Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -II



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Reményik Sándor

HA SZÁMBAVETTED...

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

.

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

Reményik Sándor

Jóakarat

"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

Mellyel a szív magának ád halált,

S önnön hajába markol szaggatón

A Kétségbeesés?!

.

"Én jót akartam.

Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

S az megindult alattam,

Mint a horkanó paripa, vadul.

Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

Én jót akartam"

.

Mikor eljő az ítéletnek napja,

A végső nap

S a maga jussát minden szív kikapja,

Mikor a Bíró rátekint merőn:

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

Egy hópehely a másik serpenyőn;

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

p 1

p

p Aki soha sincs a Tetthelyen, amikor legény kell a gátra,

p jó alibit keresve hite szerint menti, de valójában veszti magát

p

p Az álszent legalább hódol az erény előtt, de ő még

p ennél is sokkal rosszabb: szégyellnivaló bűneire büszke

p

p A magát mindig eleve kudarcra ítélő, fél lábú, de mégis

p Tarzan szerepére önként jelentkező végletesen önismeretlen

p

p Többet erővel, mint ésszel: a minden gépet romboló,

p még az egyszerű gépet, pl. a kereket, is ellenző, sérvig szakadó

p

p Az önvétkét nemhogy kellő mértékkel súlyozó, dramatizáló,

p sőt: bagatellizáló, elkenő, maszatoló, elmismásoló önellenség…

p

p Úgy oly erővel mentegeti, tagadja esendőségét és a bűneit,

p mint kit az ellensége vallatná, és ott magát másként kisebbítené

p

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő is, mint amúgy mindenki,

p ha csak csiszolatlan, nyers maradt: nem művelte, képezte magát

p

p Ő mindig csak takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát,

p nincsen semmi, amiért „mindent bele” még szenvedéllyel lelkesedne

p

p Aki, mint az a korsó, addig jár a kútra, amíg csak el nem törik –

p alkalom szülte lopás után vérszemet kap, és profi tolvajként bukik…

p

p Mint a tök részeg, aki pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével,

p vagy a bolond, aki azzal kérkedik, amije nincs, vagy ha van: szégyen

p

p Még az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól,

p kerüli, mint ördög a szenteltvizet a fájó szembenézést a keserű igazsággal

p

p Addig nem ír naplót, verset stb., amíg nincs ehhez diplomája,

p és amíg nincs némi esélye, hogy azt a piacon is értékesíthesse

p

p Aki egy kontár, vagyis nem a mestere, de éppen hóhérja annak…

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, hogy őt miért is kergetik el…

p

p

p 2

p

p Az örökös raktárra aggódás miatt olyan koravénülő, lebetegedő

p Aki a valamikor elképzelhető veszélyekkel riogatja, rémiszti magát

p

p A kakukkfiókákat áldozatos, édes anyaként tápláló madár,

p mert az övéit azok már rég kilökdösték, és ezzel meg is ölték…

p

p Neki az ún. dodonai, vagyis szándékoltan sokértelmű jóslat

p már maga a tuti orákulum, melyhez jövő életét bizton igazíthatja…

p

p A kellő mértékű teher alatt jó magasra nőhetne a pálma,

p de így, minden emelő feladatot/keresztet ledobva meg csak elsatnyul

p

p Aki korán kell, hogy - a közmondás szerint - így aranyat leljen,

p de neki minden arany, ami fénylik: pl. buzgó üvegszilánkokat gyűjtő

p

p Retteg a haláltól, neki ez megsemmisülés, mert anyagelvű:

p ez neki nem egy új kapu – ezért e fóbia miatt nem él, csak szenved

p

p Ha egyszer úgyis meghal, akkor minek keljen fel, miért akarjon,

p miért tevékenykedjen, akkor mi az értelme bármi erőfeszítésnek?

p

p Aki fő dolga, a csak általa teljesíthető lelki nemesedése rovására

p csak a romlandó magával nem vihető, fölösleges anyagi javakat gyűjt

p

p A halál elleni orvosságot kutatva, az egész világot bejárva,

p mindent tűvé téve eltékozolja ajándékba kapott drága, véges idejét

p

p Aki úgy tesz, mintha ő kivételesen örökké élne,

p és így ő megteheti, hogy csak halogatja, hanyagolja Dolgait

p

p Ő álöngyilkossági kísérletekkel, betegség stb. játszmákkal

p próbál jobb ügyhöz méltó erőbedobással szeretetmorzsákat koldulni

p

p Aki úgy szimplifikálná a „bonyolult” társas életét, hogy

p ne neki kelljen igazodni - alkalmazkodjon a világ őhozzá!

p

p Aki egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, ábránd-életet,

p egy nap - nem boldogító - dolce vita, habzsi-dőzsi majd: börtönévek

p

p x

Reményik Sándor:

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!

Fölibe ezer réteg tornyosul,

De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Néha magamban látom, néha másban.

Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,

Ha rossz órámban eltűnik egészen

Alter-egóm az örök vándorlásban.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

A rárakódott világ-szenny alatt.

A rámrakódott világ-szenny alól,

Kihűlt csillagok hamuja alól

Akarom kibányászni magamat.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim, jertek, segítsetek,

Egy kapavágást ti is tegyetek,

Mert az az arc igazán én vagyok.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem:

Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.

Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.

S bár világ-szennye rakódott reája,

Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Reményik Sándor

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak -

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább símogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

1939

*

A KARÁCSONYFA PANASZKODIK

El-elnézlek, ti hontalan fenyők,

Ti erdő-testből kitépett tagok. 

Hányan mondhatják el ma veletek: 

Ó én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték a testem, s a lelkem, 

És alkusznak az életem felett.

És fehér vattát aggatnak reám: 

Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar, 

Tudom: én vissza nem jutok soha 

Az ősrengeteg anyakebelére. 

Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. 

S a végtelen helyett egy szűk szoba.

Reményik Sándor

p 3

p

p Kishitű: nem ismeri, vagy nem hiszi el a sok-sok ellenkező példát:

p ha ő szegény házba született, akkor max. betanított bérmunkás lehet…

p

p Aki csak akkor döbben rá, amikor élete filmje lepereg előtte, hogy

p saját főszerepe helyett csak cserélhető statiszta volt a tömegjelenetben

p

p Akinek egyke gyereke hiába is kér egy kistestvérkét szülinapra,

p helyette fölös-káros ajándékok és majomszeretet kényezteti/rontja el…

p

p Aki csak addig Jézus nagy híve, stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik – akkor viszont már megtagadja Őt…

p

p Aki önredukált: csak nyelvileg, azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha börtönből üzenne cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p

p Aki csak egyetlen egyszer ült be-nyugtatózva vagy álmosan stb.

p a volán mögé, de akkor éppen egy fiatalokat szállító buszt vezetett…

p

p Aki mindent intézményt - iskolát, kórházat, egyházat stb. –

p már eleve ördöginek lát, ahonnan így már semmi jó nem is jöhet…

p

p Aki még gyerekesen naiv: azt hiszi, hogy az iskola a jó tudásért,

p a kórház az egészségért, az egyház az igaz Istenhitért van/működik…

p

p Aki a kósza, innen-onnan felkapott, rá tukmált stb. gondolatok,

p és nem a benne rejlő Lélekből kért és kapott intuíció nyomán indul el…

p

p Aki minden értéket kidob, kiselejtez, lomtalanít, kukába tesz stb.,

p vagy mindent megőriz, megörökít, raktároz, és nem/alig szelektál…

p

p Aki mindig mindent – filmet, beszélgetést, sőt: még a munkát is

p az elejétől a végéig élvezni akar, másként végleg ott/abbahagyja

p

p Aki mindent szigorú kötelességtudattal és ízzel csinál végig,

p az egész életét is – az élvezet/öröm gyanús, sőt bűnös dolog neki…

p

p Akit a – lefizetett – szakértők elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p

p

p 4

p

p Aki lazán/közönyösen átlép az utcán mellette összeesetten:

p biztos részeg, ill. városi emberként ő nem veszi el a mentősök kenyerét…

p

p Akit nem értenek meg, pedig csak jó akar: csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, s menekül, akkor dühében a végén – majdnem - agyonveri…

p

p Aki lebecsüli, bagatellizálja a Gonosz hatalmát: csak Krampuszka…

p És ezért éppen ő lesz annak vagy jobbkeze, vagy a közvetlen áldozata

p

p Akit meggyőztek róla, hogy a Sátán e világ teljhatalmú ura,

p ezért nem is csoda, ha rohan a végpusztulásába, nincs mit tenni…

p

p Aki legelső potyaleső a „barátja” lakomáján, csak élősködik rajta,

p de akkor mindig elérhetetlen, ha baj van – vagy még le is tagadja…

p

p Aki még a drága, leggyönyörűbb ajándékát is rosszul-rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt - vécépapírba csomagolva odadobja…

p

p Aki azt hisz, hogy ő már kiváltságosan nagyon jó módban élhet,

p de igazából egy minőségi éhező, oly kevés élelmiszerében a tápérték…

p

p Aki következetlen, vagy a különcködése miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni, ugyanazért holnap megsértődik

p

p Akiben semmihez nincs elég civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p

p Aki helyi, lokális közélettől „előkelően” /lustán-gyáván távol marad,

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p

p Aki állig páncélban, fején sisakrostély, teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p

p Aki ruhában, baltával alvó - állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p

p Aki tömegben, felheccelt csőcselékben, fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek-bátornak, akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p

p x

*

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

.

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Reményik Sándor

Béke

Valami furcsa összehangolódás,

Valami ritka rend –

Széthúzó erők erős egyensúlya,

Mély belső bizonyosság idebent –

Bizonyosság arról, hogy élni jó,

Szenvedni elkerülhetetlen,

Szeretni tisztán: megistenülés,

Meghalni szép –

S a Kifejezést meglelni mindezekhez,

Megtalálni a felséges Igét:

Az Igét mindezekhez:

A Béke ez.

Orkán ordíthat aztán odakünt,

Robbanhat ezer bomba: kárbament,

De kárt nem okozott.

Bent:

Csend.

A Béke itt kezdődik.

Bent:

Csend.

Isten hozott.

pppppppppppppppp



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

p

ppppppppppppppppppppppppppp