Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – IX.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Jókai Mór

A nemzet gazdasszonyaihoz.

Keserű pohár az élet,

Csordultig ürömmel tele;

Férfi könynél mi keserűbb?

Mitől e pohár megtele.

Mikor az erősebb félnek

Hajtja fejét alá a gond;

Lát roskadni, szertehullni

Közügyet és ősi vagyont;

Mikor mindennap a való

A reménynek szárnyát szegi: -

Ezt a keserü poharat

Édesítsétek meg neki

Nemzetem gazdasszonyai.

.

És míg az erősek lelke

Csak bút, gondot lel a földön,

A szebb felet kitünteti

Könnyelmü szív, divat öltöny.

Nem szebbek ők ily pompával,

Ragyogásuk a mi gyászunk,

Mulatságuk magunk tora!

És fölöttünk ég a házunk!

Ah, nekünk e könnyelmün szép,

De hiú ragyogás elől

Üdvet adó jó példával

Ti menjetek mostan elől

Nemzetem gazdasszonyai.

.

S a kit már a sorsa megtört,

Kit a végzet földre tiport,

Ki nem ismer más menhelyet

Csak az eget, s az úti port,

A nyomornak annyiféle

Változatos alakjait,

Kit a végzet büntetlenül

Kövekkel, átokkal hajít,

A kire már életében

Rá boríták a szemfedőt:

Gyöngéd kézzel járuljatok

Fölemelni a szenvedőt,

Nemzetem gazdasszonyai.

.

És a kik még nem tudják azt,

Mi a bánat? ifju lelkek,

Kik bennetek példaadó

Anyai kebelre leltek;

Ah, a hon egész jövendő

Sorsa most ti nálatok van.

Kincs a gyermek ifju szive!

Nemzet kincse van azokban;

Örökünk, mit egy ivadék

A másikra épen hoz át:

Tanítsátok meg szeretni,

Gyermekiteknek a hazát

Nemzetem gazdasszonyai.

(1865)

*

Jókai Mór

A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

"Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám."

.

Szálld meg költő s tudós lelkét,

Hogy irjanak magyarán.

Tisztaságban, helyességben

Tündökölve egyaránt.

Idegen szót, eszmejárást,

Ne hagyj többé mondani.

Van mi nekünk annál jobb, szebb,

Csak ki kell választani.

Hogy e honban ne mondhassa

Költő, tudós ezután:

"Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám."

.

Szállj az úri teremekbe:

Hol eddig más volt divat.

Tudjon veled elmulatni

Nagyságos lányod, fiad.

Casinóban, versenytéren,

Páholyban, vigalmakon,

Minden nagy úr tudjon szólni

A hazai hangokon.

Hogy e honban ne mondhassa

Gróf és grófné ezután:

"Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám."

.

Szállj a jó táblabiróra,

A ki azzal kérkedik,

Hogy más nyelven, mint magyarul

Nem is hallott még eddig.

S mondd meg néki, hogy nem elég

Téged viselni szájban,

Hanem olvasgatni is kell

Könyvekben és ujságban,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

"Beszéltem a magyar nyelvet,

De b'z én nem olvasgatám."

(1859)

*

Jókai Mór

Igen sok magyar úr emlékkönyvébe.

Ültem rakott asztalodnál,

Borod igen jó vala;

Hogy pinczéd legjobb rendben van:

Meggyőződtem általa.

.

Utaztam a szekereden,

Megnéztem az aklodat;

Gyönyörű szép a ménesed,

Van sok telivér lovad.

.

Dohányod jó, - pipatartód

Valóságos múzeum;

Az ember nem is sejtene

Ennyi műkincset falun.

.

Feleséged, leányaid

Zongoráznak gyönyörűn,

Fegyvertárad kincseinek

Az ember szíve örül.

.

Ekéd, szántóvető géped

A korral szépen halad,

Minden sportsman kifogásán

Túl van kopód, agarad.

.

Angolkerted, üvegházad

Növényzete ezernyi;

De könyvtárt az egész háznál

Nem bírtam felfedezni.

(1860)

*

Önként

elhanyagolod

a nemtőid, a védő isteneid,

pl. édes anyanyelved, ami pedig

az egyik szellemi csodafegyvered lenne…

*

Más

anyanyelvű

a választott élettársad:

konyha-angolos érintkezés

extenzíven-intenzíven redukálja

a mindennapi életminőségeteket…

*

Sors-

közösség?

Az irigy átka és „vigasza”:

dögöljön a szomszéd tehene is…!?

Így majd ő is éhen és szomjan halhat,

mert nem lesz kihez fordulnia a bajban…

*

Teher alatt

nő(ne) a pálma –

de az ő önkímélt léte

Milan Kunderával szólva

elviselhetetlen könnyűségű

(Aki mentené, az elveszti életét..)

*

Rafinált

(ön)áltató szájhős,

aki ravaszul-trükkösen

kikerülné a megmérettetést,

de nem teheti a végtelenségig…

(Hic Rhodus, hic salta)

*

Ehet is, ihat is,

alhat is, ölelhet is stb.,

de ő minden kényszer nélkül,

önként él a lelki létminimumon,

mert nem a mindenséggel méri magát!

*

Nagyon

sok mindent

tud a humorról,

érti is, csinálja is –

de csak nagy ritkán,

vagy soha nem élvezi…

*

Akik

nem tudnak

magukon nevetni,

azok meghagyják másnak,

hogy majd rajtuk nevessenek…

*

Azért

is kaptuk volna

a humor isteni adományát,

hogy annak magaslatáról nézve

eltörpüljenek óriásinak látszó gondjaink…

*

Sok

hűhó semmiért:

óriás hegyek vajúdnak,

de csak kisegérke születik,

miközben év(tized)eken át

terror alatt tartja becses családját…

(lásd pl. Csehov: Ványa bácsi)

*

Minden

az arcára van írva,

semmit nem tud rejteni,

vagy jól megtanult póker

arcot vágni, és úgy is marad,

és így érzelmei is elsorvadnak…

*

Ha már

kórházban született,

akkor ott is akar meghalni,

egyedül, ill. vadidegenek közt

(hátha van még valami vegyszer…)

És már családja sem bánja, távolítja,

- persze csak a „beteg” érdekében -

ódzkodva a halottas háztól, a ravataltól…

*

A

vég-

rendelkezés,

a végső elbúcsúzás

és lelked megbékítése,

dolgaid elrendezése stb.

helyett: „Sose halunk meg!”

És inkább újabb vegyszereket,

sőt kábító csillapítókat tömsz magadba,

hogy már ne is légy az eszméletednél…!?

*

„Fejlődés”:

ma már nem kell rabhajcsár,

akit még ki lehetett játszani stb., -

a szabad verseny társadalmában,

a vadkapitalista játékszabályokkal

ő már a magát ön-kizsákmányoló,

ha beveszi: annyit érsz, amid van…

*

Az egykori

békés családi otthon

ma már egy tűzfészek,

benne demarkációs vonal:

házaspárbajos lak-elválasztó (virtuális) fal

(egy illusztráció: A harapós férj c. magyar film)

*

Ha

kiengeded

a palackba zárt szellemet,

pl. az idegen/fajgyűlöletet stb.,

akkor igen nehéz visszaparancsolni,

és előbb-utóbb te is áldozatául fogsz esni…

*

Az

érzéketlen,

kíméletlenül tapintatlan

nyers őszinteségi rohama,

amire ő olyannyira büszke,

az csak „szalonképes szadizmus” …

*

A

- Kérem!

- Köszönöm! - Elnézést! –

- Bocsánat! varázs-igétlenül

le-élt siralmas, fagyos élet,

amelyben neked, mint egy

kis zsarnoknak minden jár,

csak jogosan követelhetsz,

és nincs miért hálát adnod…

*

A

tüntető

hálátlansága miatt

önmagát csak fokozódó

nehézségbe, izoláltságba

navigáló és ott lehorgonyzó…

*

Boldog

ember lehetne az,

aki áldott magányosan élhet,

aki választhatja az egyedüllétet,

csendet: hallva isteni sugallatot,

amikor pont erre van szüksége,

s nincs non stop a piaci nyüzsgésbe,

vagy más nyilvánosságba vetve…

*

A

„Kinek

van igaza” kérdést

kar-birkózva eldöntő (szkander)

Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát…

Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon

választaná ki, rabolná el az élete társát…

*

Cseles

öngólt lövő

„tartáshibás” …

Ha ünnep közeleg,

akkor ő egyből annak

az „olcsó” megúszásán,

elbliccelésén stb. agyal –

mivel nem tartja meg ünnepeit,

így azok sem tudják megtartani őt…

(görnyed, satnyul a lelke és a teste…)

*

Ez a földi élet

neki még nem

az igazi „fellépés”,

ez csak gyakorlás,

és csak kísérletezgetés,

ez még csak a (fő)próbaidő –

folyamatos mindennapi vizsga,

kiválasztódás az igazi örök életre…

*

A 2x2 neki is

néha négy, néha öt –

ahogy a többség épp ma dönt

Soha nem mer kisebbségben,

pláne nem egyedól maradni,

inkább úszik a szennyárral…

*

A bátorság próbát

gyáván kerülő, illetve

azt gyáván rendre elbukó,

vagy a bizonyítási kényszer,

netán imponálási vágy miatt

esztelen hazardőr mutatványos…

*

Buridán szamara -

itt-most, kell időben döntenie,

két egyforma nagyságú/illatú széna között

mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg -

a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

(mint az, aki két szék között a pad alá esik,

két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,

és a végén mégis/pont ezért agglegény marad...)

*

Időtényező

Helyrehozhatóság

Pl. olyannak mondasz félreérthető,

vagy egyenesen durva, bántó szavakat,

akivel már nem/csak évek múlva találkozol,

nem tudod, hol lakik, vagy nem válaszol levélre,

és addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.

*

Határ-idők

Időablak nyílás-zárás

Itt-most élj a jó alkalommal,

holnap már messze jár a tündér

Addig üsd a vasat, amíg az meleg

Addig formáld gyereked, míg képlékeny

De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

*

Moslék-zaba

Aki nagyokosan

úgy hiszi: tisztában van

az emberi test anatómiájával,

az emésztéssel, anyagcserével,

s mivel úgyis minden egy helyre megy,

praktikusan moslék formában étkezik,

hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg,

s lemond a kóstolás, evés, ízlelés,

ízvilág-bejárás stb. napi örömeiről…

*

Ha

be tudod

bizonyítani, hogy

nincsen rá szükséged,

akkor ad a bank neked kölcsönt

Vagy ha a bank pont abban bízik,

hogy vásárlási mániás mámorban

visszafizethetetlen uzsorakamatra

költekezve az övé lesz az autód, házad…

*

Semmis/

nem semmis

Leitatva, elkábítva,

hipnotizálva, manipulálva,

kiszolgáltatottságodra vagy

balga bírvágyadra bazírozva

íratnak alá veled „szerződést” -

bekapod a csábító banki csalétket.

és lépre mész, és majd tönkre mész...

*

Istenben

ugyan nem hisz,

de mégis paternalista

módon az ő szerepét játssza:

ő mindig jobban tudja, mi jó neked,

már akkor is, amikor nem vagy

sem csecsemő, sem kisgyerek…

*

Liberális

anti paternalista:

még részegen sem hagyja, hogy

„szabad akarata” ellenére hazavigyed –

így „barátai” ott is hagyják megfagyni…

*

A 

borban

van/lenne

a társas öröm,

a vigasz, az igazság:

de ő vagy absztinens

vagy pedig részeges…

*

A

mértékkel

fogyasztott jó bor

élesíti az elmédet, és

old káros görcsöt-gátlást is.

A mértéktelenül vedelt viszont

elveszi az ember eszét, és így ön-

és közveszélyes őrültet csinál belőle

*

Ha

a bús

bújában megrészegszik,

búsabb lesz, ha kijózanodik.

(pláne, ha még ki is fosztják,

vagy egy súlyos balesetet okoz,

vagy teherbe ejt egy rút banyát,

ami miatt jó házassága is bomlik…)

*

Jókai Mór

Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.

Már hogy mi itt emberhússal élünk,

Hogy megnyúzzuk az idegent,

Hogy az orrát menten elharapjuk

Az utazónak idebent.

Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk

Vendégünk étele közé,

S mindent, ki sauf-conduit nélkül jár,

Kegyetlenül agyonverünk.

Hogy a külföldön ily hirben álltunk

Azt nagyján neked köszönjük

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Hogy a tudatlan nép most kezdi még

Tanulni az ábéabot,

A táblabiró olvasni sem tud,

S csupán daczból járat lapot;

Azt is de német poéták irják,

Ugy forditják le magyarra,

A magyarból nem telik ki egyéb

Csak kulcscsináló s varga.

Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,

Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen

Oh liebe allgemeine Zeitung;

.

Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,

Hogy ősi eredetünk szláv,

Vagy hát vérszerinti atyafiak

A czigányokkal legalább.

Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,

Zenénk czigány, tánczunk oláh,

Még a zsinoros dolmányunkat is

Török volt ki kigondolá.

Hogy minden javunktól igy megváltunk

Ez a te sűrű érdemed

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon,

Lakói medvék, farkasok;

Uratlan pusztákon a vadlovak

És vadtehenek száma sok.

Kasszelből ide tóduljon eztán

Hát a kivándorlók rajja,

Csak azért is, hogy harczi szellemet

Oltson ezen puha fajba.

Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,

Hanem ők, köszönjék neked

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Hogy a paraszt minálunk rabszolga,

Kit a nagy úr bottal fizet,

Hogy boszorkányokat égetünk,

S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.

Hogy ököljog volt nálunk a törvény,

Nagy lárma a törvényhozás.

A gyöngébb hang letorkolása,

Üstöktépés és pofozás,

Ebből állt ősi alkotmányunk:

A világnak ezt hirdetéd

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Irtál rólunk szép geographiát:

Viznek nevezted a hegyet,

Nagy városból csináltál kis falut,

Megtetted lónak a legyet,

Fedeztél fel köztünk uj népeket,

Neked tetsző civilizatiót,

A többi barbar, és még abból is

Eldugtál egy pár milliót.

Egy tollvonásod millió halálunk:

Igaz, hogy tudtunkon kivül:

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Végül még azt is bebizonyitád,

Hogy csak vitézek sem valánk.

Ugy néha egy hires verekedő

Akadt, akadt köztünk talán.

De ugy egészben véve nem lehet

Rólunk épen elmondani,

Hogy ősi harczos dicsőségünknek

Hirében volna valami.

Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,

Historiád másról tanít,

Oh liebe allgemeine Zeitung!

.

Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,

Ez volt a legfájdalmasabb.

Neveztél minket derék nemzetnek,

Óh a szivünk majd meghasadt.

Miveltek, hősök és jó barátok

Levénk előtted izibe.

S azokhoz, a kik őt így szeretik

Óh a magyarnál nincs hivebb!

Az égre is kérünk: ne fogd pártunk!

A többi ment; ez fáj: - ne tedd,

Oh liebe allgemeine Zeitung!

*

Jókai Mór

Ne csüggedj.

Szegény magyar, ha azt vártad,

Hogy a sok jó barátod

Majd kisegít a hinárból:

Ugyan szép hasznát látod!

.

Egyiknek nincs apró pénze,

Majd akkor jőjj, ha váltat,

Ha addig élsz, jelentsd magad,

Ha a krizist kiálltad.

.

A másiknak magának is

Annyi mostan a dolga,

Eszébe sincs csárdást járni,

Elég neki - a polka.

.

A harmadik még uj gazda,

Most veti a kölesit.

Mindössze is annyit tehet:

Nálad jégkármentesit.

.

Negyedik mond: avult, ócska

Jogod mit is keresed?

Mindegy már az írott malaszt,

Akár több, vagy kevesebb.

.

Az ötödik jó barátod,

Ki hozzád legközelébb,

Azt igéri, hogy feltámaszt;

Hanem, hogy halj meg elébb. -

.

De te azért ne hagyd magad,

Akárki hogy fenyeget.

Nem esik ki olyan könnyen

Még a világ feneke.

.

Maradt még ki segít rajtad,

Ki soha meg nem tagad:

Két igazi hű pártfogód -

...A jó Isten - s jó magad.

*

Jókai Mór

Az igazi "Jó szív".

Versemény.

Szent Péter pediglen tartja a kezében

A mennyei pálmát, odafenn az égben,

S nagy magában azon töprenkedik épen:

"Hát ezt kinek adjam ezen szökő évben?"

.

Az igaz jó szívnek. De melyik az igaz?

Nehéz megtudni, ki tiszta búza, ki gaz?

Mert kinek csak száján terem meg a vigasz,

Annak a kezébe bizony nem illik az.

.

Tudn'illik a pályadijas égi pálma,

Mely a csillagokból földre alá száll ma:

Halandó embernek bizony kedves álma,

Méltó, hogy támadjon érte egy kis lárma.

.

Tartatik ezuttal lelki szépségverseny:

El nem marad erről, tudom, egy ember sem.

A sok pályafutó egymással mint verseng,

Azt fogja leírni mindjárt az én versem.

.

Az egyiknél vagyon kövér bugyelláris:

"Ismeri nevemet koldus is, király is!

Szórok alamizsnát az egyik kezemmel,

Másikkal az államkölcsönt jegyezem fel.

.

Segélyt talál nálam minden özvegy, árva:

Miniszterek előtt a ládám kitárva.

S ha én azt becsukom s nem adok belőle:

Nem lehet háboru, jót állok felőle."

.

"Ez nagy szó!" mond Péter. - Jön a következő,

"Uram, csak én rólam danol erdő, mező.

Házamnál a szabad lopás a regula,

Sose kérdem, hányat vet csorda és gulya?

.

Élhet a szegénynek kicsinyje és nagyja,

Mit szeme megkíván, keze ott nem hagyja.

Ellopott tárgy után soha nem szaladok,

Borba esett légynek utravalót adok.

.

Házamnak kapuja soha sincs betéve:

Azt sem tudom, ki lesz a vendégem délbe?

Vacsoráló banda reggel oszlik szélylyel.

Nálam mindig nap van, soha sincsen éjjel.

.

Váltóit girálom megszorult pajtásnak,

Kifizetésüket sem engedem másnak.

Kártyázó czimborák, mikor összejőnek,

Engemet neveznek közös jóltevőnek".

.

"E bizony nagyon szép!" mond a menynyek őre.

Most egy másik alak bandukol előre.

"Uram! Fáradt vagyok! Már mind a két lábam

Eljártam a szörnyű sok lótás-futásban.

.

Én járom el dolgát bajosnak, peresnek,

Meg a kik hivatalt és állást keresnek.

Akár szolgabiró, akár biró-szolga,

Annak mind énhozzám van kötve a dolga.

.

Miniszter kilincse tenyeremtül fényes,

Hozzám jön minden lány, a ki csak erényes.

Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.

Hivatal-betöltés az én vállalatom.

.

Én felelek rosszul tanult diák helyett,

Kimaradt cselédnek én keresek helyet.

A tolvajt én védem a törvényszék előtt

S nem tartanak nálam nélkül keresztelőt."

.

"E már megint nagy sor!" szól az égi portás.

Következik nyomban rá egy másik kortárs.

"Szent atyám! Nem ismersz? Hisz ez lehetetlen!

Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?

.

Mindennap olvashatsz felőlem valamit,

Viselt dolgaimról minden lap megtanit,

Jótékony rovatbul nevem el nem marad,

Hol adakozás van, tartom a kosarat.

.

Népkonyhát kóstolok, árvát protegálok,

Erkölcs-nemesitek, börtönökbe szállok;

Perselyemmel járom a várost körösztül;

Ugy félnek már tőlem, akár az ördögtül.

.

Hogyha a nemzetet valami baj érte,

Tánczolok, szavalok, énekelek érte,

S ha már kifogytam az emberi nyomorbul,

Gondom az állatok védelmére fordul."

.

"Ugyan felpakoltál!" mond erre szent Pető.

"Egy embertől több már nem követelhető.

Hát te ott leghátul, ki jössz nagy sunnyogva,

Bontsd ki, hadd lássam hát, mi van a butyrodba!"

.

Felel az utolsó: "Oh uram én szentem,

Nincs én nekem semmi jó tett az eszemben,

Mert ki megbánt reggel, estig elfelejtem;

S nem gondolok reá, a kivel jót tettem".

.

"Neked adom pálmám", szól Péter, "nem másnak:

Mert a kinél soha a vett megbántásnak

S az adott jótétnek emléke nem drága,

Az igaz jó-szívnek az a bizonysága".

(1888)

*

Hibás,

vagy túlzott

elvárásai miatt

örökön örökké csak

csalódásokban lesz bőven része,

ami miatt mindenkire vicsorog, támad,

„persze” elsősorban pont az előszeretteire…

(a frusztráció-agresszió lelki párkapcsolata)

*

A

bíróságra jár

pereskedni egy tyúkért,

nem tud peren kívül megegyezni,

de ahol legalább egy disznót veszt,

és az ügyvéd meg nyer, megtömi zsebét…

*

Távolságok

Török átok…

Jó testvéreid oly távol,

rossz szomszéd oly közel,

s ő nap, mint nap, sőt éjjel

is sok bosszúságot okozhat…

Házat vennél, de már a közeli

szomszédokat nem nézed meg?

Pedig azokat már-még nem

cserélheted el, válthatod le…

Egy aktív gonosz, komisz

rossz szomszéd nagy átok,

- pláne, ha te is lesüllyedsz

csatározni az ő színvonalára -

pont amekkora áldás lenne

ennek az ellenkezője –

megtérítő gesztus híján

marad az örök perpatvar:

pl. Arany János: Fülemile

*

„Kölcsönkérés”

Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

de már eleve rosszhiszemű előítélettel,

így közben azt gondolod: úgyse adja oda,

vagy letagadja, hogy van neki stb. stb. -

S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

Kell a francnak a te rohadt kaszád!

*

Ácsingózó

„nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…

*

A

penetráns

„bűzök” miatt

rögtön nem szól,

(újonctól, „friss” hívőtől

még hallgatást várnak el),

majd azután ő is megszokja...

*

A gyerek

mindhiába kér

kistestvért szülinapra,

majd helyette, kárpótlásul

a vesztére őt kényeztetik el…

Ez az ajándéka-jutalma

lesz a végeredményben

keserves büntetése,

útja a pokolba…

*

Vendégbarátság

A hagyományosan kötelező

szíves barátság, amellyel valaki

mint házigazda a hozzá betérő

idegent, vándort vendégként fogadja,

oltalmat, védelmet és segítséget nyújt neki,

ill. a köztük ennek folytán létrejött kölcsönös

baráti, szövetséges viszony, amely még

a leszármazottjaikra is kiterjed, öröklődik.

*

Vendég-

barátságtalan

Vendégségbe hívja,

de ott úgy bánik vele

mintha ingyen-konyhára

jött volna egy potyaleső -

még ahhoz is feltételt szab,

hogy odalökje neki, és elé

az ún. kegyelemkenyeret.

Pl.: az ő szája íze szerint

el kell mondani egy imát.

*

Akit

te befogadtál,

kebleden melengettél,

az egy „mérgeskígyó”,

egy „tót”, egy Tartuffe,

az „hálából” kitúr házadból,

de akár még a hazádból is -

veheted a vándorbotodat és

eheted az emigráns kenyeret…

*

Félsz

Annyira

letompítod

a veszélyérzéked,

hogy istenkísértésben élsz:

mint aki még keresi is a veszélyt...

Pl.: az extrém „sportok” preferálója.

Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -

vagy még az utcára se mersz kimenni,

hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?

*

Istent kísértve,

de gondviselésében bízva

a hazárdjátékra, pl. rulettre

alapozod a munka nélküli, és

amúgy is téged további nap-

lopáshoz segítő meggazdagodásod,

vagy csak a te és a családod elemi,

minden-napi megélhetését…

*

Önbeskatulyázó

Ő egy peches ember, aki

semmit nem bíznak a véletlenre –

A vajas kenyeret is direkt úgy ejti le,

hogy mindenki előtt bizonyítsa az igazát…

Az örökké képzelt beteg hipochonder,

akinek a sírfelirata a végleges cáfolata

az életképtelenségében kételkedőknek:

Na, ugye!

*

Ön-

beteljesítő jós

Tanult tehetetlenségét

a nagyon rosszul értelmezett

„büszkeségével” összepárosítva

igencsak megnehezíti magának,

hogy valaha is ki is kerülhessen

a halmozott és még halmozódó

úgynevezett hátrányos helyzetei

zártnak tűnő ördögi köréből…

*

A piacon

röstellsz alkudozni,

a gazdagot játszod meg,

de bezzeg az erkölcsben

már nem vagy ilyen finnyás:

ott praktikus megfontolásokból

„rugalmasan” engedsz „elveidből” …

*

Engeded,

hagyod magad

megvesztegetni,

hisz mások is így tesznek,

és a te fizetésed is oly kicsi:

el is rothadsz, a rozsda mar…

*

El-

eleltalálod

a szarva között a tőgyit –

a hibát hibára halmozó lény

Nem tudott eleget a magyar

állat viselkedéséről a hívatlan

idegen török Mehemed, ezért

így végül felrúgták a tehenek

*

Közönyös

be nem avatkozásod

muszáj megideologizálni:

a szomszéd magánügye,

hogyan neveli: üti-veri gyerekét

(hisz „nem vagyunk egyformák” …)

*

Magánügy?

Tüntető rosszkedved

és ásításod is fertőző...

Mindig másoktól várnád,

hogy téged jókedvre derítsenek…

*

Ön-

gyilkossággal

is fenyegetődzve

pont az elő-szeretteit

zsaroló: szeressék őt

sokkal többet, sokkal jobban…

*

Aki

bátran,

életét is kockáztatva

ki akar menteni a folyóból.,

még azt is, pont őt lehúzod

a víz alá, a mélybe: bele is hal…

*

Nem

veszed zokon,

ha „ragályos kór” miatt

elkülönítenek szeretteidtől,

ami csak nehezíti gyógyulásod

*

Mindent

megszoksz,

és nem szöksz,

azután majd meg

már túl késő elmenekülni

(mint a lassan melegített,

de végül puhára főzött

gyanútlan béka esete)

*

Mamahotel-lakó:

az elvált/elhanyagolt

feleség/mama kedvence –

akinek az lesz a büntetése,

hogy felnőtt életre képtelen

óriáscsecsemő, infantilis lesz

*

Amit

erővel

elvesznek,

azt a jósors visszaadhatja,

de az önként lemondott jogokat

már nagyon nehéz visszaszerezni -

pl. feladni a kivívott szabadságaidat

az átmeneti, visszavehető jólétért cserébe…

(lásd pl. a magyarságot 1956/1989 után…)

*

A nép ellensége

Ibsen drámája egy közíró polgárról,

aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –

hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,

állását veszti, még családja is elfordul tőle...

Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,

hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…

*

Tartósan,

és igazolatlanul

már régóta nem

vagy jelen-való

a névsorolvasásnál:

hiányzol az igazi Életből

(nosztalgiás fájón elvágyódó,

vagy fantaszta, utópia lakó…)

*

Igazolatlan hiányzó

Sohasem vagy itt és most jelen!?

Mindig máshova és más korba vágyódsz:

vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással

egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,

vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,

mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…

Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…

És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

*

Rád nézve

tényleg jogos

a vicces kérdés:

van-e Élet a halál előtt…

Mintha tetszhalott lennél,

egy életjeltelen agy/szívhalott

aki már nem is akar „feltámadni” …

*

Sohasem

egyértelmű,

mindig hagy magának

egy-két menekülő utat, hogy

ha rosszul sülne el a mondata,

vagy másként alakul a helyzet,

könnyen kimagyarázkodhasson…

*

Vagy

mindened,

lakod-ruhád,

szürke-fekete,

ami most a sikk,

a parvenüs divat -

vagy pedig csiricsáré,

eklektikus ízléstelenség…

*

Elszürkülő

Hamis bankó

a prímás homlokán:

neki húzza a szürkék hegedűse –

engedett a középszer nyomásának

és hagyta elfakulni az egyéni színeit…

*

Ő egy

ún. kincstári optimista,

megélhetési kényszerből -

de aki amúgy, félig titkon,

(leittasodva már nyíltan is)

egy mély elvi pesszimista…

*

Ha nincs

happy end,

nem „operett”,

akkor már nem is

érdekel ez/az a film –

hisz a bölcs népmeséknek is

az a vége, hogy boldogan éltek…

(„csak” pont azt nem fogod fel, hogy

odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki…)

*

Jókai Mór:

A Szózat lefordítva gyászmagyarra

Jobb pártnak rendületlenül

Légy hive gyászmagyar!

Bölcsed itt, majdan zsirod is,

S a „fátyol”, mely takar!

.

Te kivüled itt senkinek

Nincsen számára hely,

Alkotmány, provisorium:

Ott élned, laknod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid bora folyt,

Hol minden restóráczió

Egy ezrest elpakolt.

..

Itt küzdtenek borért a hős

Kortesek hadai,

Itt törtek össze poharat

Tyukodnak botjai,

.

Ittasság! Itten hordozák

Sáros zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

Hosszú asztal alatt.

.

És annyi köpeny-forgatás

S szinváltozás után

Ha senki meg nem élhet is,

Mink élünk a hazán.

.

S népek hazája, egységes

Osztrák birodalom,

Husz évi hizelgés kiált:

„Tányérod hadd nyalom!”

.

Az nem lehet, hogy annyi toll

Hiába annyit irt,

Hogy stempli, accis és trafik,

Ne legyen approbirt.

.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,

Gróf, főtiszt, pressbüró,

Hiába korteskedjenek, -

S hát a sok főbiró?

.

Még jönni kell, még jőni fog

A muszka, ki után

Vezetni egykor küldeténk,

Vezetjük ujra tán.

.

Vagy menni fog, ha menni kell

A miniszterium,

S utána jön vagy Tiszapárt,

Vagy provisorium.

.

Már így is, úgy is penziót

Nekünk adni muszáj.

Bár kigyót-békát kiabál

Ránk sok nagy torku száj.

.

Légy hive rendületlenül

A jobbnak gyászmagyar!

Ez osztja most a hivatalt

S nyugdíjba ez takar.

.

Rajtad kívül itt senkinek

Nincsen számára hely,

Légy nagy szamár, vagy kis szamár,

Hivatalt kapnod kell.

*

Jókai Mór

Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten, hogy a miről

Apáink csak álmot láttak,

Megérhessük a kezdetét

Egy jövendő jobb világnak:

A hol ember el nem rontja,

A mit az ég szánt javunkra,

Közös oltár építésre

Indul hiven minden munka;

Viruló föld fel az égre

S viszsza a derült égbolt,

Egymással átölelkezve,

Vált gyönyörteljes mosolyt, -

- - Legyen úgy, mint még nem volt.

.

Adja Isten: a jutalom

Érje eztán a híveket;

Veritéktől ázott földön

Arassanak, a kik vetnek;

Nem ingyen, nem alamizsnát

Kér e nemzet! A jobb létért

Adja vérét, veritékét,

Adja, ha kell, lelkét, éltét!

Nem kiván mást, csupán azt, hogy

Munkás kezeit feloldd:

S nem irígyel aztán többé

Sem francziát, sem angolt. -

- - Legyen úgy, mint még nem volt.

.

Adjon Isten egyetértést!

Hadd találjon minden testvér

Édes közös szülőföldén

Tetteinek egy nemes tért;

Se nyelv, se hit különbsége

Szíveink közt gát ne légyen!

Versenyezzünk csak a honnak

Szerelmében, az erényben.

S kiket a mult rémes álma

Oly keserűn széttagolt,

Lássuk meg a megjövendölt

Egy pásztort és egy akolt! -

- - Legyen úgy, mint még nem volt.

.

Legelső magyar: a király,

A második: a nemzet.

Harmadik - nincs. - E két egység

Több elosztást nem szenved.

Ha fejétől a szivéig

Egy gondolat hatja át,

- Gondolat, mely tetté válik, -

Az eggyé forrott hazát:

Megpróbálta már a fél-föld,

Megpróbálta a fél-hold,

Hogy honáért küzdve, e nép

Megtört, de meg nem hajolt!

.

Legyen úgy, mint hajdan volt!



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

