Payday Loans

Keresés

A legújabb

A nem boldog ember – IV  E-mail
Írta: Jenő   
2023. szeptember 19. kedd, 20:01

Libri Antikvár Könyv: Borisz Godunov - A kapitány lánya (Alekszandr  Szergejevics Puskin), 1900Ft

Eugéniusz: A nem boldog ember – IV

A közvetlenül ön-sors-rontó, illetve

a másnak is ártó, vagy önvédtelen lény

Egy táltos paripa helyett egy állatorvosi ló



Alexander Szergejevics Puskin művei: 31 könyv - Hernádi Antikvárium -  Online antikvárium

Bölcs/balga lélek, boldog/boldogtalan ember

Jóisten édes gyermeke/ördögbalkéz-sátánfajzat

Édenkert és új aranykor - avagy a vaskori poklok

Emberélet-minőségvizsgálódás velősen, magyarán



Mesék · Alekszandr Szergejevics Puskin · Könyv · Moly

Puskin

Mese a halászról meg a kis halról

 

Öregember, öregasszonyával,

Kék tengernek partján éldegélt.

Éldegéltek öreg sárkunyhóban

Harminchárom esztendeje már.

Öregasszony fonta fonalát.

Öregember halászgatni járt,

Hálóját először kiveti.

Nincs más benne - csak tengeri giz-gaz.

Hálóját másodszor kiveti,

Tele van az hínárral, moszattal.

Hálóját harmadszor kiveti,

Nincs más benne, mint egy kicsi hal,

Csakhogy az a kicsi hal aranyhal!

S az aranyhal szája szóra nyílik

S emberhangon ekkép esdekel:

"Engedj, öreg, vissza, vár a tenger,

Váltságdíjat kapsz értem, ha kell,

Teljesítem, bármit is kívánnál."

Megijedt a halász a csodától:

Itt halászik harminchárom éve,

Sosem hallott még halat beszélni.

Az öreg a halat elbocsátja

S szól utána kedvesen becézve:

"Isten veled, szép aranyhalacska!

Nem kell nekem váltságdíj tetőled.

Menj, siess a kék tenger vizébe,

Bolyongani szabad messzeségbe!"

Ballag haza öregasszonyához,

Szól neki a félelmes csodáról:

"Nem fogtam ma, csak egy kis halacskát,

Aranyhal volt, nem akármilyen hal,

Szólt a kis hal, úgy, ahogy mi szólunk,

Kéredzkedett kék tengerbe vissza,

Váltságdíjat érte felajánlott,

Váltságdíjat, amit én kívánok.

Váltságdíjat venni féltem én,

Kék tengerbe visszaeresztettem."

Öregasszony az öreget szidja:

"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!

Hogy nem vettél váltságot a haltól!

Legalább egy teknőt kérj nekem,

A mienk már szétrepedt egészen."

.

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy a tenger fodrozódik.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik és kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg, mélyen meghajolva:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Én az öregasszonytól kikaptam,

Nem hagy nyugton engem, öregembert.

Elzavart: új teknő kell neki,

A mienk már szétrepedt egészen."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Meglesz majd az új teknő - ne félj."

Ballag haza öregasszonyához,

Új teknőt lát az öregasszonynál.

Öregasszony szitokkal fogadja:

"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!

Teknőt kértél, ó, te málé, teknőt!

Azt hiszed tán, nagy dolog egy teknő?

Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Kérj tőle egy szép falusi házat!"

.

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy már elborul a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg, mélyen meghajolva:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Szidalommal várt az öregasszony,

Nem hagy nyugton engem, öregembert.

Házat akar a rigolyás asszony."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Nem kell félned: meglesz majd a ház."

.

Megy az öreg kunyhója felé:

Kunyhójának nyoma sem maradt.

Áll az új ház, szép tisztaszobástul,

Kéményestül, cserepestetőstül,

Kapuszárnya erős tölgyfa deszka.

Ablakában ül az öregasszony,

Mindhiába - csak urát szapulja:

"Ó, te mamlasz, igazi fajankó!

Házat kértél, mafla, parasztházat!

Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek én durva parasztasszony,

Leszek inkább ősnemes nagyasszony.”

 

p 1

p

p A telhetetlen feleség és a papucs férj: jószerencséből csinálnak bajt, jajt…

p A szerencse felrepítette, de nem becsülte, így visszazuhant még mélyebbre

p Aki úgy szúrja el a három kívánságát, hogy csak kicsit mer álmodni: kolbászt

p Midasz hiszi, jól szereti magát és azt kívánja: váljon minden arannyá kezében…

p

p Neked az jelenti az ön-szer-etet, hogy ha kell, ha nem eteted, tömöd magad

p Kevés igazán fontosat tudsz jól, sokat rosszul és sok feleslegeset/károsat

p Sokáig és nagyon jól megtanultad a rosszat, és azt nagyon jól is alkalmazod…

p Gyógyulásod teljes felelősségét, vesztedre egy protokoll-rab orvosra hárítod

p

p Betegsége neki örökség/külső sorscsapás, és nem pedig egy segítő isteni jel

p Te önként és örömmel leszel birka, fejőstehén áldozata szélhámos bűnözőknek

p Azt hiszed: te magad is haladsz a korral, amikor csak a szennyár sodor magával

p Azt hiszed: csak a te kukorékolásodra kel fel a – bánatodra - mindenkit éltető Nap

p

p A teremtés egyik hibája neked: a „gonoszra” is süt a Nap – akkor miért légy jó?

p Csak a büntetéstől félve és a – mennyei stb. - jutalmat remélve vagy te oly jó?

p Aki már azért is azonnali dicséretet vár, ha épp most nem tesz semmi rosszat…

p Nem erénynek, de bolondságnak mondod, ha valaki megosztja utolsó falat ételét…

p

p Kitartó erőfeszítések nélkül, varázseszközzel szeretnél csúcsokat meghódítani…

p Abban erőlködsz, ami nem a te pályád, így az isteni szellem nem tud felrepíteni

p Olyan vagy, mint aki a szájából fújj vitorlására szelet, és panaszkodik, hogy áll…

p Gyorsan akar látványos „eredményeket” elérni, ezért a rombolásban éli ki magát

p

p A sok-sok aranyad nem becsülöd, sőt sárnak veszed, a sarat aranynak nevezed

p A „szegénységed” csak azért keserít el, mert felesleges-káros dolgokra vágysz

p Ha csak pár napig helyet cserélnél a királyfival, már vágynál vissza „koldusnak”

p Még nem volt/maradt szerelmes, aki minden(ki)t a legcsodálatosabb színben lát!

p

p Rossz hangot ütsz meg, és mégis hőbörögsz, ha te ennek a visszhangját hallod…

p Ha igazságtalanul megdorgál a főnök, akkor ezt lefelé pont így tovább is adod!?

p Ha egy békés lelki elefánt lennél, fel sem vennéd a szúnyogcsípést, piszkálódást

p Belzebubbal akar kiűzni Sátánt: az elszenvedett rosszra rosszal reagál: csapda

p

p

p 2

p

p Leginkább csak a rafinált lelki hadviselésben „hősködsz” – itt is mész tönkre

p Ha kérésedre, barátod őszintén szól Rólad, azon nyomban ellenséggé teszed…

p Amit magáról mond az részigazság, de az elhallgatás miatt az egész hazug

p Te nem figyeled, nem becsülöd, sőt: össze is töröd az igazmondó tükreidet

p

p Hol túlterheled magad, hol meg elviselhetetlen könnyűségű a földi léted

p A hiábavalóságokra vesztegeted, vagy pedig hagyod rabolni drága életidőd

p Az ördögnek hisz, aki sok örömöt ígér, ha sokat ad is, de végül csak ürömöt

p Heroikus pótcselekvő: a Földet megkerülő, pedig az Isten a háta mögött volt

p

p Ha vak vezethet téged, a világtalant: mész egyenesen bele a szakadékba

p Örökkön mérgelődő – a másik hibái, vétkei stb. miatt is önmagát büntető

p Csak az/annyi vagy, ahogy és amennyinek épp most téged mások látnak?

p Ne bomolj, mert könnyen úgy maradsz: egy bomlott egy-, sőt több én…!?

p

p Csak ha te is sokat iszol és káromkodsz, akkor fogad be a kis csapatod…

p Az önfeladásig is elmész, csakhogy valahova tartozzál, bevegyenek stb.

p A neked már túl sok alkohol téged is csak öl, butít és nyomorba is dönt

p Az ital részben fel is szabadít, gátlást old, de egészben tönkre is tesz?

p

p Mértéktelen: ami kicsiben még orvosság lenne, az nagyban már méreg

p Te nem egy veszett eb vagy, aki beleharap még az ételt adó kézbe is?

p Egy lépésre vagy a terített asztaltól és te mégis: dacból, gőgből éhezel!?

p Előkelően elidegenedésnek nevezed gyötrő magányod, ez imponál neked

p

p Felkapsz reggel egy tetszetős gondolatot, és kihúzod vele ezt a napot

p A szakmádban már a csúcson vagy, a bölcsesség iskolában kezdő/bukott…

p Neki megvan a magához való esze, sőt bölcsessége, nem is keres Mestert

p Minden hónapban új gurut talál: örök vak hűséget esküszik a tanításának…

p

p Ő mindent tud a humorról, de nincs humorérzéke, nem érti-élvezi a tréfát

p Mindent tud már az alázatról, de még igazán nem érzete, nem élte meg/át

p Jól átlát mások önáltatásán, élethazugságán, a magáéról fogalma sincs

p Csak addig keresi magáról az igazságot, míg az hamis illúzióban ringatja

p

p x

Alexander Szergejevics Puskin: Mesék | könyv | bookline

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy már háborog a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Még bolondabb lett az öregasszony,

Nem hagy nyugtán engem, öregembert.

Nem lesz többé durva parasztasszony,

Akar lenni ősnemes nagyasszony."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével."

.

Ballag haza öregasszonyához.

No de mit lát? Kastélyt, tornyosat.

A tornácon áll az öregasszony,

Kis subája drága cobolyprémből,

Arany brokát födi fejebúbját,

Nyaka körül nehéz igazgyöngyök,

Aranygyűrűk csillognak kezén,

Lábán piros csizma kordovánból.

Körülötte cselédek sürögnek,

Veri őket, hajukat cibálja.

Szól az öreg, öregasszonyához:

"Adjonisten, nemesasszony úrnőm!

Ugye, most már megnyugszik a lelked?"

Ráripakodik az öregasszony -

Szolgálni az istállóba küldi.

.

Múlik egy hét, elmúlik a másik,

Még bolondabb lesz az öregasszony,

Az öreget újra kérni küldi:

"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek már ősnemes nagyasszony,

Leszek inkább nagyhatalmú cárnő."

Megijedt az öreg, kifakad:

"Mi lelt asszony, bolondgombát ettél?

Azt sem tudod, hogy kell lépni, szólni,

Rajtad nevet majd az egész ország."

Erre mérges lett az öregasszony,

Szegény urát jól pofonüti.

"Mit merészelsz, muzsik? Feleselni,

Ősnemes nagyasszonnyal, velem?

Míg szépen vagy, mégy a tengerpartra,

Vagy ha nem mégy, vitetlek erővel!"

.

p 3

p

p Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem is érdemli – nem lehet rá méltó

p Ha a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízná rátok az igazi kincset?

p Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van…!?

p Ha forgatod a talentumod, kamatozik, ha elásod magadba, akkor elrohad…

p

p Szájtáti ember: nyitott szájjal sétafikál, hátha berepül oda a sült galamb

p Nem mersz örömödben az utcán táncra perdülni, hátha bolondnak néznek

p Ha egyszer is szerelmes lett volna, átélné: csodálatosan megszépül a világ

p Hagyja, hogy újra és újra ugyanúgy becsapják, kilopják-kiszúrják a szemét!

p

p Hagyja: vén szakik elvegyék, megingassák ifjúkora hályogkovács bátorságát

p A mesebeli Jancsi, akinek nincs egy Juliskája figyelmeztetni: ne sokat egyen!

p Leeszi/issza maga körül a mézeskalács házikót: hajléktalan koldusbotos lesz

p Csak halogatott - belső lelki - rendteremtés, szétfolyik az így kaotikus életed

p

p A zsarolható politikai vezetőnek naivan újra és újra vakbizalmat szavazó

p Ő nem Hamlet: ő tényleg őrültséget mond és tesz, - nincs benne rendszer

p A fájó igazmondó jóbarátot magától elűző, de a kellemes hízelgőt ajnározó

p Ő nemcsak eltűri, de köszöni a pofont, ezért aztán még jól meg is rugdossák

p

p Vesztegzár: tilos a családi/baráti összejövetel is: ő nem konspirál/engedetlen

p A vesztő nyerő: ő az, aki szakszerűen és a leggyorsabban vágja a fát maga alatt

p Az s.k. gondosan leszigetelt fekete dobozán nem hatolhat át semmi reménysugár

p A profi, ravasz rágalmazás magasiskolában vesztére ő summa cum laude éltanuló

p

p Három helyett eszik: egy zabáló bélpoklos falánk, aki így harmadolja az ő életét

p Akinek a „szabadon választott” háziorvosa csak egy beteggyártó gyógyszerügynök

p Az egykori vad hőzöngő, lázadozó aranyifjú mára már egy igavonó barommá szelídül

p Ő nem kér tűzkeresztséget, már/pont ütközet előtt dezertál: szégyenbélyeg rajta

p

p A „boldog” idióta, szenilis/szellemi fogyatékos, aki még a szart is aranynak mondja

p A király meztelen, de már rég nincs hozzá gyerekszája kimondani: beépül, elkurvul

p Nincs egy csendes helye/időszaka: non stop zajártalmat generál, és nem meditál

p Igazságos: ő mindenkit egyformán szeret: mindenki a felebarátja, de nincs egész

p

p

p 4

p

p Utcán/munkahelyén angyal, de otthon, az „előszerettei” körében már ördög

p Ha minden fontos dolgát elvégezte, akkor a maradék időből családra is „áldoz”

p Ha nem mindenki nevetett a viccén, akkor ő többet már senkinek sem mond

p A humán/reál egysíkú szakbarbár – a technikai analfabéta pózban tetszelgő

p

p Délibábos: érzéki csalódás/perspektíva áldozata: a távoli óriás neki egy törpe

p Hűbele Balázs, aki előbb tesz, utána mérlegel - kidönti a fát, majd figyelmeztet

p „Jószívű”: ha bárki az egy ingét kéri, odaadja neki menten gyermeke mentéjét is

p Biztosra menő kenyérkereső: előbb az ablaktörő vandál, majd az elálló üveges

p

p Tuti szerencse: nem bízza a vak sorsra - ő minden lottószámot megjátszik

p Ha egyszer neki valamiben szerencséje volt, akkor ezentúl ő már bérletes

p Garantált siker: ő maga tapsol a produkciójának, dicséri, jutalmazza magát

p Idő temérdek? A legolcsóbb után lejárja lábát, mert ő mindig jól akar járni

p

p Az önsajnáltatásban eddig verhetetlen - újabb Guinness rekordot döntene

p Gyerekes csínynek minősít otromba, sőt akár életet is veszélyeztető „tréfát”

p Rutin orvosi beavatkozássá szépítget égbekiáltó bűnt („küret”, „kaparás”)

p Idegen ajkú élettárs: egy életen át angol konyhanyelven lebutítva társalgó

p

p „Ha én egyszer kinyitom a szám…!” – de van az a pénz, amiért ő hallgat

p Vakon hiszel annak a jósnőnek, aki jó sok pénzért jó sok jót jósol neked

p „Beavatott” jelesre végző: fizetős kéthetes táltos/garabonciás tanfolyam

p Addig ismétlik az ordas hazugságot, míg ő azt színtiszta igazságnak veszi

p

p Nem ismerkedsz, utazol, olvasol – így nem is reflektálsz vak szokásaidra

p A bírvágytól „ittas”: nem látja az ördögöt - elbújt a szerződés részleteiben

p Lelki teherbírást tesztelő: pont az ellenségével költözik össze társbérletbe

p Nem istene sugallata, de csoportnyomás/halálfóbia miatt kér „védőoltást”

p

p Beadja testét az orvoshoz: szerelje meg, hogy ne csöpögjön, vagy ne hallja…

p Bedugja mind a két fülét - egyfolytában csakis önmagát hallja vissza: Echó

p Jó ügy alázatos szolgája helyett egy ménkű nagy szemétdomb gőgös ura

p Ő oly elfoglalt: őneki nincs most, vagy még ideje keresni az isten Országát

p

p x

Alekszandr Puskin: Mese a halászról és a kis halról | antikvár | bookline

Megy az öreg, megy a tengerpartra,

Látja, hogy már sötét az a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?"

Szól az öreg meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

A vénasszony újra megbolondult:

Nem lesz többé ősnemes nagyasszony,

Akar lenni nagyhatalmú cárnő."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Ne félj: cárnő lesz az öregasszony."

Ballag haza öregasszonyához.

Mi ez? Cári palota előtte.

Kit lát benne? Öregasszonyát.

Ott ül asztalánál, ő, a cárnő,

Kiszolgálják nemesek, bojárok,

Töltögetnek délibort neki -

Eszik hozzá fűszeres kalácsot,

Körülötte rettenetes őrség,

Vállukon a rettenetes fejsze.

.

Több se kell a rettegő öregnek -

Vénasszonya lábához letérdel.

"Adjonisten, rettenetes cárnő!

No de most már megnyugszik a lelked?"

De az öregasszony rá se néz,

Parancsot ad: ki vele, ne lássa!

Odafutnak nemesek, bojárok,

Az öreget ütik, taszigálják,

Szaladnak az ajtónálló őrök,

Fejszéikkel majdhogy felaprítják.

Látja a nép, nagyot nevet rajta:

"Úgy kell neked, vén ostoba birka!

Tanulhattál, pipogya fajankó!

Bolond, aki más szekerét tolja!"

.

Múlik egy hét, elmúlik a másik,

Még bolondabb lesz az öregasszony.

Udvaroncokat szalajt uráért,

Megkeresik, hurcolják elébe.

Szól az öregasszony az öreghez:

"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek én nagyhatalmú cárnő,

Leszek inkább tenger királynője,

Lakom inkább óceán-tengerben,

Ott szolgáljon engem az aranyhal,

Ő legyen majd futosó cselédem."

.

Most az öreg nem mer feleselni,

Nem mer még egy árva szót se szólni.

Megy immár a kék tenger partjára,

A tengeren lát fekete orkánt,

Dagadoznak haragvó hullámok

Száguldanak, vonítanak, bőgnek.

Parton áll, az aranyhalat hívja,

Odaúszik, kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?"

Szól az öreg, meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő!

Mit tegyek az átkozott banyával?

Akar lenni tenger királynője,

Akar élni óceán-tengerben,

Azt akarja, szolgáld te magad,

Te magad légy futosó cselédje."

Nem szól erre semmit az aranyhal,

Loccsan egyet farka a habokban.

Beleúszik tenger mélységébe.

Vár válaszra, vár a tengerparton,

Elunja az öreg, hazaballag -

Látja újra: előtte a kunyhó,

A küszöbén ül az öregasszony,

Lába előtt ott a törött teknő.

pppppppppppppppp

Libri Antikvár Könyv: Puskin (Kultura könyvtár sor.) (Fjodor Mihajlovics  Dosztojevszkij), 1890Ft

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek



Alekszandr Puskin: Puskin válogatott költői művei | antikvár | bookline

Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

A bajok tünetei ð a diagnózisok ð és a terápiák…!?



Alexander Szergejevics Puskin - Könyvei / Bookline

p Minden, amit jó-rossz szándékún

p javítás helyett magadnak árthatsz,

p közvetlenül, ill. közvetve, másnak ártva,

p vagy más neked, ha nem vagy elég résen…

p

p A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p

p És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

p

p De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

p mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

p bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

p a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

p

p p.s.:

p

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p végső soron bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

p x



Alekszandr Puskin: Anyegin (Matúra klasszikusok 5.) - Antikv

 

 

LAST_UPDATED2