Eugéniusz:

Az elit hiba/bűnlajstroma - III.



A poklot nem járó dudások

Az áruló ún. írástudók korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

.

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

.

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

.

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

.

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

p 1

p

p Aki nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják…

p

p Fejben mindent csak szétszed/szételemez, de összerakni már nem tud/akar

p

p Ő mindent megtesz, hogy a helyén te el ne mondhassad az ellenvéleményed

p

p Aki majd mindent jól megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el…

p

p Egyszerre mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarná átépíteni a hajót

p

p Aki mindent elkövet azért, hogy azért ne nagyon vegyék őt túl komolyan…

p

p Aki mindig úgy szól, ír stb., hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét

p

p Aki mindent csak imitáló, és ezt a mentalitást szánt szándékkal terjesztő

p

p Aki a nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő

p

p A mindenkit megnyugtató: a Tudomány-isten minden problémát megold

p

p Aki egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást

p

p Aki bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt

p

p Az áldott magányból házisárkány-kormánya alá menekülő költő, tudós

p

p Aki felhagy a bölcselkedéssel: a pártpolitizálásban vél megváltást találni

p

p Akinek elviselhetetlen kín, ha egy ideig magára marad a külön-véleménye

p

p Aki szelektíven oszt áldást, s nem nyit ki templomot koszos hajléktalannak

p

p Ő „nem politizáló” Egyházfő: pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben sem

p

p Aki nyíltan rajtad röhög(tet)ő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén

p

p Aki mindenki mást is megállítana, ha őneki már itt van a Kánaán bősége

p

p Aki a legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgot

p

p Térítő: csak egy kicsit térít el az igazságtól s a tempód fokozását javallja

p

p Aki mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni

p

p Minden tanulmányút/zarándoklat csak tivornya alkalom a leépülésére

p

p Magától ingyen az alkotmány szellemében jogszabályt nem vizsgál át…

p

p Nem is vizsgálja meg a börtön társadalmi intézményének rossz hatásfokát

p

p Amíg ő nem kerül pár napra börtönbe, addig nem tudósít a közállapotáról

p

p Aki abba bele se fog, amire itt és most nincs leelőlegezett megrendelése,

p

p Aki nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: „szerződés” kp. nélkül!?

p

p Ő szakmai jótanácsot nem fontolgat, s döntést sem hoz: majd úgyis eldől…

p

p Aki a napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló

p

p Ő minden művet/alkotót stigmával skatulyáz: elit-tömeg, könnyű–komoly…

p

p Aki a közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként

p

p Mintha egy kis isten lenne ő: a lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat

p

p Akinek minden kezedet túl nehéz: a világ jobbítását sem önmagán kezdi el

p

p x

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

p 2

p

p Aki nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot

p

p Ő minden hagyományt a magáénak vall: akár még az egymást kizárókat is…

p

p Aki az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre

p

p Ő az ígéretes civil kurázsis kezdeményezéseket szétcincáló/aggályoskodó

p

p Aki rendőri, megélhetési, önigazolási stb. kényszer nélkül nem tanúskodik

p

p Akinek mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz, csak beszéljenek róla…

p

p Aki zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is

p

p Aki zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t)

p

p Aki a legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni

p

p Ő a rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből pl. a cigánybűnözés szót

p

p Aki önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra

p

p Ő nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket

p

p Aki kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen

p

p Akinek a nép szava isten szava: a „népítélet”, lincselés is az, helyesli is azt

p

p Aki nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait

p

p Övé a mikrofon-erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget

p

p Aki miközben megkerüli, úgy tesz, mintha megválaszolná a lényegi kérdést

p

p Aki meddő órákat tölt írógépénél, miközben felesége szül, főz, mos, takarít…

p

p Aki nem akar alázattal-fáradtsággal jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni

p

p Ő épp rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy

p

p Az ő bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég a megalkuvása álruhái

p

p Aki stréber tanítvány: mihelyst bajba kerül Mestere, ő tagadja meg először

p

p Miért is lenne pont ő egy tisztességes értelmiségi? Hisz kiterítik őt is úgyis!

p

p Aki a hiányzó egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen!

p

p A közbaj okát kinyomozó (újság)írót nyíltan megbélyegző: „a nép ellensége”

p

p Ő nem mindig tud üzenni: a börtön falára minek írjon utolsó csepp vérével?

p

p Ő mindig „összekeveri”: civilizáltság/kulturáltság – s így fejlődést vél látni…

p

p Aki sandán magáról rád vetíti a gyanú árnyékát: Te a Hatalom embere vagy

p

p Aki le nem írná, legfeljebb négyszemközt mondja – másként meg letagadja

p

p Ő az utolsó pillanatig hitegető, majd pont a vészben cserbenhagyó, lelécelő

p

p Ha nagy bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: ahogy anno Péter…

p

p Ő a fő riválisa hibáit jól felnagyító, viszont az erényeit meg le-lekicsinyítő

p

p Ő a szájából is segget csináló – akinek csak egy disznóláb az adott keze…!

p

p Aki a szájhős nagy „oroszlánvadász”, akire már egy patkány is frászt hoz

p

p x

ARANY JÁNOS

ÍRJAK? NE ÍRJAK?

I

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag...

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;

Elrejtett gyertya mi haszonra ég?

Vagy, például, mit érne a tojás,

Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"

Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;

Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,

Kivált az érdem olcsó vakbora, -

Nehezen akad erre cimbora.

.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)

Az álszerénységből szépen kinőtt.

Ő az, kitől (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap:

Hogy ő az apja lelkinek se vár

(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')

Elismerésre, költői babérra,

Halál után egy foghagymát sem ér a;

Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,

S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:

Ismerje meg hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét; különben...

.

No, mások ezt más útakon teszik,

S mindegy az út, ha összeérkezik.

Ezt elragadja "villám képzelet"

És hordja fenn "a csillagok felett";

Azé "miként sas" röptiben merész,

Felhőt eszik s bátran a napba néz;

Sok a babért fitymálja, megveti,

Mint gyermek a babot: "kell is neki!"

Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"

Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;

Már most is óriás... hát még ha nő!

A másik így zár minden éneket:

"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

.

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,

Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?

Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,

S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!

Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:

Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;

Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,

A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;

Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,

Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;

Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...

De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká

Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:

Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át

Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.

Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -

Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;

A legtisztábbik is, gondolta, nehezen

Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.

Nem volt inyére a hétköznapi modor,

Virágillat helyen nem a lucri odor:

Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,

Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.

Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,

Övedzve néha mint karcsú görög leány,

Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,

Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.

Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",

S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

.

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:

Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.

Mert kinek arca van és háta ép,

Ily had közé bizony átallva lép,

Kivált ha nincs is méltó fegyvere,

(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)

S a közmondás hamar fejére gyűl:

"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"

De mikor a civódás tére szent!

Patkóiktól még az oltár se' ment!

Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!

Ocsmány ökölharc az irodalom!

E szentegyházbul ostorral sem árt

Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

.

"Vitatkozás az elmét növeli",

Kocódni kissé, ez is emberi,

S az író, hogyha máshol emberebb,

Bizonyos pontig jól áll a szerep:

Míg tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkesztyűben foly a viadal,

S borítja bár az arcot vas lemez,

Hisszük, nemes vonásokat fedez.

Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,

Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szól a szenvedély,

Ha nem mindig volt más az ügy s személy

Nem kofanyelven hallá a közönség:

Az, és philippica... van ám különbség.

.

Való, hogy a személyes galibát

Az üggyel összevétni nagy hibád:

De mit teszesz, ha egy masült zseni

Arcodba körmöl és fogát feni?

Ha rossz poéta és rossz költemény -

Apa s fiu - ugyanazon személy.

Mert, mint a tigris védi kölykeit,

Úgy védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás:

- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

p 3

p

p Aki a felfelé seggnyaló, oldalt könyöklő, és lefelé taposó bősz karrierista

p

p Ő egy sportszerűtlenségei miatt világhírhedt unfair play díjas ún. vérprofi

p

p Aki csak az állami/kormánypárti védettségben lett oly nagy „fenegyerek”

p

p Ő elvállalja a főhóhér Haynau szerepét: a kíméletlen megtorló „szabad kéz”

p

p Ő a zabigyereksége miatt ért (vélt) sérelmeiért az egész világon áll bosszút

p

p Aki haraggal és elfogultsággal igazságtalanul ítél még főbenjáró ügyben is

p

p Aki a bátor „kiszivárogtató” – így törekszik hitelesíteni a dezinformálását…

p

p A naiv, gyanútlan kis fogyasztók átverési trükkjeinek avatott nagymestere

p

p Ő az a végrehajtó, aki nem szól/figyelmezteti jogaira a kifosztandó polgárt

p

p Ő a kisajátítási eljárásban a független értékbecslővel összejátszó ügyvéd

p

p Ő szándékosan vagy gondatlanul, de nem gyógyszer-, hanem méregkeverő

p

p Aki a lázas semmittevéssel hatékonyan szabotálja a szellemi közmunkákat

p

p Az óriási jótékonykodó cégérrel álszentül takargatja a sötét sátáni üzelmeit

p

p Aki bujtogat, felbiztat stb., majd időben felszívódik, és ki is hátrál mögüled

p

p Aki kéretlenül is osztogatja – a kalács helyett – az oly „bölcs” tanácsait

p

p Aki úgy „győz le”, hogy egy-két idegen óriást hív be magának segítségül

p

p Aki elcsábít, majd eldob, hogy lelki vergődésem közelről tanulmányozza

p

p Aki elfoglalja, okkupálja házam-hazám, majd a kedvére átírja történetem

p

p Ő támadja meg a hazámat, majd háborús bűnösnek kiáltja ki az áldozatot

p

p Aki előbb másol, leutánoz, majd meg még engem vádol meg plagizálással

p

p A menten élünkre álló zsidó Pál apostol, ha másként nem tudott legyőzni!?

p

p Ő engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt ő még aktív botrányhős is

p

p Ő csak annyira enged egy icipicit érvényesülni, hogy őt el ne homályosítsd

p

p Aki az építő-tápláló szellemi eledel helyett álkérdést-gumicsontot lök eléd…

p

p Ő a rabság kis körében mutatja meg: így kell a rabosítást nagyban is csinálni

p

p Ő nem mutatja be a teljes választékot: ő így korlátozza a döntési szabadságot

p

p Ő a(z ál)tekintélyével visszaélve rávesz szellemi aranyaid elkótyavetyélésére

p

p Aki a „Beszélni nehéz” címmel egy nagyon rossz üzenetű rádióműsort vezető

p

p Aki papírtalpú bakancsot stb. küld a téli frontra, ilyen áron gazdagszik meg…

p

p Ő csak egy tudásvágy-lehűtő, igazság-szomjúság kioltó képesítetlen tanerő

p

p Aki arra képesített, hogy bármelyik csodagyerekből hülye-gyereket csináljon

p

p Aki egy kibúvó, kifogás kereső-ajánló, alibiszállító kényszer-kisvállalkozó

p

p Aki hipnotizőri képességű: fizikai erőszak nélkül is kifoszt, megaláz stb. stb.

p

p Ő az emberek gondolkodását a balek-birka szerepre sunyin átprogramozó

p

p x

Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak

Az ő tudománya,

De mi haszna, ha kevés volt

A vágott dohánya.

Könyvet irt a bölcseségről

- S hajna!

Akkor esett ez a bolond

História rajta.

.

Nem szeretett ez a tudós

Semmit a világon,

Járt legyen bár égen-földön,

Két avagy négy lábon:

De a kendermagos cicát

- S hajna!

Éktelenül megszerette,

Majdhogy fel nem falta.

.

Szolgája is volt; a háznak

Ez viselte gondját,

Hogy lába ne keljen és a

Szelek el ne hordják.

Hű cseléd volt félig-meddig,

- S hajna!

Koplalás lőn este reggel

Bőséges jutalma.

.

Máskülönben ment a dolga

A kedves cicának :

A reggelin gazdájával

Ketten osztozának.

Búsan nézte ezt a szolga

- S hajna!

Fél zsemlére, pohár téjre

Nagyokat sohajta.

.

Mert tudósunk a magáét

Ha fölreggelizte:

Felét a cicának adni

Volt a szolga tiszte.

Úriasan élt a macska,

- S hajna!

Csak nem akart, csak nem akart

Meglátszani rajta.

.

"Hé... izé... mi baja lehet

Annak az állatnak?

Szőre borzas, csontja zörgős,

Szédelegve ballag."

"Jaj, uram, hát a sok éhség! -

- S hajna!

Kétszereznők csak a tartást;

Mindjárt lábra kapna."

.

S az napságtól itce tej járt,

Kapott egész zsemlét:

A tudós csak lesi, várja

Hogy ha nekitelnék.

De a macska nem üdűlt fel,

- S hajna!

Elfogyott a fogyó holddal,

Sarlóvá hajolva.

.

Kendermagos szegény cica

Nyavalyába esvén,

Fölvette a néhai nevet

Egy szép őszi estvén.

"Átszellemült kedves állat

- S hajna!

Falatom megosztom vele

Mégis meg van halva!"

.

"Mi tagadás" - mond a szolga,

"A cicus nem vétett:

Én evém meg ő helyette

Reggel az ebédet.

Mondtam, menjen egérfogni,

- S hajna!

Nem tanyáz ám ott egér, hol

Üres minden kamra."

.

Nagy volt, mondok, a tudósnak

Az ő tudománya,

De mi haszna! Kevés hozzá

A vágott dohánya.

Könyvet irt a bölcseségről

- S hajna!

Ilyen ápró dőreségek

Gyakran estek rajta.

(1847)

p 4

p

p Akinek a közünnepek államosítása, kiüresítése vagy elszabotálása a célja

p

p Az erkölcsi balek-törvényt hozó: ha ütik egyik arcod, tartsd oda a másikat is...

p

p Aki az örök hallgatási fogadalmát (pl. omerta) be is tartó cinkos bűnpártoló

p

p Aki az élő fába is belekötő, a kákán is csomót kereső felbérelt profi fikázó

p

p Aki a „Csak a kísértésnek ne állj ellen!” cinikus „bölcs” igének a hirdetője

p

p Ő abortuszt mond latin tolvajnyelven: magzatgyilkosságot szépítő, tussoló

p

p Aki a kisebbrendűségi érzése miatt olyan betegesen hiú, allergiás mimóza

p

p Aki pártállami-állampárti rendelésre gyárt, hamisít/kozmetikáz, töröl hírt

p

p Aki az ingyen kegyelmet nem ismerő/tagadó/kicsinyítő érdemelvű egyházfi

p

p A kereszténymentő – sok/kevés? – zsidót soha nem díjazó, ki nem tüntető…

p

p Aki szigorú erkölcsi alapon áll, a „titkos” Talmudén: a gój csak egy állat!?

p

p Ő egy professzor, aki profi a rafinált hazudozásban, a rabulisztikában stb.

p

p Aki a kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazol vagy cáfol”

p

p A mondandóját magyartalan, képzavaros, konfúzus mondatban fogalmazó

p

p A kisgyerek rajzoló, mesélő képzelőerejét sorvasztó, csonkító szülő/óvónő

p

p Ő a „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” –féle „állásfoglaló”

p

p Aki nem a mindenséggel méri magát – ő oly „szerény”: a kevéssel is beéri…

p

p Aki a „pogány” magyar imát/népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédekből

p

p Aki a keresztény istentiszteletet mindig egy ótestamentumi „igével” kezdi

p

p Az Ó/Újszövetség közt nem gyökeres szakítást, de folytonosságot lát(tat)ó

p

p Aki egy szellemi meddő, aki hegységként vajúdva max. egy kis egeret szül

p

p Aki az a hadvezér, aki soha nem azt mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!”

p

p Ő egy szakbarbár: nem látja a nagy Egészet, így a részről se tudhat eleget

p

p Ő csak még töredezettebbé teszi, ha már úgyis „Minden Egész széttörött”?

p

p Aki az egyetemes műveltséget összerakhatatlan kid puzzle-ra szedi szét…

p

p Aki babonának minősíti le a népi csillagjóslást, bölcseletet/asztrológiát…

p

p Aki egy harcos antiklerikális és istentagadó: neki a vallás a nép ópiumja…

p

p Aki a szentségek és az egyházi méltóságok árulója és vevője (szimónia)

p

p Akik az ún. bűnbocsátó cédulák ötletgazdái és annak templomi kufárjai

p

p Aki egy nihilista „bölcs”: nincs abszolút érték, relatív, hogy mi a jó/rossz

p

p Örül, ha indiszponált/gyenge napot fogott ki a nagy (sport stb.) ellenfele

p

p Aki a kápók csapatkapitánya: haláltáborban hívja ki meccsre a rabokat

p

p Aki a szólásszabadság nagy híve: de ő az országos tévében, te a blogodon

p

p Akivel „vitáztok”, de nála van a mikrofon ki-, s a süllyesztő bekapcsolója

p

p x

Arany János

Epilogus

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon'...

Legfölebb ha omnibuszon.

.

Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se' irigyeltem.

.

Nem törődtem bennülővel,

Hetyke úrral, cifra nővel:

Hogy' áll orra

Az út szélin baktatóra.

.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, --

Félreálltam, letöröltem.

.

Hiszen az útfélen itt-ott

Egy kis virág nekem nyitott:

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve.

.

Az életet, ím, megjártam;

Nem azt adott, amit vártam:

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hírnév, mint az érdem:

Nagyravágyva,

Bételt volna keblem vágya.

.

Kik hiúnak és kevélynek --
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

.

Bárha engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére

Égető, mint Nessus vére.

.

Mily temérdek munka várt még!...

Mily kevés, amit beválték

Félbe'-szerbe'

S hány reményem hagyott cserbe!...

.

Az életet már megjártam;

Mit szivembe vágyva zártam,

Azt nem hozta,

Attól makacsul megfoszta.

.

Egy kis független nyugalmat,

Melyben a dal megfoganhat,

Kértem kérve:

S ő halasztá évrül-évre.

.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,

Hova múzsám el-elvárnám,

Mely sajátom;

Benne én és kis családom.

.

Munkás, vídám öregséget,

Hol, mit kezdtem, abban véget...

Ennyi volt csak;

S hogy megint ültessek, oltsak.

.

Most, ha adná is már, késő:

Egy nyugalom vár, a végső:

Mert hogy’ szálljon,

Bár kalitja már kinyitva,

Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877. július 6.)



Áruló elitek

A hivatása alján levő,

és a pokoljárást kerülő,

az alkalmatlan, hitvány,

értelmiségiek-vezetők típusai,

és azok korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

