Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások XII.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p Petőfi Sándor

p SZABADSÁG, SZERELEM!

p

p Szabadság, szerelem!

p E kettő kell nekem.

p Szerelmemért föláldozom

p Az életet,

p Szabadságért föláldozom

p Szerelmemet.

p Pest, 1847. január 1.

p

p

p Petőfi Sándor

p MI A SZERELEM?

p

p Süldő poéták, bikficek,

p Ugyan ne csiripeljetek

p A szerelemről! kérlek szépen

p Az emberiség szent nevében,

p Melyet kínpadra vonni vétek,

p Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.

p Tudjátok: melyik fán terem,

p Milyen madár a szerelem?

p A kotyvaszték, mit fejetek

p Rosz bögréjében főztetek,

p A sóhajtások galuskája

p Pityergések levébe hányva,

p Epedéssel megsáfrányozva

p Vagy kakasdühhel megborsozva,

p Oh én szerelmes istenem,

p Ez még koránsem szerelem!

p Még várjatok, kis bikficek,

p Kissé nagyobbat nőjetek,

p Hogy a szerelmet ismerjétek

p És azt megénekelhessétek. -

p Viselni hosszú éven át

p A szívben a kétség nyilát,

p Teremteni legmelegebb

p Vérünkből szép reményeket,

p Csak azért, hogy meghaljanak,

p Hogy minden istenadta nap

p Legyen egy-egy kedves halottunk,

p Kit kínosan kell megsiratnunk;

p A rágalomnak óriási

p Kigyófarkával szembeszállni,

p Eltűrni oly bántalmakat,

p Mit megtorolni nem szabad,

p Mert kedvesünk azé, ki bánt,

p Aztán elvenni a leányt,

p Eldobni érte szabadságunk,

p Mely legimádottabb sajátunk,

p S fölvenni a könnyű szabadság

p Helyett az élet súlyos gondját,

p Dolgozni napok s éjeken,

p Hogy ételünk s ruhánk legyen;

p S ha feleségünk tán szeszélyes,

p Magunkat szabni szeszélyéhez,

p Hogy már ha kell örömtelennek

p Lenni egyik vagy más életnek,

p Mienk legyen örömtelen...

p Lássátok, ez a szerelem!

p

p Koltó, 1847. október

p

p

p Petőfi Sándor

p SOHASEM VOLT AZ SZERELMES...

p

p Sohasem volt az szerelmes, aki

p Mondja, hogy rabság a szerelem.

p Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,

p Szárnyat ád ő... azt adott nekem.

p .

p S a madárnak nincsen olyan szárnya,

p Mint minőt a szerelem növeszt.

p El sem kezdem oly parányisággal,

p Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.

p .

p Szállok én az angyalok kertébe,

p Föl az égre, pillantás alatt,

p S koszorúba fűzöm ott e kertnek

p Lángrózsáit, a csillagokat.

p .

p Majd ez égi fény borít el, majd az

p Alvilágnak éjszakája föd...

p Szállok és egy pillanatban látok

p Istent s mennyet, poklot s ördögöt.

p .

p Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,

p Hogyha szárnyam fölkerekedik;

p A világnak megteremtésétől

p Szállok a végső itéletig.

p .

p S így ha mennyet és poklot bejárok:

p A pokolban ami gyötrelem

p És a mennyben ami üdvesség van,

p Egy percben mindazt átérezem.

p

p Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között

p

p

p Sok minden

p tetszik a párodban,

p de ami meg – nagyon – nem,

p azt te majd megváltoztatod…!?

p A Másikat akarod ideálképre formálni…

p Ez egy biztos út a házasélet mennyországa

p helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…

p

p

p Udvarlásod,

p lánykérésed,

p és házaséleted

p is meghatározza,

p hogy először arra figyelsz:

p vajon mit is gondolnak róla(d),

p és mit szólnak majd hozzá

p az ún. jóbarátok, jó szülők,

p a szomszédok és a rokonok?

p Vagy senkire nem hallgatsz:

p pedig minden jó barátod

p nyíltan ellenzi a házasságod,

p - de te senkire sem figyelsz,

p mert te tudod, mi a jó neked -,

p és így elvakulva kitöröd a nyakad...

p

p

p Mit ér

p a hozomány,

p amit sikerült

p levadásznod, és

p a fényes esküvő?

p Elmegy a hozomány,

p de megmarad a csúnya

p és buta, unalmas, lusta nő...!

p Akitől csak úgy válhatsz, ha

p ingbe-gatyába menekülsz el…

p

p

p A

p gazdag lány,

p aki sosem tudhatja,

p hogy nem csak a pénzéért

p hanem a szépségéért és

p más belbecséért, erényéért

p udvarolnak neki, kérik kezét,

p és egyszer majdnem elhiszi,

p amikor inkognitóban mulat…

p (A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.

p A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)

p

p

p Felszarvazva

p Egy jó partival akarsz

p kitörni a szegénységből,

p vagy bekerülni úri körbe,

p mint az úrhatnán polgár -

p és így szinte vakká válsz

p a mégoly gyanús jelekre is,

p pedig drága nejed fűvel-fával csal...

p És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…

p

p

p Érdekházas

p Csak a lakásmegoldás,

p adósságtörlesztés stb.

p miatt kellett házasodni?

p A szerelem majd megjön?

p Ha megismered, megszereted!?

p Ez is előfordulhat: Ida regénye…

p Vagy annyira sem becsülöd

p a nyíltan érdekből elvett nőt,

p hogy társaságba magaddal vidd,

p és így csinálsz belőle egy zugivót…

p

p

p Az

p elhagyott,

p vagy csalódott feleség

p bosszút áll a híres emberen:

p megírja revans-vágy-kielégítő

p szennyeskiteregető, kitálaló stb.

p (nagyrészt kitalált) emlékiratait...

p Így járt például Vajda János is,

p aki a fiatal Bartos Rózát vette el…

p

p

p Lakva

p ismerni meg

p a másik embert –

p de így mindig csak

p már a házasság után,

p az összeköltözés során, sőt

p ne adja isten: gyerek után derülhet ki,

p hogy tulajdonképpen ki is életed párja...!?

p Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,

p de inkább kizárólag már csak anya…

p

p

p Amiből

p nem lehet,

p foganhat gyerek:

p pl. az ún. petting,

p a közös onanizálás,

p a páros önkielégítés,

p és az ún. orális szex,

p óvszer, tabletták vagy

p coitus interruptus stb.,

p mint fogamzásgátlás...

p Csak ne legyen ennek

p a „szerelmi” kapcsolatnak

p semmilyen édes gyümölcse…

p

p

p Csak

p az első

p aktusból

p lehet gyerek,

p hiába csinálod

p nagy büszkén te

p még háromszor, vagy

p négyszer egymás után...

p De azután hetekig semmi,

p és rohangáltok az orvoshoz,

p hogy mi a „meddőség” oka…

p

p

p Az

p ún. meddő párok

p tortúráknak vetik alá magukat,

p kínos vizsgálatok, lombikbébi program…

p Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,

p akkor örökbe fogadnak egy árvát…

p Ezután nem ritka, hogy a feleség

p áldott állapotba kerül és szül is,

p és akkor jönnek rá a lelki okra…

p

p

p Egy

p férfinak

p több vagy más

p van megengedve,

p mint egy nőnek?

p Elnézett a férfinak

p a poligámia, ha ezt ő

p azt diszkréten intézi?

p Akár még a felesége

p is falazhat neki, hisz

p tudja, hogy otthon

p nem kap „enni” …

p

p

p Nyitott

p házasságban,

p „őszintén” akarsz élni,

p kerülve a hazudozást stb.,

p de csak magadra vonatkozóan.

p Bár elvben társadnak is nyitott,

p de ő – ki tudja, miért – nem él vele…

p Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…

p

p

p Úgynevezett

p nyitott házasságban éltetek,

p és még máig sem értitek, hogy

p az időközben felnőtt gyermekeitek

p miért is nem élnek semmilyen,

p se nyitott, se zárt házasságban,

p saját gyermekkel új családban...

p

p

p Nincs

p hova költözni:

p éveken át szülőknél,

p kényszertársbérletben,

p a nagyokos, kotnyeles

p rossz anyós közelében...

p Ami rossz ómen, előjel

p a házasság jövőjét illetően…

p Nem véletlenül vannak itt,

p Magyarországon oly durva

p ún. anyósviccek…

p

p

p Barátai

p vagy testvérei

p sem voltak soha:

p hol-hogy is tudta volna

p empatikusan begyakorolni

p az egyenrangú alkalmazkodást

p és a szimmetrikus kapcsolattartást?

p Ő igazából csak akkor van elemében,

p ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…

p

p

p Csak

p az utódok,

p az embergyerekek

p mára direkt ki is tolt,

p túl hosszú felnevelési ideje

p miatt kellene egy házaspárnak

p családi békében együtt maradni?

p Utána meg csak a szokás hatalma,

p vagy a megszokott kényelem vonzása…

p Hisz - jaj - a szerelemnek múlnia kell...!?

p De hát nem is örök szerelemre szerződtek…

p

p

p A

p boldogtalanság

p egyik tuti receptje,

p ha valaki csak egy nőt szeret,

p azt, akit fiatalon és csinosan látott,

p és később is ezt az arcot/alakot keresi,

p és nem látja, hogy másként lett/marad szép,

p mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…

p Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,

p és egy ravasz csapdában érzi magát,

p ahol egyre rosszabb lenni, de még

p rosszabb lehet másikba menekülni…

p

p

p Petőfi Sándor

p JÚLIÁHOZ

p

p Piros orca, piros ajkak,

p Barna fürtök, barna szem,

p És ez arcon és e szemben

p Mennyi lélek, istenem!

p

p Óh, ha birhatnám e lelket,

p Ezt a lelkes kisleányt!

p Szólj, leányka, mondd, hogy téged

p A szerelem még nem bánt.

p

p Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.

p Mondd, hogy engemet szeretsz,

p És ez a szó életemnek

p Egy új teremtője lesz.

p

p Én szeretlek, és szerelmem,

p E végtelen áradat,

p Mint a földet az özönvíz,

p Eltemette multamat.

p

p Nem tudom, mi voltam eddig,

p Ámde azt sem, mi leszek;

p Tőled függ, hogy sötét árnyék

p Vagy fényes sugár legyek.

p

p Mit határzasz?... Már látásod

p Megépíté mennyemet;

p Oh leányka, ezt a mennyet

p Nem szabad ledöntened.

p

p Im, letérdelek előtted

p S esdve nyujtom föl karom;

p Vonj föl engem kebeledre,

p Vagy borúlj rám, angyalom.

p

p Nagykároly, 1846. szeptember 8-10.

p

p

p A

p házasság-

p törő asszonyt

p a zsidók megkövezik?

p - Ki dobja rá az első követ?

p kérdezte a nem zsidó Jézus...

p Mert csak az az ember ily irgalmatlan,

p aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.

p Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,

p de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:

p - Asszony menj, de többé ne vétkezz...!

p

p

p Házasságkép

p Minden mai nő

p csak azt akarja,

p hogy mihamarabb elvedd,

p és némi szex-szolgáltatásért

p a holta napjáig jól el is tartsad,

p tejben-vajban fürösszed stb. stb.,

p amiért te kiloholod a lelked-tested,

p esetleg közben unalmában flörtöl

p Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…

p

p

p Egy

p első vagy

p egy nagyobb

p csalódásod után

p végleg nőgyűlölő leszel:

p minden nő hazug és számító!

p Nem is keresed magadban a hibát,

p és nem is akarsz/mersz változtatni

p (rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,

p hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy...)

p

p

p Kóbor

p numera

p és hamarosan

p az apasági kereset…

p Biztos, hogy akarod

p egy oly nem kívánt

p és ráadásul később

p még ellened is nevelt

p gyerek tartását fizetni,

p ami egyéjszakás, italtól

p vagy „szerelemtől” részeg

p meggondolatlan kalandod

p torz, szörny szüleménye...!?

p

p

p Egy,

p vagy két

p családot dúlsz fel

p a házasságtöréssel:

p lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?

p S mindezt azért, mert nem elégít ki

p se a napi munkád, se házaséleted,

p és azok bátor, bölcs és türelmes

p változtatása, rendezése helyett

p és ilyen pótcselekvő-kalandban

p akarod önértékelésed feljavítani?

p

p

p Örök

p és őrjítő

p bizonytalanságban

p tartasz, hogy nehogy

p egyszer/végleg úgymond

p nagyon elbízzam, nehogy

p nyeregben érezzem magam?

p Te „nem adod ki magad”:

p és nem mondod ki, hogy

p legalább már egy kicsit

p szeretsz engem…még

p a házasságkötéskor se

p a boldogító igent,

p csak egy talán-t…

p

p

p Ha

p szeretlek is,

p mi közöd hozzá?

p Vagy pedig eljátszod:

p mintha nem, illetve,

p vagy jobban mondva

p nem engem szeretnél,

p csak azt, amit képzeltél,

p amit rám vetítettél stb. -

p és a végén úgy is maradsz...

p

p

p Férjével

p féltékenységi

p jeleneteket rendez,

p akár már ott és akkor,

p ingyen-cirkuszt produkál,

p ha hosszabban elbeszélget

p mondjuk a bolti eladónővel,

p vagy diszkréten pillantásra

p méltat egy elhaladó szép nőt…

p Mindezzel csak magát adja ki,

p saját önleértékelését árulja el…

p

p

p Elhiteted magaddal,

p hogy nem a pénzedbe

p szeretett bele a hozzád

p képest még túl fiatal arád!?

p De azért mégis rettegsz tőle,

p hogy ennek próbája legyen -

p mesterségesen meg nincs

p képed/bátorságod tesztelni...

p És azt már nem tudod vissza-

p csinálni, hogy álruhában kérd meg…

p

p

p Felmelegedés

p Ennek a fele se tréfa:

p az ún. homoszexualitást

p sokáig üldözték, tiltották,

p betegségnek bélyegezték -

p majd megengedték, ma meg

p szinte már támogatják, talán

p még azt is megéljük majd,

p hogy melegen ajánlott, vagy

p netán még kötelező is lesz...

p

p

p Hivatástévesztés?

p Leereszkedik a remete a hegyről,

p bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...

p Nőt nem tudnak adni.

p Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

p akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

p - A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

p Legközelebb nagy szükségében alább adja,

p de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

p - Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

p csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

p mert a Béla sem olyan.

p

p

p Annyira

p retteg a kudarctól,

p vagy fél a házasélettől,

p hogy végleg megfutamodva

p apáca vagy pap/szerzetes lesz,

p majd ott sem találva a helyét,

p már nem ifjan ismét próbálkozik...

p Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,

p szerelmi-együttélési tapasztalat,

p előkészültség stb. stb. nélkül…

p

p

p Petőfi Sándor

p KIT FELEDNI VÁGYTAM...

p

p Kit feledni vágytam

p S már-már elfeledtem,

p Oh leány, mért tünsz föl

p Újra képzetemben?

p Miért tünsz föl ujra

p Piros orcáiddal,

p Fekete szemeddel,

p Fekete hajaddal?

p Miért jut eszembe

p Dús lelked kincstára,

p Mely hét színbe játszik

p Szivárvány módjára,

p Melynek ellenállni

p Hasztalan törekvés,

p Mert bűvös háló az,

p Honnan nincs menekvés.

p Miért jut eszembe

p A boldogság képe,

p Mley, míg nálad voltam,

p Szállt szivem fölébe,

p Mint vándormadár, hogy

p Ottan megpihenjen,

p S megpihenvén, róla

p Ismét elröppenjen.

p Szép de nem jó csillag

p Vitt engem tehozzád!

p E csillag vezérli

p A hajósok sorsát,

p Kik egy ismeretlen

p Hang után eveznek,

p Amely vonja őket,

p Míg örvénybe vesznek.

p Mit használt, mit használt,

p Tégedet találnom,

p Ha megint eltűnél,

p Mint az éji álom.

p S most reményem is, e

p Vakmerő kalandor,

p Addig megy csak, hogy tán

p Még meglátlak egykor,

p De hogy összeforraszt

p Véled ölelésem,

p Oh ezt nem igéri

p Még a reménység sem. -

p Űzött a lemondás

p A bú vadonába.

p S hogy ennek határát

p Keresém hiába,

p Könnyelműség szárnyát

p Vállaimra vettem,

p És a csapodárság

p Pillangója lettem.

p Átröpűltem már nagy

p Hosszu messzeséget,

p Amidőn egyszerre

p Utolért emléked,

p S szárnyamat kitépte,

p S átadott ujonnan

p Régi bánatomnak,

p Mely gyötör most jobban,

p Mint a börtönőr a

p Foglyot, aki tőle

p Elszökött és aki

p Ujra megkerűle.

p Csörög lelkemen a

p Fájdalom bilincse;

p Lesz-e kéz, amely ezt

p Róla lefeszítse?

p Nyujtsd kezed, leányka,

p Mondd ki, hogy szerettél,

p És hogy ott vagy még a

p Régi érzelemnél.

p Mondd ki, hadd hulljon le

p Fájdalmam bilincse,

p A szép szabadságot

p Lelkem hadd köszöntse!

p És ha szeretél s ha

p Még szeretsz: mi gátol,

p Elszakadnod értem

p Az egész világtól?

p Én leszek világod,

p És te istenem lész...

p Oh jer karjaimba...

p Vagy még többet remélsz?...

p Vagy ha szembeszállni

p Nincs erőd a vésszel,

p Melyet egyesűlő

p Szerelmünk idéz fel,

p Mondd, hogy a boldogság

p Senki mástól nem kell,

p S bárha tőlem örök

p Elválás rekeszt el,

p Hidd, hogy lelkeink e

p Kínos állapotját

p Még a boldogok is

p Irigyelni fogják!

p

p Pest, 1847. április

p

p

p Petőfi Sándor

p HA SZAVAID MEGFONTOLOM...

p

p Ha szavaid megfontolom,

p Szeretsz engem, azt gondolom.

p Mért nem mondod meg, ha szeretsz?

p Ha nem szeretsz, mért hitegetsz?

p

p Nem hiszed, hogy én szeretlek?

p Az isten is ugy áldjon meg,

p Ugy áldjon az isten engem,

p Amily igaz a szerelmem.

p

p Megszerettem szépségedet,

p De még inkább szép lelkedet,

p Szeretlek én oly igazán,

p Mint engem az édes anyám.

p

p Nem ohajtok én egy tavaszt,

p Hogy véled átmulassam azt,

p Sem egy tavaszt, sem egy telet,

p Hanem egész életemet!

p

p Egy napja van csak az égnek,

p Egy holdja van csak az éjnek,

p Egy isten van a világon,

p Egy, csak egy a kívánságom.

p

p Azt várom én, azt az órát,

p Mikor így szólhatok hozzád

p Ölelésem szent hevében:

p "Édes kedves feleségem!"

p

p Cseke, 1846. október 1-7.

p

p Aki

p idegen

p istenképet

p rád erőltetve,

p úgymond térítve,

p tesz nem csak az ő,

p de a sötét hatalom rabjává is,

p akinek így holtodiglan szolgálhatsz...

p Ez a házasság nem a mennyben köttetik….

p

p

p Aki

p gyűlöletet

p szít benned,

p hogy ellenséget gyárts

p mindazokból, akik nem azt

p támogatták, hogy őt vedd el

p (ami persze kiszolgáltat neki,

p és tenlelked jobbik felét is öli,

p hisz magyarán gyűlik benne az ölet...)

p

p

p Nincsenek

p feltétlen értékeid –

p az erkölcsi kérdésben

p is gond nélkül alkudozol –

p ha kevés a kosztpénzetek,

p akkor lányod kiállhat a sarokra…

p (amit árul, elad, az meg is marad!?)

p

p

p Amikor

p és ahol

p a faludból

p elég jól eladható

p turisztikai látványosság,

p a hamvas szende szűz

p lányodból kurva lesz

p a fizető vendég

p szolgálatára...

p

p

p Hiába

p kívánhattál hármat -

p még jó, ha nem lett rosszabb,

p s nem maradt a kolbász az orrodon,

p mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,

p s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat...

p

p

p Csak

p azért ölel

p a „kedvesed”,

p hogy majd „öljön”:

p hogy a gyengéd kipuhatolja,

p hogy megtudja: hol fáj legjobban,

p és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?

p

p

p Petőfi Sándor

p A virágnak megtiltani nem lehet...

p

p A virágnak megtiltani nem lehet,

p Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

p Kikelet a lyány, virág a szerelem,

p Kikeletre virítani kénytelen.

p

p Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

p Szeretője lettem én szép lelkednek -

p Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

p Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

p

p Titkos kérdés keletkezik szívemben:

p Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?

p Egymást űzi bennem e két gondolat,

p Mint ősszel a felhő a napsugarat.

p

p Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

p Tündér orcád tejben úszó rózsája:

p Bujdosója lennék a nagy világnak,

p Vagy od'adnám magamat a halálnak.

p

p Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

p Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

p Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

p Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

p

p

p Petőfi Sándor:

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek,

p Ha a merengés alkonyában

p Szép szemeidnek esti-csillagát

p Bámulva nézik szemeim,

p Mikéntha most látnálak először...

p E csillagot,

p Amelynek mindenik sugára

p A szerelemnek egy patakja,

p Mely lelkem tengerébe foly -

p Minek nevezzelek?

p .

p Minek nevezzelek,

p Ha rám röpíted

p Tekintetedet,

p Azt a szelíd galambot,

p Amelynek minden tolla

p A békesség egy olajága,

p S amelynek érintése oly jó!

p Mert lágyabb a selyemnél

p S a bölcső vánkosánál-

p Minek nevezzelek?

p .

p Minek nevezzelek,

p Ha megzendűlnek hangjaid,

p E hangok, melyeket ha hallanának,

p A száraz téli fák,

p Zöld lombokat bocsátanának

p Azt gondolván,

p Hogy itt a tavasz,

p Az ő régen várt megváltójok,

p Mert énekel a csalogány -

p Minek nevezzelek?

p .

p Minek nevezzelek,

p Ha ajkaimhoz ér

p Ajkaidnak lángoló rubintköve,

p S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

p Mint hajnaltól a nappal és az éj,

p S eltűn előlem a világ,

p Eltűn előlem az idő,

p S minden rejtélyes üdvességeit

p Árasztja rám az örökkévalóság -

p Minek nevezzelek?

p .

p Minek nevezzelek?

p Boldogságom édesanyja,

p Egy égberontott képzelet

p Tündérleánya,

p Legvakmerőbb reményimet

p Megszégyenítő ragyogó valóság,

p Lelkemnek egyedűli

p De egy világnál többet érő kincse,

p Édes szép ifjú hitvesem,

p Minek nevezzelek?

p

p Petőfi Sándor

p SZERETLEK, KEDVESEM!

p

p Szeretlek, kedvesem,

p Szeretlek tégedet,

p Szeretem azt a kis

p Könnyű termetedet,

p Fekete hajadat,

p Fehér homlokodat,

p Sötét szemeidet,

p Piros orcáidat,

p Azt az édes ajkat,

p Azt a lágy kis kezet,

p Melynek érintése

p Magában élvezet,

p Szeretem lelkednek

p Magas röpülését,

p Szeretem szivednek

p Tengerszem-mélységét,

p Szeretlek, ha örülsz

p És ha búbánat bánt,

p Szeretem mosolyod

p S könnyeid egyaránt,

p Szeretem erényid

p Tiszta sugárzását,

p Szeretem hibáid

p Napfogyatkozását,

p Szeretlek, kedvesem,

p Szeretlek tégedet,

p Amint embernek csak

p Szeretnie lehet.

p Kivűled rám nézve

p Nincs élet, nincs világ,

p Te szövődöl minden

p Gondolatomon át,

p Te vagy érzeményem

p Mind alva, mind ébren,

p Te hangzol szivemnek

p Minden verésében,

p Lemondanék minden

p Dicsőségrül érted

p S megszereznék érted

p Minden dicsőséget,

p Nekem nincsen vágyam,

p Nincsen akaratom,

p Mert amit te akarsz,

p Én is azt akarom,

p Nincs az az áldozat,

p Mely kicsiny ne lenne

p Éretted, hogyha te

p Örömet lelsz benne,

p S nincs csekélység, ami

p Gyötrelmesen nem sért,

p Hogyha te fájlalod

p Annak veszteségét,

p Szeretlek, kedvesem,

p Szeretlek tégedet,

p Mint ember még soha,

p Sohasem szeretett!

p Oly nagyon szeretlek,

p Hogy majd belehalok,

p Egy személyben minden,

p De mindened vagyok

p Aki csak szerethet,

p Aki csak él érted:

p Férjed, fiad, atyád,

p Szeretőd, testvéred,

p És egy személyben te

p Vagy mindenem nekem:

p Lyányom, anyám, húgom,

p Szeretőm, hitvesem!

p Szeretlek szivemmel,

p Szeretlek lelkemmel,

p Szeretlek ábrándos

p Őrült szerelemmel!...

p És ha mindezért jár

p Díj avvagy dicséret,

p Nem engem illet az,

p Egyedül csak téged,

p A dicséretet és

p Díjat te érdemled...

p Mert tőled tanultam

p Én e nagy szerelmet!

p

p Debrecen, 1848. november

p

p

p Utópiában,

p az új világrendben

p folyton újra-sorsolják

p a lakásokat és az élettársakat,

p és csereberélik a gyerekeket is,

p nehogy nagyon összemelegedjenek...

p

p

p A

p bókot

p errefelé

p már szexuális

p zaklatásnak veszik

p és rögtön beperelnek...

p

p

p Kifürkészik

p hálószobatitkaid,

p ne adja isten netán

p perverz szokásaidat,

p vagy te fecseged ki

p a szesztestvéreknek,

p ahol füle van a falnak,

p és aztán azzal zsarolnak...

p

p

p Kis

p vagy

p inkább nagy részben

p kitalált szerelmi sikereiddel

p élő nőket kompromittálva -

p magadat így középpontba téve

p klubban/kocsmában dicsekedni,

p hálószobatitkokat kifecsegni...

p

p

p Éretlenség

p miatti indiszkréció,

p kibeszélés - „dicsekvés”,

p mint kinőhető gyermekbetegség...

p Máskülönben könnyen rámehet erre

p egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…

p

p

p Mire

p vigyázol

p a legjobban?

p Szemed fényére?

p A szüzességedre,

p a női becsületedre?

p Ami végleg is elveszthető, illetve

p csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

p Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?

p

p

p A

p nagy kincs,

p a szüzesség elveszítése:

p minél előbb ess túl rajta!?

p A „jó barátnők” cukkolása,

p csoportnyomása hatására

p egyszer és mindenkorra,

p és egy rossz élménnyel...

p

p

p Egy évig

p spórolt, koplalt

p drága külföldi utazáson

p veszik össze végleg a pár -

p akkor ülnek le először nappal is

p hosszabb időre beszélgetni egymás mellé...

p (vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)

p

p

p Savanyúnak

p mondja a szőlőt,

p és rondának vagy

p kurvának azt a nőt,

p amit ő itt és most

p még vagy már

p nem ér el, fel...

p

p

p Az

p egyik héten

p önkínzó fogyókúra,

p hogy ne telt-karcsú légy -

p és ha ez nem jött rögtön be,

p akkor a másikon mértéktelen zaba,

p hogy egy kicsit jobban érezd magad,

p mert nem tudod elfogadni önmagad...

p

p

p Petőfi Sándor

p MI VOLT NEKEM A SZERELEM?

p

p Mi volt nekem

p A szerelem?

p Számos ízben könny patakja,

p Gyönge sajka úszott rajta,

p Benne lelkem volt a sajkás,

p Hajtó szellőm a sohajtás.

p

p Mi volt nekem

p A szerelem?

p Aggodalmak erdősége,