|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - a hitvány elit - IV.
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
Komjáthy Jenő
*
1. Brancsbeli minőségellenőr, lektor, kurátor
2. Öncélú különcködés miatt veszít befogadót
3. Nagy öreg: hazajön jó pénzért észt osztani
4. Mit itthon kapott azt idegenben adja vissza
5. A normális/perverz éles határait összemosó
6. Láthatatlan kasztrendszer/B-lista mindenese
7. Percéltű „csillag” hullását közönyösen néző
8. Nem készít fel a pálya várható nehézségére
9. Jó iskolapénzért alkalmatlanokat is képez
10. Se jól muzsikus tücsök, se szorgos hangya
11. A papírral nem bíró tehetséget kiszorító
12. Az olcsó/ingyenes tömegsport leépíttetője
13. Olimpiai arany: a „szent” cél bármit szentesít
14. Az élsport feneketlen zsákjába pénzt öntő
15. Önjelölt néptribun: az intézményt lejárató
16. Hittitok/misztérium: neki logikai feladvány
17. Mindent tudni akar: feleslegeset/károsat
18. Priuszos és visszaeső (a)morális bűnöző
19. Erkölcsi aggály nélküli doku’filmforgató
20. Kortárs alkotóról rosszat/semmit mondó
21. Hiúsága miatt felfüggeszti szilárd elveit
22. Nem műveli, max. magyarázná a csodát
23. Trafóház stílusú épületeket tervez-épít
24. Elsős ofő nyitánya: vége a gyerekkornak
25. A rögös út helyett elzüllő vendéglátózó
26. Lejárt, hibás szellemi terméket sóz rád
27. A magoló felelőt jelesre minősítő tanár
28. Napi mondása: A politika úri huncutság!
29. A frakcióvezető engedelmes mamelukja
30. Lelki terror után gyereke erőszakmentes
31. Olyan „új nyelven” szól: anyja se érti
32. Az egyetem agymosottja: téveszme-rab
33. Lelki üdvét féltve kocsmában nem térít
34. A spanyolviaszt feltaláló félreértett zseni
35. A konzílium/konzultáció-erőforrást elvető
36. Az ún. kollektív bölcsesség nem igénylője
37. Gyermekgyilkos-felmentést elérő ügyvéd
38. Az eugenika/fajnemesítés híve-gyakorlója
39. Fizikai-szellemi népirtás értelmi szerzője
40. Családi/közösségi/nemzeti védőháló-bontó
41. A divatos életrontó ábrándképek festője
42. Ő hallgatja le telefonod, olvassa leveled
43. Szellemi kábítószer termelő és terjesztő
44. Öngyilkos/mérgező életpótlék forgalmazó
45. Kitervelve, nyereségvágyból tör a Lélekre
46. Az élő hitből vallást gyárt: népópiumot
47. Mások szokásait nem értő protokollos
48. Alattvalói hajlongásra képző illemtanár
*
KORTÁRSAIMHOZ
Ragyogjatok, ti könnyü cseppek,
Csak ússzatok a fölszinen!
Élvezzetek ti, kik siettek
Elkapni mindent röptiben!
Himbálva ringatag habágyon
Elkorcsosúl a púha szellem;
Ah, más, ah, ragyogóbb világon
Csügg váltig méla, szomju lelkem!
Ki retteg az idő lehétől,
Siessen élni, rajta hát!
Ragadja kérész életéből,
Csak szíja ki a perc savát!
Futó a tűz, mi ott világit,
Futó gyönyör a kapzsi szemben;
Ah, más, ah, nemesebb a láng is,
Mi olthatatlan ég szivemben!
Bálványotok körül forogva,
Imádjatok ti porgyönyört,
Míg lelkem öntüzén lobogva
Lángszárnyakon az égbe tört!
Mi néktek élv, irtózom attól;
A durva kéjt minek keresném;
Ah, más, ah, fínomabb anyagból
Van szőve fényreszomjas elmém!
Rátok keggyel tekint az ég is,
Csábítva vonz ezernyi tárgy,
S mi kebletek hevíti, mégis
Csak úri kegy, csak szolga vágy!
Ó, szolga-szívek, szolga-élet!
Másért rajong e büszke szellem;
Ah, más, ah, szabadabb a lélek,
Mely itt csapong e porhüvelyben!
Kit ti szerettek, halva van már,
Mit ti öleltek, pára mind,
És szívetek a korcs, a kalmár,
Csupán a föld felé tekint.
Fojtó a lég is ott közelben,
Lélegzenem mindenha kín ott;
Ah, más, ah, magasabb a szellem,
Mely egykor engem létrehívott!
Ti porszemek! Csillogjatok hát,
Élvezzetek csak sebtiben!
A kor szememben gyáva korlát,
Szemem csak a jövőn pihen.
Öltők borulnak tőle lángba,
Ami hevített életemben;
Ah, más, ah, tündöklőbb világba
Lát máris méla, szomju lelkem!
Komjáthy Jenő
[Szenic, 1890. július 29.]
*
49. Tudomány-népszerűsítőt meg- és leszóló
50. Leteszi névjegyét: Néró, a véres költő
51. Süllyedő hajó hamar menekülő patkánya
52. Egy hétig tartja életreszóló fogadalmait
53. Levakarhatatlan, erőszakos „hittérítő”
54. Más gondolatait saját eredetijeként adja
55. Trehány értékőrző, pl. hanyag levéltáros
56. Szabadegyetem leépítő: nincs rá igény...
57. Nem kell bezárni: bedögleszti a klubot
58. Titkos szabadkőműves páholyos lobbizó
59. Maffiakapcsolatát tőkésítő: bármit kijáró
60. Erkölcsi munkanélküli: bármire kapható
61. Élő lovat nem látott, szavakon lovagol
62. Szabad verseny hívő: BMW vs. Velorex
63. Katolikus prímás: gyónásban sor végén
64. Kallódó nemzeti értékeket veszni hagyó
65. Koncepciós/törvénytelen perek vérbírája
66. Főnökhöz forró dróton bekötött ügyész
67. A gyanúsítottat zsaroló-kínvallató rendőr
68. A gátlástalanul nyomozó magándetektív
69. Magányosat-elesettet szektába szippantó
70. Ha fizet, bárkinek elad (szó)fegyvereket
71. Hatalomszerzés-megtartás amorális okítója
72. Beszédhibás, képzavaros retorika tanár
73. Holt betűhegybe temetkező Könyvmoly
74. Ő meg tudja magarázni: Hirosima/Drezda
75. Gonosz víz-forraló: a söpredék fölkerül
76. A szakzsargonos semmit-mondás tudora
77. Kiöregedett prostiból bordélyházi madame
78. Manipulált kérdések: közvélemény felmérő
79. Jézus-ostorozó/gúnyoló: Most mentsd magad!
80. Szenilis: hol is ásta ő el a talentumát?
81. Hőn szerelmes saját művébe: Pygmalion
82. A jó szemű tolvaj szabadalmi hivatalnok
83. Ambiciózus divatdiktátor, ízlésterrorista
84. Őt – aprópénzzel - nem lehet korrumpálni!
85. Bánata: őt senki sem próbálja megvenni?
86. Megvesztegethetetlen, de csak kevéssel!
87. Előjogai nem kötelességeit szolgálják ki
88. Hivatása privilégiumai: tüntet: későn kel
89. Más versenyez, az övé monopolhelyzet
90. Lélekemelő/tisztító zene? Az ellenkezője!
91. Elszégyelltet tájszólást, népviseletet stb.
92. TB-vel támogat élethazugság mankókat
93. Házasságközvetítés címén sunyi kerítőnő
94. Ordas eszméket uszít rá emberbárányokra
95. Noblesse oblige - de ő menekülőművész
96. Ő megmondta! Így mentené lelki üdvét
*
A HOMÁLYBÓL
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!
Komjáthy Jenő
- Szenic, 1894. júl. 19. –
*
NEM
SEGÍTŐ,
SŐT ÁRTÓ ELIT
A fejétől bűzlik a hal
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek...!?
Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat
A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
*
p.s.:
A „gyengébbek kedvéért”:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
