Életminőség vizsgáló ABC könyv – II.



Az ön/emberismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:

szempontok és témák ötlet-gyűjtései

egy velős magyar mondatos példatár



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Berzsenyi Dániel

Életfilozófia

Én is örömre születtem 
Árkádia berkében, 
Rózsapárnán szenderegtem 
Cypris ambrás ölében. 
Az aranyszázad istene 
Pásztorai közé kene. 
.
Ah, de mint az aranyvilág, 
A rózsakor elrepül! 
Olympusra más isten hág, 
S Dodona berke dördül. 
Elvirít a szép kikelet, 
S vele a hesperi liget. 
.
Az enyém is elvirult már! 
Pályám vége közelit: 
Hol a gigászi Örök vár, 
S chaoszába elmerít, 
Mint egy cseppet az óceán, 
Mint egy sóhajtást az orkán. 
.
Légyen álom, légyen bíró, 
Bátran megyek elébe, 
Mint egy elfáradt utazó, 
A vadon enyhelyébe. 
Mert ha bíró: nem furdal vád, 
Mert ha álom: nyugalmat ád. 
.
Ember voltam, csak gyarlóság 
Létem fényes bélyege, 
Ha virtusom nem hiúság, 
Forró vérem melege, 
Ha szívem nemesebben vert: 
Önmagában méltó bért nyert. 
.
Sírjak-e, hogy életemet 
Jól használni nem tudtam, 
S legkiesebb ösvényimet 
Álmodozva folytattam? 
Ha ezt ujra elkezdhetném: 
Ismét a multat követném. 
.
Az ifjúság örömeit 
Lelkesedve öleltem, 
De szívem szebb ösztöneit 
Soha bé nem tölthettem. 
Ithakám partját elértem: 
S ah, hazámra nem ismértem! 
.
Úgy éltem, hogy életemet 
Visszaélni ne bánnám, 
Úgy éltem, hogy életemet 
Végezni ne fájlalnám; 
Megcsókolgattam rózsáit, 
Megizzadtam vaspályáit. 
.
Láttam a mosolygó tavaszt, 
Láttam az égető nyárt, 
Láttam miden időszakaszt 
S minden földi láthatárt: 
Ha örök időket élnék, 
Ezeknél többet nem érnék. 
.
Tűnő éltem rövidségét 
Én tehát nem siratom, 
S a jövendő kétes képét 
Előre nem borzadom, 
Minden kornak van istene, 
Nem zúgolódom ellene, 
S kebelemben marasztom. 

*

p 1

p

p Akinek egyke gyereke hiába kér egy kistestvért szülinapra,

p helyette fölös-káros ajándékok és majomszeretet kényezteti el…

p

p Aki csak addig Jézus nagy híve, stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik – akkor már megtagadja Őt…

p

p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,

p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…

p

p Aki önredukált: csak nyelvileg, azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha börtönből üzenne cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p

p Aki csak egyetlen egyszer ül be-nyugtatózva vagy álmosan

p a volán mögé, de akkor éppen egy fiatalokat szállító buszt vezet…

p

p Aki mindent intézményt - iskolát, kórházat, egyházat stb. –

p már eleve ördöginek lát, ahonnan így már semmi jó nem is jöhet…

p

p Aki még gyerekesen naiv: azt hiszi, hogy az iskola a jó tudásért,

p a kórház az egészségért, az egyház az igaz Istenhitért van/működik…

p

p Aki mindent kidob, kiselejtez, lomtalanít, kukába tesz stb.,

p vagy mindent megőriz, megörökít, raktároz, és nem szelektál

p

p Aki mindig mindent – filmet, beszélgetést, sőt: munkát stb. –

p az elejétől a végéig élvezni akar, másként végleg ott/abbahagyja

p

p Aki mindent szigorú kötelességtudattal és ízzel csinál végig,

p az egész életét is – az élvezet/öröm gyanús, sőt bűnös dolog neki…

p

p Akit a – lefizetett – szakértők elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p

p Aki lazán/közönyösen átlép az utcán mellette összeesetten:

p ő egy városi ember és ő nem veszi el a szak-mentősök kenyerét…

p

p Akit nem értenek meg, pedig csak jó akar: csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, s menekül, akkor dühében a végén majdnem agyonveri…

p

p

p 2

p

p Aki lebecsüli, bagatellizálja a Gonosz hatalmát: Krampuszka…

p És így épp ő lesz annak vagy jobbkeze, vagy a közvetlen áldozata

p

p Akit meggyőztek róla, hogy a Sátán e világ teljhatalmú ura,

p ezért nem is csoda, ha rohan a végpusztulásába, nincs mit tenni…

p

p Aki legelső potyaleső a „barátja” lakomáján, csak élősködik rajta,

p de akkor mindig elérhetetlen, ha baj van – vagy még le is tagadja…

p

p Aki még a drága, leggyönyörűbb ajándékát is rosszul-rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt - vécépapírba csomagolva odadobja…

p

p Aki azt hisz, hogy ő már kiváltságosan nagyon jó módban élhet,

p de igazából egy minőségi éhező, oly kevés élelmiszerében a tápérték…

p

p Aki következetlen, vagy különcködés miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni, ugyanazért holnap megsértődik

p

p Akiben semmihez nincs elég civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p

p Aki helyi, lokális közélettől előkelően/lustán-gyáván távol marad,

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p

p Aki állig páncélban, fején sisakrostély, teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p

p Aki ruhában, baltával alvó - állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p

p Aki tömegben, felheccelt csőcselékben, fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek-bátornak, akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p

p Aki csak olyan, mint a hagyma, amiről héjakat hámozunk, de nincs

p kemény magja: szilárd jelleme és szent hite, meggyőződése stb. stb.

p

p Aki megkeseredett, úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”, mert a topmodellek

p (trükk)képéhez hasonlítgatja a korosodó/miatta el is hízó asszonykáját…

p

p

p 3

p

p Aki egyszer s mindenkorra lemond a borivásról, mert attól fél, hogy

p pityókásan esetleg akár el is szólhatja, „ki is adhatja” rejtegetett önmagát

p

p Freudi elszólás – a szerelmeskedés hevében, önkívületében

p egy másik keresztnevet suttogsz b. nejed fülébe, épp a szeretődét…

p

p Aki lemond a dilettáns festegetésről, a házi muzsikálgatásról is,

p ha belőle már nem lehet egy Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p

p Aki dilettánsként kerül, halogat minden komoly megmérettetést,

p tehetsége, pályaalkalmassága felől káros illúziókba ringatja magát

p

p Aki lenézve az állatokat távol is tartja magát tőlük, és ezzel önként

p elveti az egyik létfontos, ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét

p

p Aki vészhelyzetben bepánikol, gyáva felkötni a gatyát, ő inkább lelép:

p felköti magát… (pedig ennél rosszabb amúgy se történhetett volna vele…)

p

p Aki nem a saját képességeit, hajlamait figyelve választ életpályát,

p de csak azt nézi: itt-most mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…

p

p Aki már gyerekként maffiafőnök, de legalább is bérgyilkos akar lenni,

p mert az nem – sokat - adózva kereshet nagyon kevés munkával jó sokat…

p

p Aki maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha, megtorpant

p és állva maradt, elveszítette életlendületét: pl. egy penészes vénlány…

p

p Aki önmaga kalákás meghatványozása, mintegy megtáltosítása helyett

p inkább magából gyököt von: csak magára számító, egyedül kínlódó kontár…

p

p Aki csak magának, a saját érdemeinek tudja be eddigi összes sikerét –

p így őt az első nagyobb kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out

p

p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre

p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…

p

p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,

p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p

p

p 4

p

p Aki egy áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda,

p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák…

p

p Aki magára zárja a lakását, a szentélyét, az ő otthona az ő vára,

p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p

p Aki mindenkivel magas lóról beszél, de így már az ő arcát se lehet

p megsimogatni, ezért megdermed, lefagy róla minden mosoly, kedvesség…

p

p Aki mintha a mesék földjén járna, oly „csodás” metamorfózist láthat:

p az ő angyalkájából pár hét alatt egy házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)

p

p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt: mégsem lő gólt?

p Akkor menten abba is hagyja… Amire nincs recept, azt nem neki találták ki…

p

p Aki „hiába” magolta be az idegen nyelv szabályait, kivételeit, szókincsét stb.,

p csak passzív tudása nagy: egy anyanyelvű gyermek is sokkal jobban beszél nála

p

p Aki kiszámított - csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…

p

p Aki magát cseppet sem zavartatva belekakál a saját/családja fészkébe,

p vagy kiteregeti az udvarra/utcára, sőt a világhálóra a családi szennyest…

p

p Aki magát szinte tökéletesnek gondolja, hisz betartotta a tízparancsolatot,

p ezért ő nem is szorul könyörületre - így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!

p

p Aki magát oly módon tartja igazi unikumnak, ritka, egyetlen kivételnek,

p hogy e gyarló földi halandók közt egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…

p

p Aki nem látja-fogja fel, hogy ő is isten gyermeke, így egyenlő esélye van

p a teljes értékű életre: inkább az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül

p

p Aki magát született vesztesnek tartva nem látja aranyát, és nem is próbál

p kakiból is aranyat csinálni, ehelyett rosszmájú, besárgult más sikerét irigylő…

p

p Aki állítólag majd csak akkor kezdi az igazi életét, ha egyszer nyugdíjas lesz,

p addig vágyait-álmait fagyasztva teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…

p

p x

Berzsenyi Dániel

A magyarokhoz

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

Nem látod, Árpád vére miként fajul?

Nem látod a bosszús egeknek

Ostorait nyomorult hazádon?

.

Nyolc századoknak vérzivatarja közt

Rongált Budának tornyai állanak,

Ámbár ezerszer vak tüzedben

Véreidet, magadat tiportad.

.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért

Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok

Dúlják fel e várt, mely sok ádáz

Ostromokat mosolyogva nézett.

.

Nem ronthatott el tégedet egykoron

A vad tatár khán xerxesi tábora

S világot ostromló töröknek

Napkeletet leverő hatalma;

.

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő

Századja s titkos gyilkosaid keze,

A szent rokonvérbe feresztő

Visszavonás tüze közt megálltál:

.

Mert régi erkölcs s szpártai férfikar

Küzdött s vezérlett fergetegid között;

Birkózva győztél, s Herculesként

Ércbuzogány rezegett kezedben.

.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

Szélvész le nem dönt, benne termő

Férgek erős gyökerit megőrlik,

.

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, mely ha megvész:

Róma ledűl, s rabigába görbed.

.

Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.

Letépte fényes nemzeti bélyegét,

S hazája feldúlt védfalából

Rak palotát heverőhelyének;

.

Eldődeinknek bajnoki köntösét

S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,

A nemzet őrlelkét tapodja,

Gyermeki báb puha szíve tárgya. –

.

Oh! más magyar kar mennyköve villogott

Attila véres harca közt, midőn

A félvilággal szembeszállott

Nemzeteket tapodó haragja.

.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

Szerzője, Árpád a Duna partjain.

Oh! más magyarral verte vissza

Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

.

De jaj, csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság járma alatt nyögünk,

Tündér szerencsénk kénye hány, vet,

Játszva emel, s mosolyogva ver le.

.

Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,

A büszke Karthago hatalma,

Róma s erős Babylon leomlott.

[1796-1810 között. Végleges formája: 1810]

---------------------------------------------

*szibarita

Fényűző pompában, semmittevésben,

csak az élvezeteknek élő, elpuhult személy.

[Petőfi] egy reggelen talpig magyar öltözetben…

ment ki az utcára,… mély megvetéssel tekintve le

a feltűnő viseletén mosolygó szibariták nyüzsgő rajára.

(Vajda János)

Berzsenyi Dániel

A magyarokhoz

Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Ádáz Erynnis lelke uralkodik,

S a föld lakóit vérbe mártott

Tőre dühös viadalra készti.

.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát.

A balti partot s Adria öbleit

Vér festi, s a Cordillerákat

S Haemusokat zivatar borítja.

.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,

A népek érckorláti dőlnek,

S a zabolák s kötelek szakadnak.

.

Te Títusoddal hajdani őseid

Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk

A bölcs tanács s kormány figyelmén

Állni-tudó legyen a habok közt.

.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély;

Nem félek A kürt harsogását,

A nyihogó paripák szökését

.

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Ez tette Rómát föld urává,

Ez Marathont s Budavárt híressé.

1807

*

p 1

p

p Aki fejlövéses: az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több és rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért…

p

p Akit kielégít a panel-munkásszálló és a gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p

p Akinek a jó evés-ivás a legfőbb életöröme, és egészsége rovására falja,

p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés/állattenyésztés végtermékeit…

p

p Akinek azért vagy egy gyereke, hogy neki szinte mindent megadhasson –

p majomszeretettel kényeztetve következetesen rontja el „előszeretettjét”

p

p Aki már csecsemőként természetesnek vette és meg is szokta, hogy

p neki minden kívánsága rögtön teljesül – máskülönben hisztizik, toporzékol…

p

p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével, csak egy kolbászt mer álmodni

p a nyomorában, ha épp jön a jótündére - ami neje dühe miatt az orrára nő…

p

p Aki már a hibás/akarva-akaratlan sértő stb. megszólítás/stílus miatt

p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…

p

p Aki már az elején elveszíti a fonalat, de röstell szólni, s már csak bután

p bólogat, és így, vesztére (!) nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…

p

p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti önzésnek veszi, és meggyónja,

p ha mondjuk pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz

p

p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat,

p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…

p

p Aki „fiatalos” lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve,

p hajszolva indul és napközben sem éri utol magát, ezért soha nincs a helyén…

p

p Aki felelősséghárító – édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,

p egészségét az orvosra, közügyei intézését a „választott” politikusra bízó…

p

p Aki nem látja meg a változóban az állandót, a sokféle jelenségben az egy,

p ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög egy és ugyanaz, de különböző alakban

p

p

p 2

p

p Aki már huszonévesen (!) is mindenekelőtt már szerfelett azon aggódó,

p hogy hogyan biztosítsa be már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét…

p

p Aki egyedül van a szigeten és nem tudhat róla: nyomdahibás a Szentírása,

p innen lemaradtak az „i” betűk, I-gazság, de ő ebből egy jottányit sem enged…

p

p Akinél az „I” betű már megvan, csak a pontot nem teszi fel rá, amiért

p az egész csak rész, és így nem sokat ér… Udvarol, de nem kéri meg a kezét…

p

p Aki már most lazán, vadul költekezik a megálmodott szerencséje kontójára,

p vagy ha netán mégis fő-nyer, az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből…

p

p Aki már, hisz jelesre érettségizett felnőtt, azt gondolja mindent tud –

p így ő ezentúl már csak tanítani akar, de tanulni nem (nem lesz bölcs, jó pap)

p

p Aki jó szakember, dolgos, tisztes bérét hazaadja, nem részeges, hűséges stb.,

p „csak” éppen az életbölcsesség-hiánya miatt papucsférj, és fia is ezt „örököli”

p

p Aki már most pontosan tudja, mert ő egy oly fontos és elfoglalt személy,

p hogy mit fog tenni mondjuk egy év múlva kedd este nyolckor és fél kilenckor…

p

p Akinek semmilyen életterve sincs, még úgy körül-belül sem - infantilis:

p ő percről percre él a teljes, laza spontaneitásban: ahogyan esik, úgy puffan…

p

p Aki már nem gyerek - neki ne mesélj, ő már csak azt hiszi el, amit itt lát…

p (miközben épp azt a hamis illúziót látja, amit a szemfényvesztő elhitet vele)

p

p Aki egy hagymaember - ha lehámozzuk rólad a felszínt, mint hagymáról

p sorra a héjakat, akkor nem marad a végén semmi, sehol az a kemény mag…

p

p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes,

p és ott vamzerként jut előjogokhoz - még a sorstársai is megvetik, leköpik…

p

p Aki nem tudja az érdekeit érvényesíteni, mert vagy nem ismeri fel őket,

p vagy nem áll módjában (pénz-pozíció) - vagy mert pl. a birka vallása tiltja

p

p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…

p

p

p 3

p

p Aki mintha el-elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik

p és háromesélyes, és a papírforma borulhat – pláne, ha ő elbízza magát…

p

p Aki olyan, mint a hetvenkedő nyúl, aki a teknőssel (!) fut versenyt,

p de annyira elbízza magát, hogy menet közben lepihen és elszunyókál…

p

p Aki előre iszik a medve bőrére, nem is keveset, a fejébe is száll,

p így azután a döntő pillanatban célt téveszt, s a medve eszik belőle…

p

p Aki embergyűlölő, aki magával viszi örök sírjába az életjobbító-

p könnyebbítő találmányi titkait nem tartva kötelességének az osztást…

p

p Aki nem tudja titokban tartani találmányát, felfedezését, és így abból

p vagy csak más profitál, vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…

p

p Aki mindent újra fel akar találni – spanyolviaszt, meleg vizet stb. -,

p még a kereket is: addig nem is használja, ha nem övé a szabadalom

p

p Aki többet él az erejével, mint az eszével: meg is szakad, mert

p nem használja az egyszerű gépeket: kerék, emelő, csiga stb. stb.

p

p Aki viszolyog mindentől, ami túlságosan, „pofon” egyszerű,

p mindig mindent bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is

p

p Akire, a balekra mindent vackot, bóvlit oly könnyen rásózhatnak:

p nem lát át a szélhámos trükkön – hiszi: a javát akarja (és el is veszi)

p

p Aki csak a lelkét tartja tisztán – testét, ruháját, lakását lustaságból

p vagy már elvből sem – egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira se…

p

p Aki elindul és felgyorsul az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak

p az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki…bűz-lesz!

p

p Aki egy piperkőc, egy dandy, egy világfi, aki mire „szalonképesre”

p felöltözik, már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…

p

p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt

p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…

p

p

p 4

p

p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez javakat,

p ő mindent forgat/beruház: egy puritán protestáns, vagy „zsugori uram” …

p

p Aki betegesen spórol-ment: mindig az épp már rohadó almát eszi meg,

p és így sosem eszik épet – a vészkorban indokolt szokása így megrögzült…

p

p Akinek az önmagával való állandó alapelégedetlensége, amire büszke,

p a mindig újabb s újabb dolgok után sóvárgás/hajsza formán ölt rossz testet

p

p Aki egy mindig a távolba, mindenhova-sehova vágyódó kincskereső –

p aki nem látja a szemétől, hogy a háza tája egy feneketlen aranybánya!

p

p Aki pecázva, halászcsónakkal eddig kényelmesen élt, de rábeszélték:

p legyen halászflottája, és akkor majd azután nyugodtan kedvére horgászhat…

p

p Aki direkt csúnya, bántó, sértő szavak nélkül, de szellemi fölényével,

p gyilkos iróniával tud más elevenébe vágni, alázni, és nevetségessé tenni…

p

p Aki csupa csudaszépet ígér, de mindig csak olyat, aminek betartása

p nem tőle függ, rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…

p

p Aki még a kipróbált régiek rovására is mindig azok társaságát keresi,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek itt és most éppen jól megy-felment a sora

p

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:

p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok…

p

p Aki egy Didergő király, aki az egész teste/lelke megmelegítéséhez

p eltüzel egy erdőt, sőt...mert nem tud szeretni, szeretetre méltónak lenni…

p

p Aki önleértékelését kompenzálva mindig úgy érzi: Ő különb ember

p mindenki másnál - vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…

p

p Aki már a szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!

p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…

p

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre esküszik örök hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…

p

p x

*

A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER

Más az Atrídák ragyogó dagályát

Tarka pórázon mosolyogva nyögje,

S Tantalus-szájjal magas asztaloknál

Üljön epedve.

.

Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,

Régi Jámborság s te, arany Középszer!

Üljetek mellém küszöbömre: vígan

Látlak, ölellek.

.

Üljetek mellém ösi tűzhelyemre!

S majd Szabínám hív keze-főzte mellett

Mártsatok vídám ajakat mosolygó

Bükkfa kupámba.

.

Aki keblében helyet ád tinéktek,

A szerencsének letapodja kényét;

S szíve épségét soha semmi bájszín

Tőrbe nem ejti.

.

Nem von az fényes rabigát nyakára,

Sem majomnévért kenyerét nem adja;

Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák

Könnye kiáltson.

Tiszta lélekkel s megelégedéssel

Látja csűrében keze míve bérét;

S izzadásának gyönyörű gyümölcsét

Éli örömmel.

.

Nyájas orcával szegi meg falatját

A barátságnak s jövevény szegénynek;

S asztalánál, mint az öreg Philémon,

Égieket lát.

.

Háza szent templom, maga áldozópap,

És az áldásnak poharát kezében

Istenek töltik kimeríthetetlen

Égi itallal.

.

[1809]



p.s.:

A tét: plusz/mínusz végtelen lehetőség



A gyógyulás kezdete a baj felismerése.

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:

a mese nem másról, de pont rólad szól,

ismerj magadra és változtass életeden…



A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a - profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…

.

De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy

mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:

bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –

a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…

