Eugéniusz:

Írástudók/elitek hivatása,

pokoljárása és árulása – III.



Az ún. elit erény- és bűnlajstroma

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek

A poklot járó (mással járató gyáva) „dudások”



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Reviczky Gyula:

Március tizenötödikén

Hívatlanul is megjössz minden évben,

Szép március, bilincs-oldó tavasz!

De azt a régi márciust nem érzem:

A naptár mond csak annak: nem vagy az;

A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;

Fásultan él a kor s eszméletlenül,

Múlton mereng a költő és dalába

Villám s haragvó mélabú vegyül.

.

Megalkuvás iránya most a kornak;

Ábrándnál egy kis állás többet ér,

Egy zsíros koncért százan marakodnak,

Hogy egynek jusson mentül több kenyér.

Az igazságot, elvet megtagadják,

S ki értük harcra kelne, nincs olyan,

Csak szóvirág ma a magyar szabadság

S az érte hősen ontott vérfolyam.

.

Nem, ez nem az a márciusi szellő!

Nem a szabadság éltető lehe,

Egy alvó népet új életre keltő,

Hogy százados rabláncát tépje le!

A nagy, a negyvennyolcas márciusnak

Nincs más emléke: néhány béna kar,

S távol, hol citrom és narancs virulnak,

Honán kívül a legnagyobb magyar!

.

Ezért löktél hát annyit hősi sírba,

Hogy mai véred, óh hon, megmaradt,

Mohó ajakkal, éhesen kiszívja

Egy ingyenélő parazita-had?…

Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,

Hogy megtagadjanak gyáván előbb

S örököd oszt’ arcátlanul felosszák

Kétszínű, romlott, léha kegylesők?…

.

Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt

Ember-méltóság tiszta ihlete!

Álmodjuk, hívjuk vissza azt a régit!…

S ha van még a magyarnak istene:

Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot;

Bűvös csapástól hadd hulljanak

A hitvány léhűtők; kik mind a barmok

Csak ettek-ittak és meghíztanak.

Reviczky Gyula

Magyar virtus

.

Lármázz magyar! Ellenfeled'

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj',

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod'.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe' majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád' ha látja, esz a méreg.

.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

p 1

p

p Aki

p azon

p mesterkedik,

p hogy fölös-káros

p ún. védő-oltásokat

p adjanak be az iskolában

p az ott kiszolgáltatott diákoknak,

p amikhez az alul/félretájékoztatott szülők

p beleegyezését és felelősségvállalását (!)

p is kimanipulálja, „kizsarolja” stb. stb.

p

p

p Aki

p olyan

p csodaszereket,

p immunerősítőket stb.

p reklámoz és tukmál, árul

p a protokollból indokoltan

p végleg kiábrándult betegnek,

p aminek a jó hatására nincsen

p semmilyen ellenőrzött bizonyítéka –

p vagy beépített emberekkel produkál ilyet…

p (vagy vásárol hozzá „szakmai tekintélyt” is)

p

p

p Aki

p tisztában van

p a gyógyulásba vetett hit

p jelentőségével a diagnózis

p sokkból ocsúdni próbálóknál,

p ezért jól propagálja a placebót,

p aminek átmenetileg jó hatása lehet…

p A természet gyógyít, te meg kasszírozol…

p

p

p Nagyszájú,

p szájhős kérkedő,

p aki az ütközet alatt lapul,

p majd mások hőstettét orozná el

p Vagy aki a zsarnokságban is jól élt,

p de most ex titkos ellenállóként villog,

p akinek nagy része volt a „rab nemzet”

p felszabadításában (ami igazából csak

p egy rafináltabb elnyomást és

p kizsákmányolást hozott…)

p

p

p Nagyra-

p becsülésed jeléül

p emancipálod a tanítványt:

p vagyis egyenrangúként kezeled,

p megelőlegezed ezt a bizalmat

p és maximumot követelsz tőle,

p és így azután ő is magától,

p hiszen ez ösztönzi, hogy ő

p méltó legyen e „szerepre” …

p

p

p Aki

p nem hülye,

p hogy a kényes,

p kínos igazságokat kutassa

p és azokat körében kimondja,

p mert ismeri a „bölcs” közmondást:

p mondd meg az igazat és beverik a fejed…

p

p

p Aki

p csak azért

p tesz fel kérdést

p és szól „okosan” hozzá,

p hogy a vita így parttalan legyen –

p vagy így húzzák a felelésre szánt iskolai időt…

p

p

p Aki,

p úgymond

p látná már a medvét,

p és ezt még jó hangosan,

p az előadást zavarva be is kiáltja,

p mert a színházban vagy az operában is

p csak egy jó véres állatheccre vár…

p

p

p Aki

p azért csúfolja

p a kórust vezetve

p hangos kisebbségben

p a gyerek-osztálytársat,

p amiről az egyáltalán nem tehet,

p s amitől ő különbnek érzi magát:

p szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.

p

p

p Aki

p erőnek erejével

p leszoktatná az ő

p „drága, szeretett gyerekét”

p a veleszületett balkezességről:

p lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.

p

p

p Aki

p az a farkas,

p aki halad a korral

p és ő már „meg is indokolja”,

p hogy most miért falja fel a neki

p kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…

p

p

p Aki azt

p mindig jobban tudja,

p hogy a másiknak most

p éppen mit kell, mit kellene,

p de a leginkább, hogy mit kellett

p volna tennie (mármint csak utólag…)

p

p

p Aki

p itthon ingyen,

p mások vállán állva

p szerzett tudását, képességét

p egy idegen országban, sőt: akár

p még szülőhazája ellen is kamatoztatja…

p

p

p Aki 

p elzárja,

p vagy lenézeti 

p a gyermekeitől/vel

p a magyar népdalt, mesét

p táncot, viseletet/viselkedést,

p a szerves és így éltető kultúrát -

p helyette mai trendi műmesékkel,

p világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti

p

p

p Aki

p jó adottságait,

p talentumait nem ássa el,

p sőt még szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja,

p ha az itt és most jobban fizet…

p

p

p Aki

p a – talmi, gagyi –

p aranyra mutogat, hogy

p ne lásd meg a ketrecet,

p ahova be akar csalni, hogy

p majd neki kiszolgáltatottan

p levagdoshassa a sas szárnyaidat…

p

p

p Aki

p elanyátlanodásom,

p elesettségem láttán

p levadászik szektájának,

p és mindaddig még támogat

p anyagilag is, függésbe hoz/tart,

p amig vele és csakis oda járok…

p

p

p Akinek

p látszólag

p tiszta a keze,

p nem piszkolja be azt,,

p Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,

p hiszen Ő „csak” egy felbujtó és tippadó

p a testi és lelki kifosztásodhoz

p

p

p Egy

p humán szakbarbár,

p aki még arra is büszke,

p szinte tüntet vele, hogy

p nemcsak matekból nulla,

p de ő még egy autókereket

p se tud cserélni, sőt még egy

p villanykörtét se becsavarni –

p az ilyesmi őhozzá méltatlan lenne…

p

p

p Aki

p még akkor is

p egy „janicsár” marad,

p mikor pedig már rájöhetne,

p sőt mi több: rá is döbbenhetne:

p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel

p a saját népe nyílt-titkos ellensége lett

p

p

p Jóval

p nagyobb erővel

p keressük-kutatjuk

p tételünk, állításunk cáfolatát,

p mint annak az ún. igazolását…

p Nem tekintélyünk csorbítójának,

p jóbarátnak és nem ellenségnek

p tekintjük azokat, akik ezt teszik,

p mert közös érdekünk az igazság,

p még ha ki is derül, hogy oly sokáig

p nagy tévedésben voltunk…

p

p

p Aki,

p éppen azért,

p mert elég közelről ismer,

p (és mert magából indul ki)

p nagyon hihetőnek tűnő, és

p igen gyorsan szétröppentett

p ravasz rágalmakkal alattomban,

p suttogó propagandával rontja jó híred

p

p

p Nagy-

p dobra veri

p az örömhírt:

p nem hiába a bánat –

p tudjuk: van bocsánat,

p és hirdeti az evangéliumot

p jó és rossz, vagyis minden időben

p (de nem a kiherélt, csonkított verziót)

p

p

p Nagybani

p adócsalóknak,

p ÁFA-csalóknak stb.

p tárok fel kiskapukat,

p adok titokban „jótanácsokat”,

p hogy a bérből-fizetésből élők

p rovására ők minél kisebb részt

p vállaljanak a közteherviselésből

p

p

p Ő

p az értelmi szerző,

p a jó emberlélek-ismerő,

p aki a legjobb ötleteket adja,

p hogy milyen embert pont mivel

p lehet a legjobban megzsarolni,

p és/vagy megkínozni, büntetni…!

p A hírzárlattól a sötétzárkán át

p a megerőszakolásig, vagy éppen

p a gyökérvesztő száműzetésig stb.

p

p

p Aki

p álnokul

p szembe dicsér, hízeleg,

p hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te

p nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p

p

p Nagy

p zajt csap

p körülötted az életpiac,

p és te is nyüzsögsz, szerepelsz,

p fontoskodsz, nyilatkozol stb. stb.,

p amikből a kevesebb jóval több lenne,

p de attól félsz: másként elfelejtenek…

p Így alig hallod az isteni sugallatokat,

p amik nélkül pedig sosem készülhet el

p az ércnél maradandóbb remekműved…

p

p

p Nagy

p ötleteket,

p újításokat,

p felfedezéseket

p és találmányokat

p ha lehet, ellopok,

p de ha nem sikerül:

p felvásárlok, begyűjtök,

p majd zárolok, eltemetek,

p vagy én szabadalmaztatom,

p és az én nevemen futtatom,

p és nekem hoz pénzt és sikert…

p

p

p Én

p környékezem meg,

p hálózom/szervezem be

p pl. a nagy atomtudóst,

p hogy mesés prémiumért,

p vagy jobb kutatási lehetőségért,

p vagy saját/családja élete miatti

p aggodalomból ne a hazájának,

p de akár még az ellenségnek is

p dolgozzon…

p

p

p Nagy idők,

p és gazságok

p nagy tanúja ő,

p épp ezért veszélyben…

p Az ilyen esetekre nincsen

p ún. tanúvédelmi program!?

p És ő jól tudja, hogy bárkit

p bármikor likvidálni lehet

p nemcsak koncepciós perrel,

p mártírt és Ügyet is csinálva, de

p balesetnek, infarktusnak álcázva…

p

p

p Nagy idők

p kis-nagy tanújaként

p akkor is csak igazat írj,

p ha ez tkp. önfeljelentés!?

p Akkor lenne csak hiteles

p az emlékiratod, életrajzod,

p ha van merszed és lelked,

p hogy ne csak másokról

p írj igazat/rántsd le a leplet –

p másként inkább bele se kezdj…

p

p

p Hiába voltál te

p egy márciusi ifjú,

p sőt maga Petőfi Sándor,

p de „a népet” megdolgozzák,

p és így nem akar képviselőnek,

p sőt, örülhetsz, ha agyon nem ver…

p

p

p Lehetsz te

p egy országszerte

p ismert és szeretett költő,

p de ki lenne olyan bolond,

p hogy hozzád adja a lányát:

p egy kétes-labilis egzisztencia

p (mert az is bolond, aki poéta

p lesz Magyarországon…!?)

p

p

p Nem

p nyugodhatunk,

p amíg a szellem napsugara

p nem süt be minden ház ablakába…

p (a többi már nem a mi dolgunk…

p ki-ki maga dönt: nyitva van-e

p a lélekházának ablaka, ajtaja,

p vagy sötétben botorkál tovább:

p megmenteni maga helyett

p senkit nem tudunk!?)

p

p

p Amíg

p nem tudta,

p hogy szinte lehetetlen

p a bicskával hályog-kovácsolni,

p addig jól és olcsón végezte a műtétet,

p de egyszer csak a kenyerét - is - féltő

p diplomás szakember „felvilágosította”,

p azóta már nem meri, megremeg a keze…

p

p

p Napi

p betevő falatért

p huzatos aluljárókban

p zenéddel szemérmesen

p alamizsnát kalapozva kolduló,

p teljesen kiszolgáltatva a „piac”

p értékítéletének/együttérzésnek…

p

p x

*

Reviczky Gyula

Ma született a Messiás

Hull, hull a felhő könnyü pelyhe;

Az utczákon tengernyi nép.

Paraszt, úr tarka egyvelegbe'

Megyen hallgatni szent misét.

Az ablakokból ide csillan

Hivogató világítás.

Ez egyszer minden évben így van:

Ma született a Messiás!

.

Én künn bolyongok, nincs családom,

Fásultan, únva életem',

A templomból ma is kivágyom;

Az álorczást nem nézhetem.

Sötét az ég; nincs rajta csillag;

Sem égi jel, se lángirás,

A mely vezesse útainkat...

Ma született a Messiás!

.

Az élet össze-visszasága

Ma se békít ki semmivel.

A szenvedő ma sincs megáldva

S rongyokba' jár, ki jót mivel.

Egyiknek tétlenség az élet,

S izzadva szidja annyi más.

Születni gyakran ősi vétek...

Ma született a Messiás!

.

A tékozló fiú kaczagja

A szent estét. Ölében ül

Egy nő, ki testét bérbe adja,

S fizetett csókokért hevül.

Körűle táncz, csók, czéda ének,

Trágár beszéd, pezsgő-ivás.

Magdolna csak nagynéha tér meg...

Ma született a Messiás!

.

Ah, mind ugy van, bármerre nézek,

Mint amaz első éjjelen;

Farizéusnak áll az élet;

Szegényé jászol, Betlehem,

Ahasvér hány vagyon közöttünk!

Hány Jób, ki istennel vitáz.

Sirunk, hogy a világra jöttünk...

Ma született a Messiás!

.

Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,

Vonaglásimra szemfedőd'.

Te nyugtatod meg a halálon

Kivül a földi szenvedőt.

Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren,

Ha nyugtomból a zaj kiráz,

Tovább vergődöm, újra kérdem:

Mire való a Messiás?

*

Reviczky Gyula

Jézus Pilátus előtt

(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:

Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;

Álmomban éjjel, elmélkedve nappal

Kerestem arczát; végre föllelém.

Mit a halandó gyönge ismerettel,

Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:

Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,

Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,

S világrendünk hány bús kérdőjelét!

A két kezet, mely áld, kötözve látom,

Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.

És hallom azt is, százszor hangosabban,

De nem a trón, a vádlott hirdeti,

Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan:

Halandó ember meg nem ölheti!

Nincs a ki védje, nincsen pártfogója,

Vérét szomjazzák a zsidó papok.

Jósképpel áll; azt olvasom le róla:

»Feszítsetek föl! Én meg nem halok!«

Nézzétek őt! Két keze megkötözve.

A nép üvölt: »Feszítsd, feszítsd meg őt!«

Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge.

Leborulok ily óriás előtt.

Oly szelíd, alázatos, lemondó, -

Ő az erény, igazság mártira.

S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:

Ez ő! a Messiás, isten fia!

Pilátus tétovázik... Nincs segítség!

Látom, hogy el fogják veszíteni.

De érzem: kikel sírjábul ismét...

Meghal, mert ember; él, mert isteni.

Reviczky Gyula:

ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!

Ahasvér, az örök bolyongó

Sóhajt minden gettó előtt:

Hát meddig lesz még rajtam átok!

Mikor lelek már pihenőt. -

És titkos szózat zúg a légben:

Mindaddig nem fogsz megpihenni,

Míg egy gettónak lesz lakója... -

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Más istenünk van, más világunk!

Mi meg nem értjük Jehovát.

A régi istenek kivesztek;

Mit kísértsen csak ő tovább!

Villámszóró Zeusz sem él már;

Alláht is látom útra kelni

Európábul Ázsiába...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

A haragos Jehova meghalt;

Most szerető, jó Isten él.

Lehet-e Isten bosszuálló?

Kívánhat-é szemet-szemér'?

Tilthatja-é a nem zsidóval

Jót tenni, vele lakni, enni?...

Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Ezernyolcszáz és nyolcvan éve

Hogy Ahasvér, szegény bolond,

Elátkozottan, kitaszítva

Ezen a földtekén bolyong.

Szánjátok őt meg; mert ha többé

Jehovát egy zsidó se zengi:

Ahasvér akkor fog pihenni...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

p 2

p

p Nem,

p hogy elismerést,

p megbecsülést, bátorítást nem kapsz

p a köz érdekében végzett áldozatos munkáért,

p de még jó, ha megúszod szilenciummal, vagy

p „csak” elhallgatással, mellőzéssel stb., és nem

p csinálnak belőled elsőszámú közellenséget,

p aki egy súlyos büntetést érdemlő főbűnös,

p akitől még a családját is elidegenítik…

p lásd pl. Ibsen: A nép ellensége)

p

p

p Modern

p diktatúrákban

p a legrosszabb sorsa

p nem a köztörvényeseknek,

p pl. a pedofil kéjgyilkosoknak

p de az ún. politikai fogolynak van

p szemben a korábbi privilegizált

p státusfogoly helyzettel (lásd például

p egy Kossuth, de még Rákosi helyzetét is)

p

p

p Nincs

p nem hamis tanú

p (vagy nem mernek

p melletted tanúskodni)

p Bezárt ajtók mögött a börtönben

p úgy elvernek, hogy attól koldulsz –

p belesántulsz, megrokkansz, megvakulsz

p (lásd pl.: Szász Béla: Minden kényszer nélkül)

p

p

p Diliház

p A politikai-társadalmi

p kérdésekben másként gondolkodókat,

p pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,

p ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva -

p a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka…

p

p

p Az

p ún. elmegyógyintézet

p megalázva-kegyetlenül „kezelt”,

p fogvatartott betegeit látva az orvos

p próbál hozzájuk érzéssel-megértéssel

p közeledni – ezért őt is közéjük zárják…

p (Csehov: 6-os számú kórterem)

p

p

p Az „orvos”,

p aki az embert

p mint állatot, sőt

p mint - bonyolult - gépet

p próbálja gyógyítani, megjavítani -

p a gyenge eredményt „a tudomány

p mai állásával” mentegetve…mintha

p nem is lenne lelke, és nem ott kéne

p keresgélni az ún. betegségek okait…

p

p

p Az

p orvosi diplomás

p ún. pszichiáter, aki

p pl. a tartós életkedvhiányt

p depressziónak címkézi-bélyegzi,

p erre egy profitorientált ipart épít,

p és vegyszerek folyamatos szedésére

p veszi rá már a fiatalokat is („mellék-

p hatásuk” akár öngyilkosság is lehet…)

p

p

p Ha

p egy gyerek

p nehezen betörhető,

p ellenáll az idomárnak,

p nem köti le az unalmas tanár,

p akkor pszichológushoz küldik,

p aki figyelemhiány/hiperaktív stb.

p címkékkel megbélyegzi…

p

p

p Mostoha-

p szülőként,

p pályatévesztett

p pedagógusként „bebizonyítom”,

p hogy te mi mindent nem tudsz, s

p milyen tehetségtelen, buta, sőt

p velejéig romlott, javíthatatlan

p kisgyerek vagy…

p

p

p Monopol-

p helyzetben

p levő pártkritikusok,

p háttérhatalmi ítészek

p árgus szemekkel lesnek,

p dögkeselyűként lecsapnak

p a kikényszerített hibáidra is

p

p

p Mosd le

p a gyalázatot,

p és ismét tedd széppé

p például a statisztikus nevet

p (A statisztika olyan, mint a bikini:

p sok minden megmutat,

p de a lényeget eltakarja.

p Kis hazugság,

p nagy hazugság,

p statisztika…)

p

p

p Általános

p jólétről beszélsz

p a társadalmi fórumokon –

p pl. átlagosan négyszobásak a lakások

p (de azt elhallgatod, hogy az egyiknek

p nyolc van, a másik meg kilakoltatott,

p híd alatt alvó hajléktalan…)

p

p

p Hálátlan,

p mostohagyerek

p műfajt felkarolva és művelve:

p pl. kevés pénzből és még kisebb

p elismerésért dokumentumfilmezünk,

p hogy bemutassuk az elrejtett való világot…

p

p

p Munka-

p időn túl,

p magánszorgalomból,

p vagyis hivatáserkölcsből

p már nem korrepetálom diákom,

p már nem gyógyítom a „betegemet”,

p már nem üldözöm az ismert tettest stb.

p

p

p A

p lazán,

p komoly

p kritériumok nélküli

p munkaköri kötelességeim

p már minimális teljesítéséért is

p magas fizetést és jutalmat is várok,

p vagy esetleg én magam döntök is róla (!)

p pl. mint „választott” – nem népet - képviselő…

p

p

p Muszáj,

p mielőbb

p letudandó kötelességet

p és nem pedig várva várt, 

p szellemidéző/lélekemelő

p ünnepi alkalmat csinálok

p a dicső elődjeinkre való

p új megemlékezésekből…

p

p

p Iszap-

p sárbirkózó

p Felveszed a kesztyűt:

p lesüllyedsz a szintjükre,

p belemész a sárdobálásba,

p és közben, a végén magad is

p meglepődsz, hogy nézel ki!?

p Sáros és szaros vagy…

p

p

p Egyedüllét,

p „magány” -fóbia

p Félve a kiközösítéstől

p hagyod, hogy lehúzzon

p magához a középszerűség,

p és ezzel fel is hagysz minden

p erkölcsi fenntartással és az

p állítólagos különcködéseddel…

p

p

p Protezsált

p Felmegy a függöny

p és egy másik protekciós

p álzenésszel kéne muzsikálni:

p közös a blama, a nagy leégés

p (- Tud hegedülni? - Nem!

p - És ha megfizetjük?)

p

p

p Munkahelyi

p pszichológusként,

p személyzetisként

p megszolgálva bérem

p grafológus és arckönyv-

p adatgyűjtés segítségével

p a Főnök besúgója leszek,

p maradék munkaidőben

p még én írom meg a főnök

p mismásoló/hurrá optimista

p ún. ünnepi beszédét…

p

p

p Műfaj

p és hivatás-

p tudat híján,

p ha lehetséges,

p akkor közpénzen,

p vagy adományokból

p a magánéletem meg-

p komponálásával játszadozó,

p semmi új értéket nem teremtő

p úgynevezett életművész vagyok…

p

p

p Műfordító

p Műgondos

p újra-fordítással

p hozzáférhetővé tesszük,

p (akár még fel is javítjuk…)

p ékes-édes anyanyelvünkön

p a világirodalom legeslegjavát

p (nem a napi piaci keresetre figyelve)

p

p

p A

p sznob,

p aki úgy tesz,

p mintha értené,

p sőt még élvezné is

p pl. ezt a kortárs zenét,

p vagy az új „művészfilmet”,

p hogy ezzel is elhatárolódjon

p a lenézett műveletlen,

p rossz ízlésű plebsztől…

p

p

p „Művész-

p filmrendező”,

p akit „fenegyerekként”

p forró drót/ac(z)élsodrony

p köt össze a pártállami Góréval

p (ahogy anno pl. egy Jancsó Miklóst is)

p

p

p Művész-

p tanárként

p nemcsak a szolfézst,

p de még az éneklést, és

p a zenélést is megutáltatja

p a rá bízott, csillogó szemű

p a nebulókkal, a palántákkal…

p

p

p Nagy

p csinnadrattával

p beintésre „leleplez”

p egy-két egykori besúgó

p beáldozható piti alakot,

p akit odadobnak koncként

p a lázongó nép vezére elé…

p

p

p Shakespeare

p Megszégyeníti azt,

p aki rosszul írja-ejti e nevet,

p vagy nem ismeri a Hamlet-et,

p de amúgy ő a maga életében

p egy Polonius, a hiperlojális

p kegyenc udvaronc stb.

p vagy egy Rosencrantz,

p a felbérelhető-áruló,

p a tettetett jóbarát

p szerepeit játssza…

p

p

p A

p szemed

p se rebben,

p ha a szemünkbe hazudsz –

p szégyentelen, vastag arcbőrű

p lettél a politikai pályádon futkározva,

p hazádat és népedet non stop elárulva

p (diplomatikus bölcsességnek szépítve…)

p de már nincs embered, aki szemedbe mondja…

p

p

p A

p szentmisén

p megcsodálod Jézus

p ördögűzéseit és az ún.

p „csodás” gyógyításait –

p de hát ez téged nem érint,

p te nem vagy egy félisten…

p Te halandó orvosként csak

p vegyszerrel, szikével „gyógyítod”

p a beteg ember rész-egységeit…

p

p

p Aki

p a leendő vásárló

p eszére-szívére hatva

p csak a jó terméknek,

p jó bornak fest cégért,

p és ő nem is rendez be megtévesztő,

p a laikust legalább egyszer átverő kirakatot…

p

p

p A

p langyost

p kiköpi az Úr?

p A jéghideg eszű

p örök kételkedés meg

p nagyon távol áll tőle…

p Jó, hát ő úgy forrófejű

p megveszekedett fanatikus lesz!

p Mint egy holtrészeg ember,

p akivel nem lehet vitázni…

p

p

p A

p kutyába,

p a kapcarongyba

p ő is beletörli a lábát –

p a beképzelt szellemi fölényével alázó,

p álműveltségét bunkósbotként használó,

p csak kisebbrendűségi érzéseket katalizáló…

p

p

p A

p kultúrházat

p rossz kocsmává,

p a könyvtárat meg

p videotékává züllesztő…

p Vagy az, akit tanulóként

p a könyvtárban a videotéka/

p ingyen-vécé lehetősége ragadja meg

p

p

p A

p kultúra

p reguláris

p megfegyelmezett

p közkatonái és tisztjei mellett

p ő a szükséges partizán, gerilla, ill.

p magányos, egyszemélyes hadviselő,

p esetleg egy törvényen kívüli betyár -

p vállalva ennek az összes rá/családjára

p rótt összes meg-élhetési nehézségeit…

p

p

p Ő

p az a népi hős

p az a garabonciás,

p pl. az a Lúdas Matyi,

p vagy Naszredin Hodzsa stb.,

p aki bölcsességével, bátorságával,

p leleményességével és humorával

p megleckézteti, nevetségessé teszi

p a népnyúzó hatalmaskodókat, így

p például a Kevély Kerekiket is…

p

p

p Aki

p nem

p kalandvágyból

p vállalja az illegalitást,

p a folyamatos konspirálást, vagy

p a nyílt polgári engedetlenséget,

p de mert az igaz jó ügy hű szolgálata

p miatt itt áll és nem tehet másként…

p

p

p A

p kis

p kudarcok is

p rögtön le- és megtörik,

p hamar pályát is módosít

p a könnyebb ellenállás irányában -

p a könnyű sikerek meg korrumpálják,

p vagy erről a rókáról nyúzna több bőrt is…

p

p

p

p Vagy-vagy

p Elhíreszteli,

p sőt „bizonyítja”:

p a Sátán e világ ura:

p nincs remény, add meg magad!

p A bagatellizált krampusz-kisördögöt

p gügyögve helyezi az „életjáték” polcokra

p A létező és ezért ható Gonosz szellemet

p ő hol jelentéktelen kis mumusnak stb.,

p hol meg mindenhatónak ábrázolja…

p

p x

Reviczky Gyula

Túlélek én minden csalódást

Túlélek én minden csalódást!

Nem öl meg engem fájdalom.

Sok bánat eltompítja lelkünk',

S ez jól van s bölcsen is nagyon.

Mit innom hágy a sors, a mérget,

Mint a dohányt, bort megszokám.

Szerelmi bú, nyomor, szegénység

Kétségb'esést nem hoz reám.

.

A keresztlevelem hazudja,

Hogy fiatal vagyok, pedig

A vénség szomorú nyugalma

Lehatott már a lelkemig.

Mesés világba nem ragad már

A nagyravágyó szenvedély,

S szivem, mely annyira csalódott,

Csak az emlékezetnek él.

.

A nagyralátás büszke szárnyon

Ragadt magával el, tova.

Nem látszott onnan, a magasból

A bűnös ember nyomora.

Felhőkbe törve égtem én a

Vágyak tüzében egykoron.

Elhamvadt bennük ifjuságom,

S a tűz utója már korom.

.

Mint az angyallal Jákob egykor,

A boldogsággal küzködém;

De áldását hiába kértem;

Nem tudtam lenni boldog én.

Fáradt vagyok a küzdelemtől;

De megpihenni nem tudok.

Most is kínlódom, mint az angyal,

A ki az égből lebukott.

.

Mit ér, hogy annyiról lemondtam?

Mit ér, hogy bölcs türő levék?

Szerelem, ábránd, hit, vidámság

Nélkül mit ér a bölcseség!...

Lelkem sajog s bár türelemmel

Van mint a szentirás tele:

Csak más olvas belőle vígaszt;

Nekem a kínok kútfeje.

.

Reményt! reményt! Óh, hagy hihessem:

E nyomor egykor véget ér.

Oly iszonyú a mult; fülembe

Kiáltja minden percze: vér!

Nem haltak még ki a Kaínok,

Még nem sülyedt el Szodoma.

Az ember most is csak a régi,

S óh jaj, nem is lesz más soha!

.

S habár uj Messiás születnék,

Nem hozna ő se jobb időt.

A gonoszság, mely nem hisz Istent,

Halálba vinné most is őt.

Mig butaság, gőg, szívtelenség

Élet-halálra versenyez:

Nagy lélek, nagy erény örökké

Üldözve, számkivetve lesz.

.

Hogy koldusbot jutott Homérnak

S Jób hamudombon szenvedett;

Hogy megölték képmutatók azt,

Ki békességet hirdetett;

Hogy lesz még számos méla Hamlet,

És lesznek bűnös Gretchenek;

Hogy fájdalom minden nagy érzés:

A bölcs megérti és nevet.

.

A szellem sorsa harcz; de ritkán

Jut czélra, ritkán győztes ő.

Ha kimerűlt a küzdelemben,

Elsöpri földi, nyers erő.

Kezdettül óta e világon

Erőszak a hatalmas úr.

Erény, lángelme, szellem, ihlet,

Mit ér, ha gyönge és mazúr?

.

Úgy, úgy! A zsákmányon hizott bűn

Magasan hordja fenn fejét;

S a gyönge vértanú s a lángész

Könnyezve rágja kenyerét.

Mindenha úr lesz és hatalmas

Fegyver, erőszak, pénz, tömeg.

S e bitor eszközök bukását

Az öreg föld nem éri meg.

.

Bohócz-világ! megszoktalak már,

Hisz' ennek így kell lennie.

Nem szomjazom jobb korra többé;

Nem fáj nekem már semmise.

A balga hisz csak lehetetlent;

Én hát türök, ha tűrni kell.

Nagy bölcseség veszteg maradni,

És nem törődni semmivel!

Reviczky Gyula:

Rezignáczió

Lomhán szemlélem a világot.

Hadd forrjon, ontsa bűneit.

Nem szórok a gazokra átkot,

És az erény se lelkesit.

.

Nem indulok meg, nem szomorgok,

Ha látok szenvedő szivet.

Irigységet nem kelt a boldog,

Nem fáj sem új, se régi seb.

.

Maradjon a világ a hogy van,

Sajtoljon égő könnyeket.

Lemondtam, mindenről lemondtam,

Mit megmásitni nem lehet.

.

Botorság volt kergetnem álmot,

És szélmalmokkal küzdenem.

E kába összevisszaságot

Ma már nyugodtan nézdelem.

.

Dobálják sárral bár az eszmét:

Nem indit meg, ha elbukott.

Gazság arassa győzedelmét:

Én nézem s meg se mozdulok.



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,