Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások – II.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Ady Endre

p A Tűz csiholója

p

p Csak akkor születtek nagy dolgok,

p Ha bátrak voltak, akik mertek

p S ha százszor tudtak bátrak lenni,

p Százszor bátrak és viharvertek.

p

p Az első emberi bátorság

p Áldassék: a Tűz csiholója,

p Aki az ismeretlen lángra

p Úgy nézett, mint jogos adóra.

p

p Mint egy Isten, hóban vacogva

p Fogadta szent munkája bérét:

p Még ma is minden bátor ember

p Csörgedezteti az ő vérét.

p

p Ez a világ nem testálódott

p Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

p Legkülömb ember, aki bátor

p S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

p

p S aki mást akar, mint mi most van,

p Kényes bőrét gyáván nem óvja:

p Mint ős-ősére ütött Isten:

p A fölséges Tűz csiholója.

p

p

p Aki

p a kocsmában

p egy bősz hőbörgő,

p rendszert is megdöntő,

p asszonyát szoros láncon tartó,

p de a főnöke előtt már mukkanni se mer,

p és otthon is egy meghunyászkodó papucs…

p

p

p Aki

p akkor is üzemel,

p amikor nincs ihlete,

p nincs munkáján áldás -

p aki bele se fog semmibe,

p csak meddőn „imádkozik”,

p és szidja a frigid múzsáját…

p

p

p Aki

p a szükséghelyzetben

p rászokott a fizikai/lelki mankóra,

p s így annak elmúltával sem mer már

p a saját két lábán/ „lábán” állni és járni…

p

p

p Aki

p nincs tisztában

p a nagyságrenddel,

p a helyi értékekkel, és a ritka forintot

p sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél…

p

p

p Akinek az őszintesége

p csak szalonképes szadizmus,

p aki nem tudja, mi a tapintat,

p és mikor kell kegyesen csalni…

p

p

p Vég-

p kiárusító

p Minden értékét kis pénzzé tevő

p Még szüzességét is kótyavetyélő

p Még a becsületét is elvesztegető

p Még a lelkiismeretét is bérbe adó

p A minden/bármi áron túlélni akaró…

p stb.

p

p

p Önkritikátlan

p A véges szellemi-lelki erőit

p a bátor változtatás helyett gyáván

p a fölös-káros önigazolásra fecsérlő

p ön-szerecsenmosdató…

p

p

p Külcsín-centrikus

p Aki, a belbecse, lelki élete rovására

p csak a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító

p (majd előbb-utóbb kiül arcára a sivár lelkivilága)

p

p

p Álbölcs –

p Vanitatum vanitas

p Minden hiábavaló…!?

p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember

p csak beprogramozott hangya/hiába hősködő lény,

p nála nagyobb földi/égi erők kiszolgáltatott játékszere…

p

p

p Ő hol

p kis tehetetlen,

p szélfútta porszemnek,

p hol a mindenható istennek látja/tartja magát,

p és ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik…

p

p

p Miért pont,

p esetleg egyedül ő

p legyen tisztességes?

p Hiszen kiterítik őt is úgyis…

p Pedig, ha Isten akár csak

p egyetlen ilyen embert találna,

p akkor már megkegyelmezne,

p és nem lenne új vízözön…!?

p

p

p Aki

p a két végéről

p elégeti a gyertyát:

p az éjt is nappallá teszi,

p mintha közeledne a világvég,

p mint aki már mielőbb megboldogulna…!?

p

p

p Aki

p esztelenül tékozolja,

p drága idejét, lopja a napjait,

p kicselezi, ellógja a Dolgait stb.,

p mint aki e Földön is örökké élne…

p

p

p Tiszta volt

p ő is mindaddig,

p míg bele nem ment

p a kölcsönös sárdobálásba,

p mert ő úgymond felveszi a kesztyűt,

p a sérelmét azonnal meg kell torolnia…

p

p

p Aki

p bedől a látszatnak,

p és nem az amúgy táltos

p gebét választja a ménesből,

p de a csillogó-villogó paripát…

p

p

p Potya vendégség:

p amíg nincs degeszre,

p puffadásig tömve a hasa, nem távozik

p Netán ki is enné vagyonából a gazdagot…

p (És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond

p Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…)

p

p

p Ő mindenki

p eszén túljárna:

p kettős ügynökként

p még jobban is keresne, mint…

p (várható lebukása után persze

p mind a két oldalon megvetik, leköpik)

p

p

p Hűbele Balázs

p Akinek csak a karját

p kellett volna kinyújtania

p a szíve választottjáért, de

p nem volt vér a pucájában,

p s egy hamis ábrándképért

p megkerülte az egész Földet –

p mire visszajött, már lemaradt…

p

p

p Akit

p még az unokái is

p naponta emlegetnek,

p de leginkább átkoznak

p a státusz szimbólumai, pl.

p a palotája, a síremlékműve

p uzsora-kamatát nyögve…

p

p Egy

p sértődős mimóza,

p egy Rézbányai Győző,

p aki „szinte” önismeretlenül

p mi másnak, mint egy futball-

p bírónak ön-jelölteti magát…

p

p

p Aki

p nem ül bele

p a mentőcsónakba,

p neki Isten ígérte eljövetelét,

p a nagy szükségben a segítségét,

p és ha nem Ő jön el, akkor nincs is…

p

p

p Élő-

p égő fáklya

p Aki bármire képes,

p hogy legalább öt percig

p csak őróla beszéljen a világ -

p akár még fel is gyújtja magát…

p

p

p Aki

p részegen

p lépre menve

p önként teherbe ejt

p egy világcsúfja banyát:

p holtáig a nyakán maradnak,

p és a jó házassága meg rámegy…

p

p

p Aki

p meglopja önmagát:

p a gyönyörű pásztorórák helyett

p csak kóbor numerákban van része,

p és mikor erre rádöbben, már késő,

p „skalpgyűjteménye” se gyönyörködteti…

p

p

p Aki

p „igazoltan”

p és ezért tüntetően boldogtalan:

p hiszen mindenkinek látnia kellene,

p hogy ő rosszkor/rossz helyre született,

p halmozottan hátrányos helyzetekbe került…

p

p

p Nincs

p új a Nap alatt,

p minden „déja vu”:

p a semmin se csodálkozó,

p és így dögunalomban szenvedő…

p

p

p Aki

p moslékká

p keveri egybe a fogásokat,

p és így ezzel sok időt spórol,

p hisz úgyis mind egy helyre megy

p (vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”)

p

p

p Aki

p ravaszul,

p a többieket kijátszva

p rablógazdálkodást folytat

p a közös legelő drága kincsével:

p így ott hamarosan fű nem terem neki se…

p

p

p Drágakő

p Csiszolt gyémánt helyett

p nyers, csiszolatlan marad,

p vagy korán szürke hamuvá ég ki…

p

p

p Aki

p semmilyen se…

p Se nem hideg, se nem meleg -

p csak az Úr által kiköpött langyos

p

p

p Ady Endre

p A krisztusok mártírja

p

p Vad, nagyszerű rajongást oltott

p Az Érnek partja énbelém,

p Csupa pogányság volt a lelkem,

p Gondtalan vágy és vak remény.

p

p Forgott körültem zagyva módon,

p Lármával, vadul a világ

p És én kerestem egyre-egyre

p Valami nagy Harmóniát.

p

p Paraszt Apollónak termettem,

p Ki dalos, erős és pogány,

p Ki szeretkezve és dalolva

p Dől el az élet alkonyán.

p

p Pogány erőtől, daltól, vágytól

p A lelkem immár nem buzog,

p Megöltek az evangélisták,

p Az életbölcsek, krisztusok.

p

p

p Aki

p készakarva öntorzító:

p a nagy esze kidagasztja fejét,

p de a szíve meg összezsugorítva…

p (már-már egy mesterséges intelligencia)

p

p

p Aki

p a kevés, 

p elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik túl sokat –

p a mennyiséggel pótolna minőséget…

p

p

p Aki

p egy parazita

p ravasz átprogramozó

p buta, balga balek áldozata

p és attól fogva csak neki szolgál

p mint egy bamba vagy kerge birka…

p

p

p Abortusz…

p Aki egy idegen,

p orvosi latin szóval 

p szépítgetne magzatgyilkosságot

p (ő bagatellizál, sorsa majd dramatizál)

p

p

p Aki amíg

p ilyen bűnös-mocskos,

p addig ő nem járulhat az Úr elé!?

p Pedig Jézust nem nagy ívben kerülték,

p de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök…

p

p

p Az aránytévesztő:

p aki ágyúval lő a verébre,

p a közvetett fagyilkos, házbontó stb.

p Vagy annyira elborult az agya, hogy

p nem is bánja, ha minden törik-szakad,

p csak az a szemtelen légy is pusztuljon…

p

p

p Az egyik

p nem tud vitatkozni,

p relevánsan és jól érvelni,

p ill. nincs szellemi muníciója stb.,

p a másik meg egy öncélú vitázó,

p akinél nincs tétje az egésznek…

p

p

p Akinél

p a hiábavaló

p önkínzó fogyókúra után

p hedonista zabálás a jutalom –

p így csak rosszabb helyzetbe kerül…

p

p

p Bűnbandás:

p ily áron rövid úton gazdagodni,

p egy kriminális karriert megfutni,

p vesszőfutással, a lebukás rémével,

p és igen valószínű bekövetkeztével -

p és a kisbíró, a lelkiismeret kínpadján…

p

p

p A sikeres 

p hozományvadász csóró,

p aki nagyon korán örül, mert

p majd sokat/nagyon szomorkodik:

p holtig szenvedi a rossz házasságát,

p ahol az ő szava nem sokat/semmit ér…

p

p

p Aki

p előbb tetőt ácsol,

p majd később alapoz –

p a levegőre épít légvárat

p (majd a pszichiáterének

p még „szép” lakbért is fizethet…)

p

p

p Aki

p csak épp

p a szó-sorrendet téveszt,

p vagy szándékosan fordítja ki,

p így pont ellenkezője az értelme

p Bocsánatot kérek: a Kohn egy becsületes ember!

p A Kohn egy becsületes ember? – bocsánatot kérek!

p

p

p Szeles,

p szeleburdi,

p aki előbb vág

p és csak azután mér,

p és így meggondolatlanul

p helyrehozhatatlan kárt okozhat…

p

p

p Rossz időzítő

p Aki jóval eső után,

p későn, feleslegesen

p vesz magára köpönyeget,

p sőt: esetleg még duplán is,

p és még egy esernyőt is tart feje fölé

p

p

p Súgni

p se akárkinek lehet –

p ha semmit nem tud,

p és nem csak elakad,

p csak még rosszabb lesz…

p p.s.:

p Ha elrepül az ő papírja,

p oda minden tudománya…

p

p

p Együtt

p nem működő

p Menj az orvoshoz nagykabátban,

p így vizsgáltasd meg így magad,

p ne mondd el, hogy igazából mi fáj,

p majd szúrd le, ha placebót ír fel,

p ill. hogy egy szimulánsnak néz,

p és kéri, hogy ne rabold idejét

p

p

p Szabadon

p szolgál a szellem

p De ha meg lehet – olcsón - venni

p az éhenkórászt egy-két vacsorával,

p vagy kitüntetéssel, jutalomutazással stb.?

p Régen rossz akkor, ha a szellemi emberek

p nem vállalják a pokoljáró dudás sorsot,

p olykor egészen a mártírhalálig is…

p (de sokszor annyi is elegendő lenne,

p ha nem abból akarna megélni, amiért él,

p vagyis nem lenne egy kapa-kaszakerülő…)

p

p Koldusdiák

p – kolduló szerzetes

p Aki még vagy már nem tudja eltartani magát,

p És támogatásra vagy közadakozásra szorul

p (Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?)

p

p

p Tányérozó, kalapozó

p Aki az utcán vagy egy vendéglőben fellép,

p Egy hasbeszélő, egy bűvész, egy mókamester stb.,

p s utána körbejár, s ki-ki tehetsége szerint honorálja

p

p

p "Que

p philosopher

p c' est apprendre a mourir"

p Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál,

p ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt.

p A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra.

p Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak.

p Ha szembe mersz nézni a halállal,

p leráztál minden kényszert, szolgaságot.

p Semmi rossz az életben nem érhet,

p ha jól megértetted, hogy

p az élet elvesztése nem rossz...

p Michel de Montaigne (1533-1592)

p

p

p A sas

p nem kapkod

p a legyek után

p És nem válthatod

p aprópénzre a talentumaidat.

p Michelangelo nem faraghat széklábat…

p

p

p Testi

p kontaktus – érintés

p Az embernek sok napi

p szerető érintésre lenne szüksége,

p Amit nem pótolhat a lökdösés, taszigálás.

p a fogdosás, vagy a pofozás, rugdosás – sőt!

p Ami kurkászás, paskolás, simogatás,

p kedélyes hátba „verés”, masszírozás,

p Baráti-szerelmes ölelés, puszi és csók,

p vakarás, birizgálás stb. stb.

p

p

p Aki

p a „bezzeg gyerek”

p szerepet örömmel elfogadó,

p aki így könnyen beképzelt is lesz,

p és aki így megutáltatja, izolálja magát,

p miközben maga sem előre, de vissza „fejlődik”

p

p

p Ő „csak”,

p mint Oscar Wilde,

p egyedül a kísértésnek

p nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

p (majd ennek issza az oly keserű levét:

p az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm)

p

p

p Ha

p meglátod lelke

p tükörképét: az arcát,

p akkor azt hinnéd, hogy

p csak egy fantomképet látsz…

p

p

p Egy előnye van,

p ha rossz fát tesz a tűre:

p körözni-keresni is nehéz:

p ő egy annyira átlagos, semmilyen,

p szinte különös ismertetőjeltelen lény…

p

p

p Ha

p úgyis meghalsz,

p akkor semmi értelme

p a földi erőfeszítéseknek –

p kár nagy célokért küzdeni,

p önmagad áldozatosan nemesíteni,

p bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. …

p

p

p Aki

p csak egy

p hagymaember:

p neki nincs is kemény magva,

p szilárd jelleme, meggyőződése,

p csak sok-sok lehámozható héja…

p

p

p Imponál neki,

p ha beveszi a „kemény mag”:

p ő csak a csőcselékben erős,

p ez lesz az ő pszeudo identitása,

p amit egy kreált ellenségkép éltet,

p akkor akár még lincselni is kész…

p

p

p Ady Endre:

p A mindegy átka

p

p Sorakoznak s elfutnak a hetek,

p Mintha kórház-szagtól futnának.

p Talán nem volt soha ilyen beteg

p Az Élet, mely szennyesen bukdos

p S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

p

p Máskor se volt itt élni jó dolog,

p De viharok sűrübben jöttek

p És többen voltak zúgó bátorok.

p Most már a reménytelen Mindegy

p Túlságosan meggyőzött minket.

p

p A Mindegy, mi ma mindent összetör,

p A lágy ujjakat összefonja,

p Hogy nem szorul össze az ököl.

p S hogy itt még valami teremjen,

p Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

p

p Igenis: kell a bátor lobbanás

p S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,

p Hogy minden vannál mindig jobb a más.

p Gyujtsuk ki jól a sziveinket:

p Csak azért se győzhet a Mindegy.

p

p 1913.

p

p

p Aki

p bolondul

p a kicsire nem ad,

p és a nagy meg nem számít…

p Akinek pl. tök mindegy, hogy

p ő most amnéziát vagy amnesztiát kap…

p

p

p Kamaszos 

p dackorszak-alkotó,

p aki csak azért is ellentmond

p az először istennek, majd meg

p semmibe nézett szüleinek stb.,

p s nem növi ki a gyerekbetegségét…

p

p

p Akit meglep,

p hogy van még nála is 

p egy még makacsabb dolog:

p mégpedig a kőkemény tény,

p ami egyszer csak a fejére zuhan…

p

p

p Büszke rá, hogy

p könnyen „hódította meg” a hölgyét,

p de háborog, magából kikel, amikor

p más is éppen így csapja le a kezéről…

p

p

p Könnyen jött

p - nyert, lopott,

p talált, ajándékba kapott –

p pénze is pontosan így megy el:

p elveszti, mert nem vigyáz rá,

p elherdálja, elosztogatja,

p elszórakozza stb.

p

p

p Aki

p pénzzel akar/szeretne

p barátokat szerezni és megtartani:

p a kocsmában ő fizet a szesztesóknak,

p lakomáival élősködőket, potyalesőket

p gyűjt maga köré a házába…

p

p

p Aki

p csak a bajban döbben rá,

p hogy mennyit ér a szesztestvér,

p amikor például meg kéne őt védeni,

p vagy valami komolyabbat kölcsön adni,

p vagy valamilyen ügyletben kezeskedni stb.

p

p

p Aki

p egy krónikus

p jószándékú szereptévesztő:

p a mással pótolhatatlan szülő

p helyett ő lesz a gyereke ún. jóbarátja…

p

p

p Aki

p egy profi rágalmazó,

p aki nagyon jól tudja, hogy

p valami hihetőt kell ráfogni,

p és azt suttogó propagandával

p minél szélesebb körben terjeszteni…

p Majd mindez bumerángként visszaüt rá…

p

p

p Aki

p visszaél

p a szellem

p hatalmával, fölényével:

p a gúnyolódó lélek-gyilkos,

p aki gyilkos iróniájával teszi,

p tenné nevetségessé áldozatát…

p Miközben így ő magát teszi

p éltető humorra képtelenné…

p

p

p Aki

p mások előtt

p folyton nevetgél, vagy

p vigyorog, mint a fakutya –

p otthon meg csak búsong, sírdogál

p

p

p Vigyori

p Gyakran megokolatlanul

p v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseként

p fogait mutogatva csúnyán, bántóan v. sértően,

p rendszerint hangtalanul nevető…

p

p

p Aki,

p ha van éltető humora,

p akkor szinte mindent tud,

p bölcs mosollyal szemlélő -

p de ha nincs, bármire képes…

p

p

p Az idegen,

p messziről jött,

p nem keresztény kocsmáros,

p aki a silány pálinkával csalja,

p adósságba veri, kisemmizi a falut,

p mert teheti, mert van elég vevő rá…

p

p

p Az

p „önigazoló”

p ördögi körös:

p aki azért iszik, mert bánatos

p és aki azért bánatos, mert iszik…

p (Saint-Exupéry kis hercege látott ilyet)

p

p

p Aki

p alkoholba

p fojtaná bánatát,

p de az megerősödve

p feltámad, sőt szaporodik,

p még újabb bánatokat is hoz magával…

p

p

p Időzítés

p Aki akkor üti,

p de akkor nagyon-nagyon

p a vasat, amikor az már hideg.

p Akkor kezdené gyerekét nevelni,

p amikor az már alig-alig hajlítható…

p

p

p Aki

p túl későn

p kap észbe, hogy

p a gyerek minden

p óhaját és sóhaját

p máris parancsnak véve

p egy nem kis házi zsarnokot

p nevelt az egyszem gyerekéből…

p

p

p Amikor

p az egymással rivalizáló

p meny és anyós egymásra licitálva

p halmozzák el ún. minden földi jóval

p az egyszem gyereket, ill. unokát:

p ki is kövezik útját a pokolba

p (Kosztolányi D.: Ali)

p

p

p Aki nem közönyös,

p és telve jó szándékkal

p úgy leplez le más családban

p ún. élethazugságokat, hogy

p abból így gyerek-tragédia lesz

p (Henrik Ibsen: Vadkacsa)

p

p

p Aki

p szentté avatja az anyját,

p a „perében” nem az ördög ügyvédje,

p amivel a benne jókat is hitelteleníti,

p és így ő se jön rá, milyen, tőle kapott

p káros teher húzza le az életléghajóját:

p miért magányos, hivatástalan, boldogtalan…

p

p

p Ahol

p és amikor

p szinte kizárólag

p a párthűség alapján,

p vagy urambátyám alapon stb. 

p módszeresen kontra-szelektálnak

p kulcsfontos társadalmi vezető tisztségekre…

p

p

p Ahol

p és amikor

p katonai fegyelemerősítést 

p megtizedeléssel foganatosítók…

p (mint pl. Lukács György 1919-ben –

p a kommunizmus szent céljához

p akár bűnös eszköz is használható…)

p

p

p Aki

p éppen

p az egy csatában aratott

p ún. pirrüszi győzelme miatt

p veszíti el magát a nagy háborút,

p mert kiheverhetetlen veszteségeket szenved…

p

p

p Aki

p majdhogynem

p eleve elrendeli magát

p az örök elégedetlenségre,

p mert mindig azt nézi, hogy

p mi tett érte pl. a hazája, és

p nem azt, hogy ő mit tett érte…

p

p

p Aki

p nem kérdi

p és nem azt kutatja,

p nyomozza: kinek állt érdekében –

p ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst

p (és így magát is mindig ártatlannak véli…)

p

p

p Ahol

p és amikor

p nyíltan-titkon

p megvesztegethető a bíró:

p akár lehet is versenyt licitálni –

p egy ideig ennek az előnyét élvezed,

p de hosszú távon mindenki veszít, te is…

p (lásd például Arany János: Fülemüle c. művét)

p

p

p Aki

p már nem

p is borotválkozik,

p és ehhez humoros/

p magasztos indokot kreál,

p csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie,

p és a saját arcát, és így a lelkét is meglátnia…

p

p

p Aki

p látatlanban

p odaígéri az ördögnek

p azt, amiről ő még nem tud:

p az otthon, távollétében, előtte

p még titokban fogant/születendő gyermekét

p

p

p Aki

p beléphetne

p már az oázisba,

p hisz mindjárt szomjan hal

p ha előbb vesz egy, az előtte

p levő sivatagi helyzetben teljesen

p feleslegesnek látszó nyakkendőt –

p de nem vett és így szomjan is hal…

p

p

p Aki

p magát

p Isten előtt

p nem alázza meg,

p ott oly kevély és gőgös,

p de hogy más tegye, azt megengedi –

p sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri…

p

p

p Akinek

p a hátából akár még

p szíjat is lehet hasítani,

p ha azt kokárdás eke szánthatja…

p

p

p Ady Endre:

p A hőkölés népe

p

p Ez a hőkölő harcok népe

p S mosti lapulása is rávall,

p Hogy az úri kiméletlenség

p Rásuhintott szíjostorával.

p

p Mindig ilyen volt: apró kánok

p Révén minden igának barma,

p Sohse harcolt még harcot végig,

p Csak léhán és gyáván kavarta.

p

p Erőt mutattak, erőt látott,

p Vertnek született, nem verőnek.

p Önerejét feledte mindig,

p Sohse szegzett erőt erőnek.

p

p Betyár urai így nevelték,

p Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

p S ki egyszer rugott a magyarba,

p Szinte kedvet kap a rugáshoz.

p

p Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

p Fejét, jussát, szivét kobozzák

p S ha nehányan nem kiáltoznánk,

p Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

p

p Csak a Csodák-Ura meglátná

p Végre ezt a szánalmas népet,

p Adna neki csak egy dárdányi,

p Úri, kis kiméletlenséget.

p

p Hogy néhány maradt sereghajtó

p Törötten, fogyva azt ne vallja:

p Ezért a népért úgyis mindegy,

p Ebsorsot akar, hát - akarja.

p

p x



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…

p x

