|
Eugéniusz:
Önsorsrontás példatár – VIII.
Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet
Életminőségrontó típusok vizsgálatai
a csoda-szerszámon: jó magyarán írva
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár
Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség
Reviczky Gyula
Ifju pesszimistának
Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!
.
Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik!
.
Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.
.
Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.
.
És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.
.
Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut.
.
Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.
.
Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik.
.
Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!
.
Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár.
.
Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.
*
p 1
p
p Aki még nem lakott, vagy akár még csak nem is járt ott, arrafelé,
p ahol a varázslatos égő tűz rakható, látható, hallható, szagolható volt
p
p Aki még nem tud stabilan két lábon állni, pláne bukfencet hányni,
p de ezt a lépcsőt átugorva szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle
p
p Aki meg se próbál a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…
p Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába: nyugdíjas ülés…
p
p Aki még soha nem ült fel a lóra - vagy szó szerint értve, vagy
p képletesen: mindig átesik a túloldalra: pl. ő zsugori vagy tékozló…
p
p Akinek ott a szíve, ahol a kincse - a süllyedő hajóról, égő házból
p gyereke, asszonya előtt a kincsesládáját, könyveit, kéziratait menti
p
p Aki megtanulta: ha épp sebes vagy beteg, akkor addig az ideig
p szinte mindent elnéznek neki, és nagyon törődnek vele: úgy is marad…
p
p Aki csak a lelkét kapta Istentől, a test ördögi – meg is veti, sőt
p gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”, szögesöves, önkorbácsoló stb.
p
p Aki nem győzi puhány, nyamvadt, edzetlen alakká kényeztetni magát:
p a legfőbb törekvése a non stop komfortfokozat-növelő keleti kényelem
p
p Aki non stop háborgó, méltatlankodó: miért van úgy, hogy többnyire
p neki kell alkalmazkodnia a világhoz, és valamennyire a társaihoz is!?
p
p Aki tökélyre viszi az adaptálódást: „egy test és lélek” lesz a párjával,
p de ebben ő teljesen asszimilálódik, hasonul - végeredményben felolvad
p
p Aki a végsőkig kiélvezi, hogy ő élet-halál ura és mint egy szadista
p kínoz-öldös hangyát, lepkét, később akár így már könnyen embert is…
p
p Aki - programjában és/vagy tetteiben - a múltat végképp eltörölné,
p mintha, vagy tényleg azt gondolná: aki előttünk élt, mind hülye lehetett!
p
p Aki nem érette meg a népmesék bölcs üzenetét: segíts a hangyának,
p mert egy csónakban eveztek, egymásra vagytok utalva – meghálálja…
p
p
p 2
p
p Aki lelkileg mélyebbnek, és szellemileg izgalmasabbnak stb.
p hiszi/látatja magát, ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz
p
p Akinek savanyú a szőlő, ha nem éri el, aki menten rondának,
p frigidnek vagy kurvának lát és tart egy nőt, ha ő tőle kosarat kap…
p
p Aki semmit nem bíz a véletlenre: sameszával ablakot töret be,
p és a helyszínen teremve (magának) kedvező javítási ajánlatot tesz
p
p Az önként önfélreismerő - az igazmondó tükör ripityára törője…
p és ki mást, pont a hízelgőket, élősködőket stb. a barátjának tekintő
p
p Borúlátó - a ráoperált fekete szemüveges ős-pesszimista…
p Most ugyan még süt a Nap, de majd egész biztosan be fog borulni…
p
p Erkölcsben alkudozó - az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,
p de az nem egy krampuszka: ő menten elkapja és be is darálja…
p
p A csalétekre ráharapó, beetetett és rászoktatott horogra akadó…
p (jó eset, ha menekülést keresve elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)
p
p A kevés-drága igazgyöngyét pont a disznók elé elszóró
p A hamisgyöngyért pöcegödörbe fejest ugró, becsület-kótyavetyélő
p
p A fogaival a saját sírját ásó, folyamatos önmérgező
p A bélpoklos falánk – akinek már csak a hasa az istene
p
p A tengerbe lankadatlanul vödörrel hiába vizet hordó
p A fölöslegesen és károsan serény, hangyaszorgalmas
p
p Elhallgató, kussoló, szarként lapuló „bölcsen” hallgató
p A cinkos bűnpártoló, vagyis aki így maga is bűnrészes lesz
p
p Az önkéntes, teljesen önerőből lett ideiglenes őrült:
p a végzetes tettes, a lerészegedő ön- és közveszélyes ámokfutó…
p
p A heroikus pótcselekvő: például a háta mögött álló Istenért
p jó ügyek szolgálatát mulasztva fölöslegesen-károsan Föld-kerülő
p
p x
Reviczky Gyula
Schopenhauer olvasása közben
Sötét lapok! komor, nagy eszmék!
Igazság, mély, egyhangu bánat.
S én hiszem is, de úgy szeretnék
Örülni mégis a világnak.
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.
.
Porember, óh, tanuld meg itten,
Hogy a teremtés elhibázott.
Maradj meg régi bűneidben;
Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.
Légy aljas! bűnre vagy teremtve.
Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.
.
Átkozd anyádat, születésed',
Utálatos légy önmagadnak.
Zokogj! nagy bűnhödés az élet,
S a boldogságnak vágya van csak.
Légy koldus vagy a sors kegyeltje:
Nyomorra, kínra vagy teremtve.
.
Fonák, hívságos, ferde minden,
Hanem szükséges; ez vigasztal.
Szükség határoz tetteidben.
Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!
Sorsod előre van kiszabva,
Mint sötétedés holdba', napba'.
.
Urad két óriási zsarnok:
A körülmények és a véred.
Gyötör a vágy sokszor s akarnod
Még sem lehet, te törpe, féreg!
Csak hurczolod tovább a vétket,
S az önzés balzsamod, reményed.
.
Nem tudsz te élni, csak hibában.
Erőd nincs jónak lenni mindég.
Önző vagy s gyáva halni bátran,
Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.
Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,
S élsz bűneidnek, kínaidnak.
.
Mert együgyűnek lehetetlen
Érezni kéjek hevülését.
S ha tán eszes vagy, ép' a szellem
Csepegteti szivedbe mérgét.
Nyugalmadat elűzi kétség.
Rab vagy, silány játékszer és gép.
.
Gőgös sziveddel élsz kinokban,
Végetlen önzés lakja mélyét.
Tenbűnödet mindenha jobban
Beczézed mint a más erényét.
S minél kisebb vagy és silányabb,
Más ellen annál több a vádad.
.
Ha buta volnál, mint az állat,
Nem volna, hidd el, annyi vétked.
Az ész a fájdalom tenálad;
Az ész tipor a sárba téged;
Mert jámbor erkölcs és a szellem
Öröktől két halálos ellen.
.
Jóság, hüség: önzés, de gyáva.
Félt mindig, a ki sosem ártott.
Hazugság minden álom ára,
Ismerd s utáld meg a világot.
Ne gondolj véle: búban, üdvben
Nézz hidegen rá, megkövülten.
.
Keresd az üdvöt nyugalomban,
S ne higyj a jóban, szeretetben.
A világ legrosszabb a hogy' van
S az ember átka véghetetlen.
Erénye, üdve, vágya semmi,
S legjobb nem élni, nem születni.
.
Sötét lapok; mély, komor eszmék!
Takarjon el most rózsafátyol.
A boldogságban én hiszek még,
Bár tőlem minden percze távol;
S lelkem bár szomorú halálig,
Örömre, boldogságra vágyik.
.
S bár könnyem' látja minden óra,
Szivem rajong, szeret, remél még,
S illatlehellő, mint a rózsa,
Bár eltaposták, összetépték.
S ha nem leszek is soha boldog:
Szeretek, álmodom, rajongok
p 3
p
p Az utánzó majom - aki nem tud vagy mer újat teremteni…
p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja
p
p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló,
p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…
p
p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő,
p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező…
p
p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig
p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher mese
p
p Makacs - a csak magára hallgató konok, önfejű, rögeszmés,
p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre…
p
p Dackorszakos és ebben ragadó - a csak azért is ellentmondó:
p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező…
p
p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő,
p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó
p
p „Önellátó” - Az öndicsérettől már messziről is bűzlő
p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló…
p
p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó,
p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy…
p
p A nagyotmondó - Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg
p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő
p
p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló
p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő…
p
p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy
p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen
p
p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett
p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek
p
p
p 4
p
p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő,
p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló…
p
p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író
p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”
p
p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy
p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus
p
p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő,
p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” …
p
p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen,
p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül…
p
p Naplopó - az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló,
p csak lébecoló tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik…
p
p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét, az egyszeri jó alkalmat
p vagy örökre elmulasztó, vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…
p
p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen,
p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved
p
p Az elvi engedményeket tevő - a megalkuvását elmismásoló, átnevező
p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő
p
p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány
p egy ideig jól működő párosa - mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!
p
p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja
p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó…
p
p Minden eladó és így vehető!? - A pénz mindenhatóságában hívő,
p a tudást/képességet, barátot, szerelmet pénzért vevő nagy csalódása…
p
p Társfüggő – szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt,
p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember…
p
p x
Reviczky Gyula
Tartsatok bűnbánatot!
.
Megromlott már a régi erkölcs.
Egy kor veszőbe' van megint.
Szakadj le, új idők viharja!
Pusztíts, dühöngj kedved szerint.
Bábel tornyának épitői,
Hogy' összezagyválódtatok.
Kezdhetitek megint elülről...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
Jut-e még eszetekbe néha,
Mi az az Isten ostora?
Mért kellett jönni vízözönnek,
S hogy mért pusztult el Szodoma?...
Erős Spartára, bölcs Athénre,
Rómára nem gondoltatok?...
Egy népvándorlás jöhet újra!...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
Kérkedtek azzal, hogy e század
Mily bölcs, erős, mindenható.
Nem leli kedvét délibábban
S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt;
De a sziv semmit sem kapott.
Nem boldog és nem jó az ember!...
Óh, tartsatok bünbánatot!...
.
Jól tudom én is, hogy a szellem
Az ember dísze, jobb fele;
De jaj, ha csak józan sivárság,
Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot,
Óh, az a szellem átkozott!
Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
A gyermek űzi még a lepkét,
Vigan bársonymezőt tapos.
Czukorról annyit tud, hogy édes
S a virágról, hogy illatos.
A természet még egyre dajkál,
A nap reánk áldást ragyog;
Csak a bölcs ember szíve parlag!...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
Megoldható-e annyi rejtély?
S a tudás haszna óh, mi lesz!...
A föld s nap élte is mulandó
S velük az ember is kivesz.
S ki végsőnek marad, bevallja,
Hogy boldogság itt nem lakott;
Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
Hiába minden kutatások;
Gyöngék vagyunk és kicsinyek.
Áldott, ki a könnyet letörli
S megért egy szerető szivet.
Ugy jártok, mint a zord titánok; -
Csupán az istenek nagyok.
Az ő hatalmuk víhatatlan!...
Óh, tartsatok bünbánatot!
.
Jöjjetek sírni templomomba;
Verjétek bünös melletek',
S a szeretet nagy istenétől
Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz
Vigasztaló szót szóljatok.
Egymást ölelve, megbocsátva:
Igy tartsatok bünbánatot.
Reviczky Gyula
Késő bánat
A jó családot, kedves arczokat,
A kört, hol mindig nyájas szó fogadt,
Nem láttam sok, sok éve már!
A hang, mely visszahítt, nem ért utól,
S lettem rajongó, büszke ifjuból
Tévelygő lantos, kósza proletár.
Ah, én akartam ezt igy, én magam,
Hogy elhagyott, bitang, boldogtalan
Legyek s hazátlan, mint a szél.
Üzött a vágy egy szebb világ után:
Pedig, hogy ezt elveszti, jól tudám,
Ki oda tart, s az is, ki oda ér.
Mentem... forró láz tarka képeket
Rajzolt elém; szivem nem érezett
Se csüggedést, se bánatot.
Igy van, hogy néha mély sebet kapunk,
S nem érezzük mindjárt, nem jajgatunk:
De később annál fájóbban sajog.
Egy rossz szó nem sok: köztünk nem esett.
A ház, a hol mindenki szeretett,
Nem ismert haragot soha.
S mégis jobb, - szóltam, - hogy haragszanak
Csak legalább ne szánakozzanak;
Szánásnak megvetés a rokona.
Csak áltatás volt! Könnyeket rabol
Szemembül most az önvád s valahol
Szeretnék sírni, mint az ég.
A jól ismert, barátságos szobák
Hivnak: »Jer, itt mindenki megbocsát!
Csak valld be: Gyermek, oktalan valék!«
A néninek nincsen haragja rád.
Jóságos arczát, szép ezüst haját,
Kérleld meg, újra nézheted.
S két szép leánya, - kedves két rokon! -
Titkolni fogja majd, habár zokon
Vevé hosszas közömbösségedet.
Minek mentél el, kába, önfejű!
A társaságnak tisztes, egyszerű
Munkása volnál most te is.
Komoly egyént és jó családapát
Birhatna benned most a társaság,
S nem álmodót, ki éber is, nem is!«
De én a hívást nem követhetem!
Elég volt egy világot vesztenem;
Óh, dalvilág, maradj enyém!
Magános éltem késő bánatán
Enyhítek-é, ha vádolom hazám',
Hogy költőjét lenézi, mert szegény?
Reviczky Gyula:
Bünhődés
A szenvedélyre jött a szenvedés.
Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.
Mámor ködére tiszta öntudat,
Amelynek kése szívünkben kutat.
.
Oh, mindenért fizettem kamatot,
Mi köznapénál több gyönyört adott.
Emésztő életvágy szorult belém,
Szivemet lángján összeperzselém.
.
Nem voltam mértéktartó semmiben,
Nem volt elég, amig telt, semmisem,
Mohón élveztem, kábultan, vakon,
Akármivel kinált az alkalom.
.
Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,
Keserves most a visszafizetés!
Amig egyszer majd kénytelen leszek
Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
|
