ELVEK ÉS MÜVE K

Napkelet - 1. köt. (1923.) 6. sz

*

SZÉCHENYI ISTVÁN

DÖBLINGI IRODALMI HAGYATÉKA.

Midőn 1918 őszén az osztrákmagyar monarchia felbomlott s nemzetünkről lehullottak a négyszázéves korszak bilincsei („Mely boldogtalan az, akinek bármely bilincsei boldogtalan módon oldoznak el!" — mondja Bánk bán), lehullottak egyszersmind a volt császári és királyi házi, udvari és állami levéltár titkos osztályainak hétpecsétes zárai s újabbkori történelmünkre vonatkozó, eladdig hozzáférhetetlen iratai hozzáférhetőkké váltak. A Magyar Történelmi Társulat már az előző évben elhatározta volt, hogy megindítja Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai sorozatát, s mindjárt az összeomlás után bizottságot küldött Bécsbe, hogy az újonnan föltárt anyagból kiválassza azt, ami reánk vonatkozik. A bizottság feje, Károlyi Árpád, e kutatások első eredményérül Széchenyi István döblingi korszakának irodalmi munkáit mutatta fel, melyekről élt ugyan még némi emlékezet, de sem tartalmukról, sem terjedelmükről, de megvoltukról sem tudott már senkisem. A Tört. Társulat e véghetetlenül becses anyag közzétételével indította meg új sorozatát, mely a társulat elnöke, gróf Klebelsberg Kunó akadályt nem ismerő fáradozásának és erélyének köszönheti megjelenését. A két hatalmas, összesen majd másfélezer lapnyi kötet méltó nyomdai kiállításban hozza a „döblingi oroszlán" utolsó munkáit, a Gasser János kezétől, egy hónappal Széchenyi halála előtt alkotott mellszobor hasonmásával (az eredetinek hű márványmásolata Izsó Miklós kezétől a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében). A címlap mellső felén a vállalat címerképe, melyen egy lelkes, tudománypártoló főúri hölgy arcvonásai ismerhetők fel Glatz Oszkár művészi rajzában.

.

A két kötet magában foglalja Széchenyi naplóit 1848 márciusától a szeptember elején történt összeroskadásáig; 1859 októberétől 1860 februárius végéig (a házkutatásig) és innen április elsejéig, szinte a végzetes pisztolylövésig. A naplókat követik a tőle és hozzá írt levelek, az úgynevezett Nagy Szatira (a II. kötetben), Intelmei Béla fiához s utolsó műve: „Disharmonie und Blindheit." A függelékben a hivatalos ügyiratok Széchenyi rendőri megfigyeltetéséről, a házkutatásról és az elkobzott iratokról.

.

Nem ismerek irodalmunkban olyan művet, mely annyira megrázná az ember lelkét, mint e két kötet tartalma. A napló töredékes mondataiban, néha csak jelként odavetett szavaiban olvassuk annak a titáni léleknek vívódásait, rettenetes harcait, mely azzal indult hivatásának útjára, hogy „az emberiség számára megment egy nemzetet" s midőn műve már-már a befejezését éri, látnia kell, hogy a nemzetek végzetének csapásai alatt mint törik darabbá, mint zuhan a megsemmisülés örvényébe. S ekkor feltámadnak az önvád „Eumenidái", melyek — őrületig korbácsolják ezt a nemzete szeretetében rajongó és önfeláldozó lelket. S e poklot a nagy léleknek még egyszer végig kell szenvednie egy évtized mulva; lankadatlan munkássága gyanússá teszi őt az önkényuralom szemében; ő egyike a legerősebbeknek, kik a nemzet élete fölött virrasztanak s diadalmasan küzdenek a nemzetgyilkoló törekvésekkel. Ekkor elhangzik a végzetes szó: „A magánelmekórház semmi esetre sem szolgálhat politikai üzelmek menedékéül", mire a napló végső jegyzetei: „Elhatározták romlásomat. Itt az ideje, hogy ez üldözések alól egy kétségbeesett elhatározással kivonjam magam... sem élni, sem halni nem tudok... elvesztem." Amit eddig csak sejtettünk, a nagy tragédia most e kiadványban szemünk előtt fejlik, nagy hőse lelkének vonaglásait látjuk lépésről-lépésre egészen a rettenetes végig. A tragédiát kísérik a levelek, melyeket ő írt és hozzá írtak; itt csak a legfontosabbak, teljes sorozatuk a vállalat külön kötetében fog megjelenni.

.

48-i és 59-i naplók közé esik Széchenyi döblingi remeteségének irodalmi munkássága. Az első évek feszültsége után lassú, jótékony megkönnyebbülés következik. Látogatókat fogad, lapokat olvas, a bécsi, augsburgi, lipcsei és londoni politikai sajtón kívül élclapokat, az esetlen bécsi Hans Jörgl-t s a csípős londoni Punch-ot. De lelkének viszszatérő erejét ezek nem foglalkoztatják eléggé, önmunkásságot óhajt. Így kezd 1856-ban írogatni, határozott cél és szándék nélkül, senkinek, csak magának. Előbb egy aesthetiko-ethikai értekezés: „Szerelem— Szeretet", melyben e két fogalomnak — nyelvileg csupán a magyarban különvált — jelentését és magyarázatát adja (még kiadatlan); majd — „Önismeret", nemzetnevelő, egészségtani elmélkedések kötetlen sora, elmés és mulattató adomákkal, tréfákkal tarkítva, melyek közt már fenyegetőleg cikázik egy-egy célzás az osztrák politikai rendszerre (megjelent 1875-ben). Foglalkoztatja régebben fogalmazott és kiadatlan munkáinak sajtó alá rendezése, javítása. E közben hallja, hogy Bach, a mindenható miniszter, a császári-ál és fiatal nejével körútat terveztet az immár teljesen meghódolt, az egységes birodalomba beolvasztott s ennek módjára boldogított Magyarországban, hogy megmutassa a császárnak, de a külföldnek is áldásos kormányzatának gyönyörű eredményeit. Erre Széchenyi 1857 május 3-án, a császári pár indulásának napján, félredobja az Önismeret íveit s új munkába kezd, melynek homlokára nem ír új címet s amely a kiadó Károlyi Árpádtól a „Nagy Magyar Szatira" nevet kapta. Méltán ez a neve. Politikai irodalmunk legnagyobb szatirája, mely egy nemzetgyilkoló rendszer kegyetlenségét, aljas képmutatását, pöffeszkedő önhittségét, ostoba korlátoltságát a leggyilkosabb gúnnyal ostorozza. Az éles maliciától a durva szarkazmusig megvan itt minden fokozat, valósággal chromatikus skálája a szatira minden hangjának. Az anyag az önkényuralom fonák intézkedései, utópiás tervei, az ujságok fizetett dicshimnuszai, a császári udvarból kiszivárgó mendemondák, az utca alantas élcei, szálló mendemondák, ellesett párbeszédek, titkos ügyiratok — mert Széchenyi mindenről értesül, ami a császári Burg titkos termeiben s a Judenplatz belügyminiszteri palotájának folyosóin történik. Az előadás formája leginkább párbeszéd a császár és hűséges szolgája, Bach közt, aki mézes mosollyal mázsás gorombaságokat vagdos mindenható parancsolója fejéhez. Közbe egy-egy ódai szárnyalású hely, egy-egy megrázó fájdalmú elégia, sikoly a mélységből, ég felé szálló fohász. Mindez csodálatosan rendszertelen és csapongó módon előadva, de csak látszólagosan, mert a mindenfelé elkalandozó kitérés következetesen visszatér a szatira főtárgyához: az önkényuralom törvénytelenségének és esendőségének bizonyításához. A rendszer tengelye pedig a fiatal császár „Isten kegyelméből", ki egy rideg elméletnek még ridegebb megszemélyesítője. Az első lapok olvasása visszás érzelmeket kelt bennünk, de csakhamar megtaláljuk e rettenetes mű lelki forrását: a legmélyebb fájdalmat, a kétségbeeséssel határos kínszenvedést, mely kíméletlenül szembeszáll a kíméletlen rosszakarattal. Mint az Ember Tragédiájának bábjátékosa, dróton rángatja Széchenyi e kor valamennyi szereplőjét, fejedelmeket és kormányférfiakat, vezetőket és szolgákat, gőgöseket és alázkodókat s a színfalak mögül szívet szaggatóan hangzik a bábjátékos kacaja a komédián, mely egy nemzet vonagló teste fölött végbemegy. Fojtott lélekzettel hallgatjuk a szöveget s szinte nem is vesszük észre az állambölcselet és emberismeret mélységét, mely belőle szól; az óriás tudást az emberi műveltség minden terén, a mélyreható irodalmi ismeretet, mely egyaránt találó biztonsággal markol bele a bibliába, a világirodalom íróiba, a magyar nemzet költőibe s a silány élclapok idétlen tréfáiba.

.

A Nagy Szatira félbeszakadt, mikor 1857 őszén Bach kiadja hírhedt Rückblick-jét, mire Széchenyi előbbi művének egész gúnyját a nagyhatalmi miniszterre önti a Blick-ben, mely 1859-ben Londonban jelent meg.

.

A Blick első soraival egyidőben írja meg húsz éves Béla fia számára atyai intelmeit, melyekben a mély életbölcselethez s az erkölcsi tanácsokhoz nagyon életrevaló, gyakorlatias útbaigazításokat is fűz. Kímélő szeretettel, de bölcs nyíltsággal elemzi fiának egész valóját, búzdítja és óvja, dicséri és feddi, hogy számot vethessen jövő életének eshetőségeivel.

.

Széchenyi utolsó műve a „Disharmonie und Blindheit". Bach bukása után gróf Rechberg János lett a miniszterelnök, aki vakon folytatta elődje politikáját. Széchenyi harmadszor önti ki a harag csészéjét az állam elvakult vezetőjére e rapszódiában, mely édes testvére, jobban mondva ivadéka a Nagy Szatirának s a Blicknek.

.

Van e nagyértékű két kötetnek igen sok irodalmi érdekessége is. Milyen szívfacsaró olvasmány 1851 március 14-én Tasner Antalhoz írt levele, melyben magát vádolja a nemzet romlásával, magát látja a jós költők fájó soraiban: „Mint a látnok, aki az utóbbi időben támadt, mint például Petőfi — aki az én fiam s akinek anyját én, mint sok mást is éhen halattam — pontosan eltalálta az én arcképemet a „Felhők”-ben ... Sohasem történt hasonló dolog e világon. Olvassa Petőfi Felhőit... Széchenyi István, a szegény gazfi." A kiadó találóan mutat rá a Felhők 65. versére, mely valóban Széchenyire illett akkor: „Fejemben éj van, éjek éjjele ... Laktársam a kétségbeesés, Szomszédom a megőrülés."

.

Arany Walesi bárdjainak „értelmi szerzőjére" is ráismerünk br. Hauer Istvánban, ki az írókat „felszólította", írjanak az országot meglátogató császár dicsőségére üdvözlő verset. „Engem is felszólított az a jó úr, aranyokat igérve sokat, sokat" írja Arany Tompának 1857 június 26-án. A Nagy Szatirában pedig Bach így biztatja urát: „éljenordításokat... pénzért... rendelgetünk. És írókat, kik... eljárnak ebbeli tisztükben a multat gyalázván, a jelent dicsérvén és a jövőt mint Eldorádót kipingálván, akárhányat találunk ... olcsón... ingyen is".

.

Az olvasó azonban eltévedne e két kötet tömkelegében, ha nem volna olyan kitünő kalauza, mint Károlyi Árpád, aki rendre elhárítja a megértés akadályait, s megvilágítja az ezernyi-ezer célzást, vonatkozást egykorú, régen a feledés homályába merült eseményekre, személyekre. De e gondos jegyzeteken kívül hatalmas bevezető tanulmányokat is írt a kiadvány elé, melyekben a történetkutató lelkiismeretessége, a magyar tudós lelkes buzgalma és az író jelessége egyesül. Mintha a Szaiay Lászlók, Horváth Mihályok, Salamon Ferencek nemesveretű mondatait olvasnók. Az a nemes komolyság, szárazságot kerülő tudás, lélekbe hatoló történetírói pillantás és élvezetes előadó modor lebilincselőkké teszi ezeket a nevezetes tárgyukhoz s történetirodalmunk egyik legkiválóbb mesteréhez egyaránt méltó szép tanulmányokat. Aki e két kötetet kezébe veszi — vajha minél több akadna olyan — Széchenyi iratainak olvasása előtt készüljön elő rájuk ez igazi bevezetések áttanulmányozásával, olvasásuk után pedig merüljön el bennük még egyszer a valódi mély áhítat bensőségével. Tolnai Vilmos.

Tartalom

ELSŐ KÖTET

Történeti bevezetés.

ELSŐ KÖNYV.
Rendőri megfigyelés; házkutatás.

MÁSODIK KÖNYV.
Széchenyi elkobzott iratai; politikai és irodalmi működése Döblingben.

A DÖBLINGI HAGYATÉK.
I. Gr. Széchenyi István naplója 1848 márczius-szeptember
II. Gr. Széchenyi István naplója 1859 október-1860 február
III. Gr. Széchenyi István naplója 1860 márczius-április
IV. Gr. Széchenyi István döblingi leveleiből 1849-1860
V. Levelek gr. Széchenyi Istvánhoz 1858-1860
VI. Gr. Széchenyi István intelmei fiához Bélához. 1857 november
VII. "Disharmonie und Blindheit, eine Diatribe, rhapsodisch und in Eile skizziert".

FÜGGELÉK. Hivatalos ügyiratok.

MÁSODIK KÖTET

Néhány bevezető szó Széchenyi nagy magyar szatirájához
Széchenyi nagy magyar szatirája
Név- és tárgymutató

center>HARMADIK KÖTET

Előszó
Bevezetés
Rückblick. 1857.
Blick. 1859.
Kisebb Döblingi iratok
Tájékoztatás
Szerelem, Szeretet 1856.
Önismeret 1856.
Önismeret folytatása. 1856-1857.
Tanácsok. 1858.
Por és sár. (Második bevezetés). 1858.
Die Presse in Oesterreich. 1859.
Offenes Promemoria. 1859.
Szemelvények Széchenyi döblingi jegyzeteiből
A Blick londoni nyomdaszámlái
Név- és tárgymutató

Előszó

Mikor a Magyar Történelmi Társulat megtisztel megbízása következtében annak az írásos anyagnak átvizsgálásával készen lettem, melyet gr. Széchenyi Istvántól a bécsi rendőrség az ismeretes házkutatás alkalmából elkobzott, azután meg halála után lefoglalt: láttam, hogy az egész tömeget kiadni már a költségek miatt sem lehet, de egyébként sem szükséges. Hogy elég, ha kiadásra kerül belőle mindaz, a mi valami szempontból elsőrangú kútfőnek bizonyul. Félretettem tehát Széchenyi sok futólagos följegyzését, néhány kisebb dolgozatát, levélfogalmazatai jó részét s a hozzá intézett igen nagyszámú levelek túlnyomó tömegét. De beszámolok ezekről is a Történeti Bevezetésben, a mint ugyanott fölvilágosító magyarázatokkal kísérem az anyag nagyobb részét képező, kiadásra került darabokat. Kiegészítik úgy az utóbbiakat, mint a Történeti Bevezetés elbeszélését azok a rendőrségi iratok, melyek Széchenyi megfigyeltetéséről, magáról a házkutatásról és Széchenyi iratai további sorsáról szólnak. Azt hiszem, hogy ezek a "Függelékben" közölt hivatalos ügyiratok kiadványunk keretébe minden tekintetben jól beleillenek.

Magánál a (Történelmi Társulat programmja szerinti) Történeti Bevezetésnél kétfélekép járhattam el. Kezdhettem volna időrendben Széchenyi Döblingbe való jutásának előzményein, követhettem volna itteni tartózkodását, irodalmi és politikai működését, ezek kapcsán nyomozhattam volna s adhattam volna el időrendben a rendőri megfigyeltetést, a házkutatást s lezárhattam volna az előadást Széchenyi öngyilkosságával. Ha nem kútfőpublikáczióval, Széchenyi döblingi hagyatéka kiadásával van dolgom, hanem csupán a "Darstellung" lesz vala czélom egy művecskénél, mely e czímet viselheti vala: "Gróf Széchenyi István Döblingben": akkor a jeleztem időrendi módon jártam volna is el. De mivel nem az én előadásom, hanem a hagyaték kiadása a fődolog, változtatni kellett a Bevezetés említett tervezetén, tartalma egymásutánján. Már csak azért is, mert joggal merül föl legelsőnek az a kérdés, miért van a hagyaték az állam tulajdonában? Hogyan jutott oda? S mi ok bírta rá az államrendőrséget Széchenyi iratai elkobzására? Ezekre a kérdésekre kellett elébb válaszolnom; a rendőri megfigyeltetés okait és folyamatát, a házkutatást és előzményeit előbb előadnom, a mi az I. könyv tárgya. Csak azután kerülhetett a sor az immár elkobzott iratokra s kapcsolatban velük Széchenyi döblingi irodalmi és politikai működésére, melyet természetesen bele kellett állítanom a történeti milieube - a bécsi volt udv. és állami levéltárnak a kutatás előtt immár megnyílt nagyértékű iratai alapján.

Az idevágó irodalmat természetesen felhasználtam, ahol kellett és lehetett, ha nem idézem is úntalan. És ha a kiadott anyagnál - a naplókat kivéve - aránylag kevés jegyzetet alkalmazok, az abban leli magyarázatát, hogy a Történeti Bevezetésből bőven megkapja a használó a szükséges fölvilágosítást.

Nagyon kedves kötelességem hálás köszönetet mondani a Történelmi Társulatnak a megtisztelő megbízásért; legfőkép azonban mélyen tisztelt Elnökünknek, gróf Klebelsberg Kunó úr őexcellentiájának, a kinek irányítása, fáradozásai és erélye nélkül ez a kiadvány létre sem jöhetett volna!... Nagyban előmozdítá a becses kútfők kiadását a legnagyobb és leghívebb magyar két unokájának gr. Teleki Tiborné, szül. Széchenyi Alice grófné és gróf Károlyi Lajosné, szül. Széchenyi Hanna grófné, valamint gr. Széchenyi Lászlóné, szül. Vanderbilt Gladis anyagi támogatása, a melyek mellett meg kell még emlékeznünk a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének, az Első Magy. Ált. Biztosító Társaságnak, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, a Hangya Szövetkezetnek, a Hangya ipari Részvénytársaságnak és Sigray Pálnak adományairól. A Történelmi Társulatnak és a megnevezetteknek hálával tartozik ez értékes anyag közzétételéért a magyar mult minden művelője, minden kedvelője.

A magam részéről még őszinte és meleg köszönetet mondok dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanár igen tisztelt barátomnak és kartársamnak, a ki fáradhatatlan buzgalommal és szívességgel támogatott engem e kötet kiadása munkálatainál. Ugyancsak őszinte köszönettel kell megemlékeznem a bécsi állami levéltár vezetőjének, báró Mitis Oszkárnak és levéltárnokának dr. Gross Lotharnak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának s Angyal Dávid és Wertheimer Ede tisztelt barátaimnak soknemű szívességéről.

A mutatókat Pauliny Oszkár úr volt szíves elkészíteni. Neki is köszönettel tartozom.

Bécs, 1921 augusztus havában
Károlyi Árpád.

*

olvasható:

Széchenyi István
Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka