Eugéniusz:

Önsorsrontás példatár - II.

pppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

ennek megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön- és társismeret/szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű boldog(talan) lelkek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló!?

Aranykor-Isten országa/vaskor-földi pokol?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán írva

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

ppppppppppppppppppp

WEÖRES SÁNDOR:

ÖNKARRIKATURA

Hárman vagyunk,

ha egymagam vagyok.

A háromságomat ki érti meg?

Egyikünk bölcs,

mint a kő

és éppoly rideg, hideg.

Másikunk nyárspolgár

és langyos-meleg,

akár a szörp a nyári napon.

Harmadikunk

dilinós kicsit

és költő is és gyerek nagyon.

*

Weöres Sándor:

Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját - völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

.

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

.

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

*

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod

p 1

p

p Örömmel hagyod felhizlalásod, de kövéren a vágóhídra hajtanak…

p Már előre kínlódsz, ha közelegnek: csak megúsznád az ünnepeket…

p Úgy engeded formálni magad, mint ahogy púpos gyereket a satuban

p Hálapénz a simogatónak, aki nem segíti vissza a partra-vetett halat

p

p

p Aki minden bevesz/kúrát kibír, csak a dúlt lelkét hagyják „békében”

p El is hiszi, mert ki is énekli, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége

p A múltat végképp eltörölné: aki ő előtte élt, aza mind hülye lehetett

p A saját értékes hagyományait nem ismerő: ő idegen eszmék bolondja

p

p

p Maga helyett mást küld fotóshoz, sőt gyónni, sőt még udvarolni is

p Szerelemvallás helyett külhonban vitézkedő heroikus pótcselekvő

p Piperkőc divat-majom, vagy egy koszos, rongyos madárijesztő vagy

p Mindig az ő bőrét viszik a vásárra, mindig farkával verik a csalánt

p

p

p Hiába drágakő/gyémánt, ha élete végéig nyers maradt, csiszolatlan

p Nyelve határa egyben a világáé is: ő egy szűk látókörű, egy korlátolt

p A jégvirág a kedvence - igaz, eddig még mást nem is látott, szagolt…

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: fölös-káros maszk/szellőzés-hiány

p

p

p Senki, még ő se érti írását: krikszkraksz, ákombákom S.O.S helyett

p Gyászjelentése – halál oka/halottkém beírás: belehalt a félelmeibe

p Belenyugszik: csak egy kapcarongy/lábtörlő szereplő ő eme világon

p Ha megütik egyik arcod, automatikusan már oda is tartod a másikat

p

p

p Hősködve fegyvert ragad, de elveszik tőle és éppen általa vész el

p Lemond a legelemibb jogos önvédelemről is: ő egy erőszakmentes

p Ősbizalom: lakáskulcsa a lábtörlő alatt, és ezt még ki is írja a falra

p Ha egyszer valaki becsapta, mindenkivel beteges rosszhiszemű lesz

p

p

p Állatember: könyvmoly, parazita, féreg, kaméleon, gerinctelen stb.

p Róla mintázott Ady Mesebeli Jánosa: ágyútölteléknek pont jó lesz

p Semmiben sem alakított ki rutint, mint aki mindent először csinál

p Változatlan utánnyomásban, gépies gyilkos rutinban tölti a napjait

p

p

p A szerető szülő csak jót akarhat: ő választ neked életpályát/társat

p Mindig csak igazat mond ugyan, de soha nem a teljest: ő így hazudik

p Ő is „tud” jól táncolni, de csak akkor, ha pont a kályhától indulhat el

p Az ő vallása csak a sorozatos, ismétlődő bűn-, kár-, szégyenvallás…

p

p

p Magának a legszebb efemer lakást: a lég/jég/kártyavárat ő építi fel

p Az orvosa mindig jobban tudja, mint ő, hogy éppen mi/hogy fáj/jó neki

p Csak akkor könnyezik, ha épp sok hagymát pucol? Szégyelli a sírást…

p Ő a bevásárláskor Valaki: ő az Úr, mert fizet, így őérte van a bolt(os)

p

p

p Úgy vásárol: nem tudja mi a szüksége - rásóznak sok fölöst/károst

p Aki azt hiszi, hogy most lát, pedig csak épp elkábítva elkápráztatták

p Megszokás: unos-untig hallgatja papját, pedig már a könyökén jön ki

p Heti egyszer a szentmisén áldoz Istenének, a hét többi része az ördögé

p

p

p Rossz vásárt csinál: csak egy nap dolce vita, majd jöhet sok év börtön

p Világraszóló lagzit tart: pár nap dínom-dánom, majd sok szánom-bánom

p Carpe diem, csak egy nap a világ: levágja az aranytojást tojó tyúkocskát…

p Ha sok pénzt nyer álmában, ébren hitelre vadul költekezik: adósrab lesz

p

p

p Önkímélő: mivel sosem fárad el nagyon, így még sohasem pihent jól

p Nem érti jól az igét: aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt

p Ha pedig elvesztené az életét Istenért/evangéliumért: megmentené azt.

p Nem hiszi, hogy mindenekelőtt Isten országát keresse, a többi megadatik

p

p x

*

Weöres Sándor:

Óda a kispolgárhoz

Mikor a pásztornak, szántóvetőnek

gyökere már nincs

a fenol és a töf-töf korában,

egyetlen akinek gyökere van már,

te folyton gúnyolt,

aki sose én, mindig csak a másik:

gúnyoljalak én is? Inkább

néked dalolnék, egyetlen fülnek,

de hogy is jut hozzád dicséretem?

hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:

a szoros bestia ott szorong;

s ha visszaküldöd a feladónak,

én elfogadom,

de hát tükörbe daloljak?

.

Nem gúnnyal, áldozatos

lélekkel szólok hozzád,

egyetlen eleven emberi valóság

korunkban, új nemes-osztály!

címered autó, zászlód miki-egér,

jelszód szerezni, ami még nincs,

kardod fényes könyököd,

taposó talpad;

hajdani lovagok utóda te,

aki akarsz, aki hódítsz,

ha tágas léttel szemközt nem lehet,

szűk lehetőség kanyarjain át.

.

Megvallom, már gyerekkoromban

vonzottál: akarásod, erőd

az eszközök és tárgyak sürüjében.

.

Inkább, mint kutyabőrös

aluszékony pereputtyom,

vagy a lomha tempós

munkájú parasztok:

ámulatomra te voltál,

átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,

Varvácshoz és Kogához:

sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,

nem nézed a holdat, vagy ha mégis,

érzelmes gramofon-zene mellett;

haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor

körülötted, és bohém kedélyed

az ellenlábas nemre vadító,

ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,

de jószivü vagy, mint senki más,

csak ha megsértik önérzeted,

hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen

csodálatos ember a világon!

.

Feltalálsz mint Faust,

hódítsz mint Casanova,

és te vagy Byron is, alanyi költő,

csupa ábránd, zabolátlan képzelet,

dallal, mókával, nekibusulással

ontod önmagad nagyszerüségét!

.

Te vagy a lírai lélek;

a hivatásos poétákban

nyoma sincs költőiségnek.

Jártam Ungarettinél,

Babitsnál, Eliotnál:

hűvös, tiszta szeretet fogadott,

cifrátlan, unalmas.

.

De mindeniknél a házmester

motort berregetett,

két-három felesége volt,

öt-tíz szeretője,

rengeteg adóssága,

s este részegre itta magát

és sírt, mert senkije,

semmije a kerek érzéketlen

végtelenségben!

.

Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.

S mert irigységem alád-rendel:

belőled és jelenedből

bár szűkösen, részesülök én is.

Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?

Hajdan Göcsej, a bugris vidék,

mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.

Ha veled beszélni akarok,

csak magamhoz fordulhatok,

sokmillió lángeszű egyéniség közt

egyetlen kispolgár a világon.

p 2

p

p

p Ő előbb minden anyagi feltételt megteremt, majd jöhet-ne a gyerek…!?

p Nem bízik az isteni gondviselésben: hová bárányt ad Isten, legelőt is ad

p Egykéje van: mindent megadhasson neki, ő meg már semminek nem örül

p Havonta más elvhez hű szeszélyes, vagy ökörkövetkezetes gyereknevelő

p

p

p Ő fél lábú rokkant, de jelentkezik: Tarzan-kaszting/„Rám ne számítsanak”

p Aki ugyan még soha nem hegedült, de ha itt-most fizetnek érte, akkor tud

p Bármi ballasztot is sajnál kidobni a „kincseiből”: le is zuhan az életléghajója

p Gondterhelten, testi-lelki görnyedten vonszolja magát: a világ terheit cipeli

p

p

p A magát folyamatosan ön-megerőszakoló amúgy oly „szelíd” vegetáriánus

p Ha rögtön nem élvezi, nem csinálja tovább, így nem jöhet meg munkakedve

p Magához – is – türelmetlen: ha nem sikerül elsőre, sosem próbálja többet…

p Gyávaságával szinte a nullára redukált az esélye – pedig: ha merne, nyerne

p

p

p Aki tévedésből pl. amnesztia helyett amnéziát kér, és – bánatára - kap is

p Van ő olyan jellegtelen, ami védettséget ad: még csak ki sem figurázható?

p Aki a beszürkült nyárspolgári unalmas életét különcködésével színezgeti

p A középszer, aki minden kiválót lehúz, lealacsonyít: ő így látszik nagynak

p

p

p Úgy hiszi, hogy Ő nem kérte ezt az életajándékot: ócsárolja, visszaadja stb.

p Holtig nem fogja fel, mily csodás képességek maradtak szunnyadva benne

p A bűnhalmozó- és tetéző, majd a teátrálisan „megtérő”: változó ciklusokban

p Ő méregdrágán fizet a „szólásszabadságért”: komolyan nem vett diliflepnis

p

p

p Folyamatosan váltogat: mikor mi előnyösebb: hol gyerek, hol felnőtt lenne

p Az „ezermester” - ami sok mindennek nem a mestere, ő mindannak hóhérja

p Társadalomban élő, mégis Robinzonként, munkát meg nem osztó küszködő

p Az élettérben nagyon rosszul tájékozódó: mégis egyedül bolyongó elvesző

p

p

p Aki hol pótolhatatlannak, hol meg abszolút feleslegesnek tartja magát

p Holtig tört idegen konyhanyelv, lebutított beszéd/életforma: vegyesházas

p Hét nyelven is tűrhetően gagyog ugyan, de egyik sem az ő édes anyanyelve

p Kevés nyelven beszél, keveset ér: tánc, zenei/képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p

p

p Ördögi sugallatra lép: a tiltott gyümölcs jobb ízű, sőt az maga az isteni étek

p Jobb híján legalább hírhedt lenne: indiszkréten a netre teszi fel nászéjszakáját

p Non stop hazudik ugyan, de amúgy jól (be) tudja (bizonyítani), ez (miért) rossz

p A zsebét/eszét nézve hazát csereberél, majd azóta is csak „szívátültetésre” vár

p

p

p A hamiskártyásokkal ül le szinte/teljesen nyílt kártyákkal nagy pénzre játszani

p A csak hamis alternatívák elé állítva kötelezné magát a sok-sok álválasztásra

p Egy ájtatoskodó álszent manó, aki este meggyónja a mai és a holnapi bűneit is…

p Aki hol szégyelli a (csak vélt?) leszbikusságát, hol pedig melldöngetőn büszke rá

p

p

p Amúgy így rövid élethosszan kisajátítja magának az ún. Nagybeteg hálás szerepét

p Aki a halottas ruhájára nagy - rejtett - zsebeket varrat és azt előre tele is tömködi

p Aki a hálás közönség/személyzet, másként a kölke nem produkálná hisztizve magát

p Aki egyre csak halmozza az önként választott krónikus ún. lelki hiánybetegségeit

p

p

p Ő hagyja: belőle neki se jó „bezzeg gyerek” lesz, és így közutálatnak is „örvend”

p Az eladó lány hagyja leértékeltetni, vég-kiárusítani magát: még örül is, ha elkel…

p Háborog, ha az ő megvesztegetési ügyében netalán éppen egy korrupt bíró jár el

p Ha ő egy jó sárkányrepülő, másban is megmondja a frankót, és nem kér tanácsot

p

p

p Ő a szakmája, tudománya kiválósága: nincs is szüksége bölcs könyvre/tanítóra?

p Ha törik, ha szakad, megteszi/téteti azt, amit már egyszer konokul a fejébe vett

p Ha ő egyszer itt és most nem tehet meg mindent, akkor inkább semmit sem tesz

p Ha ő hajótörést szenvedne, magára utaltan igen hamar, hetek alatt éhen halna

p

p x

Weöres Sándor:

A NŐ

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.

*

CANZONE
`Feleségemnek`

Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó, hallgat még felőled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom, hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.
.
Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.
.
Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,
semmit se titkolok s ős-ismerősen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.
.
A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez buvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond itéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.

*

Weöres Sándor:

A paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,

fények gyöngysora lebben.

Sóhajom, árva madár-pihe, száll

s elpihen édes öledben.

Tárt kebelemben reszket a kóc:

érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,

sok sebe csillagos ösvény.

Egy hajfürtöd nékem elég,

sok sebemet bekötözném.

Hull a fürészpor, sorvad a kóc:

meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a hold,

ajkadon alkonyok égnek.

Víg kedvem sürü búba hajolt,

téged kérlel az ének.

Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,

nem lesz többet a Jancsi bohóc.

pppppppppppppppppppp

Határtalanul boldog

vagy a végsőkig boldogtalan,

bölcs vagy balga emberek életei és halálai

Önépítési/védelmi segítség lélekbátor keresőknek

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp