Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár – II.

Rossz Isten/ön/társismeret-szeretet

Életminőségrontó típusok vizsgálatai

a csoda-szerszámon: jó magyarán írva



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



Reményik Sándor:

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!

Fölibe ezer réteg tornyosul,

De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Néha magamban látom, néha másban.

Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,

Ha rossz órámban eltűnik egészen

Alter-egóm az örök vándorlásban.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

A rárakódott világ-szenny alatt.

A rámrakódott világ-szenny alól,

Kihűlt csillagok hamuja alól

Akarom kibányászni magamat.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim, jertek, segítsetek,

Egy kapavágást ti is tegyetek,

Mert az az arc igazán én vagyok.

.

Egy istenarc van eltemetve bennem:

Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.

Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.

S bár világ-szennye rakódott reája,

Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

*

p 1

p

p Aki soha sincs a Tetthelyen, amikor legény kell a gátra,

p jó alibit keresve hite szerint menti, de valójában veszti magát

p

p Az álszent legalább hódol az erény előtt, de ő még

p ennél is sokkal rosszabb: szégyellnivaló bűneire büszke

p

p A magát mindig eleve kudarcra ítélő, fél lábú, de mégis

p Tarzan szerepére önként jelentkező végletesen önismeretlen

p

p Többet erővel, mint ésszel: a minden gépet romboló,

p még az egyszerű gépet, pl. a kereket, is ellenző, sérvig szakadó

p

p Az önvétkét nemhogy kellő mértékkel súlyozó, dramatizáló,

p sőt: bagatellizáló, elkenő, maszatoló, elmismásoló önellenség…

p

p Úgy oly erővel mentegeti, tagadja esendőségét és a bűneit,

p mint kit az ellensége vallatná, és ott magát másként kisebbítené

p

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő is, mint amúgy mindenki,

p ha csak csiszolatlan, nyers maradt: nem művelte, képezte magát

p

p Ő mindig csak takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát,

p nincsen semmi, amiért „mindent bele” még szenvedéllyel lelkesedne

p

p Aki, mint az a korsó, addig jár a kútra, amíg csak el nem törik –

p alkalom szülte lopás után vérszemet kap, és profi tolvajként bukik…

p

p Mint a tök részeg, aki pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével,

p vagy a bolond, aki azzal kérkedik, amije nincs, vagy ha van: szégyen

p

p Még az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól,

p kerüli, mint ördög a szenteltvizet a fájó szembenézést a keserű igazsággal

p

p Addig nem ír naplót, verset stb., amíg nincs ehhez diplomája,

p és amíg nincs némi esélye, hogy azt a piacon is értékesíthesse

p

p Aki egy kontár, vagyis nem a mestere, de éppen hóhérja annak…

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, hogy őt miért is kergetik el…

p

p

p 2

p

p Az örökös raktárra aggódás miatt olyan koravénülő, lebetegedő

p Aki a valamikor elképzelhető veszélyekkel riogatja, rémiszti magát

p

p A kakukkfiókákat áldozatos, édes anyaként tápláló madár,

p mert az övéit azok már rég kilökdösték, és ezzel meg is ölték…

p

p Neki az ún. dodonai, vagyis szándékoltan sokértelmű jóslat

p már maga a tuti orákulum, melyhez jövő életét bizton igazíthatja…

p

p A kellő mértékű teher alatt jó magasra nőhetne a pálma,

p de így, minden emelő feladatot/keresztet ledobva meg csak elsatnyul

p

p Aki korán kell, hogy - a közmondás szerint - így aranyat leljen,

p de neki minden arany, ami fénylik: pl. buzgó üvegszilánkokat gyűjtő

p

p Retteg a haláltól, neki ez megsemmisülés, mert anyagelvű:

p ez neki nem egy új kapu – ezért e fóbia miatt nem él, csak szenved

p

p Ha egyszer úgyis meghal, akkor minek keljen fel, miért akarjon,

p miért tevékenykedjen, akkor mi az értelme bármi erőfeszítésnek?

p

p Aki fő dolga, a csak általa teljesíthető lelki nemesedése rovására

p csak a romlandó magával nem vihető, fölösleges anyagi javakat gyűjt

p

p A halál elleni orvosságot kutatva, az egész világot bejárva,

p mindent tűvé téve eltékozolja ajándékba kapott drága, véges idejét

p

p Aki úgy tesz, mintha ő kivételesen örökké élne,

p és így ő megteheti, hogy csak halogatja, hanyagolja Dolgait

p

p Ő álöngyilkossági kísérletekkel, betegség stb. játszmákkal

p próbál jobb ügyhöz méltó erőbedobással szeretetmorzsákat koldulni

p

p Aki úgy szimplifikálná a „bonyolult” társas életét, hogy

p ne neki kelljen igazodni - alkalmazkodjon a világ őhozzá!

p

p Aki egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, ábránd-életet,

p egy nap - nem boldogító - dolce vita, habzsi-dőzsi majd: börtönévek

p

p x

Reményik Sándor

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak -

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább símogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

1939

*

p 3

p

p Kishitű: nem ismeri, vagy nem hiszi el a sok-sok ellenkező példát:

p ha ő szegény házba született, akkor max. betanított bérmunkás lehet…

p

p Aki csak akkor döbben rá, amikor élete filmje lepereg előtte, hogy

p saját főszerepe helyett csak cserélhető statiszta volt a tömegjelenetben

p

p Akinek egyke gyereke hiába is kér egy kistestvérkét szülinapra,

p helyette fölös-káros ajándékok és majomszeretet kényezteti/rontja el…

p

p Aki csak addig Jézus nagy híve, stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik – akkor viszont már megtagadja Őt…

p

p Aki önredukált: csak nyelvileg, azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha börtönből üzenne cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p

p Aki csak egyetlen egyszer ült be-nyugtatózva vagy álmosan stb.

p a volán mögé, de akkor éppen egy fiatalokat szállító buszt vezetett…

p

p Aki mindent intézményt - iskolát, kórházat, egyházat stb. –

p már eleve ördöginek lát, ahonnan így már semmi jó nem is jöhet…

p

p Aki még gyerekesen naiv: azt hiszi, hogy az iskola a jó tudásért,

p a kórház az egészségért, az egyház az igaz Istenhitért van/működik…

p

p Aki a kósza, innen-onnan felkapott, rá tukmált stb. gondolatok,

p és nem a benne rejlő Lélekből kért és kapott intuíció nyomán indul el…

p

p Aki minden értéket kidob, kiselejtez, lomtalanít, kukába tesz stb.,

p vagy mindent megőriz, megörökít, raktároz, és nem/alig szelektál…

p

p Aki mindig mindent – filmet, beszélgetést, sőt: még a munkát is

p az elejétől a végéig élvezni akar, másként végleg ott/abbahagyja

p

p Aki mindent szigorú kötelességtudattal és ízzel csinál végig,

p az egész életét is – az élvezet/öröm gyanús, sőt bűnös dolog neki…

p

p Akit a – lefizetett – szakértők elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p

p

p 4

p

p Aki lazán/közönyösen átlép az utcán mellette összeesetten:

p biztos részeg, ill. városi emberként ő nem veszi el a mentősök kenyerét…

p

p Akit nem értenek meg, pedig csak jó akar: csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, s menekül, akkor dühében a végén – majdnem - agyonveri…

p

p Aki lebecsüli, bagatellizálja a Gonosz hatalmát: csak Krampuszka…

p És ezért éppen ő lesz annak vagy jobbkeze, vagy a közvetlen áldozata

p

p Akit meggyőztek róla, hogy a Sátán e világ teljhatalmú ura,

p ezért nem is csoda, ha rohan a végpusztulásába, nincs mit tenni…

p

p Aki legelső potyaleső a „barátja” lakomáján, csak élősködik rajta,

p de akkor mindig elérhetetlen, ha baj van – vagy még le is tagadja…

p

p Aki még a drága, leggyönyörűbb ajándékát is rosszul-rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt - vécépapírba csomagolva odadobja…

p

p Aki azt hisz, hogy ő már kiváltságosan nagyon jó módban élhet,

p de igazából egy minőségi éhező, oly kevés élelmiszerében a tápérték…

p

p Aki következetlen, vagy a különcködése miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni, ugyanazért holnap megsértődik

p

p Akiben semmihez nincs elég civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p

p Aki helyi, lokális közélettől „előkelően” /lustán-gyáván távol marad,

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p

p Aki állig páncélban, fején sisakrostély, teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p

p Aki ruhában, baltával alvó - állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p

p Aki tömegben, felheccelt csőcselékben, fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek-bátornak, akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p

p x

*

Petőfi Sándor:

A TÜRELEMRŐL

Türelem, te a birkák s a

Szamarak dicső erénye,

Tégedet tanuljalak meg?

Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be

A földet s kérsz menedéket:

Kérj akárhol, csak ne tőlem,

Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,

Diadallal a világot;

Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,

Melyre nevedet nem vágod.

Türelem, kicsépelt szalma,

Melyet a bárgyú világnak

Telt kalászokként árulnak,

Kik magodból jóllakának;

Te üres fazék, melyből a

Macska a tejfölt kiette,

S a szakácsné most szájtátva,

Fejcsóválva áll mellette.

Türelem, te... nem tudom, mi?

Mint gyülöllek, mint utállak!

Mert ahol van kezdeted, ott

Vége van a boldogságnak.

Oh a föld boldog lehetne,

Hogyha rajta te nem volnál,

S míg te rajta lész, mindaddig

Megmaradunk a nyomornál.

El veled, te élet átka,

El veled, le a pokolba!

Nyeljen el, ki rút pofádat

Erre a szép földre tolta!

Pest, 1847. április

*

Reményik Sándor

Türelem

A költő, a példátlan, régi nagy

Megbélyegzett Téged s megátkozott,

Állatok erényének hirdetett,

Robbanó lelke teljes erejével

Útált és megvetett.

S nem is csillagot-söprő mozdulattal,

(Hisz láthatatlan karja égig ért!)

Csak egy rúgással,

Ahogy oktalan állatot szokás -

A sutba, messze - elrúgott magától.

Nekem Te mindenem vagy, Türelem:

Szelíden fénylő álló-csillagom,

Rámmosolyogsz és engem mosolyogtatsz.

És Te vagy népemnek is mindene,

Kit minden égi vándor elhagyott.

Mi lenne, ha egy tébolyodott percben

Nekem is égig érne a karom,

S magam egéről és népem egéről

Lesöpörnélek őrült mozdulattal:

Türelem, szelíd álló-csillagom? -

1931. február 15.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp