Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár - IV.

pppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

ennek megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű boldog(talan) lelkek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló!?

Aranykor-Isten országa/vaskor-földi pokol?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán írva

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

ppppppppppppppppppp

Madarász Viktor: Petőfi halála (Lidérc)

Arany János –

Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül

Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,

Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol

S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,

Akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen

Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

(1849 dec. 25)

Arany János

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény." 

A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán. 

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. 

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri. 

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon. 

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan." 

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán. 

Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn. 

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig." 

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!" 

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok! 

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el. 

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..." 

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!" 

"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton. 

"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -" 

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak. 

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még. 

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad. 

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt. 

(1877 aug. 22)

p 1

p

p Királyi madár, sas nem kapkod legyek után: fénytelen harcokban lassan elkopó

p Vak tyúk is talál szemet? De legalább tudná: mit is keressen és körül-belül hol is

p Hogyan is repülhetne: az élet-léghajó tele fölös-káros, kidobni sajnált ballaszttal

p Hogyan repülhetne fel, ha választott társa az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p

p

p A sárban ragadó, dagonyázó gyöngy/fel-belerepülve a Napba szénné égő gyémánt

p A káros hősködő: a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát bizonyítandó vakmerősködő

p Életmentő érdemrend reményében ő ott vizslat a parton, hátha most beleesik valaki

p Bárki kimenthetné a fuldokolót, de mind közönyös: miért pont én, hátha mélybe ránt!

p

p

p Nem kell ide trükkös lopás/erőszakos kirablás: te önként adod át a javaid

p Előbb a gyerekei betörik az ablakod, majd „váratlanul” megjelenik az üveges…

p Előbb rád ijeszt-fenyeget a „maffia”, majd védelmi pénzedért megvéd önmagától

p Előbb sokkol az állam: vírusmumus, majd közpénzen beolt ellene (sok a nyugdíjas)

p

p

p Ne légy senki mástól függő: te dicsérd és jutalmazd, vagy épp büntesd te önmagadat

p Soha ne maradj senkinek se „adósa” - sőt: a rosszat duplán fizesd vissza, torold meg!

p Ha ló nincs, szamár is jó!? – ő egy holtáig (!) alább-adó házassági stb. stb. megalkuvó

p Ha már kór-házban született, nem otthon, ott is akar – elkábítva, egyedül - meghalni…

p

p

p Hiába közel a vég, nem a lelkét békíti, dolgait rendezi, de csodaszert stb. stb. kajtat

p Nem akarja elviselni, kibírni a gyógyulási(!) fájdalmat: inkább az eutanáziára bazírozó

p „Keresztény” és „ezért” a harctéren kínszenvedő bajtárstól kegyelemdöfést megtagadó

p A halandósága miatt non stop istenkáromló, miközben életuntan fecsérli a drága idejét

p

p

p Jó hagyományt őrző, éltető, megújító viselet/viselkedés helyett divat/idegenmajmoló

p Oly jó édesanya ő, csak nem engedi, hogy ő egyszem fiúgyereke vadidegen nőt vegyen el

p Csak ridegen parancsolgat a kicsinyének, pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p Az áldozatos anya és a házimunkától megkímélve elrontott, életképtelen gyerekek

p

p

p Aki „jóbarátként” nagy hülyeségre biztat, sőt istenkísértésbe visz/hajszol bele

p Igaz jó barát helyett jobb esetben nincs senki, de inkább csak parazita álbarát

p Barátod macskaként hízeleg-törleszkedik, de közben stikában, ahol csak tud meglop

p A profi „öngyilkos” lelki hadviselő: képességeit napi hidegháborúban kamatoztató

p

p

p Egy idegen istenképet, pl. a zsidó Jehovát elfogadva lesz a holtáig szellemi rab

p József neki a megbocsájtás-ikon, és nem az őt befogadó népet módszeres leigázó

p A gyermeke iskolai hittankönyvében Ráháb, a hazaáruló prosti egy igazi hithős…

p A védtelen lakosokat halomra ölető Dávid király nevét adja az ő gyermekének…

p

p

p Mózes neki az irgalmas nagy adósságtörlő, és nem a kölcsönnel idegent leuraló

p Jaj neki, könnyűnek találtatik: mert eljön a nagy megmérettetés, az utolsó ítélet…

p Nincs nyomasztóbb életérzés, mint az önkímélt léte elviselhetetlen könnyűsége

p Jó egészség helyett élete krónikus betegségek, így fölös-káros szenvedések sora

p

p

p Jó időérzékű-gazdálkodású helyett egy időérzéketlen, időrabló/tékozló idétlen…

p Jó mulatás, ének, tánc helyett: semmi, vagy csak sírva vigadás, tivornya, züllés…

p Aki azt hiszi, hogy akinek egyszer szerencséje volt, az onnantól bérletes lesz!?

p Ha a szerencse kereke fordul vele, azonnal kiderül/borul a jellem(gyengeség)e

p

p

p Kiszekíroz a világból: ő a kákán is csomót kereső (igazából magával elégedetlen)

p Kölcsönösen hasznos állatbarátság? Se kutyája-macskája, vagy épp állatbolond

p Legyen igazság, ha bele is pusztul a világ, de még a család is (pl. Kohlhaas Mihály)

p Amit ő jól tud, azt rosszul, viszont amit nagyon rosszul tud, azt igen jól csinálja

p

p

p Létfontos elsajátított tudás helyett csak sok fölös-káros álismeret/rossz tudás

p Kíváncsi a celeb hálószoba titkaira, de amire nem: pl. szülőföldi flóra és fauna

p Ha kinevették, amikor egyszer „hülyeséget” kérdezett, azóta már csak hallgat…

p Egy mindenre kíváncsi gyerekből lett egy érdeklődés-hiányos lebutult felnőtt…

p

p x

Arany János

BONCZÉK

Boncz urat, én dalom, el ne feledd!

Verebet fog, ha megénekeled,

Mert hiu a fiu rettenetes:

Hírre ha kap neve, szíve repes.

.

Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,

Sőt fia, Náci se mái gyerek,

De kifog ősz hajon, ócska koron

A pamacs, a kefe, bécsi korom.

.

Szép ösi birtokon él a család:

Kapja örökbe a hívatalát:

Napdíjon kezdte az impetrátor,

Nyugdíjon végzi a többi fráter.

.

S merje tagadni akárki fia;

Hogy nem a fő arisztokrácia!...

Fiai, lányai mind csupa Boncz,

Kit csak az új divat ingere vonz.

.

Játszik evésben-ivásban urast,

Félre dehogy tesz egy árva garast.

Volna hat annyi a jövedelem,

Jelszava: "a kiadást emelem!"

.

"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz",

Aki - talán fukar és maga főz?...

Nem, hanem aki, - ha elveri mind, -

Ad neki ál-ökonómia-szint.

.

Már neki mindene drága legyen!

Hármat igér, ha te tartod egyen;

Tán nem is étel az, amit eszik,

Hanem az ár, ha magasra teszik.

.

Látszani, játszani vágy szerepet,

Otthon elég neki barna retek,

Mert mikor ingadoz a sulyegyen,

Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.

.

Élj "urasan", apa és fia Boncz,

S hogy ki ne essék szádbul a konc,

Sose köszöntsd a lenyugvó napot,

Ami kel, annak emelj kalapot.

.

(1877 aug. 30)

És engem akkor oly érzés fogott el...

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

Arany János: Bolond Istók (II. ének – 7.)

*

Arany János

CIVILIZÁCIÓ

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és - helybehagyja.

*

p 2

p

p Az ököljog feltétlen híve: az lesz a vezér és annak lesz igaza, aki a legerősebb…

p Lokális tevékeny közélet helyett semmi – vagy csak pótcselekvő álpolitizálgatás

p Az imádott „mestered” magának belőled egy gyenge imitátort, egy rajongót nevel

p Aki egy híres ember született/kiképzett hasonmása és így: dublőrje lesz/marad

p

p

p „Vádalkus”: önmagad mentendő beárulsz, illetve csinálsz belőlem tettest, bűnbakot

p Úgy hipnotizálva-manipulálva, hogy így majd bábuként egy dróton rángathassanak

p A sikerrel manipulált ember/polgár, aki „önként” éppen az önérdeke ellen cselekszik

p „Sorsközösség” - az irigy egyetlen „drága vigasza”: dögöljön a szomszéd tehene is

p

p

p Ő még a kerítésen daloló fülemile hangjáért is ádázul pereskedik jó szomszédjával

p Leleményesen, kreatívan elrontanád más jó kedvét, megkeserítenéd a szája jó ízét

p Az aluszékony, álomkóros, bamba támolygó: mintha álompor lenne a napi italában

p Az ön-élve-boncoló, vagy pedig oly rossz lelkiismeretű: csoda, ha alvászavaros!?

p

p

p Életgazdagító, lélektisztító szép mű(élvezet) helyett semmi - vagy moslék/giccs

p Életigenlő gyermekáldás helyett meddőség, magzatgyilkosság, vagy egykés átok

p Élménygazdag, látókörbővítő utazgatások helyett: rémálomút, fölös drága tor-túra

p Nem ér rá az erdőn-réten sétálgatva szemlélődni: hatja a pénzt egy egzotikus útra

p

p

p Ő mindig csak a pótember, a vésztartalék, a beugró, és örül is, ha nem kerül rá a sor

p Igyekszik mindenütt feleslegessé válni, ami túl jól sikerül is, már senki sem hiányolja…

p Elhiteti magával: ő mindenhol nélkülözhetetlen, egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…

p Amiben csak neki szabadna tenni/dönteni, ott dublőrt küld maga helyett pl. a nászágyba

p

p

p Könnyű, meggondolatlan rászokó, majd kínkeserves leszokó: pia, drog, élet-pótszerek

p Belehabarodott szerelemrészeg-őrült: még kezét is levágná, ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p Ha létfontos, és ezért pontos adatokat kérnek őtőle és őérte, akkor ő a hasára ütve adja

p Minden tárgyból elég a kegyelemkettes - életvizsgáin is éppen hogy csak átbukdácsoló

p

p

p Örök háború, létharc gyász, betegség az ő egész élete: így ott nincs helye humornak!?

p Nem mászik fel a humor magaslatra, hogy onnan nézve eltörpüljön „óriási” gondja-baja

p Ő abban kitartó-ötletdús versengő: kinek fáj a szíve jobban, kinek a baja a halálosabb…

p Ha rosszabb volt a gyerekkorod/sorsod, mint neki: akkor te egész biztos, hogy te csalsz!

p

p

p Bármi áron megúszni a katonaságot: ő „buzi”, rokkant stb. – beleéli magát: úgy marad

p Fizetett házassági hirdetésben ömleng magáról: várja az ideálist (baja lenne, ha jönne)

p Aki az oda-vissza bosszúhadjáratokkal vesz részt a Föld ember-néptelenné tételében…!

p Amit ma megbosszulhatsz, azt ne is halaszd holnapra!? (éjjel elpárologhat haragod)

p

p

p A szeretete telepatikus: érzi, ha most fáj a testvérnek: ő is jajgat, de nem siet segíteni

p Egy unikum szeretne ő lenni és így az is: a Teremtés eddigi/örök legnagyobb vesztese!

p Felháborodik, ha az „ellensége” inti, hogyan lehetne pont hátrányából előnyt kovácsolni

p Maga alatt marad, ha becsukódik életében egy ajtó és nem látja az épp kinyíló ablakot

p

p

p Beleharap a segítő kézbe/mélybe rántja az utána ugró mentőt: ő egy menthetetlen…

p Túl büszke ahhoz, hogy tanácsot/konkrét segítséget kérjen: beleroskadva kontárkodik

p Senkiben nem bízik meg, nem oszt ki és meg feladatot: az összeroskadó ön-túlterhelő

p A szeszélye az ő ingyen luxusa: pár napig finomlelkű, majd pár hónapig durva pokróc

p

p

p Aki harag és főleg minden elfogultság nélkül lenne, sőt lesz is a maga ön-bírája…!?

p Az Evilágban már túlságosan is otthonos ő, de az Égiben meg egy teljesen vadidegen

p Az alkalmi „szíverősítő” lassan/biztosan a napi ital lesz: legyengíti, nyomorba dönti

p Úgy akar jó fej „modern” apa lenni, hogy semmi nagyot nem követel, sőt bratyizik

p

p

p Cezaromán: ő még magának a Napnak is parancsol: kelj fel! És láss csodát: felkel…

p Mást, például legalább egy családot akar vezetni, de önfegyelme /önuralma sincs…

p Az a népvezér/csapatkapitány-önjelölt, de aki még kisfiának se tud parancsolni

p Már attól szabadnak gondolja magát, hogy mindent megtehet, ami neki kötelező…

p

p x

Arany János

A RÉGI PANASZ

"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

.

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."

.

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

.

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

.

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

(1877 júl. 26)

*

Arany János

HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)

pppppppppppppppppppp

Határtalanul boldog

vagy a végsőkig boldogtalan,

bölcs vagy balga emberek életei és halálai

Önépítési/védelmi segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp