|
Az ún. elitek és árulásaik - IV.
Írástudó, szellemi stb. vezető: bűnlajstrom
Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Szabó Endre:
Költő temetésén
I.
Égő fáklyák, koszorú-halmaz,
Díszruhában az egyletek, —
Szép katafalk, pompes des funébres,
Nevezetesség egy sereg;
Obligát bús arcz . . a kereszttel
Vasvári is előtipeg ...
Hej, ilyen czifra nagy parádét
Nem csapnak ám akárkinek.
A pap ékes oráczióban
Mondja el a holt érdemit,
A búsabb helyeknél a hölgyek
Könnyes szemök törülgetik ...
Páter noster... Circumdederunt...
S indúl a Szent Mihály lova ...
— Szegény költő! ilyen hühórul
Tudom nem álmodál soha.
II.
Nem, nem ! — Oh másrul álmodál te
Nem is túlmerész álmokat:
Hogy a láng, mit éleszte egykor
Dalod, soha meg nem lohad;
Hogy a kiket föl-fölröpítél
Fényes eszméid szárnyain,
Szeretetük hozzád megőrzik
Meleg szivökbe zárva hűn.
S mig nyomtad kórágyad időkig,
Volt körülötted csönd, setét,
Csak kínaid lobogtaták meg
Tört lelked küzdő mécsesét.
Ki volt tanúja sóhajodnak,
Mig rád tevék a szemfedőt ?
— Bizony, mióta ágyba dültél,
Felverte udvarod' a gyöp.
III.
S most tapossák le a gyöpót már,
Viszik pompával kifelé,
Most van nagy kiséret, mikor már
Utját ő úgy is meglelé!
— Feküdjék rózsákon : az élő
Koszorúját reá veti – –
Jól megvetik ágyát, mikor már
Tökéletes mindegy neki…
Régi dal ez. Mért kezdem újra?
— Hát magamnak dúdolgatok.
Aztán a versért a redaktor
Fizet... nos, csak elég az ok ?
Jól van no ! a temetés szép volt,
Nem akarom vitatni el.
Nincs oly buzgó nép mint vagyunk mi,
Ha épen csak — temetni kell.
Forrás: Vasárnapi Újság, 1885. 30. szám.
p 1
p
p A talmi aranyra mutogat, hogy a királyi sas ne lássa ketrecét
p
p „Betegét” sokkolja a „teljes igazsággal” – vagy álkegyes hazug
p
p „Bűnösen született” gyerekre rak ártatlansági bizonyítási terhet
p
p A „független” értékbecslő a vevő, vagy az eladó kegyeit keresi
p
p A bizalmunkba beférkőző kémeket nem lebuktató, nem elhárító
p
p A bűntett értelmi szerzője, a felbujtó, de a lebukáskor rád keni
p
p A csak a „vagy-vagy”, a kizárólagos logikát ismeri: „is-is” nincs
p
p A családját, barátait terrorizáló, amúgy oly „szelíd” vegetáriánus…
p
p A csapatfőnök jólértesült bizalmas írnoka nem segíti a közkatonákat
p
p A csatába, halálba küld, és megkörnyékezi a feleséged, mint Dávid
p
p Ha csak egy parittyád van, hogy is állnál ki az ellenfél Góliátjával?
p
p A direkt csigalassan működő/ügyet eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész
p
p Vándorkuruzsló titkos csodaszer-receptje: jó drága, de legalább árt
p
p
p 2
p
p Az orvosság/oltás fő- és mellékhatásáért felelősséget nem vállaló
p
p A destruktív rivalizálás, a lelki hadviselés avatott iskolamestere
p
p Diákkal adathegyet magoltat, de pl. memoriter verseket nem ad fel
p
p A döglött oroszlánt rugdosó, azt újra megölő, levágó „vitéz” ítész
p
p A felbérelt, vagy tehetségtelen perverz közszemérem-sértő művész
p
p Felkészületlen, vagy rosszul tájékozott, rossz magyar idegenvezető
p
p Szellemi kincset, önismeretet, lelki élményt nem elősegítő útikalauz
p
p A rettegett megaláztatást megelőzve inkább ő aláz meg, akit csak tud
p
p Felvételi vizsgáztató, aki önkényesen válogat: ki nem alkalmas színész
p
p Rossz vagy bujkáló, feladathárító - vagy szereptévesztő (nagy)szülő
p
p A trükkös figyelemelterelő zsebes: a piaci tömegben „Tolvaj!” -t kiált
p
p A fuldokolónak prédikál, majd későn mentené a „hősködőt” /életuntat
p
p A gátlástalan grafománoktól okkal megriadó, de meddő perfekcionista…
p
p
p 3
p
p A gaz gazdag embert kiszolgálva végsőkig kiszolgáltatja a szegényt
p
p A gazdagok s hatalmasok rossz ügye védőjeként villogó, brillírozó sztár
p
p A gondatlan/pénzéhes/protokoll rab orvos-kollegát jó útra nem térítő
p
p A grammatika nagyobb úr a császárnál? – tagadja Néró, a véres költő
p
p A gyanúsítottat elítéltnek prejudikáló és rá köpködő bűnügyi újságíró
p
p Az alkotó lángelme gyerekekből hamut sorozat-gyártó ún. iskolamester
p
p A gyerek szerinte szabadon kukkolhat - a pornós „nemi felvilágosító”
p
p A gyerekeit elkényeztető/elrontó - a rivalizáló ún. vasárnapi apuka
p
p A gyereket a kéregetés mellett a kérésről s kérdezésről is leszoktató
p
p Gyermekpalánta vadhajtást nem nyeső, a művelt kertet nem gyomláló
p
p Gyermekszülés bábáskodásra esküdt fel, de sok magzatelhajtást végez
p
p A háborúban/háborúval felerősíti-tüzeli a lappangó idegengyűlöletet
p
p A háborús héják, uszítók és haszonélvezők szócsöve, bértollnoka
p
p x
*
Szabó Endre:
Jób könyvéhez
Már tán meg sem élnék, ha nem
Cibálna, marna sok csapás,
Ha volna néha enyhülés,
Ha egy kínra nem jönne más.
Tán éltem csak az tartja még,
Hogy végre már kérkedhetek,
Hogy ennyi bút és bánatot
A szegény Jób se' szenvedett.
Először is: magyar vagyok,
Másodszor is: magyar vagyok,
Harmadszor is: magyar vagyok ─
Hát nem méltán jajgathatok?
Mi e jelen? s van-é jövő
Élethozó, csodát-tevő?
- Jelenünk ránk vadúl mered,
Jövőnkbe nézni nem merek.
Már csak a multból szedhetek
Ábrándokat, reményeket,
Csak ott tallózok én szegény,
Csak a mi volt, az az enyém.
Panaszimat fel sem veszik,
Panaszom van mindég pedig,
Szó és sírás - mind hiába,
Nem hallgatnak már reája,
Megyek velük a pusztába.
A pusztába ki-kijárok,
A messzibe bekiáltok
S szívem nehéz fájdalmiban
Minden szavam azzal rian:
Hova lettél édes fiam?
Mert nem tudom én még azt se,
Hogy valahol élsz-e, halsz-e?
Hírek mennek, hírek jönnek,
S a kétségek majd megölnek,
Hogy egy hír sincs te felűled!
S édes anyád! óh, ha látnád
Enyhületlen busulását!
- Már csak loppal nézek rája:
Aggodalmim kitalálja
S még zuhogóbb könnye árja.
Jönne hír, ha más nem lehet,
Fekete, bús, gyász-üzenet,
Hogy ne várjunk; meg vagy halva:
Tán ez is megvigasztalna,
Mert a szívűnk megszakadna.
Forrás: Nyugat 1922. 7. szám
*
p 4
p
p A háborús hisztériában a pacifista szóvivőt hazaárulónak bélyegző
p
p A „halálos” betegségben szenvedő hiszékenyt durván átverő sarlatán
p
p A hangszórókba nem a Tiborcok, de saját privát piti panaszát harsogó
p
p A hatalmában levő gyereken/diákon, rabon szabados kísérletezgető
p
p A Hatalommal, „megjavulva” személyre szóló különalkut/-békét köt
p
p A hatalomtól torz lelkek elé „tükröt tartó” fizetett kegyenc hízelgők
p
p Határidő-múzsás, honorárium-doppingszeres (de nem múzsacsókos)
p
p Hazai kisipar/kereskedők gyámolítására védegylet nem alapító, sőt
p
p Hazai pályán nem marad/kint reked: jobb „idegenlégiós” feltételek
p
p A házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó „törvényes” zsidó
p
p Helyfoglaló, s dögvészt terjesztő szellemi hullát nem elásó szolgálat
p
p A hierarchia neki nem szent, isteni rend-uralom, de pápai diktatúra
p
p A hírvivő, parlamenter, aki békeajánlatot átír: új hadüzenetre cserél
p
p
p
p 5
p
p A hiszékeny balekot átverő nagystílű szélhámos/pénzember/politikus
p
p Janicsár értelmiséget, a hazája esküdt ellenségét kikiképző/felnevelő
p
p Még a jó darabot rosszul is rendező, de még a rosszon is tovább rontó
p
p Jó esetben egy részvétlen ápoló, rosszban még tetézi a szenvedésem
p
p Árdrágítást „igazoló”: dohánytermék hamis-sokkoló csomagolás-ötlete
p
p A jó lábát amputálja ugyan, de ő jótét lélek: keres vevőt a papucsára
p
p Kórházi pénzérdek diktál - radikális: ő a babramunka helyett amputál
p
p A jog szerint ítélő bíró felmenti a kisgyermek elvetemült kéjgyilkosát
p
p A jóhiszemű gyermek kiszolgáltatottságával visszaélő pedofil pap
p
p A jónépet riogató-rettegtető Mumust kreáló, azt elő- vagy eljátszó
p
p A kapitalizmus rossz szelleméhez nyomorít: ún. protestáns etika
p
p A kereszténység márkanév alatt híg löttyöt/lélekmérget kínálgató
p
p A keserű pirulát geil sziruppal önti le: nyeljétek így „önként” szívesen
p
p
p 6
p
p A védtelen fogyatékos gyereket szexuálisan-anyagilag kihasználó
p
p A kitett „árva” gyerek gondviselője: koldulásra éhezteti és képezi
p
p A páratlan kincsed leértékelő, és szarért-húgyért kótyavetyéltető
p
p Királyi privilegizált bolond: határokat nem feszegető óvatos duhaj
p
p A kis rossz hírbe is rögtön egy blikkfangos rémdrámát belevetítő
p
p A főnökök igazát már előre borítékoló hiper-lojális nyalizó samesz
p
p Kisebbrendűségi komplexusa miatt is oly betegesen hiú mimóza
p
p A kitelepítésben senyvedő díva gaz górék előtt produkálja magát
p
p p A díva, aki a díván, a díványon testbedobással szerzi a szerepeit
p
p Klikkjét ajnározó-szédelgőn feldicsérő/riválist ledorongoló műbíráló
p
p Koldus/csak szegény gyerekében/diákban talentumot nem kereső
p
p Jobb-rosszabb rossz végletek közt nem keres aranyközép rögös utat
p
p A közhely szajkózó, és nem a megélt-kipróbált igazságot prédikáló
p
p
p 7
p
p A közélettéri és a magánéleti szemetet-szemetét szőnyeg alá seprő
p
p A közszereplő neki közpréda: semmi sem szent, még magánélete sem
p
p Ő még a legnagyobb áldozattól sem riad vissza, ha ezt mástól követeli…
p
p A legnagyobb kollekciója van: szégyenbélyegzők - folyton stigmatizál!
p
p A légvárad lerombol(tat)ja, de magadra hagy, mint lelki hajléktalant
p
p A lehető legkisebb presztízs-kockázattal a lehető legnagyobb haszon
p
p A lehető leggyengébb bizonyítványt is a legkiválóbban kimagyarázó
p
p A lehülyézett új Noé abba is hagyja a bárkaépítést, úgyse lesz özönvíz
p
p A szakszerű, invenciózus/ötletdús, személyre szabott lelki kínvallató
p
p A lelki-érzelmi zsarolás napi gyakorlata tette őt avatott mesterré
p
p A lemaradót nemhogy felzárkóztató, dehogy: inkább végleg leszakító
p
p Egyéni új útjárás a vízen - nincs kit követni, utánozni!? Na ezt nem!
p
p Nemhogy segít gyógyulni, de még gyárt-fenntart-fokoz betegségeket
p
p
p 8
p
p Hosszú életű volt: de holtáig csak kallódó, ígéretes kezdő maradt
p
p A talentumát a rossz ügyekért jól, pénzért kamatoztató szélhámos
p
p Piacérzékeny – kiszagolja, hogy itt és most mi a jól eladható „áru”
p
p Népszerűségét homofób, alpári, obszcén buzizással növelni akaró
p
p A homoszex apostola/nyilvános pártfogója, de veri a leszbi nejét
p
p A más nézetűeket proletár egyszerűséggel hazaárulóvá deklaráló
p
p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó
p
p A hivatásos bolond, akinek minden új szava és tette százat csinál
p
p Író és rendező: például sztahanovistákról alkot szocreál színjátékot
p
p Ha csak teheti, más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra
p
p Olcsó János provokátor a tüntetők élére állva csőcselék-hangadó
p
p Szellemi kakukkfiókákat telepít az eddig békés családi fészekbe
p
p A piacon kipellengérezett önkéntes vezércsúfolója, leköpködője
p
p x
Szabó Endre:
Kifakadás
A Bodrogtól a Kis-Dunáig
Óh beh szép föld, kies vidék!
Nem bírom elképzelni máig,
Hogy ezt tőlünk mind elvivék,
Bolondulásig tépelődöm
Vad eseten, kuszált időkön,
És sehogy meg nem érthetem,
Hogy nincs oda utam nekem.
Legszínesb kertje a világnak:
Zemplén, Abauj, Sáros, Szepes,
Borult lelkem ─ bármerre járjak ─
Mindig, mindig téged keres.
Pedig nincs ott semerre másam,
Mint a marék por, melybe játsztam,
Mezőnek gyalog-útja csak,
Rétből meg csak a széna-szag.
Hát még ha látom a hazának
Letaglózott más tetemit!
A borzadály, a szörnyű bánat
Még gyilkosabban keserít
S ah! minden fájdalom csapásit
Csak én magam hordom rogyásig,
Mindenki más magának él,
Pöröl, mulat, gyűjt és fecsél.
Mindenkinek van arra mersze,
Hogy szót tegyen a fórumon,
És perg, csörög a szó, de persze
Bolond szél fuj bolond lyukon,
Szép szó, kérés - minden hiába,
Nem enged a „jus”-ból a kába,
S megint engem öl e gyilok,
Hisz' más kacag, csak én sírok.
Kereslek, Isten: mért türöd meg,
Hogy mind e bú csak rám szakad,
Hogy egyedül engem gyötörnek
Eves gondok, botor szavak?
Szeretném, Isten, hogy ha volnál:
A mennybeli találkozónál
Tudom lesütnéd a szemed,
Hogy így megvertél engemet.
Forrás: Nyugat 1921. 24. szám
„Értelmiségiek”
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
.
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
