ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS
NEGYEDIK FELVONÁS
ÖTÖDIK FELVONÁS

AASE
Peer, hazudsz!

PEER GYNT
(megállás nélkül)
Én? Mért hazudjam?

AASE
Esküdj meg, hogy színigaz!

PEER GYNT
Mért esküdjem?

AASE
Akkor úgy van:
biztos már, hogy lóditasz.

PEER GYNT
(megáll)
Igaz volt s igaz marad!

AASE
(most szembekerül vele)
S mondd, nem szégyenled magad?
Hónapszámra odavan,
szénagyüjtő szép időben
szarvast űz a fjell-mezőben
s úgy jön vissza rongyosan -
s hol a puska, hol a vad?
S itt sem ismer nyelve féket:
édesanyjának bead
holmi rossz vadászmeséket! -
Hol leltél a bakra éppen?

PEER GYNT
A Gendintől balra.

AASE
(gúnyosan nevet) Lám!

PEER GYNT
Arról fútt a szél, anyám;
s égerlombok rejtekében
jégkérges havat kapart:
zuzmót kutatott -

AASE
(mint előbb) Az ám!

PEER GYNT
Lélegzet nélkül figyeltem
a csikorgó, furcsa zajt,
látszott szarva egyik ága.
Lassan kőről kőre hágva,
kúszva és meg nem neszelten
megpillantok ott, közelben
egy pompás, kövér bikát,
milyet szemed sose lát!

AASE
Isten őrizz!

PEER GYNT
Dörrenés!
És a szarva földre dobban.
Míg feláll, egy lendülés:
mint lovas hátára szöktem,
bal fülét jól megragadtam
s már-már késdöfést is adtam
tarkójának izgatottan; -
hej, elbődül most dühödten,
talpra ugrik s hátradobja
agancsának ágait,
elvesz késem és a tokja,
szarva csípőn megszorít,
lábikrámba vág keményen,
jobban vasfogó se mar,
s elszáguld, mint vad vihar
vélem, fenn a Gendin-élen!

AASE
(önkéntelenül)
Jézus!

PEER GYNT
Gendin vad gerincét
ott fenn láttad-é, anyám?
Fél mérföldig fut talán
kaszapenge-keskenyen.
Jégpáncélja s kőfolyása
alján mély, havas helyen
sok komor tó csillogása
tűnik szembe mélysötéten
mindkét oldalt, el se hinnéd:
sok száz ölnyi messzeségben.
Utunk fenn a keskeny él -
és száguldunk, mint a szél.
Még ilyen lovon nem ültem!
Porzott a hó, sugaras
zápor hullt, ahol repültem.
Itt-ott egy-egy barna sas
szállt szédítő mély felett,
szirt és tó-katlan közében,
s piheként ellebegett.
Ott meg jég riant a mélyben,
hangja engem el sem érne;
csak a zajló víz manói
kezdtek táncolni s dalolni
szemnek s fülnek örömére.

AASE
(szédülve)
Istenem!

PEER GYNT
Most hirtelen
- kő mozdul ott egy helyen? -
fajdkakas hószárnya rebben,
csataráz, mert megriadt
rejtő sziklabolt alatt,
s száll - a baknak épp - ijedten.
Ez kivág, tehetne mást?
ugrik egyet, óriást,
arra, hol tátong a katlan!
(Aase megtántorodik, s megfogódzik egy fában.
Peer Gynt folytatja.)
Fenn sötét, beláthatatlan
fal s a poklok mélye lenn.
Átnyilallunk sűrü, zordon
ködökön, sirálycsoporton,
megrémülve szerteváltak,
s nagy vijjogva messze szálltak.
S míg zuhantunk így veszetten,
lenn egy foltot észrevettem:
bakom mellén volt ilyen.
Önmagunkról volt az ott jel,
csendes vízmélyből futott fel
tükörig vadul a tóban,
úgy, ahogy a bak velem
közeledett zuhanóban.

AASE
(levegő után kapkod)
Peer! Hagyd abba! - Istenem!

PEER GYNT
S bakja szirtnek, bakja habnak
most - egyszerre - összecsapnak.
Ott a víz loccsanva csobban,
s úszunk felcsapó habokban.
Addig, addig evickéltünk,
míg egy helyen partot értünk;
Bakom úszott, rajta lógtam; -
s itt vagyok most -

AASE
Hát a vad?

PEER GYNT
Most is ott ugrál s szalad;
(Ujjával pattint és sarkon fordul.)
hogyha rálelsz, fogd el ottan!

AASE
S nem tört el nyakad csigája?
Hátgerinced ép maradt?
Én Istenem, hála, hála,
visszahoztad fiamat! -
Bár szakadt nadrágja szára,
hagyjuk; gondoljunk magára
a veszélyre, mely reája
várt a vad szökés alatt -!
(Hirtelen elhallgat, s tátott szájjal, nagy szemet
meresztve néz fiára. Sokáig nem talál szavakat,
aztán egyszerre kitör.)
Ó, te ördög-malma, te!
minden szó gonosz hazugság!
Eseted más esete,
húszéves voltam, bizony,
amikor már tudva tudták.
Gudbrand Glesne ült bakon,
vele történt meg -!

PEER GYNT
S velem!
Mért ne esnék meg ma mással?

AASE
(epésen)
Régi mesét lóditással
cifrázol fel szertelen,
satnya testét sok helyen
feldíszíted csillogással.
Ez a tetted, semmi más,
minden csak vad látomás,
kifestetted barna sassal,
s annyi más irtózatossal,
szód elvett és tóditott,
s végül úgy elkábitott,
hogy amit rég ismerek,
ráismerni sem merek.

PEER GYNT
Hogyha igy más szólna, én
elpüfölném csúfosan!

AASE
(sírva)
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van -
Peer, elvesztél, mindörökre!

PEER GYNT
Édes kisanyám, te jó,
amit szólsz, igaz a szó; -
csak légy újra víg -

AASE
Elég már!
Víg, mikor keserüség vár?
S íly disznó a gyermekem?
S özvegy szívemben ne égjen
a gyalázat és a szégyen -
így jutalmaz végzetem?
(Újból sírni kezd.)
Nagyapádnak szép korából
mi maradt ránk sok javából?
Véka pénz hová futott?
Mit vén Rasmus Gynt hagyott?
Lábat apádtól kapott -
szórta, mint a homokot,
földeket vett hét határban,
járt aranyozott batárban -
s hol van az, amit a vendég
téli lagzin tönkretett még,
ha poharát duhajodva
maga mögé hajitotta?

PEER GYNT
Hol van a tavalyi hó?

AASE
Elhallgass, te locsogó!
Nézd a házat! Ócska rongy van
szem helyett az ablakokban.
Dőlt kerítésünk leroppan,
jószágunk szélben, lucsokban,
rétünk, szántónk parlagon,
minden hónap foglalást hoz -

PEER GYNT
Vénasszonybeszéd! Unom!
Jósorsunk sokszor leáldoz,
ámde felkel újra s újra!

AASE
Sziksót lelsz, hol fű ujulna.
Te pedig, te nagy hamis,
büszke s ügyes vagy ma is,
mint mikor kérdezte régen
az a koppenhágai
pap: meg tudnád mondani
a neved? S dicsért: eszed nagy,
hercegeknél eszesebb vagy,
s édesapád örömében
szép lovat, szánt - sokat ért! -
adott fecsegésiért. -
Hej, víg élet járta benn!
Prépost, kapitány s velük még
hány ült itt, s evett-ivott,
míg majdnem megpukkadott!
Jó barát próbája: szükség.
S csendesség lesz hirtelen,
mihelyt "vékás Jon" nem átall
házalgatni batyujával.
(Megtörli kötényével a szemét.)
Nagyra nőttél, van erőd,
támogathatnád anyádat,
ezt a vén gyengélkedőt -
gondozd telkünket s a házat,
mentsd az örökségedet; -
(Újrakezdi a sírást.)
Isten ments, nem hasznom áltat,
bízni benned nem lehet!
Itthon hamuban napestig
csak kapirgálsz lusta kézzel,
és ha mulatságba mész el,
onnan minden lány menekszik.
Vad legényekkel verekszel,
s rám szégyent hozol csak ezzel -

PEER GYNT
(elmegy mellőle)
Hagyj nekem békét!

AASE
(követi) Tagadnád:
te voltál fő minapában
a lundei vad csatában,
hol a részeges dühödtek
veszett ebként verekedtek?
Nem te törted el a karját
Aslak kovácsnak, no, nem?
Vagy egy ujját - így csavarnád
el a dolgot, szemtelen?

PEER GYNT
Hát ilyent ki lóditott?

AASE
(hevesen)
Hallották ordítni attól.

PEER GYNT
(megdörzsöli a könyökét)
Én, én ordítottam ott.

AASE
Te?

PEER GYNT
Mert engem vertek akkor.

AASE
Ki?

PEER GYNT
Én Aslakról beszélek.

AASE
Pfuj, leköpnélek, te gyáva!
Ez a csapszék mákvirága,
ez a rongy, részeg dühében,
ez tudott megverni? Szégyen!
(Újra kezdi a sírást.)
Sokszor szégyelltem, hogy élek,
de nem volt még sohasem
ennél csúfabb szégyenem.
Hát ha páholt, kérdem én,
ütni nem voltál serény?

PEER GYNT
Én adtam, vagy Aslak adta:
mindenképpen sírsz miatta.
(Nevet.)
Légy nyugodt, anyám.

AASE
Te átok!
Új hazugság?

PEER GYNT
Most igen.
Abbahagyhatod sírásod; -
(Bal kezét ökölbe szorítja.)
nézd: fogó a bal kezem,
ebbe fogtam a kovácsot,
és verőmmel: jobb kezemmel -

AASE
Ó, te vad fickó! Ilyennel
kínozol, hogy eltemess!

PEER GYNT
Jobbra vagy te érdemes,
sok ezerszer jobbra, szépre,
édes, csúnya kisanyám,
bízzál bennem, igazán,
tisztel majd a falu népe,
várj, amíg nagyot teszek,
rendkívülit végezek!

AASE
(fitymálóan fújva)
Te?

PEER GYNT
Ki tudhatná a sorsot?

AASE
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!

PEER GYNT
(tüzesen)
Én király, császár leszek, te!

AASE
Kis esze volt, s az is messze
elment, édes Istenem!

PEER GYNT
Az! Csak adj időt nekem!

AASE
Adj időt csak - példaszó -,
s herceg leszek, ragyogó.

PEER GYNT
Meglátod!

AASE
Befogd a szád!
Őrület szállott ma rád. -
No de meg kell mondanom,
valamire csak vihetned,
ha nem hazugságra vetnéd
az eszed, te szélmalom.
Lásd, az a haegstadi lány
szívelt akkor, s megkapod,
ha te akkor akarod -

PEER GYNT
Gondolod?

AASE
Az apja gyenge,
hogyha lánya szól neki,
bár makacs vén, enged egyre,
mindig Ingrid ül nyeregbe,
hova megy, ő követi,
dohog s botorkál megette.
(Ismét sírni kezd.)
Ó, te Peer, módos leány az -
jó család: úgy vélem én,
fiam, hogyha úgy akarnád,
párja lennél, vőlegény -
s tested nem ronggyal takarnád!

PEER GYNT
(hevesen)
Jöjj, igen lesz ott a válasz!

AASE
Hova?

PEER GYNT
Haegstadba.

AASE
Szegény!
Ott ugyan már nincs remény.

PEER GYNT
Mért?

AASE
Jaj, sírni volna kedvem,
eljátsztál időt s szerencsét -

PEER GYNT
Hogy?

AASE
(zokogva) Mig fenn a hegy gerincét
bakon jártad fellegekben,
Mads Moen megkérte ottan.

PEER GYNT
Mit? Ez a nők réme? Ez!

AASE
Elfogadta, férje lesz.

PEER GYNT
Várj meg itt, amíg befogtam - (Indul.)

AASE
Hagyd, badar szó ez nekem.
Holnap lesz az esküvője -

PEER GYNT
Nem baj: megelőzhetem!

AASE
Pfuj! Új gondunk lesz, te dőre,
s szégyen, gúny ezenfelül.

PEER GYNT
Ne félj. Minden sikerül.
(Kurjant egyet, és nevet.)
Hopp, anyám, nem kell szekér sem,
míg befognék, még lekésem.
(Felkapja az anyját magasra.)

AASE
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
Nem, nem! Karomban
viszlek most a lagzi-lakba!
(Belegázol a patakba.)

AASE
Segítség! Segíts kinomban,
Uram! Így fúlunk patakba.

PEER GYNT
Szebb halál vár énreám!

AASE
Hogyne: lógni fogsz a fán!
(Megcibálja a haját.)
Ó, te beste!

PEER GYNT
Csendesen!
Megcsúszunk a sík fenéken.

AASE
Ó, szamár!

PEER GYNT
Szád járhat éppen,
nem tehet kárt senkiben.
Így, no mindjárt túl vagyunk -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
Hopp! Most utazunk.
Játszál Peert s bakot ma vélem, (Üget.)
én a bak, s te Peer leszel!

AASE
Jaj, már az eszem vesz el!

PEER GYNT
Túl vagyunk a víz-veszélyen; - (Partra lép.)
csókot kér a bak, amért
áthozott, egy csóknyi bért.

AASE
(pofon üti)
Itt a béred!

PEER GYNT
Jaj, anyám!
A fuvarbér íly silány?

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
Majd a lagzi-lakban!
Szólj ott, jó vagy s jó eszű,
győzd meg majd a vént titokban,
hogy Mads Moen együgyű -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
S azt is mondd, anyám,
Peer a talpig ember ám!

AASE
Számíthatsz rá biztosan!
Jól megfestelek, fiam,
meg elülről, s hátban is meg;
ördöngős, vad tetteidnek
elmondom egész sorát -

PEER GYNT
Úgy?

AASE
(dühösen rugdalódzik)
És nem lesz vége-hossza,
míg a vén, mint egy gonoszra,
ebét nem uszítja rád!

PEER GYNT
Hm; hát magam megyek én el.

AASE
S én indulok, Peer, utánad!

PEER GYNT
Bölcs anyám, nem bírja lábad -

AASE
Nem? A kedvem oly veszett:
szirtet tudnék zúzni széjjel,
megrágnám a vaskövet!
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
Ha megigéred -

AASE
Semmit! Átmegyek tevéled.
Tudják meg, ki vagy, tubám!

PEER GYNT
Nem jössz, itt fogsz várni rám.

AASE
Soha! Megyek, bármi érjen!

PEER GYNT
Nem mész.

AASE
Mit csinálsz velem, te!

PEER GYNT
Itt ülsz a malomfedélen
(Felülteti a fedélre. Aase rikolt.)

AASE
Végy le!

PEER GYNT
Hallgatsz gyermekedre?

AASE
Locsogsz!

PEER GYNT
Kérlek, bölcs anyám -

AASE
(utánahajít egy fűcsomót)
Végy le, Peer, de szaporán!

PEER GYNT
Nem merlek levenni. Én nem. (Közelebb lép.)
Ülj csak itt, vigyázva, szépen.
Csak ne rugdoss és ne bökjél,
fedélkövet meg ne lökjél, -
nehogy ott fenn még baj érjen;
lebukfencezhetsz.

AASE
Te dög!

PEER GYNT
Ne kapálj!

AASE
Váltott kölyök,
bár pusztultál volna el rég!

PEER GYNT
Pfuj, anyám!

AASE
Fiam, gyalázat!

PEER GYNT
Jobb: áldj meg, mig útrakelnék.
Megteszed?

AASE
Meg, jó pofonnal,
bár nagy vagy, mint egy tulok.

PEER GYNT
Ég veled, már indulok!
Várj, anyám. Jövök azonnal.
(Elindul, de visszafordul, s ujját intő mozdulatra emeli.)
Ne ficánkolj, hé! Vigyázat! (Elmegy.)

AASE
Peer! - Megy! Ó, segíts, Uram!
Baklovas! Hazug kölyök!
Hallod? - Jaj, már messze van! (Kiált.)
Szédülök! Jaj, jaj, segitség!
(Két öregasszony jön le az úton a malom felé. A hátukon zsák.)

ELSŐ
Ki kiált?

AASE
Én. Szédülök.

MÁSODIK
Aase! Ott fenn? Hogy lehet?

AASE
Nincsen benne köszönet; -
innen utam égbe visz még.

ELSŐ
Jó utat!

AASE
Létrát! Az átok -!
Jaj, leszállnék. Peer, a gaz -

MÁSODIK
A fiad?

AASE
Elmondja szátok;
láttátok, mit tett, igaz.

ELSŐ
Tanusítjuk.

AASE
Vegyetek le;
Haegstadba mennék sietve -

MÁSODIK
Peer is ott van?

AASE
Még megéred:
Aslak bosszút áll teérted.
(Kezét tördelve.)
Istenem, erőd segítse,
nehogy életét veszítse!

ELSŐ
Van, ki sorsot biztosan lát?
Gondold ezt: a sorsa adta!

MÁSODIK
Eszét veszti! Emberek!
Ejvind, Anders! Jöjjetek!

FÉRFIHANG
No, mi baj?

MÁSODIK
Peer Gynt az anyját
a malomfedélre rakta!

PEER GYNT
Ott van Haegstad. Mindjárt el is érem.
(Átteszi egyik lábát a kerítésen, majd meggondolja a dolgot.)
Egyedül van-e Ingrid? Nem remélem.
(Kezéből ernyőt formál szeme fölé, s úgy néz tova.)
Ajándékos nép, sűrű, tarka sereg. -
No, no. Jobb, ha innen visszatérek.
(Visszahúzza a lábát.)
Mind hát mögött pusmog, sziszereg,
s vigyorog, hogy forr benned a méreg.
(Odább megy a kerítéstől, s leveleket tép szórakozottan.)
Valami jó innivalót szeretnék.
Vagy lenni közöttük látatlan alak. -
Vagy nem ismert. No, jó szesz kellene csak,
csufolásra akkor ügyet se vetnék.
(Hirtelen szinte riadtan néz maga körül, majd a bokrok
közé rejtőzik. Többen jönnek: nászajándékhozók
ereszkednek le a lakodalmas ház felé.)

EGY FÉRFI
(folytatva a beszélgetést)
Az apja ivott, az anyja meg kolontos.

EGY ASSZONY
Csoda-é, ha most az a fickó is bolondos?
(Elhaladnak. Nemsokára Peer Gynt előjön, arca piros
a szégyentől, úgy néz utánuk.)

PEER GYNT
(halkan)
Rólam fecsegtek-e? (Kényszeredetten legyint.)
Mindegy, nem veszem föl!
Hiszen úgy sem foszthatnak meg az életemtől!
(Leveti magát a hangavirágos fűbe. A hátán fekszik,
két keze a feje alatt, úgy bámul fel a levegőbe.)
Különös felhő: lovas és paripa,
tisztán idelátszik a nyerge, a fékje. -
Seprűn banya száll lovagolva mögéje.
(Halkan nevet, szinte magában.)
Anyám. Kiabálja: pokol fia!
Hé, Peer!
(Lassan lecsukódik a szeme.)
No, de most be szorongva félhet.
Legelül Peer Gynt, utána kiséret.
Aranypatkós a lova, s ezüstös az éke.
Ragyogó kardot fogott kesztyűs kezébe.
Köpönyegje szép selyem bélésű végig.
Deli szép vitézek mind, akik kisérik.
De egy sem ül a lován oly daliásan.
Egy sem csillog a sugárban oly csodásan.
A kerítésen túl ott áll a nép sereggel,
kalapot levéve bámul tisztelettel.
Nők bókolnak. Valamennyi fogja ésszel:
Peer Gynt császár megy ott sok ezer vitézzel.
Schillinget, márkát szór legelül ügetve,
kavicsokként dobja szét királyi kedve.
Ott gazdag lesz, aki szűken élt s szegényen.
Peer Gynt átkél a tengeren is merészen.
Az angol herceg a parton várva várja,
és Anglia valamennyi szép leánya.
S ahogy Peer Gynt a lován előre léptet,
feláll a császár, s fel a bárói kiséret.
S koronát emelve így szól ott a császár -

ASLAK, A KOVÁCS
(néhány emberhez, akikkel a kerítésen túl együtt halad)
Ni, a részeg disznó: Gynt-fia, Peer.

PEER GYNT
(félig felszökve)
A császár -!

A KOVÁCS
(a kerítéshez támaszkodik s rávigyorog)
Kelj fel, hé, siheder!

PEER GYNT
Az áldóját! A kovács! Te mit kivánsz?

A KOVÁCS
(a többiekhez)
Még tagjaiban a lundei tánc.

PEER GYNT
(felugrik)
Ha jót akarsz, menj!

A KOVÁCS
No, no. Légy nyugodt.
De felelj: a szél ide hogy hozott?
Hat hétig havason. Mi fogott? A varázs?

PEER GYNT
Hőstetteim. Ó, valamennyi csodás!

A KOVÁCS
(a többiek felé kacsint)
No, meséld!

PEER GYNT
Nektek nem, te kovács.

A KOVÁCS
(rövid hallgatás után)
Haegstadba?

PEER GYNT
Nem.

A KOVÁCS
Pedig egy ideig
kedvelt az a lány - így emlegetik.

PEER GYNT
Te holló! Te!

A KOVÁCS
(kissé hátrálva) No, ne búsulj érte, Peer;
ha ma Ingrid megvet, van még nő, ezer -;
Jon Gynt fia nem marad árván!
Csak jöjj, van elég özvegy s kicsi bárány -

PEER GYNT
Menj a pokolba!

A KOVÁCS
Lesz, aki megszeret. -
Jó éjt! A menyasszonykát tisztelteted? -
(Nevetve, sugdosódva továbbmennek.)

PEER GYNT
(egy ideig utánuk néz, majd vállat vonva elfordul)
Az a haegstadi lány csak adja másnak
magát oda. - Mit bánom: akárkinek!
(Végignéz magán.)
Foltok, szenny éktelenítenek.
Bár volna egy takaros váltóruhám csak!
(Dobbant egyet.)
Ha ma egy böllérvágással ott
a lenézést tudnám szívükből kivetni!
(Hirtelen körülnéz.)
Mi volt az? Arra valaki kuncogott?
Hm. Úgy rémlett. - No de nincs ott senki.
Megyek anyámhoz.
(Megindul felfelé, de megint megáll,
s fülel a lakodalmi ház irányában.)
Kezdik a tánczenét is.
(Néz s hallgatódzik, lassan visszafordul;
a szeme ragyog; megdörzsöli a lába szárát.)
Nyüzsög a lány! Esik egy legényre hét is!
Ördög! Lemegyek! Pár perc, s elérem!
De anyám hogy fél most fenn a fedélen -
(Tekintetét megint lefelé húzza valami; ugrál és nevet.)
Ejhaj! Odalenn a halling járja!
Guttorm remekel, a húrja kacag!
A táncuk zúg, mint szirti patak.
S a lánysereg ékes cifra ruhája!
Ördög -! Lemegyek! Pár perc, s el is érem!
(Egy ugrással átveti magát a kerítésen s megindul
a lefelé vezető úton.)

EGY ASSZONY
(a gerendán ülő csoportba telepszik)
A menyasszony? Pityereg majd, lehet.
De ilyenkor így szokták a leányok.

A KONYHAMESTER
(egy másik csoportban)
Jó emberek, szaporán! Igyátok!

EGY FÉRFI
Köszönjük: sűrűn töltögeted.

EGY LEGÉNY
(a muzsikushoz, míg egy lánnyal eltáncol előtte)
Ne kíméld, Guttorm! Húrod ne pihenjen!

EGY LÁNY
Úgy húzd, hogy a rét riadozva zengjen!

LÁNYOK
(egy legény körül, aki ropja a táncot)
Szépet szökött!

A LEÁNY
Ruganyos ina, teste!

A LEGÉNY
(tánc közben)
Plafonunk magasan van, a ház fala messze!

A VŐLEGÉNY
(pityeregve közeledik apjához, aki másokkal beszélget,
s megrántja a zubbonyát)
Apám, nem akar; makacs a leány.

AZ APJA
Mit nem akar?

A VŐLEGÉNY
Bezárta az ajtót.

AZ APJA
Keresd meg a kulcsot! - Ezt a nyavalygót! -

A VŐLEGÉNY
Merre keressem?

AZ APJA
Ó, te puhány!
(Ismét társai felé fordul. A vőlegény az udvaron át eloldalog.)

EGY LEGÉNY
(a ház mögül jön)
Lányok! Csak most jön a tánc. Hej! Ezt jelenti,
hogy jön Peer Gynt!

A KOVÁCS
(éppen akkor ér oda) De ki hívta?

A KONYHAMESTER
Senki.
(Elmegy a ház felé.)

A KOVÁCS
(a lányokhoz)
Ha szól, ne figyeljetek a szavára.

EGY LÁNY
(a többiekhez)
Mint idegenre, úgy nézünk reája.

PEER GYNT
(jön felhevülve, élettől duzzadva. Középen a csoport
előtt megáll, s összecsapja a két tenyerét)
A legfürgébb! Ki akar egy jót kerengeni?

EGY LÁNY
(akihez közeledik)
Én nem.

EGY MÁSIK
No de én sem.

EGY HARMADIK
Semmi áron.

PEER GYNT
(a negyedikhez)
Míg jobb nem akad, te légy a párom.

A LÁNY
(elfordul)
Nem érek rá.

PEER GYNT
S te?

A LÁNY
(mintha indulni akarna) Hazavár anyus.

PEER GYNT
Ma? Éjjel? Tán az eszed veszett el?

A KOVÁCS
(kevéssel azután halkan)
Nézd, táncba megy ott egy gyatra öreggel.

PEER GYNT
(gyorsan egy idősebb férfihoz fordul)
Van-e itt szabad lány?

A FÉRFI
(odább megy) Járj utána. Fuss.
(Peer Gynt egyszerre elcsendesedik. Félénken, lopva pillant
a csoport felé. Mindnyájan ránéznek, de egyik sem szól. Erre
más csoportokhoz közeledik. Ahová szegődnék, ott elhallgatnak;
mihelyt odább megy, mosolyognak és utána néznek.)

PEER GYNT
Csúfoló szem, nyílhegyü gondolat.
Fűrész szól így reszelő alatt!
(A kerítés mellett kifelé húzódik. Solvejg, a kis Helgát
kézen vezetve az udvarba lép; szülei követik.)

EGY FÉRFI
(egy másikhoz, aki Peer Gynt közelében áll)
A telepes család.

A MÁSIK
Nyugatról jött-e?

AZ ELSŐ
Igen.
Hedali.

A MÁSIK
Aha! Most már emlékezem.

PEER GYNT
(elébük áll. Solvejgre mutat, s megkérdezi a férfitól)
Lehet-e a táncban a lányod a párom?

A FÉRFI
Jó. Csak köszöntsük a gazdát s háza népét.
(Bemennek.)

A KONYHAMESTER
(Peer Gyntöt itallal kínálja)
Ha már itt vagy, iszol egy kevéskét.

PEER GYNT
(állandóan a távolodók után néz)
Táncba megyek. Az italt most nem kivánom.
(A konyhamester odább megy. Peer Gynt a ház felé néz, s nevet.)
Micsoda fény. Kápráztatott ilyen?
Cipőjét és kötényét nézte szerényen -!
Mama szoknyáját fogta szeliden,
kendőbe takart zsoltárkönyv a kezében -!
Megnézem!
(Be akar menni a házba.)

EGY LEGÉNY
(kifelé jön több társával)
Peer, már itt hagyod e táncot?

PEER GYNT
Nem.

A LEGÉNY
Lábadat akkor rosszfelé irányzod.
(Vállon fogja, hogy visszafordítsa.)

PEER GYNT
Eressz!

A LEGÉNY
Ugyebár a kovács ijeszt el?

PEER GYNT
Engem?

A LEGÉNY
Eleged van a lundei heccel?
(A legények nevetnek, s a tánchely felé mennek.)

SOLVEJG
(az ajtóban)
Az előbb neked volt-e táncolni kedved?

PEER GYNT
Nekem. Ilyen hamar elfeledted?
(Megfogja kezét.)
Jöjj.

SOLVEJG
De ne messze, mondta anya.

PEER GYNT
Mondta, no, mondta. Mi vagy te? Kis baba?

SOLVEJG
Csúfolsz -!

PEER GYNT
De hiszen még kislány vagy te, szépem.
Vagy nagy?

SOLVEJG
A tavasszal konfirmáltam éppen.

PEER GYNT
Mondd meg nevedet, mert úgy beszélni könnyebb.

SOLVEJG
A nevem Solvejg. S hogy hívnak tégedet?

PEER GYNT
Peer Gynt.

SOLVEJG
Ó, jaj!

PEER GYNT
Ejnye, mi lelhetett?

SOLVEJG
A harisnyakötőm lehull. Csak azt kötöm meg.
(Elmegy tőle.)

A VŐLEGÉNY
(anyja ruháját ráncigálva)
Anyám, nem akar!

AZ ANYJA
Nem akar? De mit?

A VŐLEGÉNY
Nem akarja -

AZ ANYJA
Mit?

A VŐLEGÉNY
Az ajtót nem akarja -

AZ APJA
(halkan, de ingerülten)
Jászol kéne neked, te marha!

AZ ANYJA
Ne bántsd szegényt, rendbejöhet. Ne szidd.
(Elmennek onnan.)

EGY LEGÉNY
(egész legénycsoporttal jön a tánchely felől)
Egy kortyot, Peer.

PEER GYNT
Nem.

A LEGÉNY
No, csak egy kicsikét.

PEER GYNT
(sötéten néz rá)
Van-e nálad?

A LEGÉNY
Van. Ebből, Peer, megitatlak.
(Zsebbe való üveget vesz elő s iszik.)
Hogy karcol! - No?

PEER GYNT
Kicsi kortyot adj csak. (Iszik.)

EGY MÁSIK LEGÉNY
Kóstold meg most az enyém erejét.

PEER GYNT
Nem.

UGYANAZ A LEGÉNY
Ne izélj. Mit félsz előre?
Igyál!

PEER GYNT
De csak egy kortyot belőle. (Ismét iszik.)

EGY LÁNY
(halkan)
Menjünk.

PEER GYNT
Tőlem félsz-e, leány?

EGY HARMADIK LEGÉNY
Ki ne félne? Lundén, ugye belátod? -
Kimutattad a szép tudományod.

PEER GYNT
Ha akarom, van más tudományom is ám!

AZ ELSŐ LEGÉNY
(suttogva)
Most belejön!

TÖBBEN
(kört formálnak Peer Gynt körül)
Meséld! Siess!
Mit tudsz?

PEER GYNT
Holnap -!

MÁSOK
Ma, légy szives!

EGY LÁNY
Kuruzslást tudsz?

PEER GYNT
Sátánt megidézni.

EGY FÉRFI
Hisz ehhez már rég értett nagyanyó!

PEER GYNT
Hazudsz! Amit én tudok, senki sem érti.
S mi volt, mibe bűvöltem? Dió!
De likas volt.

TÖBBEN
(nevetve) Azt sejtettük előre!

PEER GYNT
Kért, esküdözött ott nyakra-főre:
eresszem el -

EGY HANG A CSOPORTBÓL
No de csak bebútt?

PEER GYNT
Be, s én bedugtam a csöpp odút.
Hogy zummogott mocorogva benne!

EGY LÁNY
Csuda!

PEER GYNT
Mintha dongó hangja lenne.

A LÁNY
S még mostan is ott őrizgeted?

PEER GYNT
Maga útján jár, már messze lehet.
Miatta orrol rám a kovács. Nagyon.

EGY LEGÉNY
Hogyhogy?

PEER GYNT
Odamentem, s kértem egy napon,
hogy törje össze diómat. Kézbe vette,
és hirtelen ott az üllőlapra tette;
de olyan sújtó, nehéz keze van,
s ahogy a verőt lendíteni kezdi -

EGY HANG A CSOPORTBÓL
Agyonüti, te?

PEER GYNT
Odavág hatalmasan,
de a sátán tűzzé lesz, s kisuhan
a tetőn, s a falat végigrepeszti.

TÖBBEN
S a kovács?

PEER GYNT
Sajgott a keze megégve.
S barátságunknak azóta vége.
(Általános nevetés.)

NÉHÁNYAN
Ez jó eset!

MÁSOK
A legügyesebb meséje!

PEER GYNT
Tán költöm?

EGY FÉRFI
Isten ments! Eleget
mesélte már nagyapám sok éve,
meg mást -

PEER GYNT
Hazudsz! Velem ez megesett!

A FÉRFI
Minden.

PEER GYNT
(hadarint) Akarom s elhagyva a földet,
aranyos paripán felszállok a szélbe!
Majd meglátjátok minden erőmet.
(Megint harsogva nevetnek.)

EGY HANG A CSOPORTBÓL
Lovagolj fel a szélbe!

TÖBBEN
Az lesz a remek!
Nosza, Peer!

PEER GYNT
Nem kell esedeznetek.
Fejetek felett suhanok, levegőben!
S az egész falutok leborul előttem!

IDŐSEBB EMBEREK
Már kótyagos!

EGY MÁSIK EMBER
Ó, ez a vadtulok!

EGY HARMADIK
A hazug!

EGY NEGYEDIK
Ez a hencegő!

PEER GYNT
(megfenyegeti) Csak várjatok!

EGY FÉRFI
(félig ittasan)
Várj csak, kiporoljuk most a ruhádat!

TÖBBEN
Lila lesz szemed alja! Potyolt a hátad!
(A csoport szétoszlik, az öregek dühösen, a fiatalabbak
gúnyolódva és nevetgélve.)

A VŐLEGÉNY
(egészen Peer mellé lépve)
Igaz-e, Peer, hogy lovagolsz a szelekben?

PEER GYNT
(röviden)
Igaz. Én mindent tudok ám, Mads.

A VŐLEGÉNY
S járhatsz, ha akarsz, varázsköpönyegben?

PEER GYNT
Sipkában? Van. Jobbat se kivánhatsz.
(Elfordul tőle. Solvejg, Helgát kézen vezetve,
jön az udvaron át.)

PEER GYNT
(feléjük fordulva, fénylő szemmel)
Solvejg, örülök, hogy látlak újra!
(Megfogja csuklóját.)
Megforgatlak, de meg én!

SOLVEJG
Hagyj!

PEER GYNT
Mért?

SOLVEJG
Te szilaj vagy, vad legény.

PEER GYNT
Vad a rénbak is, ha tavasz szele fújja.
Kislány, ne makacskodj, jöjj velem!

SOLVEJG
(visszahúzza a karját)
Nem merek.

PEER GYNT
Mért?

SOLVEJG
Italos vagy, érzem.
(Helgával elmegy.)

PEER GYNT
Ó, hogy döfném a gazokba késem -
nem volna egynek sem kegyelem!

A VŐLEGÉNY
(meglöki könyökével)
Menyasszonyomhoz mennék. Peer, ha segítesz -

PEER GYNT
(szórakozottan)
Hozzá? Hova ment?

A VŐLEGÉNY
Be a kiskamrába.

PEER GYNT
Aha.

A VŐLEGÉNY
Tégy próbát. Nem lesz hiába.

PEER GYNT
Jobb lesz, ha nélkülem is erőt kerítesz.
(Egy gondolat villan fel benne; halkan, de hevesen szól.)
Ingrid odabenn?
(Solvejghez közeledik.)
No, jösszte?
(Solvejg indulni akar, de Peer elébe lép.)
Szégyellsz: vagabundushoz hasonlitok.

SOLVEJG
Nem igaz, nem olyan vagy, más az ok.

PEER GYNT
No, egészen józan sem vagyok, -
dacból: a szavad ma a kedvem megsebezte.
Jöjj táncba!

SOLVEJG
Nem merek, noha volna kedvem!

PEER GYNT
Félsz te? Kitől?

SOLVEJG
Apámuram -

PEER GYNT
Ej!
Persze, hívő s szigorú lehet ebben!
De sunyin les is, ugyebár, felelj!

SOLVEJG
Mit feleljek?

PEER GYNT
Ugye, mindig bibliázik?
S anyád, s te is. No, felelsz-e? Nem?
Szólj már!

SOLVEJG
Jobb lesz, ha te békét hagysz nekem.

PEER GYNT
(tompított, de heves és ijesztő hangon)
Ma este lidérc lesz majd alakom,
éjfélkor az ágyad látogatom.
Ha hallod: nesz, sziszegés jön a házig,
ne hidd, hogy a macska ravasz suhanása.
Én leszek az, véred csapolom;
húgod kicsi tagjait ott befalom;
alakomnak éjjel farkas a mása; -
hátadba, csipődbe tép a fogam -
(Egyszerre hangot vált, s szorongva kéri.)
Egy táncra, te Solvejg!

SOLVEJG
(sötéten néz rá) Rossz vagy. Komolyan.
(Bemegy a házba.)

A VŐLEGÉNY
(megint jön, nyugtalanul)
Egy ökröt adok, ha segítsz!

PEER GYNT
No, gyerünk!
(Befordul a ház mögé. Ebben a pillanatban nagy csoport
jön a tánchely felől, legtöbben már részegek. Lárma és
zsivaj. Solvejg, Helga és szüleik néhány idősebb emberrel
jönnek ki az ajtón.)

A KONYHAMESTER
(a kovácshoz, aki a csoport élén jön)
Békén!

A KOVÁCS
(leveti zubbonyát) Dehogy. Itt eldől ma perünk.
Vagy Peer, vagy én, de az egyik itt marad ma.

EGYESEK
Birokra!

MÁSOK
Nono! Elég, ha szidó szavakra!

A KOVÁCS
Ököl beszél; a szidás mit ér, s mit ért?

SOLVEJG APJA
Fékezd magad!

SOLVEJG
Megverik őt? Miért?

EGY LEGÉNY
Élvezzük, amit hazudik. Hisz még mesélne!

EGY MÁSIK
Rugjuk ki!

EGY HARMADIK
Köpdössünk a szemébe!

EGY NEGYEDIK
(a kovácshoz)
Leszúrod-e?

A KOVÁCS
(elhajítja a zubbonyt)
Nem ütik le a marhát?

SOLVEJG ANYJA
(Solvejghez)
Lásd, mily kevésre becsülik a balgát.

AASE
(jön, bot van a kezében)
Itt a fiam? Hadd üssem a léhütőt!
Nem fogja egyhamar kiheverni!

A KOVÁCS
(felgyűri az inge ujját)
Csak símogatás.

EGYESEK
Hagyd, Aslak fogja őt
elverni!

MÁSOK
Teperni!

A KOVÁCS
(markába köp, s int Aase felé)
Nyakát kitekerni!

AASE
A nyakát Peernek? Próbáld, ha mered;
a fogam s körmöm majd adna neked.
Hol van?
(Az udvar felé kiált.)
Peer!

A VŐLEGÉNY
(rohanva jön) A pokol - Átkozott baj!
Jaj, apám, jaj, anyám -!

AZ APJA
Mi bajod van?

A VŐLEGÉNY
Képzeld, Peer Gynt -!

AASE
(sikolt) Megölték a gazok? Jaj!

A VŐLEGÉNY
Nem, nem! Csak nézz a magasba -! Ott van!

A SOKASÁG
A menyasszonnyal!

AASE
(kiejti kezéből a botot) Az a beste!

A KOVÁCS
(mintha most pottyant volna le az égből)
Ni, mászva,
gidamód a szirtre kapaszkodott!

A VŐLEGÉNY
(sírva)
Ugy viszi, anyám, mint a malacot!

AASE
(felfelé fenyegetve)
Buknál le, te Peer!
(Aztán aggódva kiáltja fel.) Lépj kőre vigyázva!

A HAEGSTADI PARASZTGAZDA
(Hajadonfővel kijön az udvarra, az arca szinte fehér a dühtől.)
Te leányrabló, én ütlek agyon!

AASE
Verjen meg az ég engem, ha hagyom!