Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ember:

életminőség-vizsgálódások V.

az édes-ékes anyanyelvünkön

Szellemi segítség lélekbátraknak



Bölcs/balga szellemű lélek/élet

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten gyermeke vagy sátánfajzat

Régi-új aranykor/vaskori földi pokol



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



p La Fontaine

p A farkas és a bárány

p

p Minden érv oly erős,

p Mint a képviselője:

p Bizonyítom, tanulj belőle.

p

p Szomját oltotta Barika

p Egy patak tiszta, szép vizében:

p S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

p Lesni, mihez juthatna a hasa.

p "Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -

p Kezdte dühösen a Toportyán, -

p "No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -

p "Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,

p Ne méltóztassék tűzbe jönni,

p Sőt inkább tekintetbe venni,

p Hogy a hely, ahol én iszom,

p Bizony, bizony

p Húsz métert a fenti alatt van:

p Következésképp én zavarni semmiképp

p Nem tudnám Felséged vizét." -

p "De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -

p "s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -

p "De hisz én idei bárány vagyok!"

p Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -

p "Ha nem te voltál, hát a bátyád." -

p "Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!

p Az én népem szörnyen utálják

p A pásztorok s kutyáitok:

p Hallottam, és ideje bosszút állni!" -

p Azzal Barit a Gaz becipeli

p A sűrűbe, s minden további

p Szócséplés nélkül megeszi.

p /Ford.: Szabó Lőrinc/

p

p

p Civilizáció

p Ezelőtt a háborúban

p Nem követtek semmi elvet,

p Az erősebb a gyengétől

p Amit elvehetett, elvett.

p Most nem úgy van. A világot

p Értekezlet igazgatja:

p S az erősebb ha mi csinyt tesz,

p Összeűl és – helybehagyja.

p Arany János - 1877 körül

p

p

p A

p „Kinek

p van igaza” kérdést

p kar-birkózva eldöntő (szkander)

p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát…

p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon

p választaná ki, rabolná el az élete társát,

p és drákói szigorral, veréssel tartaná őt meg…

p

p

p Cezarománia

p Hatalmaskodásra

p és parancsolgatásra,

p a hatalom adta lehetőségek

p önkényeskedő s nagyzoló kiélésére,

p élvezésére irányuló beteges hajlam…

p Óriásoknak vállán hőzöngő cezaromán,

p rögeszmésen hatalomvágyas kerti törpe,

p akiből egy pillanat alatt egy senki lesz…

p

p

p A

p magukat

p örök szolgaságra ítélők:

p a hódító nép idegen istenét imádók –

p pl. a mai zsidós keresztény vallás hívői,

p a szellemi-lelki „szelíd” önvédtelenek,

p akiket birkaként terel a kiválasztott nép.

p (már anno a hirtelen „megtért” Pál rabbi

p is a Jézus tanítvány apostolok élére állt…)

p

p

p Aki

p önként mond le

p a szabadságjogokról,

p mert akár még a híd alatt hálhatna,

p inkább bevonul a létbiztos börtönbe,

p ahol viszont már teljesen kiszolgáltatott

p a rabtartók kényének, kedvének,

p ők diktálják életformáját, és

p húzzák a nadrágszíjat is…

p

p Jól

p van dolga,

p neki nem parancsol senki,

p de akinek ki kell mennie,

p mikor mondják „Mars ki!”

p Aki csak akkor beszél csak,

p ha kérdezik: amúgy „Kuss!” a neve

p

p

p A VÁROSI

p ÉS A MEZEI PATKÁNY

p

p A városi patkány egyszer

p meghívta a mezeit,

p s jó, polgári ételekkel

p úri tálakat terít.

p .

p Fínom perzsaszőnyegen volt

p minden, mit nagy konyha ád;

p bő, vidám bendőtömés folyt,

p jól evett a két barát.

p .

p A lakoma nem ért véget,

p még kínálást hallani,

p mikor a szép ünnepséget

p megzavarta valami.

p .

p Zaj hallatszik s innen-onnan

p gyanus léptek neszei,

p a városi patkány surran

p s követi a mezei.

p .

p Ujra csend lett, visszatérnek

p mindketten a résen át;

p s szól a gazda a vendégnek;

p «Itt a hús, folytassa hát!

p .

p - Elég volt, - felelt a másik,

p holnap én hívom meg Önt.

p Úri koszt nem lesz rogyásig,

p de nagyúri lesz a csönd;

p .

p semmi sem rémít a réten,

p úgy eszünk. Nem élvezet,

p hogyha jódolgunk felett

p rettegés lapúl sötéten!»

p La Fontaine

p

p

p La Fontaine –

p A farkas és a kutya

p

p Egy farkas, sovány éhen holt,

p Ki nem nagy báránytolvaj volt,

p Egy uraságnál meghízott

p Komondorral találkozott.

p .

p „Hej!" – gondolja, de mondani

p Nem meri –,,ha még hajdani

p Erőm volna, csínyeidért

p Sok kutyaharapásidért

p Vérbosszút fognék állani."

p .

p Azonban mintha barátja

p Volna, avagy testvérbátyja,

p Üdvözli nyájas szavakkal,

p Udvarias hajlongásokkal.

p .

p ,,Ah uram be jó húsban vagy.

p Köztünk a különbség mily nagy.

p Te fénylesz a kövérségtől.

p Engem az éhség öldököl."

p .

p „Ki az oka, ki hibája?

p Az erdők zordon tanyája,

p Melyet választál lakodnak,

p Oka nyomorúságodnak.

p .

p A berkek vad rejtekében,

p A szegény farkas sötétben

p Sokszor egész éjjel lót fut,

p Míg egy kis eleséghez jut.

p Mi elhagytuk a ligeteket.

p Felkerestük az embereket,

p Ők igen jól bánnak velünk,

p Közös minden eledelünk,

p Kivált ha sok a vendége

p Gazdánknak, nincs hossza vége

p A nyalánkság s csemegének.

p Melyet el nem költhetnek."

p .

p „Ugyan kérlek, hív gazdátok

p Ezen ritka szívességét

p Nagy és nemes lelkűségét

p Mi módon viszonozzátok?"

p .

p „Csekélység az, kevésből áll.

p Ha idegen jár a háznál,

p Ugatásunkkal jelt adunk.

p Urunktól el nem maradunk;

p Mint hív cselédek szolgálunk.

p Néha farkat is csóválunk.

p De jól tápláljuk magunkat,

p S kedvünkre töltjük hasunkat

p Csirke- és galambcsontokkal,

p S más jó ízű falatokkal."

p .

p „Azt én is örömest enném,

p S a szolgálatot megtenném."

p .

p „Farkaspajtás! menjünk tehát,

p Keressük fel a jó tanyát."

p .

p Amint mennek, mendegélnek,

p Egyet mást összebeszélnek.

p Egymás mulattatására,

p A farkas társa nyakára

p Nézvén, meglátja a törést,

p S intéz hozzá ilyen kérdést:

p .

p ,,Ugyan pajtás mi lehet ez?

p Mi az a mi így bélyegez ?"

p .

p „Csekélység, az örvöm szűk volt,

p Attól maradt ez a kis folt."

p .

p ,,Csekélység? Mi az ördögöt.

p Talán bizony láncra is köt

p Urad, olyan irgalmatlan

p Hozzád? Szegény! Boldogtalan!"

p .

p ,,Csak néha a gyermekekért,

p S úri vendégek kedvéért."

p .

p „Nem irigyelem sorsodat,

p Cifra nyomorúságodat,

p Tartsd magadnak, nékem nem kell.

p Sorsommal nem cserélem fel.

p Az arany szabadságnál nincs

p A világon becsesebb kincs.

p Ez vidámítja szívünket,

p Élesíti értelmünket."

p .

p Most a rengeteg erdőre

p Visszanézvén nyakra-főre

p Nyargal, és ugyan csak halad,

p S ha meg nem állt, most is szalad.

p

p

p Kutyasors

p Csak rémálom!?

p Úgy bánnak veled

p mint kivert kóbor kutyával,

p kővel dobálnak, elhajtanak,

p üldöznek és ütnek-vernek,

p vagy befognak kísérleti alanynak -

p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

p Ha a lelked halhatatlan és van lélekvándorlás,

p akkor nem kizárt, hogy ilyen lesz a következő,

p ha te itt és most így bántál valakivel, akárkivel…

p

p

p Hecc

p 1. Tréfás bosszantás, ugratás, ingerkedés. 

p Csak heccből mondta, tette. 

p || a. (Vkit bosszantó) játékos tréfa; móka. 

p Jó hecc. Tréfáljuk meg, jó hecc lesz belőle! 

p 2. Felfújt dolog, indokolatlanul nagy hűhóval folyó ügy. 

p Nagy heccet csinált ebből a semmiségből.

p Ne csinálj mindenből ekkora v. olyan nagy heccet! 

p 3. Zavart keltő, mozgalmas helyzet, zűrzavar, kavarodás, cirkusz

p  A heccet mindig szerették az istennők: példa rá a trójai háború.

p (Jókai Mór)

p 4. (elavult) Állatviadal. Régen Pesten is rendeztek hecceket.

p 5. (ritk. hecc hecc alakban is) Uszítás, hajsza vki, vmi ellen. 

p Heccet indít, rendez vki ellen.  Egyszerre ott állok remegve, dideregve,

p mint a hecc heccben űzött kiskutya az út közepén. (Móricz Zsigmond)

p (A magyar nyelv értelmező szótára)

p

p

p Aki

p magát képezve

p és sokat gyakorolva

p igazi nagymesterévé vált

p a gonosz heccelésnek, a durva

p cukkolásnak, az ugratásnak stb.,

p jól tudja, ki az alkalmas célpont.

p Aki közönyös, vagy nem érzékeli

p az áldozat teherbírását – vagy épp

p azt élvezi, hogy ő így összeroppan…

p

p

p Aki egy

p alacsony önértékelésű,

p így túlérzékeny mimóza,

p aki rögtön megsértődik,

p és duzzogva ki/félrevonul,

p ha a fiúöltözőben mókásan

p zrikálják, tréfásan ingerlik,

p játékosan bosszantják stb. stb.

p

p

p Életfilm

p pisszapörgetésekor

p detonációs rádöbbenő:

p ő csak egy statiszta volt,

p egy bárkivel helyettesíthető,

p egy névtelen „arc” a tömegben,

p aki nem a saját szerepét játszotta,

p aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni…

p

p

p A

p Niagara

p vízesés felett

p „kötélen táncolva”

p akarod elkápráztatni a világot,

p akarsz imponálni a hölgyednek,

p de nem előre és föl, hanem hátra,

p sőt lefelé nézel és így le is zuhansz…

p

p

p Aki

p sem játékban,

p sem az életében

p nem él a meglepetés erejével,

p nem tud kellemes meglepetést

p szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –

p minden következő lépése kiszámítható,

p mint egy előre programozott mosógépé…

p

p

p Aki

p szinte már

p tüntet is vele, hogy

p ő mennyire nem kiszámítható,

p hogy ő mennyire különcködően szeszélyes

p (ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra)

p Aki úgy véli, hogy az az ő nőiességének a jele,

p hogy olyan, mint nálunk az áprilisi időjárás…

p

p

p Aki

p mindig

p csak utólag,

p már túl későn okos,

p csak már kifelé menet,

p már csak a lépcsőházban jut eszébe,

p hogy mit is kellett volna bent mondania,

p és ezért majd otthon veri a fejét a falba,

p és haragszik magára/az egész világra…

p

p

p Aki

p folytonosan

p elvárja, hogy

p mindig csak élettársa,

p ill. a másik fél alkalmazkodjon hozzá,

p mintha pl. ő éppen nagybeteg volna,

p és így egy szükségállapot lenne:

p ezért körülötte mindenkinek

p Őhozzá kéne igazodni…

p

p

p Aki

p stip-stop

p a Nagybeteg

p lesz és marad, hogy

p ezzel terrorizálja-zsarolja

p non stop kivételes bánásmódért

p az állítólag szeretett családtagjait…

p (például: Moliere - A képzelt beteg)

p

p

p Aki

p mindig

p szándékosan

p „diplomatikusan”

p kétértelműen fogalmaz:

p így is, úgy is magyarázható lesz,

p akár éppen szöges ellentétesen is…

p „A királynét megölni nem kell félnetek

p jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

p (A központozáson múlik az igen-nem kérdése…)

p

p

p Aki

p semmit

p nem ad írásban,

p mert akkor azt nem

p tagadhatja akár rögtön is le,

p ha négyszemközt, tanú nélkül szól…

p (Mert a szó elrepül, az írás megmarad)

p

p

p Akinél

p nincs Gentlemen’s agreement,

p vagyis úriemberek megállapodása,

p azaz írásba nem foglalt, rögzített,

p az adott szóra épülő megegyezése…

p A feleségével is többkötetre rúgó

p ún. házassági szerződést köt…

p

p

p Aki

p semmitmondó –

p pedig túl sokat is beszél,

p de tényleg semmit nem mond…

p Mert például nem megválaszolja,

p hanem ravaszul megkerüli a kérdést…

p Vagy redundánsan ugyanazt ismételgeti,

p más-más formákban, azonos vagy

p rokon értelmű szavakkal…

p

p

p Aki

p semminek

p nem tud itt-most

p önfeledten örülni,

p neki mindig fenntartása van,

p mert ő úgymond oly körültekintő –

p hiába süt most a Nap, ő nem derül,

p mert akár már pár órán belül beborulhat az ég…

p

p

p Fabula te rasa

p A mese nem másról, rólad szól

p Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét

p hogy minél kevésbé a magad kárán okulj…

p Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet

p Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad:

p ismerd fel álbarátod/ellenséged, s pl. tyúkként

p ne a rókákra bízzad az érdekeid védelmét…

p

p

p Azok

p a buta tyúkok,

p akik maguk képtelenek

p érdekeik megfogalmazására

p s annak erélyes érvényesítésére,

p és akik ezért az erre a funkcióra

p önként jelentkező rókákra bízzák

p az érdekeik hatékony képviseletét,

p akik a halálos ellenségüket veszik

p az ő legjobb, igaz jóbaratjának…

p

p

p La Fontaine

p A KAKAS ÉS A RÓKA

p

p Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon,

p a vén kakas, furfangos és merész.

p Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz.

p «Kitört a béke, - szól, barátom,

p harcunk emléke ködbe vész.

p Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,

p siess, ne várasd cimborádat,

p negyven mérföldem van e hírrel hátra még.

p Dolgozhat a baromfinép,

p segíti majd, mikor szemelget

p testvéreként a róka-nemzet.

p Örömtűz ég, keblemre hát,

p repülj le, csókom száll reád,

p testvéri két karom kitárva.»

p «Barátom, - szól a vén kakas, szivemre ír

p minden szavad s hunyó napomnak éke, drága

p virága

p e békehír.

p S e hírre pompás ráadás,

p az hogy te jössz vele. De ott fut két agár,

p ki biztos szintén tudja már

p s tudatni jő ezt, nem vitás;

p már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók;

p leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.»

p «Nem várhatok, futok, későre jár az óra,

p csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka,

p majd eljövök.» - S a hízelgő szalad,

p fák közt búvik, cserjék alatt,

p s dühöng. Dugába dőlt a terve.

p A vén kakas meg ül merengve

p s kacag egy halkan kaccanót;

p mert kettős élvezet megcsalni a csalót.

p Radnóti Miklós fordítása

p

p

p Aki

p mindig

p idegen pályán

p ellendrukkerek

p ellenséges közegében

p játszaná le a meccseit,

p mert „szereti a kihívásokat”,

p szereti fokozni a nehézségeket,

p és csökkenteni a nyerési esélyeit…

p De azt is, ami ennél is fontosabb, hogy

p magából itt-most a maximumot hozza ki!

p

p

p Aki

p úgy él,

p mintha

p tetőtől talpig

p páncélruhában, sisakban

p menne a nudista strandra leselkedni –

p hogy ő mindenkit és mindent láthasson,

p de őt - inkognitóját is őrizve – senki sem…

p Nehezíti, sőt szinte ellehetetleníti, hogy

p megismerhessék/megszerethessék őt

p (és ő saját magát...)

p

p

p Aki

p semmit

p nem tud ingyen,

p kegyelemből elfogadni –

p mindenért azonnal fizetni akar,

p és mindig annak, akitől kapott valamit,

p szigorúan számon-tartva az egyenlegét…

p Elviselhetetlen kín például a számára,

p ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja

p az elveszett pénztárcáját, iratait…

p

p

p Aki

p soha nem

p bizalommal előlegez,

p csak kimérve, mint egy boltos,

p maximum viszonoz szeretet-

p megnyilvánulásokat:

p egy előszeretetlen…

p

p

p Aki

p senkiben

p nem bízva

p nem osztja meg

p másokkal a nagy munkáját,

p és így jó eséllyel beleszakad,

p vagy csak a végkimerülésig

p kényszer-ezermesterkedik,

p kontárkodik, mintha ő is

p egy Robinzon lenne…

p

p

p Aki

p elszántan,

p nagy lendülettel,

p de rossz szer-számokkal,

p vagy alkalmas eszköz nélkül

p gyürkőzik neki a nagy melónak,

p kis bicskával vágná ki a tölgyfát,

p vagy tollseprűvel takarítaná ki

p például Augiász istállóját…

p

p

p Aki

p semmit

p nem bíz a véletlenre:

p ő csak azért gyújtja fel,

p és nem biztosítási csalóként,

p vagy rombolja le s.k. a már kész házát,

p hogy a helyére egy vadonatújat építhessen,

p hogy a munkamániáját a végsőkig kiélhesse…

p

p

p Aki

p semmit

p nem koronáz meg,

p sose teszi ki az i-re a pontot,

p csak félig kész házak maradnak utána…

p Vagy aki csak udvarolgat, de nem nyilatkozik:

p nincs lánykérés, házasság, nász, gyerekutód stb.

p

p

p Idétlen

p Ügyetlen,

p ügyefogyott, ostoba’.

p Az idő régebbi idé- tövének

p fosztóképzős származéka,

p és ami eredetileg idő előttit,

p vagyis koraszülöttet jelentett.

p Az ilyen elmaradt a szellemi fejlődésben,

p így innen van a szó ma is eleven jelentése.

p

p

p Aki

p nem akar

p paternalista szülő lenni:

p csak semmi „szelíd” erőszak -

p inkább mindent ráhagy a gyerekre,

p nem vállalja a kockázatot, hogy

p a gyermeke érettebben majd

p maga is helyeselné döntését…

p Így csak azt éri el, hogy majdan

p pont a gyereke fogja számon-kérni,

p hogy miért nem volt erőszakosabb…

p

p

p Mindent

p vagy semmit

p Ha már a Napnak

p nem parancsolhatsz,

p akkor a gyermekednek,

p sőt még a kiskutyádnak is

p csak rimánkodsz, könyörögsz…

p Vagy a Napnak is parancsolod,

p hogy keljen fel hajnalban, és

p a gyerekednek is azt, amit

p már úgyis megtett…

p

p

p Aki

p az a gazdag,

p aki nem büszke rá,

p hogy kiveszi arányos részét

p a közteherviselésből – ellenkezőleg,

p megideologizálja a durva adócsalásait…

p (a kormány rosszul gazdálkodik vele stb.)

p Miközben élvezi annak az előnyeit, hogy

p a szegények becsületesen adóznak…

p

p

p Aki

p úgy ítéli meg,

p hogy túl sok adót fizet,

p és ezt az igazságtalanságot

p a maga módján úgy kompenzálja, hogy

p folyamatosan nagyban lopja az áramot…

p (amit helyette a kisnyugdíjasok fizetnek meg)

p

p

p Aki

p nem engedi

p -engedélyezi,

p hogy a szükség

p törvényt bontson:

p nem ismer szabályt

p erősítő/próbáló kivételt…

p Vészhelyzetben sem eszik húst,

p ő inkább akkor elvhűen éhenhal…

p (horribile dictu a gyermekei is vele)

p

p

p Aki

p nem érzi

p elég fontosnak

p pl. a kapus posztot:

p elhagyja az őrhelyét,

p mert ő gólt is akar lőni,

p hogy a csapata nyerhessen,

p és pont így okozza a vesztét,

p az így üresen tátongó kapuval…

p

p

p Aki

p úgy véli/érzi, hogy

p ő nem kívánt gyerek volt,

p s ezért egész élete folyamatos

p nagy bizonyítás kényszer jegyében zajlik…

p Vagy ugyanúgy, ha valaki úgy érzi/véli,

p hogy ő Isten nem kívánt gyermeke,

p s ezért mindig túl kell teljesítenie…

p Őt csak akkor lehet szeretni,

p ha valami extrát produkál…

p

p

p Aki

p nem fogja fel

p a láthatatlanul is

p hatékonyan működő

p kasztendszert, nomenklatúrát,

p és az íratlan feketelistákat stb. stb.,

p és lelkileg ebbe akár bele is rokkan,

p mert címre-rangra, sikerre áhítozik…

p Vagy abba, hogy üldözési mániás lesz,

p és mindenkiben rosszakarót, ellenséget lát…

p

p

p Paradoxon

p Aki nem fogad

p embernek, hazának

p és Istennek örök hűséget,

p mert ő egy Szabad Ember,

p aki nem kötelezi el magát…

p Nála ezek ugyanis kizárják,

p nem pedig feltételezik egymást

p Így „csak” a Sátánnak köteleződik el…

p

p

p Aki

p nem győz

p sírni, vádaskodni,

p igazságtételt követelni,

p a világ romlására panaszkodni,

p ha ebül szerzett jószága ebül vész el,

p ha lopott szajréja nagy rabló zsákmánya lesz…

p

p

p A

p népi hős

p az a garabonciás,

p pl. az a Lúdas Matyi,

p vagy Naszredin Hodzsa stb.,

p aki bölcsességével, bátorságával,

p leleményességével és humorával

p megleckézteti, nevetségessé teszi

p a népnyúzó hatalmaskodókat, így

p például a Kevély Kerekiket is…

p

p

p A

p humor,

p mint az elnyomottak

p szellemi csodafegyvere,

p amikor egy jó viccel, vagy

p karikatúrával, verssel, szatírával stb.

p nevetségessé téve ellehetetleníthetni

p a basáskodó, embernyúzó kiskirályokat…

p

p

p Többet

p ésszel,

p mint erővel,

p avagy „A nagyhatalmú

p sündisznócska” tanmeséje,

p aki szellemi fölényével űz csúfot

p a nála amúgy „hatalmasabb” lényből.

p Vagy a ravasz róka, aki jóbarátságot

p színlelve veri át a nála erősebb farkast…

p

p

p La Fontaine:

p A ravasz róka meg a buta farkas

p

p Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott,

p mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot.

p

p "Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett,

p ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett.

p

p Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe.

p Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve.

p

p Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik

p üresen föl, és máris a káva mellett hintázik.

p

p Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad!

p Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap.

p

p Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul.

p Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly.

p

p Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát

p lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át.

p

p "Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?"

p "Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele.

p

p De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok,

p abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot."

p

p "S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül.

p Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül.

p

p Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok.

p "Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!"

p

p

p Nagyon

p nagy kincs

p egy igaz jóbarát,

p de még mindig jobb, ha nincs,

p de közben nyitottan keresed őt,

p mintha csak azt hiszed, hogy van,

p de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb.,

p és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá…

p

p

p Aki

p azt tartja

p a jóbarátjának,

p aki hiúságának hízeleg,

p pedig csak egy élősködője,

p s aki rossz irányba is tereli -

p az őszinte igazmondót pedig

p éppen az ő legfőbb ellenségének

p

p

p LA FONTAINE:

p A HOLLÓ MEG A RÓKA

p

p Holló úr ült a fatetőn

p Csőrébe sajt volt, jókora,

p S kit a jóillat csalt oda,

p A róka szólt hízelkedőn:

p „Á, jónapot, te drága holló!

p Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!

p Nem tódítok, de hogyha hangod

p Olyan, mint rajtad ez a toll, ó

p Akkor a madarak között első a rangod.”

p A holló erre rendkívül örül,

p Torkán egy hangot köszörül,

p Kitátja csőrét, földre hull a sajtja

p A róka felveszi és egyre hajtja.

p „A hizelgő, akármi fajta,

p Azokból él, akiknek hízeleg:

p Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”

p A holló ámul, pironkodva, végre

p Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

p (Kosztolányi Dezső fordítása)

p

p

p Aki

p a hízelgőt

p tartja barátnak,

p aki hülyeségre biztatja,

p és a téves pályán tartja,

p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi…

p

p

p Kegyetlen csaló

p Titkos örökbe-fogadottaddal

p tényleg - csak - az ő érdekében

p nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?

p Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata,

p ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg…

p Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt…

p

p

p Erőfitogtatás

p Élni és/vagy visszaélni…

p Ha képes voltam csúzlit gyártani,

p akkor ez a képesség hatalmat is ad,

p amivel szabadon élhetek én magam is:

p miért ne lődözném le a szelíd galambot -

p már csak azért is, mert nem fog visszalőni…

p

p

p Betűhív

p Ha Jézus

p azt mondta

p a gazdag ifjúnak,

p hogy ossza szét mindenét,

p (vagyona gátolja üdvösségét),

p így hát, ha te is mechanikusan

p ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz…

p

p

p Végletes

p Ha épp iszol,

p akkor mindent és

p mindenkit a kebledre ölelsz,

p még a vadidegen járókelőt is, –

p másnap másnaposan macska-

p jajban meg mindenkit megmarsz,

p leginkább/főleg az előszeretteidet……

p Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg?

p

p

p „Haszonelvű”

p Ha te éppen itt

p és most nem csinálsz

p valami közvetlenül hasznosat,

p már nagyon rosszul érzed magad,

p mintha tűkön ülnél – még hogy te

p szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy,

p magáért a játékért… stb. Időpazarlás!!

p

p

p Fontosság tudatos

p Legalább egy évre előre

p szinte minden percre beosztva…

p Ha te most éppen nem szenvedsz

p időhiányban, akkor már nem is érzed

p magad elég nagy, elég fontos embernek…

p Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem,

p ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet…

p

p

p Pozőr

p Fontos ember

p vagy fontos mondandóval:

p minden egyes szavad alaposan

p megfontolod, és lassan tagolod

p és nyomatékkal ejted, vagyis így

p mindent/semmit se hangsúlyozol…

p

p

p „Öregedési tünet”

p Ha elveszett a hited,

p ebbe úgy nyugszol bele,

p mintha ez a korral járna –

p a cinizmust gondolod úgy,

p hogy ez az öregek bölcsessége,

p hisz már rég már kinőtted az ifjonti

p naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat…

p

p

p Hóbortos

p Lelki labilitás,

p szeszélyesség,

p amikor egy személy

p bár könnyen nevetgél

p egy magára vett viccen,

p de könnyen meg is sértődik,

p és meg is haragszik másra,

p vagyis kiszámíthatatlanul reagál

p a vele és körülötte történtekre…

p

p

p Ön-

p csonkító

p Ha elmúltál

p már ennyi meg ennyi,

p 30, 40, 50, 60, pláne 70,

p te már öreg vagy a focihoz,

p a mulatozáshoz, a tánchoz,

p az együtt-alváshoz, öleléshez stb.

p Ezeknek egyszer s mindenkorra vége!

p

p

p Holtpontos

p Ha egyszer eljutsz ide,

p meg sem kísérled, hogy

p egy új lendületet vegyél,

p s nem engeded, hogy más

p egy lökést adjon neked -

p de beletörődsz „sorsodba”

p (Tehetetlenségi nyomaték)

p

p

p Léc

p Ha elsőre

p nem sikerül átvinni,

p akkor már nem próbálkozol,

p hátha újra „hibázol”, és netán

p kinevetnek a kudarcod miatt –

p inkább olyan igen alacsonyra

p teszed a lécet, amit így már

p könnyűszerrel átléphetsz…

p

p

p Szerencsebérletes

p Ha egyszer, itt és most

p felvitte az isten a dolgod,

p akkor életfogytiglan erre számítasz,

p azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!?

p (nem tudod, hogy a szerencse forgandó…)

p

p

p Ön-

p gyilkos

p „bosszúállás”

p Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz,

p pl. az oly irigyelt szomszédodhoz,

p pl. meghívót kapsz a lakodalomba,

p akkor te - még aznap és rögtön -

p ki is ennéd őket a vagyonukból…!?

p (lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia)

p

p

p Éh/

p zaba-halál

p Csak most jöttél meg

p a hadifogoly/kényszer-

p munkatáborból, ahol alig

p adtak enni, sokat éheztél,

p jól összeszűkült a gyomrod,

p és most egy nap alatt kárpótolnád,

p de így csak halálra zabálod magad…

p

p

p Veszteség-

p halmozó lény

p Ha netán egy ún.

p holtbiztos tipp után

p egy rossz lóra is tettél,

p akkor futsz a pénzed után:

p és még tovább is költesz rá

p eladva utolsó inged és gatyád…

p Mint akinek most nem jöttek be

p a megálmodott lottószámok, és

p tovább és egyre többet költve

p játszik: „a hülyék adóját” fizeti)

p

p

p Vesztésfóbia

p Ha a papírforma szerint

p nincs legalább egyenlő esélyed,

p akkor már el se indulsz a versenyen:

p nem megmérettetni, de nyerni akarsz,

p a vereség emberi méltóságban alázó…!

p Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre,

p vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva,

p egyből a feltétlen megadásról tárgyalva

p (jó, hogy az egri várvédők nem így tettek)

p

p

p La Fontaine:

p A teknős és a nyúl

p

p Hetvenkedve szaladgált a nyúl a mezőkön.

p “Fülemet rá, futásban nincs, aki legyőzzön!

p Nos, ki áll ki velem? – szólt. – Kezdődjék a torna!”

p Nagy szerényen a teknős: “Megpróbálom” – mondta.

p

p “Te? – kacagott föl a nyúl. - Volna hozzá merszed?

p Nem elég a hátadon házadat cipelned?

p Velem futna versenyt egy ilyen lomha jószág?”

p “Akkor is – szólt a teknős – vállalom a próbát.”

p

p Körülállja a pályát a közönség. “Rajta!”

p Kocogni kezd a teknős. Nevet a nyúl rajta,

p Párat ugrik, van már fél pálya előnye.

p “Buta teknős!” – Gondolja: csúfot űz belőle.

p

p Megáll, nézi gúnyosan, hogy izzad a másik,

p Majd lehever, mintha ágy lenne csak a pázsit,

p Nyújtózkodik, hunyt szemmel fekszik hason, háton,

p S addig színlel alvást, míg elnyomja az álom.

p

p Azalatt a teknős csak lépked lankadatlan,

p Elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan,

p s mire a nap az erdő fái mögé csúszik,

p Holtfáradtan bár, de már a cél előtt kúszik.

p

p Hűsebb lesz a levegő, fölriad a nyúl rá.

p Rémültében fölugrik, nagyot rikkant: “Hurrá!”

p S rohan. – Késő! Így jár a hetvenkedő néha:

p Henceg, s még a teknős is előtte ér célba.

p /Rónai György feldolgozása/

p

p

p Bírvágy

p Ha egy nő

p vonzóan szép neki,

p akkor azt menten birtokolni,

p „magáévá tenni” is akarná:

p előbb csak a képzeletében,

p majd meg „tettlegesen”, hisz

p az ösztöne az isten szava…!?

p A börtönben lesz elég ideje

p ezen elmorfondírozni….

p

p

p Beteges

p jóhiszeműség

p Ha egy kereskedő

p éppen rád sóz valamit,

p te akkor is úgy érzed, hogy

p csak a te javadat akarja,

p csak még nem jöttél rá,

p hogy miként… Továbbra

p is hozzá jársz, így majd

p csak rájössz egyszer!?

p

p

p Fanatikus

p médiumhívő

p Ha bemondják

p a televízióban, rádióban,

p hogy esik/zuhog az eső,

p már ki se nézel az ablakon,

p vagy nem hiszel a szemednek,

p hiszen a meteorológus szakember,

p ezért fizeted: ő csak jobban tudja…!?

p

p

p Hitelvesztő

p A játékból többször

p „Farkas!” -t kiáltó pásztorfiú,

p akinek a bajban már nem jönnek segíteni

p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember/média,

p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani,

p s már hiába esküdözik égre-földre: most igazat mond…

p

p

p Vak

p vezet

p világtalant

p Mind a kettő

p a gödörbe esik…

p Olyan embertől kér

p segítséget, jótanácsot,

p aki itt maga is tudatlan.

p A tönkrement embertől

p kérdi: hogy gazdálkodjon.

p Vagy ha folyóban fuldokol,

p nem a bedobott mentőövbe,

p de egy másik, éppen mellette

p fuldokolóba kapaszkodik,

p de abba jó erősen…

p

p

p Ön-

p aggasztó

p Az aggódó, akit

p gyötri és lassan

p megöli a gond, hogy

p időben/v. egyáltalán

p visszakapja-e például

p a kölcsönadott könyveket…

p (a pénzről már nem is beszélve…)

p Nem tud úgy adni, mintha ajándékozna,

p és az csak egy ráadás öröm, ha visszakapja…

p

p

p A raktárra aggódó

p A képzelt, vagy igen

p valószínűtlen veszélyek

p miatt itt és most lebénuló…

p Ahogy a Bunda c. népmesében,

p amikor anya és leánya a pincében,

p ahova borért mentek, elképzelik, hogy

p ha a lány férjhez megy és gyereke lesz,

p és lejön ide, akkor rászakadhat a boltozat…

p

p

p Ház-

p tartási gép

p A gyermekeiddel

p bástyázod körül magad,

p hátha így nem látszik, hogy

p már hol tartasz, te, a hős anya,

p önleépítő háztartási alkalmazott

p a robotgépiesülés pokolba vivő útján…

p És mártírkodva nem átallod ismételten

p elmondani nekik: boldogságod áldoztad értük…

p

p

p Szerep-

p vesztés

p Férfikorod javát

p a munka frontján

p úgymond csatázva töltve

p most nyugdíjazva, elbocsátva

p kapuzárás előtti pánikban vagy,

p mit kezdj magaddal a panelban,

p ami idáig a munkásszállód volt…

p

p

p Ön-

p gettósító,

p elszeparáló

p ún. nyugdíjas -

p aki begubódzva

p gyorsabban megöregszik,

p és könnyebben megbetegszik,

p mert nem találja a kapcsolatot

p és a hangot a kortárs ifjúsággal…

p Vagy eleve bemenekül és elbújik

p egy ún. öregotthonba (borús alkony)

p

p

p Rossz

p időzítő

p Aki későn nősül,

p és a gyereke is így tesz,

p ezért neki hatvanévesen

p még nincs unokája, vagyis

p nem lehet nagypapa még akkor,

p amikor bírná a futást, mászást,

p a bújócskázást stb., ami őt meg/

p visszafiatalítaná…

p

p

p Befogadó-

p kiebrudaló

p A vendégszerető,

p szociális-érzékenységű

p túl nagy „jószívűségedben”

p tömegszállást rendezel be

p a kis családi házatokban -

p majd előbb-utóbb besokallva,

p de még az őrület határa előtt

p szitkozódva, gorombán, akár

p vasvillával kergeted ki őket…

p …és a „hálátlanok” is átkoznak!

p

p

p Rónay György:

p A róka és a gólya

p

p Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre,

p s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe.