Eugéniusz:

Régi/új parainézis – III.

Jó/rossz önismeret-szeretet: tükör

Megfontolandó, sőt megszívlelendő

intelmek lélekbátor örökifjú keresőnek



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



p Vörösmarty Mihály

p A MERENGŐHÖZ

p

p Laurának

p

p Hová merűlt el szép szemed világa?

p Mi az, mit kétes távolban keres?

p Talán a múlt idők setét virága,

p Min a csalódás könnye rengedez?

p Tán a jövőnek holdas fátyolában

p Ijesztő képek réme jár feléd,

p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

p Mert egyszer azt csalúton kereséd?

p Nézd a világot: annyi milliója,

p S köztük valódi boldog oly kevés.

p Ábrándozás az élet megrontója,

p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

p A telhetetlen elmerülhet benne,

p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

p A látni vágyó napba nem tekint;

p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

p Ki életszomját el nem égeté,

p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

p Földön honát csak olyan lelheté.

p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

p Egész világ nem a mi birtokunk;

p Amennyit a szív felfoghat magába,

p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

p Zajától felréműl a szívmagány.

p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

p Maradj az élvvel kínáló közelben,

p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

p A birhatót ne add el álompénzen,

p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

p Egész erdő viránya csalja bár.

p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

p Barátod arcán hozd fel a derűt:

p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

p Ne adj helyette bánatot, könyűt.

p

p 1843. február vége - március eleje

p

p

p Mereng –

p elmélázik, elábrándozik

p Ábrándjaiba merülget, mártózik

p Mivel a mered igének létezik merenget

p (‘szemét meresztgeti’) származéka, ennek

p ‘szemét mélán a semmibe mereszti’ értelme is

p (Magyar etimológiai szótár)

p

p

p Merengés

p az a belső állapot,

p midőn gondolataink

p játékának engedjük át magunkat…

p A M.-ben inkább elszenvedjük gondolatainkat…

p A M. hangulata csöndes, kontemplativ, nyugalmas,

p inkább melankóliára, mint vígságra hajló.

p „Merengés, oh merengés … Csak ringasz

p renyhe tükrén a könnyek tengerének.”

p (Tóth Árpád)

p

p

p A

p "merengő"

p szinonimáiból:

p fantaszta, elmélázó, álmatag, mélázó,

p fellegekben járó, ábrándos, alélt, réveteg,

p képzelgő, álmodozó, ábrándozó, töprengő,

p morforndírozó, tűnődő, latolgató…

p

p

p Kölcsey Ferenc:

p HUSZT

p

p Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

p Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

p Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

p Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

p És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

p Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

p Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

p Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

p Cseke, 1831. december 29.

p

p

p Réveteg

p Olyan szem, tekintet,

p amely mintegy félálomban, mélázva,

p tétován néz, mered vhova; révedező.

p Réveteg szemű gyermek.  Nézése réveteg volt

p és szembogara merev. (Kosztolányi Dezső)

p

p

p Réved

p A külvilágról megfeledkezve

p belemerül valamely emlékbe

p vagy fantázia szülte képbe.

p A múltba, a jövőbe réved.

p „Magányában, – s cellája küszöbén

p Míg elkallódott életébe réved,

p Már nem emlékszik régi bánatára.”

p (Tóth Árpád)

p A semmibe v. a semmiségbe réved:

p mereven egy pontra néz,

p és semmi határozott dologra nem gondol.

p A börtön rácsán túl az égre réved. (Juhász Gyula)

p Fáradt szemünk a semmiségbe réved. (Kosztolányi Dezső)

p

p

p Aki bamba,

p idomított birkaként

p hagyja magát terelni,

p nyírni, fejni és vágóhídra hajtani!

p

p

p Aki

p rossz „alkimista”,

p képes az aranyból szart,

p jószerencséből balt csinálni:

p lásd pl. a három kívánság meséket…

p

p

p Aki

p bármit elhisz,

p „csak” azt az egyet nem:

p állattól, gyerektől, véntől,

p sőt még ellenségtől is tanulhat

p

p

p Aki

p bőven beéri

p uraságtól levetett

p kulturális javakkal,

p divattal, cipővel, és nem

p utolsósorban: életformával

p

p

p Aki

p pont

p az őt segítőre

p hála helyett haragszik meg,

p mert olyan egyoldalú ez a kapcsolat!

p

p

p Aki

p ugyan

p az orránál nem lát tovább,

p de hiúságból nem hord szemüveget,

p ezért könnyen orra/gödörbe esik, elgázolják…

p

p

p Aki

p eltitkolja,

p nem kúrálja

p a nagyothallását:

p tragikus félreértés forrása lehet

p

p

p Aki

p az elemi

p szükséges

p lépéseket elmulasztva

p az isteni kegyelem hazárdjátékosa

p

p

p Aki

p az egyik szavával

p agyon is üti a másikat,

p így lesz ő egy bőbeszédű,

p de mégis nagy semmitmondó

p

p

p Aki

p az artikulált

p beszéd helyett,

p már felnőve is csak

p óbégat, jajveszékel és sipákol

p

p

p Aki

p pont arra

p törekszik, törtet,

p ami soha nem végcél,

p mindig csak eszköz lehet:

p pl. a hírnév, a pénz, a hatalom…

p

p

p Aki

p annyira

p „gyerek-centrikus”, hogy

p Liliputot varázsol az otthonából –

p ahol ő Gulliverként csetlik-botlik

p

p

p Aki

p annyira

p „szereti” az újszülöttet,

p hogy kedvenc ételével kínálja,

p a töltött káposztával, kocsonyával stb.

p

p

p Aki

p sosem lesz

p szép, arányos felnőtt,

p csak a tisztelt szülei hasonmása,

p vagyis egy koravén, gnóm, liliputi törpe

p

p

p Aki

p tartósan

p és károsan

p szereptévesztésben van:

p az édesanyja helyett ő lenne

p a lánya testvére, vagy barátnője…

p

p

p Aki

p holtig kíméli

p és menti magát:

p nyom nélkül hal meg,

p és újszerű állapotban

p rohad el majd teste a földben…

p

p

p Aki

p nem

p használta el

p az életidőben jól magát:

p egy mihaszna, felesleges-

p káros, élősködő stb. lény maradt

p

p

p Akit

p hiába intettek:

p méltatlanra pazarolta

p a fiatalságát/legszebb éveit,

p önfejűségéért busás tanulópénzt fizetett

p

p

p Aki

p addig

p hajszolta-

p halmozta élvezeteit:

p míg végül bele nem csömörlött,

p és lett egy kiégett, életunt roncs…

p

p

p Aki

p áldozatból

p tettestárs lesz,

p mert szégyenérzetből stb.

p a hallgatásával cinkosan falaz…

p

p

p Aki

p gonoszul

p arra számít,

p hogy az áldozata

p szégyenkezene nyíltan vádolni őt,

p és így bűntette örökre rejtve marad…

p

p

p Aki

p a panaszkodásban

p és az önsajnáltatásban

p verhetetlen tud maradni,

p mindig el is hozza a fődíjat

p (és igaza is lesz, mert „hitvallása”

p önbeteljesítő jóslatként koldussá teszi)

p

p

p Aki

p abban

p versenyez, hogy

p ki tud jobbat mondani-

p lódítani saját magáról,

p és rosszabbat másokról…

p

p

p Aki

p abban

p a legjobb, hogy

p másokat a lehető

p legrosszabb színben állítson be

p

p

p Aki

p arra büszke,

p hogy önmagát ócsárolja,

p pocskondiázza, piszkolja, leértékeli

p („titokban” várva, hogy megcáfolják,

p sőt akár még az egekbe is menesszék…)

p

p

p Aki

p mindig

p bizonytalan

p (élet)műve értékében:

p a „lebukástól” félve túlteljesítő „imposztor”

p

p

p Aki

p a legszegényebb

p vevőre bízza árusított lakóháza,

p legnagyobb vagyona forgalmi értékbecslését

p

p

p Aki

p bedől a látszatnak,

p vagy annyira kábult,

p hogy csak nézi, de nem látja:

p a báránybőrbe egy farkas bújt el…

p

p

p Aki

p a veszett

p farkas szelídségét

p egy új földi paradicsom

p mai itteni előjelének veszi…

p

p

p Aki

p a válságban,

p a betegségben

p nem látja meg/bele

p a jóval jobb folytatás

p teljesen reális esélyét is!

p

p

p Aki

p vagy egy

p türelmetlen

p kis/vadmalac,

p akiről viccek szólnak –

p vagy éppen birkatürelmes:

p akinek a hátából szíjat hasogatnak

p

p

p Az ún.

p agresszív kismalac

p beleesik egy gödörbe.

p Sehogy nem tud kimászni,

p de szerencséjére éppen arra jön a róka:

p – Szia kismalac, látom nem tudsz kijönni.

p Várj, hozok segítséget!

p – NEM VÁROK!!!

p

p

p Aki

p csak/főleg

p a turisztikai hivatal

p reklámfilmjeiből „ismeri”

p országát-hazáját, szülőföldjét

p

p

p Aki

p a tengert

p már hőn óhajtaná látni,

p ezért robotol egy éven át,

p de egy tócsában még nem gyönyörködött,

p mert így még nem ért rá szemlélődve sétálni...

p

p

p Aki

p szüleitől, nevelőitől,

p a tudóstól-szakembertől

p várja el: adják meg neki

p az ő egyetlen élete Célját

p

p

p Aki

p szörnyülködve

p nézi és megítéli

p a játékszenvedély beteget,

p miközben ő maga egy munkamániás…

p

p

p Aki

p passzívan engedi,

p hogy a nevelői, az iskola stb.

p minden szenvedélyt kiöljenek belőle –

p így sosem fog „megtáltosodni”, csodát művelni,

p csak langyosan középszerű dolgokat produkálni…

p

p

p Aki

p a tökéletes

p élettársakra, barátokra vár,

p nem tudja szeretni a gyarló élőket –

p egy igazából önmagával elégedetlen mizantróp

p

p

p Aki

p a többi, igaz

p barát rovására

p fűz szorosabbra kapcsolatot

p a felmenő, sikeres ágon „haladókkal”

p

p

p Aki

p a tisztító

p bűnvallás/rendezés helyett

p mások besározásával, leszólásával,

p vagy ön-szerecsenmosdatással próbálkozik

p

p

p Aki

p az ún. tékozló fiú

p királyi fogadtatása miatt

p igen méltatlankodó testvére,

p aki most már nagyon bánja,

p hogy eddig ő olyan jó fiú volt…

p

p

p Aki

p a teljességre

p rosszul vágyik:

p egyszerre férfi-nő lenni,

p mint Isten vagy a „biszex” csiga –

p így végül egyik sem lesz (hermafrodita)

p

p

p Akik

p az élettársával

p gonosz zsarolós játszmákban

p egymást frigiddé-impotenssé teszik,

p vagyis mindketten vesztesen kerülnek ki…

p

p

p Aki

p büszkén,

p kockázatot is vállalva,

p tüntetve nem tanult oroszul –

p sajnos helyette más nyelvet sem,

p ami miatt anyanyelvi szintje is alacsonyabb…

p

p

p Aki

p tárgyak

p rongálásán keresztül

p fejezi ki, vezeti le dühét:

p ő egy törő és zúzó vandál

p (az se jobb, ha magába fojtja…)

p

p

p Aki

p a szülői

p gond/felelősség

p – és örömök - elől menekülve

p ifjan végleg sterilizáltatja magát…

p Majd a késő bánata csak eb gondolat…

p

p

p x

p

p Vajda János

p Merengés

p

p Veszedelmek, veszedelmek!

p Mikor hagytok már el engem?

p Mit tudom én, édesek vagy

p Keserűk vagytok-é nékem?

p Úgy van, úgy... koldus vagyok, vész

p Az én éltem kalaúza,

p S te hűséges könnyelmüség

p Sántaságom famankója.

p .

p Mit hazudozol te nékem

p Jó barátról, szerelemről?

p És utósó lesz-e e csepp

p Ámitásod tengeréből?

p Csak repülj velem tovább is;

p Én vándormadár vagyok,

p Nagy a föld, kevés az élet,

p Egykor majd elfáradok.

p .

p Ábrándozás, képzelődés,

p Mézes mázos cérnaszála!

p Szakadozz el, hagyj lehullnom

p Akár le a sírhalomra...

p Emlékezet! idegen kéz

p Hazug nyoma van tábládon,

p Nem szeretett soha engem

p Senki, senki a világon.

p .

p Szerelem, te mennyországból

p Lelkeinkre hulló csillag,

p Nem örültem, s ne örüljek

p Soha a te sugaradnak.

p Céltalan vándorlom én át

p A sivatag életet;

p Te lehullasz, elenyészel,

p S nem találsz meg engemet!

p .

p Vagy talán te fönnragyogsz még,

p S nézvén elhagyott utamra,

p Csak azt várod, hogy találjak

p Nyugalmas, csöndes tanyára?

p Oh ne várd, ne várd te ezt, mert

p Jövésed lesz majd halálod,

p Mért a sírra pazarolni

p Boldogító szép sugárod?...

p .

p Halj meg amott fönn az égen

p Nem ismerten, elfelejtve,

p Árnyékoddal éjjelenkint

p Sorsom istenét kisértve.

p És az átkot majd e sorsnak

p Lassu hangon mondjad el,

p Mintha sírom éjjeléből

p Boszuért támadna fel!

p

p

p x

p

p

p Akinek

p a létezése

p elviselhetetlen

p könnyűségű, fajsúlytalan:

p csak teher alatt nő a pálma

p

p

p Aki

p azt szeretné,

p ha minden egyes esetre

p lenne fix szabály vagy ukáz/utasítás

p

p

p Aki

p azt tanítaná,

p amit maga se tud:

p pl. az orvosi tanácsot

p adó nagybeteg (orvos)

p

p

p Akit

p kiköp az Úr is,

p mert ő se nem tűzforró,

p se nem jéghideg, de mindig langyos

p

p

p Akinek

p ez a kompromisszum:

p ő hidegen, a neje forrón szereti –

p így egy életen át langyosan isszák

p

p

p Aki

p infantilisen

p felnőve is azt kívánja:

p ő bárcsak mindig csakis

p csokit ehetne/minden abból lenne

p

p

p Aki

p téves hiszemű:

p a barátja mindig igazmondó,

p az ellensége csak hazugot/hamist szól róla

p

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p amiről önként mond le,

p az könnyen vissza is jön:

p pedig ez épp ellenkezőleg van!

p

p

p Aki

p lemond

p a szabadságról

p az átmeneti létbiztonságért,

p így majd azt is elvehetik tőle,

p akár végleg is a(z ország)börtönében

p

p

p Aki

p felettébb

p sokallja a szabadsága árát,

p olcsóbban megússza mint örök szolga,

p akinek mindig megmondják, hogy mit tegyen…

p

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p biztosan üdvözül,

p ha szétosztja mindenét,

p de csak Goriot apó sorsára jut

p

p

p Aki

p az a gazdag ifjú,

p akinek Jézus az üdvért,

p boldogságért az őt megkötöző

p vagyontól szabadulást javasolja:

p de hiába – ő ezt sokallja és eloldalog…

p

p

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p a szabadság a boldogság

p szükséges és egyben elégséges feltétel is

p Szabadságvallása rabjaként ő nem vállal

p semmilyen elkötelezettséget, szolgálatot,

p pláne nem fogad – örök – hűséget…

p

p

p Aki

p azzal

p áltatja magát:

p majd öregen, nyugdíjban

p végre ő is hegedül s képeket fest,

p és végre elolvassa addig gyűjtött könyveit…

p De addig csak lélek/életleépítő szürke robotos…

p

p

p Aki

p rühelli

p a gyerekkort,

p és nagyoskodva

p sietteti a felnőttséget,

p de csak egy kiégett koravén lesz belőle…

p

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p felnőve semmit nem veszít,

p csakis nyerhet hozzá: fejlődik (de vissza is)

p Majd karrierje csúcsán azt kívánja, hogy

p elvonulhasson szappanbuborékot fújni,

p azok formáiban-színeiben gyönyörködni

p (Török Sándor művéből tévéfilm, 1966.)

p

p

p Aki

p felnőve

p nem is próbálja megőrizni

p a gyermeklélekből a mentendőt, menthetőt,

p az őszinteséget, a kíváncsiságot, az ártatlanságot,

p az egyszerű-nagyszerű tiszta örömöket stb. stb. stb.

p

p

p Aki

p nem is

p akar felnőni,

p mert csak a védett

p gyermekkor lehet boldog –

p kényelemből-félelemből lesz infantilis…

p

p

p Aki

p az emberiség

p nagy barátja, „megváltója”,

p de hidegen hagyja a mellette

p szenvedő, éppen szülő hitvese fájdalma

p (Babits színműve Kazinczyról: A literátor:

p https://epa.oszk.hu/00000/00022/00212/06476.htm )

p

p

p Aki

p a jobbítás

p jószándékával,

p de irgalmatlanul

p előadott nagy, kritikus igazságaival

p leszűkíti, nullára redukálja baráti védő körét

p

p

p Aki

p őszinte, de

p nem ismeri/érti:

p mi a tapinttat, kegyes hazugság –

p ő szinte egy szalonképes szadista

p

p

p Aki

p nem ismeri

p a bűvös igéket,

p nem mormol egy sor Petőfit,

p és így nem teremt maga köré varázskört

p

p Aki

p az eleve elrendelés

p régi-új protestáns hitét

p önfelmentő fatalizmusként

p tartja maga, a sodródása elé

p

p

p Aki

p az egyszeri

p isteni kegyelmi adományra,

p vagy az emberi ajándékokra

p már jogos követelést akar formálni -

p mint aki a szerencsére bérletet váltana…

p

p

p Aki

p hálátlan tarháló:

p állomásfőnöktől kér

p nagy alázatosan cigit,

p de ha kap, azután már

p a bakternak köszöni nyeglén a tüzet

p

p

p Vidéki vasútállomáson

p odamegy a cigány a vasutashoz.

p - Jáááj, dráága állomásfőnök úr,

p ággyon má egy cigaréttát!

p - Nesze.

p - Jáj, aranyos vasútirányító főigazgató úr,

p ággyon má egy kis tüzet is!

p A cigány megkapja, szív egy slukkot a cigiből,

p majd kiköp a vasutas elé.

p - Na, mi ván háver, te vagy itt a bákter?

p

p

p Aki

p a mindennapi

p kenyerét megtermelő

p paraszt nevét már csak

p sértésként érti/használja –

p ő ezt is egy az egyben átvette

p a városi kabarék rossz tréfáiból…

p

p

p Aki

p az Égre köpköd:

p ami visszahull az arcába –

p az átka is bumerángként tér vissza

p

p

p Aki

p az egész

p emberiséget megveti,

p de közben/a legvégén

p a legfőként önmagát is

p

p

p Aki

p az amúgy nehéz,

p de már fél sikert jelentő

p jó kezdetet folyton csak halogatja

p

p

p Aki

p az egyoldalúan

p elképzelt, övénél jobb életekből

p mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot…

p

p

p Aki

p szinte

p bárki mással

p egész életet cserélne,

p mert úgymond ő annyira,

p halmozottan hátrányos helyzetű

p

p

p

p Aki

p pont

p arra büszke,

p azzal henceg,

p amit csakis egyedül

p a szerencséjének köszönhet

p

p

p Aki

p addig issza

p a kedvenc kakaóját,

p míg végleg megutálja –

p a jóból is megárt a sok…

p

p

p Aki

p annyira zsugori,

p hogy még önmagát is

p mód felett sanyargatja,

p és elemi nélkülözésben él

p (az utódai szeme láttára herdálnak)

p

p

p Aki

p annyira

p titokban áll ellen, hogy

p - csak megtévesztésből –

p közben nagy karriert csinál…

p

p

p Aki

p annyira

p tiszteli az anyját,

p hogy őt soha az életben

p nem előzheti meg a hitvese sem…

p

p

p Aki

p bosszús,

p ámul-bámul,

p mint a cezaromán Csipike:

p nélküle is jól működik az erdő…

p

p

p Aki

p nem képes

p önfeledten szeretkezni,

p mert ezt a kínos lebukás

p Damoklész kardja alatt teszi…

p

p

p Akinek

p „keresztény” igékkel,

p vagy hiúságára apellálva

p kiéneklik a szájából a sajtot

p

p

p Aki

p a bírótól

p már rég nem

p igazságosság-,

p maximum csak jó

p jogszolgáltatást vár el,

p mégis folyton pereskedik…

p

p

p Aki

p a fülemile

p hangjáért perre megy

p a jó rossz szomszédjával,

p és megvesztegeti a falu bíróját

p (és így bebetonozza a rossz viszonyt)

p

p

p Aki

p szerint

p a boldogságkeresés

p csak tömény egoizmus,

p ő lesz az altruista nagy lemondó,

p aki folyton másokért áldozza fel magát…

p (és ezt naponta az ő orruk alá is dörgöli…)

p

p

p Akinek

p például

p egy bolti számla ellenőrzése

p már-már sértő gyanúsítgatással ér fel…

p

p

p Aki

p kisgyerekét

p még szelíd erőszakkal

p sem kényszeríti semmire,

p a gyufát sem veszi el tőle,

p hisz majd csak rájön, mi jó neki…

p

p

p Aki

p nem

p akadályozza meg

p akár még erővel is

p a szeme előtti öngyilkosságot,

p hisz ő biztos jól tudja, mi jó neki…

p

p

p Aki

p szerint

p a gyermekáldás

p egyedül az Istentől van,

p ezért a fogamzás-fogantatás

p emberileg sehogy nem is gátolható

p

p

p Aki

p már 18

p évesen tudni véli,

p hogy soha nem akar szülni –

p ezért végleg sterilizáltatja magát…

p

p

p Aki

p úgy tartja:

p minden házasság

p az Égben köttetik,

p ember azt nem oldhatja fel,

p ezért az a holtukig érvényes…

p

p Aki

p szerint

p a férje által

p elhagyott, elvált nő

p már nem mehet férjhez,

p csak holtig várhatja vissza Őt…

p

p

p Aki

p naivan

p úgy tartja:

p a köztévé szolgáltatja

p az összes fontos hírt és

p a helyes hír-magyarázatokat…

p

p

p Aki

p ősbizalmas

p mindenkivel:

p kulcsot a lábtörlő alá teszi,

p és még ki is írja, hogy hol van…

p

p

p Aki,

p ha egyszer

p valakik becsapták,

p onnantól betegesen

p gyanakvó, rosszhiszemű

p lesz és marad, míg csak él…

p

p

p x

p

p

p Juhász Gyula

p Merengés

p Állok a vízparton, bolyongó lelkemmel

p Csillagokba szállok, messze föld felett,

p Repülök a lélek szárnyain lebegve

p S letekintve látom a tűnt éveket.

p

p Gyermekéveimnek elhunyó világa

p Rám mosolyog szelíden, mint bús holdsugár,

p Elhullt napjaimnak legszebbik virága

p S rám a messze éjben sírok árnya vár!

p Állok a vízparton. Gyermekségem éve

p Bágyadó világgal gyorsan ellebeg –

p És fölöttem szépen elfödik a holdat

p Hamuszínű, szürke őszi fellegek. –

p

p 1899

p

p

p x

p

p

p Tóth Árpád:

p A merengéshez

p

p Merengés, ó, merengés, mélyén a csöndes éjnek

p Rejtelmes látcsövünk, szelíd kristályu lencse,

p Mért néz ma rajtad újra a csüggedt, árva lélek,

p Kutatva: sorsa éjén arany planéta leng-e?

p