Eugéniusz:

Életminőség vizsgáló ABC könyv – II.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

A csodás magyarán szóló példatáram



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Arany János
HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

Ez az utolsó tétemény:

"Egy fiatal élet-remény." 

.

A kártya nem "fest", - a fiúnak

Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

- Most már remény nélkül, magán --

Indúl a késő éjszakán. 

.

Előtte a folyam, az új hid,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

S vidám zenével körmenet:

Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. 

.

Halad középig, hova záros

Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

Tornyában sorra elveri; -

Lenn, csillagok száz-ezeri. 

.

S amint az óra, csengve, bongva,

Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

Kél egy-egy árnyék a habon:

Ősz, gyermek, ifju, hajadon. 

.

Elébb csak a fej nő ki állig,

S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian:

"Uj hid! avatni mind! vigan." 

.

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"

Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

"Egymásé a halál után!"

S buknak, - mint egykor igazán. 

.

Taps várja. - "Most a millióson

Van a sor: bátran, öregem!" -

"Ha megszökött minden adósom:

Igy szökni tisztesebb nekem!"

S elsímul a víz tükre lenn. 

.

Hivatlanul is jönnek aztán

A harmadik, a negyedik:

"Én a quaternót elszalasztám!"

"Én a becsűletet, - pedig

Viseltem négy évtizedig." 

.

S kört körre hány a barna hullám,

Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: "Én most tanúlám

Az elsőt; pénzem elfogyott:

Nem adtak: ugrom hát nagyot!" 

.

Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

"Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis nyomorog! -

Fogadd be, nyílt örvény-torok! 

.

Unalmas arc, félig kifestve -

Egy úri nő lomhán kikel:

"Ah, kínos élet: reggel, estve

Öltözni és vetkezni kell!"

Ezt is hullámok nyelik el. 

.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

Csörtet fel és vigyorgva mond:

"Enyém a hadvezéri pálca,

Mely megveré Napleont!"

A többi sugdos: "a bolond!..." 

.

Szurtos fiú ennek nyakába

Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

"Lábszijjra várt a mesterem:

No, várjon, míg megkérlelem!" 

.

"Én dús vagyok" kiált egy másik

S élvezni többé nem tudom! -"

"Én hű valék a kézfogásig

S elvette Alfréd a hugom'!"

Eltűnnek mind, a járt uton. 

.

"Párbajban ezt én így fogadtam:

Menj hát elül, sötét golyó!" --

"Én a szemérmet félrehagytam,

És íme, az lőn bosszuló:

Most vőlegényem a folyó. -" 

.

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

Vagy mint csoportos madarak

Föl-fölreppenve, szállanak. 

.

Órjás szemekben hull e zápor,

Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék;

A Duna győzi s adja még. 

.

Néz a fiú... nem látja többé,

Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

Nő a veszélyes forgatag:

Megérzi sodrát, hogy ragad. 

.

S nincs ellenállás e viharnak, -

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt. 

(1877 aug. 22)

*

CIVILIZÁCIÓ

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és - helybehagyja.

Arany János

*

Aki

nem érette meg

a népmesék bölcs üzenetét: 

segíts még a kicsi hangyának is,

mert mind egy csónakban eveztek,

egymásra vagytok utalva – ő vagy más meghálálja…

*

Aki

lelkileg mélyebbnek, és

szellemileg izgalmasabbnak hiszi/látatja magát,

ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz

(S.O.S. üzenetét is így küldi el – ettől is koldul…)

*

Akinek 

savanyú a szőlő,

ha ő most nem éri el,

aki menten rondának,

frigidnek vagy kurvának lát

és tart egy nőt, ha ő tőle kosarat kap…

*

Aki

semmit

nem bíz a véletlenre:

sameszával ablakot töret be,

és a helyszínen teremve (magának)

egyből kedvező javítási ajánlatot tesz

*

Az

önként

önfélreismerő – 

az igazmondó tükör ripityára törője…

és ki mást, pont a hízelgőt, élősködőt stb.

a maga legjobb, igaz jóbarátjának tekintő

*

Borúlátó – 

a ráoperált fekete

szemüveges ős-pesszimista…

Most ugyan még süt a Nap, de

majd egész biztosan be fog borulni…

*

Még

az erkölcsben is alkudozó –

az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

de az nem egy csacska kis krampuszka:

ő menten elkapja és be is darálja…

*

A 

csalétekre

ráharapó, beetetett

és rászoktatott horogra akadó…

(jó eset, ha a menekülést keresve

elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

*

A

kevés-drága 

igazgyöngyét

pont a disznók elé elszóró

A hamisgyöngyért pöcegödörbe

fejest ugró, becsület-kótyavetyélő

*

A

tengerbe

lankadatlanul

vödörrel hiába vizet hordó

A fölöslegesen és károsan

serény, hangyaszorgalmas…

*

Mindenkiben,

de főképp éppen

az előszeretteiben

házi ellenséget látó

és az árnyékbokszolással

még valódi ellenséget is gyártó

*

Elhallgató, 

kussoló, szarként

lapuló „bölcsen” hallgató

Aki egy cinkos bűnpártoló,

vagyis aki így maga is bűnrészes lesz

*

Az

önkéntes,

teljesen önerőből

lett ideiglenes őrült:

a végzetes tettes, a lerészegedő,

és így ön- és közveszélyes ámokfutó…

*

A

heroikus 

pótcselekvő: 

például a háta

mögött álló Istenért

jó ügyek szolgálatát mulasztva

fölöslegesen-károsan Föld-kerülő

*

Az 

utánzó majom –

aki nem tud vagy

mer újat teremteni…

Pl. csak a hallott mondatokat

ismételgeti, más életét másolja

*

Alább-adó/

pályaelhagyó megalkuvó:

nem isteni hivatását gyakorló,

de olyan, mint egy önként szék-

lábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

*

A

felnőttként

is önismeretlen

súlyos-módszeres pályatévesztő,

mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező,

majd a nem meglepő elutasítás miatt ön-leselejtező…

*

A

mindenkinek 

megfelelni/tetszeni akaró,

a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató:

Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje…

*

Makacs –

a csak magára hallgató

konok, önfejű, rögeszmés,

aki önként vak és süket a baráti

jótanácsra, intésre, figyelmeztetésre…

*

Dackorszakos

és ebben ragadó – 

a csak azért is ellentmondó: 

lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad,

de ő egy elvből mindig ellenkező…

(mint a népmesés Szusza)

*

Önimádó/öngyűlölő:

a magába szerelmes, sőt önistenítő,

majd meg az önmaga tökéletességéből

előbb-utóbb nyilván kiábrándult öngyalázó

*

„Önellátó” –

Az öndicsérettől

már messziről is bűzlő

Az önmagát jutalmazó és/

vagy büntető, másra nem rászoruló…

*

Az

ökör következetes,

elveihez mereven ragaszkodó,

vagy épp a teljesen következetlen

kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő

*

Rapszodikus, 

hangulati szélsőségek

között ingadozó, csapongó,

egy kiszámíthatatlanul szeszélyes,

kiegyensúlyozatlan személy…

*

A

valódi

önérdekét fel nem ismerő,

vagy azt nem – jól - érvényesítő,

sőt aki önmagának az ellensége:

a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

*

Az 

indokolatlan/

oktalan sértődöttségében

magába zárkózó, csendesen morgolódó,

duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…

*

A szélhámosok balekja: 

a naiv, hiszékeny ideális áldozat,

aki azonnal vevő Napóleon méreg-

drága gyerekkori-koponyájára is…

*

Akinek

a rábízott/

elvállalt munkához

se tehetsége, se tudása –

a feladatot elpuskázó ügyetlen,

képzetlen, kétbalkezes pancser…

*

A

nagyotmondó – 

Hic Rhodus, hic salta/

vagyis most mutasd meg

A megszégyenülő, önmagát

hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

*

A

más tollaival

ékes/éktelenkedő,

de lebukó tolvaj, csaló

A csatában csak lapuló,

bujkáló, de utána meg a mellét verő…

*

Hencegő,

nagyzoló, felvágó,

aki úgy beszél, viselkedik,

hogy kiválóbbnak, előkelőbbnek-

gazdagabbnak lássék, mint amilyen…

*

A

gazdától,

az urától, a főnöktől

ezer szálon függő lekötelezett

Aki a meztelen királyt már szép

ruhában „látó” elvakult szolgalélek

*

A

rózsa 

vagy a nő szépségében-

illatában gyönyörködő,

de az őt megsértő szúrós

tövisét már háborogva kifogásoló…

*

A

két lábon járó

folyamatos, szorgos

napi Élet-panaszkönyv-író

Aki nem csak az orvosnál,

vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

*

A

sebeit feltépő,

tolakodva mutogató követelődző,

avagy az önsajnáltatásban verhetetlen,

de így önsorsrontó szemérmetlen koldus

*

Az

isteni 

kegyelemre

váró/bazírozó,

a magán semmit nem segítő,

pl. a puskaporát szárazon nem tartó,

és így döntő pillanatban „csütörtököt mondó” …

*

Aki 

Istenkáromló lesz, 

ha nem Ő, maga az Isten

jön el érte személyesen, és

„csak” mentőcsónakot küldözget érte,

aki az árvízben már a háza tetején ül…

*

Az

alváson,

pihenésen spóroló, 

az éjszakát is nappallá tevő,

aki így épp módszeres életrövidítő –

az életgyertyáját mind a két végéről égető…

*

Naplopó – 

az életét átalvó,

hétalvó, ellustálkodó,

elpazarló, csak lébecoló tolvaj,

aki így óhatatlanul másokon élősködik…

*

Légy résen! 

A tündér-tünékeny jószerencsét,

az egyszeri jó alkalmat örökre elmulasztó,

vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…

*

A

nem alkalmazkodó –

aki a kompromisszumra szinte képtelen,

aki okosan semmi mellékesből nem enged,

de inkább szamárként tartósan-nagyon szenved

*

Az

elvi engedményeket tevő – 

a megalkuvását elmismásoló, átnevező

Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó,

vagy a lelkiismeretét „jó pénzért” bérbe adó,

vagy a jóbaráti körét teljesen leépítő stb. stb.

*

Arany János

BONCZÉK

Boncz urat, én dalom, el ne feledd!

Verebet fog, ha megénekeled,

Mert hiu a fiu rettenetes:

Hírre ha kap neve, szíve repes.

.

Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,

Sőt fia, Náci se mái gyerek,

De kifog ősz hajon, ócska koron

A pamacs, a kefe, bécsi korom.

.

Szép ösi birtokon él a család:

Kapja örökbe a hívatalát:

Napdíjon kezdte az impetrátor,

Nyugdíjon végzi a többi fráter.

.

S merje tagadni akárki fia;

Hogy nem a fő arisztokrácia!...

Fiai, lányai mind csupa Boncz,

Kit csak az új divat ingere vonz.

.

Játszik evésben-ivásban urast,

Félre dehogy tesz egy árva garast.

Volna hat annyi a jövedelem,

Jelszava: "a kiadást emelem!"

.

"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz",

Aki - talán fukar és maga főz?...

Nem, hanem aki, - ha elveri mind, -

Ad neki ál-ökonómia-szint.

.

Már neki mindene drága legyen!

Hármat igér, ha te tartod egyen;

Tán nem is étel az, amit eszik,

Hanem az ár, ha magasra teszik.

.

Látszani, játszani vágy szerepet,

Otthon elég neki barna retek,

Mert mikor ingadoz a sulyegyen,

Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.

.

Élj "urasan", apa és fia Boncz,

S hogy ki ne essék szádbul a konc,

Sose köszöntsd a lenyugvó napot,

Ami kel, annak emelj kalapot.

.

(1877 aug. 30)

*

Lássuk Uramisten,

mire megyünk ketten

És engem akkor oly érzés fogott el...

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

Arany János: Bolond Istók (II. ének – 7.)

*

A

házi béke

időzített bombája: 

az ún. papucsférj és a házisárkány

egy ideig jól működő párosa, amikor

mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

*

Otthontalanság-ok:

az ún. pedáns asszony

mindennapi lelki terrorja…

Amikor bármilyen normális

napi élettevékenység már-már rendbontó

*

Minden eladó

és így vehető is!? – 

A pénz mindenhatóságában hívő,

a tudást/képességet, barátot, szerelmet

és a többit pénzért vevő nagy csalódása…

*

Végletes 

ön-félreértékelő:

a magát semmibe

nem vevő, nem tisztelő,

így mindenkinek behódoló,

illetve a magát mindenkinél

különbnek tartó, másokat lenéző, megvető…

*

Önlealázó: 

a pitiző kutyába

lemenő kéregető,

kunsztokat bemutató

Az emberi méltóságát feladó,

a kidobott csontért/koncért marakodó

*

Finnyás

válogató, turkáló,

akinek semmi/senki nem elég jó,

de akinek így majd csak a maradék jut,

illetve végül hoppon, vagyis magára marad

*

Dupla

vagy semmi, vagy mínusz:

az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

A két szék közt pad alá eső: két szerető

közt vénlány, illetve agglegény maradó…

*

A

két úr szolgája – 

Előbb a császárnak

mindent, bármit max. megadó,

majd a maradékból Istennek és

a hazának, családjának is valamit juttató…

*

Társfüggő – szexrab:

az orránál és a farkánál

fogva vezetett, zsarolt, és

ezért így bármikor bárhova,

akár a vesztébe is megvezethető ember…

*

Aki

még a ritka ünnepen

se mer nagyvonalúbban

költeni, fogyasztani, lakomázni:

egy szektásan aszkéta, „puritán”

(lásd pl. a Babette lakomája c. filmet)

*

Aki

tüntető

hivalkodással, kivagyisággal

akkora dínom-dánom lakodalmat stb. rendez,

hogy attól koldul, lesz utána nagy szánom-bánom…

*

Aki 

bűvész-trükkel

imitálná a „varázslatot”, „csodatételt”,

mintha az ő produkciója egy emberfeletti mutatvány lenne…

*

Aki

a hatalmát

a vele járó előnyökért,

kiváltságokért megtartaná,

de a vele járó felelősséget, terheket

meg már megosztaná, sőt hárítaná is…

*

Aki

soha nem boldog,

de mindig tudni véli, hogy

(persze rajta kívül álló okokból!)

itt-most még ehhez mije hiányzik…

(leginkább a mersze – mert akkor nyerne)

*

Aki

a reklámdömping

ideális, de nem vétlen áldozata,

ha nála a szerzés, a javak mértéktelen

felhalmozása pótolná a(z ön)szeretetet…

(nem marad minőségi ideje magára/gyerekére)

*

Aki

jóval tovább

nyújtózkodik, mint

ameddig a takarója ér,

és így önként dugja fejét

a csábítónak látszó uzsorahitel hurkába…

*

Aki

még azt se

veszi zokon,

ha netán kilopják a szemét –

ő azzal vigasztalódik, hogy az

másnak biztosan jobban kellett…!?

*

Aki

pont a kecskére

bízza a legutolsó fej káposztát,

és pszichopata, vagy netán pedofil

pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

*

Aki

még be se lép

egy új társas helyre,

máris a vészkijáratot,

a kimenekülési útvonalat keresi,

és odaáll, és ott le is cövekel…

*

Aki

csak a Vidám Park 

álveszélyes kaland-

játékaira fizet be, azt nagyon élvezi is –

de életútján már nem vállal semmilyen kockázatot

*

Aki 

Don Juan módján

bizonyságokat gyűjt,

ő is ennyire szerethető lény,

hisz lám: neki hány szeretője volt…

(akik meg átkozzák a szívtiprót…)

*

Aki

abban

a tévképzetben él,

hogy a gazdag nő meghódítása,

és annak hozománya őt boldoggá,

és nem egy papucsférjjé tenné…

*

Aki

azért szántszándékkal 

tunya, rendetlen stb. gyerek,

hogy így tesztelje: tényleg önmagáért,

vagy csak szófogadásáért szeretik-e…

*

Aki

egy fogadatlan prókátor,

aki hívatlanul bocsátkozik

valamely ügy védelmébe, és

zokon veszi, ha ebszarral fizetnek neki…

*

Aki

azért lesz

éltanuló, sőt stréber,

mert az anyapótlékot

az alma mater nyújtotta

elismerések gyűjtésében véli megtalálni

*

Aki

– okkal, ok nélkül, de –

nem kívánt gyereknek tudja magát,

aki ezért fél/egész életét bizonyítási,

teljesítménykényszerben küzdi át

*

Aki

amíg még

a bekapott gólján 

rágódik, marcangolja magát,

addig így könnyen kap egy újat,

egy játszi könnyen kivédhetőt (potya)

*

Aki

nyíltan soha,

csak leginkább hátulról,

vagy az éj leple alatt, vagy pokrócon át,

max. csak övön alul szeret-szokott ütni és vágni…

*

Aki

nyíltan

nem áll ki veled

elégtételt venni a sértésért

(lásd a sokáig működő párbaj szokását),

vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot,

vagy bíróságra rohangál…

*

A

profi

krakéler,

a párbaj-specialista,

aki csak azért provokál, hogy

esélytelenül kelljen neked kiállni,

vagy el kelljen költöznöd a városból

(Lásd pl.: Nagy Endre: Egy város regénye)

*

Aki

pót-szeresen ér el

hőn áhított jó közérzetet,

majd egyre növekvő adaggal,

hogy ne legyen rossz, rosszabb, mint előtte…

*

Aki

egy kis ideig,

ideig-óráig élvezi

a mesterséges paradicsomot:

és ha ezt szerencsével túléli,

jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

*

Aki

erkölcsi autonómia

és szent meggyőződés híján 

ordas eszmék – akár akaratlan,

de mégis – oly bőven termő bamba diófája lesz

*

Aki

előbb,

akarva-akaratlan

egy idegen istenkép imádó lesz,

ami után már könnyű rabosítani,

és egy siralomvölgy-lakóvá tenni

*

Aki

az tanító-nevelő,

aki a kicsire nem ad,

a nagy meg nem számít:

az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz

ún. jottányi különbségét összemosó…

*

Aki

a munkahelyi,

kollegiális lojalitást

az ún. mundér becsülete elvtelen védelmével

a kiszolgáltatott beteg, diák stb. rovására „keverő”

*

Aki

tán még

maga az Isten előtt

sem hajtana fejet, térdepelne

vagy borulna le – egy büszke döglégy…

aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…

*

A

fogaival 

a saját sírját ásó,

a folyamatos önmérgező

A bélpoklos falánk – akinek

már csak a saját hasa az istene…

*

Arany János

HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)

*

Arany János

A RÉGI PANASZ

"Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

.

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?..."

.

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhít társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877 júl. 26)



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

