Az ún. elit bűnlajstroma – I.

Isteni hivatás/sátáni mesterség

Alkalmatlan, áruló stb. „írástudók”

A poklot csak mással járató „dudások”



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. miatt,

nagyobb szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk

folytán jóval többet használhatnának, de mégis ártanak…



Kosztolányi Dezső

ESTI KORNÉL ÉNEKE

Indulj dalom,

bátor dalom,

sápadva nézze röptöd,

aki nyomodba köpköd:

a fájdalom.

.

Az életen, a szinten,

a fénybe kell kerengni,

légy mint a minden,

te semmi.

.

Ne mondd te ezt se, azt se,

hamist se és igazt se,

ne mondd, mi fáj tenéked,

ne kérj vigaszt se.

Légy mint a fű-fa, élő,

csoda és megcsodáló,

titkát ki-nem-beszélő,

röpülő, meg-nem-álló.

.

Légy az, ami a bölcs kéj

fölhámja, a gyümölcshéj

remek ruhája, zöld szín

fán, tengeren a fölszín:

mélységek látszata.

.

No fuss a kerge széllel,

cikázva, szerteszéjjel,

ki és be, nappal-éjjel

s mindent, mi villan és van,

érj el.

Tárgyalj bolond szeszéllyel,

komázz halál-veszéllyel

s kacagd ki azt a buzgót,

kinek a mély kell.

.

Mit hoz neked a búvár,

ha fölbukik a habból?

Kezébe szomorú sár,

ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol

fényes vizek varázsa,

lenn nyög, botol a lánctól,

kesztyűje, mint a mázsa,

fontoskodó-komoly fagy

dagadt üvegszemébe.

Minden búvárnak oly nagy

a képe.

.

Jaj, mily sekély a mélység

és mily mély a sekélység

és mily tömör a hígság

és mily komor a vígság.

Tudjuk mi rég, mily könnyű

mit mondanak nehéznek

és mily nehéz a könnyű,

mit a medvék lenéznek.

Ó, szent bohóc-üresség,

sziven a hetyke festék,

hogy a sebet nevessék,

mikor vérző-heges még,

ó, hős, kit a halál-arc

rémétől elföd egy víg

álarc,

ó, jó zene a hörgő

kínokra egy kalandor

csörgő,

mely zsongít, úgy csitít el,

tréfázva mímel

s a jajra csap a legszebb

rímmel.

.

A céda életet fesd,

azt, ami vagy te, tettesd,

királyi ösztönöddel

ismersz-e még felettest?

Az únt anyag meredt-rest

súlyát nevetve lökd el

s a béna, megvetett test

bukásait a szellem

tornáival feledtesd.

.

Hát légy üres te s könnyű,

könnyű, örökre-játszó,

látó, de messze-látszó,

tarkán lobogva száz szó

selymével, mint a zászló,

vagy szappanbuborék fenn,

szelek között, az égben

s élj addig, míg a lélek,

szépség, vagy a szeszélyek,

mert - isten engem - én is,

én is csak addig élek.

.

Menj mély fölé derengni,

burkolva, játszi szinben,

légy mint a semmi,

te minden.

1933

x

p 1

p

p A kollega, aki az első újító stb. fecskét „melegebb éghajlatra” visszaküldené

p Az Intézmény védettségében bujkáló szellemi párbajképtelen tehetségtelen

p Az önvédelmi császár(hasfel)metsző és magzat-sorozatgyilkos „nőgyógyász”

p A protokoll gyilkos rutinjával takaródzó summa cum laude diplomás doktor

p A vasárnapi keresztény doki, aki betegeit vegyszerrel és szikével „kúrálja”

p A szemfényvesztő, aki tolvajnyelvbe, halandzsába rejti a semmit/butaságot

p Aki állását, pláne életét sem kockáztatva nem teszi közkinccsé találmányát

p A plagizátor, tolvaj szerkesztő, pláne a kulcshelyzetű szabadalmi hivatalnok

p Az anyák megmentőjét kirekesztő, sőt a diliházban agyonverető ún. kollegák

p Aki a szabályokat nem ismerve él vissza a költői, festői alkotó szabadsággal

p Ő avantgárd címen zagyva, konfúzus szöveget, krikszkraksz képeket publikál

p Aki kínos megalkuvásait non stop ésszerű/bölcs kompromisszumnak álcázza

p Aki a – sokáig, végsőkig került - megmérettetésnél habkönnyűnek találtatik

p

p

p 2

p

p Az aktuális megrendeléstől függően hol pandúrt, hol meg álbetyárt szolgáltató

p Ő nem jól tanítja a történelmet: a vétlen áldozati szerepébe helyezi a magyart

p A borzasztóan termékeny szerző - a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

p Aki istenített Mesterét mindenhova követi: még a kútba, sőt örök kárhozatba is

p Ő idáig lapult, majd legelsőként a legnagyobbat rúgja a már döglött oroszlánba

p A leginkább a halas vödörben, vagy zavarosban szeretne halászni - zavart keltő

p A süllyedő hajóról a legjobb kifogásokkal legelsőnek menekülő kapitány (patkány)

p A „király bolondja” humoristája privilégiumait oly féltékenyen őrző „szókimondó”

p A „marxizmus hegemóniája” égisze/védelme alatti értéket elő nem állító here

p A pártközponti nexusai miatt pályáján galád garázdálkodó, szabadon rabló stb.

p Szélhámos halandzsázó: a jelenkor persze éretlen, majd az ún. utókor megérti

p Aki élő-holt szellemóriások vállán handabandázó ugribugri szellemi torz törpe

p Aki a liliputi szellemi törpe: ő az óriást is le-lerángatná-kötözné az ő szintjére

p

p

p 3

p

p Ha neki éppen jól megy sora, jön a szinekúra: ő már össznépi Kánaánt vizionál

p Ő maximum csak a saját, privát fájdalmát-örömét képes elénekelni, kornyikálni

p Aki csak görcsösen próbálgatja, de mégsem tud jó szellemeket jól megidézni

p Aki csak kiengedni képes a gonosz szellemet a palackból, de uralni már nem…

p Aki betanult bűvész-trükkökkel adná ki magát csodaképes nagy varázslónak

p A politikai bérmunkás bírósági/intézeti pszichiáter és az értelmiségi áldozatai

p Egy csónakban evezünk!” – skandálja lelkesen a gályarabnak a tetőn napozó…

p Az én „halálugrásaimat”, a világszámomat dupla védőháló felett mutatom be

p Sokszor „hallucinál”: a külső súgást belső hangnak hallaná, és ez is vezérli őt…

p „Holtbiztos tippet” ad a lóversenyen legatyásodott, ott tarháló pályatársaknak

p „Ifjúsági változat” jeligére szellemi bomba ártalmatlanítást vállal (delfinológia)

p „Jobb híján” germanizmusokban, németül beszél a magyaroknak bölcseletről…!

p „Kiimádkozza” vagy kikaparja, kiöli a gyereket az anyja hasából/vagy sterilizál

p

p

p 4

p

p „Kiválasztottsága” neki soha nem azt jelenti, hogy több a dolga: noblesse oblige?

p A „különc” életmódút művészt még gyerekei elvételével is fenyegető gyámügyes

p „Magasabb szempontból”, amit a plebs nem ért, helyeselte a zsarnokdicsőítést

p „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári-hivatásbeli kötelességeim alól

p Maga az élete a főműve: kötelességmulasztóan művészkedte, komponálta össze

p Egy „menlevele”, büntethetetlensége tudatában „nagyfaszoskodó” álfenegyerek

p Az ő önigazoló élet-mottója: „Miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis!”

p Még fogékony ifjakat „Önmegvalósításra”, nem pedig Feladatvállalásra buzdító

p A „rovásírása”: csakis a terhelő adatokat jegyzi – lejáratási, zsarolási muníció

p „Stip-stop” kisajátítok egy „testhezálló” témát: más nem zavarhatja a köreimet!

p A műalkotásom ezt az egyet soha nem sugározza: Most változtasd meg éltedet!

p A múzsacsók nem ébreszti fel Csipkerózsika álmából a részeges, korhely költőt

p Boldog ember lett, hisz a munkája a hobbija is: ő a szennyárral úszók mestere

px

Reményik Sándor:

Elégia a humorhoz

Pákh Albert centenáriumára

Humor, te könnyek közt fogant mosoly,

Te fájó lelkek arany egyensúlya,

Kinek szülői: emberszenvedés

És isteni derű,

Ki alacsony élc, nyers tréfa fölött

A komikumnak tiszta csúcsán állasz

És Janus-arcod kétfele tekint:

A vígjátékra s a tragédiára, -

Köszöntelek.

.

S köszöntöm százesztendős lovagod,

A nagyok között nem éppen kicsit,

Ki tarsolyában téged hordozott

Rögös útján - a Tátra tövétől

Egész a Kerepesi-temetőig.

Ő nemzetének Napszámosa volt,

Napszámba' nagy. Sok fény rá nem esett

Annál több fény áradt belőle ki.

.

Humor, humor te, - az Ő humora! -

Képzeljétek csak el, hogy mit jelent:

Megnevettetni egy alélt királylányt,

Egy halvány, beteg, fásult nemzetet!

Feloldani a kétségbeesést,

A tehetetlen harag kínjait,

A robbanásig megfeszült erőt!

Egy mosolygásban feloldani mind!

Ezt tette Ő.

S mosolya ritkán volt keserű villám,

Inkább volt engesztelő napsütés.

.

Pedig halálos kórral küszködött

Ő is, mint nemzete.

És nemzetére betegen mosolygott,

De mosolya nem volt beteg mosoly.

Mások mindvégig káromolnak tán,

Vagy síránkoznak, vagy ömlengenek.

Ő, a derék - mosolygott mindhalálig.

.

Köszöntelek humor!

S köszöntöm százesztendős lovagod,

Ki vérszerint volt rokonom nekem

S szellem szerint is talán - egy kicsit.

Ó, de én messze, messze elhajoltam,

Egészen az elégia felé.

.

Vigasztalni is árva népemet:

Nem merítek a derű tengeréből,

Hogy meríthetnék abból, ami nincs!

Én vigasztalni úgy tudom csak Őt,

Ha komor arcát önmagamra öltöm,

Hadd lássa rajtam végzetbarázdálta,

Sorsfelszántotta zordon önmagát.

.

Humor, én mostan a Te lábaidhoz

És hű lovagod lábához teszem

A lelkemet: ezt az elégiát.

1923 június

*

Tóth Árpád

AZ OLVASÓHOZ

Ludas Matyit mindenki ismeri,

Híre hetedhét országot bejárt,

Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni

Jókedvvel jól ellátta a baját;

A dölyfös úr nem fért már a bőrében,

S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,

Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen

Háromszorosan veri kenden vissza!

Pöffeszkedő népség akad ma is,

Ki dölyffel magát feltolni meri,

A feje üres, a mája hamis,

S a jóízlést gőggel arcul veri;

Nem addig a! Szóljunk oda nekik

Sorjában, hogy magát el egy se bízza;

Hallja az úr! ha illetlenkedik,

Háromszor veri kenden Matyi vissza!

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,

Fogadd szívedre, nyájas olvasó,

Az út, amelyen jár, egyenes út,

S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;

Jókedvét, mint derüs, arany vetést

Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta

Humort, e harsány, zengő nevetést

Szívetek százszorozva verje vissza!

x

p 5

p

p A mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével, összezárással stb. védő

p A monopolhelyzetéből fakadó eréllyel kanonizál és apokrif stigmákat osztogat

p A misére lélekszakadva loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább

p A rá bízott/tudomására jutott titkokat nem biztonságban őrző pap, tanár, orvos

p Még hogy a mindenséggel mérje magát? Beéri a közepessel, az alsó határral…!

p A mindenkori, az agorán tanító Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolók…

p Aki a minden, vagyis bármi áron való érvényesülés fő/magasiskoláján oktató

p Noé bárkája vagy a holnap hőse: ő kórusban röhög a „részeg” építőre/evezősre

p A mézesmadzag-bekapó, idő előtt már hazajáró, visszakozó politikai emigráns

p Isten-szkeptikus, de a Mesterében feltétlen megbízó, a guruját vakon is követő

p Ő is a Mesterek másolgatásával kezdte, majd pedig a hamisításukkal végezte…

p Ő a Mesebeli Jánosok balekságát feldicsérő, a „hősi halottak” előtt tisztelgő

p Az óceán/kozmosz mennyiség lenyűgöz, a minőséget még/már nem érzékelem

p

p

p 6

p

p A mély vízen már régóta nem járó pap: gyenge hite miatt rögtön el is süllyedne…

p Mammon papjaként a fénylő aranyborjút, illetve a Pénzt Istenként imád(tat)om

p A meggyőződése nem szent: végkiárusítást tart belőle, alkalmi engedményt ad…

p Állam külkeres maffiahálózat szervező, fenntartó, haszonélvező és fedező

p Az ország szellemi-anyagi értékeit kicsempésző, és baksisért elkótyavetyélő

p A közvetítő kereskedő: olcsóbban ad tovább, mint veszi (a jóljáró közkárosító)

p Főleg ócska külföldi árukat átvevő és terjesztő, ha ezért őt jól megvesztegetik

p A multikkal az ország szempontjából roppant előnytelen szerződéseket kötő

p A magyar vállalkozók rovására pont a multi cégek beruházásokat támogató

p A régi titkosszolgálati anyagokat „önkényesen” leselejtező, cenzúrázó, hamisító

p Az ország politikai-gazdasági szuverenitásának elvesztéséből igen jól profitáló

p Amerikai stb. ösztöndíjakkal a jövő értelmiségijét hazaáruló janicsárrá neveltető

p Még a forradalmárok hóhérját is szakmai tudásával politikai szalonképessé tevő

p

p

p 7

p

p Az (újság)író, aki a nyomort nem látva, félrenézve a Patyomkin faluról tudósít

p Az ígért, de elmaradt politikai nagytakarítást eltussoló, azt nem számon-kérő

p Nem álruhában, testőrökkel járja országát – a fizetett hízelgők buborékjában élő

p Patyomkin díszlet falvak szédítése: a hatalmát csak kirakatpolitikával átmentő

p Ha egyszer végre tényleg őszinte, az is csak maximum „szalonképes szadizmus”

p Amíg ti a politikai pankráción késhegyig marakodtok, addig ő a nevető harmadik

p Ő a „hős” katona a huzamos békeidőkben, aki még a tűzkeresztségen sem esett át

p Ő volt a felbujtó főkolompos, de ha csak egy mód van rá, mással viteti el a balhét

p Az edzői eligazítás és elvárás: mindegy milyen játékkal, csak egy góllal nyerjünk…

p Amit nem tud megmérni, az nincs, illetve nem megismerhető, arról nincs tudás

p Falra hányja a borsót, pusztába kiáltja az intő szavait – a visszhangtalanságba…

p A „Szabadiskola” preferáló: itt nincs követelmény, nincs felelés/számonkérés

p Egy gondolat bánt leginkább tégedet, nem ágyban, nem párnák közt halni meg…

p

p

p 8

p

p A házasélete kihívásai elől kihátrál-menekül az ún. Szent Hivatás menhelyére

p A monopolhelyzetben levő pártkritikus, aki árgus szemekkel les/lecsap hibáidra

p XX. századi diktátor, aki a legrosszabb sorsot pont az ún. politikai fogolynak szán

p Mivel nem tudja, hogy mi a lényeg, ezért így mindenből „nagyvonalúan” enged

p Folyton csak az Eget kémleli, és ezért megbotlik minden kis földi akadályban

p Misztifikál/emberfelettivé emel szellemi munkát/munkást: te menj kapálni…

p Görcsöt-gátlást plántálna beléd, hogy te el is fojtsad a csírázó művész hajlamod

p Ha nincs végzettség-igazoló, képesítő diplomád, lesöpörne, kitiltana a pályádról

p Mire túl van a csúcson, addigra nem nevelt fel rátermett utódokat (kunkurrenst?)

p Mire minden elemi lét/munkafeltételt előállít, addigra már nem is akar semmit…

p Mintha a bankos veled így huszonegyezne: neked a 19-re még lapot kell kérned

p Mint aki szándékosan csak azért gyújtogat, hogy elég dolga legyen a tűzoltónak

p Mintha a saját fülembe én öntenék ólmot, hogy ne is hallhassam az elhívásomat…

p

p x

Heltai Jenő:

A humorista

A humorista olyan ember,

ki humort űz szakértelemmel,

fején kalappal, vagy anélkül

humorizál, míg belekékül.

Fején anélkül, vagy kalappal

humort bocsát ki éjjel-nappal,

van ezer élce, adomája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Midőn a humorista reggel

tizenkét óra tájban felkel,

azonnal egy kis cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

kissé a kávéházba elmén,

ujjal mutatnak ott reája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A kávéházban megebédel,

s ha elkészült a feketével,

folytatja azt a humoreszket,

amelybe reggel belekezdett.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

egy másik kávéházba elmén,

hol asztaltársasága várja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Rosszkedvüen, morogva lép be,

mert nem jut semmi az eszébe,

hanem azért új cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Ahogy az élclapokban festik,

a tollat rágja késő estig

és fáj a gyomra, fáj a mája…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

Hogy könnyítsen a fáradt elmén,

most végre vacsorázni elmén,

utána ismét cikket forral,

és nyakonönti friss humorral.

Az agya zúg, a keze reszket,

míg azt a rongyos humoreszket

az agya mélyéből kivájja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

A vacsorát, hogy befejezte,

egy újabb kávéházba kezd be,

még egy utolsó cikket forral

és nyakonönti friss humorral.

Kell a humor reggelre, holnap

a sok-sok nyájas olvasónak,

ki a kávéhoz megkivánja…

Jóságos ég, be ronda pálya!

.

És átkozódva, nyögve, sírva,

éjfélig végre meg is írja.

A cikk, mit reggel óta forral,

most le van öntve friss humorral.

Örvendve tolla győzedelmén,

egy végső kávéházba elmén,

pilláit ott álomra zárja…

Jóságos ég, be ronda pálya!



Áruló elitek

A hivatása alján levő,

alkalmatlan, vagy hitvány stb.

értelmiségiek-vezetők típusai

A nemhogy nem javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi segítő, társadalmi

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

.

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Ahogy azt bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás vagy leghitványabb mesterség!?

Aki elmulasztja a jót, sőt még buzgón teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja nagyon jól.

.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

.

Mindenki érintve érezheti és érezze is magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

.

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

.

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

