Életrontás/javítás ABC könyv – I.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témaötletek-gyűjtései,

velős magyar mondatos típus-példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Ungvárnémeti Tóth László

A szerencse

Siket, s vak a szerencse,

Nem hallja a könyörgést;

S nem látja a könyörgőt;

Mellyért is állhatatlan

S bizonytalan kegyelme,

Amit csinált, lerontja,

Amit kötött, eloldja;

Amit rakott, ledönti;

S amit viszen, leejti.

Némelyt kezén emelget,

S magán felül magasztal:

Ugyanazt, ha kedve hozza,

A Styx alá taszítja.

Másiknak annyi terhet,

S málhát kötöz nyakába,

Hogy a szegény zarándok

Csak tétováz alatta.

Kikérem a szerencsét,

Hogy igy velem ne bánjék:

Mivel ha kedve tartja,

Hogy bútyorát emeljék,

Tartson tevét magának;

Ha pedig tekézni kiván,

Tartson tekét magának.

*

Ungvárnémeti Tóth László

A tisztválasztás

.

Ha én ügyész lehetnék,

Mindég csak olly pörökre

Függeszteném figyelmem,

S mindég csak olly ügyekben

Ajánlanám segédem,

Mellyekben a leányok

Nevök forog veszélyben.

.

Ha iskolát tanítnék,

Mindennek azt tanítnám,

Hogy kelljen a leányok

Szerelmöket hevítni,

S hogy kelljen a kegyelmet

Megérdemelni nálok.

.

Ha pedig poéta volnék,

Mindég csak a leányok

Hüségöket dicsérném,

S mindég csak a legények

Vadságokat puhítnám.

.

Még orvos is lehetnék.

S nem lenne érdemetlen

Szolgálatom, reménylem:

Mert szüntelen szerelmes

Lyánkákat orvosolnék,

S mindég szerelmet írnék

Elejébe szenvedőmnek.

.

Szolgálatot tehetnék

Mind ennyi hivatalban,

De mivel csak egyre érek,

Válasszatok, leánykák,

Mellyik dologra szánjam

Ezek közül erőmet,

Hogy hasznomat vegyétek?

*

Magadon nevetsz,

vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de rólad szól!

ismerj magadra és változtasd meg életedet…!

*

Aki

verembe,

fogságba esik,

és ezt a helyet otthonává teszi,

meg sem próbál, már nem is akar

innen kijönni, szökni, menekülni…

(netán még a segítő kézbe is harap)

*

Aki

akkor is üzemel,

amikor nincs ihlete,

nincs munkáján áldás -

aki bele se fog semmibe,

csak meddőn „imádkozik”,

és szidja a frigid múzsáját…

*

Aki

a szükséghelyzetben

rászokott a fizikai/lelki mankóra,

s így annak elmúltával sem mer már

a saját két lábán/ „lábán” állni és járni…

*

Aki

nincs tisztában a nagyságrenddel,

a helyi értékekkel, és a ritka forintot

sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél…

*

Akinek

az őszintesége

szalonképes szadizmus,

aki nem tudja, mi a tapintat,

és mikor kell kegyesen csalni…

*

Aki semmilyen se…

Se nem hideg, se nem meleg -

csak az Úr által kiköpött langyos

*

Végkiárusító

Minden értékét kis pénzzé tevő

Még a lelkiismeretét is bérbe adó

*

Önkritikátlan

A véges szellemi-lelki erőit

a fölös-káros önigazolásra fecsérlő

*

Külcsín-centrikus

Aki, a belbecse, lelki élete rovására

csak a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító

(majd előbb-utóbb kiül arcára a sivár lelkivilága)

*

Álbölcs

Vanitatum vanitas

Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember

csak beprogramozott hangya/hiába hősködő lény

*

Ő hol

kis tehetetlen,

szélfútta porszemnek,

hol a mindenható istennek látja/tartja magát,

és ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik…

*

Miért pont,

esetleg egyedül ő

legyen tisztességes?

Hiszen kiterítik őt is úgyis…

*

Tiszta volt

ő mindaddig,

míg bele nem ment

a kölcsönös sárdobálásba,

mert ő úgymond felveszi a kesztyűt…

*

Aki

bedől a látszatnak,

és nem az amúgy táltos

gebét választja a ménesből,

de a csillogó-villogó paripát…

*

Potya vendégség:

amíg nincs degeszre,

puffadásig tömve a hasa, nem távozik

Netán ki is enné vagyonából a gazdagot…

(És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond

Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…)

*

Ő mindenki

eszén túljárna:

kettős ügynökként

még jobban is keresne, mint…

(várható lebukása után megvetik)

*

Aki

a két végéről

elégeti a gyertyát:

az éjt is nappallá teszi,

mintha közeledne a világvég,

mint aki már mielőbb megboldogulna…!?

*

Aki

esztelenül tékozolja,

drága idejét, lopja a napjait,

kicselezi, ellógja a Dolgait stb.,

mint aki e Földön is örökké élne…

*

Hűbele Balázs

Akinek csak a karját

kellett volna kinyújtania

a szíve választottjáért, de

nem volt vér a pucájában,

s egy hamis ábrándképért

megkerülte az egész Földet –

mire visszajött, már lemaradt…

*

Akit

még az unokái is

naponta emlegetnek,

de leginkább átkoznak

a státusz szimbólumai, pl.

a palotája, a síremlékműve

uzsora-kamatát nyögve…

*

Egy

sértődős mimóza,

egy Rézbányai Győző,

aki „szinte” önismeretlenül

futballbírónak ön-jelölteti magát

*

Aki

nem ül bele

a mentőcsónakba,

neki Isten ígérte eljövetelét,

a nagy szükségben a segítségét,

és ha nem Ő jön el, akkor nincs is…

*

Élő-égő fáklya

Aki bármire képes,

hogy legalább öt percig

csak őróla beszéljen a világ -

akár még fel is gyújtja magát…

*

Aki

részegen teherbe ejt

egy világcsúfja banyát:

holtáig a nyakán maradnak,

és a jó házassága meg rámegy…

*

Aki

meglopja önmagát:

a gyönyörű pásztorórák helyett

csak kóbor numerákban van része…

*

Aki

„igazoltan” boldogtalan:

hisz mindenkinek látnia kell,

hogy ő rosszkor/rossz helyre született

*

Nincs

új a Nap alatt,

minden „déja vu”:

a semmin se csodálkozó,

és így dögunalomban szenvedő…

*

Aki

moslékká

keveri egybe a fogásokat,

és így ezzel sok időt spórol,

hisz úgyis mind egy helyre megy

(vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”)

*

Aki

ravaszul,

a többieket kijátszva

rablógazdálkodást folytat

a közös legelő kincsével:

ott fű nem terem neki se…

*

Drágakő

Csiszolt gyémánt helyett

nyers, csiszolatlan marad,

vagy korán szürke hamuvá ég ki…

*

Aki

készakarva öntorzító:

a nagy esze kidagasztja fejét,

de a szíve meg összezsugorítva…

(már-már egy mesterséges intelligencia)

*

Akinek

a hátából akár még

szíjat is lehet hasítani,

ha azt kokárdás eke szánthatja…

*

Aki

a kevés, elég jó helyett

inkább a rosszból eszik túl sokat –

a mennyiséggel pótolna minőséget…

*

Aki

egy parazita

ravasz átprogramozó,

és attól fogva neki szolgálsz

mint egy bamba/kerge birka…

*

Abortusz…

Aki egy idegen,

orvosi latin szóval 

szépítgetne magzatgyilkosságot

(ő bagatellizál, sorsa majd dramatizál)

*

Aki amíg

ilyen bűnös-mocskos,

addig ő nem járulhat az Úr elé!?

Pedig Jézust nem nagy ívben kerülték,

de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök…

*

Az aránytévesztő:

aki ágyúval lő a verébre,

a közvetett fagyilkos, házbontó stb.

*

Az egyik

nem tud vitatkozni,

relevánsan és jól érvelni stb.,

a másik meg egy öncélú vitázó

*

Akinél

a hiábavaló

önkínzó fogyókúra után

hedonista zabálás a jutalom –

így csak rosszabb helyzetbe kerül…

*

Bűnbandás:

ily áron rövid úton gazdagodni,

egy kriminális karriert megfutni,

vesszőfutással, a lebukás rémével,

és a kisbíró, a lelkiismeret kínpadján…

*

A sikeres 

hozományvadász csóró,

aki holtig szenvedi rossz házasságát,

ahol az ő szava nem sokat/semmit ér…

*

Aki

előbb tetőt ácsol,

majd később alapoz –

a levegőre épít légvárat

(majd a pszichiáterének

még „szép” lakbért is fizethet…)

*

Aki

csak épp

a szó-sorrendet téveszt,

vagy szándékosan fordítja ki,

így pont ellenkezője az értelme

Bocsánatot kérek: a Kohn egy becsületes ember!

A Kohn egy becsületes ember? – bocsánatot kérek!

*

Szeles,

szeleburdi,

aki előbb vág

és csak azután mér:

helyrehozhatatlan kárt okoz

*

Rossz időzítő

Aki jóval eső után,

későn, feleslegesen

vesz magára köpönyeget,

sőt: esetleg még duplán is,

és még egy esernyőt is tart feje fölé

*

Ungvárnémeti Tóth László

A csíz

Egy csíz megunván a kalitkát s veszteglést,

Mindaddig esdeklik s keresi a módokat,

Mígnem kireppenvén, szabaddá teszi magát.

Most már szabad madárka vígan repkedik,

És nemsokára párt kerít, s fiakat nevel.

Minthogy pedig sok szép dalocskát tanult

Valaha, s tudott még most is, elővevé gyakran

Azokat, s tanítá fiait, a kis csízeket

Reájok. Éppen egy szép éneket dalolt,

Midőn kihallgatván felei, a többiek:

„Hát ez hogy énekel? micsoda nyelven beszél?

Hogyan cikornyázgatja hangját olly igen?

Szép! szép! de mért újít? miért nem elég neki

Ősapjaink nyelvök? – mit rontja, vagy minek

Aprózza az igét? mért harapdál olly rövid

Sorokat? s miért nem ejt hasonló hangokat?

Urak! nagy a veszély. – Találja ki Ripsz uram

Mit kell csinálnunk? – hogy megójuk ifjaink

Az illyen ámító Varáslótól.” – Imígy.

Tanácskozának az öregek; Ripsz úr pedig:

„Feleim! mivelhogy az illy dolog sokkal kisebb,

Mintsem hogy érte valakit a törvény alá

Lehetne vonnunk, legtanácsosabb leszen,

Ha talám nevetve dűjtjük el az egész ügyet.”

Így szóla, s nemsokára kész a Quodlibet,*

Egy kába munka, mellyben a legékesebb

Hangok, s szavak oly rútul kevertetnek együvé,

Hogy igazi disszonanciát kell adniok. –

Ezt Ripsz csinálta; Rapsz pedig most is kacag.

*A quodlibet (latinul: ami tetszik)

olyan zenemű, amely az ellenpont eszközeivel

több különböző, főképp jól ismert dallamot kombinál.

Általában könnyedebb hangvételű műveket nevezünk így.

*

Ungvárnémeti Tóth László

A magvető

Egy öreg, ki néha (hogy a bohót tanítaná,

S eszére hozná) esztelent játszik vala,

Felül egy ladikra, mellyet egy evező legény

Félkézzel is lehajthatott, s megyen a folyón,

A gyülekezet, mely valami pompás ünnepet

Ülvén, csoporttal jára a vízpartokon,

Csak oldalaslag nézte, mit akar, s mit csinál,

Mikor ő marokra szedi, s marokkal szórja be

A vízbe a magot. – Erre a nép nagy kacajt

Üte; – Ő pedig: Hát nektek, úgymond, mi bajotok?

Miért kacagtok? mert, hiszem, ha engemet

Csak azért nevettek, hogy ideszórom a magot,

Magatokat is ki kellene úgy nevetnetek.

Minden pazárló úgy teszen, mint én teszek;

Minden sibarita úgy teszen, mint én teszek;

Minden könyv-író úgy teszen, mint én teszek;

Minden recensens úgy teszen, mint én teszek;

Minden mesélő úgy teszen, mint én teszek.

*

szibarita –

‘pompában és az élveknek élő, elpuhult ember’:

Mi a magyar most? Rút szybarita váz (Berzsenyi).

A latin sybarita átvétele; forrása a görög Szübaritész,

azaz ‘Szübarisz lakója’; ez a kis-ázsiai város

az ókorban közmondásossá vált lakóinak elpuhultságáról.

*

Ungvárnémeti Tóth László

Az ifjúság Istennéje

Téged üdvözlek, kegyes Isten Asszony,

Hébe, Hérának szeretett leányát,

S majd Heraklesz tetteiért Olümpban

Égi jutalmúl

Nyerte mátkáját. Te vagy, aki által

Boldogok lőnek magok a hatalmasb

Istenek. Nektárod adott virágzó

Éltet azoknak,

Kikre a csészét köszönéd. De Krónósz

Bár örök, mert ambroziával éle,

Csintalan vénségre jutott: nem itt ő

Mennyei nektárt!

Én ha választnom szabad, arra kérlek,

Adj kevés nektárt kegyes Isten Asszony:

Kész vagyok mindég örömest kimúlni

Zöld tavaszomban.

*

Aki

a „bezzeg gyerek”

szerepet örömmel elfogadó,

aki így könnyen beképzelt is lesz,

és aki így megutáltatja, izolálja magát

*

Ő „csak”,

mint Oscar Wilde,

egyedül a kísértésnek

nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

(majd ennek issza az oly keserű levét:

az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm)

*

Ha

meglátod lelke

tükörképét: az arcát,

akkor azt hinnéd, hogy

csak egy fantomképet látsz…

*

Egy előnye van,

ha rossz fát tesz a tűre:

körözni-keresni is nehéz:

ő egy annyira átlagos, semmilyen,

szinte különös ismertetőjeltelen lény…

*

Ha

úgyis meghalsz,

akkor semmi értelme

a földi erőfeszítéseknek –

kár nagy célokért küzdeni,

önmagad áldozatosan nemesíteni,

bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. …

*

Aki csak egy

hagymaember:

neki nincs is kemény magva,

csak sok-sok lehámozható héja…

*

Imponál neki,

ha beveszi a „kemény mag”:

ő csak a csőcselékben erős,

akkor akár még lincselni is kész…

*

Kamaszos 

dackorszak-alkotó,

aki csak azért is ellentmond

az először istennek, majd meg

semmibe nézett szüleinek stb.,

s nem növi ki a gyerekbetegségét…

*

Akit meglep,

hogy van még nála is 

egy még makacsabb dolog:

mégpedig a kőkemény tény,

ami egyszer csak a fejére zuhan…

*

Büszke rá, hogy

könnyen „hódította meg” a hölgyét,

de háborog, magából kikel, amikor

más is éppen így csapja le a kezéről…

*

Könnyen jött

- nyert, lopott,

talált, ajándékba kapott –

pénze is pontosan így megy el:

elveszti, mert nem vigyáz rá,

elherdálja, elosztogatja,

elszórakozza stb.

*

Aki

pénzzel akar/szeretne

barátokat szerezni és megtartani:

a kocsmában ő fizet a szesztesóknak,

lakomáival élősködőket, potyalesőket

gyűjt maga köré a házába…

*

Aki

csak a bajban döbben rá,

hogy mennyit ér a szesztestvér,

amikor például meg kéne őt védeni,

vagy valami komolyabbat kölcsön adni,

vagy valamilyen ügyletben kezeskedni stb.

*

Aki

egy krónikus

jószándékú szereptévesztő:

a mással pótolhatatlan szülő

helyett ő lesz a gyereke ún. jóbarátja…

*

Aki

egy profi rágalmazó,

aki nagyon jól tudja, hogy

valami hihetőt kell ráfogni,

és azt suttogó propagandával

minél szélesebb körben terjeszteni…

*

Aki

visszaél

a szellem

hatalmával, fölényével:

a gúnyolódó lélek-gyilkos,

aki gyilkos iróniájával teszi,

tenné nevetségessé áldozatát…

*

Aki

mások előtt

folyton nevetgél, vagy

vigyorog, mint a fakutya –

otthon meg csak búsong, sírdogál

*

Vigyori

Gyakran megokolatlanul

v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseként

fogait mutogatva csúnyán, bántóan v. sértően,

rendszerint hangtalanul nevető…

*

Aki

ha van éltető humora,

akkor szinte mindent tud,

de ha nincs, bármire képes…

*

Aki

a kocsmában

egy bősz hőbörgő,

rendszert is megdöntő,

asszonyát szoros láncon tartó,

de a főnöke előtt már mukkanni se mer,

és otthon is egy meghunyászkodó papucs…

*

Az idegen,

messziről jött,

nem keresztény kocsmáros,

aki a silány pálinkával csalja,

adósságba veri, kisemmizi a falut…

*

Az

„önigazoló”

ördögi körös:

aki azért iszik, mert bánatos

és aki azért bánatos, mert iszik…

(Saint-Exupéry kis hercege látott ilyet)

*

Aki

alkoholba

fojtaná bánatát,

de az megerősödve

feltámad, sőt szaporodik,

még újabb bánatokat is hoz magával…

*

Időzítés

Aki akkor üti,

de akkor nagyon

a vasat, amikor az már hideg.

Akkor kezdené gyerekét nevelni,

amikor az már alig-alig hajlítható…

*

Aki

túl későn

kap észbe, hogy

a gyerek minden

óhaját és sóhaját

máris parancsnak véve

egy nem kis házi zsarnokot

nevelt az egyszem gyerekéből…

*

Amikor

az egymással rivalizáló

meny és anyós egymásra licitálva

halmozzák el ún. minden földi jóval

az egyszem gyereket, ill. unokát:

ki is kövezik útját a pokolba

(Kosztolányi D.: Ali)

*

Aki nem közönyös,

és telve jó szándékkal

úgy leplez le más családban

ún. élethazugságokat, hogy

abból így gyerek-tragédia lesz

(Henrik Ibsen: Vadkacsa)

*

Aki

szentté avatja az anyját,

a „perében” nem az ördög ügyvédje,

amivel a benne jókat is hitelteleníti,

és így ő se jön rá, milyen, tőle kapott

káros teher húzza le az életléghajóját:

miért magányos, hivatástalan, boldogtalan…

*

Ahol

és amikor

szinte kizárólag

a párthűség alapján 

módszeresen kontra-szelektálnak

kulcsfontos társadalmi vezető tisztségekre…

*

Ahol

és amikor

katonai fegyelemerősítést 

megtizedeléssel foganatosítók…

(mint pl. Lukács György 1919-ben –

a kommunizmus szent céljához

akár bűnös eszköz is használható…)

*

Aki

éppen

az egy csatában aratott

ún. pirrüszi győzelme miatt

veszíti el magát a nagy háborút,

mert kiheverhetetlen veszteségeket szenved…

*

Aki

bolondul

a kicsire nem ad,

és a nagy meg nem számít…

Akinek pl. tök mindegy, hogy

ő most amnéziát vagy amnesztiát kap…

*

Aki

majdhogynem

eleve elrendeli magát

az örök elégedetlenségre,

mert mindig azt nézi, hogy

mi tett érte pl. a hazája, és

nem azt, hogy ő mit tett érte…

*

Aki

nem kérdi

és nem azt kutatja,

nyomozza: kinek állt érdekében –

ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst

(és így magát is mindig ártatlannak véli…)

*

Ahol

és amikor

nyíltan-titkon

megvesztegethető a bíró:

akár lehet is versenyt licitálni –

egy ideig ennek az előnyét élvezed,

de hosszú távon mindenki veszít, te is…

(lásd például Arany János: Fülemüle c. művét)

*

Aki

nem tudja elfogadni, hogy

neki csekély az arcszőrzete,

ez neki férfiassága fogyatkozási jele,

és bármily sarlatán tortúrának aláveti magát,

ahogyan ez Arany János Bajusz c. versében is van.

Sokat fizet semmiért: a szélhámos cigányok még

közben ki is rabolják, és köznevetség tárgya is lesz…

*

Aki

már nem

is borotválkozik,

és ehhez humoros/

magasztos indokot kreál,

csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie,

és a saját arcát, és így a lelkét is meglátnia…

*

Aki

látatlanban

odaígéri az ördögnek

azt, amiről ő még nem tud:

az otthon, távollétében, előtte

még titokban fogant/születendő gyermekét

*

Aki

beléphetne

már az oázisba,

hisz mindjárt szomjan hal

ha előbb vesz egy, az előtte

levő sivatagi helyzetben teljesen

feleslegesnek látszó nyakkendőt –

de nem vett és így szomjan is hal…

*

Aki

magát

Isten előtt

nem alázza meg,

ott oly kevély és gőgös,

de hogy más tegye, azt megengedi –

sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri…

*

Ungvárnémeti Tóth László

A béka és a bika

Méltán lakol, s méltán gúnyoltatik a szegény,

Midőn hatalmasbat követget, mint maga!

Megláta a mezőn a béka egy bikát,

S megírígyelvén neki, hogy olly nagy test barom,

„Brekeke, Kloáx, Tuu! megállj, kiált, megállj,

Még én ha csak nálad nagyobb barom leszek.”

Ekkor pofára szedvén a lélekzetet,

Mereszkedék egész erővel, s kérdezé

Fiait, ha testesebb e már, mint a bika?

Majd pedig az aprók: Még-nemet mondván neki,

Megint mereszkedik, s megint megkérdezi,

Mellyik legyen mármost nagyobb, a marha-e,

Vagy ő? – felelvén pedig az aprók, hogy nagyobb

A marha: mindjárt csak! s mereszkedik szegény

Harmadszor is, mígnem kidülled a szeme,

S megpukkad a nyomorult Brekeke, kloáx, tuu!

Ungvárnémeti Tóth László

Az istenek és az élő-fák

A fák közül hajdan, kinek mi tetszenék,

Választa ki-ki magának az istenek között;

A csert Zeüsz; Cythere a mirtuszt vevé;

Apollnak a repkény, Rheának a fenyő;

S a nagy vitéznek, Herculesnek a magas

Jegenyefa kelle. Minerva pedig látván, hogy ők

Mind a gyümölcstelent veszik, csodálkodék,

S kérdé Zeüsztől: micsoda okon cselekszik azt?

„Csak azért leányom, mond Zeüsz, nehogy talám

Azt tartsa valaki, hogy mi csak haszonért tudunk

Valamit böcsülni: ez a mi okunk.” – „De én bizony

Nem bánom, így felel Minerva, bárki mit

Mondjon felőlem, nekem az olajfa kell, pedig

Gyümölcsiért.” Helyes! leányom, mond Zeüsz.

Hiú dicsőségünk, ha munkánk hasztalan!



Boldog vagy boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi (önvédelmi) segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!