Eugéniusz:
Életminőség vizsgáló ABC könyv – II.
Az ön/emberismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:
szempontok és témák ötlet-gyűjtései
A csodás magyarán szóló példatáram
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Arany János HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."
.
A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.
.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.
.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."
.
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.
.
Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.
.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."
.
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
.
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
.
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.
.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."
.
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"
.
"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.
.
"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"
.
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
CIVILIZÁCIÓ
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.
Arany János
*
Aki
nem érette meg
a népmesék bölcs üzenetét:
segíts még a kicsi hangyának is,
mert mind egy csónakban eveztek,
egymásra vagytok utalva – ő vagy más meghálálja…
*
Aki
lelkileg mélyebbnek, és
szellemileg izgalmasabbnak hiszi/látatja magát,
ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz
(S.O.S. üzenetét is így küldi el – ettől is koldul…)
*
Akinek
savanyú a szőlő,
ha ő most nem éri el,
aki menten rondának,
frigidnek vagy kurvának lát
és tart egy nőt, ha ő tőle kosarat kap…
*
Aki
semmit
nem bíz a véletlenre:
sameszával ablakot töret be,
és a helyszínen teremve (magának)
egyből kedvező javítási ajánlatot tesz
*
Az
önként
önfélreismerő –
az igazmondó tükör ripityára törője…
és ki mást, pont a hízelgőt, élősködőt stb.
a maga legjobb, igaz jóbarátjának tekintő
*
Borúlátó –
a ráoperált fekete
szemüveges ős-pesszimista…
Most ugyan még süt a Nap, de
majd egész biztosan be fog borulni…
*
Még
az erkölcsben is alkudozó –
az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,
de az nem egy csacska kis krampuszka:
ő menten elkapja és be is darálja…
*
A
csalétekre
ráharapó, beetetett
és rászoktatott horogra akadó…
(jó eset, ha a menekülést keresve
elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)
*
A
kevés-drága
igazgyöngyét
pont a disznók elé elszóró
A hamisgyöngyért pöcegödörbe
fejest ugró, becsület-kótyavetyélő
*
A
tengerbe
lankadatlanul
vödörrel hiába vizet hordó
A fölöslegesen és károsan
serény, hangyaszorgalmas…
*
Mindenkiben,
de főképp éppen
az előszeretteiben
házi ellenséget látó
és az árnyékbokszolással
még valódi ellenséget is gyártó
*
Elhallgató,
kussoló, szarként
lapuló „bölcsen” hallgató
Aki egy cinkos bűnpártoló,
vagyis aki így maga is bűnrészes lesz
*
Az
önkéntes,
teljesen önerőből
lett ideiglenes őrült:
a végzetes tettes, a lerészegedő,
és így ön- és közveszélyes ámokfutó…
*
A
heroikus
pótcselekvő:
például a háta
mögött álló Istenért
jó ügyek szolgálatát mulasztva
fölöslegesen-károsan Föld-kerülő
*
Az
utánzó majom –
aki nem tud vagy
mer újat teremteni…
Pl. csak a hallott mondatokat
ismételgeti, más életét másolja
*
Alább-adó/
pályaelhagyó megalkuvó:
nem isteni hivatását gyakorló,
de olyan, mint egy önként szék-
lábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…
*
A
felnőttként
is önismeretlen
súlyos-módszeres pályatévesztő,
mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező,
majd a nem meglepő elutasítás miatt ön-leselejtező…
*
A
mindenkinek
megfelelni/tetszeni akaró,
a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató:
Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje…
*
Makacs –
a csak magára hallgató
konok, önfejű, rögeszmés,
aki önként vak és süket a baráti
jótanácsra, intésre, figyelmeztetésre…
*
Dackorszakos
és ebben ragadó –
a csak azért is ellentmondó:
lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad,
de ő egy elvből mindig ellenkező…
(mint a népmesés Szusza)
*
Önimádó/öngyűlölő:
a magába szerelmes, sőt önistenítő,
majd meg az önmaga tökéletességéből
előbb-utóbb nyilván kiábrándult öngyalázó
*
„Önellátó” –
Az öndicsérettől
már messziről is bűzlő
Az önmagát jutalmazó és/
vagy büntető, másra nem rászoruló…
*
Az
ökör következetes,
elveihez mereven ragaszkodó,
vagy épp a teljesen következetlen
kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő
*
Rapszodikus,
hangulati szélsőségek
között ingadozó, csapongó,
egy kiszámíthatatlanul szeszélyes,
kiegyensúlyozatlan személy…
*
A
valódi
önérdekét fel nem ismerő,
vagy azt nem – jól - érvényesítő,
sőt aki önmagának az ellensége:
a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…
*
Az
indokolatlan/
oktalan sértődöttségében
magába zárkózó, csendesen morgolódó,
duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…
*
A szélhámosok balekja:
a naiv, hiszékeny ideális áldozat,
aki azonnal vevő Napóleon méreg-
drága gyerekkori-koponyájára is…
*
Akinek
a rábízott/
elvállalt munkához
se tehetsége, se tudása –
a feladatot elpuskázó ügyetlen,
képzetlen, kétbalkezes pancser…
*
A
nagyotmondó –
Hic Rhodus, hic salta/
vagyis most mutasd meg
A megszégyenülő, önmagát
hamar lejárató blöffölő, szájhősködő
*
A
más tollaival
ékes/éktelenkedő,
de lebukó tolvaj, csaló
A csatában csak lapuló,
bujkáló, de utána meg a mellét verő…
*
Hencegő,
nagyzoló, felvágó,
aki úgy beszél, viselkedik,
hogy kiválóbbnak, előkelőbbnek-
gazdagabbnak lássék, mint amilyen…
*
A
gazdától,
az urától, a főnöktől
ezer szálon függő lekötelezett
Aki a meztelen királyt már szép
ruhában „látó” elvakult szolgalélek
*
A
rózsa
vagy a nő szépségében-
illatában gyönyörködő,
de az őt megsértő szúrós
tövisét már háborogva kifogásoló…
*
A
két lábon járó
folyamatos, szorgos
napi Élet-panaszkönyv-író
Aki nem csak az orvosnál,
vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”
*
A
sebeit feltépő,
tolakodva mutogató követelődző,
avagy az önsajnáltatásban verhetetlen,
de így önsorsrontó szemérmetlen koldus
*
Az
isteni
kegyelemre
váró/bazírozó,
a magán semmit nem segítő,
pl. a puskaporát szárazon nem tartó,
és így döntő pillanatban „csütörtököt mondó” …
*
Aki
Istenkáromló lesz,
ha nem Ő, maga az Isten
jön el érte személyesen, és
„csak” mentőcsónakot küldözget érte,
aki az árvízben már a háza tetején ül…
*
Az
alváson,
pihenésen spóroló,
az éjszakát is nappallá tevő,
aki így épp módszeres életrövidítő –
az életgyertyáját mind a két végéről égető…
*
Naplopó –
az életét átalvó,
hétalvó, ellustálkodó,
elpazarló, csak lébecoló tolvaj,
aki így óhatatlanul másokon élősködik…
*
Légy résen!
A tündér-tünékeny jószerencsét,
az egyszeri jó alkalmat örökre elmulasztó,
vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…
*
A
nem alkalmazkodó –
aki a kompromisszumra szinte képtelen,
aki okosan semmi mellékesből nem enged,
de inkább szamárként tartósan-nagyon szenved
*
Az
elvi engedményeket tevő –
a megalkuvását elmismásoló, átnevező
Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó,
vagy a lelkiismeretét „jó pénzért” bérbe adó,
vagy a jóbaráti körét teljesen leépítő stb. stb.
*
Arany János
BONCZÉK
Boncz urat, én dalom, el ne feledd!
Verebet fog, ha megénekeled,
Mert hiu a fiu rettenetes:
Hírre ha kap neve, szíve repes.
.
Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,
Sőt fia, Náci se mái gyerek,
De kifog ősz hajon, ócska koron
A pamacs, a kefe, bécsi korom.
.
Szép ösi birtokon él a család:
Kapja örökbe a hívatalát:
Napdíjon kezdte az impetrátor,
Nyugdíjon végzi a többi fráter.
.
S merje tagadni akárki fia;
Hogy nem a fő arisztokrácia!...
Fiai, lányai mind csupa Boncz,
Kit csak az új divat ingere vonz.
.
Játszik evésben-ivásban urast,
Félre dehogy tesz egy árva garast.
Volna hat annyi a jövedelem,
Jelszava: "a kiadást emelem!"
.
"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz",
Aki - talán fukar és maga főz?...
Nem, hanem aki, - ha elveri mind, -
Ad neki ál-ökonómia-szint.
.
Már neki mindene drága legyen!
Hármat igér, ha te tartod egyen;
Tán nem is étel az, amit eszik,
Hanem az ár, ha magasra teszik.
.
Látszani, játszani vágy szerepet,
Otthon elég neki barna retek,
Mert mikor ingadoz a sulyegyen,
Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.
.
Élj "urasan", apa és fia Boncz,
S hogy ki ne essék szádbul a konc,
Sose köszöntsd a lenyugvó napot,
Ami kel, annak emelj kalapot.
.
(1877 aug. 30)
*
Lássuk Uramisten,
mire megyünk ketten
És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Arany János: Bolond Istók (II. ének – 7.)
*
A
házi béke
időzített bombája:
az ún. papucsférj és a házisárkány
egy ideig jól működő párosa, amikor
mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!
*
Otthontalanság-ok:
az ún. pedáns asszony
mindennapi lelki terrorja…
Amikor bármilyen normális
napi élettevékenység már-már rendbontó
*
Minden eladó
és így vehető is!? –
A pénz mindenhatóságában hívő,
a tudást/képességet, barátot, szerelmet
és a többit pénzért vevő nagy csalódása…
*
Végletes
ön-félreértékelő:
a magát semmibe
nem vevő, nem tisztelő,
így mindenkinek behódoló,
illetve a magát mindenkinél
különbnek tartó, másokat lenéző, megvető…
*
Önlealázó:
a pitiző kutyába
lemenő kéregető,
kunsztokat bemutató
Az emberi méltóságát feladó,
a kidobott csontért/koncért marakodó
*
Finnyás
válogató, turkáló,
akinek semmi/senki nem elég jó,
de akinek így majd csak a maradék jut,
illetve végül hoppon, vagyis magára marad
*
Dupla
vagy semmi, vagy mínusz:
az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…
A két szék közt pad alá eső: két szerető
közt vénlány, illetve agglegény maradó…
*
A
két úr szolgája –
Előbb a császárnak
mindent, bármit max. megadó,
majd a maradékból Istennek és
a hazának, családjának is valamit juttató…
*
Társfüggő – szexrab:
az orránál és a farkánál
fogva vezetett, zsarolt, és
ezért így bármikor bárhova,
akár a vesztébe is megvezethető ember…
*
Aki
még a ritka ünnepen
se mer nagyvonalúbban
költeni, fogyasztani, lakomázni:
egy szektásan aszkéta, „puritán”
(lásd pl. a Babette lakomája c. filmet)
*
Aki
tüntető
hivalkodással, kivagyisággal
akkora dínom-dánom lakodalmat stb. rendez,
hogy attól koldul, lesz utána nagy szánom-bánom…
*
Aki
bűvész-trükkel
imitálná a „varázslatot”, „csodatételt”,
mintha az ő produkciója egy emberfeletti mutatvány lenne…
*
Aki
a hatalmát
a vele járó előnyökért,
kiváltságokért megtartaná,
de a vele járó felelősséget, terheket
meg már megosztaná, sőt hárítaná is…
*
Aki
soha nem boldog,
de mindig tudni véli, hogy
(persze rajta kívül álló okokból!)
itt-most még ehhez mije hiányzik…
(leginkább a mersze – mert akkor nyerne)
*
Aki
a reklámdömping
ideális, de nem vétlen áldozata,
ha nála a szerzés, a javak mértéktelen
felhalmozása pótolná a(z ön)szeretetet…
(nem marad minőségi ideje magára/gyerekére)
*
Aki
jóval tovább
nyújtózkodik, mint
ameddig a takarója ér,
és így önként dugja fejét
a csábítónak látszó uzsorahitel hurkába…
*
Aki
még azt se
veszi zokon,
ha netán kilopják a szemét –
ő azzal vigasztalódik, hogy az
másnak biztosan jobban kellett…!?
*
Aki
pont a kecskére
bízza a legutolsó fej káposztát,
és pszichopata, vagy netán pedofil
pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…
*
Aki
még be se lép
egy új társas helyre,
máris a vészkijáratot,
a kimenekülési útvonalat keresi,
és odaáll, és ott le is cövekel…
*
Aki
csak a Vidám Park
álveszélyes kaland-
játékaira fizet be, azt nagyon élvezi is –
de életútján már nem vállal semmilyen kockázatot
*
Aki
Don Juan módján
bizonyságokat gyűjt,
ő is ennyire szerethető lény,
hisz lám: neki hány szeretője volt…
(akik meg átkozzák a szívtiprót…)
*
Aki
abban
a tévképzetben él,
hogy a gazdag nő meghódítása,
és annak hozománya őt boldoggá,
és nem egy papucsférjjé tenné…
*
Aki
azért szántszándékkal
tunya, rendetlen stb. gyerek,
hogy így tesztelje: tényleg önmagáért,
vagy csak szófogadásáért szeretik-e…
*
Aki
egy fogadatlan prókátor,
aki hívatlanul bocsátkozik
valamely ügy védelmébe, és
zokon veszi, ha ebszarral fizetnek neki…
*
Aki
azért lesz
éltanuló, sőt stréber,
mert az anyapótlékot
az alma mater nyújtotta
elismerések gyűjtésében véli megtalálni
*
Aki
– okkal, ok nélkül, de –
nem kívánt gyereknek tudja magát,
aki ezért fél/egész életét bizonyítási,
teljesítménykényszerben küzdi át
*
Aki
amíg még
a bekapott gólján
rágódik, marcangolja magát,
addig így könnyen kap egy újat,
egy játszi könnyen kivédhetőt (potya)
*
Aki
nyíltan soha,
csak leginkább hátulról,
vagy az éj leple alatt, vagy pokrócon át,
max. csak övön alul szeret-szokott ütni és vágni…
*
Aki
nyíltan
nem áll ki veled
elégtételt venni a sértésért
(lásd a sokáig működő párbaj szokását),
vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot,
vagy bíróságra rohangál…
*
A
profi
krakéler,
a párbaj-specialista,
aki csak azért provokál, hogy
esélytelenül kelljen neked kiállni,
vagy el kelljen költöznöd a városból
(Lásd pl.: Nagy Endre: Egy város regénye)
*
Aki
pót-szeresen ér el
hőn áhított jó közérzetet,
majd egyre növekvő adaggal,
hogy ne legyen rossz, rosszabb, mint előtte…
*
Aki
egy kis ideig,
ideig-óráig élvezi
a mesterséges paradicsomot:
és ha ezt szerencsével túléli,
jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése
*
Aki
erkölcsi autonómia
és szent meggyőződés híján
ordas eszmék – akár akaratlan,
de mégis – oly bőven termő bamba diófája lesz
*
Aki
előbb,
akarva-akaratlan
egy idegen istenkép imádó lesz,
ami után már könnyű rabosítani,
és egy siralomvölgy-lakóvá tenni
*
Aki
az tanító-nevelő,
aki a kicsire nem ad,
a nagy meg nem számít:
az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz
ún. jottányi különbségét összemosó…
*
Aki
a munkahelyi,
kollegiális lojalitást
az ún. mundér becsülete elvtelen védelmével
a kiszolgáltatott beteg, diák stb. rovására „keverő”
*
Aki
tán még
maga az Isten előtt
sem hajtana fejet, térdepelne
vagy borulna le – egy büszke döglégy…
aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…
*
A
fogaival
a saját sírját ásó,
a folyamatos önmérgező
A bélpoklos falánk – akinek
már csak a saját hasa az istene…
*
Arany János
HASADNAK RENDÜLETLENÜL
Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
- - - - - - - - - - - - - - -
(1880 körül.)
*
Arany János
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?
.
Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."
.
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
.
Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.
.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.
.
Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.
.
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?
(1877 júl. 26)
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
|