|
CSIKY GERGELY.
SZIGLIGETI Ede és Rákosi Jenő után 1880-tól kezdve CSIKY GERGELY adott új lendületet a magyar drámának. Komoly és víg színművei az élesszemű realista író alkotásai. Meséinek érdekességével, alakjainak elevenségével, jeleneteinek frisseségével zajos sikereket aratott. A francia színműírók tanítványa volt, figyelemmel kísérte a színházlátogató közönség érdeklődési körét, szívesen igazodott tapsolói ízléséhez.
Pályája elején, mint katolikus teológus, számos vallásos költeményt és hazafias verset írt; temesvári paptanár korában az egyházjogi kérdések ragadták meg érdeklődését. Meglepetést keltett, mikor 1872-ben kinyomatta novelláit; még jobban csodálkoztak, mikor Jóslat című ógörög tárgyú vígjátékával 1875-ben akadémiai pályadíjat nyert. Újromantikus drámaírónak indult, költői lendülettel írta meg Az ellenállhatatlant is; ezt a verses vígjátékát az Akadémia 1878-ban a Karátsonyi-díjjal tüntette ki. Spanyol földön játszó jellemvígjátéka a maga nemében sikerült alkotás; színi technikája, kompozíciója, cselekményszövése, lélektani megokolása, mulatságos helyzetei és ötletes párbeszédei rávallanak a tehetséges íróra. De a magyar színházi közönség ebben az időben már nem valami nagy kedvvel fogadta az újromantikus mesedrámákat. A tarka regélés, színes nyelv, hajlékony verselés elvesztette hatását a franciából fordított társadalmi színművekkel szemben.
Csiky Gergely megérezte, mit kíván a közönség, fogékony lélekkel tanulmányozta a külföldi modern társadalmi drámát. A francia színpadi szerzők megtanították az egészséges realizmusra, a magyar társadalmi élet új alakokat és kiaknázatlan helyzeteket mutatott számára. Első társadalmi színművét 1880-ban olyan lelkesedés fogadta, amilyenben csak kevés magyar drámának volt része a Nemzeti Színház megalapítása óta. A szerencsés szerzőben a magyar színműirodalom új iskolájának megteremtőjét ünnepelték.
A jelmezes-szavaló történeti drámák és a verses-mesés romantikus színjátékok korában A proletárok (1880) hétköznapi társadalma új világot jelentett. A színműben züllött úri alakok szerepelnek; kenyerük a hazudozás, csalás, házasságszédelgés. Szederváry Kamilla kiadja magát egy negyvennyolcas honvédezredes özvegyének s Mosolygó Menyhért ügyvéd társaságában üzletszerűen gyűjti a könyöradományokat. Nevelt leányába, Irénbe, ketten is szerelmesek: Timót Pál vidéki állattenyésztő és Darvas Károly kezdő ügyvéd. Irén Darvas Károlyt szereti, de anyja arra kényszeríti, hogy Zátonyi Bence felesége legyen. Ez a szélhámos az özvegy cinkostársa; az a célja, hogy nagy pénzösszegért elválik Iréntől s átadja nejét a gazdag Timót Pálnak. A cselszövény nem sikerül. A züllött Mosolygó a szerencsétlen fiatal asszony mellé áll, megérkezik vidéki útjából Darvas Károly is, Zátonyi Bencét és Szederváry Kamillát leleplezik, a házasságot megsemmisítik. A becsületes Timót Pál leányává fogadja, Darvas Károly pedig nőül veszi Irént. – A színmű eleven és hatásos, a szerző színpadi technikája igen jó, bonyolítása ügyes, néhány jelenete és egyik-másik alakja pompásan sikerült. A szerzőnek van humora, komikai tehetsége, szatirikus ereje. Hogy a nyomorúság milyen aljassá teszi az embert, ezt az alapgondolatát ügyesen fejti ki. Proletárjai érzik, mennyire alávalók, de pénz kell nekik s a haszonért mindenre elszántak. Címerük és rangjuk van, panaszolja az egyik, de dolgozni senki sem tanította meg őket; ha tehát a társadalom torkukat szorongatja s rangjuknak megfelelő életet kíván tőlük, nekik is joguk van a védekezésre és önfenntartásra. A becsületes indulatú személyek közül is felháborodva mondja az egyik, hogy ebben az országban tisztességes munkával nem lehet megélni, mert akinek csak tehetsége és szorgalma van, de családi neve és protektora nincsen, az elmehet napszámosnak.
A Cifra nyomorúság (1881) a kishivatalnokok nyomorának rajza. Sodró Antal irodatiszt lealázó szegénységben élcsaládjával, Csorna Bálint írnok egy forint húsz krajcár napidíjából tartja el öt leányát. Mikor Bálnai Gusztáv számtanácsos beleházasodik a két rokon családba, szintén nyomorba jut s megismeri az uzsorakölcsönök keserveit. Egy gazdag úr, Tarczali Jenő, szerelmes a számtanácsos nejébe, Eszterbe; felajánlja anyagi támogatását, de ez a lépése olyan bonyodalmakat okoz, hogy a becsületére kényes Bálnai elválik nejétől. A látszat Eszter ellen szól, pedig az asszony nem csalta meg urát. Nagynehezen kiderül Eszter ártatlansága, a házasfelek kibékülnek. – A színmű célzata világos: az anyagi bajok megrontják a legtisztességesebb családok életét is. A családapák az uzsorások hálójában vergődnek, feleségeik rongyoskodnak, leányaik nem mehetnek férjhez. Az állam annyi fizetést sem ad tisztviselőinek, hogy a tisztességes külszínt megőrizhessék. A szerző távol áll attól, hogy lázítson az elviselhetetlen társadalmi berendezkedés ellen, inkább csak helyzetrajzaival mutat rá a kiáltó igazságtalanságokra. Részvétet kelt a tisztviselői kar páriái iránt, keserű humorral szólaltatja meg hőseit. Különösebb melegség, megindítás, szárnyalás nincs jeleneteiben. A férj és feleség családi összeütközését éppen olyan kimérten mutatja be, mint amilyen józan a kishivatalnoki nyomor rajzában. Kishivatalnokai részint bohózatba illő karikatúrák, részint olyanok, mint a francia regények előkelően társalgó hősei. Vannak köztük elérzékenyítően jó emberek, vannak ostobán rosszindulatú fickók.
A Stomfay-családban (1882) a mágnások és dzsentrik családi dölyfét rótta meg a szerző. Ezúttal is főkép a színi hatásra törekedett s nem arra, hogy leszálljon az emberi lélek mélységeibe. Meséje a körül forog, hogy Stomfay Ákos országgyűlési képviselő rangján alul nősül s később eltaszítja magától ártatlan nejét és gyermekét. – A megoldás megnyugtató, csakúgy, mint a Bozóthy Mártában. (1883.) E színmű hőse, az elviselhetetlen szegénység és a végtelen anyai szeretet áldozata, egy uzsorás társaságában kegyetlen lelki gyötrelmek között fosztogatja áldozatait, csakhogy fölnevelhesse gyermekét. – A vasember (1888) meséje tragikus kibontakozású. Bárdi Gábor gyáros, a munka embere, megveti a dologtalan arisztokráciát s szembe kerül fia szerelmesével, a bárókisasszonnyal: ez a drámai összeütközés magva. A sötét levegőjű dráma Sophokles hatása alatt született meg; eszme és alakok tekintetében az Antigone utánzata.
A vígjátéki elemeket már társadalmi színműveiben is kedvelte a szerző, annál zabolátlanabb jókedvvel eresztette szabadjára képzeletét derűs levegőjű darabjaiban. Mukányiját (1880) a Nemzeti Színház művészei nagy sikerrel játszották. Mukányi Bódog gazdag vidéki polgár kitüntetésre vágyik s a természettudósok vándorgyűlését arra használja fel, hogy vendéglátásával érdemeket szerezzen a királyi tanácsosságra. Terve nem sikerül, de két leányát férjhez adja. A vígjáték bonyodalmát Mukányi hiúsága idézi elő: a jóindulatú férfiú vakon szaladozik a cím és rang után s nagyravágyásában lépten-nyomon felsül. Gyöngéjét különösen Kozák Manó, a tolakodó zsidó riporter, használja ki; a szemtelen revolverzsurnaliszta a fővárosi sajtó nagyhatalmára hivatkozva hol kecsegteti, hol fenyegeti a vendéglátó házigazdát. Sikerült komikus figura Zápolya nyelvtudós is; a harcias nyelvőrző elkeseredetten hadakozik a nyelvújítás furcsa szavai és a magyartalan kifejezések ellen. A nagyképűséget, önteltséget, hiszékenységet, haszonlesést, akarnokságot pompásan gúnyolja a szerző, személyeit is elevenen mozgatja.
A kaviár (1882) nyári történet: egy mulatni vágyó vidéki patikus és egy házasuló dunai hajóskapitány kalandjainak mókás jelenetezése. A valószínűtlen helyzeteket pillanatnyi megkacagtatásra szánt élcek tarkítják. Csapongó tréfálkozás pezseg a Buborékokban. (1884.) Az előkelőbb társasági élet félszegségeit, a családi tűzhely bajait és a hozományvadászatot eleven szellemmel gúnyolja a gyorsütemű színdarab. – Legvonzóbb alakban A nagymama (1891) mutatja a szerző vígjátékírói tehetségét. Verőfényes mese idilli helyzetekkel.
Csiky Gergely harmincöt eredeti színdarabot írt; ezeknek jelentékeny részét nagy hatással játszották a budapesti Nemzeti Színházban és a vidéki színpadokon. Színi sikerei annál becsesebbek, mert nem hódolt be a házasságtörési drámák divatának; még attól is óvakodott, hogy kétértelműséget szőjjön darabjaiba. Egykorú irodalmi értékelését mutatja többek között az a sikere is, hogy pályadíjakban kétezer aranyat nyert. Mivel a közönség tapsai gyors termelésre kényszerítették, időnkint úgy látszott, mintha már kiírta volna magát és régi ereje elhanyatlott volna, de azután újra és újra nekilendült, egy-egy hatásos darabjával ismét a maga részére hódította a közönséget és a kritikát. Tehetségével kétségtelenül sokat használt a magyar színmű fejlődésének. Nincsenek klasszikus alkotásai, munkássága mégis erős láncszem a magyar drámairodalom történetében.
A francia színműírók – Augier, Feuillet, Sardou, Scribe és az ifjabb Dumas – szembetűnően hatottak reá, de tanult az angoloktól is. A drámai fölépítés fogásait, a jelenetezés könnyedségét, a darab középpontjába a nagyjelenet beillesztését, a cselekménynek meglepő fordulatokban gazdag bonyolítását, az érdeklődés állandó ébrentartását és a csattanókkal való ügyes gazdálkodást a francia színműíróktól sajátította el. Alakokat, helyzeteket, problémákat csak elvétve kölcsönzött. Realisztikus irányában a francia példák erősítették meg. Újromantikus évei után megérlelődött benne az a felfogás, hogy az ideális világban csapongó költői képzelet kiforgatja az embereket igazi lényükből s a műélvezők elől eltakarja a való életet. Drámaelméleti vizsgálódásaiban csak azokat a darabokat látta örökéletűeknek, amelyek saját koruk szellemét, alakjait, bűneit és erényeit mutatták be. A naturalizmusnak ellensége volt, mert véleménye szerint a színpadnak nem az elkeserítés és lázítás a feladata, hanem az, hogy fölemeljen és nemesítsen. Mindenesetre nagy érdeme, hogy az élet valósága felé irányította a magyar színpadi szerzők figyelmét.
A maga korában mint regényírót is az érdemesebbek közé számították, bár elbeszélő munkái kissé fáradt alkotások. Kívülről jellemzett társadalmi háttérrel dolgozik, stílusa sem eléggé egyéni. Legsikerültebb regényében, Az Atlasz-családban (1890), egy gazdag zsidó família történetét mondja el: a családfő, az öreg galíciai bevándorló, előkelően neveli gyermekeit, ezek kikeresztelkednek, lázasan utánozzák a magyar urakat, végül tönkremennek. Az író nem ismeri a zsidó lelket, hősei papiros-alakok, elcsépelt szemita külsőségekkel jellemzi őket. Meséjének kevés köze van az élethez, a zsidó áthasonulás faji problémája egészen kicsúszik a kezéből.
Ferenczi Zoltán a következő pontokat emelte ki Csiky Gergely színműírói jellemzésében. A klasszikus műveltségű szerző fényes színpadi technikáját mindenki csodálta, a magyar színpadnak eredeti művekkel való ellátásában Szigligeti Ede után senki sem tett annyit, mint ő. Regés drámái jól felépített helyzetekkel, pompás verseléssel és hangzatos, de hideg nyelvükkel tűntek fel; a kiszámítás több volt bennük a költői ihletnél. Modern társadalmi darabjai belenyúltak a korabeli magyar társadalomba; életismerete annál feltűnőbb volt, mert papi pályája elszigetelte a társasági tapasztalatoktól; igaz, hogy mint egyházi ügyvéd és házasságvédő lelkész eléggé belepillanthatott az elválásokkal kapcsolatos emberi indulatokba. A házassági elválás kedvelt témája maradt, a kötelességgel szemben nem ismerte el a szenvedély jogát. Színdarabjainak rendesen az első felvonásai hatottak legjobban, ezekbe számos bohózati részletet és vaskosan megrajzolt torzképet illesztett. Könnyen találta az anyagot, gyorsan dolgozta fel meséjét. Jelenetei, alakjai, tiszta magyar nyelve, majdnem hibátlan párbeszédei nagy hatást tettek, bár pályája vége felé «a már ismert fogások, módszerek, a mindinkább kiérezhető mesterkéltség, az az erőlködés, hogy mindenáron hatásos szerepet írjon, nagyon is kihívták a kritikát.» (A magyar irodalom története. Szerk. Ferenczi Zoltán. Budapest, 1913.) – Csiky Gergely pályája, úgymond Szász Károly, a magyar dráma történetének fontos fejezete. «Tartózkodnunk kell attól az igazságtalanságtól, mely Csiky drámai műveinek esztétikai értékét s munkássága irodalomtörténeti jelentőségét a valódinál lejjebb akarja szállítani.» Ha a nagyneves szerző darabjainak cselekménye ritkán volt is mentes lélektani zökkenésektől; ha nyelvéből hiányzott is a zengzetesség: a drámai kompozíció biztosságában és személyeinek ügyes elgondolásában messze túlszárnyalta kortársait. Legértékesebb darabjai: a Proletárok, Stomfay-család, Vasember, Buborékok, Nagymama. A Proletárok pompás technikával megírt, jellemzetes alakokban bővelkedő, nagyon érdekes színmű, a magyar dráma egyik legkiválóbb terméke. A Stomfay-család nincs jelentékeny fogyatkozások nélkül, de azért szintén kiváló alkotás. A Vasember hatását még jobban fokozhatta volna írója, ha nem használt volna tragédiájában oly végtelenül komor színeket. A Buborékok meséje az élet felszínén csillogó semmiségeket igen ügyes elgondolásban, minden mesterkéltség nélkül mutatja be. A Nagymama, ha nem is valami új szálakból szőtt, de határozottan jó tárgyú vígjáték kedves alakokkal. (Csiky Gergely drámaírói pályája. Magyar Múzsa. 1920. évf.)
CSIKY GERGELY 1842 december 8-án született Pankota faluban, Arad megyében. Gimnáziumi osztályait Aradon végezte, a papi pályára készült, a temesvári katolikus papnevelő-intézet egyik legkitűnőbb teológusa volt. Áldozó pappá való felszentelése után Bécsben folytatta hittudományi tanulmányait, 1870-től kezdve a temesvári püspöki szemináriumban tanított. Irodalmi sikerei elkedvetlenítették egyházi pályájától. Temesvárról 1878-ban Budapestre költözött s többé nem is ment vissza paptársai közé. Írói munkálkodással kereste kenyerét, a Nemzeti Színház műsorának legfőbb támasza lett. A M. T. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság már 1879-ben megválasztotta tagjai közé, tagja volt a Petőfi-Társaságnak is. 1880-ban kilépett az egyházi rendből, áttért az evangélikus vallásra, 1881-ben megnősült. Ez a lépése nagy megbotránkozást keltett a katolikus körökben, egykori paptársai elkeseredetten támadták, Csiky Gergely azonban tartózkodott attól, hogy bírálja a katolikus intézményeket és ellenszenves színben mutassa be az egyházi rend tagjait. Szigorú erkölcsi felfogású keresztény író maradt haláláig. Java munkaerejében, 1891 november 19-én, halt meg Budapesten.
Adatok Csiky Gergely életéhez:
1842. – Csiky Gergely születésének éve. December 8-án születik az aradmegyei Pankota községben. (Örmény eredetű magyar nemesi család leszármazottja. Atyja, Csiky János aradi orvos, korán meghal; anyja, a szintén örmény származású Verzár Lenke, gondosan neveli két testvérével együtt. A tehetséges fiú a minorita szerzetesek vezetése alatt álló aradi gimnázium tanulója. A Bach-korszak germanizáló világában serdül fel.)
1859. – Érettségi vizsgálatot tesz az aradi katolikus gimnáziumban, azután belép a csanádi egyházmegye temesvári szemináriumának papnövendékei közé. (Tehetségét hamar felismerik, a csanádi püspök alkalmat ad neki tudása elmélyítésére. Harmadéves teológus korában felküldik a pesti központi papnevelő-intézetbe. Két évig itt tanul.)
1865. – Miséspappá szentelik. (Püspöke bejuttatja a Szent Ágostonról nevezett bécsi felsőbb papnevelő-intézetbe, az Augustineumba. Közel négy évet tölt Bécsben, megszerzi a teológiai doktorátust. 1868 végén kerül vissza Temesvárra, fél évig falun káplánkodik, azután berendelik hittanárnak a temesvári gimnáziumba.)
1870. – Ez év közepétől nyolc éven át a temesvári katolikus papnevelő-intézetben az erkölcstan, egyházjog és egyháztörténelem tanára. (A püspök és a kanonoki kar részéről olyan figyelemben részesül, mint a legjelesebb papok közül is csak kevesen a csanádi egyházmegyében. Kitűnő tehetség, jeles tanár, példás életű pap. A protestánsoknak erős ellensége, a temesvári szentszék előtt folyó házassági pörökben a szigorú katolikus álláspont védője.)
1874. – Édesanyja aradi otthonában megírja Jóslat című regés vígjátékát s kéziratával pályázik a M. T. Akadémia Teleki-jutalmára. (Gyakran megfordul a temesvári német színházban; úgy érzi, hogy különb drámákat tudna írni az ott látott színdaraboknál. Pályaművével 1875-ben megnyeri a száz aranyas akadémiai jutalmat.)
1877. – Második akadémiai pályadíja. (Janus című drámai kéziratával ismét megnyeri a Teleki-jutalmat.)
1878. – Kitüntetik az Akadémia Karátsonyi-pályadíjával. (Az ellenállhatatlan.) Az év végén szabadságot kér elöljáróitól s püspöke engedélyével felköltözik a fővárosba. (Papi ruhában jár, vasárnaponkint misézik.)
1879. – Megválasztják a M. T. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagjává. (Néhány hónapot tölt Párisban, tanulmányozza a francia színpadot.)
1880. – Harmincnyolc éves. Nagy sikere a Proletárokkal és a Mukányival. (Püspöke tudatja vele, hogy a színpad körül való forgolódás nem méltó papi hivatásához; a figyelmeztetésre azzal válaszol, hogy kilép a papságból. A liberális közvélemény tapssal fogadja elhatározását, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter nem mer neki állást adni, mert fél a katolikus püspöki kartól.)
1881. – Arad város közgyűlése díszpolgárrá választja. Áttér az ágostai hitvallásra. Nőül veszi Bakoly Tivadar egyetemi orvostanár leányát, özvegy Villecz Ernőné Bakody Amandát. (Családi élete a legboldogabbak egyike. Néhány bizalmas barátja, így Gyulai Pál, még derűsebbé teszi életét. Színpadi sikerei miatt sok az irigye, de annál nagyobb komolysággal dolgozik és sikert sikerre arat.)
1891. – Halála 1891. november 19-én, negyvenkilenc éves korában, Budapesten. (A Nemzeti Színház csarnokából temetik. A M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság nevében Beöthy Zsolt mond búcsúzó beszédet ravatala mellett.)
Kiadások. – Az életből. Beszélyek. Pest, 1872. (Tartalma három novella. Az erkölcsnemesítő céllal kigondolt elbeszélésekben csak néhány mellékalak vet némi fény a szerző tehetségére.) – Fényképek. Beszélyek. Temesvár, 1872. (Ez a kötet is a szerző költségén jelent meg. Tartalma két novella.) – Az egyházjog tankönyve. Három kötet. Temesvár, 1873. (A szerző szaktekintély volt a kánonjogban, rendszerező könyvét a katolikus papság nagy elismeréssel fogadta.) – Katolikus házasságjogtan. Temesvár, 1874. (A hazai viszonyokra és az egyházi gyakorlatra egyaránt figyelmet fordító kézikönyv.) – Jóslat. Vígjáték öt felvonásban. Temesvár, 1875. (A jambusos vígjáték tárgya: miként gyullad szerelemre Delphi papnője, Pythia, egy görög ifjú iránt? A házassággal végződő újromantikus mesedrámán Rákosi Jenő Aesopusának hatása szembetűnő. A darabot a Nemzeti Színházban huszonkétszer játszották.) – A vad ember. Regény. Temesvár, 1876. (Hihetetlen történet s ennek keretében a szabadkőművesek ingerült megtámadása. A regény Barlanghy Bence álnéven jelent meg.) – Antigone. Sophokles tragédiája. Pest, 1876. (Fordítás görögből: Második kiadása a Jeles Írók Iskolai Tárának füzetei között 1883-ban.) – Athalia. Racine tragédiája. Budapest, 1876. (Fordítás franciából. Harmadik kiadása az Olcsó Könyvtár füzetei között jelent meg 1886-ban.) – Janus. Tragédia öt felvonásban. Temesvár, 1877. (A jambusos szomorújáték meséje a Szent István király halálát követő időben játszik: Janus, a pogány magyar úr, a lázadók élére áll, de a keresztény magyarokkal szemben elveszti a harcot és halállal bűnhődik. A költői lendületű dráma felépítése biztos kézre vall. A Nemzeti Színházban gyönge sikere volt.) – A mágusz. Tragédia egy felvonásban. Temesvár, 1878. (Simon bűvész szerelmi története Nero császár korából.) – Az ellenállhatatlan: Vígjáték három felvonásban. Temesvár, 1878. (Mint abszolút értékű dráma nyerte meg a négyszáz aranyas Karátsonyi-jutalmat. A Nemzeti Színházban ötször játszották, Hőse, Rodrigo, az önhitt spanyol lovag, azt hiszi, hogy minden nő első látásra belészeret: ebből a jellemhibából indul ki a mese bonyodalma. A darabon Moreto spanyol drámaíró Szép Diegójának, továbbá Rákosi Jenő és Dóczy Lajos mesedrámáinak hatása látszik.) – Anna. Dráma egy felvonásban. Ország-Világ. 1880. évf. (Családi helyzetkép. A Nemzeti Színházban 1882-ben játszották. Önállóan 1883-ban jelent meg.) – Elbeszélések. Budapest, 1880. (Tizennégy novella. Züllött alakjai tanulmányfejek társadalmi színműveihez.) – Sophokles tragédiái. Budapest, 1880. (A görög drámaíró szomorújátékainak fordítása a Kisfaludy-Társaság kiadásában.) – Csiky Gergely színművei. Tizennyolc kötet. Budapest, 1882–1888. (Gyűjteményes sorozat az Athenaeum részvénytársaság kiadásában. Az 1870-es években megjelent színművek nincsenek meg a sorozatban, hiányzanak belőle a szerzőnek élete végén írt darabjai is.) – A proletárok. Színmű négy felvonásban. Budapest, 1882. (Első előadása a Nemzeti Színházban: 1880. január 23. A M. T. Akadémia 1887-ben a négyszáz aranyas Karátsonyi-jutalom felével tüntette ki. A vidéki színpadokon sokszor játszották, kikerült a külföldre is: a német, dán és cseh színházakba.) – Mukányi. Vígjáték négy felvonásban. Budapest, 1882. (Első előadása a Nemzeti Színházban: 1880. október 22.) – Cifra nyomorúság. Színmű négy felvonásban. Budapest, 1882. (Első előadása a Nemzeti Színházban: 1881. október 28.) – Szép leányok. Színmű három felvonásban. Budapest, 1882. (Pesti életkép külvárosi alakokkal. A Népszínház adta elő 1882-ben. Mint az imént felsorolt három színmű, ez is az Athenaeumtól kiadott Csiky-sorozatban jelent meg.) – A kaviár. Bohózat három felvonásban. (Csiky-sorozat. Először 1882-ben játszották a Nemzeti Színház művészei.) – A Stomfay-család. Színmű három felvonásban. (Csiky-sorozat: Először 1882-ben adták elő a Nemzeti Színházban.) – Bozóthy Márta. Színmű három felvonásban. (Csiky-sorozat. Először 1883-ban került színre a Nemzeti Színházban.) – Cecil házassága. Színmű három felvonásban. (Csiky-sorozat. Tárgya: házasfelek családi összeütközése kibékítő megoldással. Első előadása 1883-ban.) – Nóra. Dráma négy felvonásban. (Csiky-sorozat. Komor szerelmi történet a szatmári béke idejéből. Első előadása 1884-ben.) – Buborékok. Vígjáték három felvonásban. (Csiky-sorozat. Nemzeti Színház 1884.) – A sötét pont. Dráma három felvonásban. (Csiky-sorozat. Egy nemesjellemű nő bűnhődése ifjúkori ballépéséért. Nemzeti Színház: 1885. Lefordították szerb nyelvre is.) – Spartacus. Tragédia öt felvonásban. (Csiky-sorozat. A római rabszolgalázadás hősének szerelmi története. A darab a M. T. Akadémia Teleki-pályázatán száz arany jutalmat nyert. Tragikuma tiszta, kompozíciója kerek, dikciója választékos.) – Petneházy. Színmű három felvonásban. (Csiky-sorozat. Alkalmi darab Buda visszafoglalásának kétszázéves fordulójára Operaház: 1886.) – Királyfogás. Operett három felvonásban. (Csiky-sorozat. Népszínház: 1886. Az operett zenéjét Konti József szerzette. Ötvenedik előadása 1891-ben volt.) – A jó Fülöp. Vígjáték három felvonásban. (Csiky-sorozat. A darab éle a dzsentri-politikusok nagyzoló életmódja és követelődző hivatalvadászata ellen irányul. Nemzeti Színház, 1887.) – A vadrózsa. Színmű három felvonásban. (Csikysorozat. A darab: népszínmű dalok nélkül. A Nemzeti Színházban 1887-ben megbukott. A napisajtó ez alkalommal ujjongva támadta a szerzőt; sok ellensége volt az ujságírói körökben.) – A vasember. Dráma három felvonásban. (Csiky-sorozat. A M. T. Akadémia Teleki-pályázatán száz arany jutalmat nyert. A Nemzeti Színházban 1888-ban nagy sikerrel játszották.) – Divatkép. Színmű három felvonásban. (Csiky-sorozat. Tipikus fővárosi alakok bemutatása. A darab a Nemzeti Színházban 1888-ban megbukott. A hírlapok ismét őrömmel jelentették, hogy a közönség elfordult kedvelt színpadi szerzőjétől.) – Plautus vígjátékai. Négy kötet. Budapest, 1885. (Teljes Plautus-fordítás a Kisfaludy-Társaság kiadásában. A M. T. Akadémia a Karátsonyi-jutalommal tüntette ki. Mint Sophokles összes tragédiáit, Plautus valamennyi komédiáját is művészi erővel ültette át magyarra a szerző.) – Görög-római mitológia. Budapest, 1885. (A szerző kitűnően beszélt latinul, tökéletesen értett görögül, az ókor hitvilágát gyökeréig ismerte.) – Dramaturgia. Két füzet. Budapest, 1886. (A drámai műfajok elméletére és történetére vonatkozó ismeretek az országos színi iskola növendékei számára. A szerző az iskola egyik nagyhatású tanára s egyben a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja volt.) – Az elvált asszony. Regény. Budapest, 1888. (A szerző nem vitte át regényeibe színműveinek jeles tulajdonságait. Realista megfigyelő ugyan, lélektani megokolásra törekszik, de meséit szürkén szövi, az érdeklődést nem tudja megragadni.) – Arnold. Regény. Budapest, 1888. (Romantikus történet züllött alakokkal és néhány tisztességes személlyel.) – Az Atlasz-család. Regény. Budapest, 1890. (A gondosan kidolgozott mű a zsidó-kérdést minden irányzatosság nélkül érinti. Új kiadása Mikszáth Kálmán előszavával a Franklin-Társulat Magyar Regényírói között 1904-ben.) – Kyklops. Euripides drámája. Budapest, 1890. (A Kisfaludy-Társaság jutalmával kitüntetett fordítás.) – Örök törvény. Színmű három felvonásban. Budapest, 1890. (Családi történet az anyai szeretet és gyermeki ragaszkodás illusztrálására. A Nemzeti Színházban 1890-ben nagy sikert aratott.) – A nagyratermett. Vígjáték három felvonásban, Budapest, 1890. (Meséje olasz földön játszik a napoleoni idők után. Hősének, a komikus kapaszkodónak, képzelgése mulatságos módon viszi előbbre a cselekményt. A M. T. Akadémia Karátsonyi-pályázatán kétszáz arany jutalmat nyert. A Nemzeti Színházban 1890-ben mérsékelt sikerrel játszották.) – A nagymama. Vígjáték három felvonásban. Budapest, 1891. (A darabot a Nemzeti Színház közönsége 1891-ben nagy tetszéssel fogadta.) – Az atyafiak. Regény. Budapest, 1891. (Először a Budapesti Szemlében jelent meg. Egy örökösödési harc története házassági megoldással. Az író később dramatizálta regényét, de színdarabja csak halála után került színre a Nemzeti Színházban.) – Sisyphus munkája. Regény. Budapest, 1892. (Először a Budapesti Hirlapban jelent meg: Egy dzsentri-leány hiábavaló küzdelme családi vagyonuk megmentéséért.) – Két szerelem. Szomorújáték három felvonásban. Budapest, 1893. (Szerelmi tragédia a kurucvilág korából. A M. T. Akadémia Teleki-pályázatán száz arany jutalmat nyert A Nemzeti Színházban 1892-ben került színre.) – Csiky Gergely színművei. Budapest, 1902. (Vadnai Károly kiadása a Franklin-Társulat Magyar Remekírói között. Néhány válogatott színdarabja egy kötetben.)
A felsorolt munkákon kívül Csiky Gergely még számos más munkát írt és fordított. Maradtak kisebb alkalmi színművei (az aradi színház megnyitására, 1877; a Nemzeti Szinház fennállásának ötvenéves fordulójára, 1887); pályanyertes drámái (Bizalmatlan, verses vígjáték, 1879-ben az akadémiai Teleki-díj száz aranyával jutalmazva; Theodora, történeti tragédia, 1882-ben az akadémiai Teleki-díj száz aranyával jutalmazva; A komédiás, történeti vígjáték, 1886-ban a Kisfaludy-társaság Széher-díjával jutalmazva); operett-szövegei (Suhanc, Citerás), Ezeknek egy része sohasem jelent meg nyomtatásban. Harminckilenc színművet és több nagyobb tudományos munkát fordított latin, görög, német, francia és angol írókból. (Taine angol irodalomtörténetét ő ültette át franciából magyarra öt kötetben; 1881–1885.) Szerkesztette, bevezetésekkel és jegyzetekkel kísérte Shakespeare színműveinek gyűjteményes magyar kiadását. (Harminchat színmű hat kötetben hatszáz illusztrációval: 1886–1891.)
Irodalom.
– Gyulai Pál: Színházi szemle. Budapesti Szemle. 1875., 1878. és 1880. évf. – Beöthy Zsolt: Színműírók és színészek. Budapest, 1882. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. – Berczik Árpád: Csiky Gergely. Budapesti Szemle. 1893. évf. – Kara Győző: Csiky Gergely tanuló korában. Arad, 1893. – Wigand János: Csiky Gergely Vasembere és Sophokles Antigonéja. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1895. évf. – Beöthy Zsolt: Színházi esték. Budapest, 1895. – Gedeon Alajos: Csiky Gergely mint drámaíró. Budapest, 1899. – Janovics Jenő: Csiky Gergely élete és művei. Két kötet. Kolozsvár és Budapest, 1900–1902. – Péterfy Jenő összegyűjtött munkái. III. köt. Budapest, 1903. – Vadnai Károly: Irodalmi emlékek. Budapest, 1905. – Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok. II. köt. Budapest, 1908. – Lukács György: A modern dráma fejlődésének története. Két kötet, Budapest, 1911. – Ferenczi Zoltán szerkesztésében: A magyar irodalom története 1900-ig. Budapest, 1913. – Volenszky Béla: Csiky Gergely társadalmi drámái. Budapest, 1917. – Szása Károly: Csiky Gergely drámaírói pályája. Magyar Múzsa. 1920. évf. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. – Alszeghy Zsolt: a XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1923. – Bartha József: Két nemzedék magyar irodalma. Budapest, 1926. – Galamb Sándor: Huszonöt év a magyar társadalmi dráma történetéből. Budapest, 1926. – Vasshegyi Margit: A magyar Moličre-fordítások. Budapest, 1927. – Gáspár Margit: Csiky Gergely és a franciák. Debrecen, 1928. – Speneder Andor: Csiky Gergely mint regényíró. Irodalomtörténeti Közlemények. 1928. évf. – Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Pécs, 1929. – Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1930. – Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1930. – Kozma Magdolna: A magyar történeti vígjáték. Budapest, 1931.
|
