Magyar Levelestár - A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig

Írta: Jenő

2023. augusztus 08. kedd, 10:00

Libri Antikvár Könyv: A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig (Kerényi Ferenc) - 1987, 1390Ft

Magyar Levelestár

A vándorszínészettől
a Nemzeti Színházig

Válogatta, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta
KERÉNYI FERENC

Fordította
KERÉNYI FERENC
TÖRZSÖK ÉDUA
ZIEGLER VILMOS

1. A budai Várszínház

1 Kazinczy Ferenc Prónay László bárónak

Regmec, 1790. július I.

Kegyelmes Uram!

Óhajtanám, hogy az az ajándék, amelyet Excellenciádnak itten bényújtok, elégséges légyen annak a háládatos tiszteletnek éreztetésére Excellenciád előtt, amelyre engemet kegyes leereszkedése és hazafiúi biztatásai leköteleztek; óhajtanám, hogy Béajánlás-om az Excellenciád nagy nevének szintén úgy tiszteltetésére váljon, mint amennyire én kevélykedhetem azon szerencsémen, hogy azt Excellenciádnak tenni bátorkodhattam; óhajtanám végre, hogy utolsó soraim azokkal, akik Excellenciádnak viselt hivatalján felakadnak, s hazafiúi érzéseit nem esmerik, éreztethessék, hogy felhevült elragadtatások ok nélkül való volt, és hogy Excellenciád még szomorú epochánkban is azt érzette, amit minden jó hazafinak érezni kellene, és amit sokan nem érzettek azok közül, akik nyelveken a patriotizmus szent nevét kérkedve pengették.

Maga Hamlet Pesten már minden könyváruló boltban, nevezetesen a Strohmayer budai könyváruló boltjában találtatik; ez a homloklap csak az elmúlt héten készült el Kassán, honnan ezt ezen szempillantásban vészem mutató gyanánt.

[...] Ajánljon fel Excellenciád egynehány aranyat egy magyar játszó társaságnak oly feltétel alatt, hogy ők német játszók által illendően elkészíttetvén, Hamlet-emet játsszák el. Ennek híre lesz az egész országban. Minden újság fogja hirdetni Excellenciádnak hazafiúságát, én pedig alkalmatosságot veszek róla első kötetem végén háládatos tisztelettel emlékezni.

Nem esmerek semmi darabot, kegyelmes uram, amely inkább érdemlené meg a játszást, mint Hamlet. Tudjuk, hogy az a rémítő borzadás, amelyet a Hamlet személye és a késértet támaszt a nézőkben, nagyon analogizál nemzetünknek mostani nem rózsaszínű érzéseivel, és még az a szerencse van benne, hogy két asszonyi rollnál, azaz a Királyné és az Ophelia rolljánál több asszonyi rolla nem fordul elő: pedig nehezebben lehet asszonyi magyar játszókat találni, mint férfiakat. - Higgye el Excellenciád, hogy nagy neve sokat nyerne ezáltal. - Kérem Excellenciádat, méltóztasson végezését minél elébb tudtomra adni. Én válaszát Kassáról vészem; és ha kérésem meghallgattatik, repülök Pestre, hogy plánumomat magam is segítsem, különben csak a koronázás felé mégyek le.

[...] Ajánlom magamat védelmező kegyességébe s maradok változhatatlan tisztelettel

Regmec, Oroszlán elsőjén 1790.

Excellenciádnak alázatos hű szolgája
Kazinczy Ferenc mpr.

2 Kazinczy Ferenc Ráday Pál grófnak

Kassa, 1790. augusztus 15.

Kedves Báróm!

Br. Prónay László úr őexcellenciája azzal bízott meg, legyek rajta, hogy még az országgyűlés tartama alatt színre hozassék Hamlet-em. A költséget, melybe ez a vállalkozás kerül, őexcellenciája ajándékozza. - Dolgaim miatt én most Pestről eltávoztam, de különben is nekem nincs elegendő színházi ismeretem. Ön ott van, s teljes mértékben bírja ezeket az ismereteket: kötelezze most le hazánkat és engem az intézet vezetésének felvállalásával. Keressen férfiakat, akik e szerepre alkalmasak, taníttassa be őket szerepeikre jól, egyezkedjék a budai színház bérlőjével magára a színházra, a ruhákra és a szükséges próbák tartására nézve. - Felhívásomat a Hadi Történetek és a Magyar Kurír magyar újságoknak már megküldtem; és azokat, akik magukat a szerepek fölvállalására elég ügyesnek tartják, intettem, hogy Budán, Strohmayer könyvesboltjában jelentkezzenek, ahol a további útmutatást és a szükséges Hamlet-példányt megkaphatják. - Ebben a könyvesboltban tehát a jelentkezőket Önhöz fogják irányítani, kedves báró. Önnek lesz feladata (mert reménylem, hogy e szolgálatot hazánk iránt, mely alkalmat ad Önnek, hogy nevét örökre emlékezetessé tegye a maradék előtt, nem fogja elutasítani) a szerepek kiosztása. Különösen figyeljen arra, hogy a színészek igazán magyarosan ejtsék ki a szavakat, s hogy semmiféle hamis hanghordozást ne használjanak. Ha egyszer Hamlet színre kerül, lesznek színészeink, Stellá-mhoz, Péczeli Alzir-jához, Merop-jához, Tancréd-jéhez, Clavigó-hoz Vitéztől, Miss Sara Sampson-omhoz, atyjának Clementiná-jához és Gályarab-jához, anyjának Háládatos fiú-jához, Fehér Britannicus-ához, Göböl Caesar és Brutus-ához. Hamlet-et azért is választattam elsőnek, mert annak előadásához csak két asszonyszemély kell. - Ha Pesten volnék, kedves Ráday, megeshetne, hogy ha a dolog másképp nem sikerül: magam is föllépnék. - Egyszóval, a könyvkereskedőnek felhatalmazást adtam, hogy az érdeklődőket Önhöz utasítsa. Ön egészen benne van a dologban, s nem szabad e szolgálatot tőlem s a hazától megtagadnia.

Őexcellenciája az én tetszésemre bízta a meghatározandó jutalmat azok részére, akik a darab előadásában közreműködnek. Így biztos alapunk van, de most még gazdálkodnunk kell. Őexcellenciája nevében kérem Önt, hogy erről senkinek ne szóljon, az ő tapintata is ezt követeli. Tudósítson engem, kedves báró, azonnal. Maradtam örök tisztelője és barátja

Kassa, 1790. augusztus 15.

Kazinczy Ferenc mp.

3 Kazinczy Ferenc Aranka Györgynek

Tokaj, 1790. november 2.

Nagyérdemű Barátom!

[...] Pestről elindulva jó karban hagytam a schauspielertruppot. Eddig Hamlet-et el is játszódták talám. De Hamlet előtt - hogy hozzászokjanak a teátrumhoz - két darabot játszanak próbául; az egyik darab Simainak Igazházi-ja, a másik Valtron.

[...] Ölellek a Bacchus tokaji hegyén.

November 2-án 1790.

4 Ráday Gedeon gróf Kazinczy Ferencnek

Pest, die 14. febr. 1791.

Egész bizodalommal való Jó Uram!

[...] Pál fiamnak megmondottam, hogy az Úrnak egy levelére válasszal adós, ki is, minekelőtte ebben kötelességének eleget tenne, addig is azt jelenthetem az Úrnak a teátrumot illető állapotban: hogy az Igazházi nagy applauzussal játszattatott mind Pesten, mind Budán, úgyhogy még az judex curiae maga is csattogtatott applauzust a játszóknak. Nevezetesebben jól viselték magokat a két leányok, kik abban az Anyát és a Leányt játszották; a férfiak közül pedig jól játszott a Polgármester, a Nótárius és a Káplár, még a többit is el lehetett nézni, kivált Igazházi szolgáját, de mindezekről bővebben fogja az Urat tudósítani Pál fiam. Az Igazházi-n kívül többet nem játszhattak, mert mind egész eddig akadályoskodott gróf Unwerth, ámbár ezen magyar teátrum dolgába nemcsak az nemes vármegye, hanem még a Konzílium is beleavatta magát. Hamlet-ről azt írhatom, hogy ezen akadályoztatásra is nem tekintve már - az Hamlet-tel együtt - 12 komédia vagyon köztök személyekre kiosztva; de így is nem hiszem, hogy az Hamlet első legyen a produkcióba, mert azt az aktorok nehéz darabnak tartják, és így először könnyebb darabok által akarják magokat, amennyire lehet, megtökéletesíteni. Midőn ezek iránt kívántam volna az Urat tudósítani, állhatatosan maradok

az Úrnak igaz köteles szolgája
G. Id. Ráday Gedeon mp.

2. Az Igazházi színlapja

5 Soós Márton Aranka Györgynek

Pest, 1791. október 5.

Méltóságos Úr, különösen tisztelendő jó Uram!

[...] A Magyar Teátromi Társaságról szinte azt írhatom, volt is, múlt is; mert az itt lévő elöljáróink nem elégedvén meg avval, hogy a teátromok árendásával való perlekedésünket egész esztendeig húzták-halaszták, a társaság tagjainak minden segedelmek nélkül azt a hazafiúi szeretetet is mutaták, hogy magok önként keresének okot annak elrontására. Erre nézve, midőn a múlt augusztus elején gróf Széchényi Ferenc úr annak elémozdítását sürgetné, avval állának ellent a mi Felséges Helytartótanácsunkban lévő kormányzóink, hogy ha felállítanák is, állandóságot nem remélhetnének; mert az itt való magyarság kevés lévén, nézők éppen nem lennének; holott pedig, mikor a múlt 1790. októberben kettőt produkáltak a társaim, akkor az egész teátrom dugva vala, s mégpedig akkor a most itt lévő királyi és szeptemvirális táblák s az azok mellett lévő számos ifjúság itten nem valának. Sőt, hogy álnok céljokat inkább elérhessék, nem átallották az egész társaságot haszontalan, semmirevaló emberekből állónak leírni. Midőn pedig mi mégiscsak nem tágítanók, a dolgot és egyéb akadályokat elháríttattunk volna, akkor azt csinálák ki, hogy az egész Pesten egy teátromnak való hely- vagy szobát ne találhassunk, s mármost a helynek nemlételével kiszúrják a szemünket; holott pedig, ha a mi kedves urainknak (de csak a Konzíliumon lévőkről értem) tekervényes mesterkedései nem akadályoztatnának, igen könnyen kaphatnánk elég, arra való alkalmatos helyet. Ilyen lábon áll Magyarországon a közönséges jónak elémozdítása. De nem is lehet többet kívánni a tót eredetű vagy némettel összebagzott tanácsosoktól. [...]

Pest, 1791. október 5.

A Méltóságos Úr alázatos szolgája
Soós Márton mk.

3. A Reischl-ház Budán

6 Soós Márton Aranka Györgynek

Pest, 29. ápr. 1792.

Méltóságos Úr, tapasztalt jó Uram!

[...] A Magyar Teátromi Társaság felálla már valahára tökéletesen, és 1. vagy 3. máj. kezdődnek a játékok. Én a játszó személyek közül régen kihúztam magamat, mert nem is érek rá, hanem munkával és csekély tanácsommal, ha szükséges lészen, fogom segíteni ezután is. [...]

A Méltóságos Úr alázatos szolgája
Soós Márton tk.

7 Soós Márton Aranka Györgynek

Pest, 1792. július 23.

Méltóságos Úr, tapasztalt jó Uram!

A Méltóságos Úrnak 8. júli írott igen becses leveléből látom, mely nagy szorgalmatossággal légyen a Méltóságos Úr a magyar teátromnak Erdélyben lehető felállítása iránt. Méltóságos br. Naláczi József úr, a Hunyad vármegyei főispány éppen a napokban érkezvén vissza Bécsből, őnagyságának udvarlására valék egynéhányszor és különösen tegnapelőtt reggeli 9 és 10 óra között. Ezen alkalmatossággal olvasók fel az itt való Magyar Teátromi Társaság egyik tagjának, Kelemen Lászlónak arról való vélekedését is, miképpen lehetne Erdélyben a Teátromi Társaságot állandóul felállítani, melyet a báró úr magához is vett, oly feltétellel, hogy mihelyt a jövő augusztusban égybegyűlnek az erdélyi státusok, mindjárt közölje azt az ahhoz értő és annak pártját fogó hazafiakkal. Ezen említett vélekedésben a vagyon feltéve, hogy az itt való társaság vitettessék a télre által Erdélybe; én a báró úrnak elmenetele után közlöttem a dolgot más tagokkal is, és mindnyájon azt mondák, hogy magok is itten téli teátrumot akarnak felállítani, és bajason hiszik, hogy innen elmozduljanak; emellett az erdélyi ország gyűlése augusztus végén lévén, az aziránt való tanácskozás, ide való levelezés és a dolognak egész elvégzése bizonyoson oly sokára menne, hogy a teátromnak jó móddal való felállítását igen nehezen lehetne remélni a jövő télre, és így az csak a jövő tavaszra vagy nyárra, ha jó móddal felállhatna, s bizonyoson nem is elébb. - Erre való nézt egy gondolatomot bátorkodom közleni a Méltóságos Úrral, mely szerint legkönnyebben és sokkal kevesebb költséggel lábra kaphatna a dolog, mint az említett vélekedése szerint Kelemen úrnak, aki a költséget 29044 rftra vetette. Ez ebből áll. Kolozsvárott a Rhédei-háznál - úgy tudom - készen vagyon égy hely, melyben a németek játszottanak. Ez, ha akkora lészen, hogy égy játékból 150 vagy csak 100 rft-t is békapjanak (feltévén mint bizonyost azt; hogy lészen mindenkor játéknéző), úgy előszer a hely iránt való nehézség háríttatnék el, míg majd a jövő esztendőben nagyobb és pompásabb teátrumot lehetne felállítani; másodszor: az egész télen való játékok által még jobban felindíttatnának, akik még talám nem egész buzgósággal volnának is iránta, és azután sokkal könnyebben lehetne bővebb költségről gondolkozni, mint most látatlan fejébe ennyi ezerekre kontót tenni. De honnan szerezhetni játékosokat, ha az itten való társaság bé nem mehet? Ebben az a legkönnyebb mód. Előszer: ha az ottan volt német társaság igazgatója tudna magyarul, úgy ez, az ottan való ifjúságból 2 holnap alatt mindjárt készíthetne játszókat, mert itten is úgy ment az a dolog - avagy, hogy még jobban lábra kaphassanak, könnyen ki lehetne csinálni méltóságos gr. Ráday Pál úr által, mint e társaságnak mostani főigazgatója által, hogy az itt játszók közül bémennének az ország tetszésére 4 régi, próbált tagok, akiknek segítségek és útmutatások által az újabbak hamarább gyarapodnának. Másodszor: ha sem az ott való társaság igazgatója nem tudna magyarul, sem innen tagokat nem lehetne bévitetni, lehetne - úgy gondolom - vagy az ifjabb mágnások, vagy más, világot látott hazánkfiai közül tanálni oly buzgó indulatút és abban a dologban jártost, ki a gr. Ráday Pál úr példája szerint mind az ifjú tagok készítését, mind pedig az egész társaság gondját s igazgatását magára vállalná. Én legalább annyira becsülem ezt a dolgot, hogy ha oly közel nem volnék sok fáradságomnak céljához, amint most vagyok, mindjárt örömest félbehagynám az orvosi tudományt, és egyedül arra fordítanám magamat, hogy abban gyakorolnám magamat, magam lehetnék elkezdője annyival inkább, hogy mind a poézisban való készületem, mind pedig természeti hajlandóságom, és ha nem közönséges helyen is, de sok ahhoz értő emberek jelenlétében tett próbáim nagy könnyebbségemre lennének annak rövid időn való elérésére. De szinte késő már, csak a világ ítéletére nézve is, arról gondolkoznom. [...]

Pest, 1792. július 23.

A Méltóságos Úrnak alázatos szolgája
Soós Márton tk.

4. Gróf Emanuel Unwerth

8 Soós Márton Aranka Györgynek

Duka, 26. aug. 1792.

Méltóságos Úr, tapasztalt jó Uram!

[...] A Magyar Teátromi Társaságnak itten a Konzíliumtól is meg van parancsolva, hogy sehová se mozduljanak, és azért bizonyoson Erdélybe se mehetné bé, ha akarna is, hanem azt véghez lehet vinni, hogy amint írtam vala, 4 vagy 5 személyt kikérjenek, és ha találunk kérni, jó lészen név szerint Filep Istvánt is kikérni, Sehy és Rózsa urakkal égyütt, mert ezek valósággal jó játékosok... [...]

A Méltóságos Úrnak alázatos szolgája
Soós Márton tk.

9 Soós Márton Aranka Györgynek

Duka, 1792. október 13.

Méltóságos Úr, különös tiszteletet érdemlő jó Uram!

[...] A Magyar Teátromi Társaságnak itten egészen vége szakada, mert az itt való érzéketlen és a magok dicsőségeket inkább a köntösek cifraságában és dölfös kevélységeknek teljesítésében, mint a haza valóságos boldogságának előmozdításában kereső főméltóságok s úri rendek minden biztatásaink mellett is segítség nélkül hagyták szegény, jó igyekezetű hazánkfiait, emellett nézői is oly kevesen voltanak egy darab időtől fogva, hogy máris a köntösekre s egyéb szükséges készületekre tett költségeik 1200 vagy ezerkétszáz rforintokra mégyen; melyeket, ha csak a mostan szerteszéjjel küldett igen érzékeny panaszolkodó írások megfontolására valamely collectából ki nem fizetnek mások érettek, úgy a már megszerzett köntöseket és más készületeket kell kótyavetyére bocsátani az írt adósságnak lefizetése végett. Boldogtalan haza, aholott csak ez a jutalma a nemes igyekezetnek! Amint értettem, egy Kelemen László nevű tagjok ment bé Erdélybe ezelőtt három vagy négy héttel a többiek híre nélkül, hogy ottan próbáljon szerencsét. Mire mehet ottan is, éppen nem tudom; mert maga is nem a legalkalmatosabb ember mind tudományára, mind akciójára s arra nézve, hogy egy oly nevezetes szándékra célozó ügyes társaságot állíthasson elé vagy készíthessen; és ha az volna is, már talám későn ébredett fel, amint a Méltóságos Úr levelébűl is igen könnyen gyaníthatom. [...]

Dukán, 13. október 1792.

A Méltóságos Úr alázatos szolgája
Soós Márton m.k.

10 Rát Pál a pest-budai magyar színtársulat direkciójának

Pest, 1792. december 29.

A Magyar Teátrális Társaságnak meglett jeles organizációja az alólírtban a teátrumhoz való hajlandóságát újra felserkentette; minek okáért ezen társaságba, mégpedig mint régi tag bévétettetni, azért is az úgynevezett debü rolloktúl dispenzáltatni következő okokra nézve kíván:

1. Az egybeállott tagok közül ő volt a legelső.

2. A többiekkel egyetemben eljárt a játékra való engedelemnek kinyerésében.

3. Maga indításábúl adta a tekintetes nemes Pest vármegyének a magyar teátrumnak szükséges voltát egy foganatos instanciában elő.

4. Még két esztendő előtt a legelőször adott játékban, Igazházi-ban a főrollt, a Polgármestert mind Budán, mind Pesten közmegelégedéssel eljátszotta, s azáltal az egész játéknak kegyelmes elfogadására ő is tett hozzá.

5. Lessing Bárnhelmi Minna vagy katonaszerencse nevű vígjátékját magyarra fordítva közrebocsátotta.

Pesten, 29. dec. 1792.

Rát Pál

5. Az első pest-budai magyar színtársulat fizetési jegyzéke

11 Ernyi Mihály a pest-budai színtársulat direkciójának

[Pest, 1792. december vége]

Nagyságos, tekintetes nemes Magyar Társaságnak Direkciója!

Midőn a nemes Magyar Társaságot újonnan és sokkal erősebb oszlopokra felépülni látnám, teljes szívbéli indulatból kívánok annak érdemes tagjává lenni, ha ugyan csak az én természeti csekély tehetségem érdemessé tehet arra, hogy a nemes társaságba bévetődjem. - Hogy pedig erről mind Nagyságos Tekintetes Direkció, mind pediglen az érdemes magyar közönség ítéletet és tanúbizonyságot tehessen, alázatosan esedezek 3 személyviseletekre engedelmet, melyekből kitetszhessen nemcsak jövendőbéli tehetségem, hanem igyekezetem is. Indítóokok nélkül elannyira szűkölködök, hogy a nemes társasághoz való hív hajlandóságon kívül egyebet elő nem adhatok.

A Nagyságos, Tekintetes Direkciónak

alázatos szolgája
Ernyi Mihály mpria

6. Kótsi Patkó János

12 Soós Márton Aranka Györgynek

Pest, 1793. január 23.

Méltóságos Úr, különösen tisztelt jó Uram!

[...] A kolozsvári teátrumról éppen ma vettem bőv tudósítást egy innen odament Filep István nevű barátomtól, s csaknem kimondhatatlan örömet okozott az abból értett boldog elémenetelek és kedves hazánkfiai által példáson lett elősegíttetése ezen nemes célnak. Az itt való társaság is elég jó lábon vagyon immár, mert némely vármegyéknek adakozásokból több vagyon tízezer forint főpénzeknél. A főigazgatója b. Podmanyiczky konziliárius úr. A kasszára a Pest vármegye második nótáriusa, Szentkirályi László ügyel. A játékok professzor Schediustól ítéltetnek meg s rendeltetnek el. Tanítónak pedig, azaz a magokviseletekben lévő útmutatónak Protasovits úr hagyatott meg. Amíg már az idő jól kinyílik, a németeknek általadott teátromban játszódnak az üres napokon, és így már egészen jó lábra van állítva. [...]

Pest, 23. jan. 1793.

A Méltóságos Úrnak alázatos szolgája
Soós Márton s.k.

13 Bethlen Elek gróf Aranka Györgynek

[Kolozsvár, 1793. március 13.]

Méltóságos Úr, nagyérdemű kedves Barátom!

Az elsőbb levelem, azt hiszem, még nem ment a Méltóságos Úrnak, mivel semmi választ rá nem vettem. Ugyancsak semmi meritális dolog benne nem is volt. Megígértem vala abban a Méltóságos Úrnak, hogy ezen levelemben a magyar játszószínről oly tudósítást teszek, amelyből a Méltóságos Úr kevés fáradsággal a holnapi írásokban egy tökéletes darabot készíthetne. Én ugyan rövidecskén írtam meg, mert hosszasobban nem tartottam szükségesnek, s most nem is igen érkeztem. De amit írtam, inpatialiter írtam, bizonyosabb relációt senki nem is tehet, mert én nálok mindennapi vagyok, minden dolgaikat jól tudom, és egy játékokról sem maradtam ki. [...]

P. S. Méltóságos Úr! Ezeknek a hitvány Fejéréknek 40-45 ügyes vagy inkább alkalmas eljátszódtatható darabjoknál több nincs. Máris olyanokra szorultak, hogy magam szégyenlettem. - Mi itt öten egybenállottunk, és minden holnapban egyet csak fordítunk; de hát Vásárhelyt mennyi arra való szubjektum lenne: úr, kancellista, pap, minden. S az igaz, hogy Erdélyben ma senki hasznosb szolgálatot nem tehet, mint játékfordítással, mert okos ember s pap minden van elég, csak játékfordító nem találkozik. Ha darabok nincsenek, én azokkal szolgálhatok. Most előbb szükségesnek tartanám fordítani az Hausvater-t, Hagestolz-ot, Incognitó-t; énnekem pünkösdre még két darabom lesz készen, úgymint Isis, oder die Sonnenjungfrau és Alt und neue Welt. A Todtenkopf már fordítva van, ezen a héten talám el is játszódtatom. Én és Boér, csakhogy fordítók legyenek, valami 80 darabot ketten hozattunk, s ha fordítók találkoznak ottan Vásárhelyt, jó szívvel küldünk eleget, magunknak is már kiválasztottunk 8-9 holnapra való munkát. Ezt a dolgot is méltóztassék szívére venni a Méltóságos Úrnak. Tudósítását erről is elvárja

Az kolozsvári nemes játszószínnek felállítása

Az 1792-ikben egybesereglett nemes Rendeknek jelenté magát egy nemes társaság, hogyha a tekintetes Rendeknek kegyességekből felállhatna, megrostált darabjaival egész erejét hazánk hasznára feláldozni kész lenne. A Rendek nagy örömmel fogadták ezen nevetlen, esméretlen társaságot. Az hír az vala, hogy ez a magyarországi lenne; de ez a hír is végre lecsendesedett s azt tudta minden, hogy ez már elbomlott. Végre október vége felé Fejér János úr azon uraságokhoz folyamodott, akiknek gondolta, hogy hazánk, nemzetünk boldogulása inkább a szíveken fekszik, s ha szintén nem is mindegyiktől, de nagyobb részétől tiszta szívből felsegíttetett. Az jóltevőknek nevei s kegyes adakozások e következendő:

Gubernátor gr. Bánffy úr őexcellenciája	rft	400
Br. Wesselényi Miklós úr egy lóval, melyet azután gen. gr. Bethlen Pál a társaságtól megvett 25. aug. fact.	rft	112 ½
Gr. Bethlen Sándor úr	rft	100
Gr. Bethlen Lászlóné asszony őnagysága 15. aug. fact.	rft	67 ½
Generális gr. Bethlen Pál úr	rft	37
Gr. Teleki László úr	rft	25
Gr. Bethlen Lajosné asszony őnagysága	rft	18
Br. Alvinczyné asszony őnagysága	rft	10
az egész summa	rft	770

Talám ezen meghálálhatatlan fáradságú Fejér úr többet is kaphatott volna, ha egy nagy hatalmú úr nyilvánságos ellenségekké nem vált volna, ki is azzal meg nem elégedett, hogy amidőn Fejér János úr kegyességéért esedezett, szentírásbeli locusokkal kívánta a játékoknak vétkes voltát megbizonyítani, és ezért véteknek tartotta azt is, hogy őket segítse; hanem közönséges helyeken is beszélette, hogy jobb lenne sárba vetni a pénzt, mint őket azzal haza boldogulására törekedő fáradhatatlan igyekezetekben felsegíteni, s a jóltévőket csaknem excommunicálta. Ugyancsak ezen keveset is jóra tudta fordítani a fenn említett érdemes hazánkfia, s hozzá hasonlíthatatlan fáradságával 16. decembris 1792. esztendőben kinyitotta a Titkos ellenkezés-sel a játszószínt. Távol volt ugyan ezen első játék a tökéletességtől, de amit az ő emberi erejek ki nem tölthetett, azt hallgatóinak nagyobb részekben hazájához való szeretete kipótolta.

Ha az ellenségekről említést teszek, az illendőség kívánja, hogy a jóltevőkről is emlékezzem. A pénzes segítőket feljebb megírtam, most pedig vagynak olyanok is, akik egyébbel segítették ezen nemes társaságot; kik között említést érdemel méltóságos gr. Rhédei Mihályné asszony őnagysága, ki is játszószínül esztendeig palotáját ajánlotta minden bérfizetés nélkül.

Már a játszó személyekről szólok, kik e következendők:

1. Haralyi Fejér János úr; a nemes társaságnak elöljárója. A tréfás játékokban az egész közönségnek megelégedésén felül játszik.

2. Őri Filep István úr; Magyarországon is dicséretes játszásain kívül arról is nevezetes, hogy maga vagyonkájából is a magyarországi társaságnak 600 rforintokat feláldozott.

3. Pákodi Kotsy János úr; előbb a Splényi-gyalogregementben kadét; Őri úrral együtt az érzékeny játszásáról az Újmódi gonosztévő-ben hallgatóinak könyvhullatásai bizonyságok.

4. Örményszékesi Kontz József úr; ez is megbecsülhetetlen tagja a társaságnak, melyet vígjátékokban szüntelen bizonyít.

5. Tordai Sáska János úr. Reménységet nyújtott szemlélőinek, hogy még hasznos játszó személyt várhatnak belőle.

6. Haralyi Fejér István úr; az elöljárónak testvére; ez volt künn Magyarországra leányokért, kik e következendők:

1. Fejér Rozália kisasszony. Jó magaviseletét szépsége szemlélőinek annál kedvesebbé teszi.

2. Terézia leányasszony. Magyarországról hozatott; teljes megelégedésével játszik a közönségnek.

3. Keszeg Terézia leányasszony. Még csak vagy kétszer jelenvén meg a közönség előtt, ítéletet nem érdemel.

Voltanak még Magyarországról két leányszemélyek. Zsuzsanna kisasszony, aki valósággal legjobban játszott, de mérgessége a társaság előtt már tűrhetetlen volt, mely annyira ment, hogy az játék közben is megmérgelvén magát, kijönni nem akart. Tartván azért a társaság tőle, nehogy többször nagyobb szégyent valljon, hozzájárulván még rossz élete is, elbocsáttatott. Julianna leányasszony visszavitetett, melyért a társaság az egeknek hálákot adhat.

Reménységünk vagyon már, hogy ezen társaság ennek utána még jobb lábra állván, hasznára lehet az érdemes közönségnek. Igaz ugyan, hogy most előbb költségek sok; de mégis az egek fáradozásokat megszentelik, melyet szívemből is óhajtok.

P.S. Ha ennél bővebb tudósítást kíván a Méltóságos Úr, méltóztassék pontonként kérdezni, melyre megfelel örömmel

14 Csokonai Vitéz Mihály a pest-budai magyar színtársulatnak

Debrecen, 1793. május 10.

Uraim,
az írásra fél szempillantás van. Csak egy-két szóval említem a dolgot. Ötödik levelem ez a felküldendő 16 komédiákról. Egyre se jött válasz, pedig mindenikbe igen kértem az Urakat. Egyik levelem van a Weingand úr legényénél, a másik a szőnyi evang. rektornál, a harmadik Kiss István budai kompáktor úrnál. Nézzék meg az Urak, mi van benne, mert most meg nem írhatom; és válaszoljanak reá mentül hamarébb, ismét ezt kérem igen alázatosan, sőt talám esdeklem is. - Míg magam is egy komédiával szolgálnék, vagyok az Uraknak

Debrecen, 10. máj. 1793.

igaz hívek
Csokonai Mihály mk.

Igaz: azt hallom, a verssel írt komédiát nem produkálják az Urak. Méltóztassanak ezt megírni az ott már eljátszott komédiák lajstromával.

15 Eugen Busch Pest vármegyének

Buda, 1794. május

Tekintetes Nemes Vármegye!

A nagyméltóságú Királyi Helytartótanács engedelmével a múlt esztendőben Szent János havának első napján vettem vala kezem alá a Magyar Játszó Színtársaságot.

Már akkor előre világosan feltettem, hogyha ezen, éppen nem önnön hasznomra célozó cselekedetemből károm következne, a nemes magyar nemzet gyámolító kegyességére számot tarthassak.

Nem önnön hasznom vala cselekedetemnek célja - e nemes nemzethez, melynek kebelében 15 esztendőktől fogva szerencsés életet élek -, vonzó szíves tiszteletem vezérlett, hogy a legszorosabb gazdasággal s fáradhatatlan szorgalmatossággal tartozott tisztelettel teljes háládatosságomat cselekedettel bizonyítsam.

Azonban sehonnan nem gyámolíttatván (mert egyedül egy vala a tekintetes nemes vármegyék közül, mely azolta e közjóra célozó munkát 62 ft s 36 kr. kezemhez küldött költséggel segítette), kéntelen valék tetemes károm miatt ezen Magyar Játszó Színi Társaság igazgatásáról lemondani.

Evégett a nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak a magyar játszószín jövedelmeiről és költségeiről szóló számadásokat bemutattam.

Kitetszett ezekbűl, hogy ide nem értvén az épület bérét, a játszóknak személyes ruházatját, a játszószínnek a játékhoz alkalmaztatott ékesítését és más költségeket, ez esztendőnek forgása alatt 3000 forintokig károsodtam.

Ezen, a nemzeti nyelv pallérozására annyira szükséges társaságnak ily szomorú sorsát közelebbrűl látván, a hazánknak e két városban mulató főrendei, hogy e nevendék társaságot a széjjeloszlás veszedelmétől, ha csak addig is, míg a tekintetes nemes vármegyék, melyek hazájok eránt buzgó indulatjoktól vezéreltetvén e nemzeti játszószínnek feltartását óhajtják, a dolog környülállásairól tudósíttathatnának és így munkás hathatósággal annak segedelmére lehetnének, megoltalmazhassák, fél esztendőre, 25 aranyával számlálván a pesti játszószín nézőrekeszeit (Loge) kifogadták.

Bátorkodom megjegyezni, hogy ha a pesti játszószínben lévő 16, ily különösen elrekesztett nézőhelyek mind s állandóul kivetetnek is, nékem ha a jövedelmet a költséggel öszvevetem, nem hasznom, nem szenvedett káromnak visszatérítése, egyedül csak az fog következni, hogy a legszükségesebb költségek kipótlására elegendő jövedelmet reménylhetek.

Minthogy tehát ezen magyar játszószín az itt mulató főrendek munkás szeretete által a már előtte való eloszlattatástól egy időre megmentetett ugyan, de előre által lehet látni, hogy a tekintetes nemes vármegyék hathatós segedelme nélkül állandóul fel nem állhat, azért folyamodom alázatosan a többek között, kiknek a magyar nemzet és annak nyelve szíveken fekszik, ezen Tekintetes Nemes Vármegyéhez is, méltóztasson akár az már említett elrekesztett nézőhelyek állandó kivételével, akár más, önnön bölcsessége szerént meghatározandó módon addig is, míg a nemes nemzeti játszószínnek feltartására állandó rendeléseket tehetne, ezen közjóra intézett nevendék társaságot hathatósan gyámolítani.

Hogy pedig a segedelmét, melyet e célra rendelend, méltóságos gróf Haller József úr őexcellenciája kezéhez, ki is a nemzeti játszószín sorsát hazafiúi buzgóságához képest különösen szívére vette, küldeni méltóztasson, alázatosan kérem.

Hogyha ezen segedelmek (melyet a magyar nemzet nemes szívétől teljes bizodalommal várok) oly bőven lesznek, hogy eddig szenvedett káromat is kipótolják, ígérem én is magamat, hogy ezen játszószínt a tökéletesség lehető legfelsőbb grádicsára emelni minden erőmmel igyekezni fogok, és az egész dolog folytatását minden részrehajlást nem esmérőknek szeme eleiben terjeszteni kész lészek.

Ki is magamat és ezen nemzeti játszószínt állandó alázatos tisztelettel a Tekintetes Nemes Vármegyének gráciájába és munkás védelmébe ajánlván, örökös tisztelettel vagyok a Tekintetes Nemes Vármegyének

Budán, máj. 1794.

alázatos szolgája
Busch Eugenius

Keresés

A legújabb

A honlapfőnök ajánlatai

Magyar anyanyelv

Magyarok

SZERELEM

Oly korban élsz

Amnézia ellen

ZSIDÓKÉRDÉS

Életegész

EUGÉNIUSZ

Életminőség Jenciklopédia

JENŐ KÖNYVE

ÉLETMINŐSÉGÜNK- RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ