Miért ne lennék itt-most boldog?

Életminőség vizsgáló ABC könyv – III.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

Egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

*

p 1

p

p Akik

p mindenből

p ki tudják hozni a maximumot –

p akivel vitád miatta(tok) szinte

p mindig veszekedéssé, sőt nem

p ritkán még verekedéssé is fajul…

p (presztízskérdés: kinek van igaza,

p egyik se enged, mindkettő szenved…)

p

p

p Aki

p képtelen

p a pár-beszédre,

p mert mint Echó,

p vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja

p (visszhang), mintha te ott se lennél…

p

p

p Aki

p képtelen 

p tényleg szertelenül,

p az ön- és társszeretet isteni erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/

p vagy - ne adj’isten - kábítószer-függő roncs…

p

p

p Aki

p buzgón

p és kitartóan keres, és

p ma könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, életszemléleti/viteli bajai

p ún. medikalizációs játszmáihoz…

p (Önvizsgálat/változás helyett „gyógyszer”

p és a beteg-szerep látszólagos előnyei stb.)

p

p

p Akinek 

p görbe a háta,

p mégis üres a zsebe,

p a sok fölös kapálás, szántás,

p permetezés, locsolás stb. miatt,

p mert pont tájidegen növényt vetett…

p (amúgy meg magától bőven teremne)

p

p

p Aki

p kerüli

p a – nyílt –

p gyónást, bűnvallást,

p a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további,

p akár nagyobb bűnökre 

p zsarolható is marad…

p

p

p Aki

p csak néz

p ki a fejéből,

p de csak annyit lát

p a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő,

p vagy a szemellenző, sőt

p a bekötött szem enged neki…

p

p

p Aki

p sajnálva

p a drága időt,

p nem „bíbelődik”,

p főleg/csak kész,

p konzerv ételeket,

p és aktusra előkészített

p nőt, ágyast stb. fogyaszt,

p hoyg kielégítse (nemi) étvágyát…

p

p

p Aki 

p mindig

p minden munkájával

p csak bíbelődik – igen lassan,

p aprólékosan, küszködve, kitartóan

p foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p (mert vagy egy perfekcionista, vagy

p még nem találta meg a neki rendeltet)

p

p

p Aki

p úgymond

p „a nagyon hamarosan

p közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot

p és „csak egy nap a világ” alapon

p két végről égeti élete gyertyaszálát…

p

p

p Aki

p még a saját

p rontásaiból sem okul:

p aki mindig a ki nem kényszerített hibái

p ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p

p

p Aki

p a kis,

p még a legkisebb szálkát

p is meglátja/szólja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem

p a saját szemében/más tükörben…

p Pont azért ilyen „jó” a szeme, mert

p „aki mondja másra, az mondja magára)

p

p

p Aki

p szinte

p egy „mazochista”:

p kísérleti alanyt csinál magából:

p az érdekli, azt kutatja a végsőkig,

p hogy mi mindent bír ki egy ember?

p mekkora a testi-lelki teherbírása…!?

p

p

p Aki

p csak 

p kontrasztként tart „jóbarátot” –

p de főleg/csakis olyat, akihez viszonyítva

p ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat,

p aki csak egy eszköz az ő jobb érvényesüléséhez…

p (a szeretet hatalma helyett a hatalom szeretete)

p

p

p Aki

p csak

p a nála

p tudatlanabbak,

p gyengébbek stb.

p társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat,

p ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p

p

p Akinek

p nincs olyan

p húzó, stimuláló,

p doppingoló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan csak egyre

p többre és jobbra ösztönzik és emelik

p

p

p Aki

p rossz körbe,

p korpa közé keveredik

p és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és holtig velük

p dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p

p

p Akit

p te oly jó

p barátodnak veszel,

p mert ő - álnokul - szembe dicsér, 

p hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és így el is hitesd magaddal, hogy te

p nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz…

p (Tartós/örök boldogtalanságra ön-ítélve…)

p

p

p Akinek

p még a házasságát is

p ideig-óráig csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és

p dacszövetségben” cinkosan falaznak

p

p

p Aki

p korán

p és akár egy egész életre

p beskatulyázza, stigmatizálja,

p elkönyveli, leírja magát… és

p a „barátai” szemében is csak

p egy lúzer, egy született vesztes…

p

p

p Aki

p „születési

p rendellenessége” miatt

p már hamar végleg lemond

p az emberélet alapdimenzióiról:

p hivatás, pályafutás, barátság,

p szerelem, családalapítás, otthon stb.

p

p

p Aki

p kőkeményen

p dolgozik ugyan,

p de minek: csak

p a mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme

p a minőséghez kellő jó

p ötletre, ihletre várni…

p

p

p Aki

p az ágyban

p henyélve várja,

p hátha megálmodja

p az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kell fel,

p nem is öltözködik fel és

p nem is takarít ki stb. stb.

p Az önfegyelem-hiányos lusta…

p

p

p Aki

p könnyen

p megharagszik,

p egy ezt már-már

p szinte váró mimóza,

p egy „Rézbányai Győző”,

p de viszont nehezen bocsát meg:

p ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p

p

p Aki

p nagyon

p következetes,

p de csak úgy, mint egy ökör:

p ő nem korrigál, nem néz szét –

p ő csak megy és megy konokul

p az útján előre akár a szakadékba is…

p

p

p Akit

p ártatlanul 

p börtönbe vetnek

p és szabadulna is onnan,

p de ha egyetlen rántás nem

p tépi ki az ablakrácsot, nem rángatja,

p akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p

p

p Aki

p tévesen azt hiszi:

p Isten nem szereti őt,

p pont ő nem édes gyermeke,

p és ezért irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin,

p aki pont azt öli meg,

p aki neki segíthetne…

p

p

p Aki

p nem hülye,

p hogy a kényes,

p kínos, de szabaddá tevő 

p igazságokat keresse és kutassa

p és azokat körében még ki is mondja,

p mert jól ismeri a „bölcs” közmondást:

p mondd meg az igazat, és beverik a fejed…

p

p

p Aki

p „az igazság bajnoka”,

p aki az ő nagy igazságával

p irgalmatlanul, kíméletlenül

p agyonveri még barátait is, vagy

p érte beáldozza családját is (Kohlhaas)

p

p

p Akin

p meglátszik,

p hogy gyorstalpaló órát

p se vett abból a tárgyból:

p hogyan légy figyelmes és tapintatos?

p Ő kíméletlenül mondja az igazat:

p egy „szalonképes” szadista

p

p

p Aki

p nem ismeri

p a kegyes csalás fogalmát –

p és nem is tud elképzelni olyan helyzetet,

p amikor valakinek éppen a saját érdekében

p itt és most nem mondunk igazat…

p

p

p Aki

p nem ismeri,

p vagy nem tiszteli

p az elemi emberi logikát:

p ő egymást kizáró dolgot

p és egyszerre állít, ill. a csak

p vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.

p

p

p Aki

p úgy lenne

p „maximalista”,

p aző minden igényét

p magas fokon kielégítő, hogy

p külön nőt tart a konyhájában,

p és mást a hálóban éstársalgóban

p (és nagyon vigyáz arra, hogy ők

p lehetőleg elkerüljék egymást…)

p

p

p Aki

p mint hódító

p lábujjhegyre áll a randevún,

p egy idealizált képet hazudik magáról,

p de birtokon belül, a házasságban ő már

p egy cseppet sem erőlködik

p

p

p

p Aki

p kvázi hibernálva 

p az ottani/akkori önmagát,

p az ott és akkor boldognak érzett életét

p vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p

p

p Aki

p vagy elvárja,

p hogy mindig más

p derítse őt jó kedvre,

p vagy ha neki épp nagyon rossz van,

p akkor igyekszik elrontani a jó kedved,

p és megkeseríteni a szád jó ízét…

p

p

p Aki

p felnőve is

p vakhitű ősbizalmas marad:

p ő látatlanban még akár egy

p beleegyező szignóval (kézjegy)

p látja el azt a biankó, üres papírost,

p amire „halálos ítéletét” is ráírhatják…

p

p

p Aki 

p kínos

p kész helyzet

p elé állítja a társár:

p már csak a házasságkötés

p után vallja be, hogy krónikus beteg,

p ramaty a vagyoni helyzete, kisbabát vár

p és amúgy is olyan nagy a múltja...

p

p

p Aki

p úgymond

p látná már a medvét,

p és ezt még jó hangosan,

p az előadást zavarva be is kiáltja,

p mert a színházban vagy az operában is

p csak egy jó véres állatheccre stb. vár…

p

p

p Aki

p „örökifjúként” 

p lázad sok/minden

p úgymond rákényszerített

p régi szokás és forma ellen,

p ami a „második természetünk”,

p de újat-jobbat viszont nem alkot,

p így most ezért nincs tehermentesítve…

p

p

p Aki 

p egyszerre akar

p minden szokást,

p életszabályt stb. felülvizsgálni…

p Ezért azok érvényét felfüggeszti –

p mint ki a nyílt vízen építené át a hajóját…

p

p

p Aki

p lebecsüli

p a szokás hatalmát,

p és nem reflektoroz rá

p a rossz, de vak megszokásokra,

p mert nem is lát mást: se élő példákban,

p se otthon, sem idegenben, sem művekben…

p

p x

x

Reviczky Gyula

Tartsatok bűnbánatot!

.

Megromlott már a régi erkölcs.

Egy kor veszőbe' van megint.

Szakadj le, új idők viharja!

Pusztíts, dühöngj kedved szerint.

Bábel tornyának épitői,

Hogy' összezagyválódtatok.

Kezdhetitek megint elülről...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

Jut-e még eszetekbe néha,

Mi az az Isten ostora?

Mért kellett jönni vízözönnek,

S hogy mért pusztult el Szodoma?...

Erős Spartára, bölcs Athénre,

Rómára nem gondoltatok?...

Egy népvándorlás jöhet újra!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

Kérkedtek azzal, hogy e század

Mily bölcs, erős, mindenható.

Nem leli kedvét délibábban

S abban, mi szép, de nem való.

Ledöntött minden régi bálványt;

De a sziv semmit sem kapott.

Nem boldog és nem jó az ember!...

Óh, tartsatok bünbánatot!...

.

Jól tudom én is, hogy a szellem

Az ember dísze, jobb fele;

De jaj, ha csak józan sivárság,

Örömtelenség jár vele.

Mely megöli a gyermekálmot,

Óh, az a szellem átkozott!

Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

A gyermek űzi még a lepkét,

Vigan bársonymezőt tapos.

Czukorról annyit tud, hogy édes

S a virágról, hogy illatos.

A természet még egyre dajkál,

A nap reánk áldást ragyog;

Csak a bölcs ember szíve parlag!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

Megoldható-e annyi rejtély?

S a tudás haszna óh, mi lesz!...

A föld s nap élte is mulandó

S velük az ember is kivesz.

S ki végsőnek marad, bevallja,

Hogy boldogság itt nem lakott;

Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

Hiába minden kutatások;

Gyöngék vagyunk és kicsinyek.

Áldott, ki a könnyet letörli

S megért egy szerető szivet.

Ugy jártok, mint a zord titánok; -

Csupán az istenek nagyok.

Az ő hatalmuk víhatatlan!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

.

Jöjjetek sírni templomomba;

Verjétek bünös melletek',

S a szeretet nagy istenétől

Jó, tiszta szívet kérjetek.

A könnyezőhez, búsulóhoz

Vigasztaló szót szóljatok.

Egymást ölelve, megbocsátva:

Igy tartsatok bünbánatot.

*

Reviczky Gyula:

Bünhődés

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat.

Oh, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szivemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amig telt, semmisem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kinált az alkalom.

Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amig egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.

x

p 2

p

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal,

p és bármilyen eszközzel,

p másra sem törekszik, mint

p a gazdagságra, ami gazságát igazolja…!?

p A bőség nála az istenáldás jele, mégsem boldog,

p mert az eszközből csinált végcélt, és leredukálta,

p érzelmi koldussá szegényítette le az emberi életét…

p

p

p Aki

p egyre több

p mindent birtokol,

p mégis örök a kínzó hiányérzete,

p mert földi javakból soha nem elég…

p És úgy véli, hogy ha nem gyarapodik,

p akkor a meglevő vagyona is veszélyben van…

p

p

p A

p zsugori, kupori,

p aki magától is sajnál

p elemi földi élvezeteket,

p minden fillért uzsorára ad ki,

p és még azt is végig szenvedheti,

p ahogy gyermeke eltékozolja örökségét…

p

p

p Aki

p úgymond

p csak akkor „vállal” gyereket,

p ha már minden feltétel optimális,

p csak magában/megfoghatóban bízik,

p a gondviselő Isten kegyelmében nem,

p és így jó eséllyel sohanapján…

p

p

p Aki

p nem önmagáért

p nemz és nevel utódot,

p de ez csak egy eszköz neki,

p hogy a párját magához láncolja,

p vagy segélyeket stb. csikarjon ki…

p stb.

p

p

p Aki

p irigy,

p minden

p gazdag(abb) embert

p már eleve gazembernek lát,

p és háborog, rendőrért kiált stb.

p ahelyett, hogy békében élvezné

p az istentől neki szánt boldogító

p tisztes szegénységet…

p

p

p Aki

p bárki mást

p csak kisebbít,

p sőt befeketít, mocskol stb., 

p hogy így viszonylag ő több, illetve

p tisztább, kevésbé koszos látszatú legyen…

p Öntisztás, önjavítás elől pazarol el lelki erőket…

p

p

p Aki,

p ha már

p ő páratlan maradt,

p akkor azzal vigasztalódik, hogy

p legalább éket ver párok közé,

p begurítja a rút viszály almáját, és

p az éket még szakadékká is tágítaná…

p

p

p Aki,

p ha már

p ő maga

p – önhibájából –

p kudarcot vallott

p a családalapítással, akkor

p cinikus-pesszimista „bölcsen”,

p álokoskodással fennen hirdeti:

p a házasság a szerelem halála…

p

p

p Aki

p a leírt imák 

p mechanikus elhadarása,

p vagy zsaroló alkuajánlat után

p felajzva várja az ún. isteni választ –

p és ha ez elmarad, akkor (neki) nincs Isten…

p

p

p Aki

p még a másról

p szeretettel készült

p szellemes karikatúrán

p se tud egy jóízűt nevetni –

p vagy éppen csakis azon,

p de a magáén már nem…

p

p

p Aki

p még az ádáz,

p esküdt ellenségének

p is hamar(abb) megbocsát,

p mint magának, sőt akár sohasem:

p magához oly szigorú/irgalmatlan,

p és erre ráadásul felettébb büszke is…

p

p

p Aki,

p mint a korsó,

p addig jár a kútra,

p a míg el nem törik,

p aki egy alkalom szülte tolvaj volt,

p de vérszemet kapott és profi bűnöző lett,

p aki felett mindig ott a lebukás Damoklész kardja…

p

p

p Aki,

p mint a részeg

p és így, vagy másként bolond,

p aki nem tudja, hogy mit tesz:

p éppen a rablók előtt dicsekszik

p a nála levő sok pénzével…

p

p

p Aki

p igen jó élő példa

p az áldozattani nagykönyvből:

p hogyan kell valakinek magát

p a neki tetsző áldozat szerepre

p felkínálni és ebben tetszelegni,

p életfogytig mártírkodni…

p

p

p Egy

p humán szakbarbár,

p aki még arra is büszke,

p szinte tüntet vele, hogy ő

p még egy autókereket se tud

p cserélni, villanykörtét

p se becsavarni…

p

p

p Aki

p egy büszke

p munkaalkoholista:

p nem is tud róla, hogy

p ez is egy szenvedélybetegség,

p így azután miért is keresné a gyógyulás útjait…

p

p

p Aki mögé

p már nem kell

p olykor csak-csak kijátszható hajcsár:

p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál,

p ő önmagát kicselezhetetlenül zsákmányolja ki…

p

p

p Aki

p jobban keres,

p ha hétköznap csak 

p alva láthatja a gyermekeit –

p majd ők őt esetleg, és sajnos

p nem is rossz eséllyel, már csak halva…

p

p

p Aki

p múzeumba

p teszi a Bibliát,

p az ó- és középkori bölcseket stb.,

p hiszen telefonból/bölcsességből is

p mindig a legújabb lehet a legjobb…!?

p

p

p Aki

p nagy igyekezettel,

p ravaszul törököt fog –

p de aki ezután meg már őt nem ereszti el…

p mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka…

p

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p diadalt arat, hisz

p sikerült meghódítania a Nőt,

p nem is sejti, hogy nem ő választott –

p mintha ő tanítaná meg a halat úszni…

p

p

p Aki

p mindig csak

p egy picit görnyed

p testben/lélekben egyre lejjebb,

p de azután már végleg úgy marad,

p s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…

p

p

p Akit

p nem kell

p deportálni,

p kényszerlakhelyre

p kitelepíteni, száműzni –

p ő maga önként hagyja el

p tkp. látszat-előnyökért az őt

p éltető és védő otthont és hazát…

p

p

p Aki

p „jól szórakozott” 

p és most szórakozottan,

p vagyis szétszórtan vezet,

p a telefonjába vicceket mesélve

p a családautót a vonat elé hajtja…

p

p

p Aki 

p köldöknézőként,

p s nedves puskaporral

p magát a Jóistent káromolja,

p mert ő ennél sokkal többet-jobbat,

p több égi, gondviselő segítséget érdemelne…

p

p

p Aki

p „Istent védve”,

p az Ő létezést és

p gondviselését bizonyítva

p mindig eufóriában próbál mutatkozni,

p míg majd tartósan letargiába nem esik…

p

p

p Akit

p az Isten

p – a tudomása szerint –

p a maga képmására formált,

p ő meg a gyermekét, vagy élettársát

p formálná teljesen a maga képmásává…

p

p

p Aki

p itt és most

p gyorsan és

p látványosan akar hatni

p és legalább hírhedté válni -

p ezért ő nem épít, csak rombol:

p percek alatt felgyújtható, s leég

p az évekig épített családi ház is…

p

p

p Aki

p járatlan

p a szellemvilágban,

p és óvatlan, és így könnyen

p a szaván fogja az ördög: pl.

p látatlanban neki ígéri még

p a távollétében született fiát is…

p

p

p Aki

p a – talmi, gagyi –

p aranyat álmélkodva nézi,

p és nem látja meg a ketrecet,

p ahova be akarják csalni, hogy

p ott levagdoshassák a sas szárnyad…

p

p

p Aki

p mintha

p egy marslakó

p lenne itt e Földön,

p olyan idegenül mozog

p ebben a „való világban” –

p vagy mint aki vadember volt,

p és így csöppen az emberi társaságba…

p (mint egy elefánt a porcelánboltban…)

p

p

p Olyan vagy,

p mint az a gyerek,

p aki úgy akar kikerülni

p kellemetlen kötelezettséget,

p vagy akar elérni kivételezést,

p hogy betegséget szimulál,

p sőt beteg is lesz…

p

p

p A

p csapongó

p gondolataid

p háborgó tengerén

p ide-oda sodródik a hajód,

p mert nincs lelki csendben

p meghallott szív iránytűd, horgonyod stb.

p Cogito ergo sum!? Az eszed nem szolgál, de ural…

p

p

p Amikor

p azt hiszed,

p hogy a magad ura vagy,

p és te teszel, cselekszel valamit,

p és mégis csak a kényszerképzeteid,

p a rögeszméid vak kiszolgálója vagy…

p Egy se hall, se lát hatökör Dömötör…

p

p

p Aki

p nem is tudja

p elképzelni, hogy

p Isten benne is lakik,

p akivel naponta konzultálhat,

p az ő istenképe: egy távoli Nagyúr,

p aki nem tud minden kis porszem

p apró-cseprő gondjával törődni…

p

p

p Aki

p vagy csak koldul,

p vagy csak panaszkodik istenének.

p És háborog, ha nem kapja meg, amit kér,

p pedig nagyon hálás lehetne neki, hogy

p nem teljesíti gyermeteg kívánságát:

p pl. legyen minden csoki/arany…

p

p

p Aki

p már csak

p spiccesen,

p sőt „részegen”

p vagy szerelmesen

p mer önfeledten ugrándozni,

p akár még egy idegent is megölelni,

p mindenkiben csak jót és szépet látni –

p ha kijózanodik, akkor meg szégyelli ezt…

p

p

p Aki

p ravaszul 

p bármikor és

p újból átverhetnek,

p mint a mesebeli róka

p azt a hiszékeny farkast,

p a te válladról mászik ki a veremből,

p vagy a kútból, de téged a sorsodra hagy…

p

p

p Aki

p jó adottságait, 

p talentumait nem ássa el,

p sőt azokat szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja,

p ha az itt és most éppen jobban fizet…

p

p

p Aki

p közvetlenül

p az életpiaci lármában

p a boldogságot hajkurássza,

p havonta új gurut követ vakon,

p ami így mindig tovareppen előle,

p s így élete egy csalódás-sorozat -

p és a meditációs csendben nem Isten

p akaratát tudakolja és hajtja is végre,

p ami után közben ráadásul meg is kapná…

p

p

p Aki

p váltig nem érti,

p hogy miért van mindig

p körülötte zűrzavar, hidegháború stb.,

p mert nincs tisztában lelke hatalmával:

p ha nincs meg megteremtett lelki békéje,

p akkor háborog a tenger, nem tud vízen járni…

p (Ahogyan ott „bent”, úgy ott „kint” is…)

p

p

p x

*

Reviczky Gyula

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

.

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.

.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

.

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok!

*

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszúságod,

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát,

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod ég,

Csak hiúság, buborék.

.

Óh, pedig hány perced, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott,

S kiderült rá szíved, arcod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed;

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta?... Semmiség!

.

Nem tudod, mi nyomja szíved,

Semmiségek üdvezítnek,

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet;

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhítod,

S holnap küzdve élni jobb.

.

Ember! Önző vágy vezérel!

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szíved:

Nincs e földnél semmi szebb.

.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Míg, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe',

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod búban éled;

S csak ha lelked szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő szív sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

.

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája?

Csak magadnak képe, mása.

Ki sóhajtoz, ki mulat.

A világ - hangulat



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

„Önmagamtól”

és a „barátaimtól”

védjen meg engem a Jóisten,

az ellenségeimmel majd csak

elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

*

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –