|
Az ún. elitek és árulásaik - V.
Írástudó, szellemi stb. vezető: bűnlajstrom
Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Reviczky Gyula
Túlélek én minden csalódást
Túlélek én minden csalódást!
Nem öl meg engem fájdalom.
Sok bánat eltompítja lelkünk',
S ez jól van s bölcsen is nagyon.
Mit innom hágy a sors, a mérget,
Mint a dohányt, bort megszokám.
Szerelmi bú, nyomor, szegénység
Kétségb'esést nem hoz reám.
A keresztlevelem hazudja,
Hogy fiatal vagyok, pedig
A vénség szomorú nyugalma
Lehatott már a lelkemig.
Mesés világba nem ragad már
A nagyravágyó szenvedély,
S szivem, mely annyira csalódott,
Csak az emlékezetnek él.
A nagyralátás büszke szárnyon
Ragadt magával el, tova.
Nem látszott onnan, a magasból
A bűnös ember nyomora.
Felhőkbe törve égtem én a
Vágyak tüzében egykoron.
Elhamvadt bennük ifjuságom,
S a tűz utója már korom.
Mint az angyallal Jákob egykor,
A boldogsággal küzködém;
De áldását hiába kértem;
Nem tudtam lenni boldog én.
Fáradt vagyok a küzdelemtől;
De megpihenni nem tudok.
Most is kínlódom, mint az angyal,
A ki az égből lebukott.
Mit ér, hogy annyiról lemondtam?
Mit ér, hogy bölcs türő levék?
Szerelem, ábránd, hit, vidámság
Nélkül mit ér a bölcseség!...
Lelkem sajog s bár türelemmel
Van mint a szentirás tele:
Csak más olvas belőle vígaszt;
Nekem a kínok kútfeje.
Reményt! reményt! Óh, hagy hihessem:
E nyomor egykor véget ér.
Oly iszonyú a mult; fülembe
Kiáltja minden percze: vér!
Nem haltak még ki a Kaínok,
Még nem sülyedt el Szodoma.
Az ember most is csak a régi,
S óh jaj, nem is lesz más soha!
S habár uj Messiás születnék,
Nem hozna ő se jobb időt.
A gonoszság, mely nem hisz Istent,
Halálba vinné most is őt.
Mig butaság, gőg, szívtelenség
Élet-halálra versenyez:
Nagy lélek, nagy erény örökké
Üldözve, számkivetve lesz.
Hogy koldusbot jutott Homérnak
S Jób hamudombon szenvedett;
Hogy megölték képmutatók azt,
Ki békességet hirdetett;
Hogy lesz még számos méla Hamlet,
És lesznek bűnös Gretchenek;
Hogy fájdalom minden nagy érzés:
A bölcs megérti és nevet.
A szellem sorsa harcz; de ritkán
Jut czélra, ritkán győztes ő.
Ha kimerűlt a küzdelemben,
Elsöpri földi, nyers erő.
Kezdettül óta e világon
Erőszak a hatalmas úr.
Erény, lángelme, szellem, ihlet,
Mit ér, ha gyönge és mazúr?
Úgy, úgy! A zsákmányon hizott bűn
Magasan hordja fenn fejét;
S a gyönge vértanú s a lángész
Könnyezve rágja kenyerét.
Mindenha úr lesz és hatalmas
Fegyver, erőszak, pénz, tömeg.
S e bitor eszközök bukását
Az öreg föld nem éri meg.
Bohócz-világ! megszoktalak már,
Hisz' ennek így kell lennie.
Nem szomjazom jobb korra többé;
Nem fáj nekem már semmise.
A balga hisz csak lehetetlent;
Én hát türök, ha tűrni kell.
Nagy bölcseség veszteg maradni,
És nem törődni semmivel!
p 1
p
p Nem felkészült és logikus vitatkozó, vagy csak egy öncélú vitázó
p
p Főleg a hallgatási pénzből él jól – hogy csak ki ne nyissa a száját
p
p Csak fülemüle perek bírója, de még ő is könnyen megvesztegethető
p
p A közutált stréber tanítványok, akik még fel is falják mesterüket
p
p A „bátor” ítész, aki a döglött oroszlánba rugdos, de abba jó nagyot
p
p A minden útjába kerülő lényt felfaló telhetetlen mohó kis gömböc
p
p Sehol egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen…!
p
p Szellemi könnyűbúvár (képző), pedig az igazgyöngy jó mélyen van
p
p Műhibás: a jó lábát vágja le – de van vigasza: a „rossz” gyógyul…
p
p Sokáig oly hű volt a hamison, hogy majd meg csapodár lett a jón
p
p Tapintat/empátia-hiányos nevelő: mint elefánt a porcelánboltban
p
p Aki olajat önt a tűzre – a segíteni akarásával csak tetézi a bajokat
p
p Az ún. békeközvetítő: mindkét peres felet átverő/szakadékot mélyítő
p
p
p 2
p
p Ő majd belülről bomlaszt? De végleg beépül, bedarálja a Rendszer
p
p A közmédia félelem-keltve népbetegítő esze, napszámosa/sztárja
p
p A ténymegállapításait ő a kisujjából szopva állít meghökkentőket
p
p A gyereknevelésben ő az ökör-következetes - az elvei bebetonozva
p
p Hetenként más és más nevelési elvet követ/elvet - emberkísérletek
p
p Otthon csak/semmiért is dicséri, idegenek előtt mindenért csak szidja
p
p Anyafarkasként védi kölkét, ha azt akárcsak egyetlen „rossz szó” éri
p
p Ellenségtől igen, még élete árán is, de a Gonosztól nem védi gyerekét
p
p Még a szüleit is besúgó gyerek teszi meg az iskolai pozitív mintának
p
p Ige-hirdeti: ha nem Jehova az istene, az kártékony, s így irtható lény
p
p A szabadon gondolkodó főket ön-, de főleg közveszélyessé nyilvánító
p
p A materialista rossz tudást igen jól alkalmazó, amúgy idealista orvos
p
p A közbaj okát kinyomozó (újság)írót megbélyegző: „a nép ellensége”
p
p
p 3
p
p A középszer zseni-gyilkos társaslélektani/politikai terroristája
p
p Mint a zsoldos katona: csak addig-úgy szolgál, amíg-ahogy fizetik
p
p Az álpálforduló „megtérő” – így közelebb kerül a húsos fazékhoz…
p
p A neofita túlbuzgó: mindenkit térítő és pápább lenne a pápánál
p
p Ő éjjel leveri a folyóba a vaskos cölöpöket, majd nappal „vízen jár”
p
p Amit/akit nem tud legyőzni, annak az élére áll és így félre is viszi
p
p Egy kontár: vagyis nem szakmának a mestere, de pont a hóhérja
p
p A ravasz csábító, aki arra vesz rá: nyújtózkodj tovább a takaródnál
p
p Aki csak azért ad hitelt/kölcsönt, hogy jöhessen dobra verni a házad
p
p Aki bűnösen eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, a kegyelmi időt
p
p Aki óriási fejlődésnek ábrázolja és tanítja a Nyugat/Európa alkonyát
p
p Aki csak más farkával veri a csalánt, aki más bőrét viszi a vásárra
p
p Ő csak fizetőképességi alapon-arányban véd ügyet, gyógyít beteget
p
p
p 4
p
p A jó imázs kedvéért szegénynek is rendelő: böjt, diéta a receptjén…
p
p Az óriás-nagy jótékonykodó cégérrel takargatja el a sötét üzelmeit
p
p Még a sírodban sem hagy nyugton, még ott is megforgat, sőt kirabol
p
p A mostoha diák, színház, régió stb. rovására kivételez a kedvenccel
p
p Az életteredbe időzített szellemi bombát/trójai falovat betelepítő
p
p Aki tényleg a hathatós tettek embere: a rémtetteké, a gaztetteké stb.
p
p Ő úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt stb., mint anno egy Gorgó fő
p
p Mindig ő vindikálja magának: az utolsó szó joga, összegzés- zárszó
p
p Átengedi a tanácskozási és határozathozatali munkát, de övé a vétó
p
p Ő csak sejtelmesen utal, célozgat, hogy ne értsd/ki tudja magyarázni
p
p Ő önkényesen kódol, rejtjelez, hogy csak a beavatottak érthessék meg
p
p Csak az érdekli-izgatja, amivel épp itt-most a nőknek lehet imponálni
p
p Nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják…
p
p x
Reviczky Gyula
Ma született a Messiás
Hull, hull a felhő könnyü pelyhe;
Az utczákon tengernyi nép.
Paraszt, úr tarka egyvelegbe'
Megyen hallgatni szent misét.
Az ablakokból ide csillan
Hivogató világítás.
Ez egyszer minden évben így van:
Ma született a Messiás!
Én künn bolyongok, nincs családom,
Fásultan, únva életem',
A templomból ma is kivágyom;
Az álorczást nem nézhetem.
Sötét az ég; nincs rajta csillag;
Sem égi jel, se lángirás,
A mely vezesse útainkat...
Ma született a Messiás!
Az élet össze-visszasága
Ma se békít ki semmivel.
A szenvedő ma sincs megáldva
S rongyokba' jár, ki jót mivel.
Egyiknek tétlenség az élet,
S izzadva szidja annyi más.
Születni gyakran ősi vétek...
Ma született a Messiás!
A tékozló fiú kaczagja
A szent estét. Ölében ül
Egy nő, ki testét bérbe adja,
S fizetett csókokért hevül.
Körűle táncz, csók, czéda ének,
Trágár beszéd, pezsgő-ivás.
Magdolna csak nagynéha tér meg...
Ma született a Messiás!
Ah, mind ugy van, bármerre nézek,
Mint amaz első éjjelen;
Farizéusnak áll az élet;
Szegényé jászol, Betlehem,
Ahasvér hány vagyon közöttünk!
Hány Jób, ki istennel vitáz.
Sirunk, hogy a világra jöttünk...
Ma született a Messiás!
Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,
Vonaglásimra szemfedőd'.
Te nyugtatod meg a halálon
Kivül a földi szenvedőt.
Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren,
Ha nyugtomból a zaj kiráz,
Tovább vergődöm, újra kérdem:
Mire való a Messiás?
Reviczky Gyula
Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)
Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban,
De nem a trón, a vádlott hirdeti,
Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan:
Halandó ember meg nem ölheti!
Nincs a ki védje, nincsen pártfogója,
Vérét szomjazzák a zsidó papok.
Jósképpel áll; azt olvasom le róla:
»Feszítsetek föl! Én meg nem halok!«
Nézzétek őt! Két keze megkötözve.
A nép üvölt: »Feszítsd, feszítsd meg őt!«
Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge.
Leborulok ily óriás előtt.
Oly szelíd, alázatos, lemondó, -
Ő az erény, igazság mártira.
S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:
Ez ő! a Messiás, isten fia!
Pilátus tétovázik... Nincs segítség!
Látom, hogy el fogják veszíteni.
De érzem: kikel sírjábul ismét...
Meghal, mert ember; él, mert isteni.
*
p 5
p
p Mindent csak szétszed/szételemez - összerakni már nem tud/akar
p
p Mindent megtesz, hogy te el ne mondhassad az ellenvéleményedet
p
p Majd mindent megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el…
p
p Mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarja átépít(tet)eni a hajót
p
p Mindent elkövetek azért, hogy ti ne nagyon vegyetek túl komolyan…
p
p Mindig úgy szólok, írok, hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét
p
p Mindent csak imitáló: és eme mentalitást szánt szándékkal terjesztő
p
p A nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő
p
p Mindenkit megnyugtat: a Tudomány-isten minden problémát megold
p
p Egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást
p
p Bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt
p
p Áldott magányból a házisárkány kormánya alá menekülő költő, tudós
p
p Áldást szelektíven oszt, és nem nyitja ki a templomot hajléktalannak
p
p
p 6
p
p Nem politizáló Egyház(fő): pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben
p
p Ő is nyíltan rajtad röhögő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén
p
p Mindenki mást is megállítana, ha őneki már itt van a Kánaán bősége
p
p A legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgokat
p
p Csak egy kicsit térít el az igazságtól és a tempód fokozását javallja
p
p Ő mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni
p
p Ez nem tanulmányút/zarándoklat, ez csak tivornya a leépülésünkre
p
p Ha nem fizetik az alkotmány szellemében a jogszabályt átvizsgálni…
p
p Amire itt és most nincs leelőlegezett megrendelése, abba bele se fog
p
p Nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: e „szerződésen” nincs kp.
p
p Szakmai jótanácsot nem fontolgat, döntést sem hoz: majd úgyis eldől…
p
p A napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló
p
p Minden művet/alkotót stigmás skatulyázó: elit-tömeg, könnyű–komoly
p
p
p 7
p
p A közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként
p
p Mintha egy kis isten lenne: lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat
p
p Minden kezedet nehéz: a világ jobbítását soha nem önmagán kezdi el
p
p Nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot
p
p Minden hagyományt a magáénak vall: még az egymást kizárókat is…
p
p Az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre
p
p Az ígéretes civil kurázsis kezdeményezést szétcincáló/aggályoskodó
p
p Rendőri, megélhetési, önigazolási kényszer nélkül ő nem tanúskodik
p
p Mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz - csak beszéljenek róla…
p
p Zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is
p
p Zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t)
p
p A legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni
p
p A rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből a cigánybűnözés szót
p
p
p 8
p
p Önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra
p
p Nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket
p
p Kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen
p
p A nép szava isten szava: a „népítélet”, a lincselés is az – helyesli is azt…
p
p Nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait
p
p Mikrofon és erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget
p
p Miközben megkerülöm, úgy teszek, mintha megválaszolnám a kérdést
p
p Miközben meddő órákat tölt írógépénél, felesége szül, főz, mos, takarít…
p
p Alázattal fáradtságosan jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni: ezt ne!
p
p Ő rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy
p
p Bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég megalkuvása álruházata
p
p Mihelyst bajba kerül Mestere, a stréber tanítvány tagadja meg először
p
p Miért is lennék pont én egy tisztességes értelmiségi!? Kiterítenek úgyis!
p
p 
Reviczky Gyula:
ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!
Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. -
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója... -
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér'?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?...
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
„Értelmiségiek”
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
