|
Életrontás/javítás ABC könyv – VIII.
Az ön/emberismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:
szempontok és témaötletek-gyűjtései,
velős magyar mondatos típus-példatár
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Mostan színes tintákról álmodom.
Mostan színes tintákról álmodom.
.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
.
Kiszínezném vele az életem.
*
Önként
elhanyagolod
a nemtőid, a védő isteneid,
pl. édes anyanyelved, ami pedig
az egyik szellemi csodafegyvered lenne…
*
Más
anyanyelvű
a választott élettársad:
konyha-angolos érintkezés
extenzíven-intenzíven redukálja
a mindennapi életminőségeteket…
*
A piacon
röstellsz alkudozni,
a gazdagot játszod meg,
de bezzeg az erkölcsben
már nem vagy ilyen finnyás:
ott praktikus megfontolásokból
„rugalmasan” engedsz „elveidből” …
*
Engeded,
hagyod magad
megvesztegetni,
hisz mások is így tesznek,
és a te fizetésed is oly kicsi:
el is rothadsz, a rozsda mar…
*
El-
eleltalálod
a szarva között a tőgyit –
a hibát hibára halmozó lény
Nem tudott eleget a magyar
állat viselkedéséről a hívatlan
idegen török Mehemed, ezért
így végül felrúgták a tehenek
*
Közönyös
be nem avatkozásod
muszáj megideologizálni:
a szomszéd magánügye,
hogyan neveli: üti-veri gyerekét
(hisz „nem vagyunk egyformák” …)
*
Magánügy?
Tüntető rosszkedved
és ásításod is fertőző...
Mindig másoktól várnád,
hogy téged jókedvre derítsenek…
*
Ön-
gyilkossággal
is fenyegetődzve
pont az elő-szeretteit
zsaroló: szeressék őt
sokkal többet, sokkal jobban…
*
Aki
bátran,
életét is kockáztatva
ki akar menteni a folyóból.,
még azt is, pont őt lehúzod
a víz alá, a mélybe: bele is hal…
*
Nem
veszed zokon,
ha „ragályos kór” miatt
elkülönítenek szeretteidtől,
ami csak nehezíti gyógyulásod
*
Mindent
megszoksz,
és nem szöksz,
azután majd meg
már túl késő elmenekülni
(mint a lassan melegített,
de végül puhára főzött
gyanútlan béka esete)
*
Mamahotel-lakó:
az elvált/elhanyagolt
feleség/mama kedvence –
akinek az lesz a büntetése,
hogy felnőtt életre képtelen
óriáscsecsemő, infantilis lesz
*
Amit
erővel
elvesznek,
azt a jósors visszaadhatja,
de az önként lemondott jogokat
már nagyon nehéz visszaszerezni -
pl. feladni a kivívott szabadságaidat
az átmeneti, visszavehető jólétért cserébe…
(lásd pl. a magyarságot 1956/1989 után…)
*
A nép ellensége
Ibsen drámája egy közíró polgárról,
aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,
aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke
ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –
hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,
állását veszti, még családja is elfordul tőle...
Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,
hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…
*
Tartósan,
és igazolatlanul
már régóta nem
vagy jelen-való
a névsorolvasásnál:
hiányzol az igazi Életből
(nosztalgiás fájón elvágyódó,
vagy fantaszta, utópia lakó…)
*
Igazolatlan hiányzó
Sohasem vagy itt és most jelen!?
Mindig máshova és más korba vágyódsz:
vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással
egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,
vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,
mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…
Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…
És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…
*
Rád nézve
tényleg jogos
a vicces kérdés:
van-e Élet a halál előtt…
Mintha tetszhalott lennél,
egy életjeltelen agy/szívhalott
aki már nem is akar „feltámadni” …
*
Sohasem
egyértelmű,
mindig hagy magának
egy-két menekülő utat, hogy
ha rosszul sülne el a mondata,
vagy másként alakul a helyzet,
könnyen kimagyarázkodhasson…
*
Vagy
mindened,
lakod-ruhád,
szürke-fekete,
ami most a sikk,
a parvenüs divat -
vagy pedig csiricsáré,
eklektikus ízléstelenség…
*
Elszürkülő
Hamis bankó
a prímás homlokán:
neki húzza a szürkék hegedűse –
engedett a középszer nyomásának
és hagyta elfakulni az egyéni színeit…
*
Ő egy
ún. kincstári optimista,
megélhetési kényszerből -
de aki amúgy, félig titkon,
(leittasodva már nyíltan is)
egy mély elvi pesszimista…
*
Ha nincs
happy end,
nem „operett”,
akkor már nem is
érdekel ez/az a film –
hisz a bölcs népmeséknek is
az a vége, hogy boldogan éltek…
(„csak” pont azt nem fogod fel, hogy
odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki…)
*
Nem
hiszi el, hogy
már éppen csak
az ő „ádáz” ellensége
mond valami igazat róla,
így sem húz hasznot belőle
(ő a hízelgő barátaira hallgat,
az ellenséget meg csak gyűlöli,
attól dafke semmit nem tanul…)
*
A
reggeli
frivol csevegő
rádió-műsorból
felkapott „eszmével”
estig valahogy még kihúzod?
Akkor meg jöhet a piás illumináltság…
a megvilágosodás helyett az elsötétedés…
*
Eszméletlen –
nincs magánál,
ájultan fekszik/él,
csak egy magatehetetlen,
akaratnyilvánításra képtelen test.
Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.
*
Eszme
Akinek nincsenek
eszméi, vonzó ideáljai -
vagy ami még ennél rosszabb:
akinek csak rögeszméi vannak,
amitől még az isten se tántorítja el…
Vagy: „eszmélnél, de eszme már
csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)
*
Nem
ő megy
el a hegyhez,
ha látni akarja,
ő nem Mohamed,
majd ő jön el hozzá:
ölbe tett kézzel várja…
*
Minden
egyes napod
egy folyamatos és súlyos
vészhelyzet, amit túl kell élni?
(A hiba nem a te készülékedben van?)
Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki
épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…
*
A
hiba
az ön készülékében van...
Ha pl. a szemüvegeden pl.
egy piszok, egy folt van,
akkor azt hiheted, hogy
a világban van a hiba.
Ha netán sötét az üvege,
akkor mindent sötétnek látsz.
És a pesszimista magára
operált fekete szemüvege…
*
Konformista,
egy nyárspolgár,
egy statisztikai átlag -
aki azért olykor-olykor,
legalább a fordított napon
egy kicsit azért különcködik,
majd ott folytatja, ahol abbahagyta…
*
Homo
Mohó
Sokat markol
és keveset fog,
netán minden helyett semmit
Sokat akar a szarka, de letörik a farka…
Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,
megrészegedik, és elfelejti a jelszót,
és így az végleg rá is zárul, vagy
csak addig, míg jönnek a rablók…
*
Nagyobb
kockázat nélkül
akarna, illetve szeretne
nagy, sőt óriási üzletet kötni.
Így lesz szélhámosok prédája…
A „szabad piacon” ez esélytelen,
de ha a kormánypárt-állam segíti,
akkor monopolhelyzetből diktálhat…
*
Tornából
felmentett nyápic –
egy katonaszökevény vagy,
aki nemhogy a hazáját, de még
a házát és a családját sem
képes megvédeni…
*
Nem
gondoltál
merészet, nagyot,
és nem tetted fel rá élted,
nyomtalanul válsz semmivé…
Legfeljebb bebalzsamozott,
mumifikált tested „él túl” …
*
Fedezve
tetézed a bajt –
behunyt szem/struccpolitika
A szőnyeg alá sepert szemét miatt
előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik
*
Aktív,
jószándékú
be-avatkozásod
csak növeli a bajt:
táp-olajat öntesz a tűzre:
pl. elmérgesedik, elfajul a vita,
és veszekedés, sőt verekedés lesz…
*
A
sok kis
hazugság,
amit időben nem vall be,
egyre több-nagyobbat szül,
előbb-utóbb egy lavina lesz,
ami őt hamar be- és eltemeti…
*
Te
sem
adsz másnak,
így te sem kapsz
az Istentől amnesztiát –
így mindörökre priuszos,
büntetett előéletű maradsz
*
Ön-szeretetlen
Magadat se - jól - szereted,
pl. magaddal irgalmatlan,
vagy mindent elnéző vagy
hát akkor még másokat,
fele-barátot mily rosszul…
Hisz „jó keresztényként”
pont azt teszed velük is,
amit önmagaddal…
*
Rossz
fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
a tanmese se róla, mindig másról szól -
de azért elbizonytalanodik (moratórium)
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
*
Leskelődő
Mások élik helyetted a Nagy Életet,
te megelégszel a drukkolással, kukkolással?
Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,
mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…
Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…
*
Piszkító-tisztító
Jobb ügyhöz méltó bugalommal
mindenkit bemocskol, befeketít
és így ő sem fog annyira kiríni közülük…
Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…
Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre
(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
*
Heroikus pótcselekvő
Pár- vagy hivatáskeresés helyett
az egész világot akarja megtéríteni…!?
A háta mögött levő/benne lakozó istent
nem látva megkerüli akár az egész Földet,
majd összerogyva, magába zuhanva kesereg
egy ilyen ócska, Isten háta mögötti helyen…
*
Ambivalens
Az ellenkezőjébe,
a másik rossz végletbe
átcsapó viselkedésű lény
Aki például a kocsmában
egyre ittasabb állapotban
egy „bátrabb” szókimondó,
hőbörgő és hőzöngő nagylegény,
de azután kijózanodva már otthon
és a munkahelyén meghunyászkodó,
nem ellenkező, nem „visszapofázó” …
*
Meghunyászkodó
A behódoló viselkedés
Behúzni füled, s farkad
Mindenben – őt dicsérve –
a Másikhoz alkalmazkodni
(de azért persze a háta mögött
itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,
állandó belső ellenállással, ami egy
egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)
x
Kosztolányi Dezső
Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
*
NYÁR, NYÁR, NYÁR
Karinthy Frigyesnek,
úri-magának, az embernyi embernek,
de kicsit talán a Kálomistának is küldöm,
azzal az instanciával, hogy ne átallaná elolvasni
ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.
.
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök.
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.
.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
1926
p.s.:
Az akrosztichon
(névrejtés) görög eredetű szó.
Az ákros (=rendkívüli) és a stíchos (=vers)
szavak összekapcsolásával jött létre.
Olyan költemény, melyben a versszakok
(esetleg a sorok) kezdőbetűi összeolvasva
egy nevet vagy valami mondást adnak ki
(többnyire a szerző nevét).
*
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
*
Csak az,
pont annyi vagy,
ahogy téged mások látnak –
semmi kemény mag, csupa héj,
ami szinte a végtelenségig hámozható…
(Henrik Ibsen: Peer Gynt)
*
Ne bomolj,
mert úgy maradsz:
egy bomlott egy-én,
egésszé össze nem álló
vegyes puzzle darabkák…
(egy szétszórt – diabolikus)
*
Csak akkor,
ha sokat iszol,
vagyis vedelsz,
akkor fogad be
a kis csapatod!?
Pláne, ha még te is
fizetsz - persze erőn felül…
És te minden, bármi áron
közéjük akarsz tartozni…
*
A túl
sok alkohol
téged is öl, butít,
családot bomlaszt,
és nyomorba dönt,
hajléktalanná is tesz…
*
Mérték
nem tartó:
ami kicsiben
még orvosság
volt vagy lehetett volna,
az nagyban már gyilkos méreg
*
Az ital
részben
fel is szabadít,
de egészben meg
teljesen tönkre is tesz?
*
Te
egy veszett
eb vagy, aki bele-
harap az ételt adó kézbe,
majd a rossz gazdádra, ill.
az emberi közönyre panaszkodsz?
*
Egy
lépésre vagy
a terített asztaltól
és te mégis éhezel!?
Neked derogál, hogy
magadat szolgáld ki,
vagy étekfogó nélkül
paranoiásan nem (v)veszel,
mert hátha meg akarnak mérgezni…
*
Tantaluszi kín 1.
Amikor úgy kínoznak, hogy
a terített asztal mellé ültetnek,
ahol mindenki jóízűen falatozik,
és neked semmit sem adnak,
sőt még gúnyolódnak rajtad,
vagy még meg is aláznak:
pitiztetnek, rimánkodni kell...
Elhúzzák a mézes madzagot,
de csak majdnem adnak stb.
*
Tantaluszi kín 2.
A görög mitológiában
Tantalosz, Zeusz fia,
hogy próbára tegye
az istenek mindentudását,
vendégségbe hívta őket,
amelyen a saját megölt fia,
Pelopsz húsából készült
ételt tálalta fel nekik.
Bűneiért az alvilágban örök időkig
a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie
Egy tóban áll, nyakig érő vízben,
s valahányszor kortyolni akar belőle,
szája elől eltűnik a víz.
*
Előkelően
elidegenedésnek,
e korral járó kórnak
nevezed gyötrő magányod,
amiért pedig megdolgoztál…
Mindenkit lenézve, megvetve
egy embergyűlölővé lettél…
*
Már
kínlódsz,
ha közelegnek:
gyorsan letudnád,
megúsznád az ünnepeket…
Időrabló, unalmas felhajtás?
Fölöslege-káros dínom-dánom:
Nem látod meg benne az esélyt,
a lélekemelő-erősítő emlékidézésre,
és a katartikus önvizsgálatra stb.stb.
*
Hol itt,
hol ott fáj:
nem gyanús,
hogy soha sincs szünet?
Ötven felett ez az életjeled?
Elfogadtad, hogy ez a korral jár!?
Hisz már a kortársak is egyre
nagyobb szatyorral járnak
a gyógyszertárba…
*
A dolog
könnyebbik végét fogod meg,
ami azután sokkal nehezebb lesz.
Kínos-fájdalmas önvizsgálat helyett
„gyógyszert, „drogot” kapkodsz be,
aminek a mellékhatásaira újabbakat…
A könnyű rászokás után jöhet(ne)
a kínzó, kínkeserves leszok(tat)ás,
az elvonási tünetes elvonókúra…
*
Egy
bolond
százat csinál
Nem a vírus „fertőző”,
de a hülyeség, a páni félelem,
ami „betegséget” katalizálhat,
ami után „persze” úgy tűnik,
mintha tényleg a vírus…
*
Kisajátítod,
lestoppolod magadnak
az ún. Nagybeteg szerepet, hogy
eltartsalak, csak veled törődjek...
Vagy éppen, hogy belém beszéled,
hogy én milyen súlyos beteg vagyok,
hogy aztán életem végéig ápolhass,
hogy így szorosan tőled függjek...
*
Az
általad/neked
választott iskolád
sok éven át reggeltől estig
csak elbutított és főleg/csak
hazugságra oktatott és nevelt?
Jó alattvalót, konzumidióta polgárt…
*
A
suliban
legjobban
a vakációt,
vagyis ürességet,
és a lukas órákat szeretted –
beleesve a stréber vagy renitens
rossz alternatívájának a csapdájába…
*
Kisgyerekként
obszcén módon,
pornó filmekkel stb.
szex’ „felvilágosítva”
meg is botránkoztatsz,
jóval nyolc napon túl
gyógyuló lelki sebet okozva!
Vagy az álkeresztény, prűd
családi légkörben tabu a téma,
s a nemi életet, utódnemzést
valami szégyenletes, undorító,
ocsmány dolognak képzelteted…
*
Felvilágosultság
- Tudod, hogy kistestvéred lesz? –
kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
- Anyu, hol van a kistestvérem?
- Itt a hasamban.
A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
- Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.
*
Freudi elszólás
Amikor az igazság
akaratod ellenére kibukik,
mert megbotlik a nyelved -
de persze nem véletlenül,
és nem is akárhogyan: elszólod magad,
pont a takargatott igazat vallod így be...
(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
*
Lebukás
Egy délutáni
szeretkezés közben
az asszony ijedten hallja,
hogy egy kocsi fékez a ház előtt.
- Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!
A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,
és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,
majd hirtelen megtorpan.
- Hülye vagy? Én vagyok a férjed!
*
Csak
egyetlen egy
lányt szeret(het)tél,
Ő volt/lett volna az Igazi,
de ő mégis máshoz ment –
ezek után mi más vár rád:
agglegénysors/kútba ugrás,
vagy megölni a riválist: börtön?
*
El nem engedés
Úgy akarod megtartani,
vagy éppen visszahódítani
a nem téged választó szerelmedet,
hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –
hogy legalább egy időre így az ő életét is
megkeserítsed – pedig állítólag annyira
szereted, s így csak a javát akarod…
*
Ami
az ajándékban jó:
váratlan, kellemes meglepetés -
Amit nem lehet kiérdemelni
a szorgosan gyűjtött jó pontokkal...
Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,
mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen....
De: amit te önmagadnak nem adhatsz,
csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…
(János király - Milne verses meséje...)
*
„Könyöradomány”
Az Isten nem alkuszik…
Pénzért vásárolni „szerelmet"?
Betegséggel kizsarolni a törődést?
Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?
Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?
Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?
Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?
*
Kegyből
járandóságot formálni?
A tanulságos anekdota szerint
amikor F. J. császár eljárt vadászni,
a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
mindig maga mellé, a hintóba szólította -
mindaddig, mígnem ő egy alkalommal
már magától is egyből be is ült mellé,
nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...
*
Biztosra menni
A legjobb dolgok
tényleg ingyen vannak?
Például: szerencséből,
ajándékból, kegyelemből?
Egyfelől ez megnyugtató,
hisz ilyenje bárkinek, még
a szegény embernek is lehet.
Másfelől meg nyugtalanító,
hisz annyira nem tőlünk függ!
Szeretnénk ezt bebiztosítani:
babona, jogot formálás, követelőzés,
zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…
*
A babona
az ostobák vallása?
Saját sikeres vállalkozásunkat
Még mi magunk sem tudjuk
pont ugyanúgy megismételni,
hiszen nincs két egyforma gól -
Legfeljebb babonássá tehet minket,
ha a tegnapi gólszerzés minden részét
pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,
kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...
*
Egy
focikapus is
érzi-tudja, hogy
mennyire nem csak
őrajta múlik a siker,
ezért lesz sokszor babonás, hogy
így próbálja előre biztosítani ezt…!?
*
Hiszi, hogy
akinek egyszer
már szerencséje volt,
onnantól bérletes lesz!?
Nála nem forog a szerencsekerék…
*
A jó-
szerencse elvakítja,
elbizakodottá teszi,
a bal meg leveri lábáról…
(elbukik a jellem e próbáján)
*
Sors bona,
nihil aliut
Ez a hadvezér
Zrínyi jelmondata,
aki nagyon is tisztában volt
a hadiszerencse forgandóságával
*
Ki-ki
a saját
szerencséjének kovácsa!?
Mert aki mer, majd az nyer…!?
A bátraknak van szerencséje!?
De: akinek több a szerencséje,
mint az esze és a szorgalma?
A hülyének van szerencséje?
*
Roppant
szerencséje
volt a szerelemben…
és kevés szerencséje a kártyában
(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
*
Jó
szerencsét!
A bányászok köszöntése,
akik tudják, hogy a föld alatt
mennyire kiszolgáltatottak…
*
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor is csak magad kárhoztathatod…
*
Minden
ki akarsz érdemelni,
még az ingyen kegyelmet is –
vagy túl büszke vagy azt elfogadni
(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,
ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)
*
Naponta
számolgatod,
könyveled élettársad érdemeit:
már/még mennyire méltó-e ő Terád,
s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
akkor az akasztófán végezd, ha nincs
egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
ahogy itt és most vagy!
*
Önhitt
személyválogató
A taníthatatlan/nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod
így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,
képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.
Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,
és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül
a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…
Társas köröd/életed kóros előítéletesen beszűkíted …
*
Vízözön
Lehet olyan
a mi teremtő
és gondviselő
Jóistenünk, hogy
a minden emberi életet elpusztító
természeti csapást küldjön a Földre?
És e kataklizmából ne legyen kivétel?
Az ótestamentum irgalmatlan istene
megkegyelmezett volna a totál bűnös
Szodoma és Gomorra városának,
ha legalább tíz igaz embert talál…
*
A pokoljáró dudás sors
Képzeljük el, hogy valaki,
mint egykor egy Noé nevű férfiú,
egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,
amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,
és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,
sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője
*
Üdv
A pap
és a buszsofőr
egyszerre kopogtatnak
a mennyország kapuján.
Kijön Szent Péter,
röviden elbeszélget velük,
majd beengedi a buszsofőrt.
A pap fölháborodva kérdezi:
- És én?
- Engem, aki egész életemben
Isten szavát hirdettem,
nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,
mindenki aludt. Bezzeg amíg
ez a buszsofőr vadul vezetett,
addig mindenki imádkozott….
x
Hajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.
.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
.
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.
.
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
.
Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
.
Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
Boldog vagy boldogtalan emberek életei/halálai
Szellemi (önvédelmi) segítség lélekbátor keresőknek
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
https://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110712-irok-furdonadragban-moricz-zsigmond-
kosztolanyi-dezso-karinthy-frigyes-babits-mihaly.html
|
