Hecz János Sándor

Álarcosbál

Meghívó

Térjetek be mind a bálba, hogyha erre jártok!

Tudom ti is vidámságra, mulatásra vágytok.

Itt ma párját megtalálja az, ki erre vágyik,

jól vigyázz. Mert semmi nem az, aminek épp látszik!

.

Ott koldusnak jelmezében egy minisztert látok,

itt álarcos háziasszony eljátssza, ő látnok.

Betörőnek öltözött a város főügyésze,

rosszlánnyá avanzsálódott az ifjú felesége.

.

Titkárnő azt játssza most, hogy ő egy gazdag dáma,

ficsúrrá vált szegény diák megfordul utána.

Szegény lett a gazdagból, és módos a szegényből,

meglásd, egyszer elkészül egy film az eseményről.

.

Elvégre most farsang van. Hát adjuk meg a módját!

Remélem, a meghívóm már eljuthatott hozzád?

Jelmezed tán` azt mutatja, mi soha nem lennél?

Máskor ne takarjon álarc! Csak ezen az estén.

2019. január 14.

*

Bihari Gabriella

Hétköznapi álarcok

Arcodon mosoly,
szívedben könnyek.
Ne lássák, hogy fáj,
nevetni könnyebb.
Bohócnak látszani,
ezt az arcot lássák,
szerepet játszani,
hisz tőled ezt várják.
.
Kamu vidámság,
mikor szíved vérzik.
Sohasem látják,
soha nem érzik.
Kamu világban
hazugság minden,
Mindenki hibátlan,
és bűne sincsen.
.
Döntsd el végre,
jó-e ez a kirakat?
Vedd már észre,
és Légy végre önmagad!

*

Kustra Dávid József

Álarcok mögött

Hétfőn vagyok egy szerető apa,

Kedden leszek az ország királya.

Szerdánként dolgozok egy gyárban,

Mindennap újabb és újabb képmás.

Csütörtökön gyermeke egy családnak,

Pénteken átveszem a diplomámat.

Szombaton körbeutazom a Földet.

Vasárnap játszom el az Istent.

Álarcok mögött a tiszta világot

Üres szívvel soha nem láthatom.

Lelkem virága elvesztette színét.

Mint földre hulló, őszi falevél.

2018. április 19.

*

Kishonthy Csilla

Álarc nélkül

Mögöttünk már Vízkereszt,

Húsvét még oly távol,

Tavaszra várnak az emberek,

Sütik a farsangi fánkot.

Most mindenki az lehet,

Miről egyszer álmodott,

Felnőtt és kisgyerek,

Járnak farsangi táncot.

Lehetsz masiniszta, királylány,

Varázsló vagy állatidomár,

Akkor is, ha nem sikerült,

Most lehet, hiszen ünnepelünk.

S ha a mulatság véget ér,

Vedd le álruhád, tedd le maszkodat,

Maradj kinek rendeltettél,

Viseld büszkén igaz arcodat.

2011. január

*

Molnár Jolán

Utolsó tangó

nem szól semmit a farsang

csörgősipkás bohóca csak int

mosolyba fúl a fals hang

gúnyosan cicceg és kacsint

egy életet nem táncolhatsz el

ha elég az utolsó tangó

és a csend kitakar új álarc kell

de egyediséged porlandó

bőrére száradt minden maszk

amit fölpróbáltál édesem

ennyi réteg alatt nem kapsz

levegőt csak szemedet lesem

a vigyorgó álarc mögött

két fényes fekete bogár

a pimasz grimasz arcodra kötött

mint a matt viasz látod

mindenki téged csodál

2017. január

*

Tóth Gergő

Farsangi bál

Lélekölő maskarák

Az egész világ egy hatalmas farsangi bál,

Hol az emberek arcukra maszkokat vesznek?

Hogy elrejtsük érzelmünk, rögeszmés vágy,

Hogy lelkünket az ego mélyen elfedje?

.

Levenném álarcom, de kevés, ki lát

Szívesen gyermeki, meztelen lelket.

Retinát karcoló embertelen árny,

Mi követi emberi mivoltunk csendben.

.

A valódi önmagunk mutatni fáj,

De ha torz arcunk fájdalmát könnyünk elmossa,

A maskarák nélküli létünk csodás

Hernyóból báb, majd pillangó sorsa.

2019. január 9.

*

Ötvösné Németh Edit

Álarcok

Maskarában fetrengenek valódi lények,

Azt hazudják maguknak, igazából élnek.

Arcukon masszívan feszül meg ráncos maszkjuk,

Agyuk folyton boncolja kíváncsi tudatuk.

Szemük fénytelen, mogorva, meddő széndarab,

Érdes tekintetük karcolja a másikat.

Harapnának titokban vérszomjas vigyorral,

Marcangolnák a húst kegyetlen, vad szigorral.

Játsszák az igazat, harcost, valósat, bátrat,

Mégis, titokban ők is gatyába csinálnak.

Ez a világ míg forog, így marad örökre,

Rendezkedj be a nem apadó bűnösökre.

*

Nagy Csaba

Álarcos bál

Talpam alatt csúszik, ragad a sár,

érzem, a farsang szelleme átjár.

De nem úgy érint, ahogyan másokat,

érzem, a hazugság gennyes sebbé fakad.

.

Szívünk annyit ér, mint szoborban a mészkő,

kinek lelkét lassan rostálja az idő.

Bár farsangnak ünnepe még oly messze,

álarcot viselünk, könnyeket leplezve.

.

Csupán álszavak és ál-mondatok

sora az, ami szájunkból gagyog.

Asztalon pompásan megrakott ál-étel,

keresztény szentélyekben álpap térdel.

.

Sajog a lélek, az élet is sajog,

vétkeinket rejtik a színes álarcok,

és szédelgünk a bálokon díszes ruhákban,

árva lélekkel élünk mindahányan.

*

Garajszki Istvánné Rozika

Álarcosbál

Ritmusos és hangos zene kúszik a fülembe,

Fantasztikus alakok táncolnak a teremben.

Hófehérke a kék ruhás pókemberrel rázza,

Parkett szélén jégkirálynő békakirályt várja.

Ariel a táncterembe egy matrózzal pördül,

Melléjük Csipkerózsika Hörbivel begördül.

Kis pillangó űrhajóssal észveszejtve járja,

Tündérlány a szörnyeteget az ajtónál várja.

Oroszlán a kiscicával vígan tekergőzik,

Tom úrfi a kisegérrel sarokba rejtőzik.

Kismadárnak nagy buliban elszakadt a szárnya,

De a párja, a doktor úr egy cseppet se bánja.

Nem gond semmi, vidámság van, kacaj és nevetés,

Csak e napon van őrajtuk ez őrült szerelés.

Pörög-forog vendégsereg apraja és nagyja,

Boldogság van, a bánatot más napokra hagyva.

*

Lánczky Sándor

Álarcosbál

Félhomályos sötét csarnokban

lágy muzsika fülbemászó dallama

imbolygó árnyak vad játéka

jól érzik magukat, hiszen táncolnak.

.

Árnyak vad kavargása

mint a szúnyogfelhő vad tánca

a felém meredő tekintetek

arctalan álarcok, érzelemmentesek.

.

Már nem vagyok egyedül

egy fénykör rám vetül

ahogy riadtan szétrebbennek.

az árnyak alakot öltenek.

.

Álarcok s a jelmezek

a fényben járni nem mernek

másnak látszanak mint amilyenek

csak a szürke van, nincs fehér vagy fekete.

.

Álarcok csillogó jelmezek

egymás előtt is ismeretlenek

suttogó sejtelmes szavak

azt mondják amit más hallani akar.

.

Álarcok s a jelmezek

már tudom kiket rejtenek

nap mint nap látom őket

arcukat elrejtették, de mindet ismerem.

*

Széll Magdolna

Álarcosbál

Nem alkuszunk, üldözzük a telet,

végtelen türelmünk vészesen fogy,

közeledik a csábos kikelet,

táncra várnak a báli topánok.

.

Ablakok mögül zene duruzsol,

nevetés, kristálypohár csengése,

patás ördög hevesen udvarol,

egy angyalnak sugdos a fülébe.

.

Boszorka tündéri bokát villant,

nyalka huszár menetel feléje,

ajkát nyalva, vágyakozva pillant

szép boszi éj-fekete szemébe.

.

Álarc mögött bátrak a szelídek,

kinyílik a féken tartott zsilip,

tetőponton forrongó érzések,

holnap a bűnös elnézést nyüszít.

.

De ma még ma van, szédítő a bál,

zene hullámán repül a lélek,

falábát elhajítva táncot jár,

matróz hódol a malátalének.

.

Mulassunk hát, temessük a telet,

vidám torunk a csillagokig száll,

epedve várunk, édes kikelet,

téged köszönt minden pezsgőspohár.

*

Hecz János Sándor

Maskara

Újra itt vagy, vidám farsang végre!

Mik is vagyunk? Most majd kiderül,

Álarc mögött fel úgysem ismernek.

Valós lényünk színre nem kerül.

Arcunk nélkül vétkezhetünk bátran.

Nem leplez le barát, ismerős!

Most nem számít, mit teszünk a mában,

álnok kígyóvá válhat a hős!

.

Lefitymálhatjuk, mit éljeneztünk!

Hisz` kit érint, nem jön rá soha.

Mást átkoz majd, hidd el, mihelyettünk,

röhöghetünk: Milyen ostoba!

Maszkunk elfed mindent, ami ránk vall,

büntetlenül rúghatunk belé,

valós énünk előtör álcánkkal.

Az ítélet legyen Istené!

.

Beöltözünk díszes maskarába,

így mutassuk ki farkasfogunk,

következmény úgysem jár utána,

lényeg az, hogy nagyot mulatunk.

Igaz lényünk most került csak színre.

Bátor az, ki majd tükörbe néz!

Torzult képet lát, kimerevedve,

s azt már többé nem javítja kéz.

2020. január 7.

*

Kis István Mihály

Farsang

Hetek óta tart a farsang,

rikoltozva szól a fals hang.

Álarc mögül les a fickó,

domborodik a tökfilkó.

.

Cunamiként zúg a tömeg,

bolondozik ifjú, s öreg.

Holnap talán múlik a láz,

a maszk engem, s téged gyaláz.

.

Fiók mélyén vár egy évet,

álmodik egy új szépséget.

S a gazdája addig mit tesz?

Kényes kérdés, furcsa mindez.

.

A legtöbbje tiszta szívvel

dolgát végzi, és elszível

kacagást és ócska ármányt;

terve is csak hiú ábránd.

.

Van, akinek álom sem kell,

decemberig eszik, s vedel;

‘csonttornyából fülel, figyel,

ki kicsoda, kivel, mivel...

.

Kaméleon bezzeg bírja,

egész évben nincsen pírja.

Maskaráját le nem veti,

valós arca nincsen neki.

.

Az ő szava mindig tiszta,

álarc mögött borát issza.

A természet változása

váltott köpeny látomása.

.

Ha a dolog rosszra fordul,

s a nagyharang is megkondul,

- bár az búsan szólja, hogy: kár -

ő mindennap farsangot jár.

2011. február 2.

*

FORRÁS ÉS FOLYTATÁS:

https://www.poet.hu/cimke/alarc