Tartalom

Bevezetés

Jézus nyilvános életének három-négy éve után a keresztyénség egész fejlődésében azon időszak, melyet ez a könyv felölel, volt a legrendkivülihb. Annak az öntudatlan nagy müvésznek félszeg játéka folytán, aki a történet meglepő szeszélyeit vezetni látszik, ott látjuk majd Jézust és Nerót, a Krisztust és Antikrisztust ellentétbe, szembeállitva egymással, miként - ha a kifejezéssel élnem szabad, - az eget és a poklot. A keresztyén öntudat teljes. Mindez ideig csupán szeretni tudott; a zsidók üldözései, bármily kemények voltak is, a vonzalom és hála kötelékét, mely a keletkező egyházat anyjához, a zsinagógához füzte, megbontani nem tudták - a zsinagógához, melytől alig hogy elvált. A mai naptól kezdve azomban a keresztyén tudja, mit gyülöljön. Jézussal szemben egy szörny bontakozik ki, aki eszményképe a gonosznak, épugy, mint Jézus eszményképe a jónak. Miként Enoch, miként Éli, arra tartatva fenn, hogy a mindenség végső tragödiájában szerepeljen, Néró betetőzi a keresztyén mythologiát, sugalmazza az uj testamentom elsőrangu szent könyvét, megállapitja egy ocsmány mészárlás révén a római egyház elsőbbségét, és előkésziti a változást, mely Rómát egy szent városnak, egy második Jeruzsálemnek rangjára fogja emelni. Ugyanekkor, az eseményeknek ama titokzatos összejátszása folytán, melyek az emberiség nagy válságainak pillanatában nem ritkák, Jeruzsálem romba dől, a templom, a keresztyénség megmenekedve egy reá nézve már is terhessé vált köteléktől, mindinkább önállósul és követi a levert judaismustól függetlenül saját végzetét.

Ennek a történetnek elsőrangu okmányai: a canonicus iratok közt Pál apostol utolsó levelei, a zsidókhoz irott levél, a Péternek és a Jakabnak tulajdonitott levél, a Jelenések könyve, Római Kelemennek levelei; Tacitus, Josephus szintén kitünő forrásul szolgálnak. A kérdéseknek egész sora, különösen az apostolok halála és János összeköttetései Ázsiával csupán fél megoldást találnak, másokat ismét a világosság valódi sugaraival világithatunk meg. A keresztyéni eredet materiális tényei majdnem mind homályosak; ami világos, az az a lángoló lelkesedés, az az emberfölötti bátorság, a realismusnak az a finomult megvetése, mely ezt a mozgalmat az emlékezet által megőrzött leghatalmasabb erőfeszitéssé avatják az eszmény felé.

...

Ernest Renan
A keresztyénség eredetének története
4. Az Antikrisztus