A hetérák tudománya (Színmű)

Pietro Aretino hasonló című műve alapján

SZEREPLŐK

NANNA
PIPPA
LORENZO

ELSŐ JELENET
Nanna, Pippa. Nanna szobája.
NANNA (egy órával a kezében) Megálltál? Lekókadt a mutatód? Vagy csak bosszút akarsz állni. Rajtam? Ugyan! Nem te vagy az egyetlen. És te is csak eszköz vagy. Pótolható. És tőled függetlenül is folyik. Szakadatlan. Engem te nem tudsz becsapni. Én tudom, hogy a szerkezet nem most romlott el. Eleve nincs. Mert minden hibásan születik. És ami utána van… Nincs utána semmi. 
PIPPA (bejön egy papírlappal)
NANNA Elég sokáig tartott!
PIPPA Még nem szoktam meg.
NANNA Mutasd! (Elveszi a lapot Pippától, végigfutja, majd visszaadja) Halljam!
PIPPA (olvassa a lapról) Signora, levelemet nem kezdhetem azzal, hogy üdvösséget kívánjak Neked, mert az én számomra üdvösség nem létezik. Ha Kegyelmed azonban megjelöli azt a helyet és időt, mely leginkább alkalmas, úgy elmondhatom Neked élőszóval, amit semmilyen levélre vagy futárra rá nem bízhatok. Ezért könyörgöm mennyei szépségedre, mellyel a természet Isten segedelmével az angyalok képére teremtett: engedd meg, hogy elmondhassam Neked, amit el akarok mondani. Légy áldott, gyönyörűséges Signora, és annál bőségesebben áldott, minél hamarabb módot adsz erre a találkozásra, melyért térden állva esedezem. Olyan választ remélek, mely csak úgy sugárzik a drága Személyedből kiáradó bájtól. És mély alázattal csókolom Fenséges Kezed.
NANNA Teremtett, áldott – hosszú t.
PIPPA Hol? (Sietve átfutja a levelet) Bocsánat. (Kijavítja)
NANNA Kevés. Az utolsó mondat elé még írd be: és ha úgy adódnék, hogy ezt a kérésemet is visszautasítod, mint ahogyan azokat a gyöngyöket is visszautasítottad, melyeket nem ajándékul, hanem Irántad való őszinte hajlandóságom jeléül inasom által küldtem volt Neked – vassal, kötéllel vagy méreggel fogok véget vetni szenvedéseimnek. (Egy pillanatra elgondolkodik) Méreggel? Igen. Méreggel. Ez fontos. És írd alá, mint: Adolfo.
PIPPA Adolfo?
NANNA Szeretem ezt a nevet. Ha valaha fiam lesz, Adolfónak fogom keresztelni. Mindeniket.
PIPPA És ha rájön?
NANNA Nem fog rájönni.
PIPPA De hiszen nem ismerünk senki Adolfot!
NANNA Elég, hogy én ismerem.
PIPPA Ki az?
NANNA Önmaga. Aki ezt a levelet írta. Azt mondtad, tanulni akarsz. Akkor figyelj! És kevesebbet járjon a szád! Nem elég szépnek lenni. Hallgatni is, tudni kell. Megvolt az első lecke. Hány óra?
PIPPA (az órára néz) Fél hét.
NANNA Az elromlott. Az imént csaptam a földhöz. Eltörött.
PIPPA Akkor nem tudom. Megyek, megnézem.
NANNA Fölösleges. Fél hét.
PIPPA De hiszen most mondtad, hogy nem annyi!
NANNA Nem. Én azt mondtam, hogy elromlott. Hogy földhöz csaptam. Nem sokkal fél hét előtt.
PIPPA Ideges vagy?
NANNA Mindig ideges vagyok. Fellépés előtt mindig ideges vagyok. És mindig fellépek. Tehát mindig ideges vagyok. Biztos, hogy te is ezt akarod?
PIPPA Igen.
NANNA Nézz rám! Ezt akarod?
PIPPA Igen.
NANNA Láss mögém! Nézd az órát, amikor még azt hitte, pontosan mutatja. Még mindig ezt akarod?
PIPPA Igen! Mondtam már, hogy igen! Azért jöttem, azt akarom! Tudsz jobbat?
NANNA Magamnak már nem.
PIPPA Én sem.
NANNA Akkor tanulj meg helyesen írni. És helyesen beszélni. És helyesen hallgatni. És helyesen látni. Olvass! Tanulj zenét! Hangszereket és táncot. De tanulj logikát is! Tanulj perspektívát! Tanulj konstrukciót! Tanulj matematikát! Tanulj meg mindent, és ismerd meg a tested, hogy uralkodhass! És ne kívülről, hanem belülről építsd magad. Ha mindez sikerül, nyert ügyed van: legyőzöd magad, és mindenki a lábaid elé omlik majd. És addig ülsz itt, amíg tökéletes nem leszel. És ha nem sikerül, itt rohadsz meg. Nem nagy különbség. (Elviharzik)

MÁSODIK JELENET
Lorenzo. A városi tanács ülésén
LORENZO Városunk feje, mélyen tisztelt Duce! Nemes városi tanács! Barátaim! A minap csodálatos parkunk sétányain ballagtam gondolataimba merülve, és a természet megannyi remekén ámuldoztam. Minő összhang! Minő harmónia! Mindent milyen bámulatos egységbe teremtett Isten! Lám, a füvek, a fák, a virágok, a bokrok alján lapuló vadak, és a teremtés koronája: az ember, balján méltó társával, a nővel! És imigyen szóltam magamhoz fennhangon: Ó, Lorenzo, adj hálát az Égnek, hogy részed lehet e nagyszerű tervben, hogy láthatod és tapasztalhatod a véletlen hiányát e remekbe szabott sorsszerűségben! És éreztem, amint keblem eltölti az egyetlen lehetséges szerelem, melynek tárgya, záloga és letéteményese az Úr. Majd ekként folytattam: Lorenzo, te, szerelmed tárgyához méltatlan és tökéletlen teremtmény, örvendezz, hogy a Főkertész földi helytartójának, a Ducénak lehetsz környezetében, és ámulhatsz ízlésén és fenséges modorán! És szívem mélyéig éreztem az illő örömöt. De abban a pillanatban, valami szégyenteljes meleget éreztem halántékomon, és mikor megérintettem azt, orromat elfacsarta a sikamlós zöld bűz, mely ujjaim hegyére telepedett. És felpillantottam az égre, és láttam a szalonkarajt, mely heves szárnycsapások süvítése közepette sötétítette el a Nap fényes koronáját. És megdöbbentem. A szépség csak a szemem magasságában őrizte fennköltségét, odafenn az ágak hegyén elsorvadt bimbók tömegét pillantottam meg. Félbeszakadt életeket, melyek kibomlását e gyalázatos, meggondolatlan madársereg alig pattanó burkában fosztott meg a kiteljesedéstől. És e förtelmes tevékenységük nyomán nem átallották zajos rajzásuk közepette nemesi gúnyám és személyem lerondítani. És minden örömöm elborult, és könnyek közt kiáltottam a fasor gyászos koronáiba: Ó, Lorenzo, tűrheted-e az esztétika ilyen csúfos meggyalázását? Hagyhatod-e, hogy Urambocsá’: városunk első emberével, a Ducéval is megessen mindez a gyötrelem? Nem! Ugye, nem, Lorenzo? Mert a nemes lélek, ha csak magáról van szó, fejet hajt a sors szeszélye előtt – de ha hőn tisztelt embertársát is illeti a baj, akkor már nem hagyhatja torolatlan a szégyent! Ezért javasolom, oldjuk fel a szalonkavadászati tilalmat, hiszen ha ily módon folynak tovább a dolgok, eljő a nap, amikor a puszta ágak már nem tudnak enyhet nyújtani, és kiszikkadnak virágaink, elszárad a fű, és a csupasz bokrokban a nemes vadak sem lelnek menedéket, és felborul az értelem által oly fáradságos munkával megteremtett rend és összhang! Ez az én caeterum censeom! Dixit!

HARMADIK JELENET
Lorenzo, Nanna. A parkban.
NANNA (siet)
LORENZO (bő köpenyben van, melynek csuklyája eltakarja arcát. Hirtelen Nanna mögé ugrik, és erősen megragadja a nőt) Signora!
NANNA (felsikolt) Jesszusom!
LORENZO (egy pillanatra sem engedi, hogy Nanna megforduljon) Lovagja türelmetlenül várja.
NANNA Tudom.
LORENZO Tudja?
NANNA Számomra csak egyetlen lovag létezik…
LORENZO És a Duce?
NANNA Ugyan. Összemérhetetlenek.
LORENZO A Ducéval?
NANNA A lovaggal.
LORENZO Mégis odáig merészkedett.
NANNA A lovag?
LORENZO Nem. Kegyed.
NANNA Én a lovagról beszélek.
LORENZO Nem arról van most szó!
NANNA Márpedig én másról nem tudok beszélni.
LORENZO Ne forgassa ki szavaimat!
NANNA Szerelmes az úr? Hiába.
LORENZO Nem. Csak üzenetet hozok.
NANNA Akkor adja át a címzettnek, engem pedig engedjen.
LORENZO Kegyelmednek hoztam hírt.
NANNA Ugyanbiza ki üzen nekem ilyen hevesen?
LORENZO Érdekli?
NANNA Nem, de Kegyelmed fogva tart.
LORENZO Az, akit megcsal!
NANNA Nem szoktam magamnak üzenni.
LORENZO Vigyázzon, mert az életével játszik!
NANNA A lovagéval?
LORENZO Tehát mégis tudja!
NANNA Mindig tudom. Mert csak őt tudom.
LORENZO Ne forgassa ki szavaimat! Ne forgassa ki!
NANNA Azt mondta, üzenetet hozott. Akkor ezek a szavak nem a Kegyelmed szavai.
LORENZO Csak annyit mondok, vigyázzon!
NANNA Ha kedvesen ajánlja, megfogadom tanácsát. Habár biztosíthatom: van, aki megtegye.
LORENZO Micsodát?
NANNA Amire az imént kért.
LORENZO Veszélyes játékot űz!
NANNA Kegyelmed fenyeget, és még én vagyok a veszélyes!
LORENZO Most elengedem, és nem fog megfordulni.
NANNA Fölösleges.
LORENZO Nehogy megtegye!
NANNA Eszemben sincs.
LORENZO (lassan elengedi Nannát, óvatosan távolodik tőle) Tőr van nálam, és egy szempillantás alatt elcsúfítom. Rusnyább lesz a palermói boszorkánál. És akkor vége, a lovagja sem fogja megismerni. Senki sem fogja felismerni. Undorodni fognak magától, és irtózni fognak, kerülni fogják házát, és étlen-szomjan fog pusztulni, mint a sikátorbeli ebek. Úgy vigyázzon, hogy én nem tréfálok. (Hirtelen eltűnik)
NANNA (lassan megfordul) Teljesen kretén vagy, te Lorenzo.

NEGYEDIK JELENET
Pippa, Nanna. Nanna szobája
PIPPA (kitartóan gyakorol)
NANNA Hányadik?
PIPPA Nyolcvanhét.
NANNA Kevés. Hatszor ennyi után kezded vélni.
PIPPA Még van időm, estig befejezem.
NANNA Annyit nem él ember.
PIPPA Úgysem fogom feladni.
NANNA Mondtam én, hogy feladd? Munkám lesz számodra. Nem nagy, de ha elrontod, többé semmi keresnivalód nálam. Mehetsz ki a sarokra. Ott aztán felvágják az arcod. Ellopják a pénzed. Mosdatlan testek fognak agyonnyomni. Inni fogsz, de az agyad nem ürül ki soha. Ezek olyan dolgok, amiket nem lehet kihányni.
PIPPA Mit kell tennem?
NANNA Ne siess!
Hosszú szünet
PIPPA Mondod már?
NANNA Igen. Azt, hogy ne siess. Várj, és megtalál. Soha ne menj a szerep elébe, ne álld útját. Meglel ő a kellő pillanatban. Ott van benned. A bánat, az öröm, a kéj – minden. Minden: szerep. A feladatod is. Fiúruhát veszel, és amikor elhaladsz mellettem a templomban, a fülemhez hajolsz, mintha súgnál valamit. Aztán kimész. Eltűnsz. Megszűnsz. Nem voltál, és többet nem is leszel.
PIPPA Csak ennyi?
NANNA Légy jelen. Az a legnehezebb. A többit meglátjuk. És azt a szalonkát, amit Lorenzo küldött, vidd vissza a henteshez. Tudja ő, mihez kezdjen vele.
PIPPA Nanna, mért játszasz előttem is?
NANNA Megértetted?
PIPPA Ha hülye lennék, téged minősítene.
NANNA Akkor jó.
PIPPA Nem feleltél!
NANNA De. Már feleltem. Te vagy a válaszom. Várj! Várd meg, amíg majd te is ugyanezt teszed magaddal.
PIPPA És ha nem?
NANNA Akkor semmi keresnivalód itt. Ez a mesterség nem ostobának való. Holnap a templomban. (Kimegy)

ÖTÖDIK JELENET 
Nanna, Lorenzo. Sakkoznak
LORENZO Signora, veszélyben a lova.
NANNA Ah, valóban. Az Ön vezére igen rámenős ma.
LORENZO Én inkább úgy vélem, hogy különösképpen szórakozott.
NANNA Ha egy ilyen zsákmányra tehet szert, mint ez a ló…
LORENZO Zsákmány?
NANNA Minden, amit elejtünk, vadászszenvedélyünket fokozza. És ha méltatlan is a szolga, trófeája az úr értékét növeli. Következésképpen, ha zsákmány is a ló, a Kegyelmed dicsősége gyarapszik a szórakozott vezér által.
LORENZO Én a vezért akkor is egyenesnek szeretem.
NANNA Az egyenesség nem zárja ki a szórakozottságot.
LORENZO De a szórakozottság kiszámíthatatlanná teszi az egyenességet. Megkérdőjelezi.
NANNA Akkor sem lépek vissza.
LORENZO Nem?
NANNA Alapszabály. Öné a ló.
LORENZO Vagyis önkezemmel…
NANNA Ha úgy gondolja, hogy ez az egyetlen lehetséges lépés…
LORENZO (nevet) Szeretek Kegyeddel játszani. Frissen tartja az elmém. Sakk!
NANNA Szomorúan hallom.
LORENZO Bizony, már csak néhány lépés.
NANNA Hogy csak az elméjét, Uram.
LORENZO (harsogva nevet) Signora, azt hiszi, játszanék, ha nem lennének ezek a visszatérő nehéz napok…
NANNA Nem én rendeltem így, Uram. Én csak alávetem magam. De e napok tesznek azzá, ami vagyok. Máskülönben biztos megvívnék Kegyelmeddel valakiért, aki alázattal tűr ilyen napokat.
LORENZO És ha Kegyelmed lenne a tét: legyőzne?
NANNA Kegyelmednek nincs ellenfele.
LORENZO Nem is ajánlom. Most meg a futója került veszélybe.
NANNA Ó, bolondokkal, parasztokkal nem törődöm. (Lép) Matt.
LORENZO (alig bírja a nevetéstől) Signora, Kegyelmed a női minta remeke.
NANNA Megtisztel, Uram, de most engedelmével, visszavonulnék. Érzem, hogy e napok szeszélye erőt kezd venni rajtam, és nem szeretném teljes mivoltom rútabb felét kitárni Kegyelmed nemessége előtt.
LORENZO Signora, megtiszteltetés a játszma!
NANNA Kegyelmes Uram, mindig Öné a parti! (Miközben elbúcsúznak, Nanna egy levelet ejt el, majd elsiet)
LORENZO (kéjesen mosolyog, majd észreveszi a levelet, felveszi, beleolvas, mint akit letaglóztak, elsápad) Adolfo?

HATODIK JELENET
Pippa, Lorenzo. Egy szentély a templomban
PIPPA (fiúruhában, anélkül, hogy hátrapillantana, siet át a színen)
LORENZO (hirtelen a szentélybe löki Pippát, és útját állja) Csendben, mert kifordítom a beled! Mit akartál tőle?
PIPPA Kitől?
LORENZO Láttam, te féreg, hogy súgdostál a fülébe! Mit?
PIPPA Semmit…
LORENZO Csak úgy véletlenül elmentél mellette, és mit ad Isten, épp az ő füle mellé hajoltál? Ott kapott el a görcs?
PIPPA Ez a színtiszta igazság, uram!
LORENZO Ki küldött? A Duce? Vagy Adolfo?
PIPPA Ugyan, dehogy! Eressz, kérlek…
LORENZO Mit akar tőle a Duce? Vagy ez a nyomorult Adolfo – ki az?
PIPPA Semmit, uram, semmit! Nem a Duce volt!
LORENZO Akkor Adolfo!
PIPPA Nem, nem ő!
LORENZO Akkor kicsoda?
PIPPA Senki!
LORENZO (hasba vágja)
PIPPA Jaj, Adolfo!
LORENZO Ki az?
PIPPA Aki levelekkel ostromolja.
LORENZO Tudom!
PIPPA De ő ügyet sem vet rá.
LORENZO Ki ez az Adolfo?
PIPPA Nem ismered, uram, nem idevalósi. Délen él. Messze.
LORENZO És mit akar az az Adolfo?
PIPPA Kegyeiért eseng, de az asszonyom számba se veszi.
LORENZO Az asszonyod?
PIPPA Igen, uram.
LORENZO Hogyhogy az asszonyod?
PIPPA Én annak érzem őt. De velem sem törődik.
LORENZO Kiheréllek! És mi volt az üzenet?
PIPPA Semmiség. Ne is törődj vele… Jaj, ez fáj!
LORENZO Hallgass, fattyú! Az üzenet…
PIPPA Eressz, és elmondom.
LORENZO Először az üzenet.
PIPPA Hogy holnap várja a kút mellett.
LORENZO Miféle kút?
PIPPA Nem tudom, nekem csak ennyit kellett mondani, kérlek, uram… Az artézi kút… Sötétedés után fertály órával…
LORENZO Holnap…
PIPPA Holnap, uram, elájulok…
LORENZO Takarodj, és ha még egyszer meglátlak a közelében, imádkozhatsz, mert helyben szétszabdallak! És ezt üzenem Adolfónak is! (Ismét megüti Pippát, az összeesik. Lorenzo arcát takarva elsiet)

HETEDIK JELENET 
Nanna, Lorenzo. Este a Duce bálján egy kis sarokban
NANNA (legyezője mögül nézi a bálozókat)
LORENZO (mintha véletlenül került volna melléje, megáll, ő is a társaságot figyeli. Néha mindketten bókolva köszönnek valakinek)
NANNA (néhány szomorkás sóhaj után, mintha észrevett volna valakit, indulna)
LORENZO Signora!
NANNA Ó, kegyelmes uram! Még megismer?
LORENZO Nem tehetek másként, Signora, bájos csevegése mély nyomot hagyott a szívemben.
NANNA Mégsem várt meg, ha csak egy pillantásra is, a mise végeztével. Igaza van, Kegyelmes uram, túlságosan is megtisztel kedvessége, méltatlan vagyok én az ilyesmihez. Joggal került immár egész este.
LORENZO Ugyan, Signora, csak nem szeretném keblem a csalódás bújával tölteni. Hisz vélhetően több a hódolója, mint csillag az égen!
NANNA Ó, én csak egyért epedek, aki nemrég még jó szívvel viseltetett irányomban! De ő is magamra hagyott, a féltékenység rút gyanúja puha fészket lelt keblében.
LORENZO Bizonyára nem ok nélkül…
NANNA Látja, uram, Kegyelmességed is csak hűvös udvariasságból bókol. Nem bízik meg bennem.
LORENZO Signora, kegyed nyitott könyv előttem. És eddig még nem csalatkoztam. Éppen ezért kérem, részeltessen abban a kegyben, hogy holnap este sötétedés után egy fertály órával felkereshessem, és meggyőzhessem szavaim nemes igazságáról.
NANNA Holnap sötétedés után?
LORENZO Igen, egy fertály órával. Nem lehetséges?
NANNA Dehogynem. Ha addig túlélem hiányát, várom, lovag.
LORENZO Holnapot mondtam, sötétedés után egy fertály órával!
NANNA Igen, Kegyelmes uram, szívrepesve várom.
LORENZO De ha más dolga akadna…
NANNA Ugyan, mi lehet fontosabb, mint élvezni azt az örömet, amit a Kegyelmed társasága nyújt nekem?
LORENZO És senki más nem jelezte, hogy igényt tartana ugyanebben az időben a kegyed mosolyára?
NANNA Ha lenne is olyasvalaki, reménytelen kérne, hisz mosolyom csakis az ön láttára virul.
LORENZO És a templomban sem történt semmi érdemleges?
NANNA Nem, Uram, meggyóntam, áldoztam, és imádkoztam a Kegyelmességed lelki üdvösségéért, mint mindig.
LORENZO Akkor tiszteletemet teszem Kegyednél, Signora, mihelyt végeztem Adolfóval.
NANNA Adolfóval?
LORENZO Igen, Signora. Netalán ismeri?
NANNA Ugyan, Kegyelmed elfoglalja minden ismeretemet.
LORENZO Azon leszek minden erőmmel.
NANNA Rendben, lovag, türelmetlenül fohászkodom hát az éghez, hogy röpítse e földre a holnap estét. Ha megengedi, kissé elfárasztott e színes forgatag.
LORENZO Signora, tiszta lelket és nyugodalmas pihenést adjon az ég!
NANNA Úgy legyen, mint Kegyelmed kívánja. Tiszta lélekben nem szenvedek hiányt, ám a kegyelmed hiánya megvonja tőlem a nyugalom örömét… Isten áldja, Signor.
LORENZO Isten áldja…
NANNA (elmegy)
LORENZO Tehát mégis igaz! Megölöm Adolfót!

NYOLCADIK JELENET
Pippa, Nanna. Pippa szobája
NANNA (gondterhelten vár)
PIPPA (betántorog)
NANNA Hol jártál?
PIPPA Sehol. A templomban voltam.
NANNA Hajnalig? Láttalak elmenni.
PIPPA Ott voltam. A földön feküdtem. És magamra csináltam.
NANNA Hogyhogy?
PIPPA Ahogy mondom. Mi van? Egyszerre aggódni kezdtél? Eddig kutyába se vettél, és most félteni kezdesz? Csak nem a tisztességem akarod megóvni?
NANNA Mi történt?
PIPPA Semmi. Hagyj magamra!
NANNA Bántott valaki?
PIPPA Igen. Egy egész hadsereg nekem támadt, letepert, és minden lyukamat betömte!
NANNA Pippa, nem azok vagyunk, akinek látszunk. De arcunkat azért festjük, hogy annak tessünk, aminek mi akarjuk. Hogy hódítsunk, és senki más ne lásson a maszk mögé. Neked azonban tudnod kell, mit rejt a pirosító. És azt csak kemény munkával, őszinteséggel és bizalommal ismerheted meg. A nyilvánosság nagy veszély, könnyen azzá válhatsz, aminek tartanak. És persze a szerencse is sokszor több, mint az ügyesség és önerő. De neked tökéletesnek kell lenni. Tökéletesen késznek, bármely szerepre.
PIPPA Hát az első nem sikerült.
NANNA Nem baj. Holnap este bemutatlak.
PIPPA Mondom, hogy elszartam az elsőt!
NANNA Van Lorenzónak egy fivére. Vagy nincs.
PIPPA Megütött!
NANNA Esetleg barátja. Ott mind férfiak vannak.
PIPPA Meg fog ölni!
NANNA Csodálom, hogy ennyi kangörcstől nem esnek egymásnak. Habár ki tudja?
PIPPA Veled is végez!
NANNA Néha, mikor öltözni látlak, a te tested is megkívánom. És arra vigyázni kell.
PIPPA Az életünkkel játszunk, Nanna!
NANNA Hallom.
PIPPA Akkor tegyél is valamit!
NANNA Nem látod? Fecsegek. Gondolkodom. Arról, hogy holnap este bemutatlak.
PIPPA Még nem vagyok kész.
NANNA Megpróbáljuk. Ez lészen az én jutalmam a mai napért.
PIPPA Nem kell! Egyedül akarok maradni!
NANNA Feladod?
PIPPA Fel.
NANNA Ilyen könnyen?
PIPPA Ilyen könnyen. Nem nekem való.
NANNA Rendben. Akkor holnap visszamész anyánkhoz.
PIPPA Jó.

KILENCEDIK JELENET
Pippa, Lorenzo. Az artézi kútnál
PIPPA (nagy köpenybe burkolózva, a kút körül sündörög)
LORENZO (a kút mögött rejtőzködik, várja a megfelelő pillanatot. Amikor ez elérkezett, Pippára veti magát) Megvagy, gazember!
PIPPA Jaj!
LORENZO Imádkozz, fattyú, mert ütött a végső órád!
PIPPA Segítség!
LORENZO Hiába esengsz, árva lélek sem jár erre! Azt hittétek, túljártok az eszemen? Véged van, Adolfo! Amint megérkezik a tubicád, együtt küldelek a másvilágra mindkettőtöket!
PIPPA Én nem Adolfo vagyok!
LORENZO Sötétedés után egy fertály órával, mi?
PIPPA Én Pippa vagyok, a Nanna húga!
LORENZO Micsoda?
PIPPA Pippa vagyok. Nem Adolfo. Pippa. A Nanna húga.
LORENZO (fojtogatja) Hazudsz, lator, hazudsz! Adolfo, mi?… Adolfo… Adolfo…
PIPPA (mint egy zsák, fekszik mozdulatlanul a földön)
LORENZO (megfordítja a lányt, megpillantja az arcát) Uramisten! (Elszaladna, de babonázottan nézi Pippát, majd óvatosan, aztán egyre hevesebben kezdi éleszteni)
PIPPA Ne bántson, Kegyelmes uram!
LORENZO Én? Ugyan! Dehogy!
PIPPA Pippa vagyok, Kegyelmes uram, Pippa, a Nanna édeshúga…
LORENZO Bocsánat, kisasszony! Kérve kérem, kegyelmezzen… Mit keres itt Kegyelmed?
PIPPA Csak azért jöttem, hogy megmondjam, Nanna nem jön. Nem is jött volna. Nem is tudta, hogy jönnie kell. Hazudtam a tegnap. Bocsánat!
LORENZO A tegnap?
PIPPA Igen, a templomban. Mert féltem.
LORENZO A templomban?
PIPPA Igen. A szentélyben.
LORENZO Jézus sebe!
PIPPA Én voltam az apród. Ne bántson!
LORENZO És miért?
PIPPA Mert meg akartam menekülni.
LORENZO Miért volt ez a játék?
PIPPA Nem tudom. Nanna kért meg rá.
LORENZO Nanna?
PIPPA Mert szereti magát, bizonyosan…
LORENZO Hogy hazudjon nekem?
PIPPA Nem, hogy öltözzek fiúruhába, és tegyek úgy, mintha súgnék valamit a fülébe.
LORENZO És mit súgott?
PIPPA Semmit.
LORENZO Nem hiszem.
PIPPA Esküszöm az életemre!
LORENZO Nem hiszem! Most már semmit sem hiszek!
PIPPA Szakadjon rám az ég, ha nem mondok igazat! Adolfót is csak én találtam ki!
LORENZO Nem igaz! Nem igaz! Láttam a levelet! Takarodjon! (Elkergeti a lányt. Hűdötten néz maga elé)
PIPPA (kis idő múltán visszatér, tisztes távolból nézi a férfit. Halk tisztelettel, majdnem szerelemmel szólal meg) Kegyelmes uram, Nanna csak játszik! Csak kurvaságból fűzi a Kegyelmes urat. Nincs Adolfo. A levelet is ő íratta velem… De én ebben nem akarok részes lenni! Csupán ennyit akartam. Bocsássa meg!
LORENZO (némán bólogat)
PIPPA Ne haragudjon…

TIZEDIK JELENET 
Pippa, Nanna, Lorenzo. Nanna lakása
PIPPA (belép)
NANNA Mit keresel itt?
PIPPA Csak azért jöttem, hogy elmondjam: felnyitottam a Lorenzo szemét.
NANNA Igen?
PIPPA Bevallottam neki mindent. Hogy én voltam az apród, hogy Adolfo nem létezik, hogy te írattad velem a levelet, és a találka sem igaz a kútnál.
NANNA A találka?
PIPPA Ma este sötétedés után fertály órával.
NANNA Fertály órával…
PIPPA Igen!
NANNA Sötétedés után… Értem.
PIPPA Hogy csak játszasz, hogy nem vagy igazi.
NANNA Igen.
PIPPA És többet látni sem akarlak. Nem létezel. Meghaltál.
NANNA Jó. Rendben.
PIPPA (kis ideig vár, majd elindul kifelé, aztán hirtelen meggondolja magát, és visszafordul) Tudod, Nanna, végig az úton azért fohászkodtam, hogy nyissa meg lelkedet az Úr. Annyira vágytam, hogy sírj, hogy ordíts, hogy szaggasd meg magad! Imádkoztam, hogy torkomnak ugorj, mert iszonyatosan fáj elveszíteni azt, akit szeretünk. De nem történt semmi. És én nem akarok megtörni hitemben.
NANNA Nem számít. Lorenzo is csak egy.
PIPPA Ez egyszer rólam van szó.
NANNA Arról beszélek én is.
PIPPA Te tényleg kurva vagy.
LORENZO (belép) Signora! Kisasszony!
NANNA Ó, Kegyelmes uram! Remélem, nem súlyos az ok, amely miatt ily késve teszi tiszteletét lakomban!
LORENZO Signora…
NANNA Engedje meg, hogy bemutassam húgomat, Pippát! Pippa, Lorenzo úr, kinek kegyelme folytán szabad bejárásunk van az udvarba! Minő remek, mennyei véletlen: éppen ma szerettem volna számomra oly kedves személyeiket bemutatni egymásnak!
LORENZO Kisasszony!
PIPPA De hiszen az imént találkoztunk!
NANNA Ó! Vagy úgy!
PIPPA Igen, a kútnál…
NANNA Szóval ez volt ama halaszthatatlan ügy, mely feltartotta a Kegyelmes urat?
LORENZO Többek között.
NANNA Többek között… Akkor minden világos.
LORENZO De, Signora…
NANNA Kérem, ne ejtsünk csorbát a tisztességemen! Ön ígéretet tett, hogy sötétedés után fertály órával megtisztel becses jelenlétével. Persze, némi habozás után, melynek okát csak most vélem felfedezni! Ön, miután meggondolatlanul ajánlotta az időpontot, megpróbálta rám hárítani a találkozás akadályát, amely, mint látom, inkább az Ön részéről volt nyomósabb ok. Ön kettős játékot űz, Kegyelmes úr! Ah, kettős? Krisztusom! Mit rejthet még a „többek között” iszonyú csapása? Hiszen húgom is csak egy! Ó, Kegyelmes uram, mivel tulajdon életemnél is jobban szeretem, tisztelem és becsülöm… Mintsem távozásra szólítanám fel… Mint a meggyalázott szerelem kívánná… Inkább magam kérem elnézését… De személyemet hiányolniuk kell, mert nem érzek kellő erőt magamban ahhoz, hogy elleplezzem azt a felindultságot, mely keblemben fészkel… Ezt soha nem gondoltam volna… Kegyelmes úr! Húgom, vigyázz magadra! Óvjon az ég! (Felindultan kimegy)
LORENZO Kisasszony!
PIPPA Ilyen nincs…
LORENZO Ez gyalázat!
PIPPA Szerintem is…
LORENZO Ha Kegyed férfi lenne, most gondolkodás nélkül elégtételt vennék a rajtam esett sérelmen.
PIPPA De uram…
LORENZO Elég! Kegyed nem fog velem is játszani, mint nővérével tette volt! De ígérem, hogy alkalmat kerítek arra, hogy busásan megfizessek Kegyednek mindazért a szenvedésért, amit okozott! Kisasszony! (Dühösen elmegy)
PIPPA Esküszöm… Nem értem.

TIZENEGYEDIK JELENET 
Pippa, Nanna. Ugyanott, mint előbb, csak másnap reggel
PIPPA (egy széken ülve alszik)
NANNA (némán nézi a lányt)
PIPPA (felriad)
NANNA Miért nem feküdtél le?
PIPPA Vártalak.
NANNA Megmondtam, hogy nem jövök vissza.
PIPPA Mi volt ez?
NANNA Micsoda?
PIPPA Ez a tegnap esti színjáték.
NANNA Ez a valóság volt.
PIPPA Ugyan! Láttam, hogy egy szavad sem igaz!
NANNA A valóságnak nem kell feltétlenül igaznak lennie.
PIPPA És a végén én kerültem mindenek alá!
NANNA Van ez így az emberlányával.
PIPPA Nem értem.
NANNA Mert még semmit sem láttál. Ellenálltál magadnak.
PIPPA Nem szeretem, ha játszanak velem!
NANNA Minden játék. Mindennek szabálya van. És aki vét ellenük, az így jár. Azt mondtad, visszamész.
PIPPA Meg is teszem, de előbb szeretném megérteni.
NANNA Ne tedd! Utoljára mondom. Menj vissza anyánkhoz! Talán haza.
PIPPA Nem.
NANNA Menj haza, Monna Antoniához!
PIPPA Nem!
NANNA (kis szünet után. Teljesen gondtalanul) Milyen érdekes! Te akkor születtél, amikor a Mediciek címerét kifüggesztették a templom kapuja fölé. És engem akkor tett asszonnyá a Duce. Nem akartam, de anyánk, Monna Antonia elvitt, és neki adott. Hogy feloldja a családi átkot. Mennyei Atyám! Lehet, hogy mi nem is vagyunk testvérek? Vagy azok volnánk, de apánk nem az, akit mi annak nevezünk?
PIPPA Neked elment az eszed!
NANNA Mert én akkor megfogadtam, hogy megtorolom! És rajta keresztül valahány hímet, ki önelégülten rohangál a világon! De manapság túl sok a kurva.
PIPPA Te sem vagy különb.
NANNA Még nem fejeztem be! És mind közönséges és műveletlen. Csak az ágyon jár az eszük, a pillanaton, hogy most. Sietnek, de megvénülnek, ha megérik. És meg fogják érni. És akkor a kutyának sem kellenek. Tehát elviszik a lányukat. Az apjukhoz.
PIPPA A kihez?
NANNA Erről van szó. Az időről. Ha ezt megérted, maradhatsz. Ha nem, mehetsz megdögleni.
PIPPA Az időről?
NANNA Igen. Az egyetlen módja a túlélésnek, ha másba vésed magad. Ha fontos vagy, és kitöltöd emlékeit. Majd megölöd őket!
PIPPA De nem hazugsággal.
NANNA Nem én ötöltem ki a légyottot Adolfóval a kútnál. A játéknak szabályai vannak, és csak azokon keresztül értheted meg, mire megy ki? Kellek neki? Küzdjön meg értem. Ha meg elfordul, nem ő az egyetlen. És van egy pont, amin túl már örökké. Csak ne téveszd össze a szerelemmel! Az nincs. A szakmát nem keverjük össze a magánélettel.
PIPPA (hosszú szünet után) Gondolkoznom kell.
NANNA Ha mindennapi tettre szánod el magad, igen. De itt a gondolat utána van és elvétve közben. Menj haza!
PIPPA (sóhajt) Könyörülj rajtam, ó Istenem!
NANNA Rendben. Most már tudnak rólad. Soha ne említsd, mikor születtél. Tizenhatnak nézel ki, hát annyi vagy. Gyakorolj, mert láthattad, az első kisebb feladattól is megriadsz. És ha keresnek engem, azt mondod, kétségbeesésemben megszaggattam az arcom, és most iszonyú seb éktelenkedik rajtam. Senkit sem akarok látni. És vidd vissza a szalonkát a henteshez.
PIPPA Tegnap már visszavittem.
NANNA Tudom, de ma ismét felhozta a legény, hogy Lorenzo küldi bűnbocsánata jeléül. Vidd vissza, még jó párszor megveszi majd nekem.

TIZENKETTEDIK JELENET 
Pippa, Lorenzo. A templom szentélye
PIPPA (áhítattal imádkozik)
LORENZO (megjelenik, kis, tanácstalan szünet után tisztes távolságra Pippától letérdel)
PIPPA (néhány másodperc múltán Lorenzóra pillant, tekintetük találkozik)
LORENZO Bocsánat.
PIPPA Ugyan, dehogy. Csak tessék. Az Úr lakása mindenkié.
LORENZO De a magány a miénk.
PIPPA Akkor is vele vagyunk.
LORENZO Ha értünk jön.
PIPPA Nem kell értünk jönnie, itt van.
LORENZO Csak nem szól.
PIPPA Figyelni kell.
LORENZO Akkor önmaga ellen rebegnek ajkai.
PIPPA Alázattal kell tűrnünk rejtélyét, hiszen…
LORENZO A Signoráról beszélek.
PIPPA … mi valamennyien az ő teremtményei vagyunk.
LORENZO A Signoráé?
PIPPA De uram!
LORENZO Az én ajkaim csak érte szólnak.
PIPPA Signora Nannáért szólhatnak is. Még mindig nagybeteg.
LORENZO Látnom kell.
PIPPA Az orvos szigorúan megtiltott midenféle megerőltetést.
LORENZO Akkor mért nem láthatom? Nekem nem a jelenléte erőfeszítés, hanem a hiánya.
PIPPA Tréfál velem, kegyelmes uram?
LORENZO Ha a síron túl is létezik ilyen cselekedet, akkor igen.
PIPPA (elneveti magát) Valóban mókás… (Hirtelen elkomorodik) Megpróbálom, de semmit sem ígérhetek. Főleg, hogy a Kegyelmes úr miatt történt ez az egész szörnyű állapotváltozás.
LORENZO Miattam?
PIPPA Nem én értettem félre.
LORENZO Nem leszek háládatlan. Ezt neki küldöm. Tiszta szívemből. (Egy véres csomagot tesz Pippa mellé, és már indulna is)
PIPPA Milyen furcsa. Néhány héttel ezelőtt még agyonvert ebben a szentélyben, most meg közvetítésemért eseng. Ne féljen, Kegyelmes uram, ezt a titkot velem együtt temetik. Átadom nénémnek az Ön becses ajándékát. Az Úr legyen magával, tartsa meg, és őrizze meg, Kegyelmes uram. (Kimegy)

TIZENHARMADIK JELENET 
Pippa, Nanna. Nanna lakása
NANNA Már egészen büdös ez a szalonka.
PIPPA Ma este visszaviszem.
NANNA Ne. Már eleget kerestünk rajta.
PIPPA Nem értem, mért nem küld inkább seregélyt?
NANNA Mert én a szalonkát szeretem.
PIPPA Soha meg nem kóstoltad.
NANNA Mert én az árát szeretem.
PIPPA Meg azt, amibe kerül.
NANNA (nevet) Azt.
PIPPA Hát kiváló kalmár lehetnél!
NANNA Minek? Magamban egyesítek minden férfiszerepet…
PIPPA És férfit.
NANNA Kalmárt, doktort, filozófust…
PIPPA Katonát és szerzetest…
NANNA Papot, remetét és nemest…
PIPPA Meg a Monsignorét. És Lorenzót!
NANNA Azt. Főleg Lorenzót.
PIPPA Ó, Istenem, én is szeretnék ennyi szerepet!
NANNA Meglesz, Pippa, azért vagy itt.
PIPPA De tudod, mire vágyom leginkább? Anyának lenni! Te soha nem akartál gyermeket?
NANNA Soha.
PIPPA Ó, azt hiszem, az lehet a legszebb!
NANNA Nem.
PIPPA Pedig azért vagyunk!
NANNA Sokat ittál. Nehéz még neked ez a bor.
PIPPA Amikor tudod, hogy minden undor ellenére van valaki, egy kis, cseperedő valaki…
NANNA Aki bosszút áll érted.
PIPPA Nem, aki szeret téged!
(Hosszú szünet)
PIPPA Hát nem csodálatos?
NANNA Nem.
PIPPA És Adolfo? Azt mondtad, hogy ha egyszer fiad lesz, Adolfónak fogod keresztelni.
NANNA Azt csak kitaláltam. Az csak egy eszköz. Egy szerep. Én a szerepeket szeretem. Úgyhogy ne feledjük a sorból a Ducét… Őt semmiképp se feledjük…
PIPPA Pedig lehet, hogy te egy jó anya lennél. Azt mondják, a kurvák jó anyák lesznek…
NANNA (hirtelen elkomorodik) Feloszlatták Leó konklávéját.
PIPPA Mi?
NANNA Lorenzo. A Duce. Másképp lesz minden. Holnaptól, ha kérdik, mondd azt, hogy meghaltam.

TIZENNEGYEDIK JELENET
Pippa. Nanna házában
PIPPA (gyakorol) Ó, nemes Duce, bocsássa meg, hogy nem bírok uralkodni arcom pírja felett! Én is olvastam Aretino úr nevezett művét. Valóban módfelett tehetséges költő, ki minden joggal megérdemli Kegyelmességed pártfogó szárnyait! Ám a sikamlós tollából fakadt szavak semmiképp sem illenek hölgyek szemérmes ajkaira… Egy frászt nem illenek! Egy hatalmas, nagy, büdös frászt! Sőt, beleillenek, de nagyon! A fenébe… Ó, nemes Duce, bocsássa meg, hogy nem bírok uralkodni arcom pírja felett… Hogy a nyavalyába is tudnék, amikor csak te vagy az agyamban, a zsigereimben, az ágyékomban, Lorenzo?… Ó, nemes… Ó, Nanna, képtelen vagyok ezt a Ducénak mondani! Inkább Lorenzóval szeretném megtenni… Mi a fenétől van ez a rögeszméd, nővérem, hogy én csakis a Ducéval? Öreg, hájas, rusnya… Szarok rá, hogy hatalma van!… Nem szabad. (Mély lélegzetet vesz) Nem szabad, nem szabad, nem szabad! Gyakorolnom kell. Szedd össze magad, Pippa, szedd össze!… Ó, nemes Duce, bocsássa meg, hogy olyan erős szeretnék lenni, mint a nővérem, mert csodálom őt, hogy egyedül képes megbirkózni mindenekkel, hogy egyedül képes titokban tartani nagy szerelmét Lorenzo iránt… az isten bassza meg, hogy Lorenzo iránt… És az isten bassza meg, hogy Lorenzo is iránta!… De én is olvastam Aretino úr nevezett művét, amit kifejezetten utálok, mert csak a testek üzlete, de számomra sincs más lehetőség, tehát minden joggal megérdemli Kegyelmességed pártfogó szárnyait, miket, remélem, rám is ki fog terjeszteni, ha már olyan fontos az én nővéremnek, és szuszogni, lihegni, zihálni fog testem fölött, míg az Aretino úr sikamlós tollából fakadt szavak… Nem lesz jó vége, Istenem, nem lesz jó vége… Istenem! Nem lesz vége. (Összeszedi magát, könnyedén, mintha mi sem történt volna) Ó, nemes Duce, bocsássa meg, hogy nem bírok uralkodni arcom pírja felett! Én is olvastam Aretino úr nevezett művét. Valóban módfelett tehetséges költő, ki minden joggal megérdemli Kegyelmességed pártfogó szárnyait! Ám a sikamlós tollából fakadt szavak semmiképp sem illenek hölgyek szemérmes ajkaira…

TIZENÖTÖDIK JELENET
Pippa, Lorenzo. Egy kis zugban az utcán
LORENZO (izgatottan rántja be a sétáló Pippát a zugba) Mondja, Kisasszony, hogy nem igaz.
PIPPA De, szeretem magát.
LORENZO Hogy Nanna, hogy Nanna!
PIPPA Nanna? Jaj, én, buta, még azt hittem, vallomást akar kicsikarni a Kegyelmes úr! Nem igaz…
LORENZO Ó, áldott legyen az Úr!
PIPPA … hogy szeretem magát.
LORENZO Mit mond?
PIPPA Nem igaz, hogy szeretem. Imádom!
LORENZO Kicsodát?
PIPPA Az Urat.
LORENZO Kisasszony, az életével játszik!
PIPPA Kegyelmedtől nem is várnék mást!
LORENZO Valóban meghalt?
PIPPA Mint minden reményem.
LORENZO Ó, kegyelmes Isten! (Sírva fakad)
PIPPA (kis ideig nézi, majd simogatni kezdi) Ne sírj! Nem szeretem, hogy ennyire áthat ez az ostoba szerelem. Te nem ez vagy, Lorenzo. Te egy okos, erős, roppant fontos ember vagy. Te egy férfi vagy, Lorenzo. Egy szép hajú férfi. Nem halt meg. Még nem halt meg. De kialszik, miután elérte célját.
LORENZO (mint aki túlvilágról néz vissza, úgy tekint Pippára) Micsoda?
PIPPA Arról beszélek, hogy igyekszem kieszközölni nővéremnél, hogy találkozzanak. Üzenni fogok, Kegyelmes uram.
LORENZO (megragadja a Pippa kezét) Holnap hajnalban! A Duce kertjében, a platánfa alatt!
PIPPA Felkérés találkára?
LORENZO Igen. Mert nem bírom! (Zokog)
PIPPA Jóságos Isten!

TIZENHATODIK JELENET
Lorenzo. A városi tanács ülésén
LORENZO Városunk feje, mélyen tisztelt Duce: immár Szentatyánk, keresztény világunk vezére! Hála tölt el, hogy az eretnekekkel vívott küzdelmek bokros teendői mellett is időt szakítasz értékes perceidből, hogy megtiszteld tanácsunkat személyeddel! Nemes városi tanács! Barátaim! Mint pápánk példája is mutatja: ne engedjük, hogy érzelmeink úrrá legyenek józan elménk fölött! Mert jaj annak, ki csak szíve indulatára hallgat! És jaj annak a városnak, melynek vezetői nem a higgadt eszme által vezérelve hozzák döntésiket! Képtelenség, hogy egy ily apró semmiség akkora felfordulást okozzon lelkeinkben, melynek nyomán feledjük az erkölcs, a törvény, az istennek tetsző élet szabályait! Ha sutba vágjuk férfias rációnk, mi várhat ránk? Anyák fogják megtagadni méhük áldását, közprédává dobják magukat a szüzek, a tobzódás és a gerinctelenség lesz az úr, a démonnak engedjük akkor a rendet, mit őseink gyötrelmes küzdelme hagyott ránk! Ne kufárkodjunk a ránk bízott örökséggel, mely nem más, mint egyenesen megmaradni a kijelölt úton, bármilyen lemondásokkal járna is az! Egy számomra jelentős és kedves ismerősöm szavai jutnak most eszembe, melyek szerint: „Nem én rendeltem így, Uram. Én csak alávetem magam. De e napok tesznek azzá, ami vagyok. Máskülönben biztos megvívnék Kegyelmeddel valakiért, aki alázattal tűr ilyen napokat.” Hát legyen az a valaki a Város, legyünk az a valaki: mi magunk! És mi legyünk azok is, akik alázattal tűrnek ilyen napokat! Bármennyire is nehéz, meg kell hoznunk a döntést mindannyiunk érdekében! És nem a harag vagy az egyéni érdek által vezérelve, hanem a köz javáért! Mert ne feledjük, mi is örökül hagyunk majd valamit, ami nem lehet silányabb annál, amit Isten kegyelme folytán kaptunk! Tehát a jog és központi elv nevében kérem, sőt, követelem, hogy töröltessék el a szalonkákra kivetett haszonélvezeti adó! Mert beláthatatlan következményekkel járna e törvénykezési túlkapás. Miért ne adjuk meg a köznek, ami mindöröktől fogva a közé? Ez az én caeterum censeom! Dixit!

TIZENHETEDIK JELENET
Nanna, Pippa, Lorenzo. Nanna szobája
NANNA (magából kikelve üvölt) Nem lehet, hogy ilyen állat legyen ez a felcser!
PIPPA Nanna, előfordul.
NANNA Azt mondta, hogy semmi sem fog látszani, és tessék, úgy nézek ki, mint akit pofán vertek!
PIPPA De legalább kihúzta a fogad.
NANNA Hogy fessek most sebet magamnak?
PIPPA Eltünteted az igazit.
NANNA Tiszta kék a szemem, meg lila, meg zöld…
PIPPA Lesz az sárga is.
NANNA Elhallgass! Te kinek a pártján állsz?
PIPPA A természetén.
NANNA (üvölt) Hagyjuk a természetet! Utálom! Annak az átka vagy te is! Most már hiába festek magamnak sebet, nincs az a kuruzsló, aki teljesen meggyógyítaná arcom!
PIPPA Halasszuk el…
NANNA Nem! Én mára akartam, és ez ma fog megtörténni.
PIPPA Te mondtad, hogy nem kell ellenállni.
NANNA Hazudtam! Nekem ma délután kell Lorenzo, és ma délután kell a kuruzsló is, aki a hülye lovag pénzéért egyetlen szempillantás alatt eltünteti a sebet. Mert mára találtam ki az egész vajákoskodást! De így? Hiába jön majd csodát látni, soha nem fogja azt hinni, hogy az ő erszénye nyomán lett szeretője ismét olyanná, amilyen mindig is volt! Inkább tényleg haltam volna meg! Így csak hülye pletyka maradtam, hogy izgalmasabbá tegyem magam… (Sírva fakad)
PIPPA De hiszen kuruzsló sincs, csak te találod ki! Akkor pedig mindegy, hogy mekkora hatással történik a varázslat!
NANNA Én tökéletes akarok lenni, érted? Kifürkészhetetlen és megfoghatatlan.
PIPPA Ejha!
NANNA Különben majd szurokkal kenik be ajtóm, vagy megégetik, hogy a bosszú biztos megtaláljon… Engem, a bosszú! Istenem, ne fordítsd vissza!
PIPPA Nanna, te szereted magad!
NANNA Ó, bár tehetném… (Hirtelen összeszedi magát) Na, figyelj ide! Megfestem a sebet, és fátylat teszek, épp hogy csak sejteni lehessen a rútságot arcomon. Nagyon beteg leszek, és te majd bejelented a kuruzslót – aki, mondjuk, a szomszéd szobában vár, és –, aki hatalmas csodákat tesz. Én átmegyek hozzá, te pedig kicsikarod a kuruzsló díját Lorenzótól. Az lenne a legjobb, ha nem pénzt adna, hanem megígérné ennek az új szobrásznak, na, hogy is hívják…
PIPPA Michelangelónak?
NANNA Igen, annak egyik munkáját. Aztán nemsokára visszajövök ide hozzátok, már seb nélkül, de kötés lesz az arcomon, mert a javas beavatkozása még nem hozta meg teljes mértékben hatását… (Nevet) Ejha! Te ezalatt akár el is csábíthatnád a lovagot! Jesszusom, hiszen elég egy röpke pillanat is. Mert, ugye, kell a gyakorlat. (Önfeledten nevet) Nahát! Utána még segíthetnék is, hiszen tudod, a nővér szerelmes pillantása csak növeli a húg ázsióját. Az volna a legjobb, ha el is pirulnál. Az már biztos jel lenne a hódított gyümölcs felé. Semmi mást nem kéne tenned, csak erőlködnöd kissé, mintha székrekedésed lenne… Mondhatnám azt is, hogy illetlen dolgokra kellene gondolnod, de mi illetlen már előtted? Aztán meglátnánk a többit… Eh, badarság! Nem szabad!
PIPPA Hogy én elcsábítsam Lorenzót?
NANNA Isten őrizzen! Ezt csak úgy mondtam! Habár a legjobb alkalom lenne gyakorlatba ültetni a tanultakat!
PIPPA Hihetetlen!
NANNA De nehogy megpróbáld! Nem erről van szó!
PIPPA És ha véletlenül sikerül?
NANNA Ne tedd! Amilyen hülye, fiatal kan, biztos élne a lehetőséggel! Ezt az egyet megtiltom! De lopni azért lophatsz tőle. Pénzt. Add a festékeket!
PIPPA De ha nem erről, akkor miről van szó?
NANNA És a fátylat!
PIPPA Hallod? Mire megy ki a játék?
NANNA (festeni kezdi magát) Látod? Ha a szemem alá egy kis sötét színt teszek, máris olyan vagyok, mintha a helyőrség teljes legénységét vendégül láttam volna. Ha ezzel a kis barna ironnal vékony csíkokat rajzolok arcomra, majd elkenem a vonalakat, máris cserzett a bőröm. Ha ide a szemem sarkába, az orrom tövébe egy piros pontot teszek, mintha megnőtt volna tekintetem. És ha ugyanazzal a színnel megrajzolom szemem, mintha már eszelős lennék a kialvatlanságtól. Most az arcom közepén kenek el egy kis feketét, és máris beesett, sápkóros vagyok. Kis lila az ajakra, és fehér a száj köré: istenem, Nanna halálán van. És most a sebet. Nézd, egy mélyvörös csík, körötte lila árnyak, a széleit kis feketével megfodrozni, hát nem a fekély tökélye? Némi méhviaszt is elkenünk az államon, hogy úgy tessék, mintha lepedékekben jönne már le rólam a bőr, a ráncok a homlokomon, ehhez még a halál érzete, és már jöhet is a lovag, visszahozni szerelmesét a sírgödör széléről! Jövel, Orpheusz! Pompás! Csak ez az igazi kék, meg vörös, meg lila…
LORENZO (berobban, kezében egy hatalmas csomaggal) Signora!
NANNA (hirtelen magára teríti a fátylat) Ah!
LORENZO Bocsássa meg, Kegyelmed, hogy időnek előtte érkeztem, de az elmúlt hetek, hónapok, ah, mit! Évek! Mert én végtelennek érzem a Kegyed hiányában töltött időt! Szóval érti, teljesen összezavarodtam a türelmetlenségtől! Istenem, él az Úrnőm! Hála neked, Krisztus!
NANNA Kegyelmes Uram, a húgom is megtisztel jelenlétével.
LORENZO Bocsássa meg, kisasszony, de a felindultság… Mély hódolatom az imádnivaló nővér húgának is!
PIPPA Köszönöm, Uram, és hasonlóképp kívánom Kegyelmességednek is.
LORENZO A másik ajándékom már a konyhában pirul lassú parázson, és engedje meg, hogy felfokozott érzelmem jeléül ezt a kis szobrocskát is átnyújtsam Kegyednek, hogy mindig rám emlékeztesse, valahányszor nélkülem múlatja a perceket! (Kibontja a csomagot, egy férfi mellszobor válik láthatóvá) Ez én vagyok. Nálam otthon pedig a társa, melyben Kegyed mintázta meg a mester, forró szavaim nyomán.
NANNA Pompás.
LORENZO Eredeti Michelangelo. Nem hiszem, hogy ismeri. Az a heves vérű fiatalember, aki a kápolnát festi. Mellesleg elég lassan.
PIPPA (kirobban belőle a nevetés. Majd a többiek értetlen tekintetére visszafojtja, és könnyedén szólal meg, mintha mi sem történt volna) Mintha valaki neszezne a szomszéd szobában, megyek, megnézem, ki az? Kegyelmes Uram, drága nővérem, megbocsássanak… (Kuncogva kimegy)
LORENZO Csak egy csókot!
NANNA Nem lehet!
LORENZO Akár így, a fátylán keresztül!
NANNA Nem szabad!
LORENZO Legalább a kezét hadd érintsem!
NANNA Kegyelmes Uram!
LORENZO Rendben, akkor simogasson Kegyed, csak érezzem bársonyos testét!
NANNA Bármikor bejöhet Pippa!
LORENZO Úgyis tudja!
NANNA De engem nagyon zavarna. És ne feledjük, hogy még ártatlan! Fogalma sincs az efféle érzékeny megnyilvánulásokról!
LORENZO Elepedek!
NANNA Én is, higgye el, de nem most!
LORENZO (a Nanna szoknyája alá bújik) Megőrjít az illata! Még, még, még!
PIPPA (belép) Ó!
LORENZO (kiugrik a szoknya alól) Igen!
NANNA Leesett a gyűrűm. Megtalálta, Kegyelmes Uram?
LORENZO Igen.
NANNA Akkor kérem.
LORENZO Ó, természetesen! (Lehúz ujjáról egy gyűrűt) Tessék, Signora!
NANNA Ó, köszönöm! Ígérem, hogy ezentúl jobban fogok ügyelni rá. Húgom?
PIPPA A kuruzsló érkezett meg.
NANNA Kicsit korábban jött.
PIPPA Úgy látszik, a mi óráink ma különösképpen pontatlanok.
NANNA Meglehet. Megbocsájt, Kegyelmes Uram, de még néhány pillanatig nélkülöznie kell személyemet. Egy messzi délvidéki kuruzsló érkezett, ki felajánlotta szolgálatait, melyek révén megszabadulhatok e rút fekélytől, mely arcomat torzítja. Kérem, imádkozzanak húgommal, hogy sikeres legyen a kezelés, és azért is, hogy legyen, miből kifizetni, mert bizony nem keveset kér. (Indulna ki)
LORENZO Bármibe kerül, csak küldje hozzám!
NANNA (megtorpan) Megpróbálom, bár titokban érkezett, és szigorúan lelkemre kötötte, hogy személyéről senki más ne értesüljön, csak én. Meg a húgom.
LORENZO Hadd beszélek vele!
NANNA (némi zavarban) Kérem, Kegyelmes Uram! Először én! Hadd világosítom fel a javasembert! Aztán, ha ő is úgy akarja, nem bánom. Lovag, húgom!
LORENZO Signora!
PIPPA Nővérem, sok sikert!
NANNA Köszönöm. (Megkönnyebbülten kimegy)
PIPPA (alig halt el a zaj, egyből, tárgyilagosan, célratörően és gyorsan. Szinte mintha nem is gondolkodna) Most akár el is csábíthatnám, Kegyelmes Uram! De ne féljen, mert nem teszem meg.
LORENZO Kicsoda?
PIPPA Pedig a nővérem megengedte.
LORENZO Hogy mit csinált?
PIPPA De úgy nincs varázsa. És nekem fontos a kölcsönösség. Mert, hogy milyen egymagában a szerelem, azt már betéve tudom.
LORENZO A micsoda?
PIPPA Igen. Az, ami a testben van. De nem csak. És ha már átengedem, elvárom, hogy nekem is engedjék át.
LORENZO Mifélét?
PIPPA A testet. És a lelket. A magányosan töltött pillanatokat. Az álmokat. Én mindent adok, hogy mindent kaphassak. Én a tökélyre születtem!
LORENZO Kisasszony…
PIPPA Tudom, rossz helyen zörgetek. De megnyittatik. Mert most már nemcsak látom, hanem érzem is, milyen az, amikor az ember elveszti fejét. És szeretem. Nagyon szeretem.
LORENZO Az baj.
PIPPA Bizony. Nagy hiba. Tragikus vétség. Persze, mondhatnánk azt is, hogy még szerencse, hogy eddig elkerült a viszonzás. Szemem egyelőre mást is lát, fülem most még mást is hall. Fájdalmakat, szerepeket, hazugságokat… Mondhatnánk, de nem mondjuk. Pedig, esküszöm, tiszta szívvel veszíteném el szemem világát, boldogan zárnám el fülem más zenétől.
LORENZO Nem értem, Kisasszony.
PIPPA Vagy nem akarja.
LORENZO Legyen.
PIPPA És ha minden apró változást ilyen könnyedén tárnánk fel magunknak, vajon hova jutnánk?
LORENZO Kisasszony, nem szeretem ezt a társalgást!
PIPPA Mondtam, hogy ne féljen!
LORENZO De kérem!
PIPPA Vagy még sohasem beszélt róla, csak csinálta? Nyugodjon meg, eddig én is csak: gondoltam. Én most veszítettem el a szüzességem. Kegyelmességed előtt. Kegyelmességeddel. És hálásan köszönöm. Őszintén.
Hosszú szünet
NANNA (még mindig fátyolban. Hatásosan belép, de a döbbent hangulat megtöri lendületét. Próbálja megérteni, mi történhetett) Kegyelmes Uram, meggyógyultam!
PIPPA Ó, nővérem, hála legyen az égnek!
LORENZO Signora… Végtelenül örülök, hogy megszabadult orcája szenvedésitől… Lám, van igazság a földön… Kérem, engedje meg, hogy ezzel a kitörő örömmel, mely most bordáim közt fészkel… Tiszteletem tehessek máskor is… Mert most… Ebben a pillanatban én… Azt hiszem, a boldogságtól van. Igen, határozottan. Signora! Kisasszony! (Kábultan menekül)
NANNA Mi történt?
PIPPA El akart csábítani.
NANNA Képes volt? A lator!
PIPPA Nem igaz. Én akartam elcsábítani.
NANNA Ugyan már!
PIPPA Szerelmet vallottam neki. És ettől összezavarodott.
NANNA Nem hiszem! Más oka van neki!
PIPPA Az is lehet, hogy csak elgondolkodott.
NANNA Ugyan!
PIPPA A szerelmen.
NANNA Azon nincs mit.
PIPPA Az ő szerelmén.
NANNA Az ma van, holnap nincs.
PIPPA Akkor lehet, hogy ma már holnap van.
NANNA Eh, összezavarsz! Soha nem tanulod meg, hogy beszédedben rendszer is legyen! Valami történt, még mielőtt megérkezett volna. Bizony, hiszen túlságosan sietett! Igen! Mert még az sem érdekelte, milyen a sebem! A szalonkákat is leadta a konyhában! És amikor visszajöttem, akkor se nézett a fátyol alá! Pedig sikerült teljesen eltüntetnem a felcser munkáját!
PIPPA Még fiatal.
NANNA Úgy van! A fizetségről is megfeledkezett!
PIPPA Hagyd, Nanna, ilyenek a férfiak!
NANNA A Duce! Uramisten, a Duce!

TIZENNYOLCADIK JELENET 
Pippa, Lorenzo, Nanna. Az álarcosbálon.
LORENZO (jelmezben, mintha a friss levegőre lépne ki. Leveszi álarcát, felindultan liheg)
PIPPA (kilép, megáll nyugodtan a férfi mellett. Angyaljelmezben van. Türelmesen vár)
LORENZO (kisvártva megfordul, meglepődik) Ó!
PIPPA Pszt!
LORENZO Signora?
PIPPA Remélem, egyszer megadatik.
LORENZO Kisasszony?
PIPPA Elveszett.
LORENZO (kurtán felnevet) Kegyed csak játszik.
PIPPA A tanítómesterem is azt szeretné, de nem megy. Túlságosan komoly.
LORENZO Micsoda?
PIPPA Helytelen. Nem micsoda.
LORENZO (találgatva) Kicsoda?
PIPPA Pontosan. A játékom tárgya.
LORENZO (veszi a lapot) A tanítómestere… ő kicsoda?
PIPPA Hm-hm… A Kegyelmességed játékának tárgya.
LORENZO Én nem játszom.
PIPPA De ő igen.
LORENZO Kivel?
PIPPA Azzal, akivel Kegyelmességed véli, hogy játszom.
LORENZO Velem?
PIPPA Elég lassan ment.
LORENZO Van időnk.
PIPPA Meleg, meleg, forró! Erről van szó! Az időről. Ami eljön. Vagy nem.
LORENZO És most hol tart?
PIPPA Útban van.
LORENZO És elérkezik?
PIPPA El. Mert van időnk. Nekünk van.
LORENZO És ha mégsem?
PIPPA Nézzen rám! És gondoljon a hírre, melynek nyomán a megváltás érkezett közénk. Én hoztam a hírt, tehát van remény. Egyre több. Csak be kell fogadni a hírt. Az üzenetet.
LORENZO Gondolkodom rajta.
PIPPA Nem elég.
LORENZO Ha az eddigiekhez mérjük: hatalmas lépés.
PIPPA Mindennek a mércéje: önmaga.
LORENZO De semmi sem önmagában való.
PIPPA És önmagának.
LORENZO A kettő együtt jár.
PIPPA Épp azt szeretném én is. Lovag! (Elmegy)
NANNA (kilép) Ó, Lovag!
LORENZO Hölgyem!
NANNA Én vagyok!
LORENZO (mintha nem tudná, próbálja kitalálni) Megbocsásson…
NANNA (felfedi magát) Az ígéretet jöttem behajtani.
LORENZO Máris?
NANNA Hiszen itt az ideje.
LORENZO Az ideje…
NANNA A zenészek türelmetlenül várnak.
LORENZO Nekik van. Idejük.
NANNA De nekünk nincs. Pippa?
LORENZO Nem láttam.
NANNA Pedig az imént lépett ki.
LORENZO Nem láttam.
NANNA Angyaljelmezben van.
LORENZO Ó, hiszen láttam én egy angyalt, de az nem jelmez volt.
NANNA Látta?
LORENZO És látok.
NANNA Akkor Kegyelmességed meglehetősen szerencsés. Remélem, rám is fog mosolyogni.
LORENZO A szerencse?
NANNA Nem. Kegyelmességed. (Kis ideig vár, majd visszamegy a bálterembe)

TIZENKILENCEDIK JELENET 
Nanna. A templomban
NANNA (a szentélyben térdel, buzgón fohászkodik) Előtted nincsen titkom. Csak gondjaim vannak. Vágd el életem, mert egyre mélyebben járok a bosszú poklában, és már képtelen vagyok útját állni a gyalázatnak. Pedig tudom, hogy kénköves tüzek bugyraiban fogok emésztődni, mégis a végére akarok jutni tervemnek. Ha már hagytad, hogy Monna Antonia a Duce ágyába lökjön, akkor azt is engedd, hogy megtoroljam annak a förtelmes éjszakának a szégyenét. Tudod Te, milyen az, amikor részeg ajkak harapdálják a bimbót? Érezted magadban a bűzös kéj erőszakát? Voltál játékszer? Nem, hiszen Te mindenek fölött állsz! Ha játszasz is, csak magadon… Éppen ezért tehetted volna meg, mégsem léptél közbe! Ezt kérem számon Tőled! Ezért jogos a bosszú! Ne félj, mert kitanítottam a lányomat. Ő nem fogja annak érezni a Duce ágyát, aminek megbecstelenített anyja érezte volt. Ő várni fogja. És szeretni. És visszajárni. Hiányolni. Engedd, hogy megérjem a pillanatot, amikor majd szemébe nevetek a Ducénak: tudod, te, gyalázatos, hogy kit hágsz minden éjjel? A lányodat! Pippát! Voltaképpen ennyit kérek Tőled. Ne homályosítsd el a Pippa szívét oktalan szerelemmel, hadd legyen teljes a Ducénak szánt szerepe. Mert minden szerep csak egyszer van. Ha megadatik. Ámen.

HUSZADIK JELENET
Lorenzo, Pippa. Lorenzo palotájában
PIPPA A nővérem meg fog ölni. Vagy saját életének vet véget.
LORENZO Ezt már nem lehet meg nem történtté tenni.
PIPPA Sajnos timsóval és fenyőgyantával olyan hártya varázsolható, amilyent csak kívánunk.
LORENZO De az érzés, a tudat, hogy valami, valaki már nem az…
PIPPA Hát nem? Még gyönyörű is, ha ez volt a cél.
LORENZO Végeredményben én sem sajnáltam. Sőt, alig vártam. És ha nincs a Kegyed nővére…
PIPPA Valóban, sok mindent köszönhetünk neki.
LORENZO Szinte az életünket. Fájdalmas lesz hallania.
PIPPA Már tudja.
LORENZO (ijedten) És?
PIPPA (hirtelen az asztalon levő cukorkásdobozba markol, majd megszámolja a tenyerén levő cukorkákat) Egy, kettő, három, négy, öt. (Összezárja tenyerét, majd farkasszemet néz a férfival)
LORENZO Mit mondott?
PIPPA (feldobja a cukorkákat a levegőbe. Ahogy földet értek, megnézi a kialakult alakzatot) Szép kereszt. Azt jelenti, hogy szerelme hű.
LORENZO (a cukorkákat nézi) Értem…
PIPPA Istenem, ez a szakmája!
LORENZO Kegyednek is.
PIPPA Csak szerette volna. De én a szakmát összekevertem a magánélettel. És az egyik megszünteti a másikat. És én nagyon szeretem. Pompás ez a datolya!
LORENZO Szereti?
PIPPA Nagyon!
LORENZO Akkor…
Egymásra néznek, kis szünet, majd mindketten önfeledt nevetésben 
törnek ki.

HUSZONEGYEDIK JELENET 
Pippa, Nanna. Nanna lakása
NANNA Megtetted. Rendben. De a jövődre is gondolni kell.
PIPPA Csak ennyi?
NANNA Lorenzo nem számít. Én nem keverem össze a dolgokat.
PIPPA Szereted!
NANNA Én csak azt sajnálom, hogy kitérőt tettél a Duce felé vezető utadon.
PIPPA Ugyan! Eszem ágában sincs a Duce ágyába bújni!
NANNA Viszont nem fogod tudni kikerülni. Nagyra törsz, utadba fog állni. És nem mindegy, miként készülsz fel a találkozásra. Mindenképp szükséged lesz rá. Mert minden dolog csak az elején érdekes. És a rutin hosszabb, mint az élvezet. Neked pedig, ha már ezt a szakmát választottad…
PIPPA Nem vagyok meggyőződve róla!
NANNA Az jó. A hivatás kételyekkel jár. Mindenesetre ne csak pénzt fogadj el. Gyűjts képeket, verseket; fogadd el, ha zenét írnak hozzád, ha megmintáznak. Járj nyitott érzékekkel, és ne légy könnyű préda. Ne az emberekkel, a szakmáddal szemben légy becsületes. És akkor tisztelni fognak. Mert nem a szeretet a fontos. Mindig egyedül fogsz maradni, de mindig kéznél lesz a vigaszod, az egyetlen hűséges társad: a munkád.
PIPPA Olyan, mintha hagyatkoznál. Mit forgatsz a fejedben?
NANNA Sokszor én sem tudom. Figyelj ide: egyetlen kérésem van csak. Egyszer, egyetlenegyszer tedd meg a Ducéval is. Soha senki nem fogja megtudni, csak ti ketten meg én. Add meg nekem azt az elégtételt, hogy a beléd fektetett időm a várt gyümölcsöt hozza.
PIPPA Mért ragaszkodsz ennyire ehhez a rögeszméhez?
NANNA Semmit sem tudsz, Pippa. Ha nem lenne rögeszme, nem ragaszkodnék hozzá. Mert Ő a földi Isten. Tőle függ szerelmed sorsa. És aggódom a jövődért. A Duce viszont nem lesz háládatlan. És amíg ő él, te is biztonságban leszel.
PIPPA És általam természetesen te is.
NANNA Okos lány vagy. Megfésülsz?
PIPPA Persze.
NANNA Kérlek! (Kis szünet után) Te is vigyázz majd a hajadra. Nagy fegyver. El lehet rejtőzni mögötte.
PIPPA Nanna, te komolyan beszéltél?
NANNA Én mindig tudom, mit cselekszem.
PIPPA (hirtelen átöleli nővérét) Ó, nővérkém!
NANNA Húgom…

HUSZONKETTEDIK JELENET
Lorenzo. A városi tanácsban
LORENZO Hőn szeretett Szentatyánk! Nemes városi tanács! Barátaim! Mindenekelőtt köszönöm a bizalmat és ama hatalmas megtiszteltetést, melyben Őszentsége részesített azáltal, hogy Itália legrangosabb városának fejévé nevezett ki. Az Úr szent nevére ígérem és fogadom, hogy kormányzásom alatt nemhogy fejlődni, de egyenesen virágozni fog a mi kis államunk. Éppen ezért szeretném hatalmam gyakorlását erkölcseink jobbításával kezdeni. Mert mindaddig nem beszélhetünk látványos eredményekről, amíg a tartalom nem telik meg lényeggel. Ha nincs a felszín mögött erő és rendszer, csak üres élvezet, máz, amit felmutatunk és birtoklunk. És az ilyen léha vigasságra nincs szüksége városunknak. Tehát javasolom, hogy tiltassanak ki oltalmazó, legyőzhetetlen falaink közül mindazon hölgyek, kik csak a test és az élvezet gyönyöreiből élnek. Kik mint ártó, veszedelmes nadályok szipolyozzák ifjaink tettvágyát és becsületét. Kiknek festett arca épp az az üres forma, melyről az imént szóltam kemény szavakkal. Ki velük egyszer s mindenkorra! És hogy ezen nemes cselekedetünk beírjuk a történelembe, javasolom, hogy minden egyes kitiltott hetéra után, ültessünk tíz datolyafát a tanács költségvetéséből! Ez az én caeterum censeom! Dixit!

HUSZONHARMADIK JELENET
Pippa, Lorenzo. A parkban.
Mindketten úgy állnak, mintha semmi közük sem lenne egymáshoz. 
A jelenet alatt fojtottan beszélgetnek, folyamatosan körülkémlelnek, 
nehogy rajtakapják őket
LORENZO Ha mondom! Te a nagynéném vagy!
PIPPA Édes Istenem! És te végig az anyáddal?
LORENZO A kurva! Nem hiszem, hogy ne tudta volna!
PIPPA Gondolod?
LORENZO Na, hallod! Ezzel akarta zsarolni apámat!
PIPPA És rajtam keresztül akart visszajutni volt szeretője ágyába…
LORENZO Hát ez nem sikerült. És nem is fog.
PIPPA De nem ám!
LORENZO Elkotródik.
PIPPA Az soha! Amilyen kígyó –
LORENZO Kénytelen lesz. Törvény van rá. Én hoztam.
PIPPA Jól tetted.
LORENZO Apám is ezt mondta. Politikusan járj el, fiam, de kegyetlenül. Még egypár év, és maga mellé vesz. Végül is én vagyok egyetlen örököse.
PIPPA De a pápaság nem örökölhető.
LORENZO Ellenben kijárható. A szavazatokon múlik.
PIPPA Értem.
LORENZO De ne félj! Nekem nem az a legnagyobb vágyam.
PIPPA És ha majd tőlem is eltilt?
LORENZO Erről beszélek!
PIPPA Ellenem is hoznod kell majd törvényt –
LORENZO Te nem vagy az anyám.
PIPPA De rokona vagyok anyádnak. És általa neked is…
LORENZO Eh! Csak nagyon távolról. Szerintem ti nem is vagytok testvérek. Legalábbis nem egy apától származtok.
PIPPA Gondolod?
LORENZO Biztos vagyok. Apám nem említette, hogy lett volna nővérednek húga. Mert amikor kiderült, hogy én anyámmal, akkor mindent elmondott. Kénytelen volt.
PIPPA Számomra felfoghatatlan, hogy te mindeddig nem is tudtad, hogy a Duce az apád!
LORENZO Kemény férfi. Csodálom. És ha nem szerez tudomást a Nannához fűződő viszonyomról, soha nem is tárta volna fel a titkot. Ellenben mindig támogatott volna. Éreztem is egész életemben, hogy a Duce valamiért különösképpen pártfogol. Hát ezért. Ez volt az ok is, amiért közbelépett. Mert nem szeretné, ha korcs utódokkal ajándékoznám meg.
PIPPA És velem mi lesz?
LORENZO Maradj rejtve. Egyelőre. Így döntöttem. És ezt tanácsolja apám is. De soha ne mondd el, hogy a fia vagyok! Hétpecsétes titok! Az életébe kerülhet, ha kitudódik! Aztán meglátjuk. Már van is egy ötletem, amit a tanács elé fogok terjeszteni, de még gondolkodnom kell. Meg kell tanácskoznom vele is…
PIPPA És Nanna? Ha bosszúból kifecsegi…
LORENZO Nem fogja.
PIPPA Túlságosan veszélyes.
LORENZO Különben is, ki hinne egy hetérának?
PIPPA Nem a legjobb megoldás, ha csak elhagyja a várost…
LORENZO Mást nem akarok.
PIPPA Nem is neked kell akarni.
LORENZO Nem. Mostantól fogva óvatosabbaknak kell lennünk. Nem szeretném, ha ez a vérfertőzés tovább dagadna. Szükségünk van az erkölcsre. Apámat is ez vezette, amikor felnyitotta szemem. És most már látok. Ma este, a könyvtár hátsó bejáratánál. A szokott időben. (Elsiet)
PIPPA (nézi a sétányon végigsiető férfit) Ott. Sötétedés után fertály órával.

HUSZONNEGYEDIK JELENET 
Pippa, Nanna. Nanna lakása
NANNA (mozdulatlanul ül)
PIPPA (csomagol) A mellszobrot magaddal viszed? (Kis ideig a választ várja) Mindegy. Te készülsz útra, és még válaszra sem méltatsz! Mindegy. Megint kihűlt a teád. Mindegy. (Hirtelen feldühödik) A fene egye meg! Egész délelőtt, mint a kerge birka futkározom föl és alá, és te azóta csak ülsz, és némán bámulod a falat. Mi van ott? Mi az istent látsz azon a nyavalyás falon? Veled beszélek! Hallod?
NANNA Sajnos.
PIPPA Akkor becsomagoljam a szobrod, vagy sem?
NANNA Csak nem láttam.
PIPPA Eldobom!
NANNA Igen.
PIPPA Igen? Itt töröm össze előtted!
NANNA (hirtelen elhatározással) Rendben.
PIPPA Mi a rosszfranc esett beléd? Elmész, egy kis ideig feledésbe merülsz, aztán visszajössz. A Duce sem fog örökké élni. Lehet, hogy még hamarabb eljön a bocsánat ideje! Lorenzo biztos puhítható.
NANNA Erre nincs bocsánat. Én ezt tudtam.
PIPPA (döbbenten) Te tudtad, hogy Lorenzo a fiad?
NANNA Engem ért utol. Visszaütött.
PIPPA És engem akartál felhasználni… Mondd, hogy nem tudtad!
NANNA Mondtam én, hogy eleve nincs. Csak azt nem tudtam, hogy utána ez van.
PIPPA (kétségbeesetten rázza, üti-veri Nannát) Tudtad! Tudtad!
NANNA Azt hittem, semmi sincs.
PIPPA Tudtad! Te tudtad, hogy Lorenzo a fiad!
NANNA Azt nem. Csak azt, hogy volt egy fiam. Akit elvettek.
PIPPA Nem igaz!
NANNA Adolfo. Nekem Lorenzo más.
PIPPA Hazudsz! Hazudsz! Mindig hazudtál!
NANNA (hirtelen lefogja a vergődő Pippát, mintha emberfeletti ereje volna) Nem! (Halkabban, mintha megnyugodott volna) Csak egyszer. De annak semmi köze Lorenzóhoz. Legalábbis akkor… (Hosszú szünet, majd alig hallhatóan, szinte könyörögve) Gyere velem!
PIPPA Eszemben sincs!
NANNA Kérlek, Pippa, gyere velem!
PIPPA Eressz!
NANNA Túl nagy a fertő, gyere, meneküljünk!
PIPPA Segítség! A nővérem elvesztette az eszét!
NANNA A nővéred… Hülye! Kinek ordibálsz? Csak mi ketten vagyunk. Az egész világon már csak mi ketten maradtunk, Pippa és Nanna.
PIPPA Te megbolondultál.
NANNA Úgyhogy ideje hazamenni.
PIPPA Soha nem is voltál épelméjű!
NANNA Mihez kezdenél itt? Senkid se maradt…
PIPPA Már látszott a rögeszméden, ahogy minden idegszáladdal Lorenzóba kapaszkodtál…
NANNA … kibuktál a felső körökből…
PIPPA … ahogy eszelősen hajtogattad nekem a Ducét!
NANNA … és hál’istennek semmi esélyed visszakerülni.
PIPPA A bosszú teljesen elborította lelked!
NANNA Mert mostantól fogva nincs se Duce, se Lorenzo.
PIPPA Azt te csak hiszed! Neked!
NANNA Nincsenek. Nem lehetnek.
PIPPA Szeretnéd, ha nekem is, mi? Jó lenne!
NANNA Mert a Duce az apád. (Döbbent szünet. Nyugodtan) Igen. Az édesapád.
PIPPA (hosszú szünet után csak ingatni tudja fejét)
NANNA Ezt kaptam én vissza Lorenzo révén. Megérdemeltem. És ettől akarlak megkímélni. Vezekelni szeretnék.
PIPPA (továbbra is, mint akit letaglóztak) Nem hiszem…
NANNA Ha egyáltalán van még visszaút.
PIPPA Nem igaz…
NANNA Úgyhogy velem jössz.
PIPPA Nem…
NANNA Még ma éjjel.
PIPPA Nem…
NANNA Titokban. És nem Monna Antoniához. Mert megkapnak, ahogy már egyszer rám leltek a pribékek.
PIPPA Nem.
NANNA De.
PIPPA Eszem ágában sincs.
NANNA Pippa! Ébredj fel! Ők az apád és a testvéred!
PIPPA Tudom. Maradok!
NANNA Nem teheted!
PIPPA És te megtehetted?
NANNA Akkor más volt. Tévedtem.
PIPPA Én nem fogok tévedni.
NANNA Rendben. Akkor kénytelen leszek elmondani Lorenzónak.
PIPPA Igen?
NANNA Biztos lehetsz felőle. Megkapom én a módját.
PIPPA Képes lennél…
NANNA Hogy megmentselek.
PIPPA (merőn nézi Nannát, aztán halálos nyugalommal) Igazad van. Túlságosan veszélyes.
NANNA Hála az égnek, hogy megjött a józan eszed!
PIPPA Meg.
NANNA Mert ebben az egyben bízhatsz csak.
PIPPA Bizony.
NANNA (megöleli, megcsókolja Pippát) Köszönöm. És csak a legszükségesebbet visszük magunkkal.
PIPPA Azt. Megmelegítsem a teád?
NANNA Micsoda? Nem, ne veszítsük az időt!
PIPPA Pedig szeretném kiszolgálni: anyámat.
NANNA (elérzékenyülten) Hm… Anyádat…
PIPPA Vagy nem?
NANNA De. Jó! Nem bánom. Lányom…
PIPPA Még ne!
NANNA Édes lányom…
PIPPA Ne! Még nem szoktam meg.
NANNA Mindennek eljön az ideje.
PIPPA El. Mert erről van szó!
NANNA Sajnos. Siess, nincs sok belőle. (Nevet) Az időből.
Pippa is elmosolyodik, nemsokára mind a ketten nevetnek.

HUSZONÖTÖDIK JELENET 
Pippa, Lorenzo. A szentélyben
PIPPA Még mennyi?
LORENZO Nem sok. Ahogy megérkezett Őszentsége, el is kezdik a szertartást.
PIPPA Erre azért nem számítottam.
LORENZO Ez így elegánsabb.
PIPPA Ilyen pompával…
LORENZO Hát nem? Meg hatásosabb is a megoldás. Persze, semmi köze a történtekhez.
PIPPA Néhány nappal ezelőtt még menekülnie kellett.
LORENZO Igen, de halála megváltoztatta a helyzetet. És a tanácsnál sem volt nehéz kijárni az új rendeletet. Végeredményben elég sokan voltak veszélyben miatta. Félelmetes játékos volt.
PIPPA De épp ekkora feneket keríteni…
LORENZO Éppen azért.
PIPPA … egy öngyilkosnak.
LORENZO Erről csak mi ketten tudunk. A hivatalos változatban szó sincs méregről. Mert akkor kényesebb lett volna a döntés. Ez így ellenben kapóra jött.
PIPPA Túlságosan is.
LORENZO Ne félj, a te helyzetedet is megkönnyítette. Gondolod, hogy ilyen nyugodtan térdelhetnék veled együtt a szentélyben?
PIPPA A szentélyben…
LORENZO Igen. Mit mondjak? Sok mindent látnak ezek a szentek. Ez a dolguk.
PIPPA Tudtad, hogy volt egy lánya is?
LORENZO Igen, de a húgom még csecsemőkorában meghalt. A parancs szerint anyámnak is meg kellett volna, de valamiért megkegyelmeztek neki a pribékek. Mondjuk, sejtem, miként érte el Nanna a kegyelmet a martalócoknál…
PIPPA (váratlanul sírva fakad)
LORENZO Mi van?
PIPPA Nem tudom…
LORENZO Hagyd abba!
PIPPA Nem lehet…
LORENZO Nehogy az utolsó pillanatban rontsd el az egészet!
PIPPA Nem értem… Képtelen vagyok…
LORENZO Nem szabad! Neked most nem szabad! Te csak egy közeli ismerőse voltál.
PIPPA Lorenzo…
LORENZO Ez a hivatalos változat. Aztán visszamész oda, ahonnan jöttél. Majd én vidéki utamon megismerlek. Jövő héten, péntek délután. És megszeretlek. És megkérem a kezed. Így döntöttem. És ezt tanácsolta apám is.
PIPPA Apád…
LORENZO Másként nem lehet.
PIPPA De mi rokonok vagyunk!
LORENZO Végtelenül távoliak. És az sem bizonyított.
PIPPA Lorenzo…
LORENZO Szeretlek, nem?
PIPPA De.
LORENZO Nemesi címet fogsz kapni. És nevet kell változtatnod. Mondjuk, Lucrezia.
PIPPA Lucrezia?
LORENZO Igen. Állítólag így hívták a húgomat. Legalább ennyiben állítsunk neki emléket. Neked úgyis mindegy, nem?
PIPPA De.
LORENZO Hallga! Érkezik Őszentsége. Ereszd le a fátylad, maradj hátul! Aztán titokban menj haza, majd kocsit küldök érted, elvisznek új birtokodra. Légy türelemmel, mert hites asszonyommá teszlek. Fogadom!
PIPPA Lorenzo!
LORENZO Mennem kell. Gyorsan mondjad!
PIPPA Azt hiszem, gyermekünk lesz.
LORENZO Most?
PIPPA Nem most, te buta!
LORENZO (egy pillanatra meglepődik, kis ideig elgondolkodik, majd gyors elhatározással) Ez egy kicsit megnehezíti a helyzetet, de megoldjuk. Ne feledd, amit mondtam, sietek.
PIPPA Lorenzo, szeretlek!
LORENZO Én is. Isten veled.
PIPPA (kétségbeesetten kapaszkodik a férfiba) Lorenzo, azt álmodtam az éjjel, hogy ez a napnak a huszonötödik órája, hogy kifordult a világ!
LORENZO Ugyan, Pippa, szedd már össze magad! A világ nagyon is rendben van így. Ez a normális! (Elsiet)
PIPPA Igen, kedvesem, igen. Akkor őrizzük is meg így, ahogy van.
Győzelmi zene. Sötét

Látó Szépirodalmi Folyóirat