Egy amerikai oktatáskutató tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy a házi feladat nem feltétlenül hasznos gyermekeink számára. Sőt, akár káros is lehet az otthoni tanulás!
"Nincs rá semmi bizonyíték, hogy a házi feladat - függetlenül a mennyiségétől - hozzájárulna az általános iskolába járó gyerekek iskolai eredményeinek, tudásának fejlődéséhez."
A fenti idézet Harry Cooper amerikai oktatáskutatótól, a Duke Egyetem Pszichológiai és Idegtudományi Tanszékének vezetőjétől származik, és első hallásra elég meglepő lehet. Igaz lehet, hogy semmiért volt az a rengeteg óra, az erőfeszítések, az elmulasztott játéklehetőségek, a könnyek? Igaz lehet, hogy családok milliói mennek keresztül minden este teljesen hiábavaló küzdelmen?
Harry Cooper közel harminc éve foglalkozik a házi feladat és az otthoni tanulás témakörével. A professzor jelenlegi tanulmányában 180 különböző, 1989 és 2006 között készült kutatás eredményeit vetette össze.
Miért is?
A házi feladat intézménye annyira megszokott és elfogadott, hogy a legtöbb felnőttnek eszébe sem jut megkérdőjelezni az értelmét. De amikor a tényeket nézzük, akkor rá kell jöjjünk: a házi feladat előnyei meglehetősen korlátozottak és életkorfüggőek.
Az általános iskolásokkal kapcsolatban az eredmények azt mutatják, hogy míg az osztálytermi tanulásnak nagyon jó eredményei vannak, addig az otthoni házi feladat egyszerűen csak felesleges nyűg. A kapcsolat a házi feladat és a gyerekek tudása között még a legjobb indulattal is csak minimális. A középiskolások körében már változik a kép, náluk a leckének már valóban van mérhető hatása, de napi két óra fölött az otthoni tanulás előnyei csökkennek.
A sikeres országokban nincs
A tanulmány következtetéseivel az Arizonai Egyetem professzora, Etta Kralovec oktatási szakértő is egyetért. Mint mondja, a házi feladatnak általános iskolában semmilyen hasznos hatása nincs. Hasonló következtetést lehet levonni a különböző országok tanítási gyakorlatának elemzéséből is. A diákok tudását felmérő teszteken sorra magas pontszámot elérő országokban, például Japánban, Dániában vagy Finnországban nem vagy csak nagyon kevés leckét adnak, míg az olyan, rosszul teljesítő országokban, mint Törökország, Irán vagy Thaiföld, általában sok az otthoni tanulnivaló.
A tanulmányban vizsgált 180 kutatás összehasonlító elemzése nem mutatott ki semmiféle bizonyítékot, mely alátámasztaná, hogy az általános iskolások körében a leckeírásnak bármiféle pozitív hatása lenne. Bebizonyította azonban az ellenkezőjét: a házi feladat károsan befolyásolja a gyerekek iskolához való hozzáállását.
Szeretni kell a tanulást
Valójában ez az, ami miatt igazából aggódnunk kell. Gyermekeink jövőjét meghatározza, hogy milyen a tanuláshoz való viszonyuk, ezért fontos lenne, hogy megszeressék a tanulást. A házi feladat azonban éppen ezzel ellentétes hatást fejt ki: nem fejleszti gyermekeink tudását, de sikeresen szembefordítja gyermekeinket az iskolával, és megutáltatja velük a tanulást. Pedig nagyon hosszú időről van szó, egy első osztályos gyermek előtt 12-13 év házi feladat áll, mielőtt egyetemre mehetne.
Botrány a családban
És akkor még nem is beszéltünk a házi feladat családokra gyakorolt káros hatásairól. Ezer és ezer családban ismétlődik minden este a lecke körüli tortúra és küzdelem. A szülők veszekszenek, könyörögnek, hízelegnek, a túlterhelt gyerekek pedig sírnak, hisztiznek, kiabálnak, minden lehetséges módon kerülik a feladatot. Ahelyett, hogy este a családtagok megnyugodnának, játszanának, beszélgetnének és támogatnák egymást, azaz erősítenék összetartozásukat, mindenki feszült és ideges a lecke körüli huzavona miatt.
A kisgyermek még nem képes feladatainak önálló elvégzésére. Nem tudja, hogyan kell beosztani az idejét, nem tudja, hogyan kell megszervezni, rendszerezni a munkát és a részfeladatokat. Felnőtt segítségére van szüksége, aki irányítja, segíti. A szülő előtt két út van. Vagy egyre jobban bevonódik a lecke elkészítésébe, szélsőséges esetben akár odáig, hogy ő maga csinálja meg a gyerek helyett a feladatot, vagy átcsúszik egy másik szerepbe, és onnantól a középiskola végéig ő lesz a Leckerendőrség kemény zsaruja, ami állandó konfliktusokat eredményez. Bármelyik irányba is indul el a szülő, az aláássa a házi feladat gyakorlatának egyik legfontosabb célját, a felelősségvállalás kialakítását, ráadásul árt a szülő-gyerek kapcsolatnak is.
Támogatói szerint a házi feladat felelősségvállalásra és önálló munkavégzésre tanít, megerősíti az iskolában tanultakat, és kapcsolatot hoz létre az iskola és a szülő között. Ugyanakkor a felelős szülők a lecke nélkül is látják, mi van a gyerek táskájában, tartják a pedagógusokkal a kapcsolatot, tisztában vannak gyermekük iskolai előrehaladásával. Nekik nincs szükségük efféle terhekre, különfeladatokra ahhoz, hogy jó szülők legyenek. A felelősségvállalás és az önálló munka képessége másképp is tanítható - erre való a házimunka, a gyermek által gondozott kiskert vagy háziállat, vagy az, ha gyermekünket következetesen rászoktatjuk, hogy gondoskodjon felszereléséről, tanszereiről, rendbe rakja a szobáját.
Nem csak a tanulás fontos
Ami az iskolában tanultak megerősítését illeti, ez valóban egy fontos tényező, de csak egy a sok közül. Gyermekünk egészsége és iskolai teljesítőképessége szempontjából vannak ennél fontosabb feltételek is, például, hogy kipihenje magát, jól aludjon, jó kapcsolata legyen szüleivel és testvéreivel, és hogy legyen lehetősége elegendő szabad játékra. Ezek szerepe sem elhanyagolható, hiszen alapvetően befolyásolják a gyermek tanulási képességeit, figyelmét, emlékezetét, viselkedését, problémamegoldó-képességét. A korábban tanultak megerősítésére, ismétlésre pedig amúgy is rendszeresen sor kerül az iskolai órákon.
Általános iskolás korban sokkal hatékonyabb az otthoni olvasás, mint a házi feladat. Ez jelenthet önálló olvasást, vagy akár azt is, hogy a szülő olvas fel, a lényeg, hogy az olvasás örömteli tevékenység legyen. Bármi más iskolai feladatnak esetinek és választhatónak kell lennie. Ebben a korban az iskola elsődleges szerepe a tanulás megszerettetése kellene, hogy legyen. Ami ezzel ellentétes hatású, annak nincs helye az oktatásban.
Szüleink hibáiért büntetjük gyermekeinket!
Ha az oktatás célja valóban az, hogy gyermekeinket neveljük és fejlesszük, akkor be kell tiltani a házi feladatot. Ez lenne a legjobb a gyerekeknek, a szülőknek, a családoknak, az iskolának és a társadalomnak is. A házi feladatot egyetlen dolog igazolhatja, az pedig a múlt: Ha mi végigszenvedtük a leckeírások végtelen óráit, akkor ők is túl fogják élni. De meg kell-e büntessük gyermekeinket azért, amit annak idején nekünk kellett elszenvednünk?
