Eugéniusz:

Táltos paripa helyett

egy állatorvosi ló vagy-ok!? – I.

Szellemi, lelki, testi és társas élet/halál



Bölcs/balga lélek, boldog/boldogtalan ember

Jóisteni édes gyermek vagy ördög/sátánfajzat

Édenkert és aranykor - avagy a vaskori poklok

Emberélet-minőség vizsgálódás magyarán írva



Amit aktívan-passzívan árthatsz, főleg magadnak,

de előszeretteidnek, felebarátidnak is, és ők neked

Szándékok és következmények - okok és okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek

.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,

Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

.

A titkot, ami úgyis egyremegy

S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

.

A titkot, amiért egykor titokban

Világrajöttem vérben és mocsokban,

.

A szót, a titkot, a piciny csodát,

Hogy megkeressem azt a másikat

S fülébe súgjam: add tovább.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Mert félig már ki is bukott, tudom

De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,

Ő is súgni akart: csók lett belőle.

.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,

Elment a sírba, itthagyott.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,

Nevetni kezdett és én is nevettem.

.

Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

.

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak

És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

.

Mert álom a bűn és álom a jóság,

De minden álomnál több a valóság,

.

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok

S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,

Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él,

.

Mindenkinek rokona, ismerőse,

Mindenkinek utódja, őse,

.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám.

.

Elmondanám, az út hová vezet,

Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

Itt lent a porban nem tudok beszélni.

.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,

Itt lent a porban rossz a hangom.

.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.

.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,

Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.

p 1

p Az idegen/ellenség istenképe imádása miatt örök szolga(nép)

p A jótevője elől futva menekül, de fejvesztve ellenségéhez rohan

p A profi rágalmazó, aki tudja: valami elég hihetőt kell őrá fogni….

p A földi igazságszolgáltatást kikerülő: a lelkiismeret kínpadja

p Nyolc napon túl gyógyuló lelki sértő: Isten nem veri bottal…

p Becsületsértési ügy: jelképes párbaj helyett perel/övön alul üt…

p Belemegy a sárdobálásba, felveszi a kesztyűt: ő is szaros lesz

p Az iskolákat jól kijáró, bölcsesség-vesztő hülye-gyerek lett

p Bölcs-ő-ben született, de a bölcsészkarra már életbalga

p Már mindent tud/ért, csak azt nem, hogy ő miért nem boldog

p A jó erkölcs/becsület már a boldogság elégséges feltétele?

p Megosztott-összeugrasztott barátok - és a nevető harmadik

p Addig-addig halagató, míg fejére dűl a háza – Pató Pál úr

p

p

p 2

p A megtérő tékozló fiú királyi fogadtatását irigylő „jó gyerek”

p A vadidegent/más hitű kiraboltat átlépő irgalmatlan pap

p A 2x2 neki néha négy, néha öt, ahogy a többség ma szavaz…!?

p Oly szekér után futkos, amelyik nem veszi fel – a jó meg elment…

p Addig fitymál, válogat, hogy végleg egyedül marad/bárki jó lesz

p Gyönyörködik a rózsa illatában, de gyalázza, átkozza a töviseit

p Az utcán angyal, otthon ördög: nála mindig az idegen az első

p Ő úgymond csak a családi-házi béke kedvéért lesz papucsférj

p Élettársat is akarna, csak ne neki kelljen alkalmazkodnia…

p Amiről önként mond le, azt igen-igen nehéz visszaszereznie

p Az átmeneti jólétéért szabadságfeladó infantilizálódó (nép)

p A mamahotelben ragadó kapunyitási pánikos infantilizálódó

p Aktív-passzív eutanázia: „kegyesen” halálba segítő örökös

p

p

p 3

p A kegyelemdöfést elvből megtagadó álkeresztény „széplélek”

p A neki amúgy fölösleges, öncélú lopást élvező kleptomán

p Aki jó/rosszhiszeműen az igazsághoz hazudná át magát

p Sok beszédének sok az alja – valami aljast takar vele

p A beszédének se füle, se farka/se vége, se hossza

p Az egyik szavával agyonüti a másikat - önellentmondó

p Beletörődik, hogy ő holtáig dadog, mert hát ő így született…

p A bűnösséget vélelmező: bizonyítsd be az ártatlanságod

p Az örök ábrándozó, aki a bírhatót eladja álompénzért

p Visszaél a szellem hatalmával: a gúnyolódó lélek-gyilkos

p Mások előtt nevetgél, mint a fakutya - otthon meg sírdogál

p Ha van éltető humora, mindent tud, ha nincs, bármire képes

p A kocsmában bősz hőbörgő, otthon meghunyászkodó papucs

p

p

p 4

p Csak a bajban döbben rá, hogy mennyit ér a szesztestvér

p Silány pálinkával csalja, adósságba veri, kisemmizi a falut

p Ördögi körös: iszik, mert bánatos és bánatos, mert iszik

p Alkoholba fojtaná bánatát, de az így megerősödve feltámad

p Akkor üti, de akkor nagyon a vasat, amikor az már hideg

p Későn kap észbe, hogy kis zsarnokot nevelt a gyerekéből

p Úgy leplez le élethazugságot, hogy abból így tragédia lesz

p Szentté avatja az anyját, „perében” nem az ördög ügyvédje

p Késő döbbenet: anyja jó szándékkal kövezte útját a pokolba

p A párhűség alapján kontra-szelektálnak vezető tisztségre

p A katonai fegyelemerősítést megtizedeléssel foganatosítók

p Épp a pirrüszi győzelme miatt veszíti el magát a nagy háborút

p Akinek tök mindegy, hogy ő amnéziát vagy amnesztiát kap

p

p x

Mariska és Károly bácsi

I

Hatéves kislány volt Mariska akkor
És "Körbe-körbe" járta egyre, kérem
Ott járt " kint a bárány, bent a farkas"
És "Bujj-bujj zöld ág" a Reviczky-téren
És "Mariskából angyal lett" miegymás
Így szólt a dal a bérkaszárnya-gangon
És a kislányok közbe tapsikáltak
És énekeltek vékony cérna hangon:
(tapsolva)    "Mariska ült egy kövön
Egy kövön, egy kövön
Mariska ült egy kövön,
Egy kövön."

II

A kövön ülni sem lehet örökké
Mariska felnőtt és Mariska szép lett
Egy gazdag és idős ur megszerette
És feleségül vette, vette, végleg.
Mariska most nagyuri nő, kalappal
Az arcán púder, legalább tizér,
Tizenkettőkor fekszik, délbe ébred
A budoárba várja két frizér:
(tapsolva)    "És fésüli a szép haját
Szép haját, szép haját
És fésüli a szép haját
Szép haját."

III

Egy házasság csupán egy férfit ismer,
Ki vajmi gyakran utrakel s utazgat
S némely dolognak meglepő hiányát
Egyként megérzi a szegény s a gazdag
Egy éjszakán oly fülledt és meleg lett
A ház amelyben Mariska lakott:
Nem bírta el, hiába, és kitárta
A téli kertre nyiló ablakot.
(tapsolva)    "És bejön hozzá Károly bácsi
Károly bácsi, Károly bácsi
És bejön hozzá Károly bácsi
Károly bácsi."

IV

Örökké nem tart semmi a világon,
A tudománynak igy szól számos bölcse,
Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak,
A szerelemnek is terem gyümölcse,
Mariska egyre busabb és zavartabb,
Egészen furcsán érzi most magát,
S véletlenül meglátogatja egy nap
Egy ismerős, idősebb hölgybarát.
(tapsolva)    "Mariska miért sirsz te
Sirsz te, sirsz te,
Mariska miért sirsz te,
Sirsz te?"

V

Hogyisne sirnék, sirja bus Mariska,
Egy kis Mariska lesz majd nemsokára.
Nem kérte senki és nem várja senki.
És nem hasonlit a szegény papára.
A bölcs asszony rejtélyesen mosolygott
És a fülébe sugott szavakat:
S a születendő kis Mariska dolgát
Elintézték néhányka perc alatt.
(tapsolva)    "Mariskából angyal lett
Angyal lett, angyal lett,
Mariskából angyal lett
Angyal lett."

A halottas kocsi

Egy fekete kocsi ment a Köruton,

Május volt, mert az minden évben van,

A fák tehát lomboztak és rügyeztek

És drága nők csacsogtak boldogan

Nyitott kocsik kacéran ringatóztak

Ki a ligetbe, merre lát a szem,

Csak a fekete kocsi ment közöttük

Becsukva, szépen engedelmesen.

A kocsiban, hol kellemes homály volt,

Feküdt három fehér ur meztelen,

A hangulat kissé fagyos közöttük,

A modoruk se könnyed, fesztelen,

A lábukra egy cédulát kötöttek,

A cédulán rendőri látlelet,

Friss jégből van a derékalj mögöttük

Jégből a paplan a fejük felett.

És szólt az egyik mozdulatlan arccal,

Mig fején a jég halkan szörcsögött:

Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?

És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,

És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,

És szólt a másik: négy napot bizony,

Én Óbudánál ugrottam be, és ön?

És szólt a másik: én a Lánchidon.

És szólt az egyik: az öné milyen volt?

És szólt a másik: barna és molett,

És szólt az egyik: az enyém is éppen

És szólt a másik: hát az meglehet.

És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?

És szólt a másik: Ringaráz Kata,

És szólt az egyik: hát ez óriási!

Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.

Én azt hittem, önt szerette mégis

Azért ugrottam, mint egy kerge kos,

És szólt a másik: hát nem önt szerette?

Hisz én ön miatt voltam bánatos,

És szólt az egyik: hát nem önt szerette?

És szólt a másik: ó hát volt remény?

És szólt az egyik: hát kié lett akkor?

És megszólalt a harmadik: enyém.

p 5

p Aki sajnálja kidobni süllyedő élet-léghajójából a ballasztot

p Nem kérdi: kinek állt érdekében - nem is deríti így ki a bűnöst

p Aki kicselezi ugyan az emberit: kap isteni igazságszolgáltatást

p A bizonyítékok hiányában felmentett a kisbíró kínpadjára kerül

p A nyíltan-titkon megvesztegethető bíró: lehet is versenyt licitálni

p Aki bérbe adja a lelkiismeretét és pénzért „szerecseneket” mos

p Aki csak a hízelgőkből gyűjti magának a – lefizetett - „baráti” körét

p Délibábos: megtévesztő, csalóka képzelődésből illúziókat kergető

p A hátából szíjat is lehet hasítani/kokárdás eke szánthatja

p A kevés, elég jó helyett ő inkább a rosszból eszik túl sokat

p A parazita ravasz átprogramozó, és attól fogva neki szolgálsz

p Abortusz: idegen szóval szépítgetne magzatgyilkosságot

p Amíg ilyen bűnös-mocskos, addig ő nem járulhat az Úr elé!?

p

p

p 6

p Az aránytévesztő: ágyúval lő a verébre (közvetett házbontó)

p Az egyik nem tud vitatkozni, a másik meg egy öncélú vitázó

p Hiábavaló önkínzó fogyókúra után hedonista zabálás a jutalom

p Bűnbandás: ily áron rövid úton gazdagodni (kriminális karrier)

p A sikeres hozományvadász csóró holtig szenvedi rossz házasságát

p Előbb tetőt ácsol, majd később alapoz – a levegőre épít légvárat

p Csak épp a szó-sorrendet téveszt, így pont ellenkezője az értelem

p Szeles: előbb vág és csak azután mér: helyrehozhatatlan kárt okoz

p Eső után köpönyeget vesz, és még egy esernyőt is tart feje fölé

p A „bezzeg gyerek” szerep-elfogadó megutáltatja, izolálja magát

p Ő „csak” egyedül a kísértésnek nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

p Ha meglátod lelke arcát, azt hinnéd, hogy egy fantomképet látsz

p Körözni-keresni is nehéz: ő szinte különös ismertetőjeltelen lény

p

p

p 7

p Ha úgyis meghalsz, akkor semmi értelme a földi erőfeszítéseknek…

p Hagymaember: neki nincs is kemény magva, csak sok-sok héja

p Imponál neki, ha beveszi a „kemény mag”: ő a csőcselékben erős

p Kamaszos dackorszak-alkotó, aki nem növi ki a gyerekbetegségét

p Meglepi, hogy van még nála is makacsabb dolog: a kemény tény

p Könnyen „hódította meg” a hölgyét, más is így csapja le a kezéről

p Könnyen jött - nyert, lopott, talált, kapott - pénze pont így megy el

p Egy krónikus jószándékú szereptévesztő: szülő helyett ő a jóbarát

p Ágyban jeles, de a konyhában-társalgóban csak kegyelemkettes

p A sokmilliárdból lehetetlen neki kiválasztani azt az egy igazit?

p A stílus az maga az ember: dugás, kóbor numera, kettyint stb.

p A magzat-sorozatgyilkosság eufemizmusa: művi vetélés/abortusz

p A fogamzásgátlás terhe, mint fölös-káros veszekedés-forrás…

p

p

p 8

p Erkölcscsőszködő pártában maradt álszent vénlányok

p Neki mindegy – sötétben minden tehén fekete (lyuk, lyuk)

p Neki mindegy, hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő

p Meghódított egy nőt? Mint aki halat tanított meg úszni…

p A madarat repülni tanító, vagy a tengerbe vizet hordó

p Hallgatása nem arany, de sár: a vétkessel cinkos lapulás

p A részegség szerinte mentő, és nem súlyosbító körülmény!

p Tűzzel játszó szimuláns: nem vigyáz, úgy marad: beteg

p A börtön helyett a diliházba menekülő-ragadó álokos balga

p Vezérkilövés és a pásztor nélküli szanaszét-széledő nyáj

p Ha nem tudja legyőzni, akkor az élére áll: pl. Pál „apostol” …!?

p Ő a vevő: eladó a Lánchíd/Napóleon gyerekkori koponyája

p A tudatlan hiszékeny: szüzességét adja oda hamisgyöngyért

p

p x

Újabb részletek Dante "Poklá"-ból

98. ...mert ekkor velőtrázón és veszettül

Egy orditást hallottunk mind a ketten

Hogy majd fülem dobja repedt meg ettül.

99. A mélybe néztem s menten észrevettem

A lelket, mely most kínjában tekergő

Tagokkal kúszott, majd megállt meredten

100. Ép szembe vélem, hol a tüzes erdő

Zsarátnokát a lávatóba csapja

És kénes bűzt pöffen a lávafertő.

101. Fején brigantik nagy hegyes kalapja,

De arcából nem láthattam sokat

S nem ismertem meg, hogy ki fia-apja,

102. S láttam, hogy ő se láthat másokat,

Mert melléhez, guzzsal rákötözve,

Egy szürkeszörü kanmacska tapadt,

103. Mely arcát úgy kaparta s tépte össze,

Hogy vére csurgott s bőgött, mint az állat

S ordítva tűrte, hogy vérben fürössze

104. A testébe kapaszkodó utálat

E prüszkölő és nyávogó kisértet

Tüsszögve a szemébe macskanyálat.

105. S szemet maró és bűzös, barna mérget,

S én szóltam: "Mester! ki e lélek itt,

S mely törvény az, melyet bűnözve sértett,

106. Áthágva gőggel kötelékeit,

Hogy macska az, ki hozzá hű csupán,

A melynek hűtlensége régi hit.

107. S hiába vágyik a magány után,

Rákötve élő, eleven kinpadra,

Bár ugranék már elgyötörve tán

108. A tüzes tóba, mint a szalamandra,

Agyongyötörve s tehetetlenül."

S ő ennyit válaszolt csak: "Ez Salandra".

109. S láték amottan még ezenfelül

Egy büszke várost, melyben jajgató

Népek futottak kívül és belül.

110. És láng csapott fel, fellegig ható,

Mert minden háza egy tüzes kemence,

S égett a templom és lángolt a tó.

111. A tó, melyen szétfolyt s lángolt a kence,

A szerterobbant tűzsóvár olaj.

S én szóltam: "Mondd, e város nem Velence?"

112. De elnyelé szavát a szörnyü jaj,

Mit száz meg egyszer visszavert a vár,

Amelynek tornya olvadt, mint a vaj,

113. És visszaverte a komor határt, -

És fent az égen fent a vár felett

Uszott egy néma és sötét madár,

114. Mint haldoklók fölött a Rémület,

Amelyre dermedt torkukat kitátják -

S én szóltam: "Mester, szörnyü bűn lehet

115. E városé, viselve néma vádját,

Ó mondd, mi bűne?" És ő felelé:

"Elárulá kenyéradó barátját".

116. Tovább haladtunk, másik kor felé,

Hol néma és hideg homály borongott,

Hogy reszketett és sírt szivem belé,

117. Mert benne minden léptem messze bongott

S a homályból nyöszörgés tört elő,

S láttam egy sápadt és fakó korongot:

118. Egy fej csupán, - megismerém, ez ő!

D'Annunzio, a klasszikus poéta!

Körötte furcsaillatú mező,

119. Az arca torz és halvány, mint a kréta,

Nyakig lebegve holmi sűrű lében,

S hápogva néz és megzavarva, szét a

120. Nyulós és barna löttyből, mely fülében

Csorogva foly s kezet-lábat lehúz.

Kéz és láb, tele hajjal, mint az ében,

121. Orrán is hajszál, sűrű, számra: húsz,

Csak koponyája tar, miként hegy orma,

S ő huzná beljebb, mint egy Tantalusz,

122. De ama nedv, ama kenőcsi-forma

Leszáll ilyenkor, erre sírni kezd ő,

Hiába minden rugkapálás, torna.

123. S szóltam: "Mester, e nedv, e lélekvesztő,

Miből van, mondd, s mért gyötri úgy imetten?"

S ő válaszolt nyugodtan: "Hajnövesztő".

124. Nyugodtan állott, én pedig nevettem.



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p A tünetek/a baj felismerése a gyógyulás kezdete…

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont terólad szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p végső soron bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

