Az ún. elit bűnlajstroma – I.
Isteni hivatás/sátáni mesterség
Alkalmatlan, áruló stb. „írástudók”
A poklot csak mással járató „dudások”
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. miatt,
nagyobb szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk
folytán jóval többet használhatnának, de mégis ártanak…
Kosztolányi Dezső
ESTI KORNÉL ÉNEKE
Indulj dalom,
bátor dalom,
sápadva nézze röptöd,
aki nyomodba köpköd:
a fájdalom.
.
Az életen, a szinten,
a fénybe kell kerengni,
légy mint a minden,
te semmi.
.
Ne mondd te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se,
ne mondd, mi fáj tenéked,
ne kérj vigaszt se.
Légy mint a fű-fa, élő,
csoda és megcsodáló,
titkát ki-nem-beszélő,
röpülő, meg-nem-álló.
.
Légy az, ami a bölcs kéj
fölhámja, a gyümölcshéj
remek ruhája, zöld szín
fán, tengeren a fölszín:
mélységek látszata.
.
No fuss a kerge széllel,
cikázva, szerteszéjjel,
ki és be, nappal-éjjel
s mindent, mi villan és van,
érj el.
Tárgyalj bolond szeszéllyel,
komázz halál-veszéllyel
s kacagd ki azt a buzgót,
kinek a mély kell.
.
Mit hoz neked a búvár,
ha fölbukik a habból?
Kezébe szomorú sár,
ezt hozza néked abból.
Semmit se lát, ha táncol
fényes vizek varázsa,
lenn nyög, botol a lánctól,
kesztyűje, mint a mázsa,
fontoskodó-komoly fagy
dagadt üvegszemébe.
Minden búvárnak oly nagy
a képe.
.
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
Ó, szent bohóc-üresség,
sziven a hetyke festék,
hogy a sebet nevessék,
mikor vérző-heges még,
ó, hős, kit a halál-arc
rémétől elföd egy víg
álarc,
ó, jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő,
mely zsongít, úgy csitít el,
tréfázva mímel
s a jajra csap a legszebb
rímmel.
.
A céda életet fesd,
azt, ami vagy te, tettesd,
királyi ösztönöddel
ismersz-e még felettest?
Az únt anyag meredt-rest
súlyát nevetve lökd el
s a béna, megvetett test
bukásait a szellem
tornáival feledtesd.
.
Hát légy üres te s könnyű,
könnyű, örökre-játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével, mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert - isten engem - én is,
én is csak addig élek.
.
Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi szinben,
légy mint a semmi,
te minden.
1933
x
p 1
p
p A kollega, aki az első újító stb. fecskét „melegebb éghajlatra” visszaküldené
p Az Intézmény védettségében bujkáló szellemi párbajképtelen tehetségtelen
p Az önvédelmi császár(hasfel)metsző és magzat-sorozatgyilkos „nőgyógyász”
p A protokoll gyilkos rutinjával takaródzó summa cum laude diplomás doktor
p A vasárnapi keresztény doki, aki betegeit vegyszerrel és szikével „kúrálja”
p A szemfényvesztő, aki tolvajnyelvbe, halandzsába rejti a semmit/butaságot
p Aki állását, pláne életét sem kockáztatva nem teszi közkinccsé találmányát
p A plagizátor, tolvaj szerkesztő, pláne a kulcshelyzetű szabadalmi hivatalnok
p Az anyák megmentőjét kirekesztő, sőt a diliházban agyonverető ún. kollegák
p Aki a szabályokat nem ismerve él vissza a költői, festői alkotó szabadsággal
p Ő avantgárd címen zagyva, konfúzus szöveget, krikszkraksz képeket publikál
p Aki kínos megalkuvásait non stop ésszerű/bölcs kompromisszumnak álcázza
p Aki a – sokáig, végsőkig került - megmérettetésnél habkönnyűnek találtatik
p
p
p 2
p
p Az aktuális megrendeléstől függően hol pandúrt, hol meg álbetyárt szolgáltató
p Ő nem jól tanítja a történelmet: a vétlen áldozati szerepébe helyezi a magyart
p A borzasztóan termékeny szerző - a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget
p Aki istenített Mesterét mindenhova követi: még a kútba, sőt örök kárhozatba is
p Ő idáig lapult, majd legelsőként a legnagyobbat rúgja a már döglött oroszlánba
p A leginkább a halas vödörben, vagy zavarosban szeretne halászni - zavart keltő
p A süllyedő hajóról a legjobb kifogásokkal legelsőnek menekülő kapitány (patkány)
p A „király bolondja” humoristája privilégiumait oly féltékenyen őrző „szókimondó”
p A „marxizmus hegemóniája” égisze/védelme alatti értéket elő nem állító here
p A pártközponti nexusai miatt pályáján galád garázdálkodó, szabadon rabló stb.
p Szélhámos halandzsázó: a jelenkor persze éretlen, majd az ún. utókor megérti
p Aki élő-holt szellemóriások vállán handabandázó ugribugri szellemi torz törpe
p Aki a liliputi szellemi törpe: ő az óriást is le-lerángatná-kötözné az ő szintjére
p
p
p 3
p
p Ha neki éppen jól megy sora, jön a szinekúra: ő már össznépi Kánaánt vizionál
p Ő maximum csak a saját, privát fájdalmát-örömét képes elénekelni, kornyikálni
p Aki csak görcsösen próbálgatja, de mégsem tud jó szellemeket jól megidézni
p Aki csak kiengedni képes a gonosz szellemet a palackból, de uralni már nem…
p Aki betanult bűvész-trükkökkel adná ki magát csodaképes nagy varázslónak
p A politikai bérmunkás bírósági/intézeti pszichiáter és az értelmiségi áldozatai
p Egy csónakban evezünk!” – skandálja lelkesen a gályarabnak a tetőn napozó…
p Az én „halálugrásaimat”, a világszámomat dupla védőháló felett mutatom be
p Sokszor „hallucinál”: a külső súgást belső hangnak hallaná, és ez is vezérli őt…
p „Holtbiztos tippet” ad a lóversenyen legatyásodott, ott tarháló pályatársaknak
p „Ifjúsági változat” jeligére szellemi bomba ártalmatlanítást vállal (delfinológia)
p „Jobb híján” germanizmusokban, németül beszél a magyaroknak bölcseletről…!
p „Kiimádkozza” vagy kikaparja, kiöli a gyereket az anyja hasából/vagy sterilizál
p
p
p 4
p
p „Kiválasztottsága” neki soha nem azt jelenti, hogy több a dolga: noblesse oblige?
p A „különc” életmódút művészt még gyerekei elvételével is fenyegető gyámügyes
p „Magasabb szempontból”, amit a plebs nem ért, helyeselte a zsarnokdicsőítést
p „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári-hivatásbeli kötelességeim alól
p Maga az élete a főműve: kötelességmulasztóan művészkedte, komponálta össze
p Egy „menlevele”, büntethetetlensége tudatában „nagyfaszoskodó” álfenegyerek
p Az ő önigazoló élet-mottója: „Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis!”
p Még fogékony ifjakat „Önmegvalósításra”, nem pedig Feladatvállalásra buzdító
p A „rovásírása”: csakis a terhelő adatokat jegyzi – lejáratási, zsarolási muníció
p „Stip-stop” kisajátítok egy „testhezálló” témát: más nem zavarhatja a köreimet!
p A műalkotásom ezt az egyet soha nem sugározza: Most változtasd meg éltedet!
p A múzsacsók nem ébreszti fel Csipkerózsika álmából a részeges, korhely költőt
p Boldog ember lett, hisz a munkája a hobbija is: ő a szennyárral úszók mestere
px
Reményik Sándor:
Elégia a humorhoz
Pákh Albert centenáriumára
Humor, te könnyek közt fogant mosoly,
Te fájó lelkek arany egyensúlya,
Kinek szülői: emberszenvedés
És isteni derű,
Ki alacsony élc, nyers tréfa fölött
A komikumnak tiszta csúcsán állasz
És Janus-arcod kétfele tekint:
A vígjátékra s a tragédiára, -
Köszöntelek.
.
S köszöntöm százesztendős lovagod,
A nagyok között nem éppen kicsit,
Ki tarsolyában téged hordozott
Rögös útján - a Tátra tövétől
Egész a Kerepesi-temetőig.
Ő nemzetének Napszámosa volt,
Napszámba' nagy. Sok fény rá nem esett
Annál több fény áradt belőle ki.
.
Humor, humor te, - az Ő humora! -
Képzeljétek csak el, hogy mit jelent:
Megnevettetni egy alélt királylányt,
Egy halvány, beteg, fásult nemzetet!
Feloldani a kétségbeesést,
A tehetetlen harag kínjait,
A robbanásig megfeszült erőt!
Egy mosolygásban feloldani mind!
Ezt tette Ő.
S mosolya ritkán volt keserű villám,
Inkább volt engesztelő napsütés.
.
Pedig halálos kórral küszködött
Ő is, mint nemzete.
És nemzetére betegen mosolygott,
De mosolya nem volt beteg mosoly.
Mások mindvégig káromolnak tán,
Vagy síránkoznak, vagy ömlengenek.
Ő, a derék - mosolygott mindhalálig.
.
Köszöntelek humor!
S köszöntöm százesztendős lovagod,
Ki vérszerint volt rokonom nekem
S szellem szerint is talán - egy kicsit.
Ó, de én messze, messze elhajoltam,
Egészen az elégia felé.
.
Vigasztalni is árva népemet:
Nem merítek a derű tengeréből,
Hogy meríthetnék abból, ami nincs!
Én vigasztalni úgy tudom csak Őt,
Ha komor arcát önmagamra öltöm,
Hadd lássa rajtam végzetbarázdálta,
Sorsfelszántotta zordon önmagát.
.
Humor, én mostan a Te lábaidhoz
És hű lovagod lábához teszem
A lelkemet: ezt az elégiát.
1923 június
*
Tóth Árpád
AZ OLVASÓHOZ
Ludas Matyit mindenki ismeri,
Híre hetedhét országot bejárt,
Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni
Jókedvvel jól ellátta a baját;
A dölyfös úr nem fért már a bőrében,
S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,
Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen
Háromszorosan veri kenden vissza!
Pöffeszkedő népség akad ma is,
Ki dölyffel magát feltolni meri,
A feje üres, a mája hamis,
S a jóízlést gőggel arcul veri;
Nem addig a! Szóljunk oda nekik
Sorjában, hogy magát el egy se bízza;
Hallja az úr! ha illetlenkedik,
Háromszor veri kenden Matyi vissza!
Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,
Fogadd szívedre, nyájas olvasó,
Az út, amelyen jár, egyenes út,
S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;
Jókedvét, mint derüs, arany vetést
Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta
Humort, e harsány, zengő nevetést
Szívetek százszorozva verje vissza!
x
p 5
p
p A mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével, összezárással stb. védő
p A monopolhelyzetéből fakadó eréllyel kanonizál és apokrif stigmákat osztogat
p A misére lélekszakadva loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább
p A rá bízott/tudomására jutott titkokat nem biztonságban őrző pap, tanár, orvos
p Még hogy a mindenséggel mérje magát? Beéri a közepessel, az alsó határral…!
p A mindenkori, az agorán tanító Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolók…
p Aki a minden, vagyis bármi áron való érvényesülés fő/magasiskoláján oktató
p Noé bárkája vagy a holnap hőse: ő kórusban röhög a „részeg” építőre/evezősre
p A mézesmadzag-bekapó, idő előtt már hazajáró, visszakozó politikai emigráns
p Isten-szkeptikus, de a Mesterében feltétlen megbízó, a guruját vakon is követő
p Ő is a Mesterek másolgatásával kezdte, majd pedig a hamisításukkal végezte…
p Ő a Mesebeli Jánosok balekságát feldicsérő, a „hősi halottak” előtt tisztelgő
p Az óceán/kozmosz mennyiség lenyűgöz, a minőséget még/már nem érzékelem
p
p
p 6
p
p A mély vízen már régóta nem járó pap: gyenge hite miatt rögtön el is süllyedne…
p Mammon papjaként a fénylő aranyborjút, illetve a Pénzt Istenként imád(tat)om
p A meggyőződése nem szent: végkiárusítást tart belőle, alkalmi engedményt ad…
p Állam külkeres maffiahálózat szervező, fenntartó, haszonélvező és fedező
p Az ország szellemi-anyagi értékeit kicsempésző, és baksisért elkótyavetyélő
p A közvetítő kereskedő: olcsóbban ad tovább, mint veszi (a jóljáró közkárosító)
p Főleg ócska külföldi árukat átvevő és terjesztő, ha ezért őt jól megvesztegetik
p A multikkal az ország szempontjából roppant előnytelen szerződéseket kötő
p A magyar vállalkozók rovására pont a multi cégek beruházásokat támogató
p A régi titkosszolgálati anyagokat „önkényesen” leselejtező, cenzúrázó, hamisító
p Az ország politikai-gazdasági szuverenitásának elvesztéséből igen jól profitáló
p Amerikai stb. ösztöndíjakkal a jövő értelmiségijét hazaáruló janicsárrá neveltető
p Még a forradalmárok hóhérját is szakmai tudásával politikai szalonképessé tevő
p
p
p 7
p
p Az (újság)író, aki a nyomort nem látva, félrenézve a Patyomkin faluról tudósít
p Az ígért, de elmaradt politikai nagytakarítást eltussoló, azt nem számon-kérő
p Nem álruhában, testőrökkel járja országát – a fizetett hízelgők buborékjában élő
p Patyomkin díszlet falvak szédítése: a hatalmát csak kirakatpolitikával átmentő
p Ha egyszer végre tényleg őszinte, az is csak maximum „szalonképes szadizmus”
p Amíg ti a politikai pankráción késhegyig marakodtok, addig ő a nevető harmadik
p Ő a „hős” katona a huzamos békeidőkben, aki még a tűzkeresztségen sem esett át
p Ő volt a felbujtó főkolompos, de ha csak egy mód van rá, mással viteti el a balhét
p Az edzői eligazítás és elvárás: mindegy milyen játékkal, csak egy góllal nyerjünk…
p Amit nem tud megmérni, az nincs, illetve nem megismerhető, arról nincs tudás
p Falra hányja a borsót, pusztába kiáltja az intő szavait – a visszhangtalanságba…
p A „Szabadiskola” preferáló: itt nincs követelmény, nincs felelés/számonkérés
p Egy gondolat bánt leginkább tégedet, nem ágyban, nem párnák közt halni meg…
p
p
p 8
p
p A házasélete kihívásai elől kihátrál-menekül az ún. Szent Hivatás menhelyére
p A monopolhelyzetben levő pártkritikus, aki árgus szemekkel les/lecsap hibáidra
p XX. századi diktátor, aki a legrosszabb sorsot pont az ún. politikai fogolynak szán
p Mivel nem tudja, hogy mi a lényeg, ezért így mindenből „nagyvonalúan” enged
p Folyton csak az Eget kémleli, és ezért megbotlik minden kis földi akadályban
p Misztifikál/emberfelettivé emel szellemi munkát/munkást: te menj kapálni…
p Görcsöt-gátlást plántálna beléd, hogy te el is fojtsad a csírázó művész hajlamod
p Ha nincs végzettség-igazoló, képesítő diplomád, lesöpörne, kitiltana a pályádról
p Mire túl van a csúcson, addigra nem nevelt fel rátermett utódokat (kunkurrenst?)
p Mire minden elemi lét/munkafeltételt előállít, addigra már nem is akar semmit…
p Mintha a bankos veled így huszonegyezne: neked a 19-re még lapot kell kérned
p Mint aki szándékosan csak azért gyújtogat, hogy elég dolga legyen a tűzoltónak
p Mintha a saját fülembe én öntenék ólmot, hogy ne is hallhassam az elhívásomat…
p
p x
Heltai Jenő:
A humorista
A humorista olyan ember,
ki humort űz szakértelemmel,
fején kalappal, vagy anélkül
humorizál, míg belekékül.
Fején anélkül, vagy kalappal
humort bocsát ki éjjel-nappal,
van ezer élce, adomája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Midőn a humorista reggel
tizenkét óra tájban felkel,
azonnal egy kis cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
kissé a kávéházba elmén,
ujjal mutatnak ott reája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
A kávéházban megebédel,
s ha elkészült a feketével,
folytatja azt a humoreszket,
amelybe reggel belekezdett.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
egy másik kávéházba elmén,
hol asztaltársasága várja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Rosszkedvüen, morogva lép be,
mert nem jut semmi az eszébe,
hanem azért új cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Ahogy az élclapokban festik,
a tollat rágja késő estig
és fáj a gyomra, fáj a mája…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
most végre vacsorázni elmén,
utána ismét cikket forral,
és nyakonönti friss humorral.
Az agya zúg, a keze reszket,
míg azt a rongyos humoreszket
az agya mélyéből kivájja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
A vacsorát, hogy befejezte,
egy újabb kávéházba kezd be,
még egy utolsó cikket forral
és nyakonönti friss humorral.
Kell a humor reggelre, holnap
a sok-sok nyájas olvasónak,
ki a kávéhoz megkivánja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
.
És átkozódva, nyögve, sírva,
éjfélig végre meg is írja.
A cikk, mit reggel óta forral,
most le van öntve friss humorral.
Örvendve tolla győzedelmén,
egy végső kávéházba elmén,
pilláit ott álomra zárja…
Jóságos ég, be ronda pálya!
Áruló elitek
A hivatása alján levő,
alkalmatlan, vagy hitvány stb.
értelmiségiek-vezetők típusai
A nemhogy nem javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi segítő, társadalmi
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
.
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy azt bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás vagy leghitványabb mesterség!?
Aki elmulasztja a jót, sőt még buzgón teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja nagyon jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti és érezze is magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|