Életrontás/javítás ABC könyv – V.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témaötletek-gyűjtései,

velős magyar mondatos típus-példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Vörösmarty Mihály

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége - március eleje

x

Aki

a bírhatót

eladja álompénzen,

cserébe ábrándvilágba,

csalfa távoli ködvárba költözik,

aminek nincs kapcsolata életével,

nem készteti semmilyen változásra…

„Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”

*

Mazochista

Az önkínzásában élvezkedő,

vagy (nemileg) azt élvezi, ha

megalázzák/fájdalmat okoznak neki.

Ha ő így szereti magát, akkor másnak

is pont ezt kívánja, éppen ezt javallja…

*

Szadista –

beteges hajlamú ember,

aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő.

Ha ez neki jó, akkor másnak se lehet annyira rossz…!?

*

Furcsa párok

Egy rendmániás

és egy trehány összeköltözése, együttlakása

Vagy egy szadista és egy mazochista „szerelmespár” …

*

Aszkéta –

legfőképpen

az önsanyargatástól

az ő lelki épülését váró,

a szellemi javakért önmagát, „testét”

megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató

*

Aki

semmit

nem akar élvezni,

és bűntudata van, ezért

szigorú önvizsgálatot tart,

ha itt-most éppen nem szenved,

mert akkor nem nemesedik a lelke…

*

Aki

egy élveteg,

vezérelve az élv -

ő az a hedonista,

aki mindent élvezni akar,

aki vadul hajszol érzéki élveket,

aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,

ha azok nem illenek életművészkedésébe…

„Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség…

*

Toprongyos koszfészek

Lakása egy rumlis szeméttelep

A tisztálkodást végleg elhanyagoló

A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó

*

A pedáns asszony

Aki egy tisztaságmániás,

aki az őrületbe kergeti családját,

aki olyan „otthont” varázsol, ahol

mindent lehet, csak épp élni nem…

*

A ködösítő

A (saját) tisztán-

látás(á)t korlátozó,

szellemi ködgéppel ügyködő

Vagy aki előbb zavart kelt, hogy majd

a zavarosban kedvére halászgathasson…

*

Megtévesztett

A beszűkített tudatú

A két lényegében egyforma,

és ezért hamis alternatíva közül választó

A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,

pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…

*

Kohlhaas Mihály

Legyen akkor is igazság,

ha belepusztul is a világ és családja is…

Az ő sértett igazáért még előszeretteit is feláldozó

*

Irgalmatlan

Az igazsággal még

a jóbarátait is (magától) elverő

Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.

*

Aki álságosan

őszinte véleményt kér a barátjától,

de mikor hallja a fájó-gyógyító igazat,

akkor azon nyomban már ellene fordul,

és a rosszindulatú ellenségének mondja…

*

Hidakat felégető

Aki az ex szerelmével,

az édes gyermekei anyjával

hidegháborús válópereskedő

A párbeszéd folytatását pont

a gyerekek rovására is nehezítő,

vagy akár még el is lehetetlenítő…

*

Vak tyúk

A mód-szertelen

Tű a szénakazalban…

A próba-szerencse alapon kereső

Drága idejét hiábavalóan pocsékoló…

*

Hebehurgya

Az előbb nagyot vágó

és majd csak azután méricskélő

A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

*

Hűbele Balázs

Egy hebehurgya személy,

aki nagyon elhamarkodottan,

szelesen cselekszik, viselkedik

„Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

*

Aki státusz szimbólumként

egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,

és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,

de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,

és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –

és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…

*

Megélhetési bárcás koldus

A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,

vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…

(a kicsi, de fix rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)

*

A lelki öncsonkító:

az isteni vágyairól végleg,

egyszer s mindekorra lemondó

Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,

vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,

aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról” …

*

Hipochonder –

a családján, barátain

élősködő képzelt „nagybeteg”,

aki egy életen át így zsarolja,

terrorizálja az „előszeretteit”

(míg majd tényleg beteg is lesz…)

*

Átvitt értelem

és a képletes jelentés…!?

A mindent csak szó szerint értő

szemkiszúró együgyű, balga lélek

Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…

*

Az elvakított „paraszt”

A szemfényvesztő szélhámos áldozata

Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…

Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…

*

Rossz végletes

Aki soha nincs középen,

az arany középúton: nem bátor -

de hol egy gyáva, menekülő nyúl,

hol meg vakmerő - mert vak – ló…

*

Az istenkísértő

az ún. extrém sportoló,

a rekord/hírnévhajszoló -

és Salto mortale, halálugrás

a cirkuszban védőhálótlanul…

*

A hazárdjátékos,

játékszenvedély-beteg

A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár

lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…

*

A rossz matekos

Akinek holtbiztos a szisztémája:

minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

(A szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye…)

*

A büszke munkaalkoholista,

akinek ezért nincs is betegségtudata,

akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,

és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…

*

A mamahotel

életkezdési pánikos,

védett házas inkubátor-lakója

A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

Aki a biztonságért lemond a szabad életről…

*

Ateista

és esetleg még antiklerikális is…

A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő

Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó

(és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)

*

Falánk,

egy homo mohó

A telhetetlen jóból besokalló

Így akár még a gyomrát is elrontó,

és pont a kedvenc ételét megutáló

(még a jóból is megárt a sok: sokk)

*

Az önkínzó

esztelenül fogyókúrázó,

ételmennyiséget redukáló,

a kövérsége igazi okát nem kereső,

aki a várható kudarca után meg már

csak azért is habzsoló, dőzsölő,

magát degeszre zabáló…

*

Az önleértékelő,

aki oly elégedetlen az alakjával,

mások hamis elvárásainak felelne meg…

Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

(aki akár halálra is éheztetheti magát…)

*

Nem szobatiszta

Az önbezáró, magányos inkontinenciás

Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,

és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,

ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet…

*

Halálfóbiás

életfonalvesztő-tévesztő…

A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –

végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…

*

A hibaismétlő

és halmozó-fokozó lény.

Aki ugyanazt ezerszer ismétli,

hátha az új próba majd sikerül…

Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…

A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény

*

Javíthatatlan

Aki már-már tökéletes…

Aki egy fogadatlan prókátor

Aki mindig mást akar megmenteni

Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,

így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…

*

A józan ész nélkül,

fejét vesztve menekülő

Egy kis veszély elől a nagyon nagyba futó

Pl. egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

*

„Ön-gyilkos”

A szemetet szőnyeg alá seprő,

a púpozódó buckákon nyakát törő…

A restanciák halmozásával magát eltemető

A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…

*

Struccpolitikus

A bajban a fejét homokba dugó –

a szemét gyermeteg módon eltakaró,

aki így vészelné át azt az időszakot,

amíg magától elmúlik a veszély…

*

Kirakatpolitikus

Színházi díszletekből

ún. Patyomkin falu építő,

esetleg még ebben is lakó…

„Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű...

*

A mániás

és a depressziós

Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

magát akár mesterségesen is stimuláló,

aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,

hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,

aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…

*

Felelőtlen

és komolytalan

infantilis/szenilis lény

Aki az egész életet csak

egy nagy játéknak venné,

ahol minden visszacsinálható,

és nulláról bármikor újrakezdhető…

*

Könnyelmű

Gondatlanságával

még mást is bajba sodró

Mint aki még nem tudja, hogy

mily törékeny az emberélet,

saját/más életével játszó…

*

Komor,

munkamániás robot

A játék, illetve játékosság nélkül,

kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő

Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,

és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…

*

Ledér

Szerelmi életében

könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,

egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,

akit majd mindenki megbábul, megkíván,

de aki komoly hitvesül senkinek sem kell…

*

Léha,

locska lélek,

egy élethabzsoló aranyifjú

Életfelfogásában komolytalan,

felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű

szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,

egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész

*

Az átok-

bumerángot

jó messzire eldobó,

ami mást is sebez, de vissza is csapódik rá.

Az Égre és így végül magát is szembe köpő…

*

Irány

A nagy erővel,

de elállított irányzékú,

és ezért rossz helyre célzó

A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…

*

Rézbányai Győző

A folyamatosan, önkezűleg

táplált kisebbrendűségi érzése miatt

oly könnyen sértődős mimóza lelkületű

*

A jó kritikára,

az építő bírálatra

immunis vagy allergiás

Az önkritikát nem ismerő,

nem szerető – nem gyakorló…

*

Önmagát,

ill. a saját döntéseit

a maga kárára akár dühödten is védő

A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó

(mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg)

*

Szerepcsapdás

A bezzeg gyerek szerepet,

a növekvő közutálat ellenére még élvező,

mert annak csak az efemer előnyeit látó…

*

Szereptévesztő

A lányának is oly

életbevágóan szükséges

jó édesanya-feladatok megoldása

helyett ezen – édes – terheket lerázó,

a neki imponáló barátnőként tetszelgő…

*

Idő/helytévesztő

Az előadás után is Napóleont játszó,

akár az egész országot irányítani akaró,

és így egykönnyen a bolondokházában végző

x

Vörösmarty Mihály

PIPISKE

Pipiske, aki vagy,

Miért oly gőgösen,

Hogy tőled a világ

Nem szinte idegen?

.

Hogy megdicsérgetik

Parányi lábaid,

S egyűgyű kebeled

Fehér hullámait?

.

S minő badar beszéd

Arcod rózsáiról!

Hol, mint rebesgetik,

A szépség papja szól.

.

Igaz, te nem vagy rút,

De, gyöngyöm, nincs eszed:

Egy tyúknak több lehet,

Ha ló kikérdezed.

.

Nincs benned fürgeség,

Nincs egy jó gondolat;

Megfogni szárazon

Nem bírnád a halat.

.

Mit használ szép szemed,

Ha csak bámulsz vele?

És nádszál termeted?

Csak lengeség jele.

.

Mi haszna vagy fehér,

Ha kebled jégverem?

S fejed szép fürt alatt

Egy eszmét sem terem.

.

Mindössze is csak egy

Csinos kis bábu vagy,

Tetemben nem csekély,

De lelked hía nagy.

.

Bíznának csak reám...

"Hohó! talán bizony?"

Korán sem: én csupán

Javára dolgozom.

.

Meglátná a világ

Az egykor léha nőt

- Azaz, ha elvenném! -

Mivé faragtam őt.

*

,Szép ifjú, köszönöm!

De nem fogadhatom;

Pipiskeségemet

Tovább is folytatom.

.

S ha majdan a tavasz

Pacsirtahangot hall,

Bizvást jövendölöm:

Nem önnek szól a dal.'

.

1839. január 17. előtt

*

Vörösmarty Mihály

AZ ÚRI HÖLGYHÖZ

Fürtidben tengervészes éj

Szemekkel, mint a csillagtűz;

Hol annyi gőg és annyi kéj,

Ki vagy te márványkeblü szűz?

.

Bírván az istenek minden kegyét,

Imádva férfiaknak általa,

Szép és dicső, s lélekben oly setét,

Milyen derűlt arcodnak hajnala.

.

Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?

Hiába minden esdeklés szava?

Hiába kér a leghőbb érzelem?

Nem olvadoz fel kő kebled hava?

.

Egy eskü kell, egy néma fogadás:

"Szeretni e mindent adó hazát!"

Mért hát szemedben büszke tagadás?

Mért áruló a hang, mit ajkad ád?

.

Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.

Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,

Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,

És selymidért imádod a bogárt:

.

Mind állat, és hívságos semmiség,

Hizelgőd is, ki hűséget hazud!

És mégis, mégis - oh türelmes ég! -

Kedélyed rajtok édelegni tud,

.

Míg a könyűk hiába fénylenek

A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,

Megemlekezz, hogy vannak istenek,

S még van kezökben bűnt torolni nyil.

.

Az apaátok teljesedni fog,

Az apaátok súlya szörnyü lesz:

"Tennen fajodban éljen ostorod,

Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.

.

Hervadjon el szépséged! a gyönyör

Váljék utálattá, ha ízleled;

S midőn panaszban bánatod kitör,

Legyen kacaj reá a felelet."

.

De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd

Jellemtelen kornak volt gyermeke.

Gyengéd szived hajlott a kény előtt,

S megvette a szellemtél hidege.

.

Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.

Angol talán? vagy német, francia?

Igen, ha megtagadnák fajokat;

De ah előttök szentség a haza!

.

Te azt nem ismered, - nincsen hazád -

Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.

És ami van, gyalázat szennye rád;

Mert esdeklő szülődet megveted.

.

Erényeidnek senki sem hiszen;

Mert ami fő, nincs meg sugári közt;

Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;

Félünk, csodálunk, mint az üstököst.

.

Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!

Nemednek nincsen tiszteltebb neve:

Gyöngéd, hol annak lenni árulás,

Szivetlen, ahol égned kellene;

.

Buzognod e hon - és e nemzetért,

Mint égnek minden nemzet hölgyei:

Nem kérünk munkát s áldozatra vért;

Miért esdünk: részvéted kegyei.

.

S mindeddig ezt te megtagadhatád!

Láttad, miként küzdénk és epedünk,

S csak egy enyhítő szót nem monda szád;

Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!

.

De még előtted áll egy új világ,

Anyára vár egy újabb nemzedék:

Akard, s erényed a fő polcra hág,

Neved dicsőség lángtüzében ég.

.

Mit szűz hevében égő szív teremt,

Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,

És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent

Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.

.

Kezedben a gyermeknek álmai,

Tündérvilága lelkes ifjunak,

A férfi boldogsága; játszani

Ily drága kincsek nem adattanak.

.

Emeld fel bájaidnak zászlaját,

Utánad kelnek a hon jobbjai:

Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,

Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.

.

Teremtsd elő azon dicső időt,

Hol a magyar szó s név imádva lesz;

Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt

Ki e kettőnek ellenére tesz.

.

A kisdedeknek néma szája kér,

Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.

Áldás vagy átok vár e válaszért:

Határozz, és kimondtad sorsodat.

.

1841. november-december(?)

x

„Csintalan”

Ő úgy szép, ahogy van –

semmi frizura, szép ruha,

fölösleges minden dísz, ékítés,

test/arcápolás, csinosítgatás...!?

Ami őt még szebbé teszi, illetve

a meglevő szépségét kidomborítja…

*

Piperkőc – dendi

Külsejével, főleg ruházatával

visszatetsző v. nevetséges módon

sokat törődő és divatmajom módjára

kínos eleganciával öltözködő (férfi).

„Öltözködik tisztán, szerényen,

De nem piperkőc, nem majom.”

(Vajda János)

*

Pípesen,

nyalka rátartian, hetykén,

peckesen, büszkén járókelő,

aki közben köznevetség tárgya,

mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:

egy feltűnést keltő módon öltözködő személy

*

Önjelölt

Bármely társadalmi,

vagy politikai tisztségre

ő a legelső és - őszerinte -

a legalkalmasabb jelentkező…

*

Be-súgó

Ha spiclit keresnek,

ő az első önként jelentkező, zsarolni sem kell

Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,

másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…

(aki mondja másra, az mondja magára!?)

*

Színészkedő

Szerelmes levele,

de élőszavas bókja is hamis/hazug:

könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.

Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,

akkor oda minden tudománya, mondandója

*

Nem spontán

Bármely megszólalása előtt

fejben agyoncsiszolja, cenzúrázza

egy-egy „vadonatúj” mondatát,

vagy már egy készet vesz elő…

*

Mesterkélt

Keresett, csinált…

Nem őszinte - hamis

Mindig úgy „viselkedik”,

mintha épp fotóznák/filmeznék

*

Őstehetség

Pár próba után már úgy hazudik,

mint a vízfolyás - hála az ördögnek

neki igen jó az emlékezőtehetsége is…

*

Pozőr

Beállítottan…

Ha pénzbedobásra

nem mozogna be és el,

akkor egy álszobornak,

szinte már hullamereven

akár még szép is lehetne!?

*

Önvakító

Aki olyannyira látni vágyó,

hogy közvetlenül csupasz szemmel,

védtelenül belenéz a delelő-tűző Napba…

(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)

*

Borúlátó

A fekete szem-

üveges ős-pesszimista

Most ugyan még süt a Nap,

de ez nem tarthat örökké,

egyszer majd úgyis be fog borulni…

*

Nem nevető lény

Könyvet már írt a humorról,

hogy ez mennyire emberi adomány,

de nem érti, s főleg nem érzi a tréfát

*

Testbeszédes

Táncában annyi az erotika,

mintha a nagymamival „ropná”

az öregotthonban/elfekvőben…

*

Skatulya

Ha egyszer már őt

valahol és valakik

botlábúnak mondták, csúfolták,

akkor egy életre lemond a táncról,

a zene-lélek-test együttrezgéséről,

az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,

udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…

*

Istenkáromló

Nem tud mit kezdeni

egyszeri, első-utolsó mostani életével,

de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?

*

Élettékozló

Unatkozna már

a koradélután folyamán,

ha a masszív halálfóbiája

nem izgatná újra fel, és így

nem okozna neki pánikrohamot…

*

Egyszerű-gép-romboló

Ő sokkal többet emberi izomerővel,

mintsem józan paraszti ésszel végezne el.

Minek használna ő emelőt, csigát, kereket,

amikor van neki erős keze, lába, háta stb.

Másként mindez elsatnyulna, elsorvadna?

*

Rangon aluli

Ő a család nemtője,

vészhelyzetben honvédő,

de hogy pl. ő krumplit pucoljon?

Ez méltatlan házimunka: ez derogál…

*

Naplopó henye

Ön- és közveszélyes

munkakerülő, lebzselő,

az előszerettei rovására

élősködő meg nem értett zseni

*

Önleértékelő

Kitelepítése vagy

a kirúgása megélése:

ő egy társadalmi selejt –

nem látja, hogy nemes lelke

egy erősítő próbát állhatna ki

(és ebbe még bel is fog betegedni)

*

Ön-

kizsákmányoló

Itt a várt szabadság kora…!?

Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban,

vagy mellékállásban, fusiban robotolhat

(nem kell mögé rabszolgahajcsárt állítani)

*

Pénz-csőlátó

Akinek csak a csere/

használati érték számít -

az eszközök, a tárgyak, a bútorok stb.

szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.

*

Zaci

Vásárlási mánia,

fölös-káros áruk miatt

elzálogosít pótolhatatlan

családi emlék-értéktárgyakat,

de kiváltani már nem tudja…

*

Jó üzletember…

A teste tája aranybánya

A kurva úgy adhatja el szépségét,

hogy a teste ugyanúgy megmarad neki!?

(Mint aki olyan kutyát ad többször is el,

aki mindig megszökik és visszajön hozzá…)

És a lelke: azt nem érinti mindez, az szűz marad?

*

Balek hívő

„Keresztény” igékkel

nagyon könnyen kiénekelhetik

a szájából még azt a kis sajtot is,

ami a családja napi betevő falatja…

*

Altruista

Előzékeny, udvarias…

A bolti sorban mindenkit

mindig maga elé enged,

ő meg így végleg lemarad,

és üres szatyorral megy haza…

*

Ősbizalmas

A lakáskulcsot a lábtörlő alá teszi,

és a gyengébbek kedvéért még ki is írja,

hogy az hol van – odabent meg nyitva a széf,

amiből becsületszóra bárki kölcsön is vehet…

*

Ön-befalazó

Ha őt egyszer valaki becsapta,

akkor beteges gyanakvó, rosszhiszemű lesz:

senki ismerőst-idegent nem enged a házába,

és csak a cirklin keresztül kukucskál kifelé…

*

Hitetlen

Addig nem hiszed el,

hogy te magad is halandó vagy,

amíg neked is nem közeleg utolsó órád –

és akkor már késő bánat, mert addigra

már annyi jóvátehetetlent mulasztottál…

*

Patthelyzet

First thing first

Nem tudja rangsorolni

az elvégzendő teendőket,

mindent azonnal és egyszerre végezne:

nem tud mit lépni… megdermedve marad!?

*

Idegenimádó

Ide exportált, illetve

ránk oktrojált, szervetlen

germán, francia, angol, vagy

szovjet”, ill.” USA” rendszer

és kultúra majom rajongója

*

Guminő

Feleséged neked

próbababa: ha nem

alkalmazkodik hozzád

mindenben, akkor reklamálsz,

és visszaadod, és újra cseréled…

*

Kacsa-befaló

Ész nélkül rohan kósza álhírek alapján

a szerencse után - és csak ott derül ki,

hogy nem osztogatnak, de fosztogatnak:

és nemcsak másokat, de még őt magát is…

*

Orosz rulett

A kórházban

(félig) kábultan

minden papírt aláír,

de ha netán óriási mázlija van,

hanyagságból mégis élve kerülhet ki…

*

Az ún. jó beteg

Az együttműködő,

nem „akadékoskodó”:

kérdés nélkül bevesz mindent,

és aláveti magát minden tortúrának…

*

Hálás beteg

Nem akkor és azért

fizeti orvosát, ha ő egészséges

de csak akkor, ha éppen beteg,

amibe az orvosa még be is segít neki –

és még az orvos javára is végrendelkezik…

*

Méltatlankodó

Ki a haszonban részesült,

ugyanaz viselje a károkat is –

te gyönyörködsz a rózsában,

a szépségében és az illatában,

de téged ne szúrjon meg tövise?

*

Repülő idő

Az örvendezőnek

gyorsan múlnak el

a tartalmas órák, napok,

de ez nem elveszett idő,

sőt: minimum duplán számít!

*

Vánszorgó idő

Búslakodva, betegen,

unottan csigalassan telnek a percek,

de majd visszatekintve viszont úgy érzed,

mintha kiesett volna ez az idő…

(és ez nem időérzéki csalódás,

ez sajnos tényleg úgy is van…)

*

Alibi élet

ő sosem volt

a Tettek színhelyén,

mindig másutt bámészkodott,

és neki erről több igaz szemtanúja,

vagy nem hamis orvosi igazolása van…

*

Nivellálás

A középszer terrorja

Legyen teljes az egyenlőség:

mindenki csak annyit/olyant teljesíthet,

amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…

*

Az erkölcsben alkudozó

Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

de az nem a bagatellizált krampuszka:

szellemi hatalom - elkapja és bedarálja

*

A disznók elé

az ő kevés-drága,

igaz gyöngyét szóró,

vagy hamisgyöngyért

a pöcegödörbe fejest ugrató

*

A csalétekre

ráharapó, beetetett

és rászoktatott horogra akadó…

A kevés öröm után jön a tartós üröm

(még jó eset, ha majd az elvonókúrán

kínok kínját szenvedve sikeresen szabadul)

*

A fogaival

a saját sírját ásó

élelmi-szaros önmérgező…

És a telhetetlen bélpoklos falánk,

akinek a hasa a mindene, az istene.

És aki úgy állna bosszút szomszédján,

hogy ha egyszer vendége lesz,

akkor kienné őt a vagyonából…

*

Az

önkéntes,

önerőből lett

ideiglenes őrült:

a lerészegedő ön-

és közveszélyes „ember” …

*

Antipaternalista

Gőgös individualista

Ő még holt részegen is legjobban tudja,

hogy itt-most mi szolgálja a saját javát –

hazafelé tántorogva az árokban fagy meg…

*

Aki

bolondságból,

őrültségből vagy

részegen gyereket csinál,

hogy azután meggondolatlanságának

egy hosszú életen át igya a keserű levét…

*

Korán

aggastyán

Egy nagyon

messzire „előrelátó” ifjú:

már most a nyugdíja aggasztja,

és kihagyva ifjú- és felnőttkorát

idejekorán egy koravén is lesz…

x

Vörösmarty Mihály

A MAGYAR HÖLGYEKHEZ

Kell-e dal, szép és varázsló,

Kell-e szép rege,

Vészbe játszó és derűbe,

Mint hazánk ege?

Van-e kedvetek figyelni?

Mondhatunk egyet;

És ha tetszik, és ha kedves,

Mondunk ezeret.

Vérünk lángja lesz dalunkban

Forrongó meleg,

Élet és világ regénkben,

E nagy tömkeleg

Köny - s mosolyból összeszőve.

Víg, borús egünk,

Köny - s mosolyból, melyeket mi

Tőletek veszünk.

És a szőnyeg lesz kicsinded

Csarnokunk falán,

Amit a szív s elme rajzol

Bűvös asztalán:

Nőerény és női szépség

Angyalképei,

És az édes hitszegésnek

Szenvedései;

És a szellem, mely szeszélyes,

Csínba öltözik,

S önmagával s a világgal

Folyvást küzködik.

Egy hibázik műveinkhez,

Nyájas napvilág:

Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,

Nincs szellemvirág.

Kis dolog lesz szép szemekkel

Ránk lenéznetek.

Csínos fejjel meghajolni

Hogy figyeljetek;

Kis dolog lesz, és nekünk nagy,

Meghallgattatás:

Kedvezéstek drága kincsét

Hogy ne nyerje más.

És ha néha rosz hevünkben

Zordonak leszünk,

Mert talán a féltés dúlja

Fájó kebelünk;

Mert talán az idegenben

Leltetek gyönyört,

Míg bennünket elhagyottság

Szégyenláza tört;

Megboszúlni könnyü mód van:

Haragudjatok;

A haragban békülésre

Mindig kész az ok.

S szép a szép szemek haragja,

Mint villám s az éj,

Ah de édesebb a béke,

Megbékülni kéj.

Hagyjatok, de térjetek meg,

Mint a kikelet,

S dal, virág közt elfeledjük

Könnyen a telet.

1842 vége



Boldog vagy boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi (önvédelmi) segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!