Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások III.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Ady Endre
p Az Idő rostájában
p
p Kezében óriás rostával
p Áll az Idő és rostál egyre,
p Világokat szed és rostál ki
p Vidáman és nem keseregve
p S búsul csak az, akit kihullat.
p
p S aki kihull, megérdemelte,
p Az ocsut az Idő nem szánja,
p Aszott nemzetek, hült világok,
p Tört életek miazmás vágya
p Halálra-valók s nem kár értük.
p
p Szóljak próféták új szavával:
p Nem kik mertek tagadni multat,
p De kik nem magvak a Jövőnek,
p Mindig azok, akik kihullnak:
p Világok, népek, girhes eszmék.
p
p Fonnyadtak s összezsugorodtak,
p (Így szól az új próféta-ének)
p Az Úr, az Idő áll örökké,
p De elmulnak a renyhe népek
p S velük együtt a tiszta Lóthok.
p
p Óh, aszottak és be nem teltek
p S óh, magam is faj-sorsom osztván,
p Be igazság szerint hullunk ki
p A kegyetlen óriás rostán,
p Kedvét nem töltvén az Időnek.
p
p
p Idő
p Szólás-mondás
p A búnak is van ideje.
p Az eltöltött idő soha vissza nem jő.
p Az idő a bolondot is eszére hozza.
p Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly.
p Az idő jár, senkit sem vár.
p Az idő járton jár, semmi szóra nem vár.
p Az idő mindent kiderít.
p Az idő mindent megorvosol.
p Az idő mindent napfényre hoz.
p Az idő néha anya, néha mostoha.
p Az idővel és pénzzel takarékosan bánj.
p Addig tanulj, mig időd van.
p Állhatatlan mint az őszi idő.
p Dicséri a régi időt, de a mostani szerint él.
p Egy idő a másikat tanitja.
p Egyik idő a másiknak mestere.
p Egyik idő ellensége a másiknak.
p Eljön az idő, ha megázik a tüdő.
p (Elmehetünk, ha eleget ittunk.)
p Elmúlt idő soha vissza nem jő.
p Elmúlt időt ne sirass.
p Ember barátival könnyen időt veszthet.
p Hogy holnap jó idő legyen.
p (Ürítsük ki a tálat; kinálás.)
p Hol tisztul, hol borul az idő.
p Az idő mindent megemészt.
p Idejét multa.
p Idő próbálja meg a barátot.
p Idő, alkalmatosság mutatja ki a jó szolgát.
p Idő szolgál, senkit nem vár.
p Időtől kell várni, tanácstól hallgatni.
p Ily időben a kutyát sem kell kiverni.
p Jár az idő, senkire sem várakozik.
p Jó munkának idő kell. (Német.)
p Kemény legény lágy időben.
p Későbbi idő a másiknak (az előbbinek) tanitványa.
p Ki sokat beszél, van ideje.
p Kinek bő az idő, még kifogy belőle.
p Kurta az idő a szerencsés embernek,
p de a szerencsétlennek hosszu.
p Kuruc idő.
p Legjobb barátod legjobb idődet vesztegeti.
p Legjobb orvos az idő.
p Legjobb gazda az idő.
p Magyar volnék, ha idő volna hozzá.
p Más idők, más erkölcsök.
p Megorvosolja az idő,
p a mit az ész meg nem gyógyithat.
p Megtanit az idő.
p Még az eszterág is megismeri az ő idejét.
p Mindennek megvan a maga ideje.
p Mindennek rendelt ideje vagyon.
p Ne gondoljunk az idővel, csak a házunk tetejével.
p Nincs annak ideje,
p ki mindenkor időre várakozik.
p Nincs drágább az időnél.
p Oda immár az arany idő.
p Örömidők, aranyidők.
p Reggeli időnek arany a szájában.
p Reggeli időnek sok pénz a szájában.
p Sirásnak is van ideje.
p Sok idő eltellik, mig a gyermekből ember válik.
p Sok idő elmulik, mig belőle jó válik.
p Szaporábban megy az időnél.
p Szolgál az idő, de senkire nem várakozik.
p Szomoru az idő is.
p Tanácsra hallgass, időtől várj.
p Tudja a juhász, ha idő változik.
p
p
p "- Idefigyelj, mondta komoran -,
p ha egyszer megígérted valakinek, hogy
p ekkor és ekkor itt vagy amott leszel,
p és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet:
p meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
p Hogy nem haltál meg, azt látom.
p Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
p Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.
p Nagyapám szó nélkül végighallgatott.
p Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.
p Súlyos, lassú beszéddel.
p - Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön,
p akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket,
p hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.
p Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk.
p Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő.
p Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is,
p ha belepusztulunk is! Érted?
p - Értem - hebegtem megrendülve.
p - Dehogyis érted - csapott le reám a szava -,
p de elmagyarázom úgy, hogy megértsed.
p Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát?
p Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem.
p Amikor leérettségizel, a tied lesz.
p Ez az óra számomra
p minden csecsebecsénél értékesebb.
p De ellophatod. Visszaadhatod,
p vagy megtérítheted az árát.
p Ellophatod valakinek a lovát,
p a tehenét, ökrét, vadászpuskáját.
p Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint,
p vagy megtérítheted az árát.
p Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől,
p nem térítheted meg soha.
p S ez az idő!
p Ha valakinek az idejét lopod,
p azt úgy megloptad,
p hogy soha jóvá nem teheted.
p A várakozásban eltelt időt
p semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.
p Nincs, eltelt, vége.
p Örökre elveszett, és te voltál az,
p aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
p Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve,
p ha valakinek szavamat adom, hogy
p ekkor és ekkor itt vagy amott leszek,
p akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt,
p még ha vénasszonyok esnek is az égből,
p ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani.
p Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
p Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.
p Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből,
p amit nem tehet jóvá soha.
p - A megbízható embert még ellensége is tiszteli,
p mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember
p a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
p építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."
p Wass Albert:Nagyapám tanítása
p
p
p Idő.
p Időmilliomos
p vagy, vagy lehetnél te is…
p Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat
p Ha elhárítanád a vérszívó időrablókat
p Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre
p Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni
p Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst)
p Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni
p Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni
p Ha nem cipelnéd mások keresztjeit
p Ha nem ellenségeskednél, nem hideg-háborúznál
p Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre
p Ha nem futkosnál távoli diszkont boltokba
p Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb.
p Ha nem hordanál vizet a Dunába
p Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal
p Ha nem kárhoztatnád tétlenségre magad
p Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért
p Ha nem küszködnél hiúságból roncs autókkal
p Ha nem lenne tisztaság mániád stb.
p Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek
p Ha nem lennél rabja tárgyaidnak
p Ha nem lennél rest, aki kétszer fárad
p Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál
p Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra
p Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra
p Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten
p Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz
p Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást
p Ha rendbe lennének dolgaid és lakásod
p Ha tudnád, hogy most mi fontos és mi nem
p stb. stb.
p
p
p Repülő idő
p Az örvendezőnek
p gyorsan múlnak a tartalmas órák,
p de ez egyáltalán nem elveszett idő,
p sőt minimum duplán-triplán számít
p
p
p Vánszorgó idő
p Búslakodva, betegen,
p unottan csigalassan telnek a percek,
p de visszatekintve úgy érzed, hogy
p mintha kiesett volna ez az idő…
p
p
p Irreverzibilis
p emberi döntés
p Visszacsinálhatatlan...
p Előbb mérj és csak utána vágj
p A kolbászból már nem lehet megint disznó
p Frizurád még bármikor lehet más,
p de ha bőrödre tetováltatsz egy nevet...
p Visszafordíthatatlan:
p repül a nehéz kő, s ki tudja hol áll meg
p (és a visszaszívhatatlan durva, bántó szavak)
p A félrelépésben lukas óvszer miatt fogant élet
p már nem eltörölhető – holtig hordozod terhét
p Az abortuszban megölt magzat nem feltámasztható
p Stb.
p
p
p Aki
p sajnálta,
p megspórolta
p egyszer, még
p a kezdetekben
p a kis tanulási időt,
p hogy tíz ujjal gépírjon,
p és most életfogytiglan
p egy ujjal pötyögve gépel
p akár ezeroldalas iratokat is…
p
p
p Veszteség-
p halmozó lény
p Ha netán egy
p holtbiztos tipp után
p egy rossz lóra is tettél,
p akkor futsz a pénzed után:
p és még tovább is költesz rá
p eladva utolsó inged és gatyád…
p Mint akinek most nem jöttek be
p a megálmodott lottószámok, és
p tovább és egyre többet költve
p játszik: „a hülyék adóját” fizeti)
p
p
p Sikkes…
p Felerősíted lappangó,
p családból „örökölt” hajlamod
p a melankóliára, a rezignáltságra,
p mert ez köreidben ma sikk, ez előkelő
p
p
p Alibi élet
p ő sosem volt
p a Tettek színhelyén,
p másutt bámészkodott,
p és neki erről több szemtanúja,
p vagy orvosi igazolása van…
p
p
p Nivellálás
p A középszer terrorja
p Legyen teljes az egyenlőség:
p mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,
p amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…
p
p
p Uniformis
p Nem a ruhát szabják
p a katonához, de pont fordítva.
p De ő is önként öltözik egyenruhába,
p kiszolgáltatott a fertőző divatőrületnek…
p
p
p Teher alatt
p nő/nőne a pálma
p Ha te nem veszed fel
p a neked rendelt terhet,
p akkor súlytalanul sodródsz:
p a lét elviselhetetlen könnyűsége
p
p
p A
p lógós
p életművészkedő
p Aki elblicceli munkáját,
p nem teljesíti a nap kötelességeit,
p aki ledobja magáról az élet-terheit,
p aki megkíméli magát: nem végzi a dolgát.
p Akinek léte így elviselhetetlenül könnyű,
p a fajsúlytalan - vitorlása tőkesúlytalan,
p ide-oda fújhatja a legkisebb szellő is…
p
p
p Agyon-
p gondterhelt
p Leroskadsz, görnyedsz,
p mert fölöslegesen és károsan
p mások keresztjét cipelve szenvedsz
p
p
p ADY ENDRE:
p AZ ÉLET
p
p Az élet a zsibárusok világa,
p Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
p Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
p Megvehető akármi ritka kincs.
p Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
p Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
p Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
p A jelszó mindig: eladok, veszek!...
p
p Raktárra hordják mindenik portékát,
p Eladó minden, hogyha van vevő:
p Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
p Rajongás, hit, eszmény és szerető.
p Aki bolond, holmiját olcsón adja,
p Az okos mindig többet nyer vele,
p A jelszó: egymást túl kell licitálni,
p Ádáz versennyel egymást verve le!
p
p A szív az üzlet leghitványabb tárgya
p S eladják mégis minden szent hevét.
p Akad vevő rá, egymást licitálja,
p Hogy a holmit atomként szedje szét.
p Folyik a vásár harsogó zsivajban,
p Az egyik kinál, másik meg veszen,
p Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
p Kifosztott lélek zokog csendesen.
p
p Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
p Bolondok bizton, balgák szerfelett,
p Eddig az ő példájukat követtem,
p Ezután én is másképpen teszek,
p Lelkem, szívem kitárom a piacra,
p Túladok én is minden kincsemen...
p ... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
p
p
p Cinkos néma
p Csak soká veszi észre,
p hogy ha belemegy kis stiklikbe,
p akkor így ő a nagy bűnök láttán is
p cinkos hallgatásra kényszerülhet…
p
p
p Sokat
p akar a tolvaj szarka,
p de nem bírja el a farka -
p így a minden helyett végül
p semmi se marad a kosarában…
p
p
p Aki
p minden
p akar lenni:
p egyszerre férfi/nő is –
p lesz ő így se ez, se az:
p egy testi-lelki hermafrodita
p
p
p Aki azért köt
p ún. életbiztosítást,
p hogy így is gondoskodjon
p a hátra-maradt szeretteiről,
p akik pont a halálakor járnak jól…
p (ne adjisten: még siettetik is azt…)
p
p
p Nem
p maga
p az a kis ital,
p az a szalon-spicces
p módosult tudat állapot
p de a lebukástól való félelem
p okozta idegesség, görcsösség,
p ill. a rendőrök előli menekülés
p sodor végzetes közúti balesetbe…
p
p
p Mimóza
p Komolyan
p veszel minden
p vicces ugratást,
p és nem nevetéssel,
p választréfával, de sértődéssel,
p vagy piti bosszúval felelsz meg rá.
p Pedig tréfában oldva, így nem fájón
p kaptál volna egy kis önismereti leckét…
p
p
p Kvantitás
p és kvalitás
p Mindent mérhetően,
p pénz(mennyiség)ben
p akarsz értékelni, hogy
p azután ily egzakt módon
p összehasonlíthassad őket?
p Az itt és most legdrágábban
p elkelt festmény a legszebb?
p Inkommenzurábilis nincs?
p
p
p A
p lelki
p hadviselő:
p hidegháborús
p frontokon töltött
p minden év legalább
p „duplán számít”, vagyis
p az itt aratott győzelmek
p nem fiatalítanak, de öregítenek,
p nem hosszabbítják, de rövidítik életed…
p
p
p
p Aki
p se alvást,
p se evést nem tudja,
p pont akkor abbahagyni,
p amikor az még jól esik,
p de már csak a lustaság
p diktál/a szeme kívánja:
p túlaludja, túleszi magát,
p a kívánatos céllal éppen
p ellentétes hatást elérve…
p
p
p Aki
p kettős szájú ember,
p egy szájból fú hideget/meleget -
p értsd: aki szemedbe szépet szól,
p de hátul meg eszen, az veled
p együtt soha sokáig nem leszen.
p Az erdei istenről és úton járó emberről
p (Pesti Gábor, 109.)
p
p
p Aki
p egy szájból fúj
p hideget is, meleget is…
p Télen melegíti a kezét,
p nyáron meg hűti a levesét…
p "Tóth Mihály emberbarát is,
p szanatóriumot tart fenn, ahol
p a gyárában megbetegedett munkásait gyógyítják.
p Egy szájból hideget és meleget fújni és bezsebelni
p az emberek elismerését nemtelen dolog. Vagy
p a gyárakat kell becsukni vagy a szanatóriumot."
p (Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú este Tóth Marival)
p
p
p „Tudok cselekedeteidről, hogy
p nem vagy sem hideg, sem forró.
p Bárcsak hideg volnál, vagy forró.
p Így mivel langyos vagy, és sem forró,
p sem pedig hideg: kiköplek a számból.”
p (Új Szövetség- Jelenések Könyve 3, 15-16)
p „Kik ott álltatok, »nem tehetve másképp«,
p mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,
p mert a langyosat kiköpi az Isten”,
p (Illyés Gyula: A reformáció
p genfi emlékműve előtt)
p
p
p Homo(i)usion
p Kinek állt érdekében,
p hogy álvitákat gerjesztve
p megossza és akár egymás
p halálos ellenségeivé is tegye a keresztényeket?
p Egyházszakadás, eretneküldözés, reformáció és
p „vallásháborúk”, egymás kiátkozása és az egy
p nemzeten belüli társadalmi-családi viszályok?
p A győzelemre álló európai uzsorakapitalizmus
p a nevető, a markába röhögő harmadik…!?
p
p
p Ady Endre:
p A papok istene
p
p Én véreim, búsak, szegények,
p Tudom én azt, hogy kell az ének,
p Kell a zsoltár, kell a fohász,
p Kell a hit, de ne higgyetek
p Soha a papok istenének.
p
p Tőle jött minden kénes átkunk,
p Sok meg nem hallott imádságunk,
p Földi poklunk, ős kárhozás,
p Szolga-voltunk, szegény sorunk
p És hogy mi még mindig csak - várunk.
p
p Ne dőljünk a szent Kába-kőre,
p Várjon égi csodát a dőre.
p Nekünk az élet a malaszt,
p A mi üdvünk a változás,
p A mi imánk: mindig előre.
p
p Én véreim, búsak, szegények,
p Tudom én azt, hogy kell az ének,
p Kell a zsoltár, kell a fohász,
p Kell a hit, de ne higgyetek
p Soha a papok istenének.
p
p
p Nem
p keresve,
p és így nem is találva
p a bűnbocsánat idejét, helyét, módját,
p mert azt hiszed: ez e bűnre adna áldást,
p ill. hogy ez papos elbirkásító találmány stb.,
p így csak magadat tartod feszltségben, béklyóban…
p
p
p Perfekcionista
p Soha semmivel semmikor
p nem teljesen megelégedett
p Mintha ő maga a Nagyisten lenne,
p akinek csak a tökély az elfogadható.
p Ha nem a legeslegjobb a levese, kiönti.
p Ezért azután sosem készül el semmivel,
p és ráadásul még szerfelett büszke is erre...
p
p
p Knock out
p Hatalmas pofonokat oszt,
p de az első arcul legyintésre rá számolnak!
p Nem az legény, aki üt, de az, aki állja az ütést…
p
p
p A nyomda ördöge által
p megbolondított szakácskönyvből
p a holt betűk szellemtelenségében
p főz magának és a családjának…
p
p
p Előbb
p egészsége
p elveszítése árán
p nagyon gazdag lesz,
p majd meg hiába, feleslegesen,
p sőt károsan orvosokra-orvosságra,
p protokollra/sarlatánra költi egész vagyonát…
p
p
p Nem meri
p nyitott tenyerén tartva
p az isten kezébe letenni,
p de görcsösen markolva
p elveszti nemcsak a meglévő,
p de még a lehetséges javait is…
p
p
p Ő
p oly jó,
p és lám…
p Szétosztottad
p mindened, mint
p pl. egy Goriot apó,
p majd istent is átkozod,
p mintha Ő kérte volna ezt,
p (ahogy anno a gazdag ifjútól,
p de csak tőle, mástól ezt nem),
p mert oly hálátlanok az utódok,
p az ún. kedvezményezettek…
p
p
p Ady Endre
p ÉLÜNK VAGY NEM?
p
p I.
p
p Élünk? - ugye, nem élünk?
p Valakinek rossz álma
p Lidérc-seregre válva -:
p Csak rossz álom vagyunk mink?
p
p Vagy élünk? - mégis élünk?
p S a megdühödött poklok
p Népe, e véres, bomlott:
p Valósággal mink volnánk?
p
p Mért tudjuk azt, hogy élünk?
p Mért nem bátrabb a téboly
p S minden értést, mi még volt,
p Mért nem söpör világgá?
p
p II.
p
p Mocsok a szivünk és agyunk,
p Sírván siratjuk, hogy vagyunk
p S hogy van, még van, az Élet
p S hogy tudunk, mit se tudva
p S utunk a latrok útja,
p Holott Jézusokként kezdtük.
p
p Véres a szivünk, a kezünk,
p Születésünkkel vétkezünk
p S most vétkeink tobzódnak.
p Mért hívtak meg bennünket?
p S a Vak-Sors miért büntet?
p Nem elég, hogy (tán) élünk?
p
p
p
p Aranyhal
p A népmesék
p ősi bölcsessége szerint
p a szerencse forgandó
p és nem személyválogató,
p így mindenkit meglátogat,
p csak jól kell tudni élni vele,
p mert a bölcsnek hasznára van,
p a bolondnak még kárára is lehet.
p Igaz ugyan, hogy az aranyhal
p a telhetetlen feleség miatt
p a halászt a viskójába rakta,
p vissza a kiinduló helyzetébe,
p de ez már nem ugyanaz volt,
p mert megtapasztalta a jobbat,
p és tudja, hogy mit veszített...
p
p
p Három
p kívánság
p Nem mert
p nagyot álmodni/kívánni
p egy szegény öreg ember
p és csak egy kolbászt kért elsőre
p a váratlanul betoppanó jótündértől,
p akkor házisárkánya egyből megátkozta,
p s azt a rosszat kívánta neki,
p hogy - világ csúfságára -
p ragadjon hozzá az orrához,
p s lám: az ige testté lőn...
p Most mentve a menthetőt:
p a harmadik kívánságukat
p arra kellett pazarolniuk,
p hogy az váljon le onnan...
p Így oda jutottak, ahonnan indultak.
p Illetve mégsem, mert elpazarolták
p ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!
p
p
p Lutri
p Egyfelől
p annyira hisz
p a vak szerencsében,
p hogy képes lottóra stb.
p vagy hasonlóra költeni,
p másfelől meg egyáltalán
p nem akarja észrevenni, hogy
p milyen szerepet játszott a szerencse,
p másnéven isteni gondviselés abban, hogy
p még él és ép, van munkája, van háza stb. -
p elfojtja azt a kínos gondolatot, hogy mindez
p akár egy pillanat alatt odalehet...
p
p
p Önleleplező
p Ha valaki annak örül,
p szinte már büszke is rá,
p amiről nagyon nem tehet,
p vagy ami neki könnyű volt:
p például, hogy ő nem cigány,
p nem szegény, nem homokos -
p ha mást lefelé nyom, tapos,
p akkor/csak akkor kerül feljebb?
p
p
p Heroikus
p pótcselekvő
p Hátad mögött volt az Isten,
p s te mégis megkerülted érte a Földet...
p Naphosszat leállsz a fanatikussal vitázni,
p pedig még igazán magadat sem győzted meg...
p Nő létére mozgalmár, környezet/állatokat védő stb.,
p de még nem szült gyereket, nem teremtett otthont...
p
p
p Paradoxon
p Lassan járj, tovább érsz!?
p Hát nem a siető ér előbb célba?
p Az esztelen rohanó elbukhat,
p kitöri a kezét-lábát, a nyakát…
p Vagy rossz tempót választva,
p idő előtt kidől, nem bírja végig…
p És mivel nemcsak a végcél a cél,
p hisz ez csak a futóversenyen az,
p hanem maga az út megtapasztalása,
p így a rohanó épp a lényegről marad le
p (mint akit leütve visznek a csomagtartóban)
p
p
p Rosszul járó
p Egyet lépsz előre, kettőt hátra
p Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj
p Folyton csak hátrálsz, csak visszavonulsz
p Hátra arccal araszolsz előre, látatlanul...
p Ha lassan jártál volna, tovább értél volna...
p Egy forgó hengeren „jársz”, vagyis: helyben…
p Egy futószalagon trappolsz a helyben maradásért...
p Stb.
p
p
p Vagány
p 1.
p Állandó lakóhely
p v. foglalkozás nélkül kószáló,
p kisebb törvénysértésekre könnyen
p kapható, munkakerülő férfi; csibész, jassz.
p 2.
p Felelőtlenül vakmerő, mindenre kapható,
p nagyhangú, rámenős fiatal férfi. Te vagány!
p 3.
p Határozott fellépésű, talpraesetten leleményes,
p súlyosabb következményekkel nem törődő, gyakorlati
p dolgokban helytállást mutató; mokány, karakán.
p
p
p Tudni való
p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz
p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz
p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz
p S még annál is nagyobb, ha rossz tudásod jól alkalmazod…
p (lásd például a mai kötelező „akadémikus” orvosi protokollt)
p
p
p Matek mumus
p Már a kicsit nagyobb
p gyerekek se kérdeznek,
p mert félnek, hogy kórusban
p hangosan kinevetik őket,
p Így mindenki csendben ül,
p s úgy tesz, mintha értené…
p (majd meg különórákra jár,
p hogy más fontosabb ismeret
p és készség rovására matekozzon,
p vagy fogyatékosként leírja magát…)
p
p
p Csoda-
p gyerekből hülye
p - napi betevő szellemi falatok
p a mérgezett alma mater konyhájából
p Matekból sokat tud, bölcsessége nulla.
p Alattvalónak, multialkalmazottnak jó lesz…
p
p
p Anti-
p iskola
p Éppen, pont azokat
p a tantárgyakat utáltatják meg,
p azoktól veszik el a kedved az iskolákban,
p amikhez magolni, sokat seggelni stb. se kell,
p csak a józan eszed, ép érzéked stb. használni,
p és amikre amúgy életfogytig szükséged lenne:
p logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb.
p
p
p A
p nem
p kérdező gyerek
p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
p Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
p Attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,
p S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
p És azt válaszolod, amit már tőle hallottál...
p
p
p A
p talentumelásó
p Aprópénzre váltod
p az istenadta tehetséged:
p például cirkuszi fejszámoló
p művészként keresed kenyered
p Vagy a kockázatos szobrász pályafutás
p helyett órabérben széklábakat faragsz...
p
p
p Kontra-
p szelekció
p Szisztematikusan
p a legalkalmatlanabbak lesznek
p a vezetők, a tanítók, a papok stb.
p Mintha az ellenség válogatná ki őket.
p Vagy „csak” annyi: a döntő szempont
p a párthűség, a megbízhatóság,
p a sógor-komaság stb.
p
p
p Ady Endre
p SEREGESEN SENKIK JÖNNEK
p
p Minden semmirevalónak,
p Gácsnak, svábnak és zsidónak:
p Grádics adatott:
p Itt alant már csak egyedül
p Maradok...
p
p Sürög a vad, magyar élet,
p Még a némák is beszélnek
p S uccám ellepik
p S bárki taknyost egy bősz iram
p Fölrepit.
p
p Seregesen senkik jönnek,
p Megrabolnak, elköszönnek
p Gúnnyal, szabadon,
p Mi bennem gyült, mindenkié.
p A vagyon.
p
p Mind a szépet, amit hoztam
p S ami új, nagy, átkozottan
p Sok, pazar ige:
p Úri, léha nullák raja
p Söpri be.
p
p Álmagyarok s jöttment népség
p S címeres, ronda cselédség
p S nagyúri nagyok:
p Ez időben, itt, valaki:
p Én vagyok.
p
p Új igéim tán nem hatnak,
p Rossz frigyesim elhagyhatnak
p S nőhet a fülem,
p De nem lesz itt semmi, soha
p Nélkülem.
p
p
p Kiválogatás („casting”)
p Módszeres a kontra-szelekció:
p megbízható párthű hülyék, buták,
p képzetlenek, alkalmatlan tudatlanok előre
p Az érdemtelenül kinevezett vezető is tud
p alkalmatlanságáról: így lesz/marad a főnöke
p talp-nyaló, bármi gazságra kész kegyence…
p
p
p Jolly Joker
p Bárki bárminek kinevezhető,
p és bármikor cserélhető/leváltható:
p orvos, tanár, mérnök, pap, bíró stb.
p Ahogy a Mézga család utazásaiban
p a régész doktor Máris szomszédot,
p mert jó oltás biznisz tippeket adott
p a sziget pénzéhes teljhatalmújának,
p menten ki is nevezte tótumfaktummá…
p (egészség- és pénzügyminiszter stb.)
p
p
p Hendikep
p A gyengébbek
p pozitív diszkriminálása,
p de nem az igazságosság érdekében...
p Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,
p hogy így legalább fele annyi esélyük legyen,
p mint az ugyanarra állásra pályázó protekciósnak…
p (hendikep – ‘előnyverseny ‹lósportban›, ahol az esélyek
p kiegyenlítése céljából az esélyesebb indulókat
p hátránnyal sújtják’ (akadályozó körülmény)
p
p
p Konstruktív versengő
p A sportbéli, szakmai, gazdasági,
p politikai stb. riválisom: ellenfél,
p de nem az ellenségem,
p nem ellehetetleníteni akar,
p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,
p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -
p jóllehet adott esetben csak egy első hely van,
p mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső
p soron a köz profitál ebből a versengésből
p
p
p Destruktív versengő
p Van persze destruktív rivalizálás is,
p amikor az együttműködés helyett versenyzünk,
p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,
p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,
p hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,
p energiáimat, kreativitásomat saját
p teljesítményem javításától vonom el...
p
p
p „Örökifjú”
p Letagadod,
p hogy unokád van,
p mert úgy véled, hogy
p úgy öregebbnek látszanál -
p így pont attól a dimenziótól fosztod meg magad,
p hogy így még egyszer átélhessed kisgyerekkorod,
p és a kis utódoddal elmerülhess a mesék világában,
p önfeledten játszhassál és hancúrozhassál stb. stb.
p És hogy ne érezd magad felesleges-terhes öregnek,
p de fontos pót-gondviselő és bölcsességátadó lehess…
p
p
p Rádöbbenés
p Kitől tudod meg
p A szomszédoktól, vagy
p iskolatársaidtól kell megtudnod,
p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,
p törvényes házasságon kívül születtél,
p ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,
p akit az ún. nevelőszülők fogadtak örökbe
p (ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,
p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)
p
p
p Inkognitóban
p Mire lennél képes,
p ha sosem derülhetne ki,
p hogy az ott/akkor te voltál?
p Milyen jó/rossz élményt jelent,
p egy sötétszobában ismeretlenekkel
p (perverz) szex orgiában részt venni?
p Te mit nem csináltál volna meg,
p ha tudod, hogy akkor lát valaki?
p
p
p Látatlanban
p 1.
p - Anyu, le tudnád írni
p a nevedet csukott szemmel is?
p - Igen, kicsim. Miért?
p - Mert itt az ellenőrzőm...
p 2.
p Látatlanban
p nősülni, férjhez menni,
p zsákbamacskát venni (el),
p üres papírra írni a neved,
p sötét lóra fogadni,
p vakon repülni
p stb.
p
p
p Zsarolható
p Milyen élet lehet az,
p Amikor folyton attól rettegünk,
p hogy mikor fog kiderülni,
p kipattanni szégyellt titkunk?
p S mennyire zsarolható lesz
p egy ember, egy politikai vezető,
p akinek sok vaj van a füle mögött…
p S hány újabb bűnre lehet "kényszeríteni" -
p például besúgásra, barátai elárulására...!!!
p
p
p Anyagi/
p erkölcsi megbecsülés
p Ma még a piaci tróger is jóval
p többet keres a gimnáziumi tanárnál!?
p Pedig – sokáig – mást se hallottunk,
p mint hogy nekünk nem az ásványkincs,
p de a szellemi talentum az, amiből tőke lehet
p
p
p Szellemi
p talentum
p és tőke/kamat…
p A rábízott tehetségének elásója,
p vagy másként rossz sáfárkodója,
p bűnös elherdálója, kiárusítója…
p
p
p Anti-
p pedagógus
p A tanuló, a diákja
p tehetségét meg sem látó,
p illetve azzal mit sem törődő,
p tőle az ő érdekében többet nem követelő,
p azt nem is figyelő, és így azt nem is gondozó…
p
p
p
p A sokezeréves
p "zsidó" kapitalista
p uzsoracivilizációban
p ma is, (vagy egyre inkább?)
p kevesek kezében nagyon sok van,
p és nagyon sokak kezében szinte semmi,
p ami megkönnyíti a kísértő ördög dolgát,
p hogy önként alkudozz erkölcsi dolgokban...
p (lásd pl.: Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása)
p
p
p Dobra
p vert otthon
p Napirenden vannak
p a „megszokott” kilakoltatások –
p egy kisvárosnyi ember bolyong
p a hajléktalanság ördögi körében
p Ha már semmi más nem is, de
p az eladósítás-uzsorakamat és
p a végrehajtás gépezet működik…
p (A keresztény egyház cinkosan hallgat)
p
p
p Ady Endre
p A TAVALYI CSELÉDEKHEZ
p
p Árpáddal jött, magyarul élt,
p Anjouknál kopját nem törött,
p Tán török előtt megfutott
p S hamar koldusra vetközött.
p De érteni mindig tudott,
p De magyarul mindig tudott
p S tán tépetten és nem hősön,
p De tisztán adott át a Jelennek
p Engem az én ősöm.
p
p De jött egy kóbor ivadék,
p Rabló, szerencsés ritterek
p Népe, akiknek sarj-során
p Ma tán zsandár-miniszterek
p Tobzódnak az Idő torán,
p Igazi magyarság torán.
p Ma gróf-sorban ők diktálnak,
p De vannak, kik még emlékeznek
p S ha kell, ki is állnak.
p
p Én, koldus jobbak gyermeke,
p Miként ezer éve, tavaly,
p Testvéremül elfogadom,
p Ki tiszta ember és magyar.
p S a nyavalyásnak nem adom,
p Mert gróf, jobbomat nem adom.
p Mondják csak, hogy ők nem értnek,
p Ne is értsenek grófi senkik,
p Tavalyi cselédek.
p
p Kirabolt, szegény, kis magyar,
p Kitárul a felé karom,
p Kit magyarrá tett értelem,
p Parancs, sors, szándék, alkalom.
p Magyar Sors jósoltat velem:
p Grófok nem jöhetnek velem,
p Egy-két harcot most már állunk,
p De új értelem, új magyarság
p Lesz most már minálunk.
p
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|