Eugéniusz:

Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan ember – I.

Emberélet-minőség vizsgálódások

édes-ékes, bölcs anya-nyelvünkön



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek-halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól –

ismerj magadra és változtass életeden…



p A molnár, a fia meg a szamár

p

p Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

p Egyetlen szamarát el kellett adnia.

p Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

p lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

p vállukra veszik, és mennek a teherrel,

p a molnár és fia. Szembejön egy ember,

p s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

p Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

p Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

p van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

p hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

p Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

p s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

p "Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

p pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

p hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

p "Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

p maga helyett apját ülteti szamárra,

p s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

p "Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

p Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

p "Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

p üljön föl mögéje. Így kocognak most már

p egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

p Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

p "Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

p Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

p Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

p Leugrik a fiú, lesegíti apját,

p a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

p hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

p Szaporán lépkednek utána az úton.

p Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

p úgy látszik, a világ a bolondját járja:

p úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

p s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

p Erre már a molnárt elfogja a méreg.

p "Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

p Nem érdekel eztán senki fecsegése.

p Mától nem adok, csak a magam eszére."

p La Fontaine

p

p

p „Megfelelő ember”

p Arra vagy a legbüszkébb,

p hogy veled soha semmi baj nincs:

p Megfelelsz a közvélemény, a rokonok,

p szomszédok, a családod elvárásainak?

p De így alighanem te is úgy fogsz járni,

p (az egymásnak ellentmondó elvárások

p kereszttüzében, a Lélekre nem figyelve)

p mint az öreg-gyerek-teher-szamár

p mese szereplői…

p

p

p Provizórikus élet

p "Ránk, emberekre nagyon jellemző,

p hogy amíg a dolgok függőben vannak,

p és van még esélyünk rá, hogy tovább

p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk,

p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,

p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy

p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.

p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy

p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt.

p Nem fordul felénk a szerencse, sőt

p meglehetős feszültséget okozva várat magára.

p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,

p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő

p felhők között eltűnhettünk.

p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,

p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat,

p és kergetjük egyre tovább az álmokat,

p és közben provizórikus életet élünk."

p C. G. Jung

p

p

p Igazolatlan hiányzó

p Sohasem vagy itt és most jelen!?

p Mindig máshova és más korba vágyódsz:

p vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással

p egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,

p vagy már végérvényesen eltűnt, nem idézhető,

p vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,

p mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…

p Vagy az itt-most bírhatót eladod álompénzen…

p Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…

p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

p

p

p Álomfeladó

p Ifjúkori isteni üzenetedet,

p amiről már képet is alkottál,

p hogy milyen nagy dolog vár rád,

p szép lassan napolgatod/feladod,

p nem mersz hibázni, kockáztatni,

p félsz a közmegítéléstől, gúnytól,

p óvatosan, lelketlenül araszolgatsz,

p a napi taposómalom realistája vagy,

p hagyod kihunyni a szenvedély tüzét:

p eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég

p nem a mindenséggel méred magad…

p

p

p Ha majd

p Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz

p Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz!

p Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb.

p Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott?

p De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt,

p már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög,

p ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét...

p

p

p Ha majd

p Ha majd nagy leszel

p Ha majd elvégzed az iskolád

p Ha majd megnyered a versenyt

p Ha majd nagy szerelmed téged választ

p Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz

p Ha majd megnősülsz és gyereked lesz

p Ha megnyered a lottó főnyereményt

p Ha… akkor majd boldog leszel?

p Akkor igen, de itt-most nem…

p (ha-ha-ha: hahota)

p

p

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p (majd meg attól koldulsz…)

p

p

p Münchhausen báró

p Saját hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra,

p vagy agresszív kismalacként

p harapj a segítő kézbe…

p

p

p Ölel/öl

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p de a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

p

p

p Rossz

p fokozatok

p Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

p és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

p a tanmese se róla, mindig másról szól -

p de azért elbizonytalanodik (moratórium)

p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!

p

p

p Tettető

p Van, amikor a legjobb túlélési stratégia,

p ha folyamatosan hülyének tetteted magad –

p Persze a barátaiddal ellenőrizd magadat,

p mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz…

p (Svejk, a derék katona vajon melyikre példa…)

p

p

p Fent és lent

p Az emberiség jótevője az,

p aki az este folyamán jól el tudja

p játszani Napóleon jól megírt szerepét,

p De az már egy kötözni való bolond,

p barát/feleségűző, gyerekrontó stb.,

p elviselhetetlen agresszív zsarnok,

p aki az előadás után úgy marad…

p

p

p Kis bajból

p fut nagyobba

p Büntetés, kényszermunka helyett

p valami „dilis” viselkedést színlelsz,

p hogy így azt kényelmesen megússzad.

p De itt jön a hospitalizáció, illetve

p akivel folyamatosan bolondként

p bánnak, az akár azzá is válhat…

p Vagy lázadsz, és akkor jöhet(ett)

p a „nyugtató”, vagy az elektrosokk,

p sőt nemrég még az ún. lobotómia is

p (lásd: Száll a kakukk fészkére)

p

p

p Diliház

p A szabad élet

p kihívásai elől megfutamodva

p „agyad” valami „elmebajt” produkál,

p mert neked most nem ér a neved…

p Netán még be is kéredzkedsz egy

p létbiztonságot nyújtó intézetbe,

p és ide életfogytig berendezkedsz,

p és Élet helyett inkább elviseled

p a főnővér lelki terrorját,

p és „drog-terápiáját” …

p (Száll a kakukk fészkére…)

p

p

p Drága

p neked a szabadság,

p értsd úgy: túl nagy az ára.

p Nem akarsz télen a híd alatt hálni,

p inkább elkövetsz valamit, hogy így

p bekerülj az ingyen meleg börtöncellába,

p de ahol a „meleg” főnök köcsögnek használ…

p

p

p Mankó

p Segédeszköz

p Jól jön a harmadik láb, egy mankó,

p amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,

p De ha idejében nem dobod el: fogyatékos maradsz…!

p Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is

p

p

p Leskelődő

p Mások élik helyetted a Nagy Életet,

p te megelégszel a drukkolással, kukkolással?

p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,

p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…

p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…

p

p

p Piszkító-tisztító

p Jobb ügyhöz méltó bugalommal

p mindenkit bemocskol, befeketít

p és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

p

p

p Esetleges ember

p Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

p Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

p Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

p Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

p Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

p Örömtelenül és szenvedélymentesen, langyosan vegetálsz,

p vagy alkohollal, vagy más szenvedélybetegséggel kárpótolsz…

p

p

p Istenkísértő

p Feltűnési, bizonyítási

p vágyból „extrém sportoló” …

p Próbára teszed védőangyalod -

p segítségét kérve kiugrasz a repülőből…

p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

p Jobb ügyhöz méltó buzgalommal, „bátorsággal”,

p a keresett-megtalált Hivatásod gyakorlása helyett…

p

p

p Besokalló

p A kedvenc zenéd és ételed:

p mást se hallgatsz, mást se kérsz:

p így ebből a jóból tényleg megárt a sok,

p és lehet, hogy akár egy életre megutálod...

p Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra

p legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre

p életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz…

p

p

p Heroikus pótcselekvő

p Pár- vagy hivatáskeresés helyett

p az egész világot akarja megtéríteni…!?

p A háta mögött levő/benne lakozó istent

p nem látva megkerüli akár az egész Földet,

p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg

p egy ilyen „Isten háta mögötti” helyen…

p

p

p Eszkaláció

p Nagy bajgyártó

p Egy bajból legalább kettőt,

p vagy egy sokkal nagyobbat

p és jóval tartósabbat csinálni

p Például a be nem vallott kis

p füllentésből beinduló és így

p eszkalálódó hazugságlavina…

p

p

p Divide et impera

p A nevető harmadik

p és a síró-rívó többi áldozat

p Hagyod magad társaddal összeugrasztani,

p vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,

p vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni

p (Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,

p a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)

p

p

p Fülemilepör

p Azon vitatkoztok,

p veszekedtek, pereskedtek,

p ami nem az enyém, tiéd, övé –

p ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,

p ahogyan pl. a fülemile „éneke” -

p és ebből hosszú, drága per indul,

p ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,

p és rossz szomszédság származik,

p illetve tartósul, sőt romlik…

p („török átok”)

p

p

p A piperkőc

p A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll

p Aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit

p Aki pacsulikkal, kenceficével keni, fújja be magát

p (míg szép lassan, de biztosan lassan este lesz,

p és másnap majd kezdheti az egészet elölről)

p

p

p Ápolatlan

p Önelhanyagoló,

p nem cifrálkodó, sőt…

p Életfogytig tartó „nazír” fogadalom:

p nem nézel tükörbe, nem adsz magadra,

p nem tisztálkodsz és nem szépíted magad,

p nem vágod-mosod a hajad, szakállad stb.

p és még te csodálkozol, ha elriasztod társaidat…

p

p

p Ördögi körös

p - Miért iszol?

p - Mert bánatos vagyok.

p - Miért vagy bánatos?

p - Mert iszok…

p (A kis herceg utazásából)

p

p

p Absztinens

p Aki arra büszke,

p hogy semmi alkoholt nem iszik

p pedig csak a bor igazságától,

p rossz gátlásai feloldásától,

p vagy a lappangó, elfojtott,

p látens alkoholizmusa

p visszatérésétől tart…

p

p

p Ambivalens

p Az ellenkezőjébe,

p a másik rossz végletbe

p átcsapó viselkedésű lény

p Aki például a kocsmában

p egyre ittasabb állapotban

p egy „bátrabb” szókimondó,

p hőbörgő és hőzöngő nagylegény,

p de azután kijózanodva már otthon

p és a munkahelyén meghunyászkodó,

p nem ellenkező, nem „visszapofázó” …

p

p

p Meghunyászkodó

p A behódoló viselkedés

p Behúzni füled, s farkad

p Mindenben – őt dicsérve –

p a Másikhoz alkalmazkodni,

p mint egy „jó” ún. papucsférj…

p (de azért persze a háta mögött

p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,

p állandó belső ellenállással, ami egy

p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)

p

p

p Jellemtelenség

p e kor bélyege;

p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

p Ami az embert emberré teszi,

p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

p Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

p S az emberiség kettős szent nevében:

p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

p Olts gyermekid szivébe jellemet,

p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

p És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

p Mindent adál, ha jellemet adál.

p (Petőfi Sándor: Kovács Jánosné emlékkönyvébe)

p

p

p Szabadságos rab

p 50 hétig csak gürcölsz,

p és behúzod a füled, farkad…

p De két hétig, és 52 hétvégén

p évi rendes „szabadságon vagy” –

p kitombolhatod magad – majd

p másnap(osan) húzod az igát tovább

p (feltéve, hogy este, illetve hétvégén

p nem mellékállásban/házadon gürcölsz)

p

p

p Balszerencse-játékos

p Aki csak egyszer volt pár percig bolond,

p megkísértette a szerencsejáték ördöge…

p Annyira elkábította a kínálkozó kis esély,

p hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen!

p De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,

p és élete további részét dologházban stb. tölti

p (vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt)

p

p

p Zsugori uram

p mások szorultságát,

p szükségét kihasználva

p egyre csak halmozza a vagyonát,

p de ő maga nem is élvezi a bőséget,

p még magához is a végtelenségig fukar…

p (majd végig-nézi fiai esztelen tékozlását)

p

p

p Ingyen

p A legjobb dolgok

p az életben ingyen vannak –

p ami ajándék, szerencse/kegyelem…

p (persze némi érdemmel is alapozva)

p De te teljesen biztosra akarsz menni,

p és pénzért venni, vagy kizsarolni stb.

p szeretetet, szerelmet, megbecsülést –

p végső soron boldogságot/egészséget…

p

p

p Két félidő a pokolban

p Életed első fele a pénz utáni hajszával telik,

p nem kis részben telhetetlen nejed nyomására,

p és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz,

p hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél,

p a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél…

p A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza,

p mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem…

p

p

p A láthatatlan ember

p De nem a sci-fi filmből.

p Vagy mert lénye lényege

p csak jó szívvel lenne „látható”.

p Vagy a mimikris kaméleon rokona ő,

p aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz,

p de ő annak elmúltával se változik vissza –

p úgy marad – neki nem ér a neve stb.

p (jó esélyes: szklerózis multiplex)

p

p

p Csak majdnem

p Csak majdnem érted el a vonatot

p Csak majdnem költöztél kertes házba

p Csak majdnem született meg a gyereked

p Csak majdnem lett hivatásod és otthonod

p Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét

p (de végül mégsem, éppen lecsúsztál róla, mert

p nem volt bátorságod nagyobb kockázatot vállalni)

p

p

p A hetvenkedő katona

p A mások hőstettével dicsekvő gyáva,

p aki csak a harc elmúlásával jelentkezik.

p Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:

p a messzeség operetté szépíti a háborús időket?

p Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

p s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!?

p Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember,

p aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad…

p

p

p Hátralékhalmozó

p Aki addig halogatja

p azt, amit ma is megtehet,

p míg azok hegyekké nem gyűlnek,

p és végképp maguk alá is temetik:

p ő egy „tűzoltómunkás” Pató Pál úr,

p aki megvárja, míg szinte rá dől a háza…

p

p

p A tűzoltó,

p akit zavar, hogy tétlen,

p ezért tüzeket csinál, gyújtogat,

p hogy neki is legyen napi munkája,

p hogy ne érezze lógósnak magát

p (és ha a tűzoltó netán piromániás…)

p

p

p Stockholm szindróma

p Először kézzel-lábbal tiltakozol,

p amikor terroristák túsznak elrabolnak,

p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.

p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján,

p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkudva,

p szép lassan azonosulsz emberrablóid eszméivel,

p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!?

p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…)

p

p

p Kételkedő

p Ha elrabolják

p és túszul tartják gyereked,

p és pénzt vagy életet alapon

p váltságdíjat követelnek érte,

p és egy levágott ujját küldik el,

p hogy hitelesítsék a követelésüket,

p akkor ő még több bizonyítékot kér…

p

p

p Semmilyen

p Fantomképtelen

p Aki annyira jellegtelen, tucatember,

p hogy még különös ismertetőjele sincsen…

p Ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető…

p Egyetlen nagy előnye, hogy nehéz őt köröztetni,

p mert igen nehéz róla személyleírást adni

p

p

p Rendetlen

p Soha semmi

p nincs a megszokott helyén,

p mindig mindent keresni kell,

p két kézzel szórva a drága időt.

p szerencse, ha előbb, mint utóbb

p ráakad a saját kuplerájában…

p (vagy anyád „rakott rendet” …)

p

p

p Fekete szemüveg

p Mindent szürkének vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy

p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt…

p Az eredendő, elvi pesszimizmusod ugyanúgy működik,

p soha nem a félig tele, hanem a félig üres pohárt látod,

p és még azt sem, hogy most éppen telik, és nem ürül…

p

p

p Aktív-passzív

p Nem passzív befogadó,

p de aktív világteremtő ember

p „A hiba az ön készülékében van…”

p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz.

p Vagy hiába jönnek az „éteren át” a közkincsek,

p ha nem elég érzékeny a rádió-vevőkészüléked,

p vagy nem tudtál jól ráhangolni a csatornára…

p

p

p Utánzó sánta majom

p Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

p s megkérdi a púpost:

p - Mi van a hátadon púpos?

p - Egy púp

p - Kell az neked?

p - Nem.

p A púpos hirtelen felegyenesedik,

p s boldogan sétál keresztül városon.

p Szembejön vele a sánta,

p akinek elmeséli mi történt.

p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

p elé is odaugrik a törpe.

p - Mi van a hátadon te sánta.

p - Semmi...

p - Akkor nesze itt egy púp!

p

p

p Az ellenség haszna

p Húzz hasznot ellenségeidből.

p Értened kell hozzá, hogy

p mindent a jó végén fogj meg,

p ne a pengén, hogy megvágjon,

p hanem a markolatán, amely megvéd.

p Kivált, ha ellenségről van szó.

p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

p mint az ostobának barátaiból.

p A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,

p melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.

p Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

p A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,

p mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

p melyeket amaz elhallgat.

p Az okos tükörnek használja a kajánságot,

p mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,

p és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

p vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás,

p vagy rosszindulat mezsgyéjén él,

p nem lehet eléggé résen.

p (Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)

p

p

p Személyválogató

p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –

p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,

p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,

p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó

p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy valaha is helyes önismerete legyen,

p és hogy életében jó döntéseket hozzon…

p

p

p 16. fabula

p Az oroszlánról és egérről

p

p Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék.

p Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle.

p És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra.

p Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.

p Az egér monda az oroszlánnak.

p Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám:

p ellened nem akartunk vétni szánszándékkal

p és semmivel nem akartunk megbántani.

p Kérlek, megbocsásd vétkeinket,

p mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc.

p Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez?

p Egy szegény és nyavalyás féreg.

p Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna?

p Csak szömérem dolog volna.

p Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.

p Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki

p és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle.

p Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe.

p És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá,

p miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna.

p Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,

p hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt.

p És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda:

p Ne félj, légy jó reménységben,

p eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál.

p Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken,

p és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz.

p És megrágá a köteleknek a csomójokat

p és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula

p és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.

p

p ÉRTELME

p Senki el ne higyje magát az ő uraságában,

p nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy

p ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.

p Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot,

p nem kell az okáért mindjárást megnyúzni.

p Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben:

p ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.

p Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől

p és meg ne utáljad a szegény nyavalyást:

p hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá.

p Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény,

p ugyan nagy és igen szükséges dologban

p szolgálhat és használhat tenéked.

p Heltai Gáspár

p

p x



p

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

