Életminőség vizsgáló ABC könyv – IV.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Vitkovics Mihály

A KÖLTŐ.

Kinek szelídebb sziv juta isteni

Kézből, s dícsően mennyei lánggal ég;

Jó lelke annak messze futja,

Ami gonosz, s tele mellel érzi

.

A szépet. Ifjú korban elandalog

Vidám tavasznak zsenge virágain;

Édesdeden busong ligetben

Zengedező philoméla dalján.

.

Keblébe' szent tűz gerjed, elömlenek

Érzési, s lantján boldogan énekel

Az új keletnek, rózsaszálnak,

És, kinek ezt szedi, kedvesének.

.

Erősb korában bajnoki tetteket

Zeng a hazának, s Róma vitézeit,

Kik a szabadság gyámoláért

Éltöket áldozatúl letették.

.

A vakhitűség régi homályait

Oszlatja, bárdus hangjaival puhúlt

Lelkekbe bátorságot öntvén,

Híresen érdemek által élni

.

Indít, s örökké hinni csak a valót;

Megvetni kincset, mely alacsonyra vonz;

Szívhez dalol, s fellelkesülve

Emberi társait üdvözíti.

.

Meg nem haló hír a maradék előtt

Fentartja múló századok által is

Becsült nevét, bár semmi márvány

Nem födi év-letiporta sírját.

.

Hirdetni meg nem szűnik az élesebb

Eszű előtt, mely égve szerette ő

A szent szabadságot, miként mert

Érte veszélybe rohanni szíve.

.

A sok hibáktól megmenekedve mint

Nevette a köznép lebilincsezett

Gondolkozását, s balhitűek

Nyelvdüheit mi merőn veté meg.

.

Magasra vágyván, mint fejedelmi sas,

Ki a ködön túl a kies ég alatt

Kedvvel röpülvén, Boreasnak

Zordoni fergetegére nem hajt.

Vitkovics Mihály

ÉLETPHILOSOPHIA.

Mint forog a világ,

Mint sürög sok ország,

Fognak-e bomlani,

Vagy egybe állani?

Nincs gondom ilyekkel,

Maradok békével.

Kedvemre élek,

Kényre henyélek,

Kancsót ürítek,

Kedvet merítek.

.

Felőlem mit cseveg,

Más reám mit fecseg,

Nem tartom eszembe,

Nem öntöm szivembe;

Bízom egy Istenbe

És becsületembe.

Kedvemre élek stb.

.

Úgy töltöm éltemet,

Ne bánjam létemet;

Igazság szerelme,

Jóvoltom védelme;

Egyenest beszélek,

Senkitől sem félek.

Kedvemre élek stb.

.

Dolgaim folytatom,

Megkerűl falatom;

Nem vágyok magasra,

Csak takarékosra;

Van annyi, mennyi kell,

Nem halok meg éhel.

Kedvemre élek stb.

.

Ha pajtás látogat,

A ki nem válogat.

Szelek egy karajkát,

Kapom a kulacskát,

Egymásra köszöntjük,

Kortyait hörpentjük.

Kedvemre élek stb.

.

Ha fejem felhevül

És hölgyem mellém ül,

Megölel kezével,

Ingerel szemével:

Igy leli kedvemet,

S boldogit engemet.

Kedvemre élek stb.

.

A vidám lelkeket,

Vig énekeseket

Keresem és velek

Versenyt énekelek;

Jó kedvre tüzelem,

Csókolom, ölelem.

Kedvemre élek stb.

.

Mért törjem fejemet,

Kínozzam eszemet,

Úgy se tart az élet,

Ezer vagy száz évet!

Kisebb mindúntalan,

Egyet fújsz s oda van.

Kedvemre élek,

Kényre henyélek;

Kancsót ürítek,

Kedvet merítek.

*

p 1

p

p Aki még ünnepen se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani:

p szektásan aszkéta, „puritán” (lásd pl.: Babette lakomája c. film)

p

p Aki bűvész-trükkel imitálná a „varázslatot”, „csodatételt”,

p mintha az ő produkciója egy emberfeletti mutatvány lenne…

p

p Aki hatalmát a vele járó előnyökért, kiváltságokért megtartaná,

p de a vele járó felelősséget, terheket meg már megosztaná/hárítaná…

p

p Aki soha nem boldog, de mindig tudni véli, hogy itt-most még

p ehhez mije hiányzik… (leginkább a mersze – mert akkor nyerne)

p

p Aki a reklámdömping ideális, de nem vétlen áldozata, ha nála

p a szerzés, a javak mértéktelen halmozása pótolná a szeretetet

p

p Aki jóval tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér,

p és így önként dugja fejét a csábítónak látszó uzsorahitel hurkába…

p

p Aki még azt se veszi zokon, ha netán kilopják a szemét –

p ő azzal vigasztalódik, hogy másnak biztosan jobban kellett…!?

p

p Aki a húsevőt megveti és gyilkosnak mondja, kiáltja ki,

p ő a saját gyerekeinek az „erőszakmentes” íz(lés)diktátora

p

p Aki pont a kecskére bízza a legutolsó fej káposztánkat,

p és pszichopata/pedofil pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

p

p Aki még be se lép egy új társas helyre, máris a vészkijáratot,

p a kimenekülési útvonalat keresi, és odaáll, és ott le is cövekel…

p Aki csak a Vidám Park álveszélyes kalandjátékaira fizet be,

p de azt élvezi is – de életútján nem vállal semmilyen kockázatot…

p

p Aki Don Juan módján bizonyságokat gyűjt, ő is szerethető lény,

p hisz lám: neki hány szeretője volt… (akik átkozzák a szívtiprót…)

p

p Aki abban a tévképzetben él, hogy a gazdag nő meghódítása,

p és annak hozománya őt boldoggá, és nem egy papucsférjjé tenné

p

p

p 2

p

p Aki azért szántszándékkal tunya, rendetlen stb. gyerek, hogy

p így tesztelje: tényleg önmagáért, vagy szófogadásáért szeretik-e…

p

p Aki egy fogadatlan prókátor, aki hívatlanul bocsátkozik

p valamely ügy védelmébe, és zokon veszi, ha ebszarral fizetnek neki…

p

p Aki azért lesz éltanuló, sőt stréber, mert az anyapótlékot

p az alma mater nyújtotta elismerések gyűjtésében véli megtalálni

p

p Aki – okkal, ok nélkül, de – nem kívánt gyereknek tudja magát,

p aki fél/egész életét bizonyítási, teljesítménykényszerben küzdi át

p

p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, marcangolja magát,

p addig így könnyen kap egy újat, egy könnyen kivédhetőt (potya)

p

p Aki nyíltan soha, csak leginkább hátulról, vagy az éj leple alatt,

p vagy pokrócon át, max. csak övön alul szeret-szokott ütni és vágni…

p

p Aki nyíltan nem áll ki veled elégtételt venni a sértésért (párbaj),

p vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot, vagy bíróságra rohangál…

p

p Aki pót-szeresen ér el hőn áhított jó közérzetet, majd egyre

p növekvő adaggal, hogy ne legyen rossz, rosszabb, mint előtte…

p

p Aki egy kis ideig, ideig-óráig élvezi a mesterséges paradicsomot:

p és ha szerencsével túléli, jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

p

p Aki erkölcsi autonómia/szent meggyőződés híján ordas eszmék

p – akár akaratlan, de mégis – oly bőven termő bamba diófája lesz

p

p Aki előbb, akarva-akaratlan egy idegen istenkép imádójává lesz,

p ami után már könnyű rabosítani, és egy siralomvölgy-lakóvá tenni

p

p Aki az tanító-nevelő, aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít:

p az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz jottányi különbségét összemosó…

p

p Aki a munkahelyi, kollegiális lojalitást az ún. mundér becsülete

p elvtelen védelmével a kiszolgáltatott beteg, diák rovására „keverő”

p

p

p 3

p

p Aki még maga az Isten előtt sem hajt fejet, térdepel vagy borul le –

p egy büszke döglégy… aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…

p

p Akinek vagy nincs humora, vagy csak akasztófahumora van -

p kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás, mert bajban van, vesztét érzi…

p

p Aki még nem élte át, milyen lehet egyszer is önfeledten játszani,

p mert felnőttként már nincs rá ideje, vagy fél az önkontroll-vesztéstől…

p

p Aki még se jó bortól, se széplány csóktól nem került önfeledtségbe,

p még soha nem „részegedett” meg, nem élte át ezt a jó Ámort/mámort

p

p Aki a siker, szerencse hatására elveszti józan ítélőképességét;

p elkábul, megszédül. aki megrészegedik a jólléttől (és megveszik…)

p

p Aki részegen köt (hitel)szerződést, vagy ír alá egy üres papírt -

p és józanul, minden lépést előre kiszámítva stb. mulat, szerelmeskedik

p

p Aki annyira megfeledkezik magáról és az illemtudásáról, hogy

p az utcán levetkőzik magától: ő már a Paradicsomban érzi magát…

p

p Aki dafke, csak azért se tér ki a részeg elöl, vagy leáll vele vitázni,

p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait, netán kincseit, sőt gyerekét…

p

p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is, pl. ráléptek a lábára,

p keresi a reváns/megtorlás, vagy akár az önvesztő vérbosszú alkalmát

p

p Aki a rossz híreket epekedve várja, gyártja, a rémhíreket kéjjel,

p színezve terjeszti – másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

p

p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből

p baracklekvárt, vagy a patakparton, mezőn szedett bodza főzetet stb.

p

p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben, és nem pedig

p a fóliás sátorban stb. ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze

p

p Aki még soha nem járt mezítláb füvön, talpát masszírozó és

p a lelkét erősítő anyaföldön és nem úszott át még folyót, vadvizeket…

p

p

p 4

p

p Aki még nem lakott, vagy akár még csak nem is járt ott, arrafelé,

p ahol a varázslatos égő tűz rakható, látható, hallható, szagolható volt

p

p Aki még nem tud stabilan két lábon állni, pláne bukfencet hányni,

p de ezt a lépcsőt átugorva szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle

p

p Aki meg se próbál a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…

p Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába: nyugdíjas ülés…

p

p Aki még soha nem ült fel a lóra - vagy szó szerint értve, vagy

p képletesen: mindig átesik a túloldalra: pl. ő zsugori vagy tékozló…

p

p Akinek ott a szíve, ahol a kincse - a süllyedő hajóról, égő házból

p gyereke, asszonya előtt a kincsesládáját, könyveit, kéziratait menti

p

p Aki megtanulta: ha épp sebes vagy beteg, akkor addig az ideig

p szinte mindent elnéznek neki, és nagyon törődnek vele: úgy is marad…

p

p Aki csak a lelkét kapta Istentől, a test ördögi – meg is veti, sőt

p gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”, szögesöves, önkorbácsoló stb.

p

p Aki nem győzi puhány, nyamvadt, edzetlen alakká kényeztetni magát:

p a legfőbb törekvése a non stop komfortfokozat-növelő keleti kényelem

p

p Aki non stop háborgó, méltatlankodó: miért van úgy, hogy többnyire

p neki kell alkalmazkodnia a világhoz, és valamennyire a társaihoz is!?

p

p Aki tökélyre viszi az adaptálódást: „egy test és lélek” lesz a párjával,

p de ebben ő teljesen asszimilálódik, hasonul - végeredményben felolvad

p

p Aki a végsőkig kiélvezi, hogy ő élet-halál ura és mint egy szadista

p kínoz-öldös hangyát, lepkét, később akár így már könnyen embert is…

p

p Aki - programjában és/vagy tetteiben - a múltat végképp eltörölné,

p mintha, vagy tényleg azt gondolná: aki előttünk élt, mind hülye lehetett!

p

p Aki annyira nem tiszteli és folytatja a jó hagyományokat, hogy

p még az egyszerű gépeket és a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…

p

p x

MEGELÉGEDÉS.

Nem adott az Isten nekem nagy palotát,

Sem ágyamra selymet, sem cifra tafotát;

Adott egy kis gunyhót, adott egészséget,

És melléje egy jó barna feleséget.

.

Vele keresem én mindennap kenyerem,

S be jóizűn esik azt vele megennem.

Ha munkánk végeztük, lenyugszunk ágyunkban,

S egymást átkarolva pihenünk álmunkban.

.

Ha felvirad a nap, vigadva kelünk fel,

S folytatjuk munkánkat ujított erővel.

Tavaszkor a mező körülöttünk virít,

S a fűszálon lengő harmatocska frisít.

.

A pipis éneke mulatgat bennünket,

S a nyár verejtékben könnyíti kezünket.

Őszkor szüretelünk urunk szőlejében,

S kapunk falatocskát mustos pecsenyében.

.

Ha beköszönt a tél, s hó lepi a földet,

Kis gunyhónkban ülünk a kemencze mellett.

Az én kedves Sárim az orsót pergeti,

S vidám dúdolással unalmunk kergeti.

.

Magam faragcsálok magamnak szerszámot,

S ezért se fizetek idegennek vámot.

Ha vasárnap eljön, czifrázott bundába'

Megyek hálát adni Istennek házába.

.

Délután pajtással betérek korcsmába,

S kényre iddogálunk a jó borocskába.

Ha felmelegedem, "húzd rá Gazsi", mondom,

Enyém egész világ, semmire sincs gondom.

.

Nem vagyok én adós, nekem sem adós más;

Nem bántottam senkit, engem se bántson más.

Az úristen, pajtás, éltessen bennünket;

Tartsa meg mind holtig vidám jó kedvünket.

*

EGY HITSZEGŐHÖZ.

Ó te, kit hív angyalomnak

Régóta tartottalak,

S mint szerzőjét jóvoltomnak

Buzgóan imádtalak.

.

Kit mindeneknél előbbre

Magamban becsültelek;

Sőt enmagamnál is többre,

S végtelen szerettelek.

.

Te, akitől javam függött,

Boldog időm, mindenem,

Kiben létem gyönyörködött,

S ki voltál egyetlenem.

.

De - ah miként mondhassam ki,

Nyelvem rebeg, szóm eláll;

Magad, kérlek, magad valld ki -

Engem, egek! elhagyál.

.

El, minden megszánás nélkül,

Mint egy szegény kárhozót;

Engem, aki nagy hűségbűl

Veled közlék annyi jót.

.

Pedig hányszor megesküdtél:

Kivűlem mást nem szeretsz,

Míg szivembe beférkeztél,

S most, így megvetve, nevetsz.

.

Hidd el, előbb hittem volna,

Hogy a tűz vizeket gyujt,

Mintsem szíved elpártolna

Tőlem s másnak kezet nyujt.

.

Megtörtént s ó bár láthatnád,

Mivé tevél engemet

Hogy elhagyál; kárhoztatnád,

Tudom, gonosz tettedet.

.

Minden öröm fut előlem,

Minden jó kedv elhagyott,

A remény is szökik tőlem,

Bennem minden elfagyott.

.

A napnak felderültével

Felkelnek keserveim,

A napnak lederültével

Lecsordúlnak könyeim.

.

Delem, éjjelem fájdalmas

Elbusultságba merít;

Mind a mit látok, unalmas,

Engem minden keserít.

.

Akár hová megyek, nyomba

Követ a tűs gyötrelem;

És ha ledűlök ágyamba,

Nyugtom férgét ott lelem.

.

Nincs álmom, nincs egészségem,

Nincsen kedvem semmihez;

Nincs enyhem, nincs békességem,

Nincsen biztom senkihez!

.

Megutáltam a világot,

Meg az embereket is;

Meg a kedvelt társaságot,

Meg a gyermekeket is.

.

Magamat is, ha lehetne,

Futnám s elfelejteném,

S ha, lyány, merem rámehetne,

Élve sírba ejteném.

.

Ennyire megváltoztattad

Boldog állapotomat;

Ennyire szétbomlasztottad

Régi vidám voltomat.

.

Nyomorúság immár élnem,

Szörnyű kín a lételem,

Midőn nincs már mit reméllnem:

Lásd, lásd, mit tevél velem.

.

Ugyan mi vett reá téged,

Fejemmel, hogy imígy bánj;

Mint bánthatta meg személyed

Egy szerető hív, leány!

.

Talán soha nem kerestem

Úgy mint kell tetszésedet;

Mondd meg, ó mondd, miben szegtem

Csak egyszer is kedvedet.

.

Tán előtted titkolództam

Szívem érzeményirűl;

Vagy kivűled gondolkoztam,

Elmélkedtem máskirűl.

.

Nem gyóntam-e meg ezerszer

Heves indulatomat;

Nem láttad-e végtelenszer

Érted gyúló lángomat.

.

Tán szerelmemnek forrója

Főmértékre nem futott,

S hívségemnek fontolója

Tiednél alább jutott.

.

Mi lehetett érted égő

Szerelmemnél tüzesebb;

Mi lehetett érted élő

Hív lelkemnél teljesebb.

.

Éjjel-nappal az volt gondom,

Hozzám mint kapcsoljalak;

Legyen szégyen, már kimondom,

Örökké csókoltalak.

.

Néked mindent feláldoztam,

Amit hágy a becsület;

Mindenben veled osztoztam,

Kellett jobb sziv e felett?

.

Mondjad, mit nem tettem érted,

Vagy mit kellett tenni még;

Valakiért, mint én érted,

Ugyan melyik leány ég.

.

Mindezért mivel fizettél,

Avagy mi a jutalom:

Kegyetlenűl megvetettél -

Ó szívmaró fájdalom.

.

Ha már feldultad vígságom,

S összemartad szivemet;

Ha szétzuztad boldogságom,

S elölted reményemet;

.

Ha már összeveszitettél,

Ah, magammal magamat,

Ha ilyeket elkövettél:

Szánd meg végre sorsomat.

.

Hadd ottan új kedvesednek

Ölelgető karjait

Kevésig, s a megvetettnek

Halljad végrimányait!

.

Jőj Egednek[1] mély völgyébe,

Hova ritka ember jár;

Jőj holnap a hold csendébe,

Személyem ott reád vár.

.

Jőj ki, kérlek, utoljára,

S látván nagy inségemet,

Hogy egyszer legyen határa,

Végezd ki únt éltemet.

.

Megbocsátok mindent néked,

Meg, csak jere s ölj agyon:

Gyilkod, hah! mint hitszegésed,

Nem fog fájni oly nagyon.

*

p 1

p

p Aki nem érette meg a népmesék bölcs üzenetét: segíts a hangyának,

p mert egy csónakban eveztek, egymásra vagytok utalva – meghálálja…

p

p Aki lelkileg mélyebbnek, és szellemileg izgalmasabbnak stb.

p hiszi/látatja magát, ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz

p

p Akinek savanyú a szőlő, ha nem éri el, aki menten rondának,

p frigidnek vagy kurvának lát és tart egy nőt, ha ő tőle kosarat kap…

p

p Aki semmit nem bíz a véletlenre: sameszával ablakot töret be,

p és a helyszínen teremve (magának) kedvező javítási ajánlatot tesz

p

p Az önként önfélreismerő - az igazmondó tükör ripityára törője…

p és ki mást, pont a hízelgőket, élősködőket stb. a barátjának tekintő

p

p Borúlátó - a ráoperált fekete szemüveges ős-pesszimista…

p Most ugyan még süt a Nap, de majd egész biztosan be fog borulni…

p

p Erkölcsben alkudozó - az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

p de az nem egy krampuszka: ő menten elkapja és be is darálja…

p

p A csalétekre ráharapó, beetetett és rászoktatott horogra akadó…

p (jó eset, ha menekülést keresve elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

p

p A kevés-drága igazgyöngyét pont a disznók elé elszóró

p A hamisgyöngyért pöcegödörbe fejest ugró, becsület-kótyavetyélő

p

p A fogaival a saját sírját ásó, folyamatos önmérgező

p A bélpoklos falánk – akinek már csak a hasa az istene

p

p A tengerbe lankadatlanul vödörrel hiába vizet hordó

p A fölöslegesen és károsan serény, hangyaszorgalmas

p

p Mindenkiben, de főképp előszeretteiben ellenséget látó

p és az árnyékbokszolással még valódi ellenséget is gyártó

p

p Elhallgató, kussoló, szarként lapuló „bölcsen” hallgató

p A cinkos bűnpártoló, vagyis aki így maga is bűnrészes lesz

p

p

p 2

p

p Az önkéntes, teljesen önerőből lett ideiglenes őrült:

p a végzetes tettes, a lerészegedő ön- és közveszélyes ámokfutó…

p

p A heroikus pótcselekvő: például a háta mögött álló Istenért

p jó ügyek szolgálatát mulasztva fölöslegesen-károsan Föld-kerülő

p

p Az utánzó majom - aki nem tud vagy mer újat teremteni…

p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja

p

p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló,

p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

p

p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező…

p

p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig

p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje…

p

p Makacs - a csak magára hallgató konok, önfejű, rögeszmés,

p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre…

p

p Dackorszakos és ebben ragadó - a csak azért is ellentmondó: 

p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező…

p

p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő,

p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó

p

p „Önellátó” - Az öndicsérettől már messziről is bűzlő

p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló…

p

p Az ökör következetes, elveihez mereven ragaszkodó, vagy épp

p a teljesen következetlen kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő

p

p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó,

p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy…

p

p A valódi önérdekét fel nem ismerő, vagy nem érvényesítő,

p sőt önmaga ellensége: a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p

p

p 3

p

p Az indokolatlan/oktalan sértődöttségében magába zárkózó,

p csendesen morgolódó, duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…

p

p A szélhámosok balekja: a naiv, hiszékeny ideális áldozat,

p aki azonnal vevő Napóleon drága gyerekkori-koponyájára is…

p

p Akinek a rábízott/elvállalt munkához se tehetsége, se tudása –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen, képzetlen, kétbalkezes pancser…

p

p A nagyotmondó - Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg

p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

p

p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló

p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő…

p

p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy

p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen

p

p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett

p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek

p

p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő,

p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló…

p

p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író

p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

p

p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy

p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus

p

p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő,

p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” …

p

p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen,

p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül…

p

p Az alváson, pihenésen spóroló, még az éjszakát is nappallá tevő

p módszeres életrövidítő - az életgyertyáját mind a két végéről égető…

p

p

p 4

p

p Naplopó - az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló,

p csak lébecoló tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik…

p

p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét, az egyszeri jó alkalmat

p vagy örökre elmulasztó, vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…

p

p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen,

p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved

p

p Az elvi engedményeket tevő - a megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő

p

p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány

p egy ideig jól működő párosa, amikor mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p

p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja

p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó…

p

p Minden eladó és így vehető!? - A pénz mindenhatóságában hívő,

p a tudást/képességet, barátot, „szerelmet” pénzért vevő nagy csalódása…

p

p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,

p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető

p

p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató

p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó

p

p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó,

p de akinek így majd csak a maradék jut, illetve hoppon, magára marad

p

p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…

p

p A két úr szolgája - Előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…

p

p Társfüggő – szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt,

p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember…

p

p x

EGY MAGYAR NEMES FELKELŐ BÚCSUDALA.

Elmegyek tőled szeretett leánykám,

El, hazánknak nagy veszedelme harczra

Hí, ne rettenj meg. Tudod a hazáért

Víni dicsőség.

.

Nézd, az éhes francz mi mohón törekszik

Bő határinkon keverék hadával

Dúlni. Melletted heverészve, mondd bár,

Várjam-e jármát?

.

Haj! magyar vér forr ereimbe' s lelkes

Őseimtűl, kik neveikben élnek,

Rettenthetlen sziv szakadott örökként

Hév kebelembe.

.

Mint szabadságnak fia, s nem fogolykép,

Véled óhajtom napomat leélni, -

S csókjaimtól nem fizetek keserves

Sarczot uramnak.

.

Hagyj fel a könynyel, ha szeretsz, s ölelj meg

Mint vitézszivűt, lakadalmi kedvvel;

Jó az Isten, jót ad; ezer veszély közt

Gondja leszen rám.

.

Hozd elő csipkés bulya fátyolom, kösd

Fürtösen fel, mint ezelőtt nyakamra,

S félretett csákóm tetejére szúrj egy

Májusi szálat.

.

Majd, legázolván gonosz ellenünket,

Visszatértünkkor haza s jó királyunk

Háladón fűznek nem aszó borostyánt

Bajnoki főnkre.

.

Jöszte nyomj immár ajakimra végsőt.

Ez legyen kedves hazaérkezésig

Hiv szerelmünknek jele, s bonthatatlan

Drága pecsétje.

.

És ha Marsnak vérmezején, hol a hír

És dicsőség leng az elestek elnyúlt

Hantjain, tán én is erős csapással

Győzve leomlom.

.

Akkor ó örvendj haza gyözedelmén,

S híresen megholt szeretőd porának

Áldozatjául, nevemet sóhajtva,

Pár könyet ejthetsz.

*

HORVÁTH ISTVÁNHOZ.

Téged nemessé jól nevelő atyád

Gyászos kimultán sírni, egyetlenem,

Szűnjél meg: a köz sorsnak ő is

Megfizeté kiszabott adóját.

.

Jól járt: nyavalygó teste bilincseit

S e bal világnak messze kiáradott

Istentelenségit továbbá

Nem nyögi szivbeli csüggedéssel.

.

Nem nézi kinnal, mely bajok üldözik

Kis életünket; mint tör az ember az

Emberre; mint árulja bérért

Nemzeti jussait és hazáját.

.

Boldog, ki ily sok ronda veszély elől

Korán elillant; s korcsosodásra tért

Élők között nem senyved. Igy hát

Magzati bánatidat felejtgesd.

.

Bár most keservvel látogat a kemény

Végzés, maholnap kész örömet derít

Rád; ily vegyes változtatással

Jár-kel az emberek állapotja.

BIZTATÁSKA.

Horvát István barátomhoz.

Mit, Pistám, a szép múzsáktól szökni igyekszel;

S tőlök vegbúcsut venni örökre akarsz?

Mely vadon istenség kábítá annyira szíved;

Vagy mely ördöngös vette el éles eszed?

Múzsáktól távozni sietsz, kik az emberi éltet

Boldogan ápolják s fő örömökre viszik.

A bal esetbe' hatós írt nyújtani édes időkben

Játszani és minden korba mulatni tudók,

Kik bölcs szívekkel kedveltetik árva fejünket,

S fentartják hírünk' a maradékok előtt.

A virtus maga is mennyekbe csak általok ér fel

S nem vehet a poklok bűnura rajtok erőt.

Szállj szívedbe megint, elcsábittatni ne engedd

E megvesztegetett bódi világba' magad.

A puhaságnak eredt kislelkűekre ne hallgass,

Kik röst ajkokkal szoktak ugatni reánk.

Elrohadott a jó izlés régóta agyokban,

S elkábult minden szép tudományra fejök.

Szállj szívedbe s kegyes szűzekkel fogj kezet ujra,

S lantodon a magyarok tetteit ujra zenegd.

Boldog az, a ki Apollóval társalkodik, a ki

Ön honjába' visel drága poéta nevet.

Ezt sem arany, sem rang hő kivánsága gyilokként

Nem faggatja: kivált lélek az, égi lakos.

Oh csak ezen jóért noha több nem volna is - ám mi

Sok vagyon - állj társnak, kedvesem, ujra közénk.

Vesd meg, nagy lelked lévén, a csalfa szerencsét,

S oltárára arabs fűszereket ne rakass.

Főbb dolgokra siess, gyúladj te, ki tiszta vagy a köz-

Nép vak-itéletitől, tiszta, szokásaitól.

Álszentekre ne hajts, a kik dörmögve kiáltnak

Átkot ránk; hidd el gyűlöli őket az ég.

Fel se akadj, ha megútál is nagy rendibe' bízott

Kongó fő, vagy az érczoszlopos udvar ura.

Sőt örvendj: szemfényvesztők kegyeikre szorulnod

Nem kell, s koldulnod tőlök az érdemi bért.

Lelked semmi teher nem nyomja, előtted az észnek

Utja szabad, s jó kedv nemde tulajdonod-e.

Trézi szeret; több jót ugyan óhajthatsz-e ezeknél;

Adhat-e drágábbat néked az emberi kéz?

Rajta tehát, bátran veregesd, mint eddig, igéző

Hurjaid és szeretőd keblibe kényre dalolj.

Így nem nyersz sok aranyt s rangot; de nevednek örökre

Hirt szerzesz, s jobb szív áldani fogja porod.



p.s.:

A tét: plusz/mínusz végtelen lehetőség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…



A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

.

De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

