert mindez mégcsak nemis aljas,

p nem szomorú,

p a minden dolog apja valóban

p a háború:

p úgy nézzem elszát nyugalommal,

p az életet,

p mint reménytelen lepratábort

p vagy harcteret.

p Ha egyszerre tudok meg mindent,

p hogy itt mi van,

p egész biztossan felkötöttem

p volna magam.

p De valamit a sors, úgy látszik,

p akart velem:

p megmutatott mindent, de lassan,

p türelmessen:

p különbékét ezért kötöttem

p a semmivel,