Eugéniusz:

Régi/új parainézis – II.

Jó/rossz önismeret-szeretet: tükör

Megfontolandó, sőt megszívlelendő

intelmek lélekbátor örökifjú keresőnek



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség



p Vörösmarty Mihály

p MI BAJ?

p

p Mi ok, hogy tégedet

p Kell féltenem,

p Mi kéne még neked,

p Én nemzetem?

p

p Földed bort és buzát

p S aranyat ád,

p Mégis szegény fejed

p Szükséget lát.

p

p Az arany kirepűl

p Fejed felett,

p Vad éhség néz veled

p Farkasszemet.

p

p Kit egykor gyűlölél,

p Most kedvesed,

p Még a pityóka is

p Rajtad veszett.

p

p És pénzed soha sincs,

p Csodálatos!

p Pedig még vized is

p Aranyat hoz.

p

p Gondolkozál-e már,

p Mi adna pénzt?

p Tégy mint más nemzetek:

p Végy kölcsön - észt.

p

p Szabadságod dicső,

p De magtalan;

p Üdv nem terem sötét

p Árnyékiban.

p

p Törvényid száma nagy,

p Ki tartja meg?

p Betegség ez a sok

p Törvény neked.

p

p És volna szép Dunád,

p De berekedt,

p Végén egy jó barát

p Hurkot vetett:

p

p Széles határod is

p Görcsöt kapott

p Mindinkább befelé

p Vonogatod.

p

p Mi lelt, beteg vagy-e,

p Mi kéne még,

p Mit adjon, hogy üdülj,

p A kegyes ég?

p

p Rosz gazda vagy, szegény

p Jó nemzetem,

p Gazdálkodásodat

p Nem szeretem.

p

p Kivánod ami nincs,

p S nem kapható,

p S mid van, kezed között

p Olvad mint hó.

p

p Hol a hű szorgalom

p S szent indulat,

p Emelni s védeni

p Országodat?

p

p Helyt adni másnak is

p A jog terén,

p S nem tűrni a jogot

p Bitor kezén?

p

p De mindez még sebaj,

p Ha lelked van,

p Ha lelked csábokért

p Nincs áruban;

p

p Ha lelked ébren áll

p Jó s rosz napon,

p Világol és hevít

p Munkáidon.

p

p Ha ezt is eladod,

p Jó éjszakát,

p Nincs isten, aki le

p Tekintsen rád.

p

p 1847

p

p

p x

p

p

p Aki

p előszeretettel

p olyan dolgokkal foglalkozik,

p amikre a legkisebb befolyása sincs,

p ezért is nem jut ideje arra, amin már

p itt és most változtathatna: pont önmagára…

p

p

p Egy

p szélkakas

p Aki sűrűbben

p cserélgeti az elveit,

p mint mások az alsónadrágot

p

p

p Se az Életből,

p se könyvből nem lesi el,

p az iskolából is akkor hiányzott,

p majd gyorstalpaló órát sem vesz:

p érzékeny figyelmes tapintat nélkül

p egy elefánt a szívek porcelánboltjába…

p

p

p Ő valahogy

p mindig benne van

p abban az egyszázban,

p akit az az egy bolond csinál…

p

p

p Gyenge,

p lanyha életkezdés

p után erős visszaeső:

p marad a „futottak még” rovatban…

p

p

p Lakóhelyi

p aktuális időjárást

p és más alapdolgot csak

p a táv-idegen tévéből „megtudó” –

p mert ő nem „pletykás”, nem cserél híreket…

p

p

p Meccsre megy,

p hogy a tömegben elbújva

p a névtelenségbe burkoltan

p rossz kedvére „anyázhasson” …

p

p

p Az ő egyetlen,

p ebben a formában az első-utolsó

p élete főbb céljainak meghatározását

p atyai baráttól, paptól, szaktudósoktól stb. váró

p

p

p A

p tökéletes,

p ideális társra

p mindhiába váró,

p a kis hibákkal élőket kevesellő…

p

p

p A

p tökéletes

p angyalra váró,

p és ha megkapja, akkor holtáig

p az Ő ördögi kegyetlenségét elszenvedő

p

p

p Ha ő lehet

p Isten képmása,

p tkp. egy kisisten,

p akkor neki nincs is szüksége

p elnézésre, bocsánatra, kegyelemre,

p akkor máshoz se irgalmas, könyörületes…

p

p

p Aki

p a maga,

p maximálisra felértékelt

p képmására formálná az élettársát,

p majd meg a kiszolgáltatott gyerekeit is,

p naponta szellemi-lelki erőszakot követve el…

p

p

p Aki

p hálás,

p tapsoló-fütyülő közönség

p komisz, elkanászodó kölke

p – így soha véget nem érő –

p hisztiző produkciójához

p

p

p Engedi,

p sőt partner hozzá,

p mert a dicséretben sütkérezve

p csak ezt a rövidtávú előnyét látja,

p hogy ő közutálatnak „örvendő”

p ún. bezzeg gyerek legyen…

p

p

p Aki hagyja,

p mert nem is tudja,

p hogy folyton becsapják,

p kilopják-kiszúrják szemét:

p ő az ún. parasztvakított flótás…

p

p

p Aki

p „felvilágosítva”

p hagyja elvenni

p fiatalsága, kívülállósága

p ún. hályogkovács bátorságát

p

p

p Aki

p örömmel hagyja

p magát felhizlalni:

p kövéren a vágóhídra hajtják

p (lásd: Jancsi és Juliska mese)

p

p

p Ön-

p leértékel(tet)ő

p és vég-kiárusító:

p örül, ha még valahogy elkel,

p és még egyáltalán licitálnak rá…

p

p

p Aki

p háborog, ha

p a megvesztegetési ügyében

p egy nem általa korrumpált bíró jár el…

p

p

p Az

p első

p három helyen

p nála az „én” van,

p majd a negyediktől már

p jöhet Isten, haza, család stb.

p

p

p Színt valló

p A süllyedő hajóról

p vagy az égő házukból

p a gyereke, a hitvese stb. előtt

p magát, és kincsesládáját mentő

p

p

p Aki

p maximálisan,

p akár az elvárást túlteljesítve

p megad mindent a császárjának,

p majd a maradékból „elégíti ki” Istenét…

p

p

p Amit

p Ő egyszer

p a konok fejébe vett,

p azt, ha törik, ha szakad, megteszi,

p sem érv, sem könyörgés nem, hat rá –

p mi több: ő erre még felettébb büszke is…

p

p

p Ha ő valamiben,

p pláne nem is akármiben kiváló,

p például egy sárkányrepülő profi,

p akkor minden másban is, sőt még

p életbölcsességben is ő mondja a frankót…

p

p

p A

p mérvadóéra

p egyáltalán nem adó,

p a sok „laikus” véleménye után

p mérgezett egérként futkosó, rohangáló…

p Vagy aki vaktól kér tanácsot színkérdésben…

p

p

p Az

p egy bajára,

p pl. az ún. náthájára,

p száz embertől kér tanácsot,

p és mindent ki is próbál, hátha…

p Vagy olyantól, aki egy „orákulum”,

p akinek mindenről kell legyen véleménye,

p de akinek amúgy mindegy, hogy segít-e vele…

p

p

p Rabbi és a libák

p Kohn elpanaszolja

p a rabbinak, hogy döglenek a libái.

p - Mivel eteted őket?

p - Szemes kukoricával.

p - Az a baj. Etesd ezután darával!

p Kohn egy hét múlva ismét panaszkodik,

p hogy még mindig döglenek a libái, pedig darával eteti őket.

p - Mert szamár vagy! . - mondja a rabbi. - zabbal etesd őket!

p Pár nap múlva Kohn megint siránkozik,

p hogy hiába eteti zabbal a libáit, mégis pusztulnak.

p - Ostoba fajankó vagy, miért nem árpával eteted őket?!

p Másnap megint megy Kohn:

p - Rabelében, hiába próbálkoztam az árpával,

p megdöglött az utolsó libám is!

p - Most már egy libád sincs?

p - Egyetlen egy se.

p - Kár. Pedig még annyi jó ötletem lett volna.

p

p

p Ha

p ő itt-most

p nem tehet meg mindent,

p akkor ő inkább egyáltalán semmit sem tesz.

p Vagy éppen aktívan besegít az „Istennek,

p ha jégeső veri el a termést, hogy

p teljes legyen a pusztítás…

p

p

p Ha már

p egy embert megölt,

p akkor neki már teljesen mindegy,

p miért is ne lenne sorozatgyilkos,

p hisz csak egyszer végezhetik ki,

p vagy úgyis életfogytiglanit kap!?

p

p

p Az

p anyagelvű

p a materialista,

p a rozzant gebébe

p a rejtett táltosparipát

p istennek se megérző, belelátó:

p akinek nincs szeme a csodára,

p és így nem is menekülhet meg…

p

p

p A

p sok,

p huzamos

p semmittevésben

p is már kifáradó henye,

p és mégsem édes utána a pihenése…

p

p

p

p Aki sok

p és felesleges

p hangos ugatásával, csaholásával

p csak öneláruló: ez a kutya nem harap…

p

p

p Aki

p az adott vészhelyzetben

p túl rövid karját és kardját/tőrét

p egy árva kis lépéssel sem megtoldó

p

p

p Aki

p a rossz alapokra,

p homokra épített házát

p toldozó, foltozó és díszítgető

p

p

p Aki

p egy rossz híreket

p epekedve váró, gyártó,

p a rémhírt kéjjel terjesztő,

p mások riogatásában kedvét lelő…

p

p

p Aki

p a romokban

p csak pusztulást, és nem

p a jobb házépítés esélyét látó

p

p

p Aki

p egy örökké elégedetlen,

p mert nem önmagához méri

p az egyéni, önmeghaladó rekordjait

p

p

p Aki

p a munkahelyi lojalitást

p az úgynevezett mundér becsület

p feltétlen védelmével összekeverő

p

p

p Aki

p a pünkösdi királyságát

p akár életfogytig tartónak,

p sőt még örökletesnek is vevő

p

p

p Aki

p a bátorság próbákat

p gyáván kerülő, illetve

p azokon rendre el-elbukó

p

p

p Aki

p a rajta esett

p legkisebb sérelemért

p is a bosszú alkalmát váró,

p figyelmét ide összpontosító,

p non stop bosszankodó önrongáló…

p

p

p Aki

p minden

p békát lenyelő,

p és ezzel még büszkélkedő,

p amíg ki/le nem hányja magát…

p

p

p Aki

p még langyos,

p netán romlott sört

p sem reklamáló, sőt

p a pimasz pincérnek

p gáláns borravalót is adó

p

p

p Aki

p a vendéglőben

p nagy urat játszik,

p hisz itt ő a fizető –

p mindenbe beleköt

p és a panaszkönyvbe ír…

p

p

p Aki

p nem találja meg

p az optimális életritmust,

p hol mérgezett egérként,

p hol meg lassított felvételben mozgó

p

p

p x

p

p

p Vörösmarty Mihály

p PIPISKE

p

p Pipiske, aki vagy,

p Miért oly gőgösen,

p Hogy tőled a világ

p Nem szinte idegen?

p

p Hogy megdicsérgetik

p Parányi lábaid,

p S egyűgyű kebeled

p Fehér hullámait?

p

p S minő badar beszéd

p Arcod rózsáiról!

p Hol, mint rebesgetik,

p A szépség papja szól.

p

p Igaz, te nem vagy rút,

p De, gyöngyöm, nincs eszed:

p Egy tyúknak több lehet,

p Ha ló kikérdezed.

p

p Nincs benned fürgeség,

p Nincs egy jó gondolat;

p Megfogni szárazon

p Nem bírnád a halat.

p

p Mit használ szép szemed,

p Ha csak bámulsz vele?

p És nádszál termeted?

p Csak lengeség jele.

p

p Mi haszna vagy fehér,

p Ha kebled jégverem?

p S fejed szép fürt alatt

p Egy eszmét sem terem.

p

p Mindössze is csak egy

p Csinos kis bábu vagy,

p Tetemben nem csekély,

p De lelked hía nagy.

p

p Bíznának csak reám...

p "Hohó! talán bizony?"

p Korán sem: én csupán

p Javára dolgozom.

p

p Meglátná a világ

p Az egykor léha nőt

p - Azaz, ha elvenném! -

p Mivé faragtam őt.

p

p *

p

p ,Szép ifjú, köszönöm!

p De nem fogadhatom;

p Pipiskeségemet

p Tovább is folytatom.

p

p S ha majdan a tavasz

p Pacsirtahangot hall,

p Bizvást jövendölöm:

p Nem önnek szól a dal.'

p

p 1839. január 17. előtt

p

p *

p

p AZ UNALOMHOZ

p

p Holdvilág az arcod,

p Kályha termeted,

p Régi fejkötőtől

p Boglyas a fejed.

p

p Épen nem mondhatni,

p Hogy szép dáma vagy,

p Mégis tisztelőid

p Száma vajmi nagy.

p

p Válogatni nem tud

p Tompa ízleted;

p Aki hozzád hajlik,

p Azt mind szereted.

p

p A pimasz körökbe

p Makkfilkózni jársz,

p Lesben a vadásszal

p Sült galambra vársz.

p

p Régi duska társad

p Minden jó uracs,

p Kinek esze tálban

p S szíve a kulacs.

p

p S ami ellen annyi

p Finnyás nőke küzd,

p Téged el nem hajt a

p Drága pipafüst;

p

p Sőt, hol orrboszontva

p Porzik a tobák,

p S illatot, hiú fényt

p Rejtnek a szobák,

p

p Ott is ásitozva

p Gyakran megjelensz,

p S bűvös álomírral

p Szájt, szemet befensz.

p

p Sok kis és nagy úrnál

p Ülsz te pamlagon,

p Karjaidba dőlnek

p Nő és hajadon.

p

p S akik érdeketlen

p Nézik a hazát

p S nyugton veszni hagynák

p Legnagyobb fiát;

p

p Kiknek embertársok

p Jaja puszta hang,

p Melyre nem csendűl meg

p Lelkökben harang;

p

p S aki a dologtól,

p Könyvtől idegen:

p Az mind édeleghet

p Vaskos kebleden.

p

p Sok munkás henyével

p Írsz te verseket;

p Hajdan így csináltak

p Nálunk könyveket,

p

p És mondák: "A téli

p Est unalmiban

p A magyar nemzetnek

p E könyv írva van.

p

p Olvasd el, magyar nép,

p S tartson meg az ég!"

p Mert erő, egészség

p Kell hozzá elég.

p

p Íme, szép asszonyság,

p Mily sok érdemed!

p Ráadásúl hozzá

p Adj még egy kegyet:

p

p Valahára köztünk

p Únd meg magadat,

p S hordd el más világra

p Régi sátrodat.

p

p Szállj, oh szállj el tőlünk

p Túl a tengeren:

p Nyűg elég marad még

p E jó nemzeten.

p

p 1841. január 14. előtt

p

p

p x

p

p

p Az

p olykor különcködő,

p amúgy konform nyárspolgár,

p aki így színesíti beszürkült életét…

p

p

p Aki

p feltűnési

p viszketegségben szenved:

p tótágast/fejen álló, kézen járó stb.,

p csak hogy a figyelmet magára irányítsa…

p

p

p Aki

p az ingyenes

p virtuális fagylalt nyalással

p már maximálisan megelégedett

p

p

p Aki

p a hálátlansága miatt

p magát nehézségbe navigáló,

p magától a potenciális jótevőit elhidegítő

p

p

p A

p „Kérem!

p Köszönöm!

p Légy szíves!

p Elnézést kérek!” stb.

p varázs-igétlen szegény…

p

p

p Aki

p a háztáji

p aranybányára vak,

p így koldusként nyomorgó

p

p

p Aki

p kevés

p szabadidejét

p panaszkönyv írásra vesztegető -

p nem fogja fel, hogy ezen a Földön

p ő kegyelemből egy Nagyúr vendége…

p

p

p Aki

p csak

p az épp most még

p félig üres poharat,

p és nem a tendenciát látó…

p

p

p Aki

p a csapongó,

p labilis gondolatait

p követve hol emerre,

p hol meg amarra futkos,

p és nem stabil érzéseire hallgat…

p

p

p Aki

p mindig

p a mások füttyszavára

p ugró/mosolygó táncikáló

p komédiás, mutatványos stb.

p

p

p Aki

p már

p az eső után,

p vagyis későn/hiába

p esőköpönyeget vesz fel,

p és még esernyőt is tart feje fölé…

p

p

p Aki

p túl későn,

p vagyis akkor

p akar megtanulni úszni,

p amikor már a mély vízbe dobták…

p

p

p Aki

p soha nem

p a pillanatban él,

p nem itt-most boldog,

p de azt számolgatja, hogy

p hányat kell még neki aludni,

p amikor jön valami várva várt…

p

p

p Aki

p már szinte

p mindenben kételkedett,

p nem utolsósorban Istenben,

p csak abban az egyben nem, hogy

p ő saját magát biztosan jól szereti…

p

p

p Aki

p a legjobban

p önmagában csalódik,

p hisz amikor a jótündértől

p bármit jót kívánhatna magának,

p akkor derül ki, hogy mily bajba kerül,

p ha tényleg meg is lesz az ő akarata…

p

p

p Akinek

p nincs türelme

p kivárni a gyümölcsérést,

p és ezért a zamatos eledel helyett

p az éretlen, zöld szilvától vérhasat kap…

p

p

p Aki

p addig még

p nem csodálta meg

p két kezét vagy a lábát,

p amíg azok nem kerülnek

p amputációs végveszélybe…

p

p

p Aki

p nem hiszi,

p hogy Isten benne van,

p és így ő is csodákra képes,

p a semmiből új világot teremteni,

p csak a köldökét nézi, sültgalambot vár…

p

p

p Aki

p elhiszi, hogy

p mások, félistenek,

p géniuszok, Übermenschek

p csodákra, teremtésre stb. képesek,

p de ő nem csodagyereknek született,

p így neki be kell érnie a szürke robottal…

p

p

p Hiába

p szól melletted

p Mozart csodás muzsikája,

p ami lelki magasra/mélyre vinne,

p ha be van tömve/nem vájt a füled –

p így nem hallod Isten üzeneteit sem,

p ha nincs erre állítva, érzékenyítve

p finom-hangolva a vevőkészüléked…

p

p

p Aki

p soha nem

p éli a maga életét,

p csak gyenge utánzat,

p mert teljesen elfogadta azt,

p amire gyerekként (el)nevelték…

p

p

p A

p boldogság

p egyszerű lenne,

p csak az életedet kellene éljed,

p akkor nem kellene azt kergetned,

p mint mindig tovareppenő kék madarat…

p

p

p Aki

p hagyja, hogy

p eltávolítsák, ill.

p maga távolodik el Lelkétől,

p a benne levő isteni iránytűtől,

p ezért hánykódik a Bánat tengerén

p csalfa szirénhangoktól vezettetve

p lélekvesztő, összetákolt alkotmánya…

p

p

p Aki

p csak keserű

p tapasztalatokat gyűjt,

p mert nem az életét éli,

p így a rossz történések leuralják,

p pedig csak az ő reakciói voltak rosszak…

p

p

p Aki

p egész életében

p hordozza, mutogatja

p és fel-feltépi a sebeit,

p hogy az édes/mostoha

p anyja őt nem – jól – szerette,

p és ezzel magának egyszer és

p mindenkorra felmentést ad boldogságból…

p

p

p Aki

p „szentül”

p meg van győződve arról,

p hogy ő rossz helyre született,

p őt a kórházban biztos elcserélték,

p mert ő királyfi és nem koldus lenne…

p Ezért őt nem repíti, de vonszolja a sors…

p

p

p Aki

p „felvilágosultan”

p a böjtölést avítt,

p papok által kitalált

p önkínzó, önsanyargató

p vallási szokásnak gondolva

p végleg, mindörökre elhagyja

p (Aki előtte élt, az mind hülye lehetett…)

p

p

p Aki

p a kibírt

p többhetes

p tiltakozó böjt után

p rögvest jól bezabál:

p belebetegszik/belehal…

p

p

p Aki

p még soha

p nem adott hálát azért,

p hogy ajándékba kapta emberi életét,

p ahol a legjobb dolgok ingyen vannak –

p de szüleit és Istent káromolja, szidja,

p hogy minek hozták e rossz világra…

p

p

p Aki

p nem tud,

p nem képes/akar

p folyamatosan hálát adni

p a sok-sok kapott jó dolgokért,

p és a kegyelemből elkerült rosszért,

p ezért, ezen varázsige kulcsa híján

p nem tárul fel előtte Isten dimenziója…

p

p

p Aki

p csak

p fogát összeszorítva

p görnyedten cipeli terheit,

p nem látod bennük a felétékelésed:

p rád a Jóisten másoknál többet bízott,

p húzd ki magad, legyél erre büszke!

p

p

p Akinek

p mindig olyan

p savanyú a képe,

p mint aki épp citromba harapott:

p másokat is savaz, ő is savasodik,

p és nem is kezd másokra mosolyogni,

p és mások/a világ sem mosolyog vissza rád…

p

p

p Aki

p nem lát át

p a parazitája eszén,

p aki egy ravasz átprogramozó,

p és attól fogva már csak neki szolgál…

p

p

p Aki

p habkönnyű

p prédája a gonosznak,

p aki kihasználja az örökségért marakodást,

p és hülye, de nekik tetsző versengésre bírva

p a destruktív riválisokat lesz a nevető harmadik

p (a jó Csongor is így jár túl az ördögfiókák eszén)

p

p

p Aki

p túl sok

p mindenbe belekap,

p de már az első nehézség,

p az első holtpont, akadály után

p odébb is áll, mintha ott sem lett volna…

p Kitartás híján kimarad életéből a befejezés.

p

p

p Aki

p mindig

p túl magasra

p teszi az életlécet,

p a sok-sok kudarca vádolja,

p elszívja önbizalmát és tetterejét,

p és inkább túl alacsonyra teszi a lécet…

p

p

p Aki

p a barátait

p csak vallási vagy

p politikai hovatartozásuk,

p vagy karrierje alapján szelektálja,

p és így sosem találhat igaz barátokra

p

p

p Aki

p a barátai

p közé nem való,

p mindenes olcsó házi-

p cselédnek tartja becses nejét –

p mintha valaki egy hegedűt csak

p légycsapónak használna…

p

p

p Aki

p „kritikus”:

p csak azt nézi

p és még erősíti is,

p ami aktuális-potenciális

p szövetségesétől az elválasztó,

p nem pedig az összekötő-kapcsoló elem

p

p

p Aki

p pont azért

p veszíti el végleg,

p ami vagy aki értékes a számára,

p mert oly görcsösen markolta kezében,

p mert oly erős lánccal kötözte magához…

p

p

p Aki

p azért nem

p választ magának

p egy izgalmas élethivatást,

p mert az szegénysorsot ígér –

p így lesz belőle pályatévesztett

p boldogtalan jómódú ügyvéd stb.

p

p

p Aki

p azért vonul

p kolostorba, zárdába,

p mert Jézus menyasszonya

p nem lehet szingli, vénlány!?

p És mégsem kell gyereket szüli,

p nevelni, háztartást vezetni, pláne

p házastársi kötelességet teljesíteni…

p

p

p Aki

p pont

p azt a hajót

p süllyeszti el,

p amin ő maga is evez

p (egy új, bolond Búvár Kund…)

p

p

p Aki

p azt hiszi:

p a kárörvendőnek

p azért sokkal jobb,

p mert így dupla örömforrású az élete

p De nem uralhatja a kiengedett rossz szellemet,

p és hamarosan előszeretteinek, sőt saját magának

p sem akar/tud örömet szerezni - elsatnyul,

p elsorvad ez az isteni képessége…

p

p

p Aki

p bagóért,

p sőt szinte ingyen

p óvhatta volna egészségét –

p most meg már vagyona se állítja vissza.

p Pláne úgy nem, hogy bármire készen áll,

p a mai orvoslás mérgeire, tortúráira stb. -

p csak életén nem változtat semmi pénzért…

p

p

p x

p

p

p Vörösmarty Mihály

p PETIKE

p .

p Bús mogorván ül Petike,

p Ha ha ha!

p Péter és bú! a mennykőbe,