Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – X.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Petőfi Sándor

JÓKAY MÓRHOZ

Miért szeretsz te engemet,

Kit annyian gyülölnek?

S én, aki annyit gyűlölök,

Téged miért szeretlek?

Szeretlek téged, oh barátom...

Nem, nem barátom!... megbocsáss,

Hogy e gúnynévvel illetélek;

Mert a jelenkor gyermekének

E szó "barát" csak gúnyolás.

.

Percenként jobban-jobban el-

Sötétül láthatárom,

De én éltemnek éjjelét

Nem rettegem, sőt várom...

Hisz annál fényesebb a csillag,

Minél sötétb az éjszaka.

Tudom, mert a szív mondja nékem:

Te lész sötét, kietlen éjem

Hamvadhatatlan csillaga.

.

Nem hiszek én már senkinek,

Nincs senkiben bizalmam,

Mert életemben sokszor, ah,

Oly sokszor megcsalattam.

Bizalmam várát fölgyujtották,

Ledöntötték az emberek;

Romjai között egy ép oszlop van:

Te állasz ott... csak te... magadban...

Téged le nem dönthettenek.

.

Szentül hiszem, ha a világ

Elfordul is szivemtül,

Ha a világnak ajakán

Rám átkok átka zendül:

A te ajkadról akkor is még

Reám csak áldás lebben el...

Ha az egész világ egy kéz lesz,

Mely eltaszít, miként dögvészest:

Kezed még akkor is ölel.

.

Tudom, hogy így tesz a világ,

Hogy így fog tenni vélem.

Fejemre köveket hajít,

Míg éltemet leélem.

S hóhéraim, ha halva fekszem,

Agyonveretve, egykoron:

Koporsómhoz majd odalépnek,

S melyet elébb megkövezének,

Babérral födik homlokom.

.

Oh e babér, amellyel a

Világ magát gunyolja,

Ez a babér, ez a babér

Velőm égetni fogja.

De nem soká tart égetése...

Te, lelkem megmaradt fele,

Hozzám te szinte eljövendesz,

És koszorúmra könnyet ejtesz,

S eloltod lángjait vele.

Pest, 1845. október 16. - november 25. között

*

Petőfi Sándor:

Egy fiatal íróhoz

Üdvezellek, ifjú pályatárs,

Pályatársam s szeretett barátom!

Egykor én terólad jósolék,

S jóslatom most teljesedni látom.

.

Láttam egykor egy kis felleget,

S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.

E kicsiny felhőcske te valál,

És most villámterhesen közelgesz.

.

Jőj és ontsd lelked villámait,

S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;

Rendűljön meg a föld, amidőn

Mennydörgő jelszódat elkiáltod.

.

Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,

Jőnek ellened zudúló hangok;

Mert ha nagy az égiháború,

Félre szokták verni a harangot.

.

De azért dúl a vihar tovább

Minden félrevert harang dacára.

Igy barátom, te se hajts ama

Jajveszéklő emberek szavára.

.

Ekkép kellett volna nekem is

Tenni sokszor ostromolt pályámon.

Én e tehetetlen hangokat

Figyelemre méltatám. Sajnálom.

.

Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?

Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,

Én, ki ilyen rokonszellemű

Pályatárs után már rég sohajtok.

.

Fölléptél. Ez engem megujit,

Hogy a sorompók közt ketten állunk.

Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen

Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!

*

Nem

hiszi el, hogy

már éppen csak

az ő „ádáz” ellensége

mond valami igazat róla,

így sem húz hasznot belőle

(ő a hízelgő barátaira hallgat,

az ellenséget meg csak gyűlöli,

attól dafke semmit nem tanul…)

*

A

reggeli

frivol csevegő

rádió-műsorból

felkapott „eszmével”

estig valahogy még kihúzod?

Akkor meg jöhet a piás illumináltság…

a megvilágosodás helyett az elsötétedés…

*

Eszméletlen –

nincs magánál,

ájultan fekszik/él,

csak egy magatehetetlen,

akaratnyilvánításra képtelen test.

Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.

*

Eszme

Akinek nincsenek

eszméi, vonzó ideáljai -

vagy ami még ennél rosszabb:

akinek csak rögeszméi vannak,

amitől még az isten se tántorítja el…

Vagy: „eszmélnél, de eszme már

csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)

*

Nem

ő megy

el a hegyhez,

ha látni akarja,

ő nem Mohamed,

majd ő jön el hozzá:

ölbe tett kézzel várja…

*

Minden

egyes napod

egy folyamatos és súlyos

vészhelyzet, amit túl kell élni?

(A hiba nem a te készülékedben van?)

Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki

épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…

*

A

hiba

az ön készülékében van...

Ha pl. a szemüvegeden pl.

egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted, hogy

a világban van a hiba.

Ha netán sötét az üvege,

akkor mindent sötétnek látsz.

És a pesszimista magára

operált fekete szemüvege…

*

Konformista,

egy nyárspolgár,

egy statisztikai átlag -

aki azért olykor-olykor,

legalább a fordított napon

egy kicsit azért különcködik,

majd ott folytatja, ahol abbahagyta…

*

Homo

Mohó

Sokat markol

és keveset fog,

netán minden helyett semmit

Sokat akar a szarka, de letörik a farka…

Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,

megrészegedik, és elfelejti a jelszót,

és így az végleg rá is zárul, vagy

csak addig, míg jönnek a rablók…

*

Nagyobb

kockázat nélkül

akarna, illetve szeretne

nagy, sőt óriási üzletet kötni.

Így lesz szélhámosok prédája…

A „szabad piacon” ez esélytelen,

de ha a kormánypárt-állam segíti,

akkor monopolhelyzetből diktálhat…

*

Tornából

felmentett nyápic –

egy katonaszökevény vagy,

aki nemhogy a hazáját, de még

a házát és a családját sem

képes megvédeni…

*

Nem

gondoltál

merészet, nagyot,

és nem tetted fel rá élted,

nyomtalanul válsz semmivé…

Legfeljebb bebalzsamozott,

mumifikált tested „él túl” …

*

Fedezve

tetézed a bajt –

behunyt szem/struccpolitika

A szőnyeg alá sepert szemét miatt

előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik

*

Aktív,

jószándékú

be-avatkozásod

csak növeli a bajt:

táp-olajat öntesz a tűzre:

pl. elmérgesedik, elfajul a vita,

és veszekedés, sőt verekedés lesz…

*

A

sok kis

hazugság,

amit időben nem vall be,

egyre több-nagyobbat szül,

előbb-utóbb egy lavina lesz,

ami őt hamar be- és eltemeti…

*

Te

sem

adsz másnak,

így te sem kapsz

az Istentől amnesztiát –

így mindörökre priuszos,

büntetett előéletű maradsz

*

Ön-szeretetlen

Magadat se - jól - szereted,

pl. magaddal irgalmatlan,

vagy mindent elnéző vagy

hát akkor még másokat,

fele-barátot mily rosszul…

Hisz „jó keresztényként”

pont azt teszed velük is,

amit önmagaddal…

*

Rossz

fokozatok

Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

a tanmese se róla, mindig másról szól -

de azért elbizonytalanodik (moratórium)

A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!

*

Leskelődő

Mások élik helyetted a Nagy Életet,

te megelégszel a drukkolással, kukkolással?

Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,

mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…

Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…

*

Piszkító-tisztító

Jobb ügyhöz méltó bugalommal

mindenkit bemocskol, befeketít

és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…

Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

*

Heroikus pótcselekvő

Pár- vagy hivatáskeresés helyett

az egész világot akarja megtéríteni…!?

A háta mögött levő/benne lakozó istent

nem látva megkerüli akár az egész Földet,

majd összerogyva, magába zuhanva kesereg

egy ilyen ócska, Isten háta mögötti helyen…

*

Ambivalens

Az ellenkezőjébe,

a másik rossz végletbe

átcsapó viselkedésű lény

Aki például a kocsmában

egyre ittasabb állapotban

egy „bátrabb” szókimondó,

hőbörgő és hőzöngő nagylegény,

de azután kijózanodva már otthon

és a munkahelyén meghunyászkodó,

nem ellenkező, nem „visszapofázó” …

*

Meghunyászkodó

A behódoló viselkedés

Behúzni füled, s farkad

Mindenben – őt dicsérve –

a Másikhoz alkalmazkodni

(de azért persze a háta mögött

itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,

állandó belső ellenállással, ami egy

egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)

*

Csak az,

pont annyi vagy,

ahogy téged mások látnak –

semmi kemény mag, csupa héj,

ami szinte a végtelenségig hámozható…

(Henrik Ibsen: Peer Gynt)

*

Ne bomolj,

mert úgy maradsz:

egy bomlott egy-én,

egésszé össze nem álló

vegyes puzzle darabkák…

(egy szétszórt – diabolikus)

*

Csak akkor,

ha sokat iszol,

vagyis vedelsz,

akkor fogad be

a kis csapatod!?

Pláne, ha még te is

fizetsz - persze erőn felül…

És te minden, bármi áron

közéjük akarsz tartozni…

*

A túl

sok alkohol

téged is öl, butít,

családot bomlaszt,

és nyomorba dönt,

hajléktalanná is tesz…

*

Mérték

nem tartó:

ami kicsiben

még orvosság

volt vagy lehetett volna,

az nagyban már gyilkos méreg

*

Az ital

részben

fel is szabadít,

de egészben meg

teljesen tönkre is tesz?

*

Te

egy veszett

eb vagy, aki bele-

harap az ételt adó kézbe,

majd a rossz gazdádra, ill.

az emberi közönyre panaszkodsz?

*

Egy

lépésre vagy

a terített asztaltól

és te mégis éhezel!?

Neked derogál, hogy

magadat szolgáld ki,

vagy étekfogó nélkül

paranoiásan nem (v)veszel,

mert hátha meg akarnak mérgezni…

*

Tantaluszi kín 1.

Amikor úgy kínoznak, hogy

a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

és neked semmit sem adnak,

sőt még gúnyolódnak rajtad,

vagy még meg is aláznak:

pitiztetnek, rimánkodni kell...

Elhúzzák a mézes madzagot,

de csak majdnem adnak stb.

*

Tantaluszi kín 2.

A görög mitológiában

Tantalosz, Zeusz fia,

hogy próbára tegye

az istenek mindentudását,

vendégségbe hívta őket,

amelyen a saját megölt fia,

Pelopsz húsából készült

ételt tálalta fel nekik.

Bűneiért az alvilágban örök időkig

a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie

Egy tóban áll, nyakig érő vízben,

s valahányszor kortyolni akar belőle,

szája elől eltűnik a víz.

*

Juhász Gyula:

Ének Jókairól

Nem mondok én ódát dicséretedre,

Mint a magyar költészet nagyjai,

Furulyaszó az én versem, merengve

És andalogva hódol, Jókai!

A régi gyermek hálás szíve áldoz

Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,

Ki földeríted a magyar családot,

Ha sorsunk egén beesteledett.

.

Száz éve jöttél, vigasznak, csodának

És dicsőségnek, Komárom fia,

E kis hazának és a nagy világnak

Száz könyved egy új magyar biblia.

Mindig meséltél, hogy a bús valóság,

A földi rabság tűrhető legyen,

Hogy a szegény magyarság méla sorsát

Feledje, rajtad csüggve szüntelen.

.

Magyar nábobja új ezeregyéjnek,

Gazdag szegénység jóltevője te,

Mit adjak néked, ki az örök élet

Mennyországából tekintsz ide le?

Egyik szemed sír, nézve nyomorunkat,

Másik nevet, mert a jövőbe lát,

Mikor majd második Árpádod újra

Visszafoglalja az egész hazát!

.

E szép csarnokban láttalak először

Arany-kék szeptemberben, délelőtt,

A százéves Kossuthról szólt merengő

Harangszavad és föligézted őt.

.

Az örök ifjúság kék nefelejcse

Virult szemedben szelíd megadón,

Éreztem, hogy e büszke, nagy teremben

Tied az ország és a hatalom!

Most én idézlek tiszamenti tájak

Pásztorsípjával és ünnepeden

Szeged babérját, a nevedet áldva

Királyi trónod arany zsámolyára

Könnyes szavakból fonva, leteszem.

*

Juhász Gyula:

Hódolat Jókainak

Száz éve jöttél, vigasznak, csodának

És dicsőségnek, Komárom fia,

E kis hazának és a nagy világnak

Száz könyved egy új magyar biblia.

*

Előkelően

elidegenedésnek,

e korral járó kórnak

nevezed gyötrő magányod,

amiért pedig megdolgoztál…

Mindenkit lenézve, megvetve

egy embergyűlölővé lettél…

*

Már

kínlódsz,

ha közelegnek:

gyorsan letudnád,

megúsznád az ünnepeket…

Időrabló, unalmas felhajtás?

Fölöslege-káros dínom-dánom:

Nem látod meg benne az esélyt,

a lélekemelő-erősítő emlékidézésre,

és a katartikus önvizsgálatra stb.stb.

*

Hol itt,

hol ott fáj:

nem gyanús,

hogy soha sincs szünet?

Ötven felett ez az életjeled?

Elfogadtad, hogy ez a korral jár!?

Hisz már a kortársak is egyre

nagyobb szatyorral járnak

a gyógyszertárba…

*

A dolog

könnyebbik végét fogod meg,

ami azután sokkal nehezebb lesz.

Kínos-fájdalmas önvizsgálat helyett

„gyógyszert, „drogot” kapkodsz be,

aminek a mellékhatásaira újabbakat…

A könnyű rászokás után jöhet(ne)

a kínzó, kínkeserves leszok(tat)ás,

az elvonási tünetes elvonókúra…

*

Egy

bolond

százat csinál

Nem a vírus „fertőző”,

de a hülyeség, a páni félelem,

ami „betegséget” katalizálhat,

ami után „persze” úgy tűnik,

mintha tényleg a vírus…

*

Kisajátítod,

lestoppolod magadnak

az ún. Nagybeteg szerepet, hogy

eltartsalak, csak veled törődjek...

Vagy éppen, hogy belém beszéled,

hogy én milyen súlyos beteg vagyok,

hogy aztán életem végéig ápolhass,

hogy így szorosan tőled függjek...

*

Az

általad/neked

választott iskolád

sok éven át reggeltől estig

csak elbutított és főleg/csak

hazugságra oktatott és nevelt?

Jó alattvalót, konzumidióta polgárt…

*

A

suliban

legjobban

a vakációt,

vagyis ürességet,

és a lukas órákat szeretted –

beleesve a stréber vagy renitens

rossz alternatívájának a csapdájába…

*

Kisgyerekként

obszcén módon,

pornó filmekkel stb.

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

Vagy az álkeresztény, prűd

családi légkörben tabu a téma,

s a nemi életet, utódnemzést

valami szégyenletes, undorító,

ocsmány dolognak képzelteted…

*

Felvilágosultság

- Tudod, hogy kistestvéred lesz? –

kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.

A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:

- Anyu, hol van a kistestvérem?

- Itt a hasamban.

A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.

- Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.

*

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved -

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be...

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

*

Lebukás

Egy délutáni

szeretkezés közben

az asszony ijedten hallja,

hogy egy kocsi fékez a ház előtt.

- Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!

A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,

és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,

majd hirtelen megtorpan.

- Hülye vagy? Én vagyok a férjed!

*

Csak

egyetlen egy

lányt szeret(het)tél,

Ő volt/lett volna az Igazi,

de ő mégis máshoz ment –

ezek után mi más vár rád:

agglegénysors/kútba ugrás,

vagy megölni a riválist: börtön?

*

El nem engedés

Úgy akarod megtartani,

vagy éppen visszahódítani

a nem téged választó szerelmedet,

hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –

hogy legalább egy időre így az ő életét is

megkeserítsed – pedig állítólag annyira

szereted, s így csak a javát akarod…

*

Ami

az ajándékban jó:

váratlan, kellemes meglepetés -

Amit nem lehet kiérdemelni

a szorgosan gyűjtött jó pontokkal...

Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen....

De: amit te önmagadnak nem adhatsz,

csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…

(János király - Milne verses meséje...)

*

„Könyöradomány”

Az Isten nem alkuszik…

Pénzért vásárolni „szerelmet"?

Betegséggel kizsarolni a törődést?

Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?

Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?

*

Kegyből

járandóságot formálni?

A tanulságos anekdota szerint

amikor a császár eljárt vadászni,

a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

mindig maga mellé, a hintóba szólította -

mindaddig, mígnem ő egy alkalommal

már magától is egyből be is ült mellé,

nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...

*

Biztosra menni

A legjobb dolgok

tényleg ingyen vannak?

Például: szerencséből,

ajándékból, kegyelemből?

Egyfelől ez megnyugtató,

hisz ilyenje bárkinek, még

a szegény embernek is lehet.

Másfelől meg nyugtalanító,

hisz annyira nem tőlünk függ!

Szeretnénk ezt bebiztosítani:

babona, jogot formálás, követelőzés,

zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…

*

A babona

az ostobák vallása?

Saját sikeres vállalkozásunkat

Még mi magunk sem tudjuk

pont ugyanúgy megismételni,

hiszen nincs két egyforma gól -

Legfeljebb babonássá tehet minket,

ha a tegnapi gólszerzés minden részét

pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,

kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

*

Egy

focikapus is

érzi-tudja, hogy

mennyire nem csak

őrajta múlik a siker,

ezért lesz sokszor babonás, hogy

így próbálja előre biztosítani ezt…!?

*

Hiszi, hogy

akinek egyszer

már szerencséje volt,

onnantól bérletes lesz!?

Nála nem forog a szerencsekerék…

*

A jó-

szerencse elvakítja,

elbizakodottá teszi,

a bal meg leveri lábáról…

(elbukik a jellem e próbáján)

*

Sors bona,

nihil aliut

Ez a hadvezér

Zrínyi jelmondata,

aki nagyon is tisztában volt

a hadiszerencse forgandóságával

*

Ki-ki

a saját

szerencséjének kovácsa!?

Mert aki mer, majd az nyer…!?

A bátraknak van szerencséje!?

De: akinek több a szerencséje,

mint az esze és a szorgalma?

A hülyének van szerencséje?

*

Roppant

szerencséje

volt a szerelemben…

és kevés szerencséje a kártyában

(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

*

Jó

szerencsét!

A bányászok köszöntése,

akik tudják, hogy a föld alatt

mennyire kiszolgáltatottak…

*

Kinek

lennél hálás,

hiszen mindent

magadnak köszönhetsz,

te vagy a modern self made man!?

De ennek az egykori mintája, Robinzon

nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…

Másként, ha épp rosszul megy a sorod,

akkor is csak magad kárhoztathatod…

*

Minden

ki akarsz érdemelni,

még az ingyen kegyelmet is –

vagy túl büszke vagy azt elfogadni

(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,

ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)

*

Naponta

számolgatod,

könyveled élettársad érdemeit:

már/még mennyire méltó-e ő Terád,

s ha már nagyon nem, akkor fel is út…

Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –

hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,

akkor az akasztófán végezd, ha nincs

egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,

ahogy itt és most vagy!

*

Önhitt

személyválogató

A taníthatatlan/nevelhetetlen

Magad mindenkinél különbnek gondolod

így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,

képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.

Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,

és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül

a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…

Társas köröd/életed kóros előítéletesen beszűkíted …

*

Vízözön

Lehet olyan

a mi teremtő

és gondviselő

Jóistenünk, hogy

a minden emberi életet elpusztító

természeti csapást küldjön a Földre?

És e kataklizmából ne legyen kivétel?

Az ótestamentum irgalmatlan istene

megkegyelmezett volna a totál bűnös

Szodoma és Gomorra városának,

ha legalább tíz igaz embert talál…

*

A pokoljáró dudás sors

Képzeljük el, hogy valaki,

mint egykor egy Noé nevű férfiú,

egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

*

Üdv

A pap

és a buszsofőr

egyszerre kopogtatnak

a mennyország kapuján.

Kijön Szent Péter,

röviden elbeszélget velük,

majd beengedi a buszsofőrt.

A pap fölháborodva kérdezi:

- És én?

- Engem, aki egész életemben

Isten szavát hirdettem,

nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

mindenki aludt. Bezzeg amíg

ez a buszsofőr vadul vezetett,

addig mindenki imádkozott….

*

Babits Mihály:

Jókai

Úgy emlegetünk, mint a nagyapát:

fehér szakáll, jóságos szem... s amint

kivetted a pipát fogad közül

s ajkcsucsorítva s arcod trombitások

tréfás módján dagasztva - óh öreg

gyermek! - fujtál a könnyű levegőbe

egy pelyhet... Árkon, bokron, vízen át,

a fák fölött, a ház fölött, magassan,

símán a kék szép síma levegőben

szállt a pehely... s e pehely volt a lelkünk!

.

Lenn apró hangyák másztak lassan, únt

rögök fölött; és minden rög nekik

hegy volt, és minden kavics szikla volt.

Óh jaj, egy esőcseppbe belefultak!

Óh jaj, mennyi vesződség és veszély

rágta és nyelte egyre terhes útjuk

kanyargó vonalát, míg megszegett

egymás után... De könnyü diadallal

szállt fönn, símán a síma levegőben

az elröpített pehely... ami lelkünk!

.

...Nézd, nézd, mivé lett a szegény pehely!

Nézd, földre hulltunk, ajkad messze már!

S jött a viharok vízömlése, jött

a sár, jöttek a tipró talpak - óh nézd!

mászni se tudunk, mint a hangya! Jaj!

Magyarország! Hol van II. Árpád,

jövő század regénye s álmaink? -

Te oly helyütt élsz, mely örökre védett

minden vihartól - és kinek az ajka

röpít el még?... Tiprott pehely a lelkünk!

1925



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

