Eugéniusz:

Emberélet-védelem ABC – VII.

ppppppppppppppp

Megfontolandó-megszívlelendő

Kulcsmondatok jó magyarán írva

Létjavítás, őrzés - és/vagy rontás

Mind egy: sok kis részben az egész

pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppppppppp

Amit ember a maga/más javára-kárára tehet

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

PERDITA

Boldogtalan vagy, bűnös is vagy,

Az ördögé vagy mindhiába.

I. Rózsakinálás, zene mellett

Rózsakinálás, zene mellett

Az ördögé lett ifju lelked,

És kezed most virágokat,

Ajkad meg csókot osztogat.

.

Náladnál semmivel se jobbak

Neveztek csúf szóval bukottnak.

Kimondtam én is azt a szót,

S nem volt rá semmi válaszod.

.

Csak rám hajoltál, hogy ne lássam

Két arczod' kipirulni lázban.

Félénken súgtad s reszketőn:

»Rád haragudni nincs erőm!«

.

Koldúsa koldusabb világnak!

Borulj reám; én szánva szánlak.

Lelkem a porban is megért,

Szeret s megáld hű szívedért.

.

II. Gondoljon a világ akármit

.

Gondoljon a világ akármit,

Az emberek gunyoljanak;

Büszkébb szivem van, hogysem értük

Félénken cserben hagyjalak.

.

Kiket a vak tömeg szokásból

Szépeknek, jóknak ünnepel,

Nem tudnak oly forrón ölelni,

Mint te, midőn hizelkedel.

.

S a kikre írigykedve néznek

A dőrék, nem oly boldogok,

Mint a minő te vagy szerelmem,

Ha szomjas ajkam csókolod.

.

Óh, áldhatná sorsát akárhány,

Ki most lenéz negédesen,

Ha oly lánykát találna, mint én

Benned találtam, édesem!

.

III. Szivem igaz és jó tehozzád

.

Szivem igaz és jó tehozzád,

Szereti könnyed', árvaságod,

S bár nem igér örök hüséget,

Bár gyönge, elhihetd, nem álnok.

.

Nem, nem ámítalak! Bevallom,

Csak ölelésedet kivánom.

Nyujtsd csókra haragos kis ajkad',

Kedves kis mezei virágom.

.

Lásd, úgy szeretik a napot, bár

Ettől hervadnak a virágok,

Jer elhervadni kebelemre,

Legyek én a te napsugárod!

.

A hevülések mind mulandók;

Az ifjuság csak egy lehellet.

Nem, nem igérek én hüséget,

Hanem gyönyörrel megölellek!

.

IV. Késő neked már zúgolódni...

.

Késő neked már zúgolódni...

Mind ilyenek a férfiak.

Ha mint hervadt virágot eldob,

A legjobb is csak megsirat.

.

Mig ölelésedért epedtem,

Hű voltam hozzád, esküszöm;

De csókod vágyamat megölte;

Közös bú, nem az én bünöm.

.

Óh, hát ne haragudj', ne vádolj!

Sirj a kegyetlen sors felett.

És én letörlöm drága könnyed',

És együtt sírok majd veled.

.

Te se vagy nálamnál erősebb;

Közös a mi bubánatunk.

Egymásra hát ne haragudjunk

S valljuk be: bűnösek vagyunk!

.

V. Lelkedbe ádáz végzeted

.

Lelkedbe ádáz végzeted,

Rút szégyenfoltot égetett.

Hiába élsz, virulsz, mosolygasz:

A nagy világon nincs helyed.

.

Légy czéda, kéjsovár, ledér;

Légy szűzi, tiszta: egyet ér.

Imád, átkod nem érdekel mást

S csak kicsufolnak könnyedén;

.

Nincsen remény, nincs irgalom.

Nem kérdi a világ, vajon

Selyemben halsz-e meg vagy éhen,

Átokkal hervadt ajkadon?

.

Légy vidám vagy kétségb'sett:

Pokolban élni végzeted.

Zárdába, vagy kórházba menni:

Egyforma vétek s bú neked!

.

VI. Hiába gyujt szemed sugára

.

Hiába gyujt szemed sugára,

Hiába jársz selyemruhába';

Boldogtalan vagy, bűnös is vagy,

Az ördögé vagy, mindhiába!

.

Nevethetsz, járhatsz tündökölve,

Azért te mégis meg vagy ölve.

Lövelhetsz lángot tűz-szemedből:

Szived kiégett mindörökre.

.

Látlak az utczán járni le s fel,

Vidáman, ragyogó szemekkel;

De nyomorult vagy, és ha mondják,

Teszed magad, hogy nem veszed fel.

.

Nem tudom, mit tegyek, ha ennyi

Szépséget látok kárba veszni;

Vádoljalak-e téged érte,

Vagy a világot nevessem ki?...

VII. Egyedűl állsz

.

Egyedűl állsz. Ez az átkod,

Számkivetés bús leánya!

Nincs egyetlen jó barátod;

Árva vagy, mint én is árva!

.

Idegen vagy tenmagadnak,

Idegen vagy a világnak;

S bár mosolyra nyílik ajkad,

Szíved mélyén sírni látlak.

.

Jobban áll a köny szemednek,

Hogyha nem kaczagva támad.

De a lélek rejtve szenved,

Titkolódzva sir a bánat.

.

Tudom én, jobb volna néked

Hű sziven kisírni búdat.

Keresed is, drága lélek,

De hiába a kiútat.

.

Oly türelmes nő vagy, oly szép,

Hogy szeretve szeretnélek:

Csak erősebb lelkü volnék!

Csak szivem ne szánna téged!

.

VIII. Ha durva módon sértelek

.

Ha durva módon sértelek:

Lelkedre valahogy ne vedd.

A sérelem, ha mutatod,

Hogy fáj szivednek: még nagyobb.

.

Nevess csak rajta, rajtam is.

Ne is gyanítsák, hogy hamis

A jókedv, mely szemedben ég,

S hogy szíved meg van ölve rég.

.

Kaczagj, ha durva szó gyaláz.

Hogy' illenék hozzád a gyász!

Oly nőnél, mint te vagy, szegény,

Gúny, hogyha könny csillog szemén.

.

IX. Szeretlek mint egy elhagyottat

.

Szeretlek mint egy elhagyottat

Egy másik elhagyott szerethet.

A hogy vergődő fájdalom csak

Képes szeretni: ugy szeretlek.

.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét

Szomjazza ajkam, hogyha csókol;

Az, a mi hozzád vonz, a részvét,

Szeretlek, édes, szánalomból.

.

Szeretlek, mert mint én, leányka,

Te is jobb sorsot érdemelnél.

Szeretlek, mert reád találva

Látom, van árvább sziv szivemnél.

.

Szeretlek önzésből, kimondom;

Mert a midőn szemedbe nézek:

Egyszerre tűrhetőbb a sorsom

S én kezdlek vigasztalni téged!

.

X. Fogy a sugár

.

Fogy a sugár; életnapunk

Hevét veszíti; nem csoda!

Annál gyorsabban hervadunk,

Ha árnyékunk nem volt soha.

.

Szivünk kialszik csendesen,

Mint hamuvá égett parázs.

Ah, ez többé nem szerelem,

Csak gyönge végső lobbanás!

.

Lassú haldoklás életünk;

Szerelmünk hervadó virág.

S már csak részvétet érezünk,

Ölelve fonnyadt Perditát.

.

XI. Rajta, rajta! Éld világod!

.

Rajta, rajta! Éld világod!

Csak így lehet igazságod.

Nevess, légy víg, bármi érjen;

Szomorúnak lenni szégyen.

.

Ismered a földi rendet?

Le van győzve, a ki szenved.

S a ki sebét nyitva hagyja:

Elvérzik az istenadta.

.

XII. Beteg vagy, azt mondod nekem,

.

Beteg vagy, azt mondod nekem,

Boldogtalan, bús gyermekem?

Én irgalombul azt kivánom:

Halj meg, mig ifju vagy, leányom.

.

Ne várd, míg fonnyadt lesz szived,

Mint ősz utóján a liget;

Mig lelkedből vad szenvedélyed

Minden világos színt kiéget.

.

Óh, kérjed inkább istened',

Hogy most hunyhasd le két szemed,

Mikor még van szivedben álom,

S van mit siratnod e világon.

p Nincsenek

p feltétlen értékeid –

p az erkölcsi kérdésben

p is gond nélkül alkudozol –

p ha kevés a kosztpénzetek,

p akkor lányod kiállhat a sarokra…

p (amit árul, elad, az meg is marad!?)

p

p

p Amikor

p és ahol

p a faludból

p elég jól eladható

p turisztikai látványosság,

p a hamvas szende szűz

p lányodból kurva lesz

p a fizető vendég

p szolgálatára...

p

p

p Hiába

p kívánhattál hármat -

p még jó, ha nem lett rosszabb,

p s nem maradt a kolbász az orrodon,

p mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,

p s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat...

p

p

p Csak

p azért ölel

p a „kedvesed”,

p hogy majd „öljön”:

p hogy a gyengéd kipuhatolja,

p hogy megtudja: hol fáj legjobban,

p és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?

p

p

p Utópiában,

p az új világrendben

p folyton újra-sorsolják

p a lakásokat és az élettársakat,

p és csereberélik a gyerekeket is,

p nehogy nagyon összemelegedjenek...

p

p

p A

p bókot

p errefelé

p már szexuális

p zaklatásnak veszik

p és rögtön beperelnek...

p

p

p Kifürkészik

p hálószobatitkaid,

p ne adja isten netán

p perverz szokásaidat,

p vagy te fecseged ki

p a szesztestvéreknek,

p ahol füle van a falnak,

p és aztán azzal zsarolnak...

p

p

p Kis

p vagy

p inkább nagy részben

p kitalált szerelmi sikereiddel

p élő nőket kompromittálva -

p magadat így középpontba téve

p klubban/kocsmában dicsekedni,

p hálószobatitkokat kifecsegni...

p

p

p Éretlenség

p miatti indiszkréció,

p kibeszélés - „dicsekvés”,

p mint kinőhető gyermekbetegség...

p Máskülönben könnyen rámehet erre

p egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…

p

p

p Mire

p vigyázol

p a legjobban?

p Szemed fényére?

p A szüzességedre,

p a női becsületedre?

p Ami végleg is elveszthető, illetve

p csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

p Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?

p

p

p A

p nagy kincs,

p a szüzesség elveszítése:

p minél előbb ess túl rajta!?

p A „jó barátnők” cukkolása,

p csoportnyomása hatására

p egyszer és mindenkorra,

p és egy rossz élménnyel...

p

p

p Egy évig

p spórolt, koplalt

p drága külföldi utazáson

p vesznek össze végleg a párok,

p akkor ülnek le először nappal is

p hosszabb időre beszélgetni egymás mellé...

p (vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)

p

p

p Savanyúnak

p mondja a szőlőt,

p és rondának vagy

p kurvának azt a nőt,

p amit ő itt és most

p még vagy már

p nem ér el, fel...

p

p

p Az

p egyik héten

p önkínzó fogyókúra,

p hogy ne telt-karcsú légy -

p és ha ez nem jött rögtön be,

p akkor a másikon mértéktelen zaba,

p hogy egy kicsit jobban érezd magad,

p mert nem tudod elfogadni önmagad...

p

p

p Lelkedet

p egy istenített

p hölgyre feltevéd,

p aki megunt szerető,

p amit rád tukmáltak -

p és ő a rosszul felfogott

p földi-égi üdvösségedet

p oly könnyelműen tépi szét...

p

p

p Sajnálod

p a te drága időd

p a hosszas udvarlásra

p és a szerelmi „előjátékokra”,

p amúgy se érzel, értesz hozzá –

p ezt másra, ezt bérmunkásra bízod,

p aki szól, ha már minden elő van készítve...

p Vagy egy „hivatásos” profi szeretőt bérelsz…

p

p

p Ha

p elmúltál

p már ennyi meg ennyi,

p akkor te már öreg vagy

p az udvarláshoz, a tánchoz,

p a szerelmes éjszakákhoz stb.!?

p Ebben a dimenzióban már élve

p halottnak nyilvánítod magadat…

p

p

p Az

p amúgy

p szerelminek indult,

p de rutinba szürkült házasság

p kis színezése, mentőöve stb.

p a viagrás ún. nemi élet, hogy

p ne panaszkodjon az asszony…

p

p

p Indiánnak

p becsületére váló

p ravaszsággal török nőt fogsz,

p csakhogy ő is igen erősen fog

p és már egyáltalán nem ereszt...

p Ő ügyesebb férjfogó praktikás…

p

p

p Azt hiszed,

p hogy férfiasságoddal,

p a kitartó udvarlásoddal,

p áldozattal, ajándékkal

p te hódítottad meg a nőt,

p pedig ő már rég választott –

p mintha azt gondolnád, hogy

p te fogod a halat úszni tanítani…

p

p

p Jóslat

p Szerencsés férfi

p Egy lány elmegy a jósnőhöz:

p - Két férfi is szerelmes belém.

p Melyik lesz közülük a szerencsés?

p - A Józsi fogja feleségül venni.

p Béla lesz a szerencsés.

p

p

p Gubanc -

p a kis hazugság

p fonalát nem vágtad el,

p és így teljesen és szinte

p reménytelenül belegabalyodtál...

p Pl.: élettárs elől titkolt szégyellt,

p elhallgatott-letagadott „kis ügy”,

p amik kipattanva bolhából elefánt lesz…

p

p

p Édes

p családi

p otthonlakó helyett

p hajléktalan, hontalan,

p messzi idegenbe lökött

p magányos világcsavargó lehetsz

p egyetlen be nem vallott kis flört,

p vagy egy kis félrelépés, csalás miatt...

p Ha időben bevallod és töredelmesen

p megbánod, bocsánatot nyerhettél volna…

p (pláne, ha neki is több az esze, bölcsessége)

p

p

p Addig-addig

p totojázol, vacillálsz,

p és turkálsz, válogatsz,

p a sok-sok udvarló, sőt kérő között,

p mígnem két szék közt a pad alá esel...

p Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…

p

p

p Egyszerre

p több vasat tart a tűzbe,

p hátha valamelyik majd bejön?

p És amikor ez többnyire kitudódik,

p akkor két szék között pad alá esik,

p és örökre elesik egy jó házastárstól...

p

p

p Addig-

p addig válogat,

p mert senki sem méltó hozzá,

p hogy a végén már annak örül,

p ha egyáltalán lesz valaki,

p már szinte akár bárki,

p aki még őt választja,

p s nem lesz vénlány,

p vagy agglegény…

p

p

p Rigócsőr királyfi

p A rátarti királylány,

p akinek egyik kérő sem volt jó,

p mindegyiket gúnyolta-csúfolta,

p míg apja ezt megelégelte, és

p így el kellett mennie azzal

p az első bekopogó kérővel,

p aki persze a mesében egy

p (álruhás király) koldus volt…

p Aki a makrancost a kunyhóban

p azután alázatossá szelídítette…

p

p

p Amikor

p a párválasztásnál

p nem a szerelmi mámor

p és a bölcs megfontolás vezet,

p csak a mindent felülíró vágyad,

p hogy végre elmenekülj otthonról,

p aminek túl jó vége nemigen lehet…

p

p

p Bábel torony

p Mintha idegen-nyelvűek

p vagy netán süketnémák,

p folytatnának „pár-beszédet”

p (ha lekapcsolják a villanyt…)

p annyira nem értik meg egymást…

p Nem akadály-mentesítik az utat

p lélektől lélekig…

p

p

p Tolmács

p és mediátor

p nélkül már nem tudsz

p a pároddal normálisan beszélni...

p Pedig közös az anyanyelvetek…

p Vagy nem értitek, vagy szánt

p szándékkal félreértitek

p egymást…

p

p

p Amikor

p a vitás kérdéseket

p párban, ill. családban

p nem diplomatikus úton, de

p veszekedéssel-verekedéssel,

p nagyban: háborúval döntik el:

p aki épp győz, annak lesz igaza

p (ahogy az erősebb kutya párzik...!?)

p

p

p Kóros

p prüdéria

p miatt szégyelled

p nyíltan is elmondani

p a szexuális igényeidet,

p csak a válóperen, vagy

p utána hányod szememre...!

p (esetleg csak a halálos ágyon)

p

p

p Nem tudsz

p 1 milliárdból választani –

p hisz csak egy lehet az Igazi:

p bárki lenne, akit már választanál,

p mindig arra gondolsz, hogy hátha

p vár valahol még egy ennél is jobb,

p s ez a tudat mindörökre nyugtalanít...

p

p

p Te

p az extenzív

p teljességben gondolkodsz,

p lehetőleg minél több nőt megismerni,

p „kipróbálni”, mindben újat találni stb.,

p de csak a felületen, majd odébbállni,

p és közben érzékeny szíveken átgázolni,

p ahelyett, hogy egy eleve hozzád illőben

p az intenzív teljességet feltalálnád,

p illetve megteremtenéd…

p

p

p Ha már

p döntöttél és

p istenigazából csak

p lakva ismerted meg társad,

p akkor folyton arra gondolsz,

p és ennek hangot is adsz,

p hogy a Másik lett volna

p a jobbik választás:

p Hufnágel Pisti…

p

p

p Az

p első nőt

p elveszed,

p aki nem ellenkezik,

p s még megüti a mértéket,

p mert hamar le akarod tudni

p ezt a családalapítási ügyedet -

p vagy hagyod, hogy ő elvegyen:

p direkt, élettáncos hölgyválasz...

p

p

p Vagy

p az orromnál fogva vezet

p vagy a szagát sem állhatom ki,

p de mégis egy ágyban alszunk el,

p mert nem merek időben kiszállni

p az összkomfortos ház(asság)ból,

p ami lassan, de biztosan ránk rohad...

p

p

p Plakát-

p szépségekhez,

p kiretusált fotókhoz

p hasonlítgatod szerelmed:

p ő persze rosszul jön ki ebből –

p de így te is magadra maradsz, és

p holtig szerencsétlennek érzed magad...

p

p

p Mindened

p arra költöd, hogy

p kerül, amibe kerül,

p az aktuális szépség-

p ideálokhoz hasonlíts...

p (plasztikai sebész stb.)

p Ami nem fog sikerülni,

p de közben végleg oda lesz

p a te eredeti, hamisítatlan

p üde és természetes bájad…

p

p

p Szépség-

p szalonok és

p plasztikai sebész kínzópadján

p költesz vagyonokat hiábavalóságra,

p mert nem tudod elfogadni magadat.

p Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és

p mindenféle pacsulit, illatszereket,

p és sok festéket is kensz az arcodra -

p pedig sokkal szebb voltál, mint lettél...

p

p

p Kozmetikázott-

p agyonsminkelt

p és buján illatosított nő

p csábított el a pezsgős,

p diszkrét félhomályban...

p Ami össze is döntheti

p az amúgy jó házasságod,

p és ráadásul így még egy

p zsarolható kompromittált

p közéleti ember is lettél…

p

p

p Kiretusált

p fényképbe,

p egy ábrándképbe

p „szerettél” bele”, és

p csak zavar az eredeti,

p az igazi másik életközelsége,

p pláne, ha még el is szellenti magát,

p ezzel végleg lerombol benned

p minden, amúgy hamisan

p kiépítgetett illúziót...

p

p

p Távolból

p még szép volt,

p amikor elvetted,

p de ezután túl közel jött

p és ez lerombolt minden illúziót,

p lehullott róla minden álarc, jelmez...

p Mert nem volt előtte „próbaházasság”,

p ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,

p közös játék és munka, tánc, mulatás…

p

p

p Angyalkából

p az esküvő után

p házisárkány lesz:

p te meg az leszel,

p aki egy zsémbes,

p zsörtölődő némber

p papucsa alatt „élve”

p jól el- és megszenvedi ezt

p a „csodás metamorfózist”...

p

p

p Önként őrült

p Megrészegedsz,

p elmegy az eszed -

p majd kijózanodsz,

p de akkor már késő:

p házas vagy apa vagy...

p Hiába óvtak a barátok,

p te nem halottál-láttál,

p vakon rohantál a vesztedbe…

p

p

p Csak

p későn

p derül ki:

p nincs közös

p s hasonló szín-

p vonalon folytatható

p érdeklődéi körötökből

p fakadó izgalmas beszédtémátok...

p Pedig a hasonló a hasonlónak örülne…

p

p

p Annyira

p retteg a kudarctól,

p vagy fél a házasélettől,

p hogy végleg megfutamodva

p apáca vagy pap/szerzetes lesz,

p majd ott sem találva a helyét,

p már nem ifjan ismét próbálkozik...

p Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,

p szerelmi-együttélési tapasztalat,

p előkészültség stb. stb. nélkül…

p

p

p Nem

p mer a legény

p kezdeményezni,

p a lány is túl büszke:

p sosem jönnek össze,

p vagy nem békülnek,

p mert egyik sem enged,

p így mindkettő szenved,

p s így egyedül maradnak,

p vagy pedig dafke mással,

p egy méltatlannal társulnak!

p

p

p Presztízskérdés:

p egyik fél sem enged,

p mindketten „büszkén”

p szamárként szenvednek

p (két kicsi kecske baktat a hegyre:

p s egyszerre akarnak átkelni a palló,

p dafke sem térnek ki egymás elől, s

p mindketten szakadékba zuhannak…)

p

p

p Megfordul

p a régi mese:

p nem a farkas

p eszi meg őt is, de

p Piroska „falja fel”,

p és zsigereli ki a „farkast”,

p annyit kell majd költenie rá...

p (ez persze Heltai Jenő verziója)

p

p

p Piroska

p késő este

p viszi az ennivalót

p a nagymamának az erdőbe.

p Természetesen elébe toppan a farkas:

p - Nem félsz Piroska?

p - Miért félnék? Pénzem nincsen,

p dugni meg szeretek.

p

p x

*

Magdolna

Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;

De ifjuságát bűnbánón siratta.

S a porból, hova röpke gerjedelme

Tiporta, isten karja fölemelte.

Mert szíve tiszta volt, s bár elbukott,

Szeretni mint ő senki sem tudott.

Midőn Jézus, kinek selyem hajával

Lábát törölgeté, kereszthalállal

Kimult, a mint azt megjövendölék:

Ott sirt, ott tördelé fehér kezét.

Hirdetni a világnak ő ment

A Megváltó feltámadását;

Ő, a dicső, fényeskedő szent!...

Emléke illat, neve fény, imádság!...

.

De jaj, akkor volt az, midőn az isten

Közöttünk járt, emberré válva itten!

De hol keressük most, mely égi jelbe',

Ki az igaz bünbánót fölemelje?...

Buktatni, azt most is mindenki kész.

Emelni?... Erre nincsen férfi-kéz.

Csak vén szatír, ki pénzzel csalogat,

Kinek vérdíja gyöngy, selyem, fogat;

Csak ifju aggastyán, ki részegen

Megrúgja a leányt, ha védtelen.

Szegény Magdolna, mondj le a reményrül;

Nincs, nincs kinek lábához öntened, -

Gyönyörre készült, bóditó csalétkül,

S nem hódolat-jelűl illatszered.

.

Mulass és tombolj, gyúljon lángra véred

Igy is, ugy is utólér bünhödésed.

Még jó, ha nem lesz ránczos homlokod;

Ha idején, kórházban ér halálod,

Mielőtt elgőzölgött mámorod,

S a pirosító arczodról lemállott.

De ha fenékig kel kihajtanod

A megvetést, szégyent, utálatot:

Megvénülsz és leköpve, letaposva

Szeméten pusztulsz el, mint utcza rongya.

Reviczky Gyula

Ady Endre

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

.

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

pppppppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai

Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!