Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – III.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Vörösmarty Mihály

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

.

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

.

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

.

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

.

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk."

1842. október 5.

*

Akinek

vagy nincs humora,

vagy csak akasztófahumora van -

kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,

mert bajban van, és már a vesztét érzi…

*

Aki

még

nem élte át,

milyen lehet

egyszer is önfeledten játszani,

mert felnőttként már nincs rá ideje,

vagy fél az önkontroll-vesztéstől…

*

Aki

mindent

halálkomolyan

és komoron csinál végig,

nincs játékos távolságtartása

a sors által ráosztott/választott szerepeihez…

*

Aki még

se jó bortól,

se széplány csóktól

nem került önfeledtségbe,

még soha nem „részegedett” meg,

nem élte át ezt a jó Ámort/mámort...

*

Aki

nem tud meditálni,

nem tud elcsendesedni,

nem tudja csapongó gondolatait

a háttérbe szorítva a benne élő Lélekkel

kapcsolatba lépve Isten akaratát tudakolni…

*

Aki

a siker,

a szerencse

hatására elveszti

a józan ítélőképességét;

elkábul és megszédül stb.,

aki megrészegedik a jólléttől

(és jódolgában megveszik…)

*

Aki 

részegen köt

(hitel)szerződést,

vagy ír alá egy üres papírt -

és józanul, minden lépést előre

kiszámítva stb. „mulat”, szerelmeskedik..

*

Aki

annyira

megfeledkezik magáról

és az illemtudásáról, hogy

az utcán levetkőzik magától:

ő már a Paradicsomban érzi magát…

(de ő csak egy obszcén botrány okozó)

*

Aki

dafke,

csak azért se

tér ki a részeg elöl,

vagy leáll vele hosszasan vitázni,

vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait,

netán kincseit, sőt akár még a gyermekét is…

*

Aki

a rajta esett

legkisebb sérelemért is,

például ráléptek a lábára,

keresi a reváns/megtorlás,

az önvesztő bosszú alkalmát…

(a bosszankodás ön-betegítő…)

*

Aki

a rossz híreket

epekedve várja, gyártja,

a rémhíreket kéjjel,színezve terjeszti –

másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

(majd csoda, ha ő is rémeket lát, és rémálmai vannak…)

*

Aki

még soha nem

készített, főzött be

és evett saját gyümölcsből

baracklekvárt, vagy a patakparton,

mezőn szedett bodza főzetet stb.

*

Aki még

nem érezte, hogy

milyen a házi kertben,

és nem pedig a fóliás sátorban stb.

ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze

*

Aki még

soha nem járt 

mezítláb a hajnali füvön,

talpát masszírozó és a lelkét erősítő anyaföldön

és még nem úszott át még egy folyót, vadvizeket…

*

Aki még

nem lakott,

vagy akár még csak

nem is járt ott, arrafelé,

ahol a varázslatos égő tűz rakható,

látható, hallható, szagolható stb. volt

*

Aki

még nem tud

stabilan két lábon állni,

pláne bukfencet hányni,

de ezt a lépcsőt átugorva már

szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle

*

Aki

meg se próbál

a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…

Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába,

az ezzel járó Élet alóli felmentésbe: nyugdíjas ülés…

*

Aki

megtanulta:

ha épp sebes vagy beteg,

akkor addig az ideig szinte

majdnem mindent elnéznek neki,

és nagyon törődnek vele: úgy is marad…

*

Aki még

soha nem ült fel a lóra –

vagy pedig, szó szerint értve, vagy

képletesen: mindig átesik a túloldalra:

pl. ő vagy a hol zsugori, vagy a hol tékozló…

*

Akinek

ott a szíve,

ahol a kincse –

a süllyedő hajóról, égő házból

gyerek, feleség előtt a kincsesládáját,

a könyveit, a kéziratait stb. stb. menti…

*

Aki

csak

a lelkét kapta Istentől,

a test ördögi – meg is veti, sőt

gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”,

szögesöves, önkorbácsoló stb. aszkéta,

akit ettől várja a lelke nemesedését…!?

*

Aki

nem győzi

puhány, nyamvadt, edzetlen

alakká kényeztetni önmagát:

a legfőbb törekvése a non stop

komfortfokozat-növelő keleti kényelem

*

Tornából

örökre felmentve –

anyukája ezt is elintézte,

és jól bele is szuggerálta –

ezért még egy gyümölcsfára,

szobalétrára sem merészkedik fel…

*

A

nyápic

és gyáva, önkímélő

anyámasszony katonája,

aki pont akkor dezertál, vagy

eleve felmenteti magát, amikor

legény kell a gátra, férfi a honvédelemre…

*

Aki

non stop

háborgó, méltatlankodó:

miért van úgy, hogy többnyire

neki kell alkalmazkodnia a világhoz,

és valamennyire még a társaihoz is!?

*

Aki

tökélyre viszi

az adaptálódást:

„egy test és lélek” lesz a párjával,

de ebben ő teljesen asszimilálódik,

hasonul - végeredményben felolvad

*

Aki

gyerekként

a végsőkig kiélvezi,

hogy ő élet-halál ura

és mint egy kegyetlen szadista

kínoz-öldös hangyát, lepkét, később

akár így már könnyebben még embert is…

(lásd pl.: Csáth Géza: Wittmann fiúk)

*

Hagyomány

Sok évszázad alatt

szervesen kialakított

viseletek és viselkedések

helyett divat/idegenmajmolás,

vagy mindent újra kitalálás stb.

(aki előttünk élt, az mind ostoba lehetett…)

*

Aki –

programjában

és/vagy tetteiben –

a múltat végképp eltörölné,

mintha, vagy tényleg azt gondolná:

aki előttünk élt, mind hülye lehetett!

*

Aki

annyira

nem tiszteli 

és folytatja a jó hagyományokat,

hogy még az egyszerű gépeket és

a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…

*

Sehogy

nem tudja

elfogadni természetes

antropológiai korlátait:

pl.: hogy nem láthatja háta közepét,

s addig csavargatja. tekergeti nyakát,

míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…

*

Mindenki

seperjen előbb

a saját háza előtt,

(és a lakásában is,

de ne a szőnyeg alá),

mutasson így jó példát,

s csak utána kifogásolja,

ha netán bűzlő, szemetes

a szomszéd portája, az utca

(szó szerint/átvitt értelemben)

*

Ami

ingyen van,

azt nem becsülöd:

isteni életajándék, kegyelem…

A dolgok értéke a te szemedben

egyenesen arányos a piaci árukkal!?

Luxus bordélyban vásárolt ecetízű szerelem…

*

Nem

olvastál végig

egy önismereti tükröt,

egy nem ponyvaregényt,

így nem is ismerheted fel

vak és rossz szokásaidat,

elsorvadt/hiányzó dimenzióid,

kísérthető gyenge oldalad stb.

*

Neki

nincs,

elsorvadt

a játékossága,

a humorérzéke,

az életének nedve/sava-borsa,

minden pillanata kötelesség-ízű,

mint egy rutinosan robotoló gépé,

semmi önfeledt móka, kacagás,

vagy, ami talán még rosszabb:

egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

*

Ehet is,

és ihat is,

alhat is, és ölelhet is stb.,

de nem a mindenséggel méri magát!

Minden élet-tantárgyból megelégszik

a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…

Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…

*

Ha ló nincs,

akkor szamár is jó –

a holtáig házassági megalkuvó:

ő nem is a legeslegjobbat keresi,

akit a Jóisten is éppen neki rendelt,

de olyat, ami még éppen megfelelő…

*

Fekete

szemüveg

Mindent szürkének

vagy feketének látsz,

de csak azért, mert pont

a szemed előtt van egy szűrő,

ami csak neked nem engedi meg

- „letiltja”, hogy meglásd a millió

színárnyalatot és színkombinációt

*

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

Még

fitogtatja is,

hogy ő mekkora

műszaki antitalentum:

még egy villanykörtecsere sem megy

szakember segítsége, házhoz hívása nélkül….

*

Henceg vele:

ő matek analfabéta

(vesztére a kamatos

kamatszámítást se érti -

nem is lesz hol kamatyolnia,

mert elárverezik a hajlékát is…)

*

Ha

már egyszer

anyja félelméből

kór-házban született,

akkor ott is akar meghalni,

hátha ott van halál elleni orvosság…

Nyugtatózva, „fájdalom-csillapítóktól

elkábítva, félrebeszélve, eszméletlen,

emberi méltóságát veszítve távozik el…

*

Igaz

jó barát

helyén/helyett

jobb esetben semmi,

rosszabban: nyílt lelki hadviselő,

a legrosszabban: rejtett álbarát…

„Jó-barátként” hülyeségre biztat,

vagy „csak” rám hagyja, vagy

istenkísértésbe hajszol bele…

*

Ő

naivan,

„jól nevelten”,

vagyis illemtudóan,

a vendéglátót meg nem bántva

halálos ellenségénél is mindent

megeszik, amit éppen elé raknak…

Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája

*

Ölel/öl

Tragikus

meg nem értés

Csak megsimogatni

szerettem volna a nyuszit,

De a folytonos menekülésével,

értetlenségével annyira felbosszantott,

hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

*

Aki

előbb

az ún. frigid nő játszma által

kvázi impotenssé teszi a férjét,

majd szégyenét szerte-széjjel is kürtöli,

hogy így őt ezzel még jobban zsarolhassa…

*

Aki

súlyosan

önleértékelt -

semmit sem tart önmagáról,

mindig másokat követ, utánoz…

Vagy ezt kompenzálni próbálva

mindig úgy érzi: Ő különb ember

mindenki másnál – ezért nincs is

másoktól mit tanulnia…

*

Aki

nem tudja,

vagy „elfelejti”,

hogy a halottas ruhán nincs zseb,

és a révész Káron ladikján is csak

anyaszült meztelenül visz odaátra,

ahova csak lelki kincseket vihet magával…

*

Aki

nem tudja,

nem érezte,

hogy milyen jó

gyalogolni, lépésről

lépésre, meg-megállva

bejárni a szülőföldet és/

vagy két keréken önerőből,

a szabad ég alatt tovasuhanni…

*

Aki

csak annyit „lát”,

keveset és rövid ideig,

és egy sajátos látószögből,

a világból és a természetből,

és a kertjüket művelő szomszédokból,

amennyit az autó vezetése közben lehet…

*

Aki

nem tudja,

hogy most hol, mikor

és kiket szeretne evangelizálni,

de örökké lesben vár „áldozatára” -

vagy elrohan a sebesült kirabolt mellett,

mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére…

*

Aki

nem tudja,

milyen útra indul,

de örökké pakolja holmiját,

vagy be is van csomagolva bőröndje,

mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…

(mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)

*

Aki

nem vágja ki,

fojtja el csírájában:

és így a kis hazugsága

egyre újabb nagyobbat „szül”,

el is burjánzik, el is „rákosodik” …

Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,

pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.

az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…

*

Aki

besegít

„Jóistennek”,

ne végezzen félmunkát,

ha Ő a jégesővel már úgyis elverte

a szőlő nagyját, a maradékot majd ő elvégzi…

(Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)

*

Aki

nem veszi

a lelki fáradtságot, hogy

megérezve-sejtve, kitalálva

teljesítse a te „titkos” vágyad:

nem tud, vagy nem is akar neked

egy kellemes meglepetést szerezve

növelni az ajándékozás örömét…

(ill. nem kockáztat: hátha téved)

*

Aki

nemcsak

disznóból kolbászt,

de kolbászból disznót állítana elő -

neki minden folyamat visszafordítható…

Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…

(Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy

a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)

*

Aki

nemcsak

légvárépítő és -lakó,

de a magán pszichiáternek

még rendszeres lakbérfizető is…

Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,

hogy van, aki őt meg-megsimogatja,

amikor partra-vetetten kínlódik…

*

Aki

nemcsak

mindig odatartja

a másik arcát is a pofonért,

de még önmaga is ostorozza,

hogy nem csinált kedvet hozzá,

hogy párat még jól bele is rúgjanak,

és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…

*

Aki

nemcsak

vészhelyzetben,

ideiglenesen blöfföl,

mint az oldalazó, és így

magát nagyobbacskának

mutató macska - de mindig,

és a maga is kezdi ezt elhinni

az első nagy felsülésig, lebőgésig…

*

Aki

egy neofita túlbuzgó,

„hitetlen” évei kompenzálva

ő pápább akar lenni a pápánál is…

Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,

de felnőtt családfőként katonás rendet tart,

Ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…

*

Aki

nincs

tisztában

a szülői hatalom-

felelősség nagyságrendjével,

életsors-befolyásoló súlyával,

vagy ha rádöbben, megriad tőle,

mint a felvilágosított hályogkovács,

aki már nem mer többet műteni…

(a gyermek a „szemünk fénye”)

*

Aki

nincs tisztában vele,

hogy a konyhakés, a humor stb.

milyen veszélyes kétélű fegyver,

amivel önmagát/mást akár még

súlyosan/halálra is lehet sebezni…

(szó szerint, vagy átvitt értelemben,

illetve: öngyilkosságba hajszolni…)

*

Aki

soha

nincs jelen,

igazolatlan hiányzó:

sosemvolt fiktív múltban,

vagy képzelt jövőben „él” –

vagyis csak passzívan henyél,

alibizik, soha nincs a Tett helyén…

*

Aki

nősüléskor

leépíti, vagy hagyja

elveszni baráti köreit:

bezárul és bezápul, amivel

időzített bomba kerül a ház alá,

mert túl nagy terheteket raknak egymásra…

*

Aki

nyalizó, stréberkedő,

és ezért csak olyat kérdez,

amire tanára biztosan tud válaszolni –

erősítve a „mindentudó” jó tanító imázst…

Vagy aki a hazug, rossz tanítási rend ellen

csak renitens magatartással tiltakozik, lázad…

*

Aki

olyan, mint

a rossz szülő/tanár –

a gyerek legyen visszhang,

vagy egy szajkó, egy papagáj,

a válaszban magát hallaná vissza,

aki el sem tudja képzelni, hogy ő is

tanulhatna a gyerektől/diákoktól

(és nem is keveset, de elég jó sokat)

*

Aki

nyeglén

fittyet hány

Rómában/eszkimóknál

az ott élőknek, nyilván nem

ok nélkül, a hely szellemében

is rég kialakult szokásaira, sőt:

esetleg ostobán még gúnyolja is,

ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…

*

Be-rontó,

be nem lépő…

Aki nyitott ajtót,

vagy kaput dönget,

vagy zörgetés nélkül

a végtelenségig csak vár,

(Kafka: A törvény kapujában)

Vagy pedig ajtóstól beront a házba…

*

Aki

önhitten

nyugodtan ül

a régi babérjain,

a tegnapi sikerből élne ma –

vagy aki előre iszik a medve bőrére,

de ittasan a medve fog belőle lakomázni…

*

Aki

odakint

előadja, hogy ő a barikádok

rettenthetetlen utcai harcosa –

otthon viszont egy lekvár, egy papucs

(övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)

*

Aki

az utcán,

idegenekkel,

vagy a megrendelőkkel

egy földre szánt angyal,

nyájas, sőt alázatoskodó,

otthon viszont már egy ördög,

egy pokróc, egy goromba fráter…

*

Aki

abszolút

pofátlanul

nem csak hogy

odakakál az ablakom elé

de még a nagydolga végeztével

be is kopog hozzám vécépapírért…

*

Aki

az a beszédhibás,

aki a szülők tetszésére

oly aranyosan selypített,

beszélt pöszén, raccsolt stb.,

hogy a végén úgy is maradt…

Vagy éppen ellenkezőleg téve

az erős dadogását csak csúfolták,

ill. egy születési hibának fogták fel…

*

Aki

olyannyira

földhözragadt,

hogy ő még csak

nem is látja Daidalosz

és Ikarosz szárnyalását

(sem az utóbbinak hübrisz

miatti bukását, lezuhanását…)

A másik meg csak ég- kémlelő,

és a nyakát töri az első árokban…

*

Vörösmarty Mihály

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak és danolnak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy majd érte meglakolnak?

Van biz itt baj; de hiába

Enni csak kell az embernek;

S inni hogy ne kéne, ahol

Oly dicső borok teremnek;

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra.

Korhely-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, álmodoznak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy az álmok megszakadnak?

Van biz itt baj; de hiába,

Olyan édes álmodozni!

S néha tán jobb, mint fejünkkel

Faltörősdit játszadozni:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Álmos-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, gondolkoznak.

És miről az istenadták?

Hogy tán élni kén' a honnak!

Kár biz az; de már hiába,

Gondolatnak nincsen gátja,

És ha úgy van, amint mondják,

Gondolat a tettek bátyja:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Méla-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, hadakoznak.

Szörnyűség! - No nem kell félni,

Csak szavakkal kardlapoznak.

Kár a szóért; de hiába,

Szóból ért a magyar ember,

S gyakran a szó dolgokat szül,

Gyakran a szó éles fegyver:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Nyelves-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak s tán dolgoznak?

Félig-meddig: mert nem tudják,

Másnak lesz-e vagy magoknak.

Ennyi is kár; de hiába,

Munka jobb a koplalásnál,

S jobb az edzett kar, ha ép vagy,

Mint ha selymen sántikálnál.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gyenge-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Szőnek, fonnak és akarnak -

Tán vakarnak? semmi tréfa!

Posztó is kell a magyarnak.

Hát takács-e a magyar nép?

Nem szégyenli a vetéllőt?

Semmi baj! tán összefűzi,

Amit a sors egybe nem szőtt:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gépi-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

És, pedig - mit is beszéltem?

A vadásznak jó a cserje;

A költő hadd álmodozzék;

A kovács a vasat verje.

Minden ember, amihez tud,

Ahhoz lásson télen, nyáron,

S a paraszt borbély helyében

Úr szakállát ne kaszáljon.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Aki hitvány,

Félre tőlünk, menjen hátra!

1844. október - november 10.



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

