Miért ne lennék itt-most boldog?

Életminőség vizsgáló ABC könyv – I.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

Egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Arany János

JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép

Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant,

Jobbra-balra sebzett;

S jobbra-balra, merre fordult,

A fegyvernek éle,

Puszta lett a népes ország

És üvöltött rajta végig

Farkasok zenéje.

.

Kin a német, minthogy őrá

Járt a rud legjobban,

Megfélemlék, megbusúla,

Cselt szövött titokban:

Nem birván az oroszlánnal,

Annak vermet ása,

Takarónak a veremre,

Mint egyéb gazságra, jó lesz

Krisztus szent vallása.

.

"Ázsiának sáska-féle

Kóborló pogánya,

Isten a te lelkedet bár

Mind pokolra hányja!

Ne legyen az idvességben

Soha semmi részed:

Lelked üdvösségeért nem;

De saját bőrünk javáért

Megtéritünk téged."

.

Így beszélt a német papság

És a pénzbe markolt,

(A papok nagytorku zsákja

Már akkor is megvolt);

Bor, tulok lett a dulásig,

A pénzt nem kimélte,

Tudta, nem vész kárba semmi,

Húzni fogja firól-fira

Az uzsorát érte.

.

Lett is aztán dinom-dánom,

Keresztyén tivornya.

Hirdeté az istenígét

Papok bora, bornya.

Kocsma lett az istenháza,

Melyben ittak-ettek, -

S egy-két szentnek a nevét ha

Elgagyogták részeg fővel,

Mindent megfizettek.

.

Kiváltképen egy pap, neve

Iván, azaz János,

Többi közt legjobban értett

Ehhez a munkához.

Udvarán örökké tombolt

A lakzi, kaláka,

Hét mérföldre érzett a szag

S úgy hítták ezt a vidéket:

János pap országa.

.

Kedves ország volt ez a táj

Minden naplopónak,

Kasza-kapa-kerülőnek,

Éhen kóborlónak;

Kujtorgó ebek lakoztak

A jó sült szagával,

Kujtorgó magyar nép dőzsölt

- Ha tudott keresztet hányni -

Jánossal magával.

.

Sült ökör hevert szanaszét

János udvarában,

Két szarván boros csobányok,

Kés az oldalában.

Akinek tetszett, odament,

Az ökörből vágott,

S jót ivott rá a csobányból,

Nem is könnyen hagyta aztán

Ezt a jó országot.

.

Alig futott ennek híre

A népség között el,

Aki nem jött a szagára,

A hirére jött el,

Nem, hogy jól lakjék, hanem csak

Hogy valamit lásson, -

S addig nézte, addig nézte,

Hogy maga is megkivánta,

Kívül a palánkon.

.

S aki egyszer megkivánta,

Azt be is bocsáták,

Pogány fővel el nem hagyta

Többé a kalákát:

Megtaníták kulacs-szónál

A Krisztus hitére...

Vagy nem is a hitre, hanem

A vallást elundokító

Sok mindenfélére.

.

Első ága volt a hitnek

(Elmondom a nagyját):

Hogy minden termék tizedét

A papoknak adják,

Bort és búzát és baromfit,

Földeket is mellé

S faluszámra jobbágy-népet,

Aki a kövér pusztákat

Ingyen megmívelné.

.

Másik ága volt a hitnek,

Hogy: ne kapj a kincsen,

Mennyországban a gazdagnak

Semmi helye nincsen.

Ne rabold el a némettől,

Ami neki termett,

Sőt ha ingedet lehúzza,

Azt se bánd, mert Isten úgy ad

Lelkednek kegyelmet.

.

Harmadik volt: országodat

Pap kezére bízzad,

Ő ráér tanácsot adni,

Míg más ember izzad.

Ő mindent végez helyetted,

Kell-e több jó annál?

Bízd rá, ami gondba jőne;

Csak a pásztor legyen ébren,

Hadd aludjék a nyáj.

.

Negyedik hitágazatja:

Házasodjál össze,

Gyenge a magyar, ha minden

Nemzet nincsen közte;

Hozz lakót, minél többfélét,

Ültesd a nyakadra,

S béketüréssel fogadjad,

Ha tulajdon eszterhéjad

Alól kizaklatna.

.

Ötödik... mit én tudom mi?

Az is ilyenféle

Rágalom s káromkodás a

Megváltó nevére,

Melyeken a jó magyarság

Gyönyörűen épült:

Idegen kalandoroktól

Ki hagyá magát pusztítni

Csaknem mindenéből.

.

Legott a királyi székre

Német ember hágott,

Aki fogta, másnak adta

Titkon az országot.

S amiatt, hogy másnak adta

S a magyart megrontá,

Iszonyú belháborúban

Magyar a magyarnak vérét

Esztendőkig ontá.

.

Attól kezdve többször is volt

János pap országa.

Sült galamb, borral folyó ér

És ingyen-kaláka;

Melyekért a jó magyar nép

Mindenét od'adta,

S tett olyat részeg fejével

Hogy, mikor kijózanodott,

Százszor megsiratta.

.

Most is vannak, akik ilyen

Hizlalóba vágynak:

Lomhán a gyomornak élni

És élni az ágynak;

Kik előtt, a hashoz mérve,

A haza sem drága,

S midőn ez küzdésre készti,

Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el

János pap országa.

.

(1848)

p 1

p

p Az

p idegen istenkép

p imád(tat)ása miatt holtig rab,

p például egy földi siralomvölgyben

p örök szenvedésre ítélt kis porszem…

p

p

p Aki egy

p nyílt istentagadó,

p ezért neki minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul is

p egy Rossz isten szolgálatába áll…

p

p

p Aki

p nem is mer

p szembenézni

p az élet-halál nagy kérdéseivel -

p ő így úszná meg a válaszadást,

p de emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p

p Aki azzal

p áltatja magát,

p hogy majd holnap,

p vagy azután jobb lesz,

p vagy soha nemvolt aranykorokba

p vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik” …

p (a szó eredeti értelmében: fájó elvágyódó…!)

p

p

p Aki

p mindaddig

p nem értékeli,

p amije ajándékba van,

p pl. két szín- stb. látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe,

p vagy ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p

p

p Akik

p testükben-lelkükben

p már túl öregnek érzik magukat,

p hogy szellemileg újjá-szülessenek:

p nekik erre a kis időre már úgyis mindegy...!?

p

p

p Aki már

p olyan mocskos,

p annyi sok és súlyos,

p „halálos” bűnt követett el,

p hogy így már nem is mer

p "Isten színe elé állni",

p pedig Jézus érte jött el…

p

p

p Aki

p kiábrándult

p a langymeleg, elkurvult

p ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton

p tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p

p

p Aki

p az ún. politikai-

p gazdasági rendszerváltástól,

p és nem az önmaga megváltoztatásától

p várta az egyéni boldogságát és a családja jobblétét…

p

p

p Akik

p úgy indultak

p az új rendszerben, hogy

p ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett például valamelyik MLM

p ön- és barátsággyilkos rabszolgái lettek

p

p

p Aki

p magas lóról

p úgy beszél a „barátaival”,

p mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal,

p vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p

p Aki

p elfogadta és élvezte

p a barátja vendégszeretetét,

p de mintha fizető vendég lett volna:

p a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír,

p ócsárol, balhézik, leosztályoz stb. stb.

p

p

p Akik 

p rút kis kacsaként,

p identitást vagy (élet)műfajt

p eltévesztve csak szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig

p amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p

p Akik

p idegen közegben, terepen,

p partra vetett halként vergődnek,

p még a simogatásukért is hálásak,

p csak éppen vissza nem jutnak, pedig

p az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p

p Akik

p jó ügyekhez méltó

p buzgalommal, tehetséggel

p és felkészülten, leleményesen stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak,

p képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p

p Akit,

p a sok-sok

p rossz példát látva

p már semmi nem érdekel,

p teljesen közönyös, és passzív,

p mert nem tudja: milyen sok múlhat

p akár egyetlen ember kitartásán stb. is…

p (lásd Szodoma és Gomorra pusztulását…)

p

p

p Akiknek

p nincs igaz jó barátjuk,

p vagy ami még rosszabb:

p csak hiszik, hogy van, de ál,

p egy álcázott belső ellenség,

p vagy egy jószándékú, de ártó;

p vagy netán a minőséget itt is

p a mennyiséggel, pl. ún. szesz-

p testvérekkel stb. pótolgatnák…

p

p

p Akik

p a gödör

p fenekén vannak,

p és kimászás, menekülés

p helyett még azt otthonosítják is,

p bele is törődnek a rossz helyzetbe –

p nem kérnek/elutasítják a segítséget

p

p

p Akik

p hittek

p az ördögi súgásnak,

p aki nagyon sokat ígért,

p majd nagyon keveset adott –

p vagy inkább tényleg jó sokat,

p de az meg olyan keserű volt...

p

p

p Akik,

p ha már elvileg

p nem lehetnek pl. a katolikus

p dogmájuk szerint teljesen "jók",

p akkor legalább a gonoszságban

p akarnak tökélyre jutni: sátánista kísérlet

p

p

p Akik

p élőhalottként,

p megváltatlanul

p sínylődnek a bűneik börtönében,

p miközben gonosz pótcselekvésként 

p bűnbak-személyre/csoportra vadásznak

p

p

p Akik

p minden istennek,

p minden oltáron áldoznak,

p még az ismeretlenén is, hátha

p mégis van benne valami, és akkor

p az egyik tipp/tét majd csak bejön…

p

p

p Aki

p rossz matekosok

p és ezért minden lehetséges

p lottószám-variációt megjátszanak,

p hogy teljesen biztosak legyenek:

p övék lesz a főnyeremény…

p

p

p Akik

p hiányoztak

p a százalék/kamatos

p kamatszámítás órákon,

p és a mohóságukban elvakítja őket,

p hogy hitelre azonnal hozzájuthatnak

p a hőn áhított „boldogító” árucikkhez, készpénzhez,

p és csak később/már későn döbbenek rá: attól koldulnak

p

p

p Aki

p szenvelegve nyavalyog,

p sőt akár még istent káromol

p az ő botrányos halandósága miatt,

p de már legkésőbb koradélután dög-

p unalomtól szenved, és magát is unja…

p

p

p Aki

p olyannyira szeretne

p a legbiztosabb háromlábon állni,

p hogy a testi-lelki-szellemi felépülése/

p megérése után sem dobja el a fizikai-lelki mankót…

p

p

p Aki

p nem is keres

p a benne is élő Istennel

p közvetlen kérő-hálaadó stb. 

p meditációs/imakapcsolatot,

p de az ő Szent könyve holt betűibe

p temetkezik, vagy hivatásos közvetítőt keres…

p

p

p Aki

p vagy nem tud

p mértéket tartani

p a nemes alkoholokból,

p és az nem oldja, felszabadítja stb.,

p de lerészegíti, és rabságban tartja -

p vagy saját gyengeségét, kisérthetőségét

p erényként tüntetve fel lesz büszke Absztinens

p

p

p Aki

p a „heves” udvarlása

p közben fél szemmel már

p a következő jelöltet fürkészi,

p mint aki a rabszolganő-piacon

p a háremébe gyűjt, ahol majd lesz

p idő ismerkedni és megszeretni is…

p (mennyiséggel pótolni a minőséget)

p

p

p Aki egy,

p ha nem is első,

p de lehetőleg az utolsó

p társ keresése, választása, és

p elmélyült megismerése helyett

p skalpvadászattal elfutkossa a drága idejét,

p amivel áldatlan örök magányra ítéli magát….

p

p

p Akinek

p már rengeteg kapcsolata,

p viszonya, szeretője stb. volt,

p de ezekből egyetlen egy sem maradt meg

p hűséges, kedves, meleg, házias élettársnak…

p

p

p Aki

p csak addig

p udvarol-bókol/harcol,

p míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt –

p utána már, „birtokon belül” már minek,

p vagy a nemzés után végleg sorsára hagyja…

p

p

p Aki

p csak addig akar

p nős/férjezett lenni,

p míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p azután meg már minek, az már biztos

p csupa keserűség – ezért folyton újra nősül…

p

p

p Aki

p a biszexualitása

p trendi, divatmajmos „felfedezésével”

p megduplázná az esélyét a párkapcsolatokra…

p jó esélye van: két szék közt a pad alatt végzi…

p

p

p Aki

p úgy fekszik a nászágyba,

p mint akinek egy kínos műtéten kell átesnie,

p és a gyerekszülés után már csak anya akar lenni,

p és non stop háborog, ha a férje másfelé keresgélget…

p

p

p Aki

p szürke életét

p az ágyban akarja,

p a másikra nem figyelve,

p lepedőakrobatikával, vagy

p gyerekkori traumája miatt

p szadomazo „játékkal” és más

p beteges perverzióval színesíteni…

p

p

p Aki

p más nevében

p udvarol annak a hölgynek,

p akibe ő maga is szerelmes,

p vagy aki mást küld maga helyett szépet tenni,

p vagy akár pont az ő legjobb(nak hitt) barátját

p hozza ilyen, szinte ellenállhatatlan kísértésbe…

p

p

p Aki

p úgymond

p „nem szeret” versenyezni –

p ha más is udvarol a lánynak,

p akkor ő menten meghátrál…

p Vagy nemtelen eszközökkel,

p például a rivális rágalmazásával,

p lejáratásával verseng…amivel csak

p magáról állít ki rossz bizonyítványt…

p

p

p Aki

p másnak

p csapdákat állít,

p alattomban mérgez, 

p vermet ás, és nem sírásó,

p és majd maga esik pofára bele,

p ahonnan netán épp „ellensége” segítheti ki…

p

p

p Aki

p úgy érti, hogy

p „nincs alku, én hadd legyek boldog”,

p hogy akár másokon is áttaposva kergeti

p és így egyre messzebb űzi azt az ún. kék madarat…

p

p

p Aki

p amúgy igen

p invenciózus és lelkes stb.,

p de mindig csak másokon próbálja ki

p a soha el nem fogyó és hülyébbnél is

p hülyébb ötleteit, majd roppant sajnálja…

p

p

p Akit

p „a tudomány

p mai állása szerint” lehet

p szabadon kínozni-mérgezni,

p sugár/kemo-terápiázni-vágni,

p csak a lelkében/életében ne „vájkáljanak”!

p

p

p Aki

p csakis

p oly zenét hallgat,

p amelyik a lelkében

p max. könnyűbúvárkodó,

p és nem viszi le őt lelke sötét bugyraiba,

p ahonnan akár a csontvázak is kieshetnének…

p

p x

*

Arany János

ÁGNES ASSZONY

Ballada

Ágnes asszony a patakban

Fehér lepedőjét mossa;

Fehér leplét, véres leplét

A futó hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Odagyűl az utcagyermek:

Ágnes asszony, mit mos kelmed?

"Csitt te, csitt te! csibém vére

Keveré el a gyolcs leplet."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Összefutnak a szomszédnők:

Ágnes asszony, hol a férjed?

"Csillagom, hisz ottbenn alszik!

Ne menjünk be, mert fölébred."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,

A tömlöcbe gyere mostan.

"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,

Míg e foltot ki nem mostam!"

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Mély a börtön: egy sugár-szál

Odaférni alig képes;

Egy sugár a börtön napja,

Éje pedig rémtül népes.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Szegény Ágnes naphosszanta

Néz e kis világgal szembe,

Néz merően, - a sugárka

Mind belefér egy fél szembe.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Mert, alighogy félre fordul,

Rémek tánca van körűle;

Ha ez a kis fény nem volna,

Úgy gondolja: megőrülne.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Ím azonban, időtelve,

Börtönének zárja nyílik:

Ágnes a törvény előtt

Megáll szépen, ahogy illik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Öltözetjét rendbe hozza,

Kendőjére fordít gondot,

Szöghaját is megsimítja

Nehogy azt higgyék: megbomlott.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Hogy belép, a zöld asztalnál

Tisztes őszek ülnek sorra;

Szánalommal néznek ő rá,

Egy se mérges, vagy mogorva.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?

Szörnyü a bűn, terhes a vád;

Ki a tettet végrehajtá

Szeretőd ím maga vall rád."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

"Ő bitón fog veszni holnap,

Ő, ki férjedet megölte;

Holtig vizen és kenyéren

Raboskodva bünhödöl te."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Körültekint Ágnes asszony,

Meggyőződni ép eszérül;

Hallja a hangot, érti a szót,

S míg azt érti: "meg nem őrül."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

De amit férjéről mondtak

A szó oly visszásan tetszik;

Az világos csak, hogy őt

Haza többé nem eresztik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Nosza sírni, kezd zokogni,

Sűrü záporkönnye folyván:

Liliomról pergő harmat,

Hulló vizgyöngy hattyu tollán.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

"Méltóságos nagy uraim!

Nézzen Istent kegyelmetek:

Sürgetős munkám van otthon,

Fogva én itt nem űlhetek."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

"Mocsok esett lepedőmön,

Ki kell a vérfoltot vennem!

Jaj, ha e szenny ott maradna,

Hová kéne akkor lennem!"

Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

.

Összenéz a bölcs törvényszék

Hallatára ily panasznak.

Csendesség van. Hallgat a száj,

Csupán a szemek szavaznak.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

"Eredj haza, szegény asszony!

Mosd fehérre mocskos lepled;

Eredj haza, Isten adjon

Erőt ahhoz és kegyelmet."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

S Ágnes asszony a patakban

Lepedőjét újra mossa;

Fehér leplét, tiszta leplét

A futó hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

.

Mert hiában tiszta a gyolcs,

Benne többé semmi vérjel:

Ágnes azt még egyre látja

S épen úgy, mint akkor éjjel.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Virradattól késő estig

Áll a vízben, széke mellett:

Hab zilálja rezgő árnyát,

Haja fürtét kósza szellet.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Holdvilágos éjjelenkint,

Mikor a víz fodra csillog,

Maradozó csattanással,

Fehér sulyka messze villog.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

És ez így megy évrül-évre;

Télen-nyáron, szünet nélkül;

Harmat-arca hő napon ég,

Gyönge térde fagyban kékül.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

Őszbe fordul a zilált haj,

Már nem holló, nem is ében;

Torz-alakú ránc verődik

Szanaszét a síma képen.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

.

S Ágnes asszony a patakban

Régi rongyát mossa, mossa -

Fehér leple foszlányait

A szilaj hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853)

p 2

p

p Aki

p csak azért

p jelentkezik felhívásra,

p válogatásra: rá ne számítsanak!

p Vagy önismereti szintjéről bűnrossz

p bizonyítványt ad: féllábú Tarzan-önjelölt…

p

p

p Aki

p egy „homo ludens” -

p ő azért él, hogy játsszon,

p akár egy szerencse-hazardőr függőként,

p de azért nem játszik, hogy még teljesebben,

p illetve lehetőleg mindenben játékosan éljen…

p

p

p Aki

p az eleve

p elrendelés-tanból,

p az ún. predestinációból

p magának házilag egy teljes önfelmentő,

p felelősséghárító fatalizmust machinál, barkácsol…

p

p

p Aki

p akkorát vajúdik,

p mint a nagy hegyek,

p közben minden családtag

p őt szolgálja, neki alárendelten „él” –

p de végül tragikomikusan csak egy kisegeret szül…

p

p

p Aki

p egy kicsit se jobbított

p se magán, se a világon,

p egy jó nyom se maradt utána -

p csak egy telekakált pöcegödröt

p és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p

p Akinek

p nem saját

p teljesítménye jobbítása a fő cél,

p hideg-háborúzik, destruktívan verseng,

p és így annak örül, ha ellenfele gyenge,

p indiszponált, balszerencsés stb. stb.

p

p

p Aki

p úgy sokszorozná

p az örömforrásait, hogy

p ő a másik kárának is örül,

p pláne, ha ebben neki is bármely része volt –

p de lassan már csak ennek… majd ennek sem!

p

p

p Aki

p úgymond

p a házi béke kedvéért

p örökre papucs alatt van,

p és csak nyel, és nyel, vagy

p majd meg már annyira telítődik,

p besokall, hogy akár még ölni is tudna…

p

p

p Aki

p csak titokban, rejtve,

p nem mutatva, belül ellenkezik

p a házisárkány becses nejével,

p hogy ez így biológiai elváltozást,

p pl. krónikus cukorbetegséget hoz…

p

p

p Aki

p a zanzából

p véli már jól ismerni

p a sorstükör-életgazdagító Nagyregényt,

p és „dugásból” a Nőt, a vele komplementer

p női minőség csodás „rejtett” dimenzióját…

p

p

p Akinek

p a nemi élete 

p nem egy emberspecifikus,

p örök, egész éven és szinte egész

p életen át tartó tiszta örömforrás,

p de egy muszos házastársi kötelem…

p

p

p Aki

p egy olyan „férfi”,

p akit huzamosan-végleg

p egy nő vagy a neje tart el –

p vagy „csak” alkalmi selyemfiú,

p vagy hímringyó, aki testét-lelkét árulja (el)

p

p

p Aki

p egy rigorózus-

p dogmatikus vegetáriánus:

p neki a vészhelyzet se kivétel -

p inkább koplal, sőt éhen hal,

p de húst, de halat sem eszik

p (hajótörött tutajos a tengeren)

p

p

p Aki

p a húsevőt

p megveti és fennhangon

p gyilkosnak mondja, kiáltja ki,

p aki a saját gondviselt gyerekeinek

p az „erőszakmentes” íz(lés)diktátora

p

p

p Akivel

p elhitették,

p hogy botlábú,

p és fél a kinevetéstől,

p ezért egy életre (!) lemond

p az önkifejezés, illetve a leendő élettárs

p harmónia tesztjének stb. a dimenziójáról…

p

p

p Aki

p engedte magát

p botfülűnek, hamis

p hangúnak végleg beskatulyázni,

p ezért azután még magában sem énekel,

p így sem fejezi ki, nem szorozza és

p osztja az örömét-bánatát…

p

p

p Aki

p „férfiként”

p nem könnyezik,

p nem tud megkönnyebbülni,

p ha éppen nem hagymát pucol,

p mert kisgyerekként beleprogramozták,

p hogy a fiú sírása az nem katonadolog…

p

p

p Aki

p csak akkor merné

p más bűnét megítélni,

p ha ő maga bűn nélküli lenne,

p s még büszke is rá, hogy nem „ítélkezik”,

p amivel amúgy csak a saját bűneinek falaz…

p

p

p Aki

p a csíny/

p bűnelkövetés után,

p a tettes kereséskor

p lapul, mint kaki a fűben,

p vagy másra keni a bűnét, vagy elnézi,

p ha ezért így ún. kollektív büntetés jön…

p

p

p Aki

p csakis

p addig nyomozza

p elszántan az igazságot,

p amíg az rá csak jó fényt vet,

p amíg biztos benne, hogy ebből

p neki baja nem lehet – és nem

p törik be a feje sem…

p

p

p Aki

p csak

p a hízelgő „baráttól”

p veszi komolyan a róla

p szóló – jó – véleményt,

p aki rosszat mond, az ellenség –

p és tök süket, ha már csak az igazi

p ellensége mond tényleg igazat róla…

p

p

p Aki,

p látszólag

p önzetlenül felkarol,

p támogat, tehetséged gondozza,

p de csak akkor, és csak addig, ha

p te az ő rossz irányát követed,

p sőt: ha egy „janicsár” leszel…

p

p

p Aki

p Mekk mesterként,

p jószándékkal csak ront,

p vagy lelkiismeretlen kontárként

p mindenhez is értve csak kárt okoz,

p majd felszívódik a nagyvárosban…

p

p

p Aki

p nem érzi,

p nem találja el,

p vagy nem tudja

p felvenni a jó bioritmust:

p úgy él, mint egy lassított,

p vagy egy gyorsított, felpörgetett felvétel

p

p

p Aki

p olyan

p lassú felfogású, hogy

p amíg lassan felfogja az első poént,

p és leesik a tantusza, addig már rég

p lemaradt a három – jobb – újabbról…

p

p

p Aki

p feldolgozhatatlan

p mennyiségű és irritáló erősségű

p audio-vizuális ingerrel szőnyeg-

p bombázza, zilálja szét stb. az agyát….

p

p

p Aki,

p ha már

p – szerinte túl sokat –

p fizetett érte, akkor ő a kiállítás

p minden egyes képére vet legalább

p egy-egy pillantást: így akár ezret is…

p

p

p Aki

p nem láthatja-

p értheti-értékelheti

p jól a képet/szobrot stb.,

p mert ő vagy túl közel áll hozzá,

p vagy éppen túl messzire áll tőle

p

p

p Aki

p minden ártatlan,

p semleges témájú

p kis párbeszédet is

p már egy „ki kit győz le”

p szellemi párbajnak, sőt

p presztízs csatának fog fel…

p

p

p Aki

p súlyosan

p aránytévesztő –

p pl. ágyúval lő a verébre:

p romba döntve az öreg diófát,

p de akár még a családi lakóházat is

p

p

p Aki

p abból él meg, hogy

p folyamatosan zsarol, fenyegetőzik:

p mert ha ő egyszer kinyitja a száját!

p mert ha ő egyszer elkezd beszélni…

p

p

p Aki 

p alattomban

p él kis erejével,

p mert ártani-rontani

p még a gyenge is tud –

p nagyot is: „felgyújtja” a házad:

p éket ver, viszályt szít, egymás ellen tüzel…

p

p

p Aki

p beengedi,

p befogadja a „tótot” /

p álszentet (Tartuffe) a házába,

p vagyis a békés családi otthonába,

p aki megmérgezi azt, és ki is túrná őket…

p

p

p Aki

p igen egyenlőtlen

p feltételek mellett hív ki

p úgymond sportszerű megmérettetésre,

p ő 50 méteres előnnyel indul a 100 m futáson –

p ráadásul ő kipihenten, te meg holtfáradtan stb. …

p

p

p Aki

p egy mérgezett

p egérként futkosó

p evangelizáló nagy megmentő:

p míg egy embert esetleg „megtérít”,

p százat is eltávolít az istenkereséstől…

p

p

p Aki

p minden,

p bármi áron is menti

p „a legfőbb értéket”, az életét –

p akár még azon az áron is, hogy

p magát a becsületét is örökre veszni hagyja…

p

p

p Akinek

p feltétlen

p parancs, hogy „Ne ölj!” –

p ezért nem ad a bajtársi

p kérésre sem kegyelemdöfést,

p hogy az ő keze-lelke tiszta maradjon…

p

p

p Aki

p jól tudja, hogy

p a szándékos emberölés

p az egy „halálos bűn”, mégis,

p ha besorozzák frontkatonának,

p akkor „jogos önvédelemből” öl/gyilkol…

p

p

p Aki

p nem jó

p csapatjátékos,

p nem hasznos társaslény –

p mindig ő gyenge láncszem,

p ahol elszakad a lánc: hiába

p elég erős az összes többi sok szem…

p

p

p Aki

p csak

p a destruktív

p rivalizálásban jó,

p profi lelki hadviselő stb.,

p de a konstruktív együttműködésben,

p a csapatjátékban meg éppen bűn rossz

p

p

p Akinek

p unalmas, érdektelen az a játék,

p ahol mindenki nyertes, és nincs vesztes –

p ami együttműködésre építő magyar népi játék

p

p

p Aki

p ruhában,

p baltával alvó –

p állandó fokozott 

p harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”,

p mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p

p

p Aki

p tömegben,

p felheccelt csőcselékben,

p fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek-bátornak,

p akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p

p

p x

*

Arany János

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

.

A mult időnek bölcsei

Századokon keresztül

Örök-mozgót követeltek

A véges emberésztül:

Az új kor bölcsesége, mely

Amazokat neveti,

Az örök béke, nyugalom -

Vessző-lovát kergeti.

.

Nagy gondolat! képzelni is

Dicső, fenséges eszme!

Az embernem, mint egy család,

Szeretettől övezve,

Testvériségben, mint talán

Kain előtt élhetett;

- Az Irás, hol jegyezni kezd,

Jegyez csak gyűlöletet.

.

Mikép egy isten-atyja van

Az égben e családnak,

Kit (a művelteken kivűl)

Minden népek imádnak:

Úgy lenne földön józan ész

Az egy közös hatalom,

Törvény, igazság... akitől

Jő büntetés, jutalom.

.

Hogy vér a vért ne ontaná

Hiú bálványi végett;

Boszulni sértett áljogát,

Vagy nemzet-büszkeséget;

Hogy fajra fajt ne költene

Az ápolt népgyülölség

S nemzet ne kísérné tapssal

Más nemzet sírbadöltét.

.

Hogy a virág és a gyümölcs,

Mit a jó föld hoz ingyen,

Soha ne lenne had miatt

Feldúlva téreinken:

S a vérvonalt, hol lengtenek

Hazug hir-név zászlói,

Ne kisérnék az éhhalál

Sötét szárnyú hollói.

.

Hogy ne siratná az anya

Élő fiát halottúl:

Ne retteghetne a jegyes

A mátkai napoktúl;

Ne venné fel a kora gyászt

Kicsiny árvákkal, árván,

A nő, ki nem virraszta még

Férje halálos ágyán.

.

Hogy az utódok sírjait

Ne számlálná meg a vén,

Hazája vagy idegen föld

Vidékeit nevezvén;

S ne nézne könnyező szemmel

A kéklő messzeségbe,

Keresve, kérdve hasztalan:

Ki fogja már szemét be?

.

Hogy a késő Emlékezet,

Mikép gyermek-korára,

Álom gyanánt eszmélne csak

A rég eltűnt csatákra;

És lenne béke, oly örök,

Mint isten szellemében;

Megkezdve itt, - állandóul

Folytatva majd az égben.

.

Hiú szándék! vesztett erő

Ily küzdelemre szállni,

Megáradott nemes lelkek

Sziklába vert hullámi!

A megkövült gonoszságból

Melynek tövén kihaltok,

Nem érdemes, ha mit talán

Századokig lenyaltok.

.

Mióta és míg a világ,

Nem volt-e, nem leend-e

Erős, ki nyomni mindig kész,

S ki elnyomassék, gyenge?

Amazt mikép mérséklitek

Hogy enyhe légyen lánca?

Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

Békóit meg ne rázza?

.

Avagy ki fékezendi meg

Az ember szenvedélyét,

Midőn iszappal hányja fel

Háborgó lelke mélyét?

Midőn az Ész, a Bölcseség,

Megbántva, meggyalázva,

Mint a hajdan profétái,

Vonul remeteházba?

.

Nem lophat-é megint egy új

Prometheusz égi lángot,