|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - a hitvány elit - VII.
Petőfi Sándor
SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,
Mert gondomat el nem altathatom.
Mi fog történni vélem s a hazával?
E kettős kérdés tépi lelkemet.
Ah, nem érem be a magam bajával,
Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez,
Hogy örök vészű tengeren evez?
S mit ér, ha őt a haragos habokból
Mentő sajkával partra is tevék,
Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,
Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál,
Miért az eke mellett nem hagyál?
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.
A napvilágtól szemed fénye vész.
Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,
Mely erősíti még szemeidet,
S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben
Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék
Földmívelő, aminek szánt az ég?
Nem tölteném most kínos virrasztással
A végtelenbe nyúló éjszakát;
Lelkem fölött az álom víg dallással
Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász!
Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,
S mig ellegelget kolompolva nyája,
Ő hűs bokorba vészi bé magát,
S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja
Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár,
Hol a szerelmes lyányka várja már.
A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,
S oly szép, mint a megszületett tavasz;
Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,
Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
*
1. Kerüli a nyílt vitát, a szellemi erőpróbát
2. A hajléktalanon átlépve ment kóbor cicát
3. Ő csóró: nem az örökkévalóságnak pingál
4. Hóembernél sem maradandóbb, amit alkot
5. Nincs szakmai kamarája, céhes önvédelme
6. Nem a társadalom, de a világcég rendel tőle
7. Nincs mecénása, max. csak háklis szponzora
8. Nem elődei nyomába lép, ő „új” úton jár
9. Mindent tud a költőről, de versét nem érti
10. Kutatja/kiírja költője háló/betegszoba titkait
11. Ha nem kvantifikálható, nem méltó tárgy
12. Hozzá frigid a múzsája: elhidegítette Őt...
13. A pipafüstben elmereng: csak jön az ihlet
14. Eszmei érték/kár: ezt csak forintosítva érti
15. Munkamennyiség-növelő = minőségalkotó
16. Őstehetség, nem poéta doctus: nem tanul
17. Áldozatos odaszánással térítget a tévhitre
18. Szerzetesi alázattal másolgatja fércműveit
19. Nem mászik: a humor szellemi magaslat
20. Komoran komoly: a humor éltető nedve?
21. Nem kreatív, mert csak görcsöl és gürcöl
22. Neki minden csak játék, bármikor kiszáll
23. A völgyben éheznek, de ő csúcsot hódít
24. Önmaga/elvtelen cimborái fényezésében jó
25. Silány portéka szédelgő feldicsérésében jó
26. Le-leborul a saját nagysága előtt: önimádó
27. Napi jópont: heroikus szellemi pótcselekvő
28. A szellemi szükségmegoldásokból rendszer
29. Részegen „ihletett”, józanon nem ellenőriz
30. Sikeréhes, szomjazó piás: „remekművet” ír
31. Agyafúrt: csak még nem nőtt be feje lágya
32. Önbizalmas táltostanfolyamos koponyalékelő
33. Házilag barkácsolt vallással jónépet ámító
34. Neki jó a mértékét épp megütő nem rossz
35. Nem, ő nem maximalista, de minimalista
36. Nem a mindenséggel, kicsikkel méri magát
37. Ahhoz képest: mint „amatőr”levédi magát
38. A besúgói jelentései katalizálják karrierjét
39. A protekciója védi,hogy eltiltsák hivatásától
40. Szakmai etikai testület: a mundér becsülete
41. Rossz szülő, de a gyámügy nem köthet bele
42. Úgy oktat, hogy a diák ne is merjen kérdezni
43. Anno a vizsgaidőszakban még tanult valamit
44. A vad ifjakat ő töri be lojális alattvalókká
45. Mindennapi tanárkodása unt-untató rutin
46. Az előd-kortárs óriások vállán ugráló törpe
47. Ha alkot: hegyek vajúdnak, kisegér születik
48. Ahogy gólért lelkendezik, úgy a hazáért sem
*
A JÓ TANÍTÓ
Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.
Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.
Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.
Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.
Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.
Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.
Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.
A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.
Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.
Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.
Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.
A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. -
Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.
Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.
Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.
Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.
Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
Petőfi Sándor
Pest, 1848. Január
*
49. Mint focimeccs közvetítő jön csak extázisba
50. Már csak egy kártyaparti hozza őt izgalomba
51. Kisujjában a filozófiatörténet, de nem bölcs
52. Ő a magát kocsmában produkáló „filozófus”
53. Öregen is csak tehetséges szárnypróbálgató
54. A diákok önképzőkörét ő csak fúrja-faragja
55. „A tudomány mai állása szerint” impotens...
56. Titokzatos-titkolózó fehérköpenyes omnipotens
57. Ő inkognitóban, de pácienséről mindent tud
58. Halotti lepel/csont: itt keresi Jézus szellemét
59. Engedéllyel gyaláz hullákat, és rabol sírokat
60. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal exhumál stb.
61. Belterjesen tanácskozik a maga tolvajnyelvén
62. Holtig a halál elleni orvosságot/szert kutatja
63. Ő mindent jól/jobban tud, más meg rosszul
64. Közélet: csak megtartott magánvéleménye van
65. Tudós becsvágyánál csak rangkórsága nagyobb
66. A Mesterétől csak allűrjeit, heppjeit veszi át
67. Megfogyva nem, sőt meghízva, de megtörve...
68. „Beilleszkedett”: már az anyja sem ismer rá
69. Világmegváltó ifjonti lendülete/havi 200 fix...
70. Az uralkodó elithez asszimilált elsőgenerációs
71. Versenyszellem élesztő: destruktív rivalizálás
72. Áskálódó intrikus: összeveszít pályatársakat
73. Szociológusi tudását zsarnokok kezébe adja
74. Tudósnak álcázva kémlel ki bennszülötteket
75. Nehezíti/gátolja az eltérő kultúrák megértését
76. Degenerált/elkorcsosult szellemiség átörökítő
77. A régi/új nemzedékek közé éket verő/tágító
78. A viszály szellemét idéző: csoportközi ékverő
79. Nézetkülönbséget áthidalhatatlan szakadékká...
80. A lelkiismeretét bérbe adja, az eszét elissza
81. Olcsó, híg levű import szappanopera importőr
82. Elavult/kishibás szellemi termék végeladója
83. Minden részt konyít, de az egészből semmit
84. Ő nem szakbarbár, nem: ő egy ál-polihisztor
85. Amit ember tudhat, azt ő - jobban - tudja
86. Magának osztogat kitüntetést, szinekúrát stb.
87. Az emberiség jótevője: a meleg víz feltalálója
88. Okos Kata: minden kérdésre kész a válasszal
89. Okos tojás: feleslegesen, .károsan kekeckedő
90. Nem töltekező, csak leadó üzemmódú tanító
91. Köztörvényes bűnöző/egy cigány-zsidó áldozat
92. Egy hazug, aki bizonyítani tudja: ez helytelen
93. Minden idegen tőle, ami oly sajátosan emberi
94. Tüntető embergyűlöletét elvileg is megalapozó
95. Elvtelen kutyahűségű, kenyéradói talpát nyaló
96. Úgy okít-butít, hogy tőle mindig függő maradj
*
A MAGYAR NEMES
Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!
Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!
Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!
Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!
Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!
Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!
Petőfi Sándor
Borjád, 1845.
*
NEM
SEGÍTŐ,
SŐT ÁRTÓ ELIT
A fejétől bűzlik a hal
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek...!?
Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat
A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
*
p.s.:
A „gyengébbek kedvéért”:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
