Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár – VI.

Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet

Életminőségrontó típusok vizsgálatai

a csoda-szerszámon: jó magyarán írva



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



Reviczky Gyula

Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszuságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott

S kiderült rá szíved, arczod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed';

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',

Semmiségek üdvezítnek.

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet,

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhitod,

S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szived:

Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Mig, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe';

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod' búban éled;

S csak ha lelked' szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő sziv sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sohajtoz, ki mulat.

A világ csak - hangulat.

p 1

p

p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör: ő nem korrigál,

p nem néz szét – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba…

p

p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát: ő egymást kizáró dolgot

p és egyszerre állít, ill. a csak vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.

p

p Aki úgy lenne „maximalista”, hogy külön nőt tart a konyhában,

p a hálóban és a társalgóban (és nagyon vigyáz rá: elkerüljék egymást…)

p

p Aki kvázi hibernálva az ottani/akkori önmagát, az ott és akkor

p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p

p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún, idealizált képet hazudik,

p de birtokon belül, a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik

p

p Aki csak azért tesz fel kérdést és szól „okosan” hozzá, hogy a vita

p így parttalan legyen - vagy így húzzák pl. a felelésre szánt iskolai időt…

p

p Aki felnőve is vakhitű ősbizalmas marad: ő látatlanban még akár

p a saját halálos ítéletét is önként, beleegyező szignóval (kézjegy) látja el

p

p Aki kész helyzet elé állítana: már csak a házasságkötés után vallja be,

p hogy krónikus beteg, ramaty a vagyoni helyzete, babát vár és nagy a múltja...

p

p Aki úgymond látná már a medvét, és ezt hangosan zavarva be is kiáltja,

p mert a színházban vagy az operában is csak egy jó véres állatheccre vár…

p

p Aki az a farkas, aki halad a korral és ő már „meg is indokolja”, hogy

p most miért falja fel a neki kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…

p

p Aki „örökifjúként” lázad sok/minden régi szokás és forma ellen,

p de újat-jobbat viszont nem alkot, így most ezért nincs tehermentesítve…

p

p Aki egyszerre akar minden szokást, életszabályt stb. felülvizsgálni…

p Ezért azok érvényét felfüggeszti – mint ki a nyílt vízen építené át a hajóját…

p

p Aki lebecsüli a szokás hatalmát, és nem reflektoroz rá a rossz, elavult,

p de már vak megszokásokra, mert nem is lát mást: se élőben, se művekben…

p

p

p 2

p

p Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal, és bármilyen eszközzel,

p másra sem törekszik, mint a gazdagságra, ami gazságát igazolja/védi…

p

p Aki minden gazdag(abb) akárkit már eleve gazembernek lát, és háborog,

p ahelyett, hogy békében élvezné az istentől neki szánt tisztes szegénységet…

p

p Aki bárki mást csak kisebbít, sőt befeketít, mocskol stb., hogy

p így viszonylag ő több, illetve tisztább, kevésbé koszos látszatú legyen…

p

p Aki vagy elvárja, hogy mindig más derítse jó kedvre, vagy ha neki

p épp rossz van, elrontja a jó kedvedet, és megkeseríti a szád jó ízét…

p

p Aki leírt imák mechanikus elhadarása, vagy zsaroló alku után

p felajzva várja az ún. isteni választ – ha ez elmarad, akkor nincs Isten…

p

p Aki még a másról szeretettel készült nem bántó karikatúrán

p se tud egy jóízűt nevetni - vagy épp csak azon, de a magáén már nem…

p

p Aki még az ún. ádáz, esküdt ellenségének is hamar(abb) megbocsát,

p mint magának, sőt akár sohasem: magához oly szigorú/irgalmatlan…

p

p Aki még ünnepen se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani:

p szektásan aszkéta, „puritán” (lásd pl.: Babette lakomája c. film)

p

p Aki bűvész-trükkel imitálná a „varázslatot”, „csodatételt”,

p mintha az ő produkciója egy emberfeletti mutatvány lenne…

p

p Aki hatalmát a vele járó előnyökért, kiváltságokért megtartaná,

p de a vele járó felelősséget, terheket meg már megosztaná/hárítaná…

p

p Aki soha nem boldog, de mindig tudni véli, hogy itt-most még

p ehhez mije hiányzik… (leginkább a mersze – mert akkor nyerne)

p

p Aki a reklámdömping ideális, de nem vétlen áldozata, ha nála

p a szerzés, a javak mértéktelen halmozása pótolná a(z ön)szeretetet

p

p Aki elszédítve jóval tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér,

p és így önként dugja be a fejét a csábítónak látszó uzsorahitel hurkába…

p

p x

Reviczky Gyula

Magány

Nevedet még alig gagyogtam,

S mégis már jól ismertelek.

Nap fényiben, sötét sarokban

Borongó árnyad reszketett.

Te vettél át, midőn születtem,

Kis bölcsőmet te ringatád.

Bús dajkadal gyanánt fülemben

Zsong most is: nincs apád, anyád!

.

Azóta részvétlen világban,

Magány! karöltve jársz velem.

Bolygok, mindig sötétben, árnyban:

Szülőföldem' sem ismerem.

Bús télidőn családi fészek

Védő melegje nem fogadt;

Anyai csók, epedtem érted,

S leltem közömbös arczokat!

.

Más gyermek anya-ölbe fogva

Csitúl el, hogyha könnyezik:

Az én szemem sivár homokra

Hullatta forró gyöngyeit.

Nőttem s velem nőtt, mintha árnyam

Lett volna, a sötét magány.

Egy sírra hullt, hogy azt se lássam;

Abban feküdt szegény anyám!

.

Tavasz nevetgélt; ujra éledt

Virág a földön, lomb a fán;

S kit izzó vágyak perzselének,

Szomjam' csak én nem olthatám.

A féreg is meglelte párját,

Virág ölén szeretkezett;

Én akkor voltam a legárvább,

Kit senki, senki sem szeret.

.

Lihegtem, boldogság, utánad,

De hajh, nem leltelek sehol!

Csak azt láttam, hogy a világnak

Gyönyöre, fénye éjbe foly.

A mozdulatlan, komor árnyban

Olvastam ezt a mondatot:

Neked a napban is homály van,

Ahol te jársz, ott nem ragyog.

.

Óh gyászos árny, hát sose lészen

Nyugalmas, nyájas otthonom?

Igaz barátom, feleségem,

Olyan, ki lelkemmel rokon?

Hiszen nincs szív, hogy ne találja

Meg sorsa mását, részesét!

Csak az enyim maradna árva,

Magános, gyászoló, setét?

.

Küzdjek közönnyel, félreértve

(Van-e magány irtóztatóbb?),

És könnyet ontsak a szemétre,

Mint Jehova szolgája: Jób?

Az élet gyors hullámverését

Epedve halljam, mint a rab;

S az életszomj, a lelki éhség,

Mint Tantaluszt, úgy marjanak?

.

Mindegy! Ne jajgass, árva lélek.

Azért magány a végzeted,

Mert titkon, öntudatlan' érzed,

Hogy a tömeg közt nincs helyed.

Avagy ki óhajt oda menni,

Hol a virág is sárba' nyit?

A hol varangyot költenek ki

Óh égi nap, sugáraid?

.

Csitt, gyönge szív! Hiszen ha nézed,

Kik úsznak itt a felszinen:

Pusztába rejtőznél, ugy érzed,

Hogy ott élj vadmézen, vizen.

Pusztába, mert ott csúszva-mászva

Kutyák a konczot nem lesik;

Mert ott nincs sujtva, megalázva,

Ki érző szívvel születik!

.

A földi vágyak, gerjedelmek

Lefoszlanának rólad ott;

Szennyüktől megtisztulva, lelked

Azt hinné, hogy csak álmodott.

Erős szivek nehéz erényét,

A lemondást gyakorlanád,

És Nirvánával így cserélnéd

Fel a kábító Szanzarát.

.

S majd egy nap', eljövén az óra,

Mely egyszer üt mindenkinek:

Megtudnád, álmok álmodója,

Hogy élni szép, de halni szebb.

Nap szórna fényt haló szemedbe,

Rád hullna hervadó virág,

S a lombok közt szellő rebegne

Fölötted halkan gyászimát.

*

p 3

p

p Aki még azt se veszi zokon, ha netán kilopják a szemét –

p ő azzal vigasztalódik, hogy másnak biztosan jobban kellett…!?

p

p Aki a húsevőt megveti és még gyilkosnak is mondja, kiáltja ki,

p aki ezért a saját gyerekeinek az „erőszakmentes” íz(lés)diktátora

p

p Aki pont a kecskére bízza a legutolsó fej káposztánkat,

p és pszichopata/pedofil pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

p

p Aki még be se lép egy új társas helyre, máris a vészkijáratot,

p a kimenekülési útvonalat keresi, és odaáll, és ott le is cövekel…

p

p Aki csak a Vidám Park álveszélyes kalandjátékaira fizet be,

p de azt élvezi is – de életútján nem vállal semmilyen kockázatot…

p

p Aki Don Juan módján bizonyságokat gyűjt, ő is szerethető lény,

p hisz lám: neki hány szeretője volt… (akik átkozzák a szívtiprót…)

p

p Aki abban a tévképzetben él, hogy a gazdag nő meghódítása,

p és annak hozománya őt boldoggá, és nem egy papucsférjjé tenné

p

p Aki azért szántszándékkal tunya, rendetlen stb. gyerek, hogy

p így tesztelje: tényleg önmagáért, vagy szófogadásáért szeretik-e…

p

p Aki egy fogadatlan prókátor, aki hívatlanul bocsátkozik

p valamely ügy védelmébe, és zokon veszi, ha ebszarral fizetnek neki…

p

p Aki azért lesz éltanuló, sőt stréber, mert az anyapótlékot

p az alma mater nyújtotta elismerések gyűjtésében véli megtalálni

p

p Aki – okkal, ok nélkül, de – nem kívánt gyereknek tudja magát,

p aki fél/egész életét bizonyítási, teljesítménykényszerben küzdi át

p

p Aki nyíltan soha, csak leginkább hátulról, vagy az éj leple alatt,

p vagy pokrócon át, max. csak övön alul szeret-szokott ütni és vágni…

p

p Aki nyíltan nem áll ki veled elégtételt venni a sértésért (párbaj),

p vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot, vagy bíróságra rohangál…

p

p

p 4

p

p Aki pót-szeresen ér el hőn áhított jó közérzetet, majd egyre

p növekvő adagokkal, hogy ne legyen rossz, sőt rosszabb, mint előtte…

p

p Aki egy kis ideig, ideig-óráig élvezi a mesterséges paradicsomot:

p és ha szerencsével túléli, jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

p

p Aki erkölcsi autonómia/szent meggyőződés híján ordas eszmék

p – akár akaratlan, de mégis – oly bőven termő bamba diófája lesz

p

p Aki előbb, akarva-akaratlan egy idegen istenkép imádójává lesz,

p ami után már könnyű rabosítani, és egy siralomvölgy-lakóvá tenni

p

p Aki az tanító-nevelő, aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít:

p az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz jottányi különbségét összemosó…

p

p Aki a munkahelyi, kollegiális lojalitást az ún. mundér becsülete

p elvtelen védelmével a kiszolgáltatott beteg, diák rovására „keverő”

p

p Aki még maga az Isten előtt sem hajt fejet, térdepel vagy borul le –

p egy gőgös, dölyfös… aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…

p

p Akinek vagy nincs humora, vagy csak morbid/akasztófahumora van -

p kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás, mert bajban van, vesztét érzi…

p

p Aki még nem élte át, milyen lehet egyszer is önfeledten játszani,

p mert felnőttként már nincs rá ideje, vagy fél az önkontroll-vesztéstől…

p

p Aki még se jó bortól, se széplány csóktól nem került önfeledtségbe,

p még soha nem „részegedett” meg, nem élte át ezt a jó Ámort/mámort

p

p Aki a siker/szerencse hatására elveszti józan ítélőképességét;

p elkábul, megszédül. aki megrészegedik a jólléttől (és megveszik…)

p

p Aki részegen köt (hitel)szerződést, vagy ír alá egy üres papírt -

p és józanul, minden lépést előre kiszámítva stb. mulat, szerelmeskedik

p

p Obszcén szeméremsértő: megfeledkezik magáról vagy provokál:

p az utcán meztelenkedik, mert ő már a Paradicsomban érzi magát…

p

p x

Reviczky Gyula

Betegségben

Rideg legény vagyok, biz' az!

Most érzem csak, hogy e pimasz

Német görcs vagy mi vett elő

S vagyok az ágyban nyögdelő.

Egy lélek sincs, ki kérdené:

"Mi baj?... teát készitsek-é?

Kell egy pohárka rum talán?...

Vagy menjen fris vizért a lány?..."

Fekszem lázban, tehetlenül.

A várva-várt álom kerül.

A gyertya pislog rám csupán,

Mert más virasztó nem jut ám.

Eh! - flegma itt a fődolog!

Azért bizony, a ki dohog,

Mert agglegény maradt, buta -

Forduljon fel, mint egy kutya!

1886. szeptember 25.

*

Reviczky Gyula

Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony

(Örömnek éje, áldalak!)

S angyalka jár kis csöngetyűvel,

Hol gyermekek zsivajganak:

A házhoz tartozók szemében

Mosolygó békefény derül.

Mindenki vígad a családban,

Az agglegény busúl csak egyedül.

.

Vannak talán jó ismerősi,

A kik meghívják szívesen?

Mit ér! az agglegény e körben

Karácsony-este idegen.

Az egygyé tartozó csaáddal

Érzése, kedve nem vegyül.

Csak elmereng, busul magában.

Mily szomorú sors lenni egyedül.

.

És mennél hangosabb a kis kör,

Annál inkább elmélyed ő.

Az ifjuság elszállt fölötte.

S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...

Óh, mert olyan sivár az élet

Feleség és család nélkül.

Köznapnál szomorúbb az ünnep,

Nem izlik a falat sem egyedül.

.

Leverten tér rideg lakába,

S vádolja némán önmagát:

Elvesztegetted ifjuságod',

S ujat az ég többé nem ád.

Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,

Nyüg nélkül élsz, függetlenül...

Ah, annál nehezebb leszen majd

Utód nélkül halnod meg egyedül!

*

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp