Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -V.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Csokonai Vitéz Mihály:

Tüdőgyúladásomról

Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom,

Mondd meg nekem, hol fekszem én?

Ágy-é, amelyben hánykolódom,

Vagy a koporsó az szintén?

Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes

Remény és biztos félelem

S az élet és halál setétes

Hullámjain lebeg velem.

.

Fojtó szirokkóknak hevétől

Asznak tüdőhólyagjaim,

S a kriptáknak fagyos szelétől

Borsódznak minden tagjaim.

Szívem megett egy láthatatlan

Kéznek nyila bélőve áll,

S mellem csontboltján irgalmatlan

Sarkával rúgdos két halál.

.

Hová ütődöm a habokba?

Haj! mely szörnyű hányattatás!

Most a cupressusos partokba,

Hol rémlet űl s jéghallgatás;

Majd a túlsó part lejtőjébe,

Honnan barátság szózatit

Hallok a plátánok berkébe,

S örömszerszámok hangzatit.

.

Innen savanyú ázótjokkal

Pusztás barlangok fojtanak;

Amonnan kerti balzsamokkal

Hígabb szellők újítanak.

Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,

Vagy egy kivégez már, vagy más,

Ájúlok, érzek és ocsúlok:

Haj! mely szörnyű hányattatás!...

.

Ki vagy te, ki hószín leplekbe

Felém mosolyogva közelítsz

S a partról e szagos berekbe

Áldott jobbodon felsegítsz?

Te, főldi biztossa az égnek,

Arany gyógyúlás! Te a nagy

És bőlcs teremtő tehetségnek

Halandó leánya! te vagy.

.

Te illetéd rózsás újjoddal

Mellyemnek rokkant bóltjait,

S elindítád pillantásoddal

Az élet dobbanásait.

Már lelkem új phoenix módjára

A lángok közzűl éledez;

S gyengűl újjom pattanására

Kis lantom újra zengedez.

.

De te repűlsz? mind tűnnek, mennek

Minő derűlés ez, nagy ég?

Sándorffym űl ágyamnál... s ennek

Köszönhetem, hogy élek még?

Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!

A hálá engem dalra ránt.

Telj bé, kettős szent kötelesség,

Az orvos és barát eránt!

Benőfy Soma

Betegségemben

Setét az éj, háborgó álmaim

Viharzanak a láz kórkarjain...

De a hajnal jó mint bűvös mosoly

S az éj, s vele az álom eloszol.

.

Az ébredés új fényvilágot ad:

Látom hogy az Úr Isten látogat;

Ágyba szegez az Úr tekintete:

Tán büntet, vagy kísért szeretete.

.

Beteg vagyok, okát nem keresem,

Fájdalmimat eltűröm szívesen;

Hisz a Jézus kínszenvedésiben

Még ennyi kín, nem is kín, semmi sem.

Ha rajtam a verejték ütne ki,

Még tán nem a vér verejtékei?

S ha tagjaim merevség lepte el,

Marad talán még rajtam sebre hely.

Fejem ha fáj, ha földre sújtaték,

Nincs rajta a tövis korona még;

Sőt mennyei korona lesz a bér,

Ha az érdem céljához oda ér,

Kezem, lábam ha szinte megmered,

Vas szöggel még által nem veretett.

S ha szomjazom az égő kín miatt,

Epét ectet ki önt nekem, ki ad?

Megédesül keserű érzetem,

Ha Jézusom keresztjét nézhetem.

De én magam is egy kereszt vagyok,

Min a Jézus szent teste függ s ragyog:

Ellátatván szentségekkel magam,

Jézus szívem szent templomába van.

Szentségtartó a szívem rejteki,

Bűnbánatköny s vér foly belőle ki.

S minél inkább szakad a szív ere,

Annál több gyöngy szakad föl is vele.

.

De hátha jó a kérhetlen halál?

Bátran jöhet engem készen talál.

S nem kérek én halált vagy életet,

Legyen amint fönn elrendeltetett.

Ki megnyugszik az ég rendeletén,

Nyugodni fog, mint üdvözölt remény.

p 1

p

p Aki erőnek erejével leszoktatná az ő „drága, szeretett gyerekét”

p a veleszületett balkezességről: lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.

p

p Aki nagy igyekezettel, ravaszul törököt fog – de aki ezután meg

p már őt nem ereszti el… mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka…

p

p Aki azt hiszi, hogy diadalt arat, hisz sikerült meghódítania a Nőt,

p nem is sejti, hogy nem ő választott – ő tanítaná meg a halat úszni…

p

p Aki vészhelyzetben bepánikol, gyáva felkötni a gatyát, ő inkább lelép,

p sőt felköti magát - pedig ennél rosszabb nem történhetett volna vele…

p

p Aki jogosnak tartja a társai, vagy a társadalom bűnbak igényét,

p sőt: ő maga jelentkezik is rá, mert szeret áldozat lenni, mártírkodni…

p

p Aki fejben jól, legjobban tudta, hogy kell(ene) gyereket jól nevelni –

p tartott ez egészen mindaddig, amíg neki nem született meg az első…

p

p Aki úgy kapaszkodik az életfelmentő, emberi-társas kötelességei

p teljesítését felfüggesztő betegségbe, mint a fuldokoló a mentőövébe

p

p Aki fölöslegesen-károsan kardot ránt és kard által vész el,

p és így a maga vesztére besurranó tolvajból rablógyilkost „csinál”

p

p Akinek a szemét is ki lehet lopni, vagy nem ismeri/érzi:

p mi az arányos önvédelem – és az áldozatból tettessé „lép elő” ….

p

p Aki másnak vermet ás, az maga is pont ebbe eshetik bele,

p ahogy pl. ez történik, amikor Hamletre mérgezett tőrt fennek…

p

p Aki a csalt, lopott, rablott javakból ad, osztogat kis alamizsnát,

p amiért a kifosztottak hálálkodását várja, és még ki is oktatja őket…

p

p Aki feltűnési vágyból, vagy nem is tudatosult rossz szokásból

p folyamatosan csak kényeskedik, szenveleg, negélyez - affektál

p

p

p 2

p

p Aki oly előkelő kényeskedő, hogy nem az alátett tíz párnát élvezi,

p de még azokon át is „megérzi” azt az egyetlen árva kis borsószemet…

p

p Aki nem látja meg a változóban az állandót, a sokféle jelenségben az egy,

p ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög egy és ugyanaz, de különböző alakban

p

p Akinek olyan merev elvei-szokásai vannak, mintha valaki mondjuk

p kényszer-zubbonyban akarna ölelkezni, és/vagy gúzsba kötve táncolni

p

p Aki képes lenne társát/szerelmét Dunába belökni, és majd menteni,

p hogy ha így imponálhat neki, vagy kitüntetett híres életmentő hős lehet…

p

p Aki képtelen egy életútra elszántan és következetesen rátérni,

p hátha a másik még jobb lenne … Így csak egyhelyben jár, sőt hátrál…

p

p Aki nem is törekszik, pláne nem jó kapcsolatra a szomszéddal,

p és még azon is veszekszik/pereskedik, hogy kinek fütyül a fülemile…

p

p A nagyon távoli rokonokkal jó kapcsolatokat ápol, de török átok:

p éppen a közeli jó szomszédját nem becsüli, aki sokat segíthet/árthat

p

p Aki ún. jóbarátként szétaggályoskodja a legjobb terveidet is,

p amúgy meg hülyeségre biztat, istenkísértésbe visz/hajszol bele…

p

p Aki képtelen, lelkileg lusta, gyenge felmászni a humor magaslatára,

p már pedig onnan lenézve eltörpülnének a lentről óriásinak tűnő gondjai…

p

p Aki képtelen a pár-beszédre, mert mint Echó, vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja (visszhang), mintha ott se lennél…

p

p Aki, éppen azért, mert elég közelről ismer, nagyon hihetőnek tűnő,

p gyorsan szétröppenő ravasz rágalmakkal alattomban rontja jó híred

p

p Aki képtelen szertelenül, az ön- és társszeretet isteni erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/kábítószer-függő roncs…

p

p Aki buzgón és kitartóan keres, és ma könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, az életszemléleti/viteli bajai ún. medikalizációs játszmáihoz…

p

p x

Vörösmarty Mihály:

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,

Ha ha ha!

Péter és bú! a mennykőbe,

Mi baja?

Anyja kémli hű szemekkel -

Jó öreg!

Azt gondolja, fiacskája

Tán beteg.

"Kell galuska, Peti fiam,

Eszel-e?"

"Dehogy eszem, dehogy eszem,

Ki vele. "

"Kell bor, édes szép fiacskám,

Iszol-e?"

"Dehogy iszom, dehogy iszom,

El vele."

"Kell-e sarkantyú csizmádra,

Petikém!

Kalpagodra toll s mentédre

Rókaprém?"

"Mit nekem toll, mit nekem prém,

Sarkantyú!

Ha szivemben, mint a róka,

Rág a bú!"

"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,

Biblia?"

"Mit nekem könyv, a beszéd mind

Szó fia.

Egy barátom van nekem csak,

A halál;

Az, tudom, hogy innen-onnan

Lekaszál."

"Az egekre! Peti fiam,

Meg ne halj:

Annyi benned a sohajtás,

Mint a raj.

Átidézzem tán Juliskát?

Láthatnád?"

Szól mogorván Péter úrfi:

"Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!

Még mi nem volt a bibéje!

Sem kalapja, sem mentéje,

Sem a sarkantyú zenéje,

Nem kell neki róka málja,

Sem a szomszéd bibliája;

Nem kell neki bor, galuska,

De bezzeg kell a Juliska,

Bár negédes és hamiska,

De vidor, szép és piroska.

Sem ehetnék, sem ihatnék,

Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát

Ez a baj!

Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj

S meg ne halj.

Most takarodj iskolába,

Rosz fiú!

Meg ne lássam, hogy pityergesz.

Félre bú!

Iskolában a Juliskát

Elfeledd:

Isten éltet, tíz év mulva

Elvehet'd."

1841. január 19. előtt

Reviczky Gyula

Betegségben

Rideg legény vagyok, biz' az!

Most érzem csak, hogy e pimasz

Német görcs vagy mi vett elő

S vagyok az ágyban nyögdelő.

.

Egy lélek sincs, ki kérdené:

"Mi baj?... teát készitsek-é?

Kell egy pohárka rum talán?...

Vagy menjen fris vizért a lány?..."

.

Fekszem lázban, tehetlenül.

A várva-várt álom kerül.

A gyertya pislog rám csupán,

Mert más virasztó nem jut ám.

.

Eh! - flegma itt a fődolog!

Azért bizony, a ki dohog,

Mert agglegény maradt, buta -

Forduljon fel, mint egy kutya!

1886. szeptember 25.

p 3

p

p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,

p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…

p

p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…

p

p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…

p

p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,

p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt

p

p Aki minden, mert nem neki való munkájával csak bíbelődik –

p lassan, aprólékosan, küszködve foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p

p Aki úgymond „a nagyon hamarosan közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…

p

p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem

p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p

p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja/szólja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…

p

p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:

p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?

p

p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de főleg/csakis olyat,

p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat…

p

p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p

p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló, doppingoló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan csak egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik

p

p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és holtig velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p

p

p 4

p

p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig - csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak

p

p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p

p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond

p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.

p

p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni

p

p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kell fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.

p

p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántás

p nem tépi ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p

p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,

p de nehezen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p

p Aki nem akarja megérteni az inkommenzurábilis fogalmát –

p mindent pénzben kifejezve hasonlítana össze: házat és szerelmet is

p

p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…

p

p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és azokat

p körében kimondja, mert ismeri a „bölcs” közmondást: beverik a fejed…

p

p Aki „az igazság bajnoka”, aki az ő nagy igazságával irgalmatlanul

p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza családját (Kohlhaas)

p

p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes

p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista

p

p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni

p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…

p

p x

Gyulai Pál

Egy anya emlékkönyvébe

Ott virasztál gonddal, bajjal,

Nagy beteg lyánykád felett,

Ott talált az est, a hajnal:

Az anyai szeretet

Szívedet erőssé tette,

S a haldoklót megmentette.

.

Szép szemed és nemes arcod'

Aki látja, megcsodál,

De midőn megvívtad harcod'

Lyányodért; legszebb valál:

Bútól, gondtól aggva, dúlva,

S örömödben megifjúlva.

1899.

Gyulai Pál

Margit szigetén

Az alkonyfényen rezdül a fa lombja,

És nyájasan behajlik ablakomba;

Derüs árnyéka arcomon lebeg,

Suttogva kérd: hogy vagy, szegény beteg?

Jobban vagyok, enyhült a fájdalom,

S el-elszunnyadva ébren álmodom.

Mily szép lehet most ott künn a világ:

Kék ég, zöld fű, ezer nyíló virág,

Szökőkút cseppje és árnyas liget,

Calypso kertje e tündérsziget.

Nem láthatom, de hallom benn a zajt,

Mit kinn az élet ablakomra hajt.

Hallom beszédit, amint föl s lejárnak,

Ujabb, meg újabb vidám társaságnak;

Nő, férfi, mind örül, tréfál, nevet -

A jókedv meg nem illet engemet

S ki tudja: vaj' lesz-e még helyem ott,

Ma csak beteg, holnap talán halott...

Hallom zendülni csalogány dalát,

Szivem egy édes emlék hatja át!

Ébrednek újra eltünt boldog évek,

Egymásba folyva, mint ködfátyolképek,

Ébred kihalt vágy, vesztett szerelem,

Illatmaradvány hervadt levelen...

Hallom zaját játszó kis gyermekeknek,

A fűben ott futkosnak, enyelegnek.

Oh gyermekim, mikor még élt anyátok,

Mikor még ti is kicsinyek valátok

S így játsztatok!... Az alkony elborul.

Sötétedik; szemembe könny tolul,

De szél fuvall s a lombok zúdulása,

Csapongó hullám méla mormolása,

Gőzös robajja, közbe távol ének

S tört hangjai el-elhaló zenének:

Elrengetik az éber álmu főt,

Mint dajkaszó a síró csecsemőt.

Ady Endre

Beteg ember fohásza

Beteg vagyok, nagyon beteg,

Én Istenem, légy igazságos

S úgy áldj meg, ahogy szenvedek.

.

Szeretem havas tavaszod

S még szeretem ama döntésed,

Hogy szenvedtetsz és hogy vagyok.

.

Szeretem, hogy Színed előtt

Ma zavarosan és egyformán

Forrnak az emberi velők.

.

Szeretem szent döntésidet:

Embereknek teste egyenlő,

Akár forró, akár hideg.

.

Kisségünkre gondolsz talán,

De lehet, hogy nincs is ott aktánk

Fölségednek az asztalán.

.

Beteg vagyok, nagyon beteg,

Talán neked rejtett betegség,

Fényed van sok s ragyogja meg.



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

