Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XII.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Petőfi Sándor
p SZABADSÁG, SZERELEM!
p
p Szabadság, szerelem!
p E kettő kell nekem.
p Szerelmemért föláldozom
p Az életet,
p Szabadságért föláldozom
p Szerelmemet.
p Pest, 1847. január 1.
p
p
p Petőfi Sándor
p MI A SZERELEM?
p
p Süldő poéták, bikficek,
p Ugyan ne csiripeljetek
p A szerelemről! kérlek szépen
p Az emberiség szent nevében,
p Melyet kínpadra vonni vétek,
p Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
p Tudjátok: melyik fán terem,
p Milyen madár a szerelem?
p A kotyvaszték, mit fejetek
p Rosz bögréjében főztetek,
p A sóhajtások galuskája
p Pityergések levébe hányva,
p Epedéssel megsáfrányozva
p Vagy kakasdühhel megborsozva,
p Oh én szerelmes istenem,
p Ez még koránsem szerelem!
p Még várjatok, kis bikficek,
p Kissé nagyobbat nőjetek,
p Hogy a szerelmet ismerjétek
p És azt megénekelhessétek. -
p Viselni hosszú éven át
p A szívben a kétség nyilát,
p Teremteni legmelegebb
p Vérünkből szép reményeket,
p Csak azért, hogy meghaljanak,
p Hogy minden istenadta nap
p Legyen egy-egy kedves halottunk,
p Kit kínosan kell megsiratnunk;
p A rágalomnak óriási
p Kigyófarkával szembeszállni,
p Eltűrni oly bántalmakat,
p Mit megtorolni nem szabad,
p Mert kedvesünk azé, ki bánt,
p Aztán elvenni a leányt,
p Eldobni érte szabadságunk,
p Mely legimádottabb sajátunk,
p S fölvenni a könnyű szabadság
p Helyett az élet súlyos gondját,
p Dolgozni napok s éjeken,
p Hogy ételünk s ruhánk legyen;
p S ha feleségünk tán szeszélyes,
p Magunkat szabni szeszélyéhez,
p Hogy már ha kell örömtelennek
p Lenni egyik vagy más életnek,
p Mienk legyen örömtelen...
p Lássátok, ez a szerelem!
p
p Koltó, 1847. október
p
p
p Petőfi Sándor
p SOHASEM VOLT AZ SZERELMES...
p
p Sohasem volt az szerelmes, aki
p Mondja, hogy rabság a szerelem.
p Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
p Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
p .
p S a madárnak nincsen olyan szárnya,
p Mint minőt a szerelem növeszt.
p El sem kezdem oly parányisággal,
p Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.
p .
p Szállok én az angyalok kertébe,
p Föl az égre, pillantás alatt,
p S koszorúba fűzöm ott e kertnek
p Lángrózsáit, a csillagokat.
p .
p Majd ez égi fény borít el, majd az
p Alvilágnak éjszakája föd...
p Szállok és egy pillanatban látok
p Istent s mennyet, poklot s ördögöt.
p .
p Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,
p Hogyha szárnyam fölkerekedik;
p A világnak megteremtésétől
p Szállok a végső itéletig.
p .
p S így ha mennyet és poklot bejárok:
p A pokolban ami gyötrelem
p És a mennyben ami üdvesség van,
p Egy percben mindazt átérezem.
p
p Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között
p
p
p Sok minden
p tetszik a párodban,
p de ami meg – nagyon – nem,
p azt te majd megváltoztatod…!?
p A Másikat akarod ideálképre formálni…
p Ez egy biztos út a házasélet mennyországa
p helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…
p
p
p Udvarlásod,
p lánykérésed,
p és házaséleted
p is meghatározza,
p hogy először arra figyelsz:
p vajon mit is gondolnak róla(d),
p és mit szólnak majd hozzá
p az ún. jóbarátok, jó szülők,
p a szomszédok és a rokonok?
p Vagy senkire nem hallgatsz:
p pedig minden jó barátod
p nyíltan ellenzi a házasságod,
p - de te senkire sem figyelsz,
p mert te tudod, mi a jó neked -,
p és így elvakulva kitöröd a nyakad...
p
p
p Mit ér
p a hozomány,
p amit sikerült
p levadásznod, és
p a fényes esküvő?
p Elmegy a hozomány,
p de megmarad a csúnya
p és buta, unalmas, lusta nő...!
p Akitől csak úgy válhatsz, ha
p ingbe-gatyába menekülsz el…
p
p
p A
p gazdag lány,
p aki sosem tudhatja,
p hogy nem csak a pénzéért
p hanem a szépségéért és
p más belbecséért, erényéért
p udvarolnak neki, kérik kezét,
p és egyszer majdnem elhiszi,
p amikor inkognitóban mulat…
p (A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.
p A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)
p
p
p Felszarvazva
p Egy jó partival akarsz
p kitörni a szegénységből,
p vagy bekerülni úri körbe,
p mint az úrhatnán polgár -
p és így szinte vakká válsz
p a mégoly gyanús jelekre is,
p pedig drága nejed fűvel-fával csal...
p És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…
p
p
p Érdekházas
p Csak a lakásmegoldás,
p adósságtörlesztés stb.
p miatt kellett házasodni?
p A szerelem majd megjön?
p Ha megismered, megszereted!?
p Ez is előfordulhat: Ida regénye…
p Vagy annyira sem becsülöd
p a nyíltan érdekből elvett nőt,
p hogy társaságba magaddal vidd,
p és így csinálsz belőle egy zugivót…
p
p
p Az
p elhagyott,
p vagy csalódott feleség
p bosszút áll a híres emberen:
p megírja revans-vágy-kielégítő
p szennyeskiteregető, kitálaló stb.
p (nagyrészt kitalált) emlékiratait...
p Így járt például Vajda János is,
p aki a fiatal Bartos Rózát vette el…
p
p
p Lakva
p ismerni meg
p a másik embert –
p de így mindig csak
p már a házasság után,
p az összeköltözés során, sőt
p ne adja isten: gyerek után derülhet ki,
p hogy tulajdonképpen ki is életed párja...!?
p Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,
p de inkább kizárólag már csak anya…
p
p
p Amiből
p nem lehet,
p foganhat gyerek:
p pl. az ún. petting,
p a közös onanizálás,
p a páros önkielégítés,
p és az ún. orális szex,
p óvszer, tabletták vagy
p coitus interruptus stb.,
p mint fogamzásgátlás...
p Csak ne legyen ennek
p a „szerelmi” kapcsolatnak
p semmilyen édes gyümölcse…
p
p
p Csak
p az első
p aktusból
p lehet gyerek,
p hiába csinálod
p nagy büszkén te
p még háromszor, vagy
p négyszer egymás után...
p De azután hetekig semmi,
p és rohangáltok az orvoshoz,
p hogy mi a „meddőség” oka…
p
p
p Az
p ún. meddő párok
p tortúráknak vetik alá magukat,
p kínos vizsgálatok, lombikbébi program…
p Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,
p akkor örökbe fogadnak egy árvát…
p Ezután nem ritka, hogy a feleség
p áldott állapotba kerül és szül is,
p és akkor jönnek rá a lelki okra…
p
p
p Egy
p férfinak
p több vagy más
p van megengedve,
p mint egy nőnek?
p Elnézett a férfinak
p a poligámia, ha ezt ő
p azt diszkréten intézi?
p Akár még a felesége
p is falazhat neki, hisz
p tudja, hogy otthon
p nem kap „enni” …
p
p
p Nyitott
p házasságban,
p „őszintén” akarsz élni,
p kerülve a hazudozást stb.,
p de csak magadra vonatkozóan.
p Bár elvben társadnak is nyitott,
p de ő – ki tudja, miért – nem él vele…
p Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…
p
p
p Úgynevezett
p nyitott házasságban éltetek,
p és még máig sem értitek, hogy
p az időközben felnőtt gyermekeitek
p miért is nem élnek semmilyen,
p se nyitott, se zárt házasságban,
p saját gyermekkel új családban...
p
p
p Nincs
p hova költözni:
p éveken át szülőknél,
p kényszertársbérletben,
p a nagyokos, kotnyeles
p rossz anyós közelében...
p Ami rossz ómen, előjel
p a házasság jövőjét illetően…
p Nem véletlenül vannak itt,
p Magyarországon oly durva
p ún. anyósviccek…
p
p
p Barátai
p vagy testvérei
p sem voltak soha:
p hol-hogy is tudta volna
p empatikusan begyakorolni
p az egyenrangú alkalmazkodást
p és a szimmetrikus kapcsolattartást?
p Ő igazából csak akkor van elemében,
p ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…
p
p
p Csak
p az utódok,
p az embergyerekek
p mára direkt ki is tolt,
p túl hosszú felnevelési ideje
p miatt kellene egy házaspárnak
p családi békében együtt maradni?
p Utána meg csak a szokás hatalma,
p vagy a megszokott kényelem vonzása…
p Hisz - jaj - a szerelemnek múlnia kell...!?
p De hát nem is örök szerelemre szerződtek…
p
p
p A
p boldogtalanság
p egyik tuti receptje,
p ha valaki csak egy nőt szeret,
p azt, akit fiatalon és csinosan látott,
p és később is ezt az arcot/alakot keresi,
p és nem látja, hogy másként lett/marad szép,
p mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…
p Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,
p és egy ravasz csapdában érzi magát,
p ahol egyre rosszabb lenni, de még
p rosszabb lehet másikba menekülni…
p
p
p Petőfi Sándor
p JÚLIÁHOZ
p
p Piros orca, piros ajkak,
p Barna fürtök, barna szem,
p És ez arcon és e szemben
p Mennyi lélek, istenem!
p
p Óh, ha birhatnám e lelket,
p Ezt a lelkes kisleányt!
p Szólj, leányka, mondd, hogy téged
p A szerelem még nem bánt.
p
p Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.
p Mondd, hogy engemet szeretsz,
p És ez a szó életemnek
p Egy új teremtője lesz.
p
p Én szeretlek, és szerelmem,
p E végtelen áradat,
p Mint a földet az özönvíz,
p Eltemette multamat.
p
p Nem tudom, mi voltam eddig,
p Ámde azt sem, mi leszek;
p Tőled függ, hogy sötét árnyék
p Vagy fényes sugár legyek.
p
p Mit határzasz?... Már látásod
p Megépíté mennyemet;
p Oh leányka, ezt a mennyet
p Nem szabad ledöntened.
p
p Im, letérdelek előtted
p S esdve nyujtom föl karom;
p Vonj föl engem kebeledre,
p Vagy borúlj rám, angyalom.
p
p Nagykároly, 1846. szeptember 8-10.
p
p
p A
p házasság-
p törő asszonyt
p a zsidók megkövezik?
p - Ki dobja rá az első követ?
p kérdezte a nem zsidó Jézus...
p Mert csak az az ember ily irgalmatlan,
p aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.
p Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,
p de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:
p - Asszony menj, de többé ne vétkezz...!
p
p
p Házasságkép
p Minden mai nő
p csak azt akarja,
p hogy mihamarabb elvedd,
p és némi szex-szolgáltatásért
p a holta napjáig jól el is tartsad,
p tejben-vajban fürösszed stb. stb.,
p amiért te kiloholod a lelked-tested,
p esetleg közben unalmában flörtöl
p Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…
p
p
p Egy
p első vagy
p egy nagyobb
p csalódásod után
p végleg nőgyűlölő leszel:
p minden nő hazug és számító!
p Nem is keresed magadban a hibát,
p és nem is akarsz/mersz változtatni
p (rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,
p hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy...)
p
p
p Kóbor
p numera
p és hamarosan
p az apasági kereset…
p Biztos, hogy akarod
p egy oly nem kívánt
p és ráadásul később
p még ellened is nevelt
p gyerek tartását fizetni,
p ami egyéjszakás, italtól
p vagy „szerelemtől” részeg
p meggondolatlan kalandod
p torz, szörny szüleménye...!?
p
p
p Egy,
p vagy két
p családot dúlsz fel
p a házasságtöréssel:
p lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?
p S mindezt azért, mert nem elégít ki
p se a napi munkád, se házaséleted,
p és azok bátor, bölcs és türelmes
p változtatása, rendezése helyett
p és ilyen pótcselekvő-kalandban
p akarod önértékelésed feljavítani?
p
p
p Örök
p és őrjítő
p bizonytalanságban
p tartasz, hogy nehogy
p egyszer/végleg úgymond
p nagyon elbízzam, nehogy
p nyeregben érezzem magam?
p Te „nem adod ki magad”:
p és nem mondod ki, hogy
p legalább már egy kicsit
p szeretsz engem…még
p a házasságkötéskor se
p a boldogító igent,
p csak egy talán-t…
p
p
p Ha
p szeretlek is,
p mi közöd hozzá?
p Vagy pedig eljátszod:
p mintha nem, illetve,
p vagy jobban mondva
p nem engem szeretnél,
p csak azt, amit képzeltél,
p amit rám vetítettél stb. -
p és a végén úgy is maradsz...
p
p
p Férjével
p féltékenységi
p jeleneteket rendez,
p akár már ott és akkor,
p ingyen-cirkuszt produkál,
p ha hosszabban elbeszélget
p mondjuk a bolti eladónővel,
p vagy diszkréten pillantásra
p méltat egy elhaladó szép nőt…
p Mindezzel csak magát adja ki,
p saját önleértékelését árulja el…
p
p
p Elhiteted magaddal,
p hogy nem a pénzedbe
p szeretett bele a hozzád
p képest még túl fiatal arád!?
p De azért mégis rettegsz tőle,
p hogy ennek próbája legyen -
p mesterségesen meg nincs
p képed/bátorságod tesztelni...
p És azt már nem tudod vissza-
p csinálni, hogy álruhában kérd meg…
p
p
p Felmelegedés
p Ennek a fele se tréfa:
p az ún. homoszexualitást
p sokáig üldözték, tiltották,
p betegségnek bélyegezték -
p majd megengedték, ma meg
p szinte már támogatják, talán
p még azt is megéljük majd,
p hogy melegen ajánlott, vagy
p netán még kötelező is lesz...
p
p
p Hivatástévesztés?
p Leereszkedik a remete a hegyről,
p bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...
p Nőt nem tudnak adni.
p Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
p akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
p - A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
p Legközelebb nagy szükségében alább adja,
p de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
p - Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
p csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
p mert a Béla sem olyan.
p
p
p Annyira
p retteg a kudarctól,
p vagy fél a házasélettől,
p hogy végleg megfutamodva
p apáca vagy pap/szerzetes lesz,
p majd ott sem találva a helyét,
p már nem ifjan ismét próbálkozik...
p Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,
p szerelmi-együttélési tapasztalat,
p előkészültség stb. stb. nélkül…
p
p
p Petőfi Sándor
p KIT FELEDNI VÁGYTAM...
p
p Kit feledni vágytam
p S már-már elfeledtem,
p Oh leány, mért tünsz föl
p Újra képzetemben?
p Miért tünsz föl ujra
p Piros orcáiddal,
p Fekete szemeddel,
p Fekete hajaddal?
p Miért jut eszembe
p Dús lelked kincstára,
p Mely hét színbe játszik
p Szivárvány módjára,
p Melynek ellenállni
p Hasztalan törekvés,
p Mert bűvös háló az,
p Honnan nincs menekvés.
p Miért jut eszembe
p A boldogság képe,
p Mley, míg nálad voltam,
p Szállt szivem fölébe,
p Mint vándormadár, hogy
p Ottan megpihenjen,
p S megpihenvén, róla
p Ismét elröppenjen.
p Szép de nem jó csillag
p Vitt engem tehozzád!
p E csillag vezérli
p A hajósok sorsát,
p Kik egy ismeretlen
p Hang után eveznek,
p Amely vonja őket,
p Míg örvénybe vesznek.
p Mit használt, mit használt,
p Tégedet találnom,
p Ha megint eltűnél,
p Mint az éji álom.
p S most reményem is, e
p Vakmerő kalandor,
p Addig megy csak, hogy tán
p Még meglátlak egykor,
p De hogy összeforraszt
p Véled ölelésem,
p Oh ezt nem igéri
p Még a reménység sem. -
p Űzött a lemondás
p A bú vadonába.
p S hogy ennek határát
p Keresém hiába,
p Könnyelműség szárnyát
p Vállaimra vettem,
p És a csapodárság
p Pillangója lettem.
p Átröpűltem már nagy
p Hosszu messzeséget,
p Amidőn egyszerre
p Utolért emléked,
p S szárnyamat kitépte,
p S átadott ujonnan
p Régi bánatomnak,
p Mely gyötör most jobban,
p Mint a börtönőr a
p Foglyot, aki tőle
p Elszökött és aki
p Ujra megkerűle.
p Csörög lelkemen a
p Fájdalom bilincse;
p Lesz-e kéz, amely ezt
p Róla lefeszítse?
p Nyujtsd kezed, leányka,
p Mondd ki, hogy szerettél,
p És hogy ott vagy még a
p Régi érzelemnél.
p Mondd ki, hadd hulljon le
p Fájdalmam bilincse,
p A szép szabadságot
p Lelkem hadd köszöntse!
p És ha szeretél s ha
p Még szeretsz: mi gátol,
p Elszakadnod értem
p Az egész világtól?
p Én leszek világod,
p És te istenem lész...
p Oh jer karjaimba...
p Vagy még többet remélsz?...
p Vagy ha szembeszállni
p Nincs erőd a vésszel,
p Melyet egyesűlő
p Szerelmünk idéz fel,
p Mondd, hogy a boldogság
p Senki mástól nem kell,
p S bárha tőlem örök
p Elválás rekeszt el,
p Hidd, hogy lelkeink e
p Kínos állapotját
p Még a boldogok is
p Irigyelni fogják!
p
p Pest, 1847. április
p
p
p Petőfi Sándor
p HA SZAVAID MEGFONTOLOM...
p
p Ha szavaid megfontolom,
p Szeretsz engem, azt gondolom.
p Mért nem mondod meg, ha szeretsz?
p Ha nem szeretsz, mért hitegetsz?
p
p Nem hiszed, hogy én szeretlek?
p Az isten is ugy áldjon meg,
p Ugy áldjon az isten engem,
p Amily igaz a szerelmem.
p
p Megszerettem szépségedet,
p De még inkább szép lelkedet,
p Szeretlek én oly igazán,
p Mint engem az édes anyám.
p
p Nem ohajtok én egy tavaszt,
p Hogy véled átmulassam azt,
p Sem egy tavaszt, sem egy telet,
p Hanem egész életemet!
p
p Egy napja van csak az égnek,
p Egy holdja van csak az éjnek,
p Egy isten van a világon,
p Egy, csak egy a kívánságom.
p
p Azt várom én, azt az órát,
p Mikor így szólhatok hozzád
p Ölelésem szent hevében:
p "Édes kedves feleségem!"
p
p Cseke, 1846. október 1-7.
p
p Aki
p idegen
p istenképet
p rád erőltetve,
p úgymond térítve,
p tesz nem csak az ő,
p de a sötét hatalom rabjává is,
p akinek így holtodiglan szolgálhatsz...
p Ez a házasság nem a mennyben köttetik….
p
p
p Aki
p gyűlöletet
p szít benned,
p hogy ellenséget gyárts
p mindazokból, akik nem azt
p támogatták, hogy őt vedd el
p (ami persze kiszolgáltat neki,
p és tenlelked jobbik felét is öli,
p hisz magyarán gyűlik benne az ölet...)
p
p
p Nincsenek
p feltétlen értékeid –
p az erkölcsi kérdésben
p is gond nélkül alkudozol –
p ha kevés a kosztpénzetek,
p akkor lányod kiállhat a sarokra…
p (amit árul, elad, az meg is marad!?)
p
p
p Amikor
p és ahol
p a faludból
p elég jól eladható
p turisztikai látványosság,
p a hamvas szende szűz
p lányodból kurva lesz
p a fizető vendég
p szolgálatára...
p
p
p Hiába
p kívánhattál hármat -
p még jó, ha nem lett rosszabb,
p s nem maradt a kolbász az orrodon,
p mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,
p s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat...
p
p
p Csak
p azért ölel
p a „kedvesed”,
p hogy majd „öljön”:
p hogy a gyengéd kipuhatolja,
p hogy megtudja: hol fáj legjobban,
p és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?
p
p
p Petőfi Sándor
p A virágnak megtiltani nem lehet...
p
p A virágnak megtiltani nem lehet,
p Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
p Kikelet a lyány, virág a szerelem,
p Kikeletre virítani kénytelen.
p
p Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
p Szeretője lettem én szép lelkednek -
p Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
p Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.
p
p Titkos kérdés keletkezik szívemben:
p Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?
p Egymást űzi bennem e két gondolat,
p Mint ősszel a felhő a napsugarat.
p
p Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
p Tündér orcád tejben úszó rózsája:
p Bujdosója lennék a nagy világnak,
p Vagy od'adnám magamat a halálnak.
p
p Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
p Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
p Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
p Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
p
p
p Petőfi Sándor:
p Minek nevezzelek?
p
p Minek nevezzelek,
p Ha a merengés alkonyában
p Szép szemeidnek esti-csillagát
p Bámulva nézik szemeim,
p Mikéntha most látnálak először...
p E csillagot,
p Amelynek mindenik sugára
p A szerelemnek egy patakja,
p Mely lelkem tengerébe foly -
p Minek nevezzelek?
p .
p Minek nevezzelek,
p Ha rám röpíted
p Tekintetedet,
p Azt a szelíd galambot,
p Amelynek minden tolla
p A békesség egy olajága,
p S amelynek érintése oly jó!
p Mert lágyabb a selyemnél
p S a bölcső vánkosánál-
p Minek nevezzelek?
p .
p Minek nevezzelek,
p Ha megzendűlnek hangjaid,
p E hangok, melyeket ha hallanának,
p A száraz téli fák,
p Zöld lombokat bocsátanának
p Azt gondolván,
p Hogy itt a tavasz,
p Az ő régen várt megváltójok,
p Mert énekel a csalogány -
p Minek nevezzelek?
p .
p Minek nevezzelek,
p Ha ajkaimhoz ér
p Ajkaidnak lángoló rubintköve,
p S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
p Mint hajnaltól a nappal és az éj,
p S eltűn előlem a világ,
p Eltűn előlem az idő,
p S minden rejtélyes üdvességeit
p Árasztja rám az örökkévalóság -
p Minek nevezzelek?
p .
p Minek nevezzelek?
p Boldogságom édesanyja,
p Egy égberontott képzelet
p Tündérleánya,
p Legvakmerőbb reményimet
p Megszégyenítő ragyogó valóság,
p Lelkemnek egyedűli
p De egy világnál többet érő kincse,
p Édes szép ifjú hitvesem,
p Minek nevezzelek?
p
p Petőfi Sándor
p SZERETLEK, KEDVESEM!
p
p Szeretlek, kedvesem,
p Szeretlek tégedet,
p Szeretem azt a kis
p Könnyű termetedet,
p Fekete hajadat,
p Fehér homlokodat,
p Sötét szemeidet,
p Piros orcáidat,
p Azt az édes ajkat,
p Azt a lágy kis kezet,
p Melynek érintése
p Magában élvezet,
p Szeretem lelkednek
p Magas röpülését,
p Szeretem szivednek
p Tengerszem-mélységét,
p Szeretlek, ha örülsz
p És ha búbánat bánt,
p Szeretem mosolyod
p S könnyeid egyaránt,
p Szeretem erényid
p Tiszta sugárzását,
p Szeretem hibáid
p Napfogyatkozását,
p Szeretlek, kedvesem,
p Szeretlek tégedet,
p Amint embernek csak
p Szeretnie lehet.
p Kivűled rám nézve
p Nincs élet, nincs világ,
p Te szövődöl minden
p Gondolatomon át,
p Te vagy érzeményem
p Mind alva, mind ébren,
p Te hangzol szivemnek
p Minden verésében,
p Lemondanék minden
p Dicsőségrül érted
p S megszereznék érted
p Minden dicsőséget,
p Nekem nincsen vágyam,
p Nincsen akaratom,
p Mert amit te akarsz,
p Én is azt akarom,
p Nincs az az áldozat,
p Mely kicsiny ne lenne
p Éretted, hogyha te
p Örömet lelsz benne,
p S nincs csekélység, ami
p Gyötrelmesen nem sért,
p Hogyha te fájlalod
p Annak veszteségét,
p Szeretlek, kedvesem,
p Szeretlek tégedet,
p Mint ember még soha,
p Sohasem szeretett!
p Oly nagyon szeretlek,
p Hogy majd belehalok,
p Egy személyben minden,
p De mindened vagyok
p Aki csak szerethet,
p Aki csak él érted:
p Férjed, fiad, atyád,
p Szeretőd, testvéred,
p És egy személyben te
p Vagy mindenem nekem:
p Lyányom, anyám, húgom,
p Szeretőm, hitvesem!
p Szeretlek szivemmel,
p Szeretlek lelkemmel,
p Szeretlek ábrándos
p Őrült szerelemmel!...
p És ha mindezért jár
p Díj avvagy dicséret,
p Nem engem illet az,
p Egyedül csak téged,
p A dicséretet és
p Díjat te érdemled...
p Mert tőled tanultam
p Én e nagy szerelmet!
p
p Debrecen, 1848. november
p
p
p Utópiában,
p az új világrendben
p folyton újra-sorsolják
p a lakásokat és az élettársakat,
p és csereberélik a gyerekeket is,
p nehogy nagyon összemelegedjenek...
p
p
p A
p bókot
p errefelé
p már szexuális
p zaklatásnak veszik
p és rögtön beperelnek...
p
p
p Kifürkészik
p hálószobatitkaid,
p ne adja isten netán
p perverz szokásaidat,
p vagy te fecseged ki
p a szesztestvéreknek,
p ahol füle van a falnak,
p és aztán azzal zsarolnak...
p
p
p Kis
p vagy
p inkább nagy részben
p kitalált szerelmi sikereiddel
p élő nőket kompromittálva -
p magadat így középpontba téve
p klubban/kocsmában dicsekedni,
p hálószobatitkokat kifecsegni...
p
p
p Éretlenség
p miatti indiszkréció,
p kibeszélés - „dicsekvés”,
p mint kinőhető gyermekbetegség...
p Máskülönben könnyen rámehet erre
p egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…
p
p
p Mire
p vigyázol
p a legjobban?
p Szemed fényére?
p A szüzességedre,
p a női becsületedre?
p Ami végleg is elveszthető, illetve
p csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
p Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?
p
p
p A
p nagy kincs,
p a szüzesség elveszítése:
p minél előbb ess túl rajta!?
p A „jó barátnők” cukkolása,
p csoportnyomása hatására
p egyszer és mindenkorra,
p és egy rossz élménnyel...
p
p
p Egy évig
p spórolt, koplalt
p drága külföldi utazáson
p veszik össze végleg a pár -
p akkor ülnek le először nappal is
p hosszabb időre beszélgetni egymás mellé...
p (vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)
p
p
p Savanyúnak
p mondja a szőlőt,
p és rondának vagy
p kurvának azt a nőt,
p amit ő itt és most
p még vagy már
p nem ér el, fel...
p
p
p Az
p egyik héten
p önkínzó fogyókúra,
p hogy ne telt-karcsú légy -
p és ha ez nem jött rögtön be,
p akkor a másikon mértéktelen zaba,
p hogy egy kicsit jobban érezd magad,
p mert nem tudod elfogadni önmagad...
p
p
p Petőfi Sándor
p MI VOLT NEKEM A SZERELEM?
p
p Mi volt nekem
p A szerelem?
p Számos ízben könny patakja,
p Gyönge sajka úszott rajta,
p Benne lelkem volt a sajkás,
p Hajtó szellőm a sohajtás.
p
p Mi volt nekem
p A szerelem?
p Aggodalmak erdősége,
p Hangzott sűrü közepébe
p Farkasoknak ordítása,
p Denevérek vijjogása.
p
p Mi volt nekem
p A szerelem?
p Oktalan kis balga gyermek,
p A pillangókat kerget,
p Kergeti lélekszakadva,
p Mig bebotlik egy árokba.
p
p Mi volt nekem
p A szerelem?
p Holt remények szemfedője,
p Sötét búbánatból szőve,
p Vagy piros szekér, amelyen
p Vesztőhelyre vittek engem.
p
p Mi most nekem
p A szerelem?
p Rózsafán kis madárfészek,
p Melyben vígan fütyürészek,
p S ha földulja a fergeteg,
p Odább szállok, mást építek.
p
p Pest, 1847. március
p
p
p Lelkedet
p egy istenített
p hölgyre feltevéd,
p aki megunt szerető,
p amit rád tukmáltak -
p és ő a rosszul felfogott
p földi-égi üdvösségedet
p oly könnyelműen tépi szét...
p
p
p Sajnálod
p a te drága időd
p a hosszas udvarlásra
p és a szerelmi „előjátékokra”,
p amúgy se érzel, értesz hozzá –
p ezt másra, ezt bérmunkásra bízod,
p aki szól, ha már minden elő van készítve...
p Vagy egy „hivatásos” profi szeretőt bérelsz…
p
p
p Ha
p elmúltál
p már ennyi meg ennyi,
p akkor te már öreg vagy
p az udvarláshoz, a tánchoz,
p a szerelmes éjszakákhoz stb.!?
p Ebben a dimenzióban már élve
p halottnak nyilvánítod magadat…
p
p
p Az
p amúgy
p szerelminek indult,
p de rutinba szürkült házasság
p kis színezése, mentőöve stb.
p a viagrás ún. nemi élet, hogy
p ne panaszkodjon az asszony…
p
p
p Indiánnak
p becsületére váló
p ravaszsággal török nőt fogsz,
p csakhogy ő is igen erősen fog
p és már egyáltalán nem ereszt...
p Ő ügyesebb férjfogó praktikás…
p
p
p Azt hiszed,
p hogy férfiasságoddal,
p a kitartó udvarlásoddal,
p áldozattal, ajándékkal
p te hódítottad meg a nőt,
p pedig ő már rég választott –
p mintha azt gondolnád, hogy
p te fogod a halat úszni tanítani…
p
p
p Jóslat
p Szerencsés férfi
p Egy lány elmegy a jósnőhöz:
p - Két férfi is szerelmes belém.
p Melyik lesz közülük a szerencsés?
p - A Józsi fogja feleségül venni.
p Béla lesz a szerencsés.
p
p
p Gubanc -
p a kis hazugság
p fonalát nem vágtad el,
p és így teljesen és szinte
p reménytelenül belegabalyodtál...
p Pl.: élettárs elől titkolt szégyellt,
p elhallgatott-letagadott „kis ügy”,
p amik kipattanva bolhából elefánt lesz…
p
p
p Édes
p családi
p otthonlakó helyett
p hajléktalan, hontalan,
p messzi idegenbe lökött
p magányos világcsavargó lehetsz
p egyetlen be nem vallott kis flört,
p vagy egy kis félrelépés, csalás miatt...
p Ha időben bevallod és töredelmesen
p megbánod, bocsánatot nyerhettél volna…
p (pláne, ha neki is több az esze, bölcsessége)
p
p
p Addig-addig
p totojázol, vacillálsz,
p és turkálsz, válogatsz,
p a sok-sok udvarló, sőt kérő között,
p mígnem két szék közt a pad alá esel...
p Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…
p
p
p Egyszerre
p több vasat tart a tűzbe,
p hátha valamelyik majd bejön?
p És amikor ez többnyire kitudódik,
p akkor két szék között pad alá esik,
p és örökre elesik egy jó házastárstól...
p
p
p Addig-
p addig válogat,
p mert senki sem méltó hozzá,
p hogy a végén már annak örül,
p ha egyáltalán lesz valaki,
p már szinte akár bárki,
p aki még őt választja,
p s nem lesz vénlány,
p vagy agglegény…
p
p
p Rigócsőr királyfi
p A rátarti királylány,
p akinek egyik kérő sem volt jó,
p mindegyiket gúnyolta-csúfolta,
p míg apja ezt megelégelte, és
p így el kellett mennie azzal
p az első bekopogó kérővel,
p aki persze a mesében egy
p (álruhás király) koldus volt…
p Aki a makrancost a kunyhóban
p azután alázatossá szelídítette…
p
p
p Amikor
p a párválasztásnál
p nem a szerelmi mámor
p és a bölcs megfontolás vezet,
p csak a mindent felülíró vágyad,
p hogy végre elmenekülj otthonról,
p aminek túl jó vége nemigen lehet…
p
p
p Bábel torony
p Mintha idegen-nyelvűek
p vagy netán süketnémák,
p folytatnának „pár-beszédet”
p (ha lekapcsolják a villanyt…)
p annyira nem értik meg egymást…
p Nem akadály-mentesítik az utat
p lélektől lélekig…
p
p
p Tolmács
p és mediátor
p nélkül már nem tudsz
p a pároddal normálisan beszélni...
p Pedig közös az anyanyelvetek…
p Vagy nem értitek, vagy szánt
p szándékkal félreértitek
p egymást…
p
p
p Amikor
p a vitás kérdéseket
p párban, ill. családban
p nem diplomatikus úton, de
p veszekedéssel-verekedéssel,
p nagyban: háborúval döntik el:
p aki épp győz, annak lesz igaza
p (ahogy az erősebb kutya párzik...!?)
p
p
p Kóros
p prüdéria
p miatt szégyelled
p nyíltan is elmondani
p a szexuális igényeidet,
p csak a válóperen, vagy
p utána hányod szememre...!
p (esetleg csak a halálos ágyon)
p
p Nem tudsz
p 1 milliárdból választani –
p hisz csak egy lehet az „Igazi”:
p bárki lenne, akit már választanál,
p mindig arra gondolsz, hogy hátha
p vár valahol még egy ennél is jobb,
p s ez a tudat mindörökre nyugtalanít...
p
p
p Petőfi Sándor
p NEM CSODA, HA UJRA ÉLEK...
p
p Nem csoda, ha ujra élek,
p Mert hisz ujra láttam őt!
p Visszaszállt belém a lélek,
p Eszmélek, mint azelőtt.
p
p Kín s reménység kebelemben
p Ujra fáklyát gyujtanak,
p És e fénynél e teremben
p Kergetőznek, játszanak. -
p
p Tudni most csak az szeretném:
p Mi volt e találkozás?
p Csak azon tünődik elmém:
p Véletlen vagy számitás?
p
p Oh e lyányka oly rejtélyes,
p Szíve olyan mély folyam,
p Hogy szemem, bármilyen éles
p Néz beléje hasztalan!
p
p Rejtély vagy te, lyányka, nékem,
p S állsz megfejthetetlenűl;
p Kárhozatom? üdvességem?
p Egyik a kettő közül.
p
p Oh de melyik?... törhetetlen
p Lánc körűlem e titok;
p Vonna már el sorsom innen,
p És nem szabadúlhatok.
p
p Bontsd ki, lyányka, e titoknak
p Fátyolából homlokod,
p Mert én addig el nem hagylak,
p Míg le nem hull fátyolod...
p
p Jaj de kell, kell mennem, bárha
p Bizonytalanság kisér;
p Úr a sors, hajlok szavára,
p Ő parancsol és nem kér.
p
p Elmegyek, de nem örökre!
p Majd ha fris virágokat
p Hint a tavasz fürteidre,
p Dalnokod meglátogat.
p
p Én leszek az első fecske,
p Mely tihozzátok röpűl,
p S minden reggel, minden este
p Cseveg ablakod körűl.
p
p Le a kertbe, a mezőre
p Együtt járunk, úgyebár?
p S nézzük, lyányka, a föld vére,
p A patak, mi pezsgve jár.
p
p Nézzük majd a sok virágot,
p Amint nyílnak kelyheik,
p S ha ezeket nyílni látod,
p Szíved is tán megnyilik.
p
p Nagykároly, 1846. október 22-23.
p
p
p Te
p az extenzív
p teljességben gondolkodsz,
p lehetőleg minél több nőt megismerni,
p „kipróbálni”, mindben újat találni stb.,
p de csak a felületen, majd odébbállni,
p és közben érzékeny szíveken átgázolni,
p ahelyett, hogy egy eleve hozzád illőben
p az intenzív teljességet feltalálnád,
p illetve megteremtenéd…
p
p
p Ha már
p döntöttél és
p istenigazából csak
p lakva ismerted meg társad,
p akkor folyton arra gondolsz,
p és ennek hangot is adsz,
p hogy a Másik lett volna
p a jobbik választás:
p a Hufnágel Pisti…
p
p
p Az
p első nőt
p elveszed,
p aki nem ellenkezik,
p s még megüti a mértéket,
p mert hamar le akarod tudni
p ezt a családalapítási ügyedet -
p vagy hagyod, hogy ő elvegyen:
p direkt, élettáncos hölgyválasz...
p
p
p Vagy
p az orromnál fogva vezet
p vagy a szagát sem állhatom ki,
p de mégis egy ágyban alszunk el,
p mert nem merek időben kiszállni
p az összkomfortos ház(asság)ból,
p ami lassan, de biztosan ránk rohad...
p
p
p Plakát-
p szépségekhez,
p kiretusált fotókhoz
p hasonlítgatod szerelmed:
p ő persze rosszul jön ki ebből –
p de így te is magadra maradsz, és
p holtig szerencsétlennek érzed magad...
p
p
p Mindened
p arra költöd, hogy
p kerül, amibe kerül,
p az aktuális szépség-
p ideálokhoz hasonlíts...
p (plasztikai sebész stb.)
p Ami nem fog sikerülni,
p de közben végleg oda lesz
p a te eredeti, hamisítatlan
p üde és természetes bájad…
p
p
p Szépség-
p szalonok és
p plasztikai sebész kínzópadján
p költesz vagyonokat hiábavalóságra,
p mert nem tudod elfogadni magadat.
p Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és
p mindenféle pacsulit, illatszereket,
p és sok festéket is kensz az arcodra -
p pedig sokkal szebb voltál, mint lettél...
p
p
p Kozmetikázott-
p agyonsminkelt
p és buján illatosított nő
p csábított el a pezsgős,
p diszkrét félhomályban...
p Ami össze is döntheti
p az amúgy jó házasságod,
p és ráadásul így még egy
p zsarolható kompromittált
p közéleti ember is lettél…
p
p
p Kiretusált
p fényképbe,
p egy ábrándképbe
p „szerettél” bele”, és
p csak zavar az eredeti,
p az igazi másik életközelsége,
p pláne, ha még el is szellenti magát,
p ezzel végleg lerombol benned
p minden, amúgy hamisan
p kiépítgetett illúziót...
p
p
p Távolból
p még szép volt,
p amikor elvetted,
p de ezután túl közel jött
p és ez lerombolt minden illúziót,
p lehullott róla minden álarc, jelmez...
p Mert nem volt előtte „próbaházasság”,
p ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,
p közös játék és munka, tánc, mulatás…
p
p
p Angyalkából
p az esküvő után
p házisárkány lesz:
p te meg az leszel,
p aki egy zsémbes,
p zsörtölődő némber
p papucsa alatt „élve”
p jól el- és megszenvedi ezt
p a „csodás metamorfózist” ...
p
p
p Önként őrült
p Megrészegedsz,
p elmegy az eszed -
p majd kijózanodsz,
p de akkor már késő:
p házas vagy apa vagy...
p Hiába óvtak a barátok,
p te nem halottál-láttál,
p vakon rohantál a vesztedbe…
p
p
p Csak
p későn
p derül ki:
p nincs közös
p s hasonló szín-
p vonalon folytatható
p érdeklődéi körötökből
p fakadó izgalmas beszédtémátok...
p Pedig a hasonló a hasonlónak örülne…
p
p
p Nem
p mer a legény
p kezdeményezni,
p a lány is túl büszke:
p sosem jönnek össze,
p vagy nem békülnek,
p mert egyik sem enged,
p így mindkettő szenved,
p s így egyedül maradnak,
p vagy pedig dafke mással,
p egy méltatlannal társulnak!
p
p
p Presztízskérdés:
p egyik fél sem enged,
p mindketten „büszkén”
p szamárként szenvednek
p (két kicsi kecske baktat a hegyre:
p s egyszerre akarnak átkelni a palló,
p dafke sem térnek ki egymás elől, s
p mindketten szakadékba zuhannak…)
p
p
p Megfordul
p a régi mese:
p nem a farkas
p eszi meg őt is, de
p Piroska „falja fel”,
p és zsigereli ki a „farkast”,
p annyit kell majd költenie rá...
p (ez persze Heltai Jenő verziója…)
p
p
p De megváltozott
p ez a réges-régi mese…
p Piroska késő este viszi az ennivalót
p a nagymamának a már sötét erdőbe.
p Természetesen elébe toppan a farkas:
p Nem félsz Piroska?
p Miért félnék? Pénzem nincsen, dugni meg szeretek.
p
p
p Petőfi Sándor
p ITT BENN VAGYOK A FÉRFIKOR NYARÁBAN...
p
p Itt benn vagyok a férfikor nyarában,
p Az ifjuságnak eltűnt tavasza,
p Magával vitte a sok szép virágot,
p A sok szép álmot, amelyet hoza,
p Magával vitte a zengő pacsírtát,
p Mely fel-felköltött piros hajnalon...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
p .
p Elszállt az égről a piros sugár és
p Elszállt a földről a dalos madár,
p Üres fészkébe énekelni a bús
p Szellő vagy a haragos vihar jár:
p Ábrándaimnak száraz erdejében
p Csörög, csörög már s nem susog a lomb...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
p .
p Az ég arany hajnalcsillagja s a föld
p Ezüst harmatja mind, mind elvesze,
p Letörlé őket kérlelhetlenűl a
p Rideg valóság szigorú keze;
p Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,
p A gondok fojtó levegője nyom...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
p .
p Regényes bércek kősziklái közt folyt
p Csengő morajjal egy tündér patak,
p Dicsvágy patakja! ajkaim belőle
p Sok boldogító mámort ittanak.
p Foly még ma is, de más igyék vizéből,
p Én nem iszom, többé nem szomjazom...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
p .
p Ha elfordúlok enmagamtul és mint
p Polgár végigtekintem a hazát,
p Szemem megromlott satnya ivadékot,
p Egy pusztulásnak indult népet lát.
p Karom feszűl, szivem tombol! mi haszna?
p Mást nem tehetek, csak sirathatom...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
p .
p Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
p Oly lángolón, oly véghetetlenűl,
p Áraszd reám a fényt s a melegséget,
p Mely isten arcáról szivedbe gyűl;
p Az a te szíved egyetlen világom,
p Nappal napom és éjjel csillagom...
p Milyen sötét vón a világ, az élet,
p Ha nem szeretnél, fényes csillagom!
p
p Pest, 1848. szeptember
p
p
p SZEPTEMBER VÉGÉN
p
p Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
p Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
p De látod amottan a téli világot?
p Már hó takará el a bérci tetőt.
p Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
p S még benne virít az egész kikelet,
p De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
p A tél dere már megüté fejemet.
p .
p Elhull a virág, eliramlik az élet...
p Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
p Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
p Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
p Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
p Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
p S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
p Hogy elhagyod érte az én nevemet?
p .
p Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
p Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
p Én feljövök érte a síri világból
p Az éj közepén, s oda leviszem azt,
p Letörleni véle könyűimet érted,
p Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
p S e szív sebeit bekötözni, ki téged
p Még akkor is, ott is, örökre szeret!
p
p Koltó, 1847. szeptember
p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x
|