|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - a hitvány elit - IX.
Reményik Sándor
Ahogy lehet
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...
Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a vérünk minden csöppje vágyik,
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:
Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet...
Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet...
Láttad a Karsztok szirt-sivatagában
A liliputi termőföldeket?
Pár négyzetméter - amit a lavina,
A kőgörgeteg könnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvetője,
A földmívelés madárijesztője
Ezt a kis humuszt mégis szereti,
Kicsi kőkeritéssel keríti.
Pedig szinte sírjának is kevés.
Ó, karszti sors; ó, karszti temetés..
Te is, testvérem, karszti sorsodat
Fogadd el, s védd meg karszti földedet,
Azt a sírodnak is kevés humuszt,
Azt a pár négyzetméternyi helyet,
S azt a fölséges Isten-lábnyomot,
Mit a lavina minden rohama
Eltörölni még sohasem tudott.
Védd ezt a talpalatnyi telkedet,
Cserépkancsódat és tűzhelyedet,
Utolsó darab száraz kenyered!
De azt aztán foggal, tíz körömmel.
Démoni dühvel és őrült örömmel -
Ahogy lehet...
Ahogy lehet...
1935 április 11.
*
1. A plebsznek a kenyérhez cirkuszt is produkál
2. Szabadon lebegő elit: mások gyökerét vagdosó
3. Miért pont ő lenne tisztességes: kiterítik úgyis
4. Kegyetlen színház: Marióból gyilkost varázsló
5. A bűntudatos színházi közönségre bilit borít
6. Ihlet nélkül robotol/seggel, hátha lesz valami
7. Hangyaszorgalmú pozitivista: adatokat gyűjtő
8. Az iskola lógósait és szamarait jutalmazza is
9. Nem zavarja: a szellemi tőke parlagon hever
10. Nem gátolja a kiválók lefelé nivellálódását, sőt
11. Minden szava/rajza/dallama rögtön kőbe vésve
12. Nincs szíve/zsebe kivárni a főművei megérését
13. Neki se elődje, se utódja, csak epigonja van
14. Vadcsikóból kezes cirkuszit - az emberidomár
15. Diploma/rang is segíti: placebo/méreg ajánló
16. Jól él tudás adta nagyhatalmával, de vissza
17. Summa cum laude gyűlöletkeltés-diplomások
18. Folyamatosan mossa össze: normális/perverz
19. Ő oly magas, hogy senkire nem tud felnézni
20. Nem fair játékos: csalva, doppingolva nyerő
21. Menekülőművészt játszik: preparált bilincsek
22. Igazságossággyilkos halálos ítéleteket hozók
23. A jóvátehetetlenül igazságtalan büntetőbírók
24. Mesterséges ékeket ver a nemzedékek közé
25. A bűvész, aki elhitetné, hogy ő egy varázsló
26. A szóbűvész, aki művésznek adná el magát
27. Ha egyedül marad nézetével, pánikba esik
28. Ő is a vízen jár, levert víz alatti cölöpökön
29. Ő a jó besúgó, vele még a legjobban járnak
30. Csak azért lép be a Pártba, hogy szétzilálja
31. Ha jóra szövetkeznek, az élükre áll/bomlaszt
32. Gondtalanság/gondatlanság: összekeverő patikus
33. Felnőtt befogadóinak is szájába rágja a „papit”
34. Érthetetlen műveket alkot, amit ő magyaráz...
35. Ami van, azt a lehetséges legjobbnak mondja
36. Lebénítja a képzelőerőt: ne is álmodj másról
37. A kereszténység márkaneve alatt „kegytárgy”
38. Maximális indiszkréció: könyvet ír ex-társáról
39. Családi szennyes kiteregetésével kelt figyelmet
40. Rákbeteg gyerekek segítésére gyűjt a zsebébe
41. Büszke, hogy az eszét nem adta el: azt elitta
42. Nem hat/alkot/gyarapít: csak életművészkedik
43. Nincs ügye, amiért nagy áldozatot hozhatna
44. Karrierje érdekében betért zsidó/filoszemita
45. Nincs prekoncepciója: nem (akar) tud(ni) róla
46. Ő egy el nem kötelezett ember: értéksemleges
47. „Nemessége” őt semmi többre nem kötelezi
48. Jól ismeri az előjogait: él, sőt vissza is él vele
*
Reményik Sándor
Erdély magyarjaihoz
Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már:
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni? Nem!
Mi innen nem megyünk!
Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs –
Égő világoknál ezerszer izzóbb
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
„Magyarok maradunk!”
Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk,
S romolhatatlan erőnk árja zeng:
„Örök az élet bennünk!”
Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál,
Nyílt szónál több az allegória
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rúgó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,
Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.
Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.
De magyarul fog verni!
1918. október
*
49. A természet/Isten gyógyít, de a doktor kasszíroz
50. Az ő érdeme, ha netán felépül a beteg, ha nem...
51. Tudománya állása miatt senkit nem gyógyít meg
52. Más énekel, ő csak tátog, majd a pénztárhoz siet
53. Ködgépet üzemeltet, hogy így ne lássunk tisztán
54. A történelem végét hirdeti: ím itt a demokrácia
55. Az oligarchák bérenceként ködösíti létezésüket
56. A plutokrácia-kutatót antiszemitának bélyegző
57. Tagadja, vagy a világ urának állítja a Sátánt
58. Maffiát is tagadó: ez is összeesküvés-elmélet
59. Pozíciójából nehezíti a történelem ismeretét
60. Hős ős, előd helyett ő kreál örök vesztest
61. Kifiguráz mindent, ami csak szent (lehetne)
62. Honismeret/szeretet forrásait elzáró/mérgező
63. Néped dicső múltjára soha nem emlékeztet
64. Történetedből a kudarcokat színezi, nagyítja
65. Népi vallásosság: eretnek elhajlásként irtja
66. Megtagadtat, lomtárba rakat népszokásokat
67. Bűntakargatással könnyen zsarolhatóvá lesz
68. Minden érdekli, amivel Valaki zsarolni lehet
69. Terhelő infókat gyűjt szellemi ellenlábasáról
70. Koholt vádakkal illet védekezni nem tudót
71. Akivel elbeszélget, azt egyben le is káderezi
72. Nagyüzemi módszerekkel végez agymosást
73. Pártvezére beszédét megverseli, megzenésíti
74. Csasztuskát írva biztat a munkaversenyekre
75. Közösségi hálót üzemeltet: profilokat készít
76. Eléri, hogy zsebedben hord a lehallgatódat
77. Olcsón, hitelre vetet a nézőt is figyelő tévét
78. Görög ajándékozó: trójai falovat a „váradba”
79. Nagy szellem fényében sütkérező/fontoskodó
80. Meggazdagodása érdekében egyházat alapító
81. Argumentum ad hominem: érv/személyeskedés
82. Fegyelemerősítésre ő a megtizedelést javasolja
83. Emigrációba kényszerült műve az ő nevével
84. Éktelen felsüléséig idegen tollakkal ékeskedő
85. Műkritikái felérnek egy rendőri feljelentéssel
86. Ha neki már jó, akkor itt van a Kánaán is
87. Kis nyilas múlt: nagy kommunista jóvátétel
88. Önkoronázó királyként lejáratja az intézményt
89. Ő megvesztegethetetlen, mármint kis pénzért
90. Közérdekű információkat visszatartó, titkosító
91. Azért fizetik, amit meghamisít, vagy elhallgat
92. A tudatlan ostobát játszó, aki úgy is marad
93. Boldogságképe: pocsolyában dagonyázó disznó
94. Képtelen együttműködésre, közöst nevezőre
95. Egyénieskedő: ellehetetleníti a csapatjátékot
96. Ő egy „Übermensch”, neki minden engedett
*
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz!
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918. december 20
*
NEM
SEGÍTŐ,
SŐT ÁRTÓ ELIT
A fejétől bűzlik a hal
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek...!?
Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat
A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
*
p.s.:
A „gyengébbek kedvéért”:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
